A Kedves Olvasó talán már megszokhatta tőlem, hogy csak olyankor vetemedem toll (azaz inkább billentyű) forgatásra, amikor annak jó oka, értelme van. Nem írogatok szíre-szóra minden érdemtelen holmiról, ami a saját értékítéletem szerint nem elegendően jó ahhoz, hogy egy rendszerben hosszabb távra befészkelje magát, és ott örömöt okozzon. Nem a jól ismert szerzés örömét, erre sok csilli-villi eszköz képes, amikor az ember vélt értékeket társít képzeletében valamihez, s amikről gyakran derül ki hosszabb-rövidebb használat után, hogy nem annyira jó mint gondoltuk, s így az öröm is rövid életűnek bizonyul.
Azt ambicionálom, hogy csak olyasmikről essen szó ezeken az oldalakon, amik megütnek egy elég magas szintet, és így az általuk képviselt minőség, a gondtalan zenehallgatás öröme lesz az, ami kitart a következő szintlépésig, vagy akár sokkal hosszabb távra is.
Egyszóval, addig nem írok, amíg valami ebből a kategóriából nem kerül a kezeim közé. Mint most.
Spendor Classic 100
Utóbbi időben iskolapadba ültem. Érdekes érzés ez így, 40 évnyi elég intenzív audiofil tapasztalatszerzés után, az ember hajlamos azt gondolni, nagy meglepetés már nemigen érhetné, de végül néha kiderül, hogy van még lehetőség újabb ismeretek szerzésére. Akik követik a Facebookon időnként közzétett félmondataimat az elmúlt egy év hangszórós hullámvasútjáról, azok sejteni kezdik, hogy az NCS R1-el folytatott küzdelmeimre utalok (direkt nem írok Reference One-t, mert ezt az elnevezést igen szerénytelennek és túlzónak gondolom egy egyetlen hangdobozos „gyártó” részéről – különösen a doboz pillanatnyi képességeinek ismeretében).
Lényeg, hogy az R1 véleményem szerint egy jó hangszóró-készletű, jó potenciálokkal rendelkező doboz, amiből sokkal jobbat lehet csinálni, mint amit a megálmodója kihoz belőle. Olyannyira így gondolom, hogy – minden bajom ellenére, amiket a dobozzal, annak „gyári” képességeivel kapcsolatban őszintén megfogalmaztam szemtől szemben a konstruktőrének – végül úgy gondoltam, veszek magamnak egy ilyen dobozt, és építek belőle valamit, ami szerintem jó. Ez a „projekt” már több mint egy éve húzódik, és mivel a doboz alaphelyzetben messze esik az általam jónak elfogadhatótól, hosszú ideje tisztességes hangszóró nélkül tengődöm. Már ami a saját dobozt illeti.
Legyünk tárgyilagosak: nem tengődöm. Sőt. Tulajdonképpen az elmúlt fél évet rövidebb megszakításokkal egyfajta audiofil eufóriában tölthettem. Paradoxonnak látszik a fentiek ismeretében, de elmesélem. Váradi Viktor barátom (aka Core Audio ) számomra szinte megmagyarázhatatlan megértéssel és segítőkészséggel viseltetik az állapotom iránt (az egyetlen reális magyarázat az empátiája és úriember mivolta). Nemkülönben, elég mélyrehatóan ismeri az „R1 jelenséget”. Itt állok demóra alkalmas hangdoboz nélkül, közben azért jönnének az érdeklődők, akik egy Centuriont, Optheront vagy Neuront meghallgatnának, mi lesz így ebből?
Viktor tavaly a karácsonyi szezonban megszánt engem, és felajánlott egy pár Spendor Classic 100-at egy kis ismerkedésre, Ő most úgysem használja ezeket, miért is ne segítsen ennyivel? Ez úton is nagyon köszönöm, hálás vagyok érte, a segítségért is, és az így szerzett tapasztalatért is.
Tegyük hozzá, kevesen vagyunk, akik egy 4 milliós dobozpárral tölthetnek saját rendszerükben pár hetet, nálam majdnem két hónapot voltak a dobozok, így nem valami futó ismeretség lett a lehetőségből.
Nem fogok ide írni mindenféle műszaki paramétereket, ez nem teszt, hanem egy történet, némi tapasztalattal fűszerezve. A dobozról a gyártó Web-oldalán (https://spendoraudio.com/wp-content/uploads/Spendor-Classic-Product-Data-Sheets_100.pdf) a szokásos paraméterek és a legalapvetőbb konstrukciós összetevők elérhetők. Senki ne jöjjön azzal, hogy „angolul van, vazze” – a google fordító jó barátod.
