Kábel mizéria
2020. március 16. írta: Analoglued

Kábel mizéria

meg egy kisadag másfajta rendszerszemlélet

Audio fórumok gyakran vissza-visszatérő vitatémája a kábelek fontosságának, minőségük és áraik közötti összefüggések latolgatása, és egyáltalán, a kábelek működési mechanizmusa. Noha nem tartom magam minden tekintetben expertnek kábeltémában, a kábel szerepének a lekicsinylése mindig szúrja a szemem, igaztalannak és rövidlátónak gondolom az efféle kinyilatkoztatásokat. Legalább ennyire károsnak is, különösen a kezdő hobbytársaink épp kialakulófélben lévő tisztánlátását lehet jól elhomályosítani íly módon. Az alábbi cikkben egyfajta szemléletmódot szeretnék közzétenni, ami talán nem fedi le teljes mértékben a valóságot, de reményeim szerint kicsit közelebb vihet a kábelek szerepének és fontosságának a megértéséhez.

tangled-wires.jpg

Vannak, akik szerint a kábelekkel való mindenféle hókuszpókusz egy ősbaromság, mert ők meghallgatták, és szerintük „a kábel nem oszt-szoroz egy rendszerben, ha az jó, akkor mindenféle kábellel ugyanolyan jó, ha meg rossz, azon semmiféle kábel nem segít”.

Mennyire igaznak hangzik ez kérem!!!

Azonban, ha egy kicsit elgondolkodunk, arra juthatunk, hogy ennek a megközelítésnek a második fele majdnem teljesen igaz, egy rossz hangú láncon nem segít semmilyen kábel. Csak az ezüst… Azt hiszem, mindannyian ismerünk legalább egy olyan nagy becsben tartott márkát, amelynek komponenseit konzekvensen ezüst kábelekkel kell összekötni, különben vége a dalnak. Olyan, mint a GP elem. Ha jót akarsz, az ezüstöt is meg kell venned hozzá jó drágán. Ha egyszer jót akarsz… Speciális eset, az a cég rendszerben gondolkodik, és a rendszerbe bele van tervezve az ezüst kábel hatása. (Ez csak egy szimpla megállapítás, nem értékítélet)

Tehát, már a mondat vége sem teljesen oké, az első fele pedig elsőre logikusnak és akár tetszetősnek is hat, de sajnos ismét csak részben igaz. Ha egy rendszer jó (ezt majd mindjárt pontosítjuk, milyen is egy kábel szempontból jó rendszer), akkor a kábel minősége egyáltalán nem mindegy, de legalább a legtöbb kábellel élvezhető lesz. A kábelek közötti különbségeket viszont jól lehet majd hallani.

Miért gondolja mégis megannyi komoly audiofilnek ismert hobbytárs, hogy két kábel ugyanolyan?

Ha van egy adott rendszer, az sohasem határok nélküli, a képességei limitáltak, korlátozottak. Nyilván, különböző kaliberű dolgok korlátai máshová esnek - ez nagyon nem mindegy. Ha ez a példának felhozott rendszer egy olyan tartományban korlátozott, ahol a különböző kábelek átviteli jellege között elég jelentős különbségek vannak, ezek a különbségek nem tudnak átjönni, mert mindig a rendszer korlátját fogjuk elsősorban hallani, illetve a fenti speciális esetben, csakis az a kábel lesz jó, amelynek jellege a rendszer eredendő hibáit szubjektíve kompenzálja. Mondok egy kicsit kisarkított, de szemléletes példát, ezt mindenki lejátszhatja lelki szemei előtt.

Fogjunk egy jó minőségű integrált erősítőt, amin van magas hang szabályzó poti. Állítsuk azt 0-ra, és kössünk be egymás után egy tompa hangú (olcsóbb Audioquest jó lesz), majd egy jó magas-átvitelű (Viard? Tara Labs? Siltech?) hangszóró kábelt. A különbség teljesen nyilvánvaló lesz, sőt, égbekiáltó. Most ismételjük meg ugyanezt, de ezúttal tekerjük le a magas hangokat csutkára. A két kábel között még így is lesz némi különbség, de távolról sem akkora, mint az előbb, esetleg csak elhanyagolható mértékben. Mert az a hangtartomány ahol a különbségek jelentkeznének, el sem jut a hangszórókábelig, ha egyszer a rendszerben valahol elveszett, azt a legjobb kábel sem tudja visszavarázsolni. De ez nem a kábel hibája, hanem a rendszeré. Így tud ugyanabban a rendszerben két teljesen eltérő kaliberű kábel nagyon hasonlóan, minimális különbséggel viselkedni.

Nos, pontosan ugyanez történik azoknál az embereknél, akik esküsznek rá, hogy ők bizonyisten meghallgatták, és a kábelek között csak nyúlfarknyi különbségek vannak, azok is vagyonokért, a hülyék megvezetésére….

free-shipping-audio-note-reference-isis-rca-audio-line-cable-silver-plated-99-9999-rca-interconnects.jpg

Pusztán a témában elmerülni vágyók kedvéért, hadd vezessek fel egy, a valóságot sokkal jobban modellező működési elméletet. (Tessék szíves lassan, minden szót jól átrágva olvasni…)

Első körben szeretném definiálni, hogy az elektromos áram az valójában részben mechanikai anyagtovábbítás. Az elektronok parányi kis részecskék, amelyek egyik atommag külső elektronhéjáról a másik atommag külső héjára vándorolnak, azaz az áram nagyon kis tömegű anyag mozgása. Mivel ez épp olyan mechanikai mozgás, mint ahogy az autók araszolnak előre a rakparton, külső erő által befolyásolható. Minél nagyobb a különbség a két mozgás energia szintje között, annál inkább. Oldalról érkezik a Kamaz, és pár kocsi máris a Dunában landol. Nem a legjobb hasonlat, de érzékelteti, miért hat a rezgés, mint külső erő az elektronikára, minden szinten. Kábel szinten is. Minél kisebb a hasznos jel, annál inkább.

imagen_php.jpg

Minden audio berendezés egy komplex elektro-mechanikai (ez a kettősség gyakran merül feledésbe) jelátviteli lánc, amelynek minden egyes eleme önálló, csak rá jellemző tulajdonságokkal, pontosítok, energia-átviteli karakterisztikával bír. Ebben a láncban vannak aktív és passzív elemek, továbbá a lánc végén egy jelfeldolgozási szempontból nagyon összetett, rezisztív + induktív + kapacitív elektromos viselkedésű, mechanikai rezonanciák által erősen érintett, plusz (!!!) mechanikai tehetetlenséggel „megáldott” terhelés. A terhelés (hangszóró) a hozzá beérkező energiákat alakítja át levegő rezgéssé, képessége szerint. A hangsúly most az energiákon van. Energiát a rendszerbe csak az aktív elemek tudnak betolni, a passzív elemek plusz energiát nem tudnak hozzáadni, ehelyett energiát vesznek el, csillapítanak. Ez az energia adok-veszek egyáltalán nem homogén az általunk érzékelhető frekvenciasávban, az energia bevitel is más-más szintű a különböző frekvenciákon, és az energia csillapítás is más-más szintű a különböző frekvenciákon. A hozzáadás és az elvét mértéke és frekvenciája ezer tényezőtől függően, véletlenszerű eloszlást mutat. Amikor bármit megváltoztatunk a rendszerünkben és az azt körülvevő térben is (!!!), megváltoztatjuk a korábbi energiatovábbítási mintát. Olyan, mint amikor van egy fekete kabátod, és felvarrsz rá egy gombot piros cérnával, majd egy sárga csíkos gallért, és a végén már nem is kabát, hanem patchwork…

