D.I.Y. - az meg mi???
2019. december 21. írta: Analoglued

D.I.Y. - az meg mi???

Mai kis szösszenetemben megpróbálom összefoglalni, amit tudni érdemes erről a fogalomkörről. Néhány idevágó gondolatot már régóta érlelgetek magamban, kikívánkozik, mint a berúgás előtt befalt tarhonyáshús, de azért megpróbálok annál velősebb tartalommal kirukkolni.

diy-do-it-yourself-wooden-block-letters-1068x713.jpg

D.I.Y. – merthogy így, pontokkal együtt volna helyes mindig leírni, egy rövidítés, az angol Do It Yourself szavakból, azt jelenti: Csináld Magad. Angliában, lévén a szakmunka igen nagyon drága ( na nem mintha nem tartanám űber-pofátlannak, amikor nálunk itthon a vízszerelő, vagy gázos, stb. kijön, dolgozik 20 percet, és kér 30 ezret… cseréltettél már valaha kádat? Ha még nem, készülj a meglepetésekre! ) az emberek nagyon sokféle szakmunkát maguk próbálnak tehetségük szerinti eredménnyel megcsinálni a ház körül. Erre a fogalomkörre is igaz a D.I.Y. ( ejtsd: Dí Áj Váj – az angol spelling, azaz betűzés alapján), de most mi kifejezetten az audiós, hifis vonatkozásairól fogunk beszélni. ( nem pontozok a továbbiakban, lustaságból )

Beszélnünk kell róla, mert a fejekben nagy a káosz D.I.Y. ügyileg, sok mindenre ráhúzzák ezt a minősítő jelzőt, amire nem feltétlen kellene, vagy illene. Ami pedig simán kimeríti a DIY fogalmát, az meg máshová van beállítva, tegyük ezt helyre kérem!

Audio vonalon az otthon, saját kezűleg készített készülékek divatját három dolog motiválja. A szakmai lelkesedés, a hit és a pénztelenség. Akik kicsit jártasabbak az elektronikában, gyakran érzik magukban a késztetést, hogy egy-egy interneten fellelhető, általuk vagy mások által jónak tartott kapcsolást megépítsenek. Ennek számos buktatója van, ezekről majd később. Szakmai értelemben ez az elhatározás szinte mindig hordoz egyfajta kihívást magában, bőven van bizonytalansági tényezője a dolognak, ha valamit először próbál megépíteni az ember. Ugyanakkor, ha végül valami működő dolog születik így meg, azzal együtt jár egy közönségsiker, a család, a barátok elismerő szavai, hogy milyen ügyesek voltunk, nahát…. Te ilyet is tudsz? Ilyenkor, mint a mondás tartja, az út a cél, azaz maga az alkotás öröme, hogy létrehozunk valamit, közben sok mindent megtanulunk, tapasztalunk, gyakorlatot szerzünk, ezek a későbbiekben jól fognak jönni, a DIY egy jó iskola.

Néha a szakmai lelkesedés hittel is párosul. Hittel abban, hogy ami így elkészül, az ugyanolyan jó lesz, mint az eredeti gyári. Néhányan abban is szoktak hinni, hogy ugyanabból a kapcsolásból (vagy hangszóró készletből) jobbat tudnak kihozni, mint a gyári darab. Hááááát….néha tényleg sikerül ez, de nagyobb részt nem. Nagyon felkészültnek, és szerteágazó ismeretekkel rendelkezőnek kell lenni ahhoz, hogy ez tényleg így lehessen. De nem lehetetlen.

68w-lm3886-amplifier.jpg

Az egyik jó eredménnyel kecsegtető DIY projekt az LM3886 végfok. Olcsó, egyszerű és jól szól.

 

A pénztelenség, nos, az mindig nagyon gáz, de a DIY egyik motivatív ereje, mert hát hogy másképp lehetne egy hazai átlagfizetésből megélve mégis csak egy Krell, Radford, Audio Note, stb. elektronika boldog tulajdonosává válni, ha nem így, amikor nincs rajta a kereskedők zsíros haszna, sem az ÁFA, sem a szállítás, adó, sőt, még a gyár nyeresége sem? Ugyanakkor, a pénztelenség nagyon ez ellen a célkitűzés ellen dolgozik. Ha nem szánjuk rá a dellát az eredeti alkatrészekre, vagy még jobbakra ( na itt kellene nagyon tudni, hogy mi helyett mi a jó ODA, arra a helyre!) akkor az eredmény messze köszönő viszonyban sem lesz az eredetihez képest. Fuccs a szépen dédelgetett álmunknak, hogy egy Audio Note-ot vagy Mark Levinsont hallgatunk odahaza tized áron, mert ez nagyon nem lesz AZ. Ha rászánjuk, akkor majdnem ott fogunk tartani, mintha megvennénk az adott készüléket gyáriban – használtan, rizikó nélkül. Ha valaki rákeres a neten, mennyibe fáj például egyetlen komolyabb Audio Note kimenő trafó, hamar rájön a dolog fonákságára.