Megérkezik a doboz, és - hatalmas. Akkora, hogy az én szobámra szinte rátelepszik, kerülgetni kell, óriási barna hasáb. Voltak félelmeim, mit szól majd Őnagysága, de érdekes módon, két hónap elég volt ahhoz, hogy megszokja, kicsit meg is kedvelje a látványukat, végül abszolút nem volt gond a méretével. Kerülgettük.
Hangra nagyon érdekes doboz a 100-as. Mondja Viktor, hogy studio minősítésű (bármit is takarjon ez) ami számomra abban jön ki leginkább, hogy mindent, de mindent megmutat. Ha nem az ideális helyen van, ha nem jól kábelezted, ha nem a neki kellő energiaszintű erősítő hajtja, ha forrás oldalon bajok vannak (DAC) minden átjön. Nem mellbevágóan, de egyértelműen. Kellett úgy 3 nap mire akklimatizálódott a rendszeremhez és a szobához, addig épp azt mutatta meg, hogy ez a jelenség nagyon is létezik.
Kipróbáltam egy Seven-el, aminek az eredménye ugyan egy kellemes hang lett, de azt is elég jól mutatta a doboz, hogy ez egy rangon aluli házasság. Egy 4 milliós dobozt nem illik (nem szabad) egy 800 ezres erősítőre kötni. A drágább doboz jól fogja mutatni a gyengébb erősítő hibáit. Az van, amit mindig mondok, hogy az igazán jó hang akkor áll elő, ha először megveszed a legjobb erősítőt, amit a pénztárca elbír, (az nem mindig a legdrágább!) és ahhoz választasz egy azonos tudású dobozt. Bár a Seven 2x150W, azért az egy kis végfok, kis és közepes dobozokhoz, az energetizáltsága annak megfelelő. Szépen szólt itt is, de érezhetően erőtlen egy ekkora dobozzal, és kicsit összemossa a dolgokat (félreértés ne essék, a top erősítőkhöz képest). Neuronnal viszont megtörténik a csoda.
Először is, hihetetlen, elképesztő energiák érkeznek, mélyben az a 30 centis mélysugárzó annyira megfogott, feszes, pontos, mégis megrázza alattam a kanapét. A hangkép teljesen koherens, nincs sehol egy pici behorpadás vagy kiemelés, teljesen kiegyenlített. Magasban éreztem egy nagyon pici fátyolt, de ez inkább írható a kábeleim rovására, mint a dobozéra. Dinamikailag nagyon meggyőző, és ez nem csak a nagyon széles dinamikai ablakra igaz, hanem ami ennél még fontosabb, a mikrodinamikai kontrasztok, a finom hangerő különbségek, amitől a zene folyékonnyá válik, lélegezni kezd, azok is ott vannak, élményszerűen belevon a történésbe. A térhatás nem teljesen olyan, amihez a korábbi dobozokon szoktam, és gyanítom, hogy ebben benne van az a tény, hogy Viktor nem a gyári átkötőkkel adta ide a dobozt, hanem rövid, 10-12 centis speciális átkötő kábelekkel kaptam. Ez egy kritika ezúttal a részemről, meggyőződésem, hogy ezt a dobozt a Spendornál nagyon pontosan fázis-linearizálták, amin az átkötők (akármilyen jó kábelből is vannak) csak rontottak. Ettől még jó volt a tere, kicsit játszottam az átkötésekkel, de itt némileg jelentkeznek a nagy méretű doboz hátrányai. Csak az észrevehetőség szintjén.
Ugyanezzel a Neuronnal az MBL alulról a második doboza (ugyanebben a szobában) szélesre tárja a teret, ezt megtapasztaltam amikor Viktor lecserélte nálam ezt a dobozt arra, tehát nem a rendszer maga okozta a térleképzés kicsit zártabb voltát.
Még egy dolog. Logikus is. Ezt a dobozt nem feltétlen egy ekkora szobába szánták a tervezői. Emiatt, nagyobb, neki való helyen nyilván valamivel magasabb teljesítményen kell hajtani a szobahangerőhöz, ezt az erőteljesebb hajtást a doboz nagyon jó néven veszi, megelevenednek a dolgok, mozgalmassá, érdekessé válik a zene. Bele kell tolni a Wattokat. A Neuron 400 Wattjából sosem vesz ki az ember 60-80-nál többet, de a könnyedség, ahogy az a 80W kijön, az nagyon kell ehhez a dobozhoz, így él igazán.