Namármost. A rendszer minden egyes eleme az általa megkapott energiát nemcsak hogy különböző frekvenciákon különböző mértékben fogja továbbítani, de hozzáad különböző frekvenciákon különböző időkésleltetést (fázistolást) is. Mivel a célunk eredetileg az volna, hogy a végén, a terhelésen a levegőrezgéssé alakított energia a lehető legnagyobb mértékben hasonlítson a forrás (pl.a hangszedő) energia mintázatához (frekvenciától független, homogén, torzítatlan és időkésleltetés nélküli legyen), csupán az energiaszint legyen sokkal nagyobb, arra kell törekednünk, hogy a lánc minden egyes eleme a lehető legjobban megfeleljen ennek a követelménynek.

fig8.gif

            Különböző vezetőanyagok időkésleltetésének frekvencia-függése

Nem fog sikerülni. A világ tökéletlen, benne a rendelkezésünkre álló anyagok viselkedése is az. Mi pedig, amikor ezt felismerjük, végső elkeseredésünkben abba a fába vágjuk a fejszénket, hogy úgy párosítsunk össze különböző anyagokat, alkatrészeket, stb. hogy azok A., a lehető legkisebb energiacsillapítás mellett,   B.,  az ideálishoz képest hozzáadott és elvett energiái a végén megközelítőleg kiegyenlítsék egymást. A „szinergia”, amiről gyakran teszünk említést egy audio rendszer elemeinek összeillőségére utalva, épp ez, az egyes elemek véletlenszerű energetikai együttfutása, egymás hibáinak a kompenzálásával.

Így a végső energiamintázat szerencsés esetben közelíteni fog a forrás energiamintázatához – bizonyos fokig. Mindig lesznek eltérések. Az audio engineering az eltérések minimalizálásáról szól. Készülékek között alapvetően az tesz különbséget, hogy a tervezőik ( vagy megalkotóik, ez sokszor nem ugyanaz ) milyen mértékben voltak képesek felismerni a hibákat, továbbá milyen mértékben voltak képesek, vagy szándékoztak egyáltalán kijavítani ezeket.

A végén aztán még a leghomogénebb, legkiegyenlítettebb energia-mintázatú rendszer is bekerül egy szobába, aminek aztán végképp nem kiegyenlített az akusztikája. „Houston, baj van...”

Hogy jön mindez a kábelekhez?

Hadd idézzem ide B.Gábor barátomat, akitől a 80-as években rengeteget tanultam az elektronikáról, erősítőkről. Velős gondolat, érdemes átforgatni magunkban:  „Bármely audiofil tervező mérnök (nem elég a diploma) aki pár évtizedet már beletett az ismeretszerzésbe, egyszer csak el tud jutni arra a következtetésre, hogy minden alkatrész egy speciális fajta kábel, ill. fordítva, minden kábel úgy viselkedik, mint egy elektronikai alkatrész. „ Tökéletesen egyet tudok érteni ezzel a megközelítéssel.

(Aki ezt az analógiát most nem érti, meg jobban tudja, az nyugodtan nézzen továbbra is hülyének - csak könyörgöm, kíméljen meg attól, hogy ezt a tudomásomra hozza)

Műszaki kábel-elmélet

Elektromos viselkedését tekintve, a kábel, mint passzív eszköz, a fent tárgyalt energia csillapításon túl (ez nem mérhető) frekvenciafüggő szűrőként funkcionál ( ez részben mérhető ), némi fázisanomáliával vegyítve. A kábelnek van ellenállása (minél hosszabb, annál nagyobb ellenállása, minél vastagabb, annál kisebb ellenállása, ez a hangszórókábeleknél lesz érdekes) van kapacitása, induktivitása, és az átviendő frekvenciák viszonylatában van egy változó rezgés-struktúrája (azokon a frekvenciákon, ahol a kábel rezgésbe jön, energiát veszít). Továbbá van belső anyagminősége, illetve szigetelése, esetleg árnyékolása,amelyek szintén hatással vannak a benne és körülötte (!!!) létrejövő elektromágneses energiaátvitel jellegére. Ezek miatt az egyedi, minden kábelnél különböző mértékű elektro-mechanikai-mágneses tulajdonságok miatt ELEVE nem lehet a kábel eleje és vége között egyforma a két jel.

fig3.gif

Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy a kábel elejét rákötjük egy jelgenerátorra (erősítő kimenet pl.), aminek van saját kimenő impedanciája, a végén pedig van egy fogyasztó, pl. egy erősítő bemeneti impedanciája az interconnect kábelek esetén. Ami lehet elvben szimplán rezisztív (ellenállás jellegű), de gyakorlatban legtöbbször nem az, ugyanúgy rezisztív-kapacitív-induktív, (azaz olyan mintha összeforrasztanánk egy ellenállást + kondenzátort + tekercset ) mint egy hangszóró, csak annál sokkal kevésbé durván, és más arányokkal ezen terhelési komponensek között.

Interconnect kábel szempontból két paraméter érdekes elsőre, a hullám-impedancia és a kábelkapacitás. A kábel kapacitás a terheléssel (lezárással) együtt egy magas hang vágó (aluláteresztő) szűrőt alkot, amely bizonyos számolható (töréspont) frekvenciától felfelé egy 6 dB/oktáv meredekségű jelcsökkenést eredményez. Ez egy ismert, és kompenzálható jelenség. (A valós jelveszteség több mint a számításokkal modellezett érték, a kábel induktivitása miatt) Azonban a kábel a frekvencia tartomány többi részében is szűr, kisebb-nagyobb mértékben, aminek főképp a rezonanciáihoz és az anyagminőségéhez van köze.

Hangszóró kábelek esetében a nagyobb hossz miatt a soros komponenseké a főszerep, az ellenállás mértéke válik elsődleges paraméterré, plusz az induktivitás, a kapacitásnak itt kevesebb a hatása. De a frekvenciafüggő szűrés, mint általános működési állapot itt is épp úgy jelentkezik.

Aki ért angolul, annak van itt egy jó kis (nem túl bonyolult) cikk a hangszórókábelekről:

http://www.tonestack.net/articles/cables/speaker-cable-guide.html

Eddig a műszaki kábel-elmélet, de most modellezzük ezt le a hifi berendezésünkre.

