Audio fórumok gyakran vissza-visszatérő vitatémája a kábelek fontosságának, minőségük és áraik közötti összefüggések latolgatása, és egyáltalán, a kábelek működési mechanizmusa. Noha nem tartom magam minden tekintetben expertnek kábeltémában, a kábel szerepének a lekicsinylése mindig szúrja a szemem, igaztalannak és rövidlátónak gondolom az efféle kinyilatkoztatásokat. Legalább ennyire károsnak is, különösen a kezdő hobbytársaink épp kialakulófélben lévő tisztánlátását lehet jól elhomályosítani íly módon. Az alábbi cikkben egyfajta szemléletmódot szeretnék közzétenni, ami talán nem fedi le teljes mértékben a valóságot, de reményeim szerint kicsit közelebb vihet a kábelek szerepének és fontosságának a megértéséhez.
Vannak, akik szerint a kábelekkel való mindenféle hókuszpókusz egy ősbaromság, mert ők meghallgatták, és szerintük „a kábel nem oszt-szoroz egy rendszerben, ha az jó, akkor mindenféle kábellel ugyanolyan jó, ha meg rossz, azon semmiféle kábel nem segít”.
Mennyire igaznak hangzik ez kérem!!!
Azonban, ha egy kicsit elgondolkodunk, arra juthatunk, hogy ennek a megközelítésnek a második fele majdnem teljesen igaz, egy rossz hangú láncon nem segít semmilyen kábel. Csak az ezüst… Azt hiszem, mindannyian ismerünk legalább egy olyan nagy becsben tartott márkát, amelynek komponenseit konzekvensen ezüst kábelekkel kell összekötni, különben vége a dalnak. Olyan, mint a GP elem. Ha jót akarsz, az ezüstöt is meg kell venned hozzá jó drágán. Ha egyszer jót akarsz… Speciális eset, az a cég rendszerben gondolkodik, és a rendszerbe bele van tervezve az ezüst kábel hatása. (Ez csak egy szimpla megállapítás, nem értékítélet)
Tehát, már a mondat vége sem teljesen oké, az első fele pedig elsőre logikusnak és akár tetszetősnek is hat, de sajnos ismét csak részben igaz. Ha egy rendszer jó (ezt majd mindjárt pontosítjuk, milyen is egy kábel szempontból jó rendszer), akkor a kábel minősége egyáltalán nem mindegy, de legalább a legtöbb kábellel élvezhető lesz. A kábelek közötti különbségeket viszont jól lehet majd hallani.
Miért gondolja mégis megannyi komoly audiofilnek ismert hobbytárs, hogy két kábel ugyanolyan?
Ha van egy adott rendszer, az sohasem határok nélküli, a képességei limitáltak, korlátozottak. Nyilván, különböző kaliberű dolgok korlátai máshová esnek - ez nagyon nem mindegy. Ha ez a példának felhozott rendszer egy olyan tartományban korlátozott, ahol a különböző kábelek átviteli jellege között elég jelentős különbségek vannak, ezek a különbségek nem tudnak átjönni, mert mindig a rendszer korlátját fogjuk elsősorban hallani, illetve a fenti speciális esetben, csakis az a kábel lesz jó, amelynek jellege a rendszer eredendő hibáit szubjektíve kompenzálja. Mondok egy kicsit kisarkított, de szemléletes példát, ezt mindenki lejátszhatja lelki szemei előtt.
Fogjunk egy jó minőségű integrált erősítőt, amin van magas hang szabályzó poti. Állítsuk azt 0-ra, és kössünk be egymás után egy tompa hangú (olcsóbb Audioquest jó lesz), majd egy jó magas-átvitelű (Viard? Tara Labs? Siltech?) hangszóró kábelt. A különbség teljesen nyilvánvaló lesz, sőt, égbekiáltó. Most ismételjük meg ugyanezt, de ezúttal tekerjük le a magas hangokat csutkára. A két kábel között még így is lesz némi különbség, de távolról sem akkora, mint az előbb, esetleg csak elhanyagolható mértékben. Mert az a hangtartomány ahol a különbségek jelentkeznének, el sem jut a hangszórókábelig, ha egyszer a rendszerben valahol elveszett, azt a legjobb kábel sem tudja visszavarázsolni. De ez nem a kábel hibája, hanem a rendszeré. Így tud ugyanabban a rendszerben két teljesen eltérő kaliberű kábel nagyon hasonlóan, minimális különbséggel viselkedni.
