Utóbbi időben megint belecsöppentem ebbe a hangszedő-mizériába. Nem mintha a meglévő Clearaudio Concept MC-m ne volna elég ( vagy inkább nagyon is ) jó, és nem is csak amire nekem kell, hanem úgy egyáltalán, szinte minden téren. Mondjuk ki, kerek-perec, ez egy állati jó hangú cucc, pestiesen szólva, nagyon ott van a szeren, szépek a hangjai, nem torzít, simán lekövet mindenfajta barázda túldimenzionálást, csendes, dinamikus, erővel, energiával, térből szól, szétválasztja a hangszereket, megengedi, hogy belelássak a felvételbe, nem tüntet a jelenlétével, majdnem mintha ott se lenne.
A hangsúly a „majdnem”-en van. Nagyon kicsi választja el a teljesen-től, de még csak majdnem. A különbség a két jelenléti dimenzió, azaz éppen jelenlét vagy látszólag jelen-nem-lét között épp csak annyi, hogy a középtartomány tetején van egy nagyon pici kis keménység, ezzel együtt némi kis zavarodottság, amikor sok hangszer szólal meg egyszerre. Épp csak hallható, ez is csak nagyon jó dobozokon, mint az utóbbi hetekben-hónapokban Váradi Viktor barátom jóvoltából nálam vendégeskedő Spendor Classic 100 és az MBL-120-as csodák. Később majd ezekről az eszközökről is szeretnék egy pár jó szót szólni, de most ne vigyük el a szálat más irányba, maradjunk a hangszedőnél.
Korábban, ezeknek a hangszóróknak az érkezése előtt ez a kis németes vorschrift nem tűnt fel, még az amúgy elképesztő Maestro MM után is volt bennem egy jóleső megnyugvás érzés amikor visszaszereltem az MC-t, hogy igen, a rend (értsd: tonális egyensúly) mégiscsak most állt teljesen helyre. Csak a nagyon neutrális, nagyon felbontóképes Classic 100 érkezése, és a Neuron végfokkal való kiházasítása után jöttem rá erre a – még egyszer kiemelném – alig észrevehető kis saját hangra, ami a Maestroban nem volt jelen, ugyanebben a rendszerben. Azaz nem tudom semmi másra fogni, se rendszerre, sem az akusztikám kriminális anomáliáira. Az is valószínű, hogy a 72 Audio MC trafója a Clearaudioval együtt nem működik megfelelően, mert bár az áttételi arány jó, de a Concept MC 11 Ohmos tekercs ellenállása elektronikailag megkívánna egy kompenzáló tagot a trafó szekunder oldalán, a magas frekvenciás berezgések csillapítására. Sajnos éveken át használtam a hangszedőt így, kompenzáló tag nélkül, teljes nyugalommal, mert a korábbi dobozaimon nem derült ki, hogy kellene. A 4-8 milliós dobozokon viszont hallatszik.
A puding próbája, hogy ez a kompenzálgatós megoldás mennyire hozná helyre a problémát, végül ismét eltolódott, mert elkezdtem alternatív hangszedőket nézegetni. Mostanában a hangzás iránti ízlésvilágom – saját meglepetésemre is! – megváltozott egy kicsit, kezdem a dallamosságot, a széles dinamikát és a teljes észrevehetetlenséget a részletgazdagság elé helyezni, persze nem felcserélve, vagy teljesen beáldozva ezt amazért. Azt gondoltam, hogy esetleg egy másod-hangszedő módot adhatna az analóg front-endem hozzáigazítására a hangulati hullámzásaimhoz, és mellesleg mennyire jó ha van az embernek egy cseredarabja, véletlen katasztrófák esetére. Egy tűszár-törés egy demo alkalmával, amikor az érdeklődő hobbytárs ott ül a kanapén, és két szám után közlöd, hogy vége csapó, mert kitört a tű, menj inkább haza, az a Világvége volna. Olyan megsemmisítő érzés, amihez képest kis túlzással Hiroshima is egy vidám majálisnak hat, a pillanatnyi idegállapotban.
Mielőtt még valakinek tűgyilkos tévképzetei támadnának rólam, 40 év alatt egyetlen tűt törtem ki, az is zafírból volt, ami köztudottan törékeny. Kegyetlen drága volt, és azóta bennem van az ütő, akkor is ha a boron sokkal megbízhatóbb a Conceptemben.
