Kezdjük azzal, hogy nem szeretek tesztelgetni, mert valójában az audio eszközök tesztjeinek nincs szinte semmi értelme. Vegyük figyelembe, hogy az adott eszközt, amit górcső alá vesz az ember, egy nagyon széles vertikumban másképp halló vásárlóközönség fogja megvenni. Bővítsük a változók számát azzal, hogy ezek a sokféle hallású emberek nagyon sokféle, előre nem látható minőségű és képességű rendszerben, hasonlóan szélsőségesen vegyes akusztikai viszonyok között fogják odahaza hallgatni. Nyugodtan borítékolható, hogy a tesztelő által a saját körülményei között hallott hang nem fog ugyanígy előállni egyetlen másik hobbytársnál sem. A hallás, ízlés, előnyök-hátrányok egyéni súlyozása, stb. egy teszt során megszülető véleményt teljesen felül tudnak írni.

Több értelme van egyszerűen csak bemutatni valamit, és műszakilag megérteni, hogy ez mitől lehet jó. Aztán ráhallgatni, hogy ez megtörténik-e.

A bemutatásnak is akkor van valamiféle hozadéka, ha nem azt kezdjük el tárgyalni, ahogy a külföldi tesztelők szokták, hogy milyen guszta kis dobozt kaptam, kinyitom, és benne vannak a csavarok, meg ami kelleni fog, meg hogy milyen szép színes, egyik piros, másik kék…. Értitek.

Hangszedőket hálátlan dolog értékelgetni, mert minden hangszedőre igaz, hogy önmagában nem értelmezhető - technikailag. Csakis a kar ÉS a hangszedő együtt, ez a KOMBINÁCIÓ ami egy működő egység. Ugyanaz a hangszedő nagyon másképp tud viselkedni különböző karokban. Ennek az egyik oka a kar és a hangszedő együttes tömegének a viszonya a hangszedő tű felfüggesztésének rugóállandójához (engedékenységéhez) ami egy rezonancia pontot ad. Ha ez a rezonancia pont 10Hz közelébe esik (9 és 11 Hz közé) akkor jó közelítéssel a mechanikai illesztés jó, kevéssé fogja befolyásolni a tű mozgását a barázdában. Ha ezen a sávon kívülre esik a rezonancia, akkor hallható változások jönnek, túl nehéz kar esetén alacsony rezonancia frekvencia lesz (9 Hz alatt) ezzel pedig belassul az egész hang, a magasak fátyolossá, tompává válhatnak, a mélyek pedig elfolyóvá, ólomlábúakká lesznek, olyan kedvetlen, fénytelen lesz az előadás. Magas rezonancia pont ennek épp az ellentétét hozza létre, vékony basszust, és nagyon fényes magasakat. Tipikus példája ennek az esetnek a mindenki által ismert AT95E hangszedő, amelynek nagyon merev a felfüggesztése ( a gyár számít rá, hogy egy ilyen olcsó hangszedőt nem kímélnek, így hát igyekeznek kicsit robusztusabbá, nehezebben tönkretehetővé építeni). Állandóan azt hallani mindenhonnan, hogy az AT95 vékony és fényesen szól. Pedig a 95-ös egy kitűnő kis hangszedő, csak kell hozzá egy 20-25 grammos kar. Lesz mélye, és nem lesz fényes. Ha még ezek után is az, 2 db smd ellenállással meg lehet oldani a dolgot. Ezt most csak azért említem, mert ha valaki a most szóba kerülő hangszedőket nem Regába (vagy hasonló, 10-12,5 gramm mozgó tömegű karba) vásárolná, ellenőrizze a kompatibilitást.

Most, szerencsénk van. Egy Rega hangszedőt azért jó eséllyel Rega karban fog hallgatni a gazdája, és egyéb karokkal való illesztési kérdései így nagyon ritkán merülnek majd fel. Namost, én sem Rega karral hallgattam meg ezeket a kis ékköveket, így megint csak a fenti variációs-csapdába estem, de az Origin Live Zephyr mozgó tömege nagyon hajaz egy Rega RB330-ra. Az illesztés nálam is rendben volt. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy ezek a hangszedők ideálisak lesznek bármelyik Regában.

