Zeke Attila egy úriember.

Ismerjük egymást egy ideje, de nem állíthatom, hogy az eddigi kapcsolatunk szorosnak vagy gyakorinak lett volna mondható. Párszor beszélgettünk, hifiről, zenékről, zeneszerető emberekről. Vittem egy-két erősítőt is, megmutatni, hogy most épp itt tartok, mondjon egy őszinte véleményt. Attila körbe van véve drága készülékekkel (nem mintha az ár feltétlen minőségindex volna) és ez a tény önmagában arra kényszeríti (édes dolgok ezek, lássuk be) hogy a minőségítélete elég jól a helyére kerül, széles skálán tud elhelyezni egy-egy eszközt a maga kvalitásai alapján. Talán ez volt az ok, vagy ez is, és inkább a segítőkészség dominált, ki tudja. Az történt, hogy közelgett a kiállítás (Audio Expo) és ott álltam egy lehetetlen helyzetben. Darsana (Török) Zoli (https://www.facebook.com/darsana.audio) felkért, hogy szeretné az én erősítőimet használni a kiállításon, mert amióta hallott nálam egy Neuront, azóta az a hang a fülében van, azt a hangot szívesen megmutatná ott az Ő kábeleivel. Nem állítanék-e ki Vele közösen? Ráálltam, egye kánya, jók azok a kábelek, elfogadható hangot tudunk majd mutatni, miért is ne? Jólvan.

Neuron, Optheron, Pretorian, Centurion, ezeket viszem, de hangszóró vonalon gond van. Zoli előállt azzal az elég meredek ötlettel, hogy Ő épp egy hangszórót fejleszt, és megmutatná azt a kiállításon, mert ez már szerinte ott tart. Én már túl sok fejlesztésen vagyok túl, ismerem ennek az útnak a legtöbb buktatóját. Azt is, amikor valaki a saját termékét már elég jónak hallja, de az előtt valójában még hosszú évek fejlesztő munkája áll, mire végül vállalható termékké válhat – HA eljut addig. Sajnos ennek a doboznak a méretei sem lennének ideálisak a szokatlanul kicsi szobához. Az én itthoni dobozaim teljesen egyedi, durván módosított változatai egy hazai "gyártmánynak", a saját céljaimnak megfelelően, de nem kiállításra való, nem reprezentál semmit.Sokkal jobb volna egy felső kategóriás, igazán jó képességű, jól ismert, márkás dobozzal kimenni, rendszert építeni.

Szerencsénkre (!!!) Zeke Attila (Dreamaudio) tudott erről a béna helyzetről, és első hívásomra felkínált egy dobozt, menjünk ki inkább egy kitalált, kapható, kipróbált típussal. Az eredeti ötlet egy Pylon álló doboz lett volna, de ekkora miniatűr szobában az egy rizikó, döngeni, búgni fog, nem oda való. Így végül egy Harbeth HL-5 re voksolt, azzal nem lesz baja a szobának. Igaza lett, nem is volt. (Egészen pontosan Harbeth SHL-5plus XD)

Többeknek elújságoltam a hírt, hogy végül egy Harbeth-el megyünk. Érdekes, mennyire kettős a megítélése ezeknek a dobozoknak – legalábbis az ismeretségi körömben. Sokan hallgattak már eddig valamilyen Harbeth-et, és legtöbbjük nem távozott erről az eseményről átütően pozitív élménnyel.  Ebben az az érdekes, hogy mennyire könnyedén társítják a hallott hangot az emberek a hangdobozzal. Legyen az jó vagy akár rossz. Ez szerintem még afféle HFM-es hagyaték, ott volt divat a hangdobozt helyezni a súlypontba, mint (szerintük) a hang első számú letéteményesét. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és az akkori helyzet hála az Égnek megváltozott. Immár nem az Orion HS280-hoz kell viszonyítanunk, és a mai alap-közép dobozok is elég jó hangot kínálnak, ha ki vannak szolgálva, és meg tudják mutatni képességeik legjavát. Mégis, a fejekben nehezebben mozdulnak a dolgok, élnek a régi hiedelmek.

Szóval, kaptam néhány rosszalló mondatot, hogy a Harbeth... ez biztos, tényleg ezt akarod?

