Viccen kívül, nagyjából három évvel ezelőtt ha Bakk Viktor nevét említi nekem valaki, néztem volna hülyén, hogy " akki" (kukac upcmail.hu) majd a véletlen, és egy hazai kereskedő cég bemutatója a budai Barabás Villában úgy rendezte, hogy belefutottam a Parabox dobozokba (Tempesta). Az ottani első élmények számomra nem adtak okot különösebb izgalomra, nem izzadtam le éjjel lepedőgyökig hogy "Paraboxot akarok venni, Paraboxot akarok venni" mint az ominózus Casco reklámban,a 80-as években, ha még ez megvan valakinek. Rég volt.

Aztán eltelt két év, és egy közös barátunk összehozott bennünket, több síkon is. A Core Audionál rendezett kiállításon is összefutottunk, majd személyesen is összeismerkedtünk, ami - mondhatjuk így - kicsit megolajozta nálam a nyikorgó zsanért Parabox ügyben. Viktor egy nagyon szívélyes, kedves ember, nálam már az is egy jó pont ha valaki megtisztel azzal hogy meghív magához. De ettől függetlenül is, remekül el tudtunk diskurálni már elsőre is, nem csak hifiről, pálinkákról, kocsikról, családról, gyerekekről, kutyákról, tudod, a szokásos játszótéri témák, csak a nőkre nem jutott végül idő... talán majd legközelebb.

A tesztelő csapat - középen Bakk Viktor

Mindenesetre, volt alkalmam a saját erősítőmmel is meghallgatni egy Parabox dobozt (vittem egy Optheront) és meg kellett állapítanom, hogy a doboz sokkal többet tud, mint amit az István bemutatóján hallottak sejtetni engedtek volna róla ( hangsúlyozom, az ott hallott hangból nagyjából tudtam hogy elektronikai és akusztikai hibák halmaza van a háttérben). Szóval, jó hangulatú lett az a másfél óra, és úgy váltunk el, hogy folytatjuk, és természetesen a meghívás vica-versa érvényes.

Mígnem, nemrégiben Viktor jelentkezett, hogy elkészült a "nagy doboz", a Parabox zászlóshajó, amely minden kis porcikájában költségfüggetlen technológia, apai-anyai, jó magyar kifejezéssel élve. Meg szeretném-e hallgatni? Kíváncsi volna a véleményemre. (Hízelgő, persze, kinek ne volna az, de én ilyenkor már azt kezdem a hátsó gondolataimban latolgatni, mekkora felelősség is ez egyben, hogyan legyek egyszerre őszinte is, és politikus is?) Egy konstruktőr nem mindig vevő az őszinte kritikára, a hangdobozos kollégák pedig talán a legkevésbé. Ezt mostanában alkalmam volt más helyzetekben átélni.

Nyilván, a kíváncsiság, ugye. Az nagy úr, én pedig köztudottan a magyar audio termékek drukkere vagyok, olyannyira hogy hajlandó voltam már a KEF dobozaimat is lecserélni, és még nincs vége a folyamatnak. Na mindegy, nem rólam szól ez a beszámoló. Igent mondtam, persze, és pár napra rá megérkeztek a nagy dobozok. Ez nem relatív, nagyot képzelj el. Nekem a vállamig ér, és engem a 187 centimmel simán beválogatnának a királynő testőrgárdájába - már ha erre gyúrnék, és csak ezen múlna. Nem csak a magassága tekintélyt parancsoló, de a testessége, a súlya, és az egész megjelenése. Viktor autójából kiemelni sem volt épp fáklyásmenet, elhelyeztük a nappalimban, és onnantól ott álltak a drágák, eszembe sem jutott mozdítani, tologatni. (Jól el lettek húzva a falaktól). Vigyáznom kell az egészségemre...