MM technika.

MM – Mint Mindenki tudja, moving magnet – azaz mozgó mágnes. Szemben a miniatűr kis  tekercseket mozgató MC (moving coil – mozgatott tekercs) elvvel, itt a tű egy mágnest mozgat. Miért alakult ki ez a két látszólag eltérő, valójában mindkettőnél azonos fizikai elven, a mágneses indukción alapuló rendszer?  A lényeg hogy a mágneses tér és a tekercs menetei egymáshoz képest elmozdulnak, így a mágneses erővonalak metszik a tekercsek vonalait és emiatt a tekercsekben a tekercs meneteinek számával, az elmozdulás sebességével és a mágneses tér erejével arányos feszültség keletkezik. Ez a generátor elv, az autóban is ez van, az erőművekben is, a bicajod dinamója is így működik. A lényeg, az elmozdulás.

Az MM hangszedőkben a tekercs álló helyzetben van, magában a hangszedő testben, nem kell mozgatni, így a tömege, és ezzel együtt menetszám szinte tetszőleges lehet (azért nem, de ennek a kibontása mélyebb fizikai ismereteket – Lenz törvény - igényelne, ne menjünk bele) – az egymáshoz képesti elmozdulást a mágnes mozgatásával hozzuk létre. Ennek a technikának két kézzel fogható előnye van. Egy, nagyobb menetszám = nagyobb kimeneti feszültség, ezzel pedig a jel-zaj viszony relatív magas lesz, kevesebbet kell erősíteni, és csendesebb a lejátszás. Kettő, mivel a mágnes kicsi, és a tű végére van applikálva, a tű cserélhetővé válik, ki lehet húzni a hangszedő testből, és beletolni egy újat, és máris van egy új hangszedőnk. Az érem két oldala itt is megvan, van két hátránya is a dolognak: Egy, a tű rezgése a barázdában berezgeti a tűtartó műanyagot, ami visszarúg, és ezt az energiát időben egy kicsit eltolva, fáziskéséssel visszaküldi a tűre. Ez a nem kívánt rezgés eltorzítja az éppen a barázdából letapogatott jelet. Kettő, a nagyobb menetszámú tekercs saját indukciója relatív magas, ez pedig ront a magas hangok átvitelén.

MC hangszedőkben, a jobb minőség érdekében, elfogadjuk, hogy nem tudjuk szíre-szóra kicserélni a tűt, csak a gyárba visszaküldve lesz erre lehetőség. Ez egy elméleti hátrány csak, mert egy tű élettartama normál használat mellett 6-10 év, ezalatt a csillapítás gumija amúgy is elöregszik, csereéretté válik, ezt mindenképpen csak a gyár tudja cserélni. Akkor már a tűvel együtt. Viszont nincs tűtartó, ami berezeghetne, nem torzul a jel ettől. A mágnes jó nagy és erős tud lenni, mert az a hangszedő házában van, nem mozgatjuk. Ha erős a mágnes, akkor a megfelelő jelszintet egy kisebb tekerccsel is el lehet érni, aminek pedig kicsi a saját induktivitása, azaz a magas tartományban sokkal szélesebb lesz az átvitel. Kis tekercset mozgatunk = kis mozgó tömeg – a tű pontosabban tudja követni a barázdákat. Az előnyök messze túlmutatnak a hátrányokon. Ha már ennyi az előny, akkor ehhez a potenciálisan nagyszerű hangszedőhöz ennek megfelelő tű és tűszár is dukál. Ezek drágák, ergo egy minden földi jóval ellátott MC hangszedő ingünk-gatyánk, a felkészületlen vásárló levegő után kapkodva veszi tudomásul az árcímkét. Az MC hangszedőnek van egy járulékos plusz költsége – az illesztés. Mivel a minél pontosabb lejátszás miatt minél kisebb mozgó tömegre van szükség (tű+tűszár+tekercsek) a pici tekercsek csak néhány menetből állhatnak, így egy szokványos MC hangszedő kimeneti jelszintje kb. a tizede egy szokványos MM hangszedőnek. Az MM hangszedők szabványosított 47kOhm –os illesztése sem felel meg az MC kis impedanciájának, és a jelet is 10-szeresére fel kell erősíteni, hogy ugyanannak a phono erősítőnek a bejáratára rá lehessen kötni, mint az MM hangszedőket. Így egy MC hangszedő és a phono erősítő közé kell még egy illesztő egység, ami vagy egy MC-trafó, vagy egy plusz erősítő fokozat. Ha a drága MC hangszedővel partiban levő minőségű illesztő egységet szeretnénk, az is drága lesz. Szorozd fel az MC árát kettővel. Plusz még egy kábel…