Egy sima LP lejátszásból kiindulva, a phono erősítő előtt is van energia, nagyon alacsony szintű, amit a hangszedő tekercse generál egy mágneses térben elmozdulva. Kábel szempontból ez egy speciális eset, mert a jelgenerátor egy induktív tekercs, amely a kábelkapacitással és a lezáró ellenállással egy rezgőkört alkot. A hangkar kábel nagyon elöl van a láncban, itt minden változás tízezerszeresen erősödik fel (MC). Szerencsénk van, mert a kábelek között magas tartományban nagyobb különbség szokott lenni, mint mélyben, és mi a phono erősítőben a magas hangokat közel tizedére csökkentve erősítjük (RIAA görbe), a hangkar kábel hatása ebben a tartományban is csak tizedannyira lesz jelen mint a többi jel. Ettől még a kábel hatása ott lesz, csak kevésbé.  Ez a módosult jel megérkezik a phono erősítőbe. Most jön a lényeg. MINDEN erősítő egy modulált tápegység. Az erősítő kimeneti jele NEM a bemeneti jel felerősítve, hanem a tápból érkező energia, a bemenő jellel megmodulálva. Az erősítés során torzítások és frekvencia függő időkésleltetés adódik hozzá a bemenő jelhez, majd a kimeneti fokozat az így módosult jelalakot rámodulálja a tápegységből jövő energiára. Ha jó a kapcsolásunk, és jó minőségű alkatrészeket használunk (drága…) akkor a jel csak nagyon kis mértékben torzul el, és nagyjából megtartja a frekvencia-arányokat. Azonban a tápegységünkről ez sokkal kevésbé mondható el, ott sokkal erősebb az energia leadási képesség frekvencia-függése. Azaz, a továbbmenő jel energiája, annak frekvencia-függése, fázislinearitásának egy része a tápegység minőségétől függ elsősorban.

Ezután jön egy kábel, amelynek a jelvezetési minőségét az előző erősítő kimenetének ú.n. belső ellenállása jelentősen befolyásolja. A kábel másik végét rákötjük egy előfokra (hangerő szabályozás) amelynek a bemeneti impedanciája a kábel kapacitásával közösen egy magashang-vágó szűrőt eredményez. Itt – ha bele tudunk nyúlni az elektronikába, és tudjuk mit csinálunk, mód van egyfajta kompenzációra, ezt a magas-vágást ki lehet iktatni. A kábel-rezonancia és az induktivitás hatása még így is megmarad. Tételezzük fel a hangerő szabályozást ideálisnak, ami persze sohasem az, a potenciométerek legtöbbször szintén magas tartományban csillapítanak ( az alkatrész úgy viselkedik, mint egy kábel, lásd feljebb… ) még egy kapcsolt ellenállásos hangerő szabályozó is jellemző saját hanggal bír. Jön az előfok kimenő fokozata, itt pont ugyanaz történik, mint ahogy az előbb a phono erősítőre nézve leírtam, csak a fázis anomáliák lesznek sokkal kisebbek. A meghajtó fokozat tápjának frekvencia függő energia-jellege interpolálódik ( ezt így mondják műszaki nyelven) azaz „ráül” az eddigi jelre, tovább módosítva azt. Újabb kábel jön, az előfok és végfok közötti interconnect, megismétlődik minden, ami a phono és az előfok között történt, itt is történik egy minimális (?) de jó rendszerben hallható szűrés. Ez is ráül az eddigi jelre. A végfokban aztán elszabadul a pokol. Eddig jórészt feszültséget erősítettünk, a jel az eddigi erősítő fokozatokban nagyon kicsi áramok mellett volt jelen. Most azonban a jelet tovább erősítjük 20-30-szorosára ( meg az eddigi hibákat is ) ÉS hozzáadunk egy jelentős energiát. Ez az energia-szintlépés adja a végfokok alapvető problematikáját. Nagyon hosszú téma, majd talán egyszer rászánom magam és leírom amit gondolok erről ( de ez nem biztos…). Most elég annyit megjegyezni, hogy minél nagyobb az áram, az alkatrészek deviáns viselkedése is eldurvul, a tápegységben és a kimeneti fokozatokban pedig az energia problémák hatványozottan jelentkeznek. Csöves végfokokban nem jelentkeznek, vagy csak nagyon kis mértékben ezek az áramfüggő problémák, azon az áron, hogy ott a végén egy nagyon nem lineáris elem, a kimenő trafó, ami egy feszültség-áram konverter, amely szintén, mint egy speciális kábel viselkedik, csak sokkal intenzívebben, mint ahogy a kábelek teszik. Nincs ingyen vacsora… Frekvenciafüggő szűrés történik alul-felül, az induktivitás miatt a jelemelkedési sebessége (impulzus átviteli képessége) véges, és teljesítmény vesztesége van, energiát csillapít. Ezek után jön egy 2-4 méter hosszú hangszóró kábel, amelynek a soros induktivitása lehet elég magas, és a nagyobb áramok miatt az ellenállása sem mindegy energetikai szempontból. Újabb frekvenciafüggő szűrés történik. A végén pedig ott egy nagyon komplex kavalkád, tekercsből, kondenzátorból, ellenállásból, hangszóróból, Darvas László néhai HFM-béli szavait idézve, nyestből, nyusztból, mókusból, rókából meg farkasból… (pont ide illett, köszönöm…) Itt még nagyon nincs vége, belemélyedhetnénk az erősítő és a hangszóró közötti interakcióba, de most kábel szempontból ez marginális kérdés, ne menjünk bele. Jó téma ez egy újabb cikkhez a jövőben.

5_6-mono-block.jpg

Az iménti működési modellből az következik, hogy az aktív elemek energia-mintázata sokkal intenzívebben van jelen az audio láncban, mint a passzívaké (kábeleké). Ez egybecseng a kábelek hatását lekicsinylők tapasztalatával, csakhogy ők ezt inkább a rendszerük erős saját karaktere és limitjei miatt észlelik így. Mindig, amikor rendszerépítési kérdésekre kerül sor, el szoktam mondani, mennyire fontosak az erősítők, miért érdemes a teljes összeg legalább a felét jó ( !!! ) erősítőre költeni. A fenti modell talán egy kicsit közelebb hozza a kételkedőket ehhez az alapvető gondolathoz.

Mérések

Sajnos, a kábelekre pont ugyanaz a problematika igaz a gyakorlatban, mint az audio lánc analóg elemeire. A jelenleg rendelkezésünkre álló mérési módszerek és eszközök csak korlátozottan képesek komponenseink mérésére, nem tudjuk megmérni egy kábel „hangminőségét”.  Pl. egy kábelen, ha az egyik végére ráakasztunk egy jelgenerátort, a másik végére egy bármilyen érzékeny műszert, a műszer minden frekvencián pontosan azt az értéket fogja mutatni, amit a jelgenerátoron is mérni lehet. Ebből a csak a mért eredményekben hívők – tévesen – azt a következtetést fogják levonni, hogy lám-lám, a kábel tökéletes, nem vesz el semmit a jelből, vagyis az egész kábelmizéria egy bullshit. Csakhogy, a meghallgatások mást mutatnak, és az emberi fül ( na, majd erről mindjárt…) sokkal érzékenyebb a jelátviteli problémákra (az energia-mintázatra), mint bármilyen műszer.

