Ahogy az a hifi világában lenni szokott, időnként felbukkan egy-egy olyan termék, ami viszonylag hamar közismertté, esetleg közkedveltté válik. Kellő idő elteltével akár legendássá is válhat. Érdekes módon, valahogy a legenda maga időtállóbbnak szokott bizonyulni, mint az őt kiváltó termék minősége, relatív összehasonlításban. A klasszikus példája ennek a folyamatnak a NAD 3020 integrált erősítő, amit anno még a 80-as években emelt piedesztálra az angol hifi sajtó, mint az alsó árkategória egyik Best Buy – legjobb vétel – termékét, az ár-érték arányt szem előtt tartó érzékeny pénztárcájú vevők számára készült termék gyanánt. A 3020 nem volt különösképpen jó erősítő, se túl erőteljes, a szolíd 20 Wattjával, viszont a maga áráért tudott valamit. Folyékonyan szólt, és kellemesen, plusz, nagyszerű phono elektronikát tartalmazott, és volt rajta egy azóta már elfeledett gomb, a loudness… Ma már nem túl sokunk gondolná komolyan, hogy egy NAD3020-on hallgasson zenét, de a legendája mégis töretlen, olyannyira, hogy 40 év elmúltával még egyes XXI.századi bloggerek is felemlegetik, eléggé el nem ítélhető módon. No tessék. A legenda időtállóbb, mint amiről szól.

Ahhoz, hogy valamiből egyszer csak legenda válhassék, előbb elég sokat el kell adni belőle, ehhez pedig tényleg a legjobb vétel matricát kell kiérdemelni, manapság is. Mint a fenti példa mutatja, még az sem egy muszáj, hogy csúcskategóriás hangja legyen, ez nem szükséges feltétele annak, hogy a vevők szeressék a szóban forgó terméket. Ahogy – a mindenki által értett autós hasonlattal élve – egy Volkswagen Golf is elmarad egy Porschétól vagy egy Bentley-től egyben-másban (kb.mindenben) de mégis közkedvelt és hegyeket adnak el belőle, évtizedek óta, mert elegendően jó ahhoz, hogy a vevői jól érezzék magukat benne, és a gazdaságos üzemeltetése is elégedettséget kelt. Amit a vevői elvárnak tőle, AZT nagyon jól tudja. Ennyi.

Mostanság, elvtársak, a nemzetközi helyzet – fokozódik. HiFi téren, mindenképp.

Tele vagyunk előítéletekkel. Aztán rá kell jönni, hogy tévedtünk. Még a kínai – „óccó, ed dara hamsza, szok dara ketsza hú…” szokásos marketing sem a régi már, ők is szakítottak a minőségtelenség sehová sem vezető szemléletmódjával. Mára Kína (nagyobb része) fizetőképessé, esetleg még jómódúvá is vált, ezzel együtt a hazai piacokon is elvár egy elfogadható minőséget. Ami aztán külföldre is kiszivárog. Nem is kell feltétlen fillérekből megoldani, meg hát nem is lehetne. Ha figyelünk magunk körül a világban, azt látjuk, hogy Kína felnőtt a feladathoz, nem csak mások termékeit koppintja, ha valami jót, tényleg jót szeretne gyártásba vinni. Van neki saját, TOPPING-ja.

A Topping cég – amelyről amúgy aggasztóan kevés megtudható információ van jelen a neten, láthatólag megértette az idők szavát. Megértette, hol húzódik az elvártnál némileg magasabb minőség fogalma, és azt is hogy mi kell ahhoz, hogy ezt a minőséget egy csomagba gyúrva egy csomó kényelemmel, az így létrejövő végeredmény szerethető, és jól használható legyen. Ha megnézzük a cég termék-kínálatát, lásd https://www.tpdz.net/products , sokféle termékkel találkozunk, a tényleg olcsóktól ( azok is egész jók !) a valamivel drágább, de ár-érték arányban nagyon helyükön levő elektronikákkal. Az egyszerűbb DAC-októl a kombinált, előerősítővel, távirányítóval ellátott, szinte bármiféle digitális formátumot és interface-t fogadni tudó, az obligát RCA-n kívül XLR kijáratokkal is büszkélkedő, mindentudó forrásig, de van fejhallgató-erősítős kivitel is, sőt dedikált fejhallgató-erősítő, elő-végfokok, sőt integrált digitális minden az egyben erősítőjük is. Még arra is volt figyelmük, hogy az eltérő ízlést, zenei, hangzási preferenciákat szem előtt tartva, választhatunk AKM chipes vagy ESS chipes digitális megoldások között, a lágy, meleg hangot kedvelőknek az előbbi, míg a feszes, kicsit vékonyabb, de gyorsabb hanghoz pedig az utóbbi passzol jobban.