Amikor a 100-as doboz (gazdája) úgy döntött, hogy eleget volt már nálam, és volna még mit megélnem, átadta a helyét egy MBL 120-asnak. Az a pár hobbytársam/barátom, akik éltek a lehetőséggel, és a két ünnep között meglátogattak, meghallgatták az MBL-eket, úgy vélem egy hosszú távra szóló élménnyel mehettek haza. Az MBL (minden MBL) egy más világ, valami teljesen szokatlan és fülsimogató módja a zenehallgatásnak, jó rendszerbe illesztve közel totális transzparencia. A 120-as mélyben azért hagy kivánni valókat, dehát ez az MBL kínálatában az olcsóbb vonal, hepciásoknak van ennél sokkal jobb, csak az árcédulája ne legyen gond. 300 Hz-től felfelé viszont maga a csoda, eltűnnek a falak, körbevesz a tér, a zene a dobozok előtt és mögött is szól, lélegzik, hihetetlen realizmussal tárul fel. Ez a doboz is eltöltött nálam pár hetet, és úgy vélem, elég jól meg tudtam fogni az egyéniségét. Boldog lennék egy ilyen dobozzal, de egy szubot valószínűleg vennék hozzá.
Januárban elment az MBL Viktor csomagtartójában, és nekem hiányozni kezdett – a Classic 100.
Mert bár a Classic 100 nem tud ennyire transzparens lenni magasban, alacsonyabb az ámulat szintje, ugyanakkor sokkal koherensebb, egységesebb, és mélyben pont olyan, amilyennek egy jó doboznak lenni kell, erőteljes, pontos, hűséges a műsorjelhez. Nem nyom, nem melegszik fel mesterségesen, nincs ott állandóan. De amikor megjön a jelben a mély hang, akkor elképesztően authoritatív (nem tudom hogy kellene ezt magyarul mondani), akkor érted meg, hogy itt tényleg egy hűséges jel-leképzés, energia átadás történik, középen és mélyben úgy energikus, hogy nem megy túlzásokba, fenntartja a hangzás természetes melegségét, anélkül, hogy ezt egy túldimenzionált basszussal hozná létre. Magasban is pontos, de az MBL eufórikus magasai után van egy nagyon pici hiányérzetem. Ami a legjobban kezdett hiányozni, az a zenealkotás képessége, ami ezt a dobozt annyira jellemzi. Az MBL ámulatba ejt, mindahányszor leülök elé. A Spendor nem ejt ámulatba, „csak” mindig visszaültet a székbe zenét hallgatni. Ha érted mire gondolok. Az MBL-en ájulsz, hogy ez a fajta transzparencia létezik, és ezt élvezed. A Spendoron relaxálsz, és élvezed hogy igen, erről kellene szóljon valójában az audiofilia, eltűnik a rendszer, nem keresed a nem létező hibákat, nem analizálgatsz, Te maradtál, meg a zene a lemezen. Megmutatja, hogy az úgynevezett „High-End”-ben, sok száz különféle rendszerben ez milyen elképesztő mennyiségben és mértékben nem sikerül, ennél sokkal több pénz elköltése árán sem.
Classic 2/3
Annyira hiányzott nekem a 100-as, hogy elkezdtem pedzegetni Viktornak, hogy volna-e egy emberibben árazott Spendor, ami ha a 100-as tudását picit messzebbről, de próbálja követni, az számomra a megváltás ígéretével érne fel. Nemkülönben lenne bár egy kicsivel kisebb, hogy bejuthassak a szobába hasbehúzás nélkül (az egyik doboz nálam sajnos az ajtóban van... ilyen a lakás, Őnagysága szerint a hasam is ludas ebben, van egy kis igazsága). Az egyel kisebb 1 per 2-es dobozhoz volt korábban szerencsém, ami nekem akkor kevésbé tetszett. Pedig az követi a 100-as logikáját és felépítését, 3 utas mivoltában, csak egy kisebb mélysugárzóval. Akkori (egyszeri) tapasztalatom szerint az 1per2 egy kicsit hendikepes doboz. A kisebb mélysugárzó nem tartja annyira meg a hangkép egyensúlyát, a közép meg a magas együtt egy kicsit túldimenzióba kerül. Szó nélkül el tudom képzelni, hogy ez egy tudatos hangolása ennek a doboznak. A 100-as túl nagy és energia-igényes egy csöves erősítőhöz, viszont a feles doboz pont jó lehet oda, így hát annak a világnak a tipikus hangzásjellegéhez hangolták. Érdekes módon, lehetőségem nyílt meghallgatni egy Flow One-al is, azzal nagyon jó (mert azt meg a túl fényes és vékony hangú Serblinekhez hangolták – egyéni véleményem szerint. Béla nem fog egyet érteni, de ettől még én így gondolom). De mi van még lejjebb a Spendor kínálatában?
A 2/3-as doboz. Immár csak két utas (lásd: https://spendoraudio.com/wp-content/uploads/Spendor-Classic-Product-Data-Sheets_2_3.pdf) de a magasa ugyanaz, mint a 100-asban, és a mélysugárzója is nagyobb, mint a felesben. Hátha.