Az igazi High-End Audio ( nem a túlárazott, de amúgy közepesnél alig valamivel jobb cuccokra gondolok ) azért olyan drága, mert azok a készülékek önmagukban is nagyon közelítenek a homogén, frekvencia-független energia mintázathoz. Ezt nagyon nehéz elérni, rengeteg idő és pénz megy rá, mire egy-egy ilyen készülék megszületik. Ezek azonban csak a hasonlóan jó energia-mintázatú, homogén jellegű egyéb komponensekkel szeretnek egy láncban lenni, mert ha nem így építkezünk, a leggyengébb komponens hibái adják a rendszer „hangját”. Egy ilyen láncban nem meglepő, ha a kábel szett milliós kategóriában mozog, mert a homogénhez közelítő kábelt is nagyon hosszú idő kikísérletezni, az anyagminősége sem igazán mezei, szigetelő és csillapító anyagokkal van kombinálva, emiatt hasonlóan drága.

A hallás, mint pót-műszer ( a másik ok, amiért egyeseknek mindegy milyen kábelt kötnek be )

Az, hogy a fent tárgyalt szűrési jelenségeket, energiaátviteli anomáliákat a meghallgatások során milyen mértékben vagyunk képesek észlelni, az rendszerfüggő, ÉS nagyban függ a hallgató észlelési, különbségképzési képességétől. Érdekes módon, a legtöbb ember fenntartja magának a jó hallás meglétét, azonban mivel a hallás egy tanulható folyamat, az emberek e téren sem egyformán képzettek. Azok az emberek, akik valamivel erősebben limitált átviteli képességű rendszerek hangjához „szoktak hozzá”, és/vagy nem rendelkeznek analitikus észlelési mechanizmussal (komplex agyi folyamat), ill. ehhez kapcsolódó auditív memóriával, gyakran nem rendelkeznek igazán felbontóképes hallással. Ettől persze mindenki szeretheti a zenét, még élvezheti is, de az egyes komponensekről alkotott véleményeinkben ez a tény erőteljesen jelen van. Ez MINDENKIRE igaz, csak nem egyforma mértékben.

Mivel mindenki a saját tapasztalatát fogadja el valósnak, ezért se szeri-se száma annak az esetnek, amikor két eltérő hallású ember ugyanazt a hangzást (rendszert, stb.) ugyanabban a helyiségben, ugyanakkor, egész másként ítéli meg. Mindkettőnek igaza van – a saját maga számára. Így azonban, az egyik ember tapasztalata sajnos egyáltalán nem segít a másik emberen. Számtalanszor látjuk-olvassuk, ahogy az interneten a tapasztaltabbak segítségét kérik egy-egy készülék vásárlásához, de ennek csakis a tippadásig van értelme, mert a saját hallásmechanizmus nagyon mást mondhat.

Azt azért lehet látni, hogy vannak csoportok, akik hasonló jelleggel hallanak. Ezek aztán néha szinte vallási szektává is ki tudják nőni magukat, pl. a csöves vagy tranzisztoros hangot kedvelők, az Audio Note hívők, az ezüstkábel-hívők, a szigorúan analóg vagy digitális pártiak, stb.

Szóval, a készülékekről, ill. kábelekről alkotott pillanatnyi, sok változótól függő értékítéleteink nem végérvényesek, és nem mindenkire igazak úgy, ahogy magunkra nézve annak látjuk. Mindazonáltal, itt is jelen van az a filozófiai kategória, ami a mennyiség és a minőség viszonyáról szól, azaz a mennyiségi többlet vagy hiány egy bizonyos mérték felett már minőségi kategóriaváltásként értelmezhető. Egyszerűen vegyük elő a fenti példát, egy csökkent magas hang átvitelű eszköz rontja a szubjektív hangminőséget, pedig csak a magas hangok energiamennyisége, jelszintje változott meg.

ansuz_a2_speakz_1000px.jpg

Visszatérve a kábelekkel kapcsolatos eredeti kiindulási pontunkra, azaz arra a rémhírre, hogy egy kábel nem oszt, és nem szoroz, a rendszer többi elemén áll a minőség, bízom abban, hogy a fentiekből látszik, mennyire benne van a kábel a végeredményben. Minél jobb rendszerbe illesztjük, a kábel annál inkább teljes értékű láncszem. Ugyanakkor energia-homogenitási szempontból a kábel messze nem annyira kritikus, mint bármilyen aktív eleme a rendszernek. Magyarán, melléfogás milliós kábelszettekkel kísérletezgetni addig, amíg pl. erősítő vonalon durva hibák kerülnek a rendszerbe, amelyek sokkal mélyebben érintik negatívan a végső hangminőséget. A jó kábelek miatt ezek a hibák még nyilvánvalóbbá, még zavaróbbá válnak. Ilyenkor nem mindegy, tudjuk-e, mit is hallunk. Mert a jó kábelen átjövő magasabb torzítást, megváltozott energiamintázatot könnyű a vétlen kábel rovására írni. „Hoztak a múltkor egy qva drága kábelt, oszt torz volt, visított mint az istennyila…” Biztos???

Jónéhány márkás komponensekből álló „High-End” rendszert hallottam már így felépítve, nagyon drágán alig valamivel jobban szólni, mint egy szokványos közép-hifi. Meg néha ennek az ellentétét is, amikor a kábel fontosságának lekicsinylése (vagy a szükséges anyagiak hiánya) miatt egy eredendően jó képességű rendszer nem tudta kifutni magát. Rendszer szinergia szempontból nézve, nincs jó kábel meg rossz kábel, csak jól illeszkedő vagy nem jól, esetleg kevésbé jól illeszkedő kábel. Azonban, ha van elég pénzünk egy felbontóképes, igazán széles frekvencia sávot átfogó, kiegyenlített hangú, nem energiaszegény rendszerre, abban egyre kevésbé a szinergia lesz a döntő, sokkal inkább a kábel valós minősége. A jó kábelekkel nagyon jó hangot kapunk majd, a rosszabbakkal gyengébb, de a jó elektronikák miatt még mindig elfogadható, hallgatható hangot. Egyvalamiben nyugodtan biztosak lehetünk, hogy bármilyen két kábel ezen a rendszeren eltérően fog szólni.

Nincs olyan, hogy két kábel között nincs különbség. Vagy a rendszer korlátai miatt nem jön át, esetleg a rendszer aktív elemeinek erőteljes saját karaktere nyomja el , vagy mi nem halljuk meg. Vagy mindhárom egyszerre….

NGP@AudioWorld 2020 Március

 

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr5915526078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balatoni Győző 2020.03.17. 20:04:23

Szervusz!

Ez most egy meglehetősen "erős" cikk lett, no meg a téma is "hálás", élvezettel olvastam, minimum erősen elgondolkodtató szerintem, köszi. :)

Analoglued 2020.03.18. 16:02:30

@Balatoni Győző: Köszönöm! Egyfajta hiánypótlásnak szántam, hogy picit jobban belelássanak a kábelek kontra a rendszer problematikájába az ez irányban kevesebb információval bírók. Sajnos sok dolog nem fejezhető ki másképp, csak műszaki szaknyelven, ami talán megnehezíti a leírtak megértését, de azért lesznek akiknek teljes vertikumában átmegy. Hátha hasznos.
Üdvözöllek, Gábor

.bta 2020.03.19. 20:33:31

"Azt hiszem, mindannyian ismerünk legalább egy olyan nagy becsben tartott márkát, amelynek komponenseit konzekvensen ezüst kábelekkel kell összekötni, különben vége a dalnak."

Csak nem márka... pardon, marky hificitys időkbeli Harman International (JBL, ML) komponensekből álló rendszerére gondoltál?;))

dgab13 2020.03.20. 14:02:11

Kedves Gábor!

Nagyon jó cikk, érthető, mégis tartalmas, gratulálok, és ha lehet, még sok ilyet!

Fájdalmasan ritkán frissül a blog, pedig ezeket az írásokat továbbra is érdemes olvasni. Önző módon azt mondanám, inkább ezzel töltsd az időt, mint elektronikák építésével, számomra több értelme van :)

Szerintem aki hallott már különböző árszintű kábeleket ugyanabba a rendszerbe bekötve, annak tapasztalnia kellett, hogy van különbség. Ha ez nem történt meg, akkor a komponensek közötti választást nála valami miatt nem a kapott hang határozta meg elsősorban, és természetesen ezzel sincs semmi baj.

Sőt, megkockáztatom, hogy a jó kábel költséghatékony tuning lehetőség: erősítő szintjén talán 5-10-szeres összeget érdemes az upgrade készülékre költeni, hogy határozottan, minden helyzetben egyértelműen jobb hangot kapjunk, viszont tapasztalatom szerint egy néhány százezer forintos rendszer hangja is sokat javul, ha az árban hozzáillőnek gondolt 20-30 eurós összekötőket és a 100 euró körüli hf-kábelt lecseréljük 100-150 euró körüli ic-kre és mondjuk 300 eurós hangfal kábelre. Természetesen jobb, még arányaiban is jobb beletenni egy félmilliós erősítőt a rendszerve, de ha az ember 1-2 száz ezret tud fejlesztésre szánni, érdemes a kábelek körül gondolkodni. Annyi lábjegyzettel, hogy én alapvetően fülhallgatózok, az pedig felnagyítja a különbségeket a szobai zenehallgatáshoz képest.

Egy kérdés: mi a helyzet a digitális jeltovábbítással? Van arról megalapozott tudásunk, hogy pl. egy koax-kábelben futó transzport-jellel mi történik gyengébb/jobb kábelben? Mikortól, miért baj a DAC-nak, hogy torzul a jel?

Köszönettel:
Gábor

Analoglued 2020.03.20. 14:59:19

@dgab13: Kedves Gábor!

Köszönöm a biztatást, igyekszem továbbra is tágítani a látókört, ebből mindannyian - én is - sokat profitálhatunk. Az itt megjelenő tartalommal kapcsolatban annyit hadd tegyek hozzá, hogy én sajnos - ellentétben néhány mindenhez értő hobbytársunkkal - csak néhány dologban vagyok jobban otthon, amiben pedig úgy érzem kevésbé, azokról a dolgokról hezitálok írni, mert senkit sem szeretnék bevinni az erdőbe, olyan információt szeretnék átadni, ami hasznos és helytálló. Amihez jobban konyítok, azzal meg az a helyzet, hogy nehéz róla közérthetően írni, mert rengeteg elektronikai alapismeretre van szükség hogy valaki jól értse, továbbá, néhány olyan összetevője is van, ami nem igazán publikus, nem áll szándékomban közkinccsé tenni.
Azért majd fogok írni az erősítőkről is egy cikksorozatot, nagyjából összefoglalva amit hobbysta szinten erről tudni érdemes.

Nem osztom a nézetedet, idézlek: "erősítő szintjén talán 5-10-szeres összeget érdemes az upgrade készülékre költeni, hogy határozottan, minden helyzetben egyértelműen jobb hangot kapjunk" .

Ebben nagy általánosságban tévedsz, szerintem. Persze attól is függ, melyik kategóriában nézzük. Ha onnan indulunk, hogy valakinek van egy alap készüléke, valami Denon vagy Marantz, onnan a 3-szoros árkategória már egy nagy ugrás. Innen csak kétszeres ár egy LZ-7 Mk2 (vagy egy Soner végfok) ami egy nagyon nagy ugrás. Tény, hogy a 7-esről csak 250 ezer a különbség eggyel fel az Optheronra, ott megint van egy lépcső. És innentől felfelé van igazad, mert az LZ-7-ről legalább 3-4-szeres ár a következő fokozat (ami csak minimálisan jobb mint egy Optheron, HA jobb) , onnan meg 8-10-szeres a következő.

Hm..."inkább ezzel töltsd az időt, mint elektronikák építésével, számomra több értelme van :)" Értelek, de hidd el, ahhoz képest, mennyire fontosak az erősítők, elkeserítően kevés olyan típus létezik, amelyik elegendően jó ahhoz hogy nyugodtan hátra lehessen dőlni, zenét hallgatni, minden zavaró momentum nélkül. Számomra - és azok számára is akik ezt felismerik, és rájönnek, hogy amit építek, mennyire átlendít ezen a problémán - sokkal többet számít hogy van elérhető áron ilyen elektronika, mintha csak beszélnénk egy vágyálomról, ami bőven kívül esik legtöbbünk anyagi keretein ( Jeff Rowland, Gryphon, Absolare ). Annak, aki megérti, megérzi (meg is hallja) ennek az üzenetét, és eljut odáig, hogy vesz egy 7-est vagy egy Optheront, sokkal többet ér ez, mintha az időmet inkább írogatással tölteném. Nem mintha nem tartanám fontosnak a pozitív információ átadást, de nem lehet egy lapon említeni a kettőt. És hát, mivé lenne a szakmai hitelem, ha vizet prédikálnék de bort innék???
Nos, én így alszom nyugodtan, ha érted mire gondolok. :-)
Üdvözlettel, Gábor

dgab13 2020.03.20. 15:46:52

@Analoglued: Kedves Gábor!

Köszönöm a választ, természetesen nem venném a merészséget az időd beosztására, csupán vicc volt :)
És mindenképp nagyon tisztellek azért, amivel és ahogy foglalkozol. A blog szellemi muníciója nagyrészt onnan jön, ha jól sejtem.

Az árak vonatkozásában arra gondoltam, hogy jelenleg kereskedelmi forgalomban kapható integrált erősítők esetében valahol 100-150 ezer forint körül van a belépőszint, új áron. Ehhez képest a boltban, új áron 300 ezer forint körül kapható integráltak nem tudnak hűha-faktorral többet, az talán 600-800 ezer forint környékén kezdődik. Azt Te is sokszor leírtad, hogy az erősítőid árazása speciális, aminek (gyanítom) az lehet az egyik ára, hogy ha hirtelen százan szeretnének a kategóriatársaknál olcsóbb, nagyon jó hangú hazai erősítőt, meglehet, annyit kellene rá várniuk, mint negyven éve egy blokkon belüli autóra. (Természetesen semmilyen más vonatkozásban sem vonnék párhuzamot a két említett termék között.)
Nincs ingyen ebéd :) és ha jól értem, Te végfokokról beszélsz.

De nem is ez az érdekes, csak amellett próbáltam érvelni, hogy szerintem is érdemes a kábelekkel (is) foglalkozni, akár anyagi megfontolásból is.

A digit-kábelek viselkedéséről esetleg van megosztható tapasztalatod, véleményed?