Zenehallgatás Bluetooth-al

Az átlagos – nem audiofil irányultságú – zenehallgató számára, tisztán kényelmi szempontból nézve, persze fenntartva az általa jó minőségnek érzékelt hangot, ma a legmeggyőzőbb zenehallgatási módszer előfizetni egy stream szolgáltatónál (pl.Tidal vagy Apple Music) és a telefonról, vagy elit megközelítésben egy dedikált tabletről Bluetooth-on keresztül, vezetékektől mentesen kapcsolódva egy erre képes DAC/erősítő pároshoz, és szabadon böngészni az online elérhető sokezer album között. Egyszerű, gyors, helytakarékos, és az autóhifin meg az mp3 „kultúrán” szocializálódott nemzedékek számára ez a „lifestyle” életmód zenei oldala. Erre a célra, és az ezen az igényszinten mozgók számára létezik egy jutányos, de kifejezetten jó hangú megoldás, a szintén kínai SMSL D300/2-es eszköze. Lásd:   

https://www.muzix.hu/spd/SMSL-M300MK2-BLACK/SMSL-M300-MK2-Asztali-DAC-Bluetooth-kapcsolattal-3

Innen felfelé kacsintgatva, egyben egy kicsit komolyabban véve az otthoni zenehallgatás iránt támasztott minőségi igényeinket, a klasszikus (high-end) audiós problémával találjuk szembe magunkat, azzal, hogy a következő minőségi ugrás a duplájába kerül.

Topping D70s

Vagy inkább a három-négyszeresébe, ha nagyon komolyra vesszük a figurát. Ahogy én is tettem. Nemrégiben kaptam kölcsönbe egy Topping D70S típusú DAC-előfok kombót, hogy belekóstolhassak a stream-alapú zenehallgatás bájába. (Ez nem olyan, mint a burzsoázia diszkrét bája, de úgy érzem van egy távoli párhuzam, amit még mindig, azóta is keresek…)

Szeretném leszögezni, hogy ez az írás NEM teszt. Aki a D70S adataira kíváncsi, megnézheti azt a Topping web oldalán itt: https://www.tpdz.net/productinfo/557566.html  vagy a forgalmazó Muzix.hu saját web oldalán itt: https://www.muzix.hu/topping-d70s-premium-asztali-dac-mqa-tamogatassal-black . Aki tesztet szeretne olvasni annak az Av-online cikkét érdemes átböngésznie: https://www.av-online.hu/hifi/topping-d70s-mqa-dac-teszt_3307 .

Én egyszerűen csak szeretek elgondolkodni az általam tapasztalt dolgok aspektusain, nem a számok és az adatok oldaláról közelíteni meg a dolgokat, inkább a saját magam számára felmérni egy-egy eszköz használhatóságát, a lelkemhez férkőzésének képességét – vagy esetleg képtelenségét. Ebből szeretnék most egy kis ízelítőt adni, a D70S által kiváltott érzéseimből.

Első körben ide kívánkozik, hogy talán a koromnál fogva, vagy csak a személyiségem ilyen, meglehetősen konzervatív vagyok a zenei média tekintetében. Mivel 15 éves korom óta – az már nagggyon régen, több mint 40 éve volt… - rendszeresen hallgatok zenét, számomra a zenei média fogalmába a kazetta és a bakelit lemez fért bele sok éven át. A CD megjelenésével kénytelen voltam megbarátkozni ezzel a formátummal is, ami egy rögös, buktatókkal teli útnak bizonyult, és bár azóta CD-ből is tudok elsőrangú hangot csinálni, és be is fogadtam az ezüst lemezt (ezzel együtt a kazettát meg elengedtem) valahogy számomra mégis az LP maradt az egyetlen emberközeli zenehordozó. Oké, egye fene, legyen a CD is az, kézbe vehető, van tokja, elő-hátlapja, van a zenéhez köthető image-e. Viszont  végképp idegenkedem attól, hogy számítógépről, pláne mobiltelefonról szólaljon meg a kedvenc lemezeim egyike-másika. Legalábbis, eddig így volt.