"Na akkor, kisasszonka kérem, itten álljunk meg egy szóóóóraaa." (Laár A. után szabadon) Ami a dobozzal kapcsolatban érdekes, azt érdemes inkább Viktortól hallani, egyáltalán, kicsit jobban megismerni Őt, konstruktőri hitvallását, tervezési koncepcióit, mielőtt a saját szavaimmal jellemezném ezt a dobozt. Így válik a kép teljessé, vagy talán majd csak akkor igazán, ha valakinek lesz alkalma igazán jó elektronikával hajtva eltölteni ezzel a dobozzal pár órát. Haladjunk sorjában, én úgy éreztem, egy interjú volna a legjobb módszer Viktor szóra bírására, csak belejön, feloldódik, és talán többet is elmesél, mint amit elsőre magától mondana... szóval, hátha. Nekiugrottunk, és innentől hallgassuk Őt:

Mikor kezdtél el hangdobozokkal foglalkozni, és mi volt a kiinduló oka, hogy a hifinek épp ezt a területét választottad?

- 1990-es évek elején volt amikor a Videoton hangfalam helyett szerettem volna valami jobbat. Sokszor bementem a Hifi barlangba, sok mindent meghallgattam. Aztán vettem egy Mission dobozt. Pár hét hallgatás után rájöttem, hogy ez messze nem az a hang amit szeretnék. Aztán egy hozzáértő hifistától kaptam egy hangszóró készletet hangváltóval. Építettem neki dobozt, és  nagyon jól szólt. Ezen felbuzdulva, elkezdtem hangfalakat építeni. Mind rossz volt. Így elkezdtem tanulni a hozzáértőktől és könyvekből.

Sokan vannak, akik egyszer megpróbálnak megépíteni egy hangdobozt, aztán látva a nehézségeket feladják. Neked mi volt a motiváció, ami fenntartotta az érdeklődésedet?

- Nagyon egyszerű. Az a hangminőség ami tetszett, az már akkor is annyiba került, mint egy autó. Ezt borzasztó irreálisnak tartottam, ezért meg akartam csinálni magamnak, ugyanazt olcsóbban.

Hányféle dobozt építettél idáig? Mik voltak az ezek közötti különbségek, milyen fejlődési íven mentél keresztül az egyre újabb példányokon tanultak alapján?

- Több száz dobozt raktam össze. Kipróbáltam az összes olyan konstrukciót, amiben láttam fantáziát. Bass-reflex, zárt, transmission-line, bandpass, omnidirekcionális, egyutas, kétutas, két és fél utas, három utas, négyutas. Hamar rájöttem, hogy nem csak a doboz konstrukció és a felhasznált hangszóró fontos, hanem a hangváltó, és az abban felhasznált elemek minősége is. Eleinte számoltam a váltókat, aztán amikor a Visaton márkaboltban dolgoztam 7 évig, akkor a gyári szoftverrel terveztem. Ez elég jó volt, de csak Visaton hangszórót lehetett szimulálni. Ezután jött a legnagyobb lépcső, amikor mérőmikrofonnal és szoftverrel mérve csináltam a hangváltókat. Ügyelve a frekvenciamenetre, a fázismenetre, az impedanciamenetre.

 Ma hogy látod, mik egy igazán jó hangdoboz alapvető kritériumai?

- Minden apró részletre oda kell figyelni. A cél a szinergia elérése. De ez azért nem egyszerű, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen rendszerbe illesztjük az adott dobozt. Ezért a méréseken túl meghallgatom tranzisztoros és csöves erősítővel is. Átviszem máshoz meghallgatni, megkérdezem a véleményét. Így próbálok olyat létrehozni ami a lehető legjobban univerzális. Nem gondolom, hogy az a jó, ha csak 1-2 műfajon és rendszerben szól jól.

Minden konstruktőr szembesül azzal előbb-utóbb, hogy egymásnak ellentmondó feltételeknek, irányoknak kellene egyszerre megfelelni, dönteni kell, mit áldoz be az ember, és miért cserébe. A hangdobozaid építése során milyen hasonló döntéseket kellett meghoznod, és általában mi a fő törekvési irány, amit mindenképpen szeretnél elérni?

- Ahogy az előbb mondtam, arra törekszem, hogy széleskörűen felhasználható legyen. A lehető legkevesebb kompromisszumra törekszem.