Mivel a DIY nagyon tág teret enged a személyes döntéseknek, a pénztelenség ( vagy a célra fordítandó keret limitjei ) oda szoktak vezetni, hogy megszólal a fejekben a hang, „á, nem kell oda gyári alkatrész, majd teker nekem a Jóskapista ( aki igazán jó szakember hírében áll ) egy ugyanolyan jó trafót, sőt, még jobbat ! „  (Sic!)  Az Aliexpress is nagyon jó barátunk, hiszen manapság már ott tartunk, hogy az eredeti alkatrész az kínai, az utángyártott meg japán vagy Made in EU … Kell mondani, mennyire lesz elmondható, hogy egy Mark Levinson utánépítést hallgatunk odahaza?

Mindezek mellett a DIY szerepét nem lehet eléggé komolyan venni. Számtalan mai, jól prosperáló, jó minőségű eszközt előállító vállalkozás kezdődött szimpla DIY projekt szintjén, és nőtte ki magát professzionális szintre. Nyilván, ez a folyamat most is él, későbbiekben is lesz, lépten-nyomon belefut az ember ezekben a készülékekbe. Hogy ez a kezdet elvisz-e a méltó végkifejlethez, az motiváció, kitartás, rászánt pénz és a tudás (nagyon komplex tudás) megszerzésének kérdése. Ezek mindegyike kell a szakmai előrelépéshez. Amikor ezek közül valami hiányzik, olyankor látjuk azt, hogy a dolog megreked egy bizonyos szinten, és onnan hosszú időn keresztül nem mozdul, egy tapodtat sem.  Ismerek olyan hazai készülék-utánépítőt ( saját tervezésű dolgokkal évtizedek óta nem tudott előállni, mert hiányzik az ahhoz kellő tudás) aki csodálatos szépen dolgozik, annál igényesebb kivitelt nehéz volna találni, de 20-30 éve nem tudott javítani a készülékei elektronikai színvonalán. A hit, persze, hegyeket mozgat, ez esetben is.

glass-ware_2271_1628327.jpeg

Egyszerűnek látszik, de az alkatrészválasztással ezt is el lehet rontani

 

Kicsit beszéljünk arról is, mi tekinthető DIY-nak, és mik a sarokkövei egy készülék kikerülésének ebből a körből.

Manapság divatos lett a DIY jelzőt egyfajta leminősítő eszközként használni a fórumokon. Ahogy elnézem, legtöbb esetben azok, akik ekként használják, nincsenek teljesen tisztában azzal, mi is tartozik ide, és mi nem. Vagy, esetleg szándékoltan igyekeznek valamely konkurens terméket lehúzni, más kaliberűnek beállítani, mint amit az valójában képvisel. Érdemes tehát tisztán látni, hol használhatjuk ezt a kifejezést és hol nem.

Amikor valaki magánemberként megépít egyetlen példányt valamiből, nem kitétel hogy máshonnan ollózott terv legyen, lehet saját is, az mindenképp DIY. Ha ebből tízet épít, a haveroknak, de nem lesz belőle kereskedelmi forgalomra szánt eszköz, az még mindig DIY, függetlenül attól, hogy nem egyedi, és attól is, mennyire hű másolata az az eredetinek. Tegyük hozzá, kereskedelmi forgalomba hozni egy másoktól „szerzett” terv alapján épített készüléket több mint etikátlan, még akkor is, ha az nem áll jogvédelem alatt. Szakmai körökben annak az embernek nagyon megkopik a becsülete, akiről kiderül az ilyesmi, még ha ezt nem is mondják feltétlenül a szemébe. Tegyük hozzá, tanulni nem szégyen, és a világ ilyen, egymástól tanulunk. Sokszor van az, hogy egy-egy áramköri megoldást pl. más cégek terveit tanulmányozva fedez fel az ember, amit esetleg ki is próbál, ha előrébb visz, akkor adoptál, alkalmaz a későbbi saját terveiben, ez egy szokásos eljárás, de ez nem jelenti azt, hogy lemásoltuk mások teljes készülékét. Az elektronikában sok funkciónak megvannak a maga jól bevált, szinte mindenki által alkalmazott megoldásai, ezeket a saját tervünkben alkalmazni nem számít lopásnak.