Aztán megérkezett a D70S – kölcsönbe – és a Feleségem Őnagysága ( ez most épp egy pozitív jelző ) rátalált - a saját zenéire. Eddig is hallgatott zenét, iPhone-ról, Apple Music-on, gyűjtögette a kedvenceit, amik a telefonon meg az ahhoz csatlakoztatott fülhallgatóin – mondjuk így – szóltak ahogy szóltak. Mikor a D70S landolt a polcon, megmutattam Erikának, hogy miképp lehet Bluetooth-on keresztül rácsatlakozni a DAC-ra, s onnan kezdve lejátszani a saját zenei gyűjteményét a nagy hifi rendszeren. Azt a földöntúli boldogságot!!!   „Úristen, Gábor, KELL nekünk egy ilyen!” Hátsó gondolataimban rögtön bevillant, hogy persze, aztán majd hallgathatom a Zucchero-t meg az állandóan elviselhetetlenül torz Coldplay-t, de hát a másiknak is hagyni kell a saját boldogságát. Az efféle megjegyzések nem szoktak nálam pénztárca-nyitogató hajlandósággá válni csak úgy, szíre-szóra, viszont miután rászántam egy hajnali kettőig tartó délutánt a Toppinggal való ismerkedésre, elkezdtem én is hajlani erre a végkövetkeztetésre. A nők audiofil zsenialitása ( anélkül hogy ők maguk egyáltalán audiofilnek volnának mondhatók ) abban áll, hogy egyetlen mondatban, két perc zenehallgatás alatt kimondják azt a verdiktet, amihez nekünk napok vagy hetek, száz szám lejátszása kell, különböző kombinációkban. Végül összefoglaljuk a véleményünket húsz-harminc mondatban, aminek a sommás lényege az az egy mondat, amit ők 2 perc alatt leszűrtek. Fantasztikus.

A D70S a létező legegyszerűbb módon, Bluetooth-on keresztül ( a telefonban az LDAC opciót be kell kapcsolni a jó minőséghez!) is kifejezetten jó hangot szolgáltat, ezt el kell ismernem, olyan minőséget, amit a zenehallgatók 90%-a el fog fogadni, nagy részük még lenyűgözőnek is fogja tartani. Tidal-ról élményszerű. Később, miután elkezdtem jobban felmérni a kis DAC lehetőségeit, rájöttem, hogy a Bluetooth, minden előnye mellett, rátesz egy mindenen jelen lévő saját karaktert, egyfajta mázat a zenére. Ez a máz egy kicsit édeskés, egy kicsit komprimálja a dinamikát, egy kicsit lekerekít. Olyan, mint egy gyengébb csöves erősítő, csak nem olyan mértékben, olyan kerek gombóc. Kellemes, de a DAC tud ennél többet.

Végül megtaláltam a Bluetooth ideális használati módját. A TV-nk képes Bluetooth-on kapcsolódni külső hangeszközhöz, ezt eredetileg egy soundbar-hoz találták ki. A D70S-hez is szó nélkül kapcsolódik, és kész a házimozi – sztereoban.