Nos, pontosan ugyanez történik azoknál az embereknél, akik esküsznek rá, hogy ők bizonyisten meghallgatták, és a kábelek között csak nyúlfarknyi különbségek vannak, azok is vagyonokért, a hülyék megvezetésére….
Pusztán a témában elmerülni vágyók kedvéért, hadd vezessek fel egy, a valóságot sokkal jobban modellező működési elméletet. (Tessék szíves lassan, minden szót jól átrágva olvasni…)
Első körben szeretném definiálni, hogy az elektromos áram az valójában részben mechanikai anyagtovábbítás. Az elektronok parányi kis részecskék, amelyek egyik atommag külső elektronhéjáról a másik atommag külső héjára vándorolnak, azaz az áram nagyon kis tömegű anyag mozgása. Mivel ez épp olyan mechanikai mozgás, mint ahogy az autók araszolnak előre a rakparton, külső erő által befolyásolható. Minél nagyobb a különbség a két mozgás energia szintje között, annál inkább. Oldalról érkezik a Kamaz, és pár kocsi máris a Dunában landol. Nem a legjobb hasonlat, de érzékelteti, miért hat a rezgés, mint külső erő az elektronikára, minden szinten. Kábel szinten is. Minél kisebb a hasznos jel, annál inkább.
Minden audio berendezés egy komplex elektro-mechanikai (ez a kettősség gyakran merül feledésbe) jelátviteli lánc, amelynek minden egyes eleme önálló, csak rá jellemző tulajdonságokkal, pontosítok, energia-átviteli karakterisztikával bír. Ebben a láncban vannak aktív és passzív elemek, továbbá a lánc végén egy jelfeldolgozási szempontból nagyon összetett, rezisztív + induktív + kapacitív elektromos viselkedésű, mechanikai rezonanciák által erősen érintett, plusz (!!!) mechanikai tehetetlenséggel „megáldott” terhelés. A terhelés (hangszóró) a hozzá beérkező energiákat alakítja át levegő rezgéssé, képessége szerint. A hangsúly most az energiákon van. Energiát a rendszerbe csak az aktív elemek tudnak betolni, a passzív elemek plusz energiát nem tudnak hozzáadni, ehelyett energiát vesznek el, csillapítanak. Ez az energia adok-veszek egyáltalán nem homogén az általunk érzékelhető frekvenciasávban, az energia bevitel is más-más szintű a különböző frekvenciákon, és az energia csillapítás is más-más szintű a különböző frekvenciákon. A hozzáadás és az elvét mértéke és frekvenciája ezer tényezőtől függően, véletlenszerű eloszlást mutat. Amikor bármit megváltoztatunk a rendszerünkben és az azt körülvevő térben is (!!!), megváltoztatjuk a korábbi energiatovábbítási mintát. Olyan, mint amikor van egy fekete kabátod, és felvarrsz rá egy gombot piros cérnával, majd egy sárga csíkos gallért, és a végén már nem is kabát, hanem patchwork…
Namármost. A rendszer minden egyes eleme az általa megkapott energiát nemcsak hogy különböző frekvenciákon különböző mértékben fogja továbbítani, de hozzáad különböző frekvenciákon különböző időkésleltetést (fázistolást) is. Mivel a célunk eredetileg az volna, hogy a végén, a terhelésen a levegőrezgéssé alakított energia a lehető legnagyobb mértékben hasonlítson a forrás (pl.a hangszedő) energia mintázatához (frekvenciától független, homogén, torzítatlan és időkésleltetés nélküli legyen), csupán az energiaszint legyen sokkal nagyobb, arra kell törekednünk, hogy a lánc minden egyes eleme a lehető legjobban megfeleljen ennek a követelménynek.
Különböző vezetőanyagok időkésleltetésének frekvencia-függése
Nem fog sikerülni. A világ tökéletlen, benne a rendelkezésünkre álló anyagok viselkedése is az. Mi pedig, amikor ezt felismerjük, végső elkeseredésünkben abba a fába vágjuk a fejszénket, hogy úgy párosítsunk össze különböző anyagokat, alkatrészeket, stb. hogy azok A., a lehető legkisebb energiacsillapítás mellett, B., az ideálishoz képest hozzáadott és elvett energiái a végén megközelítőleg kiegyenlítsék egymást. A „szinergia”, amiről gyakran teszünk említést egy audio rendszer elemeinek összeillőségére utalva, épp ez, az egyes elemek véletlenszerű energetikai együttfutása, egymás hibáinak a kompenzálásával.
Így a végső energiamintázat szerencsés esetben közelíteni fog a forrás energiamintázatához – bizonyos fokig. Mindig lesznek eltérések. Az audio engineering az eltérések minimalizálásáról szól. Készülékek között alapvetően az tesz különbséget, hogy a tervezőik ( vagy megalkotóik, ez sokszor nem ugyanaz ) milyen mértékben voltak képesek felismerni a hibákat, továbbá milyen mértékben voltak képesek, vagy szándékoztak egyáltalán kijavítani ezeket.
A végén aztán még a leghomogénebb, legkiegyenlítettebb energia-mintázatú rendszer is bekerül egy szobába, aminek aztán végképp nem kiegyenlített az akusztikája. „Houston, baj van...”
Hogy jön mindez a kábelekhez?
Hadd idézzem ide B.Gábor barátomat, akitől a 80-as években rengeteget tanultam az elektronikáról, erősítőkről. Velős gondolat, érdemes átforgatni magunkban: „Bármely audiofil tervező mérnök (nem elég a diploma) aki pár évtizedet már beletett az ismeretszerzésbe, egyszer csak el tud jutni arra a következtetésre, hogy minden alkatrész egy speciális fajta kábel, ill. fordítva, minden kábel úgy viselkedik, mint egy elektronikai alkatrész. „ Tökéletesen egyet tudok érteni ezzel a megközelítéssel.
(Aki ezt az analógiát most nem érti, meg jobban tudja, az nyugodtan nézzen továbbra is hülyének - csak könyörgöm, kíméljen meg attól, hogy ezt a tudomásomra hozza)
Műszaki kábel-elmélet
Elektromos viselkedését tekintve, a kábel, mint passzív eszköz, a fent tárgyalt energia csillapításon túl (ez nem mérhető) frekvenciafüggő szűrőként funkcionál ( ez részben mérhető ), némi fázisanomáliával vegyítve. A kábelnek van ellenállása (minél hosszabb, annál nagyobb ellenállása, minél vastagabb, annál kisebb ellenállása, ez a hangszórókábeleknél lesz érdekes) van kapacitása, induktivitása, és az átviendő frekvenciák viszonylatában van egy változó rezgés-struktúrája (azokon a frekvenciákon, ahol a kábel rezgésbe jön, energiát veszít). Továbbá van belső anyagminősége, illetve szigetelése, esetleg árnyékolása,amelyek szintén hatással vannak a benne és körülötte (!!!) létrejövő elektromágneses energiaátvitel jellegére. Ezek miatt az egyedi, minden kábelnél különböző mértékű elektro-mechanikai-mágneses tulajdonságok miatt ELEVE nem lehet a kábel eleje és vége között egyforma a két jel.
Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy a kábel elejét rákötjük egy jelgenerátorra (erősítő kimenet pl.), aminek van saját kimenő impedanciája, a végén pedig van egy fogyasztó, pl. egy erősítő bemeneti impedanciája az interconnect kábelek esetén. Ami lehet elvben szimplán rezisztív (ellenállás jellegű), de gyakorlatban legtöbbször nem az, ugyanúgy rezisztív-kapacitív-induktív, (azaz olyan mintha összeforrasztanánk egy ellenállást + kondenzátort + tekercset ) mint egy hangszóró, csak annál sokkal kevésbé durván, és más arányokkal ezen terhelési komponensek között.
Interconnect kábel szempontból két paraméter érdekes elsőre, a hullám-impedancia és a kábelkapacitás. A kábel kapacitás a terheléssel (lezárással) együtt egy magas hang vágó (aluláteresztő) szűrőt alkot, amely bizonyos számolható (töréspont) frekvenciától felfelé egy 6 dB/oktáv meredekségű jelcsökkenést eredményez. Ez egy ismert, és kompenzálható jelenség. (A valós jelveszteség több mint a számításokkal modellezett érték, a kábel induktivitása miatt) Azonban a kábel a frekvencia tartomány többi részében is szűr, kisebb-nagyobb mértékben, aminek főképp a rezonanciáihoz és az anyagminőségéhez van köze.
Hangszóró kábelek esetében a nagyobb hossz miatt a soros komponenseké a főszerep, az ellenállás mértéke válik elsődleges paraméterré, plusz az induktivitás, a kapacitásnak itt kevesebb a hatása. De a frekvenciafüggő szűrés, mint általános működési állapot itt is épp úgy jelentkezik.
Aki ért angolul, annak van itt egy jó kis (nem túl bonyolult) cikk a hangszórókábelekről:
http://www.tonestack.net/articles/cables/speaker-cable-guide.html
Eddig a műszaki kábel-elmélet, de most modellezzük ezt le a hifi berendezésünkre.
Egy sima LP lejátszásból kiindulva, a phono erősítő előtt is van energia, nagyon alacsony szintű, amit a hangszedő tekercse generál egy mágneses térben elmozdulva. Kábel szempontból ez egy speciális eset, mert a jelgenerátor egy induktív tekercs, amely a kábelkapacitással és a lezáró ellenállással egy rezgőkört alkot. A hangkar kábel nagyon elöl van a láncban, itt minden változás tízezerszeresen erősödik fel (MC). Szerencsénk van, mert a kábelek között magas tartományban nagyobb különbség szokott lenni, mint mélyben, és mi a phono erősítőben a magas hangokat közel tizedére csökkentve erősítjük (RIAA görbe), a hangkar kábel hatása ebben a tartományban is csak tizedannyira lesz jelen mint a többi jel. Ettől még a kábel hatása ott lesz, csak kevésbé. Ez a módosult jel megérkezik a phono erősítőbe. Most jön a lényeg. MINDEN erősítő egy modulált tápegység. Az erősítő kimeneti jele NEM a bemeneti jel felerősítve, hanem a tápból érkező energia, a bemenő jellel megmodulálva. Az erősítés során torzítások és frekvencia függő időkésleltetés adódik hozzá a bemenő jelhez, majd a kimeneti fokozat az így módosult jelalakot rámodulálja a tápegységből jövő energiára. Ha jó a kapcsolásunk, és jó minőségű alkatrészeket használunk (drága…) akkor a jel csak nagyon kis mértékben torzul el, és nagyjából megtartja a frekvencia-arányokat. Azonban a tápegységünkről ez sokkal kevésbé mondható el, ott sokkal erősebb az energia leadási képesség frekvencia-függése. Azaz, a továbbmenő jel energiája, annak frekvencia-függése, fázislinearitásának egy része a tápegység minőségétől függ elsősorban.
Ezután jön egy kábel, amelynek a jelvezetési minőségét az előző erősítő kimenetének ú.n. belső ellenállása jelentősen befolyásolja. A kábel másik végét rákötjük egy előfokra (hangerő szabályozás) amelynek a bemeneti impedanciája a kábel kapacitásával közösen egy magashang-vágó szűrőt eredményez. Itt – ha bele tudunk nyúlni az elektronikába, és tudjuk mit csinálunk, mód van egyfajta kompenzációra, ezt a magas-vágást ki lehet iktatni. A kábel-rezonancia és az induktivitás hatása még így is megmarad. Tételezzük fel a hangerő szabályozást ideálisnak, ami persze sohasem az, a potenciométerek legtöbbször szintén magas tartományban csillapítanak ( az alkatrész úgy viselkedik, mint egy kábel, lásd feljebb… ) még egy kapcsolt ellenállásos hangerő szabályozó is jellemző saját hanggal bír. Jön az előfok kimenő fokozata, itt pont ugyanaz történik, mint ahogy az előbb a phono erősítőre nézve leírtam, csak a fázis anomáliák lesznek sokkal kisebbek. A meghajtó fokozat tápjának frekvencia függő energia-jellege interpolálódik ( ezt így mondják műszaki nyelven) azaz „ráül” az eddigi jelre, tovább módosítva azt. Újabb kábel jön, az előfok és végfok közötti interconnect, megismétlődik minden, ami a phono és az előfok között történt, itt is történik egy minimális (?) de jó rendszerben hallható szűrés. Ez is ráül az eddigi jelre. A végfokban aztán elszabadul a pokol. Eddig jórészt feszültséget erősítettünk, a jel az eddigi erősítő fokozatokban nagyon kicsi áramok mellett volt jelen. Most azonban a jelet tovább erősítjük 20-30-szorosára ( meg az eddigi hibákat is ) ÉS hozzáadunk egy jelentős energiát. Ez az energia-szintlépés adja a végfokok alapvető problematikáját. Nagyon hosszú téma, majd talán egyszer rászánom magam és leírom amit gondolok erről ( de ez nem biztos…). Most elég annyit megjegyezni, hogy minél nagyobb az áram, az alkatrészek deviáns viselkedése is eldurvul, a tápegységben és a kimeneti fokozatokban pedig az energia problémák hatványozottan jelentkeznek. Csöves végfokokban nem jelentkeznek, vagy csak nagyon kis mértékben ezek az áramfüggő problémák, azon az áron, hogy ott a végén egy nagyon nem lineáris elem, a kimenő trafó, ami egy feszültség-áram konverter, amely szintén, mint egy speciális kábel viselkedik, csak sokkal intenzívebben, mint ahogy a kábelek teszik. Nincs ingyen vacsora… Frekvenciafüggő szűrés történik alul-felül, az induktivitás miatt a jelemelkedési sebessége (impulzus átviteli képessége) véges, és teljesítmény vesztesége van, energiát csillapít. Ezek után jön egy 2-4 méter hosszú hangszóró kábel, amelynek a soros induktivitása lehet elég magas, és a nagyobb áramok miatt az ellenállása sem mindegy energetikai szempontból. Újabb frekvenciafüggő szűrés történik. A végén pedig ott egy nagyon komplex kavalkád, tekercsből, kondenzátorból, ellenállásból, hangszóróból, Darvas László néhai HFM-béli szavait idézve, nyestből, nyusztból, mókusból, rókából meg farkasból… (pont ide illett, köszönöm…) Itt még nagyon nincs vége, belemélyedhetnénk az erősítő és a hangszóró közötti interakcióba, de most kábel szempontból ez marginális kérdés, ne menjünk bele. Jó téma ez egy újabb cikkhez a jövőben.
Az iménti működési modellből az következik, hogy az aktív elemek energia-mintázata sokkal intenzívebben van jelen az audio láncban, mint a passzívaké (kábeleké). Ez egybecseng a kábelek hatását lekicsinylők tapasztalatával, csakhogy ők ezt inkább a rendszerük erős saját karaktere és limitjei miatt észlelik így. Mindig, amikor rendszerépítési kérdésekre kerül sor, el szoktam mondani, mennyire fontosak az erősítők, miért érdemes a teljes összeg legalább a felét jó ( !!! ) erősítőre költeni. A fenti modell talán egy kicsit közelebb hozza a kételkedőket ehhez az alapvető gondolathoz.
Mérések
Sajnos, a kábelekre pont ugyanaz a problematika igaz a gyakorlatban, mint az audio lánc analóg elemeire. A jelenleg rendelkezésünkre álló mérési módszerek és eszközök csak korlátozottan képesek komponenseink mérésére, nem tudjuk megmérni egy kábel „hangminőségét”. Pl. egy kábelen, ha az egyik végére ráakasztunk egy jelgenerátort, a másik végére egy bármilyen érzékeny műszert, a műszer minden frekvencián pontosan azt az értéket fogja mutatni, amit a jelgenerátoron is mérni lehet. Ebből a csak a mért eredményekben hívők – tévesen – azt a következtetést fogják levonni, hogy lám-lám, a kábel tökéletes, nem vesz el semmit a jelből, vagyis az egész kábelmizéria egy bullshit. Csakhogy, a meghallgatások mást mutatnak, és az emberi fül ( na, majd erről mindjárt…) sokkal érzékenyebb a jelátviteli problémákra (az energia-mintázatra), mint bármilyen műszer.
Az igazi High-End Audio ( nem a túlárazott, de amúgy közepesnél alig valamivel jobb cuccokra gondolok ) azért olyan drága, mert azok a készülékek önmagukban is nagyon közelítenek a homogén, frekvencia-független energia mintázathoz. Ezt nagyon nehéz elérni, rengeteg idő és pénz megy rá, mire egy-egy ilyen készülék megszületik. Ezek azonban csak a hasonlóan jó energia-mintázatú, homogén jellegű egyéb komponensekkel szeretnek egy láncban lenni, mert ha nem így építkezünk, a leggyengébb komponens hibái adják a rendszer „hangját”. Egy ilyen láncban nem meglepő, ha a kábel szett milliós kategóriában mozog, mert a homogénhez közelítő kábelt is nagyon hosszú idő kikísérletezni, az anyagminősége sem igazán mezei, szigetelő és csillapító anyagokkal van kombinálva, emiatt hasonlóan drága.
A hallás, mint pót-műszer ( a másik ok, amiért egyeseknek mindegy milyen kábelt kötnek be )
Az, hogy a fent tárgyalt szűrési jelenségeket, energiaátviteli anomáliákat a meghallgatások során milyen mértékben vagyunk képesek észlelni, az rendszerfüggő, ÉS nagyban függ a hallgató észlelési, különbségképzési képességétől. Érdekes módon, a legtöbb ember fenntartja magának a jó hallás meglétét, azonban mivel a hallás egy tanulható folyamat, az emberek e téren sem egyformán képzettek. Azok az emberek, akik valamivel erősebben limitált átviteli képességű rendszerek hangjához „szoktak hozzá”, és/vagy nem rendelkeznek analitikus észlelési mechanizmussal (komplex agyi folyamat), ill. ehhez kapcsolódó auditív memóriával, gyakran nem rendelkeznek igazán felbontóképes hallással. Ettől persze mindenki szeretheti a zenét, még élvezheti is, de az egyes komponensekről alkotott véleményeinkben ez a tény erőteljesen jelen van. Ez MINDENKIRE igaz, csak nem egyforma mértékben.
Mivel mindenki a saját tapasztalatát fogadja el valósnak, ezért se szeri-se száma annak az esetnek, amikor két eltérő hallású ember ugyanazt a hangzást (rendszert, stb.) ugyanabban a helyiségben, ugyanakkor, egész másként ítéli meg. Mindkettőnek igaza van – a saját maga számára. Így azonban, az egyik ember tapasztalata sajnos egyáltalán nem segít a másik emberen. Számtalanszor látjuk-olvassuk, ahogy az interneten a tapasztaltabbak segítségét kérik egy-egy készülék vásárlásához, de ennek csakis a tippadásig van értelme, mert a saját hallásmechanizmus nagyon mást mondhat.