Mire lehetne cserélni egy Concept MC-t, ami legalább azonos szinten van, dallamos, és egyben alig észrevehető??? A Clearaudio nagyobb hangszedői nem játszanak, mert az Origin Live Zephyr kar 13,5 gramm mozgó tömegéhez nem passzolnak, túl nagy az engedékenység. Hana...esetleg. De van jobb, egy Shelter 501/II. Az egy amolyan kvázi-Koetsu, és a karba is passzol. Az árát ne kérdezd inkább.
Aztán beugrik. Legutóbbi látogatásomkor a Dreamaudio-ban Zeke Attila felajánlott egy EMT hangszedőt, füleljem meg, meg fogok lepődni. Mondom, ismerem, volt nekem EMT TSD-15FL-em, még a Rádió készletkisöpréséből szereztem, de nem tetszett. Igaz, akkoriban még keveset tudtam a kar-hangszedő-illesztés rejtelmeiről, és elképesztő fontosságáról. Aztán egy Dynavector 17d2-vel szerzett fiaskó kiokosított, vaskos volt a tanulópénz.
Az EMT egy német studiotechnikai cég, aligha kell bármely analóg érzelmű audiofilnek bemutatni. Korábbi dörzshajtású studio lemezjátszóik a mai napig vagyonokért kelnek el a használt piacon, és nagyjából ugyanez mondható el kvázi bármire, amire egyszer felkerült a cég logoja. Legújabb phono-erősítőjük sem kispálya.
Hangszedő vonalon a TSD-15 volt a cég nagy adu-ásza, ebből többféle változat is készült az idők során, különféle tűkkel. Sőt, anno a 80-as években A.J.van den Hul is ennek a hangszedőnek a módosításával indította el a saját hangszedő-kínálatát. Ma is van olyan cég, amely erre a típusra alapoz. A TSD-15 egyetlen igazi baja, hogy ha nem a gyári shellben szeretnéd használni, hanem szokásosan két csavarral a karba rögzítve, ki kell szerelni a shellből, és ezzel a hangszedő sérülékennyé válik. Maga a pickup egy nyitott design, az oldalán van két kis panel, arra vannak ráforrasztva a tekercsvégek, és innen indulnak a kivezető kábelek, amelyek lengő kivitelűek. Ha az ember kiszereléskor nem vigyáz eléggé, állati könnyű a tekercseket elszakítani, és ezzel annyi. Szóval, nem kezdőknek való holmi, igaz, a hangja sem az. Mostanában az EMT kicsit fejlesztett az eredeti kivitelen, bár a hangszedő alapjai azonosak. Érdekesség, hogy ezt a studio hangszedőt némileg frissített változatban a mai napig is gyártják, shellestől, tokkal-vonóval.
Attila egy mostani gyártású EMT HSD-006-ot kínált fel, ez egy olcsóbb darab az EMT világában, de még mindig annyi, amennyit sokan egy komplett lemezjátszóra sem szánnak. A paraméterek jók, semmi kirívó, csak egy stabilan hozott jó minőség, fineline tű, 20-25 Ohm körüli tekercs impedancia (nem kell hozzá kompenzáló tag), alumínium tűszár. Itt álljunk meg egy szóra kérem, ennek oka kell legyen, mert egy 650 ezer Forintos hangszedőben igazán illendőbb volna egy egzotikusabb darab, egy boron vagy rubin. „Most tényleg ezen kell spórolni, engem meg lehúzni?” – gondolhatnánk. Később rájöttem, a meghallgatások során, hogy az EMT specialistái nem süketek, és nagyon tudják, hogy mit csinálnak. Majd erre még visszatérek.
Az egyetlen nem szokványos paraméter az 1 mV körüli kimeneti feszültség. Relatív magas a LOMC-k (alacsony kimenetű, Low Output angolul) 0,2-0,4 mV-jához képest. Ennek két folyománya van a gyakorlatban. 1. A magasabb kimenet azt jelenti, hogy a szobahangerő kisebb potenciométer állásnál jön létre, azaz a zaj sokat csökken. Ez mindig jól jön. 2. A magasabb tekercs menetszám magasabb mágneses ellenhatással jár (Lenz törvény), és növeli a mozgatott tömeget, ami kicsit fékezi a magas hangok tartományában a tű mozgását, ezáltal megfogja azokon a frekvenciákon, amit a tű mozgó tömegének tehetetlensége miatt nem tud lekövetni, s ahol emiatt torzítani kezdene. Okos...