Ha ennél jobb minőséget szeretnék ( én sajnos állandóan mindig jobbat szeretnék…) akkor ott az USB bemenet, meg a NAS-omon összeterelt kb.2000 lemez file-alapú lejátszása. Az ember egyszerűen ráköt egy laptopot, egy AB-s USB kábellel (nyomtató kábel) és máris képes kvázi bármit, DSD-t is lejátszani. Meg bármilyen más HD minőségű anyagot (lásd a specifikációkat). Érdemes tudni, hogy most majd a szoftver-környezet kezd beleszólni a hangba. A Tidal a laptopról csak úgy magában nem szól jól. Kell hozzá a Roon ami kikerüli a Windows hangminőség-romboló bugyrait. JRiverrel plusz JPlay, nagyságrendnyi a különbség. A cukormáz immár a múlt (elavult), egy sokkal neutrálisabb hangzási balansz köszön vissza. A felbontás is jobb, még akkor is ha ugyanazt a 24/96-os felvételt hasonlítom össze Bluetooth vs. USB. Amikor már eléggé szétcsodálkoztuk magunkat ezen az egyszerű interface-különbségen, és nem vagyunk azon a szellemi síkon ( az tényleg sík, nem a hegycsúcs…) hogy a kábelen 0-ák meg 1-ek mennek át, TEHÁT semmiféle különbség sem lehet két USB kábel között (ezt saját jól felfogott érdekedben gyorsan felejtsd el), akkor eljön a kábelcsere pillanata. Na, ez az a pont amikor érdemes tudni, mihez nyúljon az ember. Eddigi (!!!) tapasztalatom szerint, a bolti fahangú nyomtatókábelnél a 30-100 ezer Ft-ig terjedő tartományban léteznek jobb hangú audiofil USB kábelek (pl. AudioQuest Carbon ) de amikor igazán életre szeretnénk kelteni a zenét, kicsit nyújtózkodni kell. Felhívtam Váradi Viktort a Core Audio-nál, ők forgalmazzák a svéd Entreq cég kábeleit. Egyszer volt itt nálam egy millió Ft környéki Entreq USB kábel, el kell mondanom, hogy azóta is az élmény hatása alatt vagyok, gyökeresen és totálisan változtatta meg az addigi véleményemet egy DAC alapú zene-forrás felépítésének helyes arányairól. Kértem kölcsön pár kábelt, amelyek közül nálam teljes egyértelműséggel az Entreq Primer Pro tipusa jött be, hangra is, ár-érték arányban is. Egy szimpla Lenovo laptopról ezzel a kábellel közvetlenül rákapcsolódva a D70S-re, olyasfajta hang jön, amit a legtöbben a High-Endbe sorolnának, én azt mondanám, hogy közelít…

Jelentősen megnövekszik a felbontás, a térhatás, a hangszerek körül kitágul a tér, a lecsengések, a finom rezdülések életszerűvé válnak, mint amikor felhúzod a redőnyt, és beárad a fény.

Szerencsémre, vagy ez inkább egy átok, nem is tudom, kaptam a kábelek mellé kölcsön a Core Audiotól egy USB Bridge-t, az náluk a Karuna névre hallgat. Ez az az eszköz, ami fogadja a lapoptól jövő USB jelet, majd átalakítja S/Pdif jellé, amit tovább viszünk a DAC-hoz. Amíg az ember nem hallja ezt a közbülső fokozatot, hajlamos azt gondolni, hogy a D70S USB bejáratával (+ Entreq kábel) szívesen hallgat zenét, amíg világ a világ, meg még két nap, de a Karuna megmutatja, hogy van innen is feljebb. Sajnos, a Karuna sokkal tisztább, kifinomultabb, torzítatlanabb, jobb a térábrázolása, és egy egyértelműen nagyobb a dinamikája – a halk, finom kis részletek átadásának irányában. Sajnos, mert többe kerül, mint maga a DAC. Átdugva az Entreq B dugóját vissza a DAC-ba, minden kicsivel kisebb, kicsivel izgágább (nem a jó értelemben) és nyersebb. Jó hifi, a High-End Audio után.

Mivel az emberek érzékelési küszöbe, és személyes érzékenysége ezekre a dolgokra teljesen eltérő, nagyon könnyen valószínű, hogy sokan nem hallanák ki ezt a fenti különbséget ennyire egyértelműen, különösen, akik az enyémnél kevésbé felbontó képes rendszerben hallgatnák meg. Számukra a közvetlen USB-s kapcsolat is bőven hozza azt, amit elvárnak.

Összegzés.

