Akármennyire is szeretjük az analóg lemezt, meg az ehhez kapcsolódó, jó öreg lemezjátszó technikát, ma, a nagy felbontású digitális zene korában már semmilyen vita sincs arról, hogy a két formátum együtt kell létezzen a zenehallgató szobánkban. És ha valaki mégis az analóg felé billenti a mérleg nyelvét, netalán maradian merészen kizárólag bakelit lemezt hallgat, előbb-utóbb nagy hiányát fogja érezni egy digitális műsorforrásnak, sok zene csakis CD-n vagy FLAC-ben érhető el.
Érdekes módon – és ez a tény is jól mutatja a világ folyását – visszafelé nem egészen így áll a helyzet, akinek van egy elsőrangú digitális forrása, nem kívánkozik már mindenáron az analóg technika birodalmába, felvállalni annak minden nyűgét, kényelmetlen használatát, nem is beszélve a lemezek olykor horribilis áráról. Vad audiofilnek vagy nagyon régi vágásúnak kell lenni ahhoz, hogy valaki ma mereven az LP-hez ragaszkodjon.
Jómagam már vagy 15 éve letettem a garast a CD mint alternatív műsorforrás mellett, azóta szép kis gyűjteményem is keletkezett, túl vagyok néhány CD-játszó MOD-on is, hogy a CD-hang legalább tonalitásában közelítsen a fekete lemezekéhez az itthoni rendszeremen. Nem is volnék elégedetlen, idehaza szívesen hallgatok zenét CD-ről ( másoknál nem mindenütt ) és a legutóbbi Micromega MOD-om is kitesz magáért, nem sok hiányérzetet hagy, a következő lépés felfelé egy Accuphase CD lehetne, vagy egy Gryphon ( lásd itt: http://www.gryphon-audio.dk/media/20318/review-2-.pdf ) – ha ennek volna manapság bármi értelme.
Mert a világ immár a CD technikát is átlépte, lassanként előkapni egy CD lemezt és a távirányító után nyúlni sokkal kevésbé „cool” (trendi) mint egy bakelit megvillantása a vendégek előtt. Továbbá végképp az összeomlás szélére sodródunk, amikor megjelenik egy rég nem látott barátunk, és a zsebéből előhúzott pendrive-on átnyújt néhány nagyon izgalmas zenét – ’Hi-Res’-ben ( High Resolution, azaz nagy felbontás ). Ilyenkor arra hivatkozni, hogy miért nem írta ki CD-re, mert akkor le is tudnánk játszani, kissé….hm…hát… minimum mosolyt keltő.
Szóval, rövidre fogva, ott tartunk, hogy a számítógép alapú zenelejátszás elkerülhetetlen. Nem csak a formátumok miatt, hanem a CD-t meghazudtoló kényelme, és minőségi előnye miatt is. A digitális zenelejátszás eljutott a következő életszakaszába, immár nem kell több polcot vásárolnunk a pár száz CD lemezünk elhelyezésére, egy NAS ( Network Attached Storage – hálózatra kötött adattár ) is remekül megteszi, pár ezer lemezt is vidáman eltárol, és nem drágább. mint a CD-ket őrző polcrendszer. A lejátszáshoz nem kell más, csak egy laptop, meg az ehhez kapcsolódó lejátszó, konverter egység, a DAC ( Digital-Analog Converter).