Közben elhoztam haza a dobozokat és elkezdtem bejáratni őket. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy első nap nem csengett vissza a fülembe némelyik kétkedő felhang. Szerencsére elhessegettem ezeket, és hagytam időt a doboznak, hadd törjön be, hadd izzadjon egy kicsit, hadd rezegje helyre magát a sok kis molekula a membránszélek ragasztásában, a tekercsek rézszálaiban, a forrasztások megszilárdult fémstruktúrájában. Hadd üljenek be a helyükre a kondenzátorok fegyverzetei, a szigetelő fóliák hadd simuljanak rá a vezetőfóliákra, és egyáltalán, az egész hadd ismerkedjen meg azzal az energia-mintázattal, amivel az erősítőim körül-ölelik őket.

Harmadik-negyedik nap már egészen biztos voltam benne, hogy ezzel a setuppal ki lehet menni a kiállításra, és nem kell szemlesütve a szobára fogni, amit ott produkálunk majd. Ahogy telt az idő, ahogy egyre többféle zenét volt alkalmam lejátszani rajtuk, úgy kezdtem elfogadni a HL-5 zenereprodukcióját, sőt talán inkább azt kellene írnom, hogy befogadni, ez a két dolog nem ugyanaz.

Óhatatlanul kínálkozik az összehasonlítás a korábban Váradi Viktor (Core Audio) szívessége folytán nálam járt Spendor Classic SP 2/3-al, amely méretében, állványos doboz megjelenésében, közös ősökre való asszociálhatóságában (BBC-eredetű mindkettő) és nagyjából még árában is valami hasonló, egymáshoz közelítő kategória. A két doboz között az a hamar felismerhető különbség, hogy a Spendor egy nagyon kellemesen hallgatható átlag feletti minőségű, természetes, szép hangú doboz, ami nem erőltet Rád semmit, megengedi, hogy ha vannak hibák a bejövő jelben, azt elnézd, tudj inkább a zenére koncentrálni. Ugyanakkor nem rendelkezik a Harbeth 5-ös végletes pontosságával, mindent felfedő transzparenciájával. A Harbeth HL-5plus egy nagyon precíz, nagyon széles sávú, pontos, megfogott, nagyon őszinte doboz. Egy igazi mérőműszer. Nem csak felkínálja a valóságot, hanem kertelés nélkül teszi oda az ember elé, ez van, ezt kaptam, Te is ezt kapod. Nem tesz hozzá, nem vesz belőle el. Ez az oka annak, hogy sokan csalódottak egy-egy Harbeth meghallgatásakor, mert nagyon világosan mutatja meg ha az előtte levő lánc bármely pontján valami nem volt rendben. A gyenge minőségű elektronikát ugyanúgy, mint a rossz studio berendezést, a dilettáns hangmérnököt, a dinamikai kihívásokkal küzdő mikrofonokat, a sávhatárolt kábeleket. Különösen kérdéses lesz a végeredmény, ha ezek mindegyikéből egy-egy szelet ott lesz, egymásra ül a meghallgatáskor, ezen a dobozon ezek a hibák nagyon nyilvánvalók lesznek. Nem lesz léleksimogató. A doboz csak rálátást enged a mögöttes történésekre. Nem hibáztatható máshonnan származó bajokért. Ha ki tudod szűrni a hibákat, égbekiáltóan jó lesz a végeredmény.

Őszintén örültem ennek a felismerésnek, mert az erősítőim épp erről szólnak, a transzparenciáról, a torzítatlan, sima tisztaságról, ami egy hatalmas energiával, koherenciával párosul, szélsőséges gyorsasággal és megfogott pontossággal. 30 évet dolgoztam azon, hogy ez mind egyszerre meglegyen. És íme, itt egy doboz, ami ezt meg is tudja mutatni. Jó felvételekkel fel lehet tenni az i-re a pontot, Harbeth-el éterien szép, könnyed, levegős, ritmikus, sima hangot, ZENÉT csinálni.

Igen, az SHL-5plus erre is képes. Ha jól van kiszolgálva.