Számolom a rezonancia pontot, 13,5 gramm a kar, 1 gramm a csavar, 12 gramm a hangszedő, ez együtt 26,5 gramm. Az engedékenység 12 mikron/mN, ebből a rezonancia pont 8,925 Hz, durván 9 Hz, tökéletes. (Ennél nagyobb tömegű karban 9Hz alá csúszna a rezonancia, ami hallható magas hang vesztéssel jár, a mélyek meg belassulnak, iszaposak lesznek. Szánalmas látvány, amikor valaki megvesz egy félmilliós hangszedőt, és elilleszti mechanikailag, beszereli egy nehezebb karba, és kap egy olyan hangot, amit százezerért is megkaphatott volna)
Külön érdekesség, hogy az EMT-nél mód van a hangszedők gyári eredetitől eltérővé alakítására, rendelés előtt, és utólag is. Különböző kimeneti szintek és tekercs-impedanciák érhetők el, sőt akár ezüst tekercsekkel is rendelhetők ezek a hangszedők, igazi ínyenceknek. Többet erről itt olvashatsz: https://www.dreamaudiocomponents.hu/termek/emt-hangszedo-szemelyre-szabasa/
Tesztelni nem nagyon volt időm, készültem az év végi Homokszem Klubos találkozóra, járattam az MBL-eket, meg a majdnem tök új Neuront. Viktorral közösen összehallgattuk a digitális front-endet, úgyhogy a két napos baráti találkozón feltett lemezekkel ismerkedtem meg igazán az EMT tulajdonságaival. Próbáltam többféle zenét összeválogatni – ez nem mindig jött össze – a repertoárban olyanok voltak mint ’Keb’ Mo, UB40 (Collected), Mike Oldfield (Songs of distant Earth), Hans Theessink (Slow Train, lássuk be, ez nem maradhat ki), Alan Parsons Project (Time Machine, kifejezetten Fábry Zoli kedvéért), Leonard Cohen (Ten new songs), Al di Meola (Cielo e Terra), Jan Garbarek (In Praise of Dreams) és a Schedrin -féle Carmen szvit (Melodia DMM), vagy a Proprius felvétel Antiphone Blues.
Szóval, milyen is az EMT HSD-006?
Kegyetlenül jó. SEMMI kirívó tulajdonság. Ráeresztem a befutó barázdára, és...jön, ami a lemezen van. Minden. És minden egyöntetűen, semmi sem kevésbé, semmi sem túlzottan. Nincs egyetlen olyan tartománya sem, ami kiugrana, felhívná magára a figyelmet, mindig ott lenne, ha kell, ha nem, vagy amiből kevesebb volna a kelleténél. Semmi. Hangok, ritmusok, ahogy a lemezen vannak. Az emberfia, még akkor is ha relatív elég jó hangszedőkhöz szokott, elsőre mégiscsak várna egy személyiséget, egy karaktert, amit megragadhat, ami jellemezné ezt a hangszedőt, de ez itt hiányzik, nincs karaktere. Még az ötször drágább Koetsu Urushinak is van. Ha van is valami, amivel ha nagyon muszáj jellemezni lehetne ezt a pickupot, az a pontossága. Hihetetlen jó a barázda-követése, nem torzít, nagyon széles a frekvencia sávja, és a teljes sávban rátét, berezgés, meghamisítás nélkül közvetít mindent, ami a lemezen van. Nagyon transzparens, annyira nincs benne semmi zavaró momentum, annyira tiszta, átlátható, hogy átvitt értelemben belátást enged a stúdióba, nem a saját rendszeremet hallgatom, hanem a stúdiót. Ez nagy élmény, nem azért mert mennyire jó a stúdió, hanem mert úgy éled meg, hogy az otthoni rendszer szinte plasztikusan egy nyitott ablakká válik (MBL..Neuron...Roksan...Origin Live...EMT) és minden lemez nagyon más. Egyszersmind így vagy úgy, de minden lemez sokkal erősebb tonális és dinamikai jelleggel, összenyomással, torzulással, elszínezéssel bír, mint a lejátszó rendszer. Döbbenetes, ahogy szétválik a két dolog, pontosan hallható, hogy az eltérések nem a saját rendszerből érkeznek, hanem a lemezen vannak ott. Olyan, mint amikor egy szobában ülve elmegy az ablak előtt egy teherautó, a fotelből olyan mintha a szoba rezegne be. Majd kinyitom az ablakot, odaállok az ablak elé, és azt hallom, hogy a teherautó kint megy el az utcán, a motor, a gumik hangjai sokkal tisztábban jutnak el hozzám, még a menetszél suhogását is hallom ahogy elhúz előttem. A szobában vagyok, de a történés panoráma-szerűen, odakint zajlik, a szoba eltűnt, ami nincs is jelen, pedig ott állok bent, az ablak előtt. Na, ilyen.
