Azok a Nagyra Becsült Olvasóim, akik követik itt, a blogomon folytatásokban érkező beszámolóimat az analóg lemez világának meghódítása, rákfenéinek megszelídítése felé vezető utamon, lassan azt hihetnék, már nincs tovább, megvan minden, futómű ( lásd Vintage restauráció c. írásomat itt ) , a kar, a hangszedőkről is volt már szó, lassan összeáll minden. Meg kell nyugtassalak Benneteket, még van néhány finomság amin át kell rágjuk magunkat.
Mert oké, hogy a fődarabok megvannak, össze vannak hangolva, az egész cucc nem csak jól néz ki, elég jól is szól ( ezt az én saját olvasatomban mondom, a saját sztenderdemhez mérve, ami azért másutt húzódik, mint az átlag-hifistáé ). Viszont, amikor az ember valamibe már eleget invesztált, szeretné abból a lehető legjobbat kihozni, vazze… már megint némi további befektetés árán. 35 év audio gyakorlatából mondom, ezek a „kis” fényezgetések, tuningok többet szoktak hozni hangban, mint gondolnánk, az így besöpörhető hangzásbéli nyereség sokszor messze túlszárnyalja nemcsak a várakozásainkat, hanem azt a mértéket is, amit ugyanennek az összegnek ( vagy többszörösének ) valamely fődarabunk egyel jobbra cserélésével elérhetnénk. Mondok egy példát: A Rega P3-on ( Észrevettétek, hogy mindig ezt a szegény Regát hozom fel példaképp? Nem véletlen…) egy RB 250-es karról az RB 300-ra való „upgrade” százalékban kb. +30% minőségjavulást hