Folytatva az előzőekben elkezdett gondolati ívet ( Csúcshangszedők I. ) , beszéljünk egy kicsit arról, hogy először is, honnantól számít egy hangszedő felső, netalán legfelső kategóriásnak? Ami ennél még fontosabb, megéri-e odáig elmenni, megéri-e a befektetett százezreket (néha milliós összeget) ez a beruházás? Lesz-e annyival jobb a hang amennyit beleáldozunk? És ha igen, mitől fog függeni, hogy érvényre jut-e az így szerzett potenciál?
Elérhető csúcskategória: Denon DL-103 Soundsmith Super fineline tű, rubin tűszárral, Midas alu testben
Nézőpontok
Az hogy kinek mi számít felső kategóriának, elsősorban attitűd, másodsorban pénztárca kérdése. Ahogy régen, még a szocializmusban, egy 1500-as Lada felső kategóriás autónak számított, természetesen az akkor idehaza elérhető Trabantokhoz, Wartburgokhoz, Daciákhoz képest, és ahogy ma nemhogy a Lada de az 1500 köbcenti sem számít bele szinte semmilyen kategóriába, épp ugyanígy lehet ide-oda sorolgatni a hangszedők egy részét is, kedvünk és ismereteink szerint.
A legbanálisabb kategorizálást a szokvány MM kontra MC összehasonlítás adja, amelynek beidegződött alaptétele, hogy " egy MC hangszedő minden körülmények között jobb mint egy MM ". Elképesztően szűk látókörű általánosítás. Abból az egyébként valós tényből indul ki, hogy a komolyabb hangszedők legtöbbször MC (Moving Coil - mozgó tekercses) rendszerűek, míg a dömping olcsó holmik főképp MM (Moving Magnet - mozgó mágneses) elven épülnek. A kivételek itt nagyon nem erősítik a fenti "szabályt", számos olyan MM hangszedőt tudok említeni, amelyek nagyon is a felső kategóriában zenélnek.
Nem nagyon ajánlott a kategóriákba sorolást árak alapján elkezdeni, különösen egy bizonyos szint felett ( kb. 100 ezer Ft-tól felfelé) elszabadul a marketing meg a képzelet, és lehet példát említeni meghökkentően alul árazott csúcskategóriára, és orbitálisan túlárazott középkategóriára is.
Ahogy túllépjük az említett 100 "ropis" határt, bajba kerülünk, mert ha a pickupokat zeneiségük alapján kezdenénk megítélni, ami közelebb vihetne bennünket egy megalapozottabb értékítélethez, rá kell jönnünk, hogy van egy olyan jelenség, ami nagyon erősen ellenünk dolgozik, idegen szóval a "szinergia" , amit talán illeszkedésnek vagy együttfutásnak magyaríthatnánk legjobban. Túl azon, hogy a szükséges működési környezetet ( hangkar-hangszedő rezonancia, lásd: Elméletek és valóság I - A HANGSZEDŐ ) persze be kell állítani, mégiscsak lesz egy szeretem-nem szeretem érzelmi viszony a hangszedő és a kar-futómű páros között. Lesz ami jól illeszkedik, és emiatt kifutja majd magát, és lesz ami hiába a legjobb teszt eredmények meg a pozitív közmegítélés, mégsem lesz lélekemelő, de talán még hallgatható sem. Ugyanakkor, ez utóbbi pickup nagyon jó lehet egy másféle kar-futómű párossal, hogy már a phono erősítők háklijait ne is említsem.
Grace F9E - a mozgó tekercsesek nyüszítenek szégyenükben. Újradefiniálja a dinamika fogalmát
Szóval, maradt az élő kérdés: Hol a határ közép és felső kategória között?
Véleményem szerint, ezt a berendezés többi része fogja eldönteni. A hifiben ( értsd:a High-End Audioban is ) létezik egy láthatatlan, megfoghatatlan hangzásbeli határ, ahonnan kezdve a zenehallgatás relaxálttá, magától értetődővé, önmotiválttá, élményszerűvé válik. A lemezről megszólaló hang eljut egy olyan harmonikus, kis torzítású, befogadható szintre, amivel már nem csak együtt lehet élni egy-két óráig, amíg egy-egy lemezt meghallgatunk (ez az audiofil középkategória esete), hanem kvázi bármeddig hallgatható, sőt, húzza befelé az embert, még több, és még több lemez meghallgatására ösztönözve, akár hajnalig, kipirosodott szemekkel, amikor már nem értjük magunkat sem, miért nem feküdtünk még le, mikor holnap ( a francba, az már nagyon ma van...) reggel kelni kell, dolgozni menni.... Minél jobbak a komponenseink (erősítőink főképpen) annál közelebb kerülünk ehhez az állapothoz, és annál kevesebbet kell pl. a hangszedőnek beleadnia a nagy közösbe.
Akik először hallgatnak High-End futóművet, néha meglepődve tapasztalják, hogy a hangzás nem olyan, mint amit vártak, amire számítottak. Ritkán jön a döbbenet, csakis ha a berendezés többi része ezt engedi. Természetesen ez nem a futómű/kar/hangszedő stb. hibája, nem lehet Forma 1-es futamot nyerni Barum tükörradiállal a Ferrarin. Szóval, a kérdés az, hol lesz az az "átváltási pont" , amikor az agyunk a hangot elkezdi elegendően zavartalannak érezni ahhoz, hogy felszabadultan fel tudja dolgozni. Minél jobb a berendezés többi része, ez a pont annál alacsonyabb kaliberű hangszedővel érkezik el. Értelemszerűen, a személyes érzékenység is egy faktor, mindenkinél más szintet érez az agy megfelelőnek. Emiatt a valamire való hangszedők megítélése elég széles határok között mozog.