Rega.

A Regának korábban is voltak hangszedői. A régebbi Planarokhoz vagy az RP szériákhoz kínálták a Bias, Elys és Exact hangszedőket, ezek mindegyike MM elvű volt. Különbséget a tű profilja és a tű rögzítése a tűszárban jelentett közöttük, minden más (ház, tekercsek) egyforma volt. Véleményem szerint, ezek a hangszedők megfeleltek a Rega vásárló közönsége egy jelentős részének. Akik nem audiofil szemmel vásároltak meg egy Planart, csak vettek egyet, hogy lemezeket tudjanak otthon hallgatni. Ha tisztán szólt, és lejátszotta a lemezt, megfelelt. Ők maximálisan ki lettek szolgálva egy Elyssel vagy Exact-al.

Az igényesebb, egyszersmind tájékozottabb vásárlók gyakran választottak más hangszedőket a Regájukhoz, tudván azt, hogy a lemezjátszó sokkal többet „tud”, jobb minőségre képes, mint amit az alap hangszedőkkel ki lehet belőle hozni. Közben a Regánál is úgy döntöttek, hogy ideje volna komolyabbra fordítani a szót, és az alap lemezjátszókat (Planar 2 és 3) magasabb szintre hozni, plusz kiegészíteni a kínálatot mindkét irányban, de leginkább felfelé, a High-end felé közelítve. A megszülető új modellek sokkal jobb hangszedőket igényeltek. Annyira, hogy a Rega hangszedő vonalon az MC vonalra kezdett fókuszálni, lett Ania, Ania Pro, Apheta, Aphelion. Ezek árban is, minőségben is jól párosíthatók voltak az új, drágább Rega lemezjátszókkal (Planar 6-8-10) de nehezen volt megindokolható egy új Planar 3 esetében a komplett lemezjátszónál drágább hangszedő. Ugyanakkor az új közép-Planarok annyira jól sikerültek, hogy a régi MM hangszedők már nem tudtak lépést tartani az új gépek minőségével. Várható volt egy új MM széria megszületése, kifejlesztése.

Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy amit az MM technikában egyáltalán el lehet követni, az MINDEN megvolt már eddig is, nem kellett rajta kifejleszteni semmit. Tűprofilok, tűszárak, tekercsanyagok, stb, egy ismert, kipróbált világ.

Egy MM hangszedő esetében, ha valami újat szeretnénk létrehozni, ami a meglévő összetevőkből építve is jobb, mint amit eddig csináltunk ezekből, valamilyen okosságra, trükkre, új ismeretre lesz szükségünk, vagy valami olyanra, ami már eddig is megvolt, csak soha senki nem rakta még össze így.

A Rega ezen az íven indult el, vegyítve a tőlük megszokott tömegcsökkentés és merevség növelés, ill. az egyszerű hatékonyság  elvével. Ezek mind amolyan házi receptjei a Regának.

Hogyan fog összeállni mindez?