A DIY akkor, azzal ér véget, amikor valamit saját termékként, kereskedelmi célra kezdünk építeni.

Ha ez a termék mások korábbi vagy futó termékének a másolata, akkor licenszjogot vagy szabad másolási jogot kell kérnünk a tervre (lásd Quad 405 a 80-as években), mert ezek nélkül sima lopásnak minősíthető a gyártás. Külön kategória az OEM gyártás, ez szintén egy angol rövidítés, Original Equipment Manufacturing, azaz eredeti termék gyártás, ami azt jelenti, hogy mi gyártunk le valamit, amit mások a saját nevük, logójuk, márkájuk, stb. alatt fognak forgalomba hozni. Ez a kínai csodafegyver a meggazdagodásra. Kína OEM gyártásból lett a világ vezető gazdasági hatalma. Meg abból, hogy az így megismert technológiát második műszakban saját márkájú eszközök gyártására alkalmazták, negyed áron, hiszen nekik a technológiai fejlesztés, ami nagyon költséges, nem került semmibe, azt készen kapták.

Visszatérve, ha valaki mások tervei, fejlesztési eredményei alapján jogosulatlanul épít kis darabszámú másolatot, az még mindig DIY, akkor is, ha azokat eladja, és akkor is, ha az amúgy mindenben megfelel a termékkel, mint kereskedelmi kategóriával szembeni követelményeknek.

A kereskedelmi célra gyártott termékek külön elbírálás alá esnek. Az elvárt minőség kritériumait szabványok szabályozzák, ezek azonban csak a legalapvetőbb elvárásokat fogalmazzák meg, amelyek nagyobb része inkább biztonsági-életvédelmi kategória, és kevés köze van a termék valós használati minőségéhez.  Így aztán, ahogy azt millió esetben látjuk, tapasztaljuk, attól, hogy valami termék, és nem egy DIY eszköz, lehet nagyon gyenge szubjektív minőségű, még akkor is, ha minden vonatkozó szabványnak jól megfelel.

Ugyanakkor, egy DIY vonalon készült eszköz is lehet égbekiáltóan jó, még akkor is, ha némely szabványnak esetleg nem felel meg. Ezekkel szemben persze nincs megfelelési kötelezettség, de hadd hívjam fel az ilyen eszközöket készítők figyelmét, hogy az életvédelmi előírásoknak azért meg kell felelni, mert nem tudható hogy egyszer kihez kerül az az eszköz, aki mit sem tud arról, hogy ne nyúljon kávéskanállal be a szellőzőrácson…

A DIY fölötti, következő lépcső az egyedi vagy kis sorozatú gyártás.

Gyártásról akkor beszélünk, amikor valaki kereskedelmi céllal, intézményi keretek között (cég), a termék és a gyártó egyedi azonosíthatósága mellett (Márka és/vagy típusjelzés) a szabványok és előírások betartásával, a termékre specifikált minőségi jellemzők fenntartásával, garanciális és ügyfélszolgálati vagy szervizháttérrel készít el valamit. Ez független a darabszámtól. Én pl. egy évtizede rendszeresen építek nemzetközi piacra egyedi megrendelések alapján szerszámgép-vezérléseket, de még soha senki nem állt elő azzal a gyanúval, hogy a kiszállított elektronika D.I.Y. , mert csak egy darab készült belőle.

A gyártás lehet egyedi, kis sorozatú vagy sorozatgyártás.

Egyedi gyártásról akkor beszélhetünk, ha valaki a saját tervei alapján, de célra vagy rendszerbe illesztve (angolul tailor-made módon) készít el valamit. Jó az angol szinonima erre, mint a méretre szabott öltöny esete. Az alaptermék ugyanaz, de az adott vevő igényeihez igazítva. Hiába készül az adott darabból egyetlen példány, az semmiképp sem DIY, hiszen egy kifejlesztett terv alapján, üzletszerű módon, szakember készíti. Ez az egyedi gyártás.