DAC persze a CD lejátszókban is van, a probléma abban gyökerezik, hogy a CD lejátszás bizonyos részben még mindig mechanika. A lemezt meg kell pörgetni, a tálcát nyitni-zárni, a lézert a sávon és fókuszban tartani – mindmegannyi mechanikai feladat. A mechanika ( ezen a szinten ) számtalan tökéletlenséget hoz a rendszerbe. Ezek a tökéletlenségek főképp a káros rezonanciák létrejöttében érhetők tetten. A lemez már önmagában sem homogén mechanikailag, amikor nagyobb fordulatszámmal felpörgetjük, szabad szemmel is jól láthatóan üt, vibrál, ami a lézer fókuszát állandóan kicselezi, és nincs az a villám-mozgású szervó, ami ezt érdemben le tudná követni. A fenti jelenséghez remekül hozzáadódik magának a motornak a rezonanciája, a CD mechanika saját rezonanciája, és persze a kívülről érkező rezonanciák is. Valamely isteni csoda folytán, mégiscsak megszólal valamilyen hang a CD-ről, de hogy az mennyire ki van téve az említett rezonanciáknak, azt csak az tudja jól elképzelni, aki már hallott CD-t sokkal rezonancia-mentesebb környezetben szólni. ( Nagyon szépen kérem az 1 az egy, a 0 pedig nulla elmélet óvodás szintjén levőket, hogy ne kezdjenek kötekedni, ez olyan lenne, mint azt vitatni, hogy holnap reggel felkel-e majd a nap )
Ide kívánkozik az a kis történetem, hogy kb. egy évtizede, de lehet hogy több is , egy régebbi Micromegám belső szerveiben kotorászva ráébredtem, hogy a lézer mechanikát összesen 4 db csavar rögzíti a gép többi részéhez. Mekkora volna már kipróbálni, hogyan szól a gép, ha csak a mechanika van benne a hangban, a többi rezonáns cucc pedig el van csatolva… Nosza, ez csak pár perc eszetlenkedés, négy csavar kiteker, négy befőttes gumi elő, fellógattam a „futóművet” ami így csak egyetlen szalagkábellel érintkezik a gép többi részével. Aligha fog nagy adag rezgés azon keresztülzúzni, onnan ide. Be kell vallanom, az ötlet nem az enyém, a Roksan Attessa CD transzport mechanikája ilyen, úgy kóvályog, mint a gólyafos a levegőben, klasszul elcsatolja a lézer mechanikát a géptől. Ezt másoltam le, ilyen Móricka módszerrel.
Roksan Attessa - remek CD transzport
Számomra ez volt a nagy megvilágosodás pillanata. A fellógatott mechanika annyival nyíltabban, levegősebben, térből szólt, hogy a dobozok szinte eltűntek, a szobát betöltötte a zene, apró, nüansznyi finomságok, amelyek korábban rejtve maradtak, most tisztán körvonalazódva jöttek át, az egész olyan volt, mintha hirtelen egy százezres gépről egy ötmilliósra ugrottam volna. Persze ilyenkor az ember agyalni kezd, igyekszik összefüggést találni a történések és az elméletek között. Amikor pedig semmiféle összefüggés sem látszik ( mert ha a lézer kiolvassa a nullákat meg az egyeket, így is-úgy is, akkor mi változott??? ) akkor nem a tisztán hallott különbség az érzékcsalódás, hanem az elméletek nem képezik le a valós történéseket.
Visszatérve a DAC-hoz, a számítógépes zenelejátszás óriási előnye, hogy mentes ezektől a mechanikai anomáliáktól, amennyiben SSD-ről olvassuk ki az adatokat. HDD-ről még mindig ott a mechanika, igaz egy sokkalta finomabb, precízebb szinten, de ott van. Ez hallható is, ahogy azt alkalmam volt megtapasztalni Menyhárt Laci jóvoltából, ez úton köszönet érte, mindig tanul az ember valamit. Persze tökéletesség nincs most sem ( Emlékszünk a CD-t népszerűsítő egykori kampányszövegre? „Perfection forever” azaz Tökéletesség mindörökre….. jó, mi? ) Amit megnyerünk mechanikailag, most majd pofozgathatjuk elektronikailag. És ez nagyon így van.
A számítógépes front-endünk két részből áll, vagy még inkább háromból, és egyik sem kevésbé fontos a másiknál. Már megint csak azt kell mondjam, felejtsük el az egy az egy, a nulla meg nulla mondanivalójú dajkameséket, bármilyen nagy formátumú szakember is állítja ezek örök igazát. A DAC működése során hallatlan érzékeny minden olyan jelre, ami az egyeken és nullákon kívül még az adatfolyamban felbukkan, és ezek a jelek nagyban befolyásolják a DAC jelátalakítását. Így aztán, a fron-endünk eleje, a PC maga, felépítése, táplálása, kimenő jelének pontossága és tisztasága jelentősen ott van a végső hangminőségben. ( Lásd az Audio-PC-ről szóló cikkeimet ugyanitt ). Hallhatóan jelen van a DAC és a PC közötti USB kábel, és ha USB-ről először S/PDIF re alakítunk át ( Sony/Philips Digital Interface) akkor az az átalakító is. És a végén pedig ott van a DAC, amiről most majd kissé bővebben is beszélgetünk.