Az imént említett mérések milyen műszer és akusztikai környezetben történnek?

- Többféle mérő szoftvert kipróbáltam, felváltva használom őket. Mérő mikrofont, impedancia és fázis mérőt. Szobában és szabad téren is mérek, közelit és távolit egyaránt.

A ParaBox mint név honnan jön?

- Zsenge kezdő koromban nagyon bele voltam szerelmesedve a Parasound elektronikákba. Ezért valami hasonlót szerettem volna. A PARABOX latinul dobozgyártást jelent, úgy gondoltam, hogy ez pont megfelel.

Eddig tudtommal egyedi, vagy nagyon kis példányszámú „típus” dobozaid voltak. Szándékozol-e a jövőben nagyobb darabszámú típus-termékkel megjelenni a piacon?

- A kíváncsiság hajt még mindig, így rengeteget szeretnék kísérletezni, nem célom, hogy gépiesen mindig ugyan azt csináljam. A bevált dobozokat szeretném tartani így remélem sokáig csinálhatok Tempestát, Pingvint, Ellipset és Ellipsust. De a teljesen egyedi megrendeléseket szeretem a legjobban.

A nem túl nagy számú hazai hangdoboz-építők közül kit tekintesz versenytársnak?

- Mindenki konkurencia valójában, mert az emberek nagyon sok szempont alapján választanak dobozt. Így egyáltalán nem biztos, hogy az enyémet, vagy az általam jónak tartott gyártóét választják. Ezért nem emelnék ki senkit.

Beszéljünk a legutóbbi dobozodról. Ez egy jól megtermett darab, árkategóriájában, ránézésre és meghallgatva is egyfajta szintlépésnek látszik a korábbi dobozokhoz képest. Mennyiben más ennek a doboznak az alapkoncepciója, kinek ajánlanád ezeket a dobozokat?

- Ellipsust először 2006-ban csináltunk, már az is nagyon jó volt, de természetesen van fejlődés. A koncepció az volt, hogy a lehető legkisebb előlappal ķészüljön, hogy minél kevesebb legyen az onnan visszavert hang. Ezen felül a belső álló hullámok kialakulását szerettem volna elkerülni. Elsősorban 30-50 négyzetméteres szobába ajánlanám olyan embernek, aki többféle zenét hallgat.

Mondhatnál pár szót az alkalmazott hangszórókról, a technológiai újdonságokról amire épül.

- Német hangszórók kerültek a dobozba. A mély és közép az Eton legújabb típusa, könnyű papír membránnal, és merevítéssel a torzítások elkerülése végett. A magas a Mundorf kis AMT-je, ami borzasztó erős neodímium mágnessel és extra könnyű membránnal készül, hogy minden apró részletet le tudjon sugározni.

Mi a jövőképed a Paraboxot illetően?

- Mivel minden termék kézzel készül, így nem tudunk tömegtermelést csinálni, és nem is szeretnénk. Így szeretnénk exkluzív márka maradni. Nagyon sok kellemes zene hallgatást akarunk annak a pár embernek ajándékozni aki minket választ!

Köszönöm a válaszokat!

S akkor jöjjön most ismét csak tőlem egy kis leírás, hogyan is szól egy Ellipsus?

Egy mondatban: nagyon jól.

Három mondatban: Nagyon jól, a méretéből adódóan, sejteni lehet hogy mélyhiány nem fog szembe jönni, a ribbon magas is kitesz majd magáért, az igazi kérdés, ami minden több utas doboz kritikus pontja. Az, hogyan sikerül majd 3 különböző hangszórót arra bírni, hogy koherensen illeszkedjenek egymáshoz, s hogy a hangszórók vajon elég jók-e ahhoz, hogy a végeredmény izgalmas, magával ragadó, egyben elegendően felbontóképes, de nem idegőrlő legyen? Nos, ez az Ellipsus-sal 95%-ban sikerült.