Ne kelljen illesztő egység – legyen MM. Legyen relatív magas a kimeneti feszültség, de eközben legyen szép magas hang átvitel – kisebb menetszámú, kisebb indukciójú tekercsek kellenek, viszont egy atom erős mágnes. Ez drága, de elérhető – a neve Neodímium, amit eddig csak drága MC hangszedőkben használtak, nagyobb méretben. Ide kellett egy kisebb, aminek a rögzítése a tűszár végéhez azért kritikus. Nem lehet csak úgy odaragasztani, egy speciális felfogó csövecske kell hozzá, ez egy gyártástechnológiai kihívás. De nem lehetetlen.

Legyen hallhatóan jobb a sztereo színpada, ehhez pontosan szimmetrikus tekercsekre van szükség. A mágneses indukció során a légrés mérete és elhelyezkedése is kritikus, ehhez meg kell valósítani azt a mechanikai pontosságot és merevséget, ami ezt képes biztosítani. Szortiment kell, legyen olcsóbb, egyszerűbb modell, legyen egyel jobb, egy még jobb és végül egy mindent bele változat. Ha a fentiek adottak, vegyük elő a régi jó módszert: a tűprofil, a tű rögzítése a tűszáron, a tűszár maga, széles választási lehetőséget adnak a különböző minőségi és költségszinteknek megfelelően.

És mindegyikben legyen egy hatékony okosság, amitől jobbá válik, mint a konkurencia. MM létére szüntessük meg a tűtartót, így kapunk egy MC-szerűen torzítatlan hangot, a berezgő tűtartó okozta szőrös, reszelős karakter nélkül.

Tulajdonképpen egy fedél alá hoztak mindent, ami jóvá tud tenni technikailag egy hangszedőt. Természetesen az adott költségszint mellett.

ND – NeoDímium. A típusjel az alkalmazott extra minőségű mágnes nevéből deriválódik, az emelkedő típusszámok logikusan jelzik a szintlépéseket.

ND3 – A tű egy normál elliptikus profil, amelyet ragasztva (bonded) rögzítenek egy alu tűszáron (ahogy más MM hangszedőkben is gyakori). Ebben a legolcsóbb hangszedőben a poén a generátor légrése és a tűtartó hiánya, az így létrejövő térleképzés és MC-szerű sima hang önmagában a konkurens modellek fölé emeli. Hangkarakterében az alu tűszár és a ragasztás miatt van egy kis információ vesztés, a nagyobb modellekhez képest. Hallásunk ezt a csökkent információ mennyiséget pozitívan szokta értékelni, erre szokták a „zenei hangja van” jelzőt használni. Valóban, van ebben egy kis romantika, egy kis melegség, egy adag „dögösség”, ahogy a megfogott és időnként határozottan odatevős mélytartomány szubjektíve előtérbe kerül a (nagyobb modellekhez képest)  kicsit lehajló magasátvitel miatt. Ez a karakter kifejezetten jól illeszkedik a kisebb Rega lemezjátszók orgánumához, jól eltalált kombinációt hoz létre, amely így egy egységként egy megalapozott vételt tud jelenteni abban a szegmensben, amihez nem feltétlen kell majd hozzányúlni, tuningolgatni, simán élvezhető így is, ahogy van gyárilag.

ND5 – A tűszár maradt ugyanaz az alumínium, minden más is maradt, de a tű immár nem ragasztva van, hanem nude, azaz közvetlenül csatlakozik a tűszárhoz. Ez a technika mindig megnövelt felbontást hoz magával, de csak akkor hatékony a végeredmény szempontjából, ha ezt a felbontást nem rontjuk el a tűtartó berezgésének torzításával, ami ebben a tartományban szokott előszeretettel létrejönni (ahogy pl. az az AT-VM530N esetében történik). Itt, az ND5 esetében a tűtartó hiánya megengedi a létrejövő felbontás-lépcső kihasználását, és egy valóban jobb minőség elérését. Hangra itt jelentősen kontúrosabb minden, jobb térhatás, szélesebb sztereo kép, több részlet jön a képbe. Ehhez képest látszik jól, hogy a 3-as modell egy kicsit összemossa a dolgokat, kicsit gombócos, inkább a nagy egészre koncentrál, mint a részletekre. Itt viszont a kisebb modell romantikájából, folyamatosságából veszünk el, egy kicsit mozaikszerűvé válik a zene. Egyéni hogy kinek melyik fog jobban tetszeni. Háttérzenélésre a 3-as jobb, ha nincs túl sok hangszer a zenében, és fontosak a részletek, az 5-ös a jobb választás.