Ha fel kellene mérni, melyik komponensünk miért is felelős a végső hangminőség tekintetében, leegyszerűsítve azt mondhatnám, a PC, a digitális vevő chip és a DAC chip határozza meg a felbontást, míg a digitális szűrő, és a DAC chip utáni analóg szűrő/ illesztő fokozat, illetve ezek táplálása határozza meg a tonalitást. Nem teljesen ennyire egyszerű azért, mert egy vacak analóg fokozat leronthatja egy jó DAC chip egyébként jó felbontását, és egy vacak USB kábel is közrejátszhat a tonalitásban ( NE kezdjétek azzal, hogy de hát ott csak digitális jel megy… négyféle USB kábelem van, mind másképp szól).
Míg a PC vonatkozásában vagy megelégszünk azzal, amit az alapból nyújt, vagy beruházunk egy speciál verziós audio-PC-re, vagy a kettő közötti utat választva, a normál PC-nket tuningolgatjuk ezzel-azzal, főképpen dedikált, precíziós órajelű USB kártyával ( erről majd egy későbbi cikkben fogok írni, most tervezem a panelt hozzá ), addig a DAC választás az részben paraméterek, részben pedig hit kérdése, de az alábbiakat mindenképpen érdemes figyelembe venni:
- Milyen formátumokat szeretnénk lejátszani?
Ha csak CD-ről másolt anyagot VAW-ban vagy FLAC-ban, akkor elég a 16-20 bit, és egy TDA1541 vagy 1543-as DAC, ha nagyobb felbontást, 24/192-ig bezárólag, akkor valamelyik Crystal vagy ESS chip fog kelleni, és ha DSD-t is, akkor a legeslegújabb AKM vagy Crystal jöhet majd szóba.
- Milyen csatlakozást fogunk alkalmazni?
USB-n, S/PDIF-en, optikán, I2S-en, vagy BNC koaxon küldjük be a jelet? Nyilván manapság döntő túlsúlyban lesznek az USB használók, de vannak, akik az egyéb csatlakozásokban hisznek. Az digitális jelet fogadó chip és annak tápellátása lényegi fontosságú.
- Milyen analóg fokozatot szeretnénk a DAC után látni?
Itt elsősorban a mindenütt csövekre vágyókra gondolok, akik az analóg jel megszületésének pillanatától kezdve kerülnék a tranzisztorok jelenlétét, mint ördög a tömjénfüstöt. De ha a solid state világban maradunk, akkor ezen belül is számtalan variáció, kimeneti szűrő megoldás létezik, sőt még ott a transzformátoros csatolás is, hogy a bőség zavarát még tovább fokozhassuk.
- Végezetül, mindez mennyibe kerüljön?
Egy jól megépített DAC gyári elkövetésben 100 ezer alatt nem áll meg, a középkategória ennek két-háromszorosa, és az igazán jókért nyolc-tízszer ennyit is elkérnek a boltokban.
Szóval, van min elgondolkodni, főképp osztani-szorozni. Az én olvasatomban, hogy valamelyest követem az eseményeket és a technikai fejlesztések sorozatát, az látszik jól, hogy a DAC kicsit olyan, mint a digitális fényképezőgép. Ha jót akarsz, az drága, és másfél-két év múlva mindenképp a futottak még kategóriában landol. Technikailag nézve, ma egy DAC nem képvisel értékállóságot. ( Hangminőség tekintetében esetleg, ritkán igen, de ez egy másik történet )
Akik nincsenek elektronikai ismeretek birtokában ( ide nem elég, ha tudjuk melyik a páka melegebbik vége ) azoknak marad a bolt. Mostantól kezdve azonban azokhoz szólok, akik ebben az ingatag állapotban szeretnék megtalálni az optimumot, felhasználási rugalmasság, hangminőség és befektetés között, akik egy elfogadható árú, jó hangú megoldást keresnek, és ami ugyanúgy kitart majd az elkövetkező 2-3 ( öt ) évre, mint a drága bolti holmi.