Üdvözlettel, Gábor

Analoglued 2020.03.21. 08:35:00

@dgab13: Kedves Gábor!
Abszolút érzem az integrált erősítők területén jelentkező szűk keresztmetszetet. Mondjuk ha megelégszünk egy kisebb "hűha" faktorral, mondjuk legyen csak ha! akkor végülis ott a Rega Elicit-R, meg a Heed Obelisk, meg a Soner integrált, ezek elég nagy ugrások az alapgépekhez képest.
Régi vágyálmom egy hazai best buy integrált megalkotása, már vagy két éve rágom ezt a csontot, de az Optheron fontosabb volt, most épp a készülő előfok a fontosabb, de az első lépéseket már megtettem. Több probléma is felmerül, nem könnyű integrált erősítőt építeni. Kevés a dobozban a hely, kicsi lesz a teljesítmény. Az árazása (best buy) nem enged szabad kezet a felhasznált anyagokat illetően, a távirányíthatóság egy elvárt, de nyűgös, hangminőség csökkentő tényező ( vagy túl drága volna, ha jó) és az integrált phono fokozat sem fér el könnyedén, zavarmentesen. Továbbá, ha már építek egyszer egy ilyet, ambicionálom, hogy tudja azt amit minden más erősítőm is tud, az árkategóriájában megkérdőjelezhetetlen hangminőséget, az igazi "hűha" faktort. A nálam szokásos 5 év garanciához (és a tervezett 30 -40 év élettartamhoz) sem lehet filléres alkatrészekből építkezni. És hát, mennyi az annyi? Hol húzódik a best buy cetli felső árkorlátja? Különösen a konkurens termékek viszonylatában? 400 ezernél még a rezsiköltségem sem jön vissza, pedig azzal már nagyon közel járunk a lélektani határhoz.
Nem kis kihívás.

A digitális kábelek ügyében az a tapasztalatom, hogy ott épp ugyanannyira számít a kábel minőség. Érdekes összefüggés, hogy főképp amikor a digitális jel eléri, illetve elhagyja a számítógépet. Amíg a gépek között, vagy adathordozók között másolunk, nincs gond, még az internetről letöltött adat is hibátlan, de amikor elhagyja a jel az SSD-t, és elindul a DAC felé, onnantól rettentő érzékennyé válik, és a kábel nagyon benne lesz a végeredményben. Azt ugye már senki sem hiszi, hogy itt 1-esek meg nullák közlekednek??? Elvben igen, a gyakorlatban azonban a DAC minden járulékos jelre reagál, és azok az analóg kimenetet is befolyásolják.
Ugyanez van a számítógép előtt is, amíg a jel rákerül egy tároló egységre. Onnantól, de csak onnantól, már veszteségmentes, egész a lejátszásig.
Számomra a nagy szemfelnyitó egy USB kábel volt, Menyhárt Laciék hoztak el egyszer hozzám egy millió Ft nagyságrendjében árult Entreq USB kábelt. Én inkább CD-t hallgatok, ritkán használok DA-t, emiatt nem is ruháztam be drága USB kábelre, egy sima árnyékolt printerkábelt használok ilyenkor. Nos, az Entreq USB kábele FÉNYÉVEKKEL ad jobb hangot mint a sima computerdrót. Ég és Föld. De tényleg. Pedig azon is 0 meg 1 közlekedik... semmi különbség sem lehet,igaz? (NEM)
Ha arra gondolok, mi zavarhat meg egy nagy frekvenciás jelet, az RFI és EMI jelenség jut eszembe elsőre, ez még a frekvenciában sokkal távolabb eső analóg jelvezetést is zavarja, de minél jobban közelít a hasznos jel frekvenciája a zavaró jeléhez, a hatás annál nagyobb lehet. Ez persze csak egy lehetséges magyarázat, lehet más oka is, vagy több egyszerre.

dgab13 2020.03.21. 11:55:31

@Analoglued: Kedves Gábor!

Köszönöm a kimerítő választ, a készülő integrálthoz sok sikert és főleg türelmet kívánok, érdeklődve várom!

Az világos, hogy a transzport és a DAC között többé-kevésbé torzul a jel, igazából az érdekel, hogy ez mennyiben befolyásolja a konvertert. Rücskösebb görbére nehezebb szabályos szinuszt illeszteni? Az interneten sok olyan videó van, amiben egész meggyőzően elmagyarázzák, hogy a mintavételi mélység növelése felesleges, mert kb 16 bit fölött már ugyanazt a görbét illeszti a chip, mindegy, mennyi adatunk van. Ezt figyelembe véve akkor is ugyanazt kellene illesztenie, ha kicsit darabosabb (torzultabb) a digitális jel. Vagy ilyenkor pont az történik, hogy nem csak darabosabb lesz, de frekvencia szempontjából el is mozdul? Olyan megfoghatatlan ez.

Üdv, Gábor

Balatoni Győző 2020.03.21. 12:11:34

@Analoglued: Szerintem egyáltalán nem voltál itt túl szakmai a cikkben, vagy túl mélyen technicista, nagyjából pont sikerült eltalálni az egyensúlyt, hogy már legyen benne a lényegi részből, de a kívülállókat se riassza el. :)

Analoglued 2020.03.22. 09:08:34

@dgab13: Van egy elméletem. Hangsúlyozom, ez egy elmélet.
A digitális oldalon a DAC-hoz érkező zavarjeleket a konverter ugyanúgy hasznos jelként próbálja kezelni, mint a valós műsorjelet, azaz a nagyfrekvenciás jelet is dekódolja - analóg zajjá. Ez a zaj elfedi a műsorjel nagyon finom jeleit, jellemzően a magas tartományban a levegő és tér, a felharmonikus tartomány jeleit. Minden jel a saját felharmonikusaiból épül fel, ha ezt az információt elfedjük, az alacsonyabb tartományokban is torzabb jelet kapunk.
Nagyjából így képzelem a dolog működését, de ha valaki ehhez tényleg ért, és tud okosabbat mondani, én örömmel tanulok bárkitől, hajrá!

dgab13 2020.03.22. 11:52:26

@Analoglued: köszönöm, logikusan hangzik!
Szintén elmélet: a mintavételi mélység növelése ellen kardoskodók nézete szerint a digitális-analóg konverzió végső soron egy matematikai feladat, aminek egyetlen megoldása van. Egy bizonyos mennyiségű információ megléte után ezért mindegy, hogy mennyit növelünk/pontosítunk az információ-ellátottságon. Az kérdés, de elméletileg megválaszolható, hogy hol van ez a pont. És persze simán lehet, hogy a jelenlegi technológiával még nem értük el ezt a pontot :)