ND7 – személyes kedvencem. Kitűnő hangszedő! MC-szerűen sima, a tűszár még mindig alu, de a tű már fineline, ami a 3/30-as lekerekítési sugár arányával egy nagyon jó, nagyon pontos barázda követést tesz lehetővé, minden apró kis részlet letapogatásával. Árban is helyén van szerintem, ha figyelembe vesszük, hogy ehhez a hangszedőhöz nem kell trafó, illesztő egység, plusz az ehhez tartozó plusz kábel (az se olcsó), különösen jó ár-érték arányú hangszedőről beszélünk. Ezt a hangszedőt (személyes egyéni véleményem) jobbnak tartom a Rega belépő szintű MC hangszedőjénél, az Ania-nál, egy sokkal egységesebb, egészségesebb megszólalású pickup, ami mentes az Ania művi, kényeskedő karakterétől. Ez a hangszedő képes arra – nagyjából a Clearaudio Maestro 2 színvonalán – hogy komolyabb gépekbe szerelve sem fog semmilyen hiányérzetet produkálni (500 ezer Ft-os árszint alatt) és érdekesen fogja tálalni a zenét, úgy, hogy minden lemezen más, elkerüli az uniformizálás, az egységesítés hibáját. Ebből a szempontból jobb, mint pl. a Benz MC-k legtöbbje, amelyek a nagy felbontás mellett valahogy minden lemezt egyformán unalmasra gyúrnak. Az árkülönbséget nézve, ez nagy szó.

ND9 – Ez a modell (még) nem jutott el hozzám, de itt születik meg az Ultimate MM hangszedő, amelyben az ND7 minden jó tulajdonsága kiegészül egy boron tűszárral. Ez még tovább növeli a felbontást és hozzáad a hanghoz egy olyan természetességet, valódi melegséget, amit egyetlen más tűszár sem tud. Szándékomban áll ezt a hangszedőt külön is meghallgatni, összemelegedni vele egy kicsit, és párba állítani az általam eddig ismert legjobb MM hangszedővel, a Clearaudio Maestro Wood2-vel. Ha van valakinek egy Grace F9-ese, kérem, hogy hívjon fel…

Összefoglalva, nagyon jól sikerült a Rega új MM-szériája, egy csapásra maga mögé utasítva a legtöbb, ma gyártásban levő MM konkurensét, sőt magasabb kategóriában (7-es-9-es modell)  jónéhány jóval drágább MC modellt is. Ár-minőség tekintetében világbajnok hangszedők lettek, de hát ezen annyira nem lehet csodálkozni, a Rega valahol mindég is erről szólt. Bármelyiket választja is valaki a saját büdzséjének szintjén, olyan eszközhöz jut, amivel nagyszerűen lehet zenét hallgatni, ez a fajta minőség megnyugtató módon fog hosszú távon sok zenei élményt adni.

Utolsó kérdésem, immár a Regához: Miért kellett erre 10 évet várni???

A hangszedőkért köszönet a hazai Rega képviseletet ellátó Allegro Audio-nak (lásd: http://www.allegroaudio.hu ) további kérdés esetén keressétek Teleki Bélát a +36209840124 –es számon. Vagy ugorjatok el az Andrássy út 20-ba meghallgatni. (Az időpontot célszerű előre leegyeztetni a fenti számon)

Nagy Gábor Pál @ AudioWorld

2025.November