Két választásunk van ( a világ amúgy is ilyen ). Vagy egy komplett, kész megoldást vásárolunk, és benyeljük, hogy ez annyit tud, amennyit, és így szeretjük, vagy pedig elindulunk egy sokkal bonyolultabb, de messzebbre vivő, egyszersmind a végeredmény ár-érték arányát nézve fényévekkel jobb megoldás, a saját magunk által tuningolt DAC felé. Bármilyen DAC nullából való megépítését senkinek sem tudom jó szívvel javasolni, kivéve, ha nem vagyunk digitális mérőrendszereket vagy vezérléseket tervező szakmérnökök, és még ilyenkor is lesznek buktatók. De egyáltalán nem is kell, ezt már megtették helyettünk mások, jó messze Kínában. Szerencsénk van, mert a kínaiak nem kérnek ezért a munkáért sokat, és a jövendő DAC-unkat is fillérekért összerakják – a maguk szája íze szerint. Nincs más dolgunk, mint felmenni az ebay-re, és rákeresni a DAC szóra, máris tele vagyunk tetszetős ajánlatokkal. Figyelnünk kell, mert a sok cucc közül csak némelyiket érdemes megvenni, sok a selejt. Van, ami nem is működik, amikor megérkezik, van, amelyik működik, de eleve nem jó, és van olyan is, amelyik működik is, és felépítésében is jó lenne, ha nem olcsó hulladékból építenék. A kínaiak még mindig az olcsó tömegcikkben látják az üzletet, ezúttal kihasználhatjuk ezt a tulajdonságukat.
A jó végeredményre kecsegtető DAC-ok közös jellemzője, hogy vagy ránk hagyják a kimeneti fokozat megépítését, vagy csak egyetlen műveleti erősítőt tartalmaznak a kimeneten, jellemzően egy duál IC-t, kondenzátoros kicsatolás nélküli verzióban. EZ AZ, ami kell. Többre nincs is szükség. Ha csöves kimenetet szeretnénk, akkor is megfelel ez a verzió. Majd lecseréljük az eredeti IC-t egy csöves fokozattal. Ha ezen az alapon már leszűkítettük a választékot, jön a DAC chip kérdése. Bár minden DAC chipnek megvan a saját karaktere, ez az észlelhetőség szintjén van, nem ég és föld. Manapság a 24 bit/96 KHz felbontás alapvetés, emiatt a TDA 1541A chipre épülő DAC-ok, bár könnyen tuningolhatók és jó hangúak, mégsem ajánlhatók jó szívvel, hiszen csak 16 bit /44.1 KHz CD szabvány fájlokat játszanak le. Jobban járunk egy Crystal CS4398-as, vagy egy Texas PCM 1796-ra épülő elektronikával. Esetleg, dönthetünk úgy, ahogy én is, hogy az Asahi Kasei AKM4495SEQ High-End chipjét választjuk, ez is tud DSD ( az SACD-ből derivált ) fájlokat játszani, és persze minden más formátumot is. Ráadásul, szemben a fentiek 24 bites maximum felbontásával, ez 32 bitet is kezel, és DSD 256-ot is. Mit is kívánhatnánk még?
Nos, vannak kívánnivalók. Kell egy digitális vevő chip, amely az USB és/vagy az S/PDIF jelet fogadja, majd továbbítja a DAC felé. Ezek szokásosan rajta vannak a kínai paneleken, de mi akkor teszünk jót magunknak, ha olyan DAC panelt választunk, amelyen a bemeneti chip ki tudja szolgálni a DAC chipet, minőségben és a feldolgozható formátumokat illetően. Egyáltalán nem minden panel ilyen.
Kezdetben egy Crystal 4398-as panellel kezdtem a tuningolgatást, ezt fillérekért vesztegetik itt: ( http://www.ebay.co.uk/itm/Assembeld-LJM-CS8416-CS4398-DAC-Board-Support-USB-Coaxial-DAC-USB-DAC-J163-/111935698438?hash=item1a0fe33606:g:vqIAAOSwwpdW5kD1 ) de ennek a panelnek csak az S/PDIF bemeneten van 192-es felbontása, az USB-t egy C-Media CM102-es chip fogadja, ami sajnos csak a 44.1-et tudja. Abban –némi kiegészítéssel a tápok környékén – egész elfogadhatóan szól. Ennyiért, soha rosszabbat. De ha az ember belemelegszik a DAC tuningba, ez a limit hamar zavaróvá válik. Kell egy komolyabb alap, olyan, ami mindent le tud játszani.
Egy nagyon olcsó tuning alap, a félmilliós CD-ket űberelni lehet vele - némi alkatrész csere árán.
Innen azért van út felfelé...
Én az XMos U8-as USB-s bemenetű chipes AKM DAC-os panelt választottam. Ez egyensúlyban van, a bemenet minden formátumot kezel, amit a Dac is, egyetlen kikötés, hogy csak USB-s bejárata van. Ez engem abszolút nem zavar, semmilyen más bemenetre nincs szükségem – HA az USB-s jó. És ezen a panelen az USB bemenet nagyon jó. Kristálytiszta, sokkal átláthatóbb, mint a másik panel szerény kis CM chipje, még annak utólagos, profi tápjával kiegészítve is.