Régihifis 2020.03.23. 13:08:44

@.bta Gábor az Audio-Note-ra gondolt, a beszúrt képen is az van, bár a képen látható kábel egy aliexpresses koppintás, árulkodik róla az Intercomnect felirat a helyes Interconnent helyett.
Változatlanul állítom, hogy egy jól megépített John Linsley Hood 1969-es erősítő (kb. 120 000 Ft-ból kijön) partiban van az 500-800 ezer forintos kategóriáig nagyon sok erősítővel. Érdekességként, most kölcsönkapott Audio-Note ezüst kábelekkel van végig vezetékelve a rendszer, a kábelek összértéke kb. 3,5 millió forint, ilyen jó koherenciát, teret, részleteket még nem hallottam a cuccaimból. A Van-Damme kábelek is meglehetősen jól szólnak, az árkülönbség messze nem tükrözi a kapott javulást, ezenkívül van olyan filléres (szó szerint) egyeres, egykristály szerkezetű, réz IC kábelem, ami alig marad el a fél milliós ezüsttől.
Lampucera DAC-on hallgatva a CD játszó minősége simán felette van a nagyfelbontású zenének, igaz, ez utóbbi egy AK 4490-es DAC-on keresztül szól egy közepes minőségű USB kábelen. ( a két DAC nagyjából egy árban van )

Analoglued 2020.03.24. 08:17:50

@dgab13: Igen, ez egy elég érdekes kérdés, érdemes volna erre egy tesztet szervezni, kontrollált körülményeket teremtve. Itthoni tesztet persze csináltam, csak úgy saját magamnak, hogy nálam hol húzódik a rendszer-hallás-akusztika felbontási határa, meddig hallok javulást. A próba alanya egyetlen szám volt (tudom, ez nem mérvadó) amit sikerült négyféle formátumban megszerezni. CD, 24/96, 24/192 és DSD64.
Az érdekes az, hogy mindegyik nagyon jól szólt, a CD és a 24/96 között jól hallható felbontási különbség volt, onnan felfelé a 24/192 már nem adott igazán többet, a DSD egy kicsit másképp, kicsit analógosabban, folyékonyabban szólt, de nagy különbséget az sem hozott. Itt persze nyilván maga a felvétel minősége is benne van az eredményben.
Összességében, úgy látom, hogy ahhoz képest, mennyire kevés a studio szinten tényleg jó felvétel, semmi értelmét sem látom a formátum-háborúnak. Azt gondolom, a 24/96 jelen állás szerint elegendően jó minőséget nyújt ahhoz, hogy a mai legjobb studio felvételek dinamikáját, részletgazdagságát vissza lehessen adni. A legtöbb otthoni berendezés sem tudja még ennek a formátumnak a potenciálját sem kihasználni, és a hangfelvétel/sokszorosítás gyakorlatában, módszereiben, sőt, maguknak a studio készülékeknek a minőségében is sokkal szűkebb keresztmetszetek vannak, mint amit maga a 24/96 formátum tud.
Ha tényleg több jobb minőségű anyagot szeretnénk magunknak, arra kellene rávennünk a studio készülékek gyártóit, hogy audiofil szemmel kezdjenek tervezni, a hangmérnököket pedig arra, hogy nem hangos, hanem a rendelkezésre álló dinamikai keretet jobban kihasználó, jobb térhatású felvételeket készítsenek. Ma, a zajtalan digitális technika erre lehetőséget adna. És a dinamika kompresszorokat, limitereket pedig egyszer s mindenkorra dobjuk a kukába... Sokat segítene, ha a 24/96 egyfajta szabványként tudna megjelenni, innentől erre lehetne koncentrálni, ahelyett hogy a mérnökök kóvályognak a formátumok között mint gólyafos a levegőben. Koncentrálhatnánk inkább a felvételi hibák megszüntetésére ehelyett. Ezen a módon az egész szakma szintet léphetne, a jó irányba. My2c.

Balatoni Győző 2020.03.26. 18:57:42

@Analoglued: Na igen, körülbelül ez lehetne az irány alapból.
Persze nem kéne a kukába dobni sem a limitereket, sem a kompresszorokat, csak meg kéne tanulni helyesen használni őket. Ennek pedig alapvető feltétele, hogy nem hatvan- hetven dB-n kellene a keveréseket elvégezni, hanem tisztességes hangnyomáson, hogy a rendes dinamika beállítható legyen, és ehhez nem kis nyomorult, húsz liter alatti két utas, tizencentis hangszórócskákon dolgozni, hanem rendes masteringet készíteni, rendes mastering holmin, rendes mastering stúdióban, ha más megoldás nem kínálkozik.
Mert valójában azoknak az igényeit illene és lenne logikus mélyebben kiszolgálni, akik eleve igényesebbek ezen a téren, ezért igényesebb körülményeket teremtenek a zenehallgatáshoz és esetleg hanghordozókat is vásárolnak még.
Aztán utólag a stream szolgáltatók, meg a kereskedelmi média oda kompresszálhatja ezeket a felvételeket magának a saját felhasználási profiljukba illesztve, ahova csak akarja, hiszen ez utólag könnyen kivitelezhető, de fordítva ez nem igaz, amit egyszer elrontottak, azt utólag feljavítani igen körülményes lenne...
Szerencse a szerencsétlen helyzetben, hogy vannak határozottan kedvező hírek egy ilyen jellegű mastering stúdió kialakításáról itthon, melynek ez lesz a fő feladata a zászlajára ezt nyíltan kitűzve, és már idén szeretnének üzemelni!
Igaz, vidéken lesz és a fővároshoz nem közel, de a tulajdonos-alapító igen elhivatott és lelkes, valamint nem első sorban az anyagi gyarapodás vezérli, hanem az egész ügy felkarolása, látva és érzékelve a kialakult helyzetet ezen a téren.
Szurkoljunk együtt neki!

dgab13 2020.03.27. 21:57:23

@Analoglued: Az az érzésem, hogy míg az analóg zenevisszaadás a nyolcvanas évekre nyugvópontra jutott, és azóta elfogadott, kiforrott módja a zenehallgatásnak, a digitális vonalat se lenyelni, se kiköpni nem tudja az iparág: lassan negyven éve próbálja kitalálni, hogy ez hogyan és mire lenne jó. Érdekes lesz, hogy végül mi él majd túl tartósan.

Az egyik irányban már a vége felé járhatunk: az okos mobil eszköz, mint futómű + bluetooth + aktív hangszóró összeállítás valószínűleg tovább nem egyszerűsíthető. Mivel ez a tömegirány, és itt nagy szükség nincs minőségi maszterre, a felvételi technikák Peter Qvortrup által is megénekelt hanyatlásának visszarendeződésére kevés az esély. Aki hallja a cuccán a különbséget, ugyanúgy egy előfizetést vesz, mint aki nem, vélhetően nem rentábilis drágábban jó minőségű felvételeket készíteni. Csak ha valakinek a haszonmaximalizáláson kívül is van motivációja.

A digitális high-end pedig, ha jól értem, most ott tart, hogy van célszoftver a különböző formátumok és források egy tölcsérbe öntésére, van célszoftver a lejátszásra, a számítási igény és az alacsony zaj miatt kell egy dedikált audio pc speciális operációs rendszerrel, ami usb kimenetet tud, tehát kell egy usb-spdif vagy usb-bnc konverter, a végére pedig egy DAC. Aztán lehet konfigurálni, verziókat összefésülni, update-elni, és mint minden szofveres rendszer, tulajdonképpen bármikor azt mondhatja, hogy én most nem működök. Továbbá ezen a szinten már az sem triviális, hogy a világ összes zenéjét fillérekért, azonnal le lehet játszani, sőt, lehet, hogy nem jobb a műsorforrással való ellátottság, mint a fekete lemezek esetében. Mindezt valamivel drágábban, mint egy hiányérzetet nem hagyó high-end analóg front-end, annak az ígéretnek az evolúciójaként, hogy nézzétek, a cd sokkal egyszerűbb, olcsóbb és üzembiztosabb, mint a vinyl, használjátok inkább azt!