Húztam a csengőt (már-már úgy érzem ez durva visszaélés Viktor végtelen jóindulatával) és az Úr meghallgatott. A Gondviselés Viktor keze által eljuttatott hozzám egy pár 2/3-ast.
Nahát, ez egy nagyon érdekes doboz! Azt hinnéd, hogy amikor mész lefelé egy cég termékskáláján, akkor értelemszerűen gyengébb lesz a végeredmény, kis pénz, kis foci. De nem. Spendornál, a Classic szériában, ezen a szinten még semmiképp sem. A 2/3 megmutatta, hogy pontosan ugyanazzal a koherenciával, ugyanazzal a zenei eszköztelenséggel, ugyanazzal a hívogató, állandó zenehallgatásra serkentő egyéniséggel van megáldva, mint a nagy testvér. Ugyanolyan pontos, semmi kiugrás, precíziósan studio-kaliberű, mint a nagy testvér. Amikor megszólal a basszus, pont ugyanúgy megrázza az agyamat is, a kanapét is alattam, és pont úgy indul, úgy ér véget ahogy a jelet az erősítőtől kapja, semmi túllövés, hiteltelen utózengés, elképesztő. Ekkora doboztól? Vazz.. Teljesen egységes, nincs lyuk a hallható sávban, a magasa pedig.... na most figyelj... az MBL-eket idézi. Hihetetlen transzparencia, úgy, hogy majdnem ugyanazt élem át, amit a 120-as MBL nyújt, PLUSZ a tökéletes basszus, amit a Classic 100-as nyújt. Az én szobámban. PLUSZ az a rendszer-eltüntető, csak a zenére összpontosító, mindenfajta hifis aspektust végképp kikapcsoló, értelmetlenné minősítő egyéniség, ami csak a legeslegjobb eszközök sajátja.
Kicsit mindig félve írom le ezeket a dolgokat, mert ez itt, nálam, az én rendszeremben, az én fülemnek van így. Nemkülönben benne van ebben az eredményben egy felső kategóriás front-end, az EMT hangszedő, és a Neuron a maga erejével, sebességével, finomságával, torzítatlanságával, transzparenciájával. Ha valaki ennek a leírt tapasztalatnak a hatására elrohan egy Classic 2/3-at venni, és azt egy gyengébb képességű rendszerbe helyezi, esetleg ki fog derülni, hogy az egy gyengébb képességű rendszer, bármit is gondolt róla eddig, és nem biztos, hogy eléri az audiofil elégedettség ilyen fokát, amit én élek át, amióta ez a doboz itt kényeztet a szobámban nap mint nap. Ne engem szidjatok. Jó dobozokhoz jó rendszert kell építeni.
Mert a Spendorok, a 100-as is, a 2/3-is megmutat mindent. Nem kell majd kiszaladni a szobából, de nyilvánvaló lesz. Nem agresszíven, mint sok „High-end” túlfelbontásos, egyben túltorzított eszköz teszi, mert a felbontást csak akkor szabadna növelni, ha egyben a torzítást is tudjuk csökkenteni, ezt sokan nem tanulták még meg.
Az egyetlen dolog, ami a 100-ast és a 2/3-ast megkülönbözteti az energiák szintje. Minden ugyanaz, a 2/3 magasban transzparensebb, ez nem több magasat vagy ne adj isten fényesebb hangot jelent, csak jobban enged belelátni a felvételbe abban a tartományban. Az energiák is ugyanúgy egyensúlyban vannak, csak a 100-ason az energia szint magasabb. Ezt nehéz szavakkal leírni, ha valaki még nem tapasztalta meg, egy-egy hangszer természetes energiái valahogy a 100-ason jobban ott vannak. Ha csak a kisebb dobozt hallgatom, ez semmilyen szinten nem szembetűnő, minden nagyon rendben lévőnek tűnik. De ha ismered a másikat is, akkor ezt megérzed. Mondom, megérzed...
A 100-as doboz nagyobb szobába való. Meghajtod egy igazán jó erősítővel, és veszedelem jó. A 2/3 egy kisebb szobában érzi jobban magát, de ott (itt nálam, a 20 négyzetméteres nappaliban) szintén veszedelem jó. Mindkettő egyfajta végső hangsugárzó. S ha lakást cserélnél, akkor is tudod melyiket válaszd az épp meglévő helyett.
Spendor ügyben Váradi Viktor tud további felvilágosítással szolgálni, demora bejelentkezni is Nála lehet, a 20/263-1854-en.
Nagy Gábor Pál @AudioWorld 2023.Május