A D70S nálam ebben az utóbbi felállásban annyira jól szerepelt, hogy hajlani kezdtem Erika javaslatára, s bár a DAC-ot végül is nem tartom hangzásában tökéletesnek (ahhoz túl lassú, ami valószínűleg a táp kondenzátorainak a jellege, és túl civilizált, kicsit túlfinomított, ez az AKM chipek saját jellege) az erényei messze túlmutatnak ezeken a megbocsájtható hátrányokon. Szóval, kellett nekünk egy ilyen…

Számomra a rendszerem egyensúlyához szükség van a kiegészítőkre, az Entreq kábelre, és a Core Audio bridge-re, ez a három együtt egy nagyon jó zenei kifejező készségű kombinációt alkot, egy picit az említett hibákkal együtt. Ugyanakkor, ezekkel együtt is, a hangja csak nyomokban tartalmazza az ismert digitális keménységet, néha egy-egy hangon észre lehet venni, amikor bevillan, de amúgy egy nagyon hosszan hallgatható, élményszerű hang.

Bemenetei közül egyértelműen az S/Pdif viszi a prímet, egy jó digitális forrás birtokában ezzel érdemes használni. Háttérzenéléshez (nem elvetemült audiofileknek minden máshoz is) a Bluetooth bejárat kitesz magáért, nonpluszultra hogy a TV hangját is fogadja, ez nálunk nagyon bejött.

Az MQA-ról szólva, igazán jó minőségű felvételeken az MQA nem hoz sokat a konyhára, és bár az elején örültem ennek a képességnek, azóta szó nélkül lemondanék róla, mondjuk egy picivel gyorsabb hangért cserébe. Ezt sem fogom végül nélkülözni, mert amikor lejár a garancia, szépen kicserélem majd a három puffer kondit, ami ezért felelős, gyorsabbakra. Eljön a Kánaán.

Mint minden más audio eszköz, a D70S is kényes a hálózati kábelre, nagyon nem mindegy mivel kötjük be a konnektorba. És persze a dugófordítást se felejtsük el, az is szépen keresztül jön. Az RCA és az XLR kijáratok között sincs ég és föld különbség, mivel az RCA kijárat ugyanarra a Burr Brown 1612-es chipre épül, és az önmagában, a szimmetrikus használat nélkül is nagyon-nagyon alacsony torzítású.

A D70S összességében egy szerethető DAC, ami képes fenntartani a zenehallgatási kedvet, ebbéli mivoltában szó nélkül lehetne belőle akár legendás készülék is – ha nem volna ennyire szoros a verseny ebben az árszegmensben. Az ára szerintem, bár első pillantásra nem olcsó, nagyon jutányos, ezt a minőséget ennyiféle csatlakoztatási lehetőséggel, távirányítós hangerő szabályozással, MQA-val, meg egy európai vagy amerikai logóval, simán kétszer ennyiért is el lehetne adni.

Akik szimplán csak stream-ból hallgatnak zenét Qobuz-zal vagy Tidal-al, esetleg Amazon Music-al vagy Apple Music-al, más forrás nem jön szóba, azok nagyszerű rendszert építhetnek vele viszonylag egyszerűen, nem kell más hozzá csak egy nagyon jó végfok ( én a Gauss Optheronnal használtam az első meghallgatásokon, ennek a sebessége valamennyit ellensúlyoz a D70s pici komótosságán, és torzítatlansága, ereje jól passzol a D70S minőségéhez) és egy nagyon jó interconnect kábel, még Bluetooth-on sem lesz fanyalgásra okuk. CD-hez kelleni fog egy jó transzport míg a file alapú lejátszáshoz a fent említett kombináció – vagy ami a Karuna helyett épp frissiben elérhető a Core-nál - az ideális. Ez utóbbi tudja kihozni ennek a DAC-nak a maximumát, ami már egy nagyon komoly hang.

Van a készüléknek egy nyugtalanító tulajdonsága. Függőséget tud okozni. Beszivárog az ember mindennapjaiba, akarva-akaratlanul is azon kapom magam, hogy már megint ezen keresztül hallgatok zenét, a rengeteg CD és LP társaságában… úgyhogy, vigyázni kell. Kell ennél több???

 P.s. Úgy tűnik, az Asahi Kasei Mikrochip gyártási problémákkal küzd, és emiatt a D70S jövője is kérdéses. Nem kizárt egy más gyártótól származó chippel épített verzió megjelenése, és akkor az már nyilván egy másik termék is lesz, a D70S egyenlőre még kapható. Ez semmit sem von le a fentiekből.

N.G.P. @AudioWorld

2022.Február