Azt azért lehet látni, hogy vannak csoportok, akik hasonló jelleggel hallanak. Ezek aztán néha szinte vallási szektává is ki tudják nőni magukat, pl. a csöves vagy tranzisztoros hangot kedvelők, az Audio Note hívők, az ezüstkábel-hívők, a szigorúan analóg vagy digitális pártiak, stb.
Szóval, a készülékekről, ill. kábelekről alkotott pillanatnyi, sok változótól függő értékítéleteink nem végérvényesek, és nem mindenkire igazak úgy, ahogy magunkra nézve annak látjuk. Mindazonáltal, itt is jelen van az a filozófiai kategória, ami a mennyiség és a minőség viszonyáról szól, azaz a mennyiségi többlet vagy hiány egy bizonyos mérték felett már minőségi kategóriaváltásként értelmezhető. Egyszerűen vegyük elő a fenti példát, egy csökkent magas hang átvitelű eszköz rontja a szubjektív hangminőséget, pedig csak a magas hangok energiamennyisége, jelszintje változott meg.
Visszatérve a kábelekkel kapcsolatos eredeti kiindulási pontunkra, azaz arra a rémhírre, hogy egy kábel nem oszt, és nem szoroz, a rendszer többi elemén áll a minőség, bízom abban, hogy a fentiekből látszik, mennyire benne van a kábel a végeredményben. Minél jobb rendszerbe illesztjük, a kábel annál inkább teljes értékű láncszem. Ugyanakkor energia-homogenitási szempontból a kábel messze nem annyira kritikus, mint bármilyen aktív eleme a rendszernek. Magyarán, melléfogás milliós kábelszettekkel kísérletezgetni addig, amíg pl. erősítő vonalon durva hibák kerülnek a rendszerbe, amelyek sokkal mélyebben érintik negatívan a végső hangminőséget. A jó kábelek miatt ezek a hibák még nyilvánvalóbbá, még zavaróbbá válnak. Ilyenkor nem mindegy, tudjuk-e, mit is hallunk. Mert a jó kábelen átjövő magasabb torzítást, megváltozott energiamintázatot könnyű a vétlen kábel rovására írni. „Hoztak a múltkor egy qva drága kábelt, oszt torz volt, visított mint az istennyila…” Biztos???
Jónéhány márkás komponensekből álló „High-End” rendszert hallottam már így felépítve, nagyon drágán alig valamivel jobban szólni, mint egy szokványos közép-hifi. Meg néha ennek az ellentétét is, amikor a kábel fontosságának lekicsinylése (vagy a szükséges anyagiak hiánya) miatt egy eredendően jó képességű rendszer nem tudta kifutni magát. Rendszer szinergia szempontból nézve, nincs jó kábel meg rossz kábel, csak jól illeszkedő vagy nem jól, esetleg kevésbé jól illeszkedő kábel. Azonban, ha van elég pénzünk egy felbontóképes, igazán széles frekvencia sávot átfogó, kiegyenlített hangú, nem energiaszegény rendszerre, abban egyre kevésbé a szinergia lesz a döntő, sokkal inkább a kábel valós minősége. A jó kábelekkel nagyon jó hangot kapunk majd, a rosszabbakkal gyengébb, de a jó elektronikák miatt még mindig elfogadható, hallgatható hangot. Egyvalamiben nyugodtan biztosak lehetünk, hogy bármilyen két kábel ezen a rendszeren eltérően fog szólni.
Nincs olyan, hogy két kábel között nincs különbség. Vagy a rendszer korlátai miatt nem jön át, esetleg a rendszer aktív elemeinek erőteljes saját karaktere nyomja el , vagy mi nem halljuk meg. Vagy mindhárom egyszerre….
NGP@AudioWorld 2020 Március