A kis sorozatú gyártás annyiban más, hogy bár abból a termékből sem készül sok ezer darab, lehet, hogy csak tíz-húsz, de az így készülő terméknek van típusszáma vagy neve, ami egyértelműen azonosítja azt az egységes műszaki tartalmat, amit a termék magában hordoz. Ilyenkor a gyártó felelőssége, hogy ragaszkodjon ennek a kapcsolatnak (típusmegnevezés kontra műszaki tartalom) a fenntartásáról. Tipikus példája ennek a limitált darabszámú modellek esete, pl. valamilyen jubileumi esemény, évforduló stb. kapcsán kiadott „Anniversary” termék. Ezek általában az adott sorozat-típus csinosított-felspécizett változatai szoktak lenni. Bizonyos esetekben, ha azt a piaci viszonyok így diktálják ( a magyar audiofil piac éppen ez a tipikus eset ) nem éri meg egy-egy termékre nagyobb darabszámú sorozatgyártást szervezni, mert az túl nagy befektetéssel, rengeteg pluszmunkával járna, indokolatlanul nagy mennyiségű alkatrészt kellene beszerezni, azt raktározni, stb. ami nem gazdaságos az adott piaci realitások között. Ilyenkor mindenképp a kis sorozatú gyártás a jó eljárás.

diy_tube_amps.jpg

A DIY eszközökön legtöbbször első pillantásra látszik a házi készítés. Ettől még lehet nagyon jó.

 

Szinte minden komolyabb magyar audiofil termék kis sorozatú gyártásban készül, tipikusan ABC sorrendben (bocsánat, ha valamely márkát véletlenül kihagynám, szóljatok és kijavítom) pl. Core Audio, Etalon, Flow, Gauss, Heed, Hivox, Human Audio, Mellorn, NCS, Soner, Qualiton, 72 Audio. Érdekes adalék ehhez a felsoroláshoz, hogy az egyetlen Qualiton kivételével mindegyik félvezetős eszközöket készít. Nem tartom ezt egy véletlen dolognak, az erről alkotott mérnöki-műszaki véleményemet már korábban közzétettem itt , azóta is változatlanul így gondolom. Ettől még nagy tisztelője vagyok a Qualiton eszközeinek, mind kivitelben, mind minőségben egy nagyon magas szintet képviselnek.

DIY és tipikusan egyedi-gyártás vonalon is érdemes megemlíteni néhány nevet, akik nívós készülékeket tettek le az asztalra, talán a legismertebb nevek Dénes Péter, Godina István vagy Popori Ottó, Takács Jenő, Barta Ottó. A lista távolról sem teljes.

 

 

(A korábban itt leírtakat töröltem, a cikk így is kerek. DIY-erek kíméljenek... )

NGP@AudioWorld

2019 December

 

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr2915361798

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lazarbibi 2019.12.22. 10:04:57

Csináld magad!
A kifejezés és a tevékenység már a múlt rendszerben is létezett, csak már kicsit el vagyunk angolosodva.

Analoglued 2019.12.22. 10:22:24

@Lazarbibi: Hát hogyne! Az volt a DIY kánaán, lévén hogy komoly hifit nem lehetett kapni a boltban. Még a nagy Orion erősítő volt a legkomolyabb ami elérhető volt, egy utánépített Quad 405 pedig százszor jobb volt egy Videotonnál, kicsivel talán még a nagy Orionnál is, ha jól sikerült. Akkoriban, a 80-as évek elején tanultam az elektronika alapjait, és már túl voltam az első kis sikolyokon (nem női értelemben véve). Amikor megépítettem az első 405-ösömet, azt napokon belül megvette az egyik haverom. Aztán valahogy a többit is, elég sokat csináltam, végül már egyszerre kettőt. De már akkor is tudtam, hogy nem ez a világ teteje, és nagyon szerettem volna még jobbat építeni. Kicsit várni kellett rá. A mai utánépítők sokkal könnyebb helyzetben vannak különben, olyan minőségű alkatrészek, amik ma két kattintásra elérhetők, akkoriban a science-fiction kategóriában kerültek említésre. De az igazán jóhoz ez még mindig kevés, mert ezeket használni is tudni kell, ami, úgy látom, nem nagyon sikerül a legtöbb esetben. De ez nem baj. Mária-Terézia is megmondta: "Kaunitz, nem kell mindenkinek hintón járni..."
De mennyire így van!