Szóval kíváncsian várom, hova jutunk majd :)

Tamás Gojdár 2020.04.04. 11:25:52

Kedves Gabor!
Bevallom
Oszinten regen nem kedveltem a cikkeidre

De ez most nagyon no volt elvezet volt olvsni, meg kabelszkeptikuskent. Nem is igaza szkeptikus vagyok. Ugy gondolom valahol határt kell szabni a kolteseinknek

Az elet etto tobbszinubb. Vannak mas dolgok, de ha valaki ezt megteheti nnak azt ajalom, hogy ezt a cikket vegye alapul

Kovacs I 2020.06.04. 11:37:48

Kedves Gábor!
Csak néhány gondolat a cikkel kapcsolatban!
Részben egyetértek, de van itt néhány ellentmondás !
Több tesz után bátran merem kijelenteni hy nagyon jó a rendszered a kábelek nem okoznak markáns változást!
Több vak tesztet szerveztem! Néhány alkalommal direkt megszívattam a haverokat! Vásároltam sima 0,5mm réz villanydrótot,4-4-et öszesodortam !
Védőcső/ kácsás dugók STB.......!
A vak teszt során a haverok nem tudták megmondani melyik volt a gagyi cucc! Modhatod hogy senkinek nincs hallása.......... De ez nem így volt!
A teszt rendszer is nagyon rendben volt! Mindegyik kábellel kiválóan szólt!
Gondolom majd jönnek a fikázó kommentek...... Nem az állítom hogy a drága kábel nem (jobb), de addig nincs értelme kábellel foglalkozni amíg nincs meg a megfelelő erősítő/ előfok! A fos rendszeren a világ legjobb kábele sem fogy segíteni! Szerintem ha valaki a kábelre szán költséget más helyen rakja be a rendszerébe , sokkal markánsabb javulást fog eredményezni!
Nem akarok most felsorolást írni mi lenne az!

Analoglued 2020.06.05. 00:22:29

@Kovacs I: Köszi az észrevételt.
Én nem látok ellentmondást a leírtakban. Idézlek: "addig nincs értelme kábellel foglalkozni amíg nincs meg a megfelelő erősítő/ előfok! "
Mélyen és tökéletesen egyetértek ezzel a gondolattal, én magam 1999 óta szisztematikusan csak erősítő fejlesztéssel és építéssel foglalkozom. Úgy 1997-98 magasságában jöttem rá, hogy ez az a pont, ahol alapvetően eldől egy audio berendezés hova tartozása. A többi komponens is fontos, mind megteszi a maga hatását, de nincs semmilyen más eleme a rendszernek, amely ekkora, nyugodtan kimondhatóan ég és föld ráhatással volna egy rendszer végső minőségére, mint az erősítők. Erről az erősítős cikkeimben is elég részletesen írtam. A mai Gauss elektronikák ennek a felismerésnek és a minél jobb erősítők iránti mély elkötelezettségemnek a gyümölcsei.
Ugyanakkor, ha egy elsőrangú erősítő meglétét rendszerépítési alapvetésként kezeljük, ahogy arra évtizedek óta próbálom rávezetni a megváltást a hangdoboztól hiába várókat, akkor az igazán jó elektronikák kábelminőség szempontból (!!!) két párhuzamosan jelentkező hatást fognak magukkal hozni. Ahogy az erősítő minőség javul, először azt vesszük észre, hogy egyszer csak a gyengébb minőségű kábelekkel is nagyon jól lehet majd zenét hallgatni, ahogy azt Te is írod. Ekkor van az, hogy a zaj és torzítás szint már lecsökkent a zavarküszöb alá, azonban ha ilyenkor minden kábel egyforma, akkor a rendszerben valamilyen magas tartománybéli sávszélesség és/vagy dinamika limit van. Tipikusan a kimenő trafók okoznak ilyen állapotot, meg félvezetősöknél a gyenge tápok és a csatoló kondenzátorok. Csöves erősítővel két kábel között mindig sokkal kisebb a különbség mint egy top kaliberű félvezetőssel. Még tovább javítva az erősítők minőségén, immár megszüntetve a sávszélesség és dinamika limitet, ( ez csak a legjobb félvezetősökkel fog sikerülni) egyszerre csak azt halljuk, hogy mindkét kábellel nagyon jól lehet zenét hallgatni, de a kettő teljesen nyilvánvalóan más, akár nem is ugyanaz a kategória. A két kábel ettől a pillanattól fogva nem rossz és jó kábel, nem két egyforma kábel, hanem egy jó és egy jobb kábel, pontosan beazonosítható különbségekkel a kettő között.
Az önmagában is egy nagy lépés, ha az ember eljut oda, hogy kábelfüggetlenül élményszerűen tud zenét hallgatni. Az ember örömében ilyenkor elégedetten hátradől, és úgy érzi, levonhatja a végkövetkeztetést. Átéltem, ismerem ezt az érzést. De van innen felfelé.

Üdvözlettel, Gábor

.bta 2020.06.10. 19:18:53

@Régihifis: Természetesen tudom, mire próbált utalni. Csakhát az Audio Note pont olyan márka, amelyről mindenki tudni véli a frankót, miközben elképesztő csacsiságokat beszél. Különösen akkor érdemes gyanakodni, ha nem teszi világossá, hogy a japán Audio Note Co. Ltd. vagy Audio Note (UK) Ltd. termékeire (hányas szintre?) gondol. Hasonlóság igazából már csak a nevükben és a köréjük fonódó mítoszokban van... Szerintem azt érdemes mérvadónak tekinteni, hogy milyen láncal demóztak a forgalmazók, Cs. Istvántól kezdve. Level 3-ig, illetve annak régi megfelelőjéig egy azaz egy darab ezüstkábel sem volt a láncban, és ezalól csak a TT2 lemezjátszó volt amolyan szabályt erősítő kivétel 5-6 éve. (Két megjegyzés. Ha nem Rega kar lett volna a Systemdekből fejlesztett futóműre szerelve, hanem az később gyártásba vitt AN (UK) kar elődje, a Helius Scorpio III, akkor ott nincs szükség karkábel-cserére. A másikat V.A.Gyuri bá mondta nekem: soha nem használna ezüstszálas hangszórókábelt középszintű láncban, és senkinek sem ajánlja. A Lexus és Isis megjelenése után még csak alternatívának se mondható, és azok a réz litzék nagyon jól sikerültek, feljebb is megállják a helyüket. Lehetne ragozni, konkrét példákkal a hamis kinyilatkoztatások ellenében, de egy szó mint száz, szinergia van, és a kábel is csak egy komponens. Habár mégiscsak van különleges jellemzője, amit talán nem árt figyelembevenni: eltérő kábelkonstrukciók között "negatív szinergia" léphet fel.)
süti beállítások módosítása