A fentiek miatt, mostantól muszáj vagyok személyessé tenni a mondandómat, hangsúlyozom, ez egy vélemény, személyes értékítélet, amit csakis magamnak alkottam meg. Mindenkit legjobb meggyőződésem szerint arra buzdítanék, alakítsa ki a saját hasonló ítéletét, rangsorát, saját boldogulása okán, amennyiben erre módja van. Sokaknak persze nincs módjuk annyi mindent meghallgatni, sőt a hellyel-közzel helyes értékítélet kialakításához szükséges berendezés-háttér is hiányzik. Nekik nincs más kapaszkodó, csak az efféle cikkek, amikben ötleteket lehet szerezni ahhoz, hogy szűkíteni tudják a kört, hogy leszoríthassák a meghallgatandó hangszedők számát az abszolút minimumra, úgy 3-4 darabra.
LP Gear Bin 323 - A csúcskategória alsó határán. Úgy szól, mint egy Supex jobb pillanataiban. Best Buy.
Tehát. Méltányolható minőségű erősítőket és hangdobozokat feltételezve, egy közepes vagy kicsit jobb lemezjátszóhoz túl drága lesz a hangszedő ahhoz, hogy elérjük az élményszint alját. Ezt vagy benyeljük egyszer, mélyen a zsebünkbe nyúlunk, és kipengetjük az Ortofon Cadenza Blue árát, vagy egy Dynavector XX-2 -t, esetleg valamelyik Lyra-t vagy épp a Music Maker III-at, netalán egy felújított Troikát, vagy egy jó Zyx-et. Vagy, lejjebb adjuk kicsit, (kényszerből, kell a zsé a családi nyaralásra, vagy az autószervízre) és olyasmit veszünk, ami harmonizál a közepes gépekkel árban is, és még mindig elég jó, de akkor most a hűha faktort tessék elfelejteni.
A zenei világ kapujában olyan ékszerek állnak, mint a Dynavector 10x5 magas kimenetű MC, a Technics 205 MKIII MM a japán Jico SAS tűjével (a régi jó hangszedő az új tűvel), az AT-150 MLa, a Denon DL-301MkII, és persze az örök ajánlás, a DL-103, nehéz karokhoz. Az én saját - titkos - tippem az amerikai LP Gear Bin 323 hangszedője, amely a Benz MC20e-nek felelne meg elvben, de rádobtak egy lapáttal, és lecserélték a tűt egy fineline tűre az elliptikus helyett, előre lépve ezzel jó két helyet a ranglétrán. Az MC20e meg a Denon DL-103 közös tulajdonsága a kiemelkedő ritmika. A jó ritmika egy hangszedő sok apró-cseprő hibáját feledtetni tudja. Így a Benz MC20e önmagában, a hagyományos tűvel is ajánlható (ez a többi Benzre már szerintem nem annyira áll) de akkor már én hozzáspórolnám azt a keveset, és inkább a Bin 323-at venném meg. Ezen hangszedők egyike sem túlzás egy közepes vagy annál jobb lemezjátszón.
Technics EPC-205C Mk3 - Vintage MM, de szépen szól. Új Jico SAS tűvel a felső kategóriában
De érvényre tudjuk-e juttatni ezeknek a hangszedőknek a képességeit?
Abból indulok ki, hogy az erősítők jók ( ABSZOLÚT NEM EGYÉRTELMŰ....! ). Minél drágább hangszedőt választunk (ebből a körből) annál inkább a kar képességei, jellege dominálnak majd a hangképben. Nem mintha a kis drágáknak ne lenne meg a maguk sajátos karaktere, de most ez nem számít, át szeretnénk lépni azt a bizonyos szintet. Ez nem karakterfüggő. Nagyon alulról építkezve, egy jó kart feltételezve egy elfogadható de olcsó futóművön (Rega P3-24 + Origin Live Onyx) egy Bin 323-al simán belépünk a kapun. Abban a pillanatban, amikor középkategóriára váltunk az erősítővel, azonnal kiléptünk rajta.
Mi van itt kérem??? Mit beszél ez a figura? Igen, igen, jól hallod, válaszút elé kerültél. Vagy az erősítőbe tolod bele a pénzt (vagy választasz nagyon jót relatíve olcsón, erről később) vagy a kar-hangszedő vonalon kell elköltened kb. ugyanezt. Nincs ingyen vacsora. Az előbbi, az erősítőre jól (!!!) elköltött pénz azért jobb döntés, mert azzal a többi forrás hangja is javul,a DAC, a CD hangja is élményszerűbbé válik. A Bin 323-tól vagy az AT-150MLa-tól felfelé a felső kategóriás hangszedők ( Zyxek, Dyna XX-2, Ortofon Cadenza-k, stb.) által kínált előnyöket csak jobb futómű/kar kombinációkkal lehet kihasználni, de ehhez sem árt az egyenszilárdságú rendszer, vagyis a jó dobozok, jó elektronikákkal, összeillő kábelekkel.