A HSD-006 talán az egyetlen általam ismert komoly hangszedő, amely semmi módon nem hívja fel magára a figyelmet. Még a barázda zaj sincs ott, szinte CD-szerűen csendes. Finom, eszköztelen, harmonikus, transzparens, szinte minden tekintetben korlátlan, sávszélekben, dinamikában, követési képességben, mindenben. Ritmikailag is csodás, mindenkinek mozgott a lába, aki hallgatta, túlzás nélkül élővé teszi a lemezen tárolt zenét. Igen, ehhez kell a többi komponens is, hasonló képességekkel, de ez minden audio rendszerre igaz.
Talán az egyetlen dolog, amiben a Clearaudio Microline tűje jobb, hogy kevesebb szöszt szed össze a barázdából, de ez már csak szőrszál vagy inkább barázda-szösz hasogatás. Tisztítsd meg a lemezt mielőtt ráereszted a tűt. Ennyi.
Még egy kis technikai értékelgetés.
Az EMT pontosan tudta, mit mivel kell egy fedél alá hozni a szuper végeredmény érdekében. A HSD-006 más hangszedőkhöz képest elsőre gyengébbnek látszó összetevői ( alu tűszár, ami általában definíció-szegényebb a boronnál vagy a rubinnál, vagy az 1 mV kimeneti jelszint, ami fékezi a tű káros rezgéseit magas hangokon ) okosan alkalmazott technikák arra, hogy kiszűrjék a lemezjátszás során a magas felbontó-képességű rendszerekben jól hallható hibákat, kellemetlen modulációkat. Ezzel egy relatív olcsóbban előállítható, stabil, megbízható, alacsony sérülékenységű (tűtörés), nagyon kis zajú, viszont hangra szuperlatívuszokkal jellemezhető hangszedő jöhetett létre. Súlya, engedékenysége pont el van találva, jól illeszkedik a mai középnehéz karokhoz, bár a képességeit valószínűleg egy azonos vagy magasabb árkategóriában mozgó karral lehet kihozni. Nem gondolom, hogy egy Rega karban ugyanezt tapasztaltam volna.
Ez a hangszedő ( „Doktor Zwack, dass ist ein Unikum” ) lehetővé teszi, hogy az ember végre elfelejtsen „hifizni”, állandóan a rendszer anomáliáit javítgatni, stb. Képes arra, hogy teljesen a lemezre, az azon tárolt zenére irányítsa a figyelmet, és ezt is egy felkínáló, pillanatig sem rám erőltető módon teszi, úgy, hogy a gyengébb felvételek is hallgathatóak maradnak. Ha eddig volt százötven jó lemezed, és négyszáz rossz, vagy gyengécske, ennek a hangszedőnek az érkezésével lesz ötven szenzációs, százötven állati jó, száz egész jó, és kétszázötven olyan, ami húszféle különböző okból nem annyira jó. Ha érted mire gondolok.
Ajánlás
Ritkán szoktam külföldi hifi eszközökről ilyet írni, de ezúttal muszáj: ha megvennéd életed utolsó hangszedőjét, és van is rá kereted, és rendszered, hogy ki tudd szolgálni, megfelelően illeszteni, fogd a pénzt és fuss. A Dreamaudioba. Most. Amíg még nem hatszáz Forint az Euro.
P.s. Van bennem egy egészséges kíváncsiság, milyen lehet egy nagyobb EMT, de félő, hogy ahhoz már egy még drágább kar, egy még jobb futómű kellene, így egy következő lépés már hatványozottan sok lenne. De van akinél nem az. Én már nem merem meghallgatni, a nyugodt alvás kedvéért.
Nagy Gábor Pál @AudioWorld
2023.Január