A DAC gyárilag változtatható karakterisztikájú digitális szűrőt tartalmaz, a szűrés jellegét a panelen elhelyezett 2 db ú.n. dip-switch-el ( ez egy körömmel átkattintható kis kapcsoló) lehet állítgatni. A tápok elég körültekintően vannak megépítve. Sajnos a pufferek a Nover felirattal büszkélkednek, amelyek hangminősége ugyan jó, de tonálisan magasba húznak. Megfigyeltem, hogy a távol-keletiek tipikusan másképp hallanak, mint mi itt Európában. Talán a fülük kisebb, vagy a hallójárataik szűkebbek, ki tudja, de szerintem kevesebb magas hangot észlelnek, mint mi, és emiatt a magasban dúsabb hangzást hallják kiegyenlítettnek. Mi pedig… épp nem. Ez a DAC eredeti állapotában szintén kissé „japánosan szól”, de ezen mi könnyen tudunk változtatni. A többi része, mint fent is írtam, nagyon rendben van.
A tuning
A panel trafó nélkül érkezik, első dolgunk egy adekvát trafó rendelése, vagy kiépítése valamiből. Volt nekem a műhelyben egy régi, döglött mechanikájú Denon DCD-1500-as CD játszóm, annak a trafója épp jó erre a célra. Kipróbáltam a DAC-ot más trafókról is, érdekes módon, a Denon trafó szól a legmeggyőzőbben, testesebb, erőteljesebb hangja van, a 75VA-es toroidok amiket idehaza készíttettem valahogy erőtlenebbek, vékonyabbak. ( Ez a tapasztalat elgondolkodásra késztet az LZ erősítőt illetően is, ahhoz is ugyaninnen rendelem a trafókat. Talán egyszer érdemes volna egy Hammondba vagy egy Plitronba befektetni….majd egyszer, ha valaki rendel egy nagyon fullos LZ-t).
Szóval, a trafóval érdemes kísérletezni, ha van rá keret. Ha valaki vesz az ebay-en egy kimustrált DCD-1500/II-est, lehet hogy olcsóbb, mint rendelni egy jobb trafót.
Nemrégiben kaptam egy ajánlást, az egyik hobbytársunk nagyon komoly hangminőség javulást tudott kicsikarni a Dac-jából, szimplán az egyenirányító diódák cseréjével. Az új típus a Vishay BYV-27-100 szupergyors schottky, elérhető az RS-online-on.
A kimeneti IC cserélgetése a legtipikusabb pont a tuningolgatók listáján, folytassuk mi is ezzel. Semmi szégyenkezni való nincs az eredeti kínai változattal kapott AD827-es műveleti erősítő hangjában, az egyetlen indok, ami miatt lecseréltem egy LM6172-re, az a kíváncsiság volt. A 6172 egy nagyon gyors IC, 2000V/us , ennek megfelelően elég levegősen, nyíltan is szól, és keveset torzít. Ha valaki több melegségre, csövesebb karakterre vágyik, annak jó csere lehet a Texas OPA1612, ha pedig a kettő közé lőné be a hangot, akkor az AD8066, de az csak 12V-ról megy a 15 helyett, bele kell nyúlni a tápegységbe. Én benne hagytam a 6172-t, elsőrangú, és szép levegősen szól, anélkül hogy ez a mélyek rovására menne. Talán egy picit, szubjektíve vékonyabb, de nálam nincs basszus hiány, nem zavaró.
Kondenzátor-varázs
Ha valaki nagyon keveset szeretne csak forrasztgatni, vagy megkérni egy ehhez értő barátot, annak azt a javaslatot merem tenni, hogy semmi máshoz ne nyúljon, csak a diódák felől nézve a bal oldali Nover-t cserélje le, egy Elna Silmic-re. 2200 uF/16V megfelel. Ha még egy kevés belefér, akkor a kis sárga vackokat SANYO 100uF/6.3V SEPC sorozatú kondikkal érdemes helyettesíteni. Két hétnyi bejáródás után nem fog ráismerni a DAC-ra… ez valami egészen más világ.
Folytatása következik !
Nagy Gábor Pál , @AudioWorld
2016 szeptember