A dobozról szóló gyártói weboldal:  https://harbeth.co.uk/shl5plus-xd-loudspeaker/

A forgalmazó Dreamaudio tematikus oldala:

https://www.dreamaudiocomponents.hu/termek/harbeth-superhl5plus-xd/

Kiállítási recenzió

Akiknek sikerült a kiállításon bejutni a szobánkba,s egy-egy szám erejéig átélhették, a visszajelzéseik nagyon jók voltak. Ilyenkor mindig van bennem egy kis félelem, a különböző zenék, amivel az ember demóz, különböző minőségűek, egyik-másik, pl. tipikusan a nagyzenekari felvételek tele vannak felvételi és studio torzításokkal, könnyű azt hinni, hogy ezek a rendszer sajátosságai, pedig nem. Igyekeztem egy-egy ilyen felvétel után egy jól sikerültet feltenni, hogy a hallóidegek kisimuljanak, és átjöjjön a rendszer igazi kvalitása. Egy jó rendszer nem áll a hallgató és a zene közé. Nem ad hozzá saját karaktert, nem torzít, nem fojtja azt le. Sajnos a felvétel viszont igen. Nagyon ritka az a felvétel, amelyik mentes valamiféle hibától. A kiállításon bemutatott rendszerünk sem volt tökéletes, de úgy kb.95%-ban a felvétel jellege volt a domináns, ez nagy szó. A HL-5 jól érezte magát a 400W-al a háttérben, tette a dolgát, mutatta mi jön az elektronikából. Az pedig mutatta, mi jön a felvételről. Sikerült az egy-egy hallgatói csoporttal rendelkezésünkre álló 20-25 percben legalább 2-3 olyan felvételt mutatni, akár még YouTube-ról is, ami szembehunyásra, lábdobogásra, ütemes ringatózásra, fejbólogatásra, egyszóval zenei élvezetre késztette a közönséget, élmény volt megfigyelni ezeket a jeleket a vendégeinken.

Ha már a rendszer ennyire nyíltan őszintére sikerült, hadd legyek én is az, (régi rossz szokásom, születési rendellenesség) egyfajta önkritikaként, és/vagy helyreigazításként.

Nem mindent csináltunk jól.

Az átadott információk az idő rövidsége miatt (is) részinformációk voltak, és nem igazán tudtuk ezeket megfelelő kontexusba helyezni. Gondolok itt pl. arra, hogy több ízben is elhangzott az a mondat, hogy nagyon jó (értsd: drága) kábel nélkül egyszerűen nem lehet jó hangot csinálni. Nem tőlem származik, és szakmailag nem értek ezzel egyet. Sokan átlátnak ezen a színes üvegen, de a kevesebb tapasztalattal bírókat esetleg megtévesztheti.

Megpróbálom ezt most röviden kiigazítani, hogy korrekten informáljunk mindenkit.

A zene reprodukció során egy audio felvevő és egy másik visszajátszó rendszer többféle hibát produkálhat, és kisebb-nagyobb mértékben mindegyik létre is hozza ezeket a hibákat. Különböztessünk meg aktív és passzív komponenseket ebben a láncban, ami a mikrofonoktól a hangszórókig terjed (az akusztikát most hagyjuk ki). A legdurvább, a hang hallgathatóságát, kellemességét, zavartalanságát érintő hibákat az aktív eszközök hozzák létre. A passzív eszközök, a mikrofonok (!) a kábelek, sőt a hangszórók is (!) elszínezhetik a hangot, határolhatják az átviteli sávot, kiemelhetnek vagy vághatnak bizonyos tartományokat, sőt a dinamikát is összenyomhatják, de ettől az nem válik hallgathatatlanná. Mint egy régi csöves rádió, nem volt hifi, magas harmonikus torzítása volt, mégis nagyon kellemes volt hallgatni.

A hatvanas években senki sem tudott semmit arról, hogy egy kábel innen oda számítana valamit is, egyetlen kábel-specialista cég sem létezett, mégis nagyszerű felvételek születtek, nagyon jó hangot tudtak csinálni már akkor is. Drága kábelek nélkül is. Mert az aktív eszközök nem voltak túl gyorsak, és nem keletkezett impulzus torzítás, ami az első számú oka a rossz, idegesítő hang létrejöttének.