Köszi a kommented! Üdv, és boldog Ünnepeket kívánok!
Gábor

Lazarbibi 2019.12.22. 11:15:19

@Analoglued: Viszont kívánom!
Igen, nem voltak kittek Kínából, az alkatrészekért végig kellett járni a boltokat, a dobozt fúrni, faragni, reszelni, no fórum, no cheat szoba, infó csak ami a Rádiótechnikában és pár szakkönyvben fellelhető. Meglepő módon én is Quad 405 építésével kezdtem - hála Sipos Gyulának :-)

tunerman 2019.12.22. 12:22:49

Röviden csak annyival egészíteném ki a cikket, hogy az elektronikai DIY építések 99%-a gyakorlatilag másolás (klón), és általánosságban gyengébbek az eredetinél.
Nagyon kevesen foglalkoznak új, saját tervezésű dolgokkal, pedig elvileg azok lehetnének jobbak is (ha az ötlet ezt elbírja) a sorozatgyártott hasonló termékeknél.
TJ.

Analoglued 2019.12.22. 12:52:40

@tunerman: Tökéletesen egyetértek, szerintem is így van. :-)

drágabolgárúr 2019.12.24. 14:46:13

Mondjuk amit kitöröltél abban volt a lényeg.Még jó hogy idejében olvastam.:)))

Analoglued 2019.12.25. 10:06:54

@drágabolgárúr: Folyton kétségek között hányódom. Már ami azt illeti, mennyit és milyen mélységben érdemes ide leírni, mert bár úgy érzem, amiket leírok, azok az én személyes tapasztalataimat tükrözik, és nem légből kapott dolgok, mégis páran kikezdenek. Nem azt látják, hogy információt kapnak, amit akár használhatnának is, neeem, le vagyok gyalázva. Még szerencse hogy az olvasószámhoz képest relatív kevesen vannak ilyenek, de nehéz jó érzéssel elfogadni, hogy vannak akik nem a jó szándékot látják meg a lapjaimon. Hidd el, sokkal mélyebben is szívesen belemennék ezekbe a dolgokba, de egyre kevésbé látom érdemesnek. A csöves erősítők szerelmeseinek a szemében már így is magam vagyok az antikrisztus, pedig a műszaki realitásokra szorítkozom, és igyekszem bármiféle érzelemtől mentesen nyilatkozni ez ügyben. A vicc az, hogy nem vagyok a csövek ellensége, messzemenőkig elfogadom hogy ezzel a technikával lehet nagyon kellemes, hallgatható dolgokat építeni, és azt is ha valakinek ez tetszik. Az az oldal viszont elképesztően intoleráns a hozzám hasonlóakkal, akik objektívebben és szélesebb ablakon át nézik az egész audio erősítés témakörét. Különösen ha a tapasztalataikat nyíltan le is merik írni.
Különben, sosem zárkóztam el attól, ha valaki megkeres konkrét kérdésekkel, szívesen válaszolok, pillanatnyi tudásom, véleményem korlátai között, az információ továbbra is elérhető.
Szerencse hogy időben elolvastad, nem tudom volt-e benne elegendő tanulság...? Csak gondolatébresztőnek szántam. Igaz, nem volt kíméletesen fogalmazva.

GBL 2020.01.15. 13:09:50

A manóba, erről lemaradtam! Kíváncsi lettem volna a végére : )

Sipos Gyulával én is leveleztem (mármint papíron, pár hetes postafordultával), mert nagyon elégedetlen voltam a Quad 405 hangjával. Nagyon kedvesen adott pár ötletet az alkatrészek cseréjére, de az is kiderült, hogy félvezetőszemétből (2N3055:) nem lesz jó termék... még egy-két DIY-kísérlet után kezdtem csöveseket csinálni.

Szmirenyin bújása, elektroncső katalógusok antikváriumokból, OSZK-ba, OMIKK-ba járás (másnapra elkészülő, maszatolódó fénymásolatok!). Mark Levinson és Harman-Kardon kapcsolási rajzokból kilesve pár trükköt, harmincas évekbeli német könyvek fénymásolataiból tanulva a kimenőtrafók tekercselését (sokfelé osztott, oda-vissza tekercselés, az EMG-ben külön kellett beszélni a tekercselő nénikkel, hogy nem tévedés a dolog).

Szerintem egy tankönyvi kapcsolást megépíteni EL84-ekből sokkal különb lesz, mint bármi, amit hasonló összegből meg lehetett akkoriban kapni. Talán ma is versenyképes lenne – bár szerinted ez csak hi-fi :D

Egy Hiraga-féle A-osztályt egyébként még most is szívesen megépítenék, mert mindig kimaradt valahogy... bár lenne időm és helyem ilyesmire!

(Bocs, de nem bírom ki: adaptál, nem adoptál!)