Tíz mondatban: Kezdjük a magasakkal, a ribbon nagyon tiszta, levegős, sima magas tartománnyal kápráztat el, és ha jó erősítőt használunk ez a tisztaság így is marad. Nálam szerencséje volt a doboznak, az Optheron talán az egyik leginkább torzítatlan erősítő amit ma a magyar piacon egyáltalán kapni lehet, a ribbon ezt nagyon szépen mutatja is. A középtartománya kiegyenlített, egyszersmind gazdag is, ami egy szubjektív melegséget jelent a középhangokon, ez a digitális zenéknek nagyon jót tesz, úgy kell mint egy falat kenyér. Az effektus nem túl erős, épp csak észrevehető, de pont elég ahhoz hogy ott segítsen ahol kell. A ribbon és a középhangszóró integrációja szerintem igazán jól sikerült, nem tudtam átmenetet találni a két sáv között, kb.500 Hz-től felfelé teljesen egybefüggő sávot kapunk, nagy szó, és ez egy igazi nagy piros pont.

Ahol éreztem egy kis koherencia-hiányt, az a közép és a basszus közötti 3-500 Hz-es tartomány, ott volt a minta doboznak egy kis behorpadása, s talán ha nem volna a doboz minden más sávban ennyire koherens, kiegyenlített, talán ez a kis eltérés sem tűnne fel. Innen lefelé, a basszus - elképesztő. Ehhez is kell egy rendes erőmű, hogy az a mély hang ne csak erőteljes legyen, de megfogott, pontos is, és el kell mondjam, a doboz képes erre. Ha megveszed, és Nálad nem ilyen, az nem a doboz hibája, ezt garantálhatom. Még be is tudom bizonyítani...

Zenei értelemben kifejezetten élményszerű a dolog, nagyon széles a lesugárzott sáv, a térhatás elegendően széles, és meglepően mély, nagy dobozok kevésbé szoktak e téren brillírozni. Ez a doboz tud akkora teret rajzolni, mint egy LS3/5a, ez sem kis szó. A hang folyékony, és bár hallottam életemben fürgébb dobozokat, abból nem volt túl sok, és az Ellipsus reakcióideje elég impresszív, nem gondolnád egy ekkora doboztól. A hangok természetesek, egy icipicit elhúznak a műanyag membrános jelleg felé, nem teljesen a régi fajta papírmembrános élmény köszön vissza. Ez megint egy kicsit olyan, mint amikor az angol Single Malt klubban vitatkoznak, hogy inkább egy Aberlour, egy Glenlivet, vagy egy Glenfiddich áll-e közelebb az igazi Scotch értékrendhez? Miközben az emberek többsége Johnny Walkert meg jobb esetben Chivas Regalt iszik, és ez utóbbit is már elég jónak tartja, miközben az még mindig csak egy jól eltalált blended... Nem tudom, átmegy-e ez az üzenet, a mai magyar valóságra ráültetve, kb. olyan, mint amikor Bodrogi mondja az Üvegtigrisben, hogy "Jó helyen van az a kocsi..."

Nagyjából ennyi. Összefoglalva, nagyszerű doboz, soha rosszabbat, nagyon meghálál egy nagy teljesítményű, torzítatlan erősítőt, mert mindent megmutat, és kell hozzá az erő, és kell a tér is, mert minimum 30 négyzetméter kell hozzá hogy nagyot tudjon lélegezni.

A felső középtartományt illető kritikámat Viktor elegáns önuralommal fogadta, és bár én éreztem akkor a háttérben egy kis kétkedést a hangjában, három hét múlva, becsületére szólva, felhívott, és elmesélte, hogy sikerült a dobozt egy igazi nagy nemzetközi referencia mellé letenni, ahol nagyjából pont ugyanaz derült ki, amit emlegettem Neki. Azóta, legjobb tudomásom szerint, kijavította azt a kis hibát, és a doboz így minden sávban koherenssé vált. Én pedig azóta azon merengek, bár minden hangdoboz konstruktőrrel ilyen egyszerű volna az élet... Nota bene.

Bakk Viktort a parabox.hu web oldalon, ill. a 20-448-7065-ös számon érhetitek el, érdemes egy demora elmenni.

Nagy Gábor Pál @ AudioWorld

2022. Március