Az impulzus-torzítás a mai gyors félvezetős erősítőkben vált jól hallhatóvá, el is híresült mint „tranzisztor hang”. Szegény tranzisztor nyakába lett varrva, hogy ő ilyen, alkalmatlan a feladatra. Ez komplett hülyeség, a tranzisztor egy nagyszerű eszköz, csak jól kell használni. Ez kb. olyan, mintha a megbuggyant bablevesért a babot tennénk felelőssé, hogy abból csak rossz levest lehet csinálni.

Az aktív eszközök, minél nagyobb a felbontásuk és a sebességük (ezek a mai audio-elektronikai fejlesztések fő irányai) annál jobban ki vannak téve az impulzus torzítás létrejöttének (a gyors jelváltozásra adott rossz impulzus-válasz). Az elektronika sebessége a létrejöttének a melegágya, a mai modern alkatrészekkel elérhető felbontás, a transzparens jelátvitel pedig szinte a fülünkbe kiabálja hogy kellemetlenül torzít. Ezt a problémát kevesen tudják jól kezelni, nagyon sok olyan „High-End” elektronika van körülöttünk vastag milliókért, amik 3 perc alatt kiüldöznek a szobából, mert hallgathatatlanok, a nem kezelt impulzus-torzítás miatt. A studiok sem kivételek, rengeteg felvétel küzd ugyanezzel a hibával. (Hallgass meg egy Coldplay-t, érteni fogod)

A néhány jó erősítőben a tervezők felismerték ezt a hibát, és találtak rá valamiféle megoldást. Ha ezt a hibát meg tudjuk szüntetni, majdnem automatikusan a 60-as évek áldott állapotában találjuk magunkat, azzal a különbséggel, hogy a kellemes, sima hanghoz ma már hozzáadhatunk sávszélességet, erőt,  sebességet és transzparenciát – hála a félvezetős technika lehetőségeinek.

Kábelek.

A kábel fontos. Önálló láncszem, ami lehet nagyon jó vagy nagyon rossz is, vagy legtöbbször a két véglet között valahol erre-arra. A kábel egyfajta SZŰRŐ. Nem tud energiát betáplálni a lejátszó rendszerbe, csak elvenni tud belőle, a saját orgánuma szerint. Az egy teljes tévedés, hogy ha a kábel jó, ettől önmagában meg tud javulni egy rossz rendszer. Soha nem fog. A jobb kábel csak annyit tesz, hogy érvényre juttatja egy rendszer meglévő képességeit. Feljavítani azokat sajnos nem tudja. Ugyanakkor, ha a rendszer önmagában jó, nem torzít, van energiája, sebessége, sávszélei, koherenciája (homogén energia-átvitele) akkor olcsóbb, de tisztességes minőségű kábelekkel is lehet nagyon-nagyon jó hangot létrehozni, igazi zenét. Akkor is ha így a rendszerben még marad kiaknázatlan potenciál, ami még jobb kábelekkel kihozható. Ez a csúcs-kábelek (nem minden arany ami fénylik) helye a képben, az alapvetően nagyon jó rendszerek kifuttatásának lehetősége. Pont.

Ezt csináltuk mi a kiállításon.

Minden ennek ellentmondó, vagy ezt nem teljesen egyértelműen megfogalmazó „információ” elviszi a helyzetet kevésbé átlátókat az erdőbe, és ez indokolatlanul sokba is kerülhet, miközben várják a nem jövő eredményt.

Az egyetlen kivétel a 230-as hálózati kábel, amely része az energetikai (táp) rendszernek, ott nagyon sok múlik a jó kábel használatán. Ez az a pont, ahol semmiképp sem célszerű Tesco-takarékos megoldásokban gondolkodni.

Elnézést a hosszúra nyúlt összefoglalóért, kötelességemnek éreztem pontosabban kibontani a kiállításon átadott rész-információkat. A lelki békém érdekében.

Köszönjük mindenkinek, aki bejelentkezett hozzánk, és talán jövőre, egy nagyobb szobában a kint rekedteknek is sikerül majd bepótolnunk, ami az idén nem fért bele.

Külön köszönet a Dreamaudio csapatának a segítségükért, és a szervezőknek a zökkenőmentes lebonyolításért!!!

Baráti üdvözlettel,

Nagy Gábor Pál

Gauss Audio Electronics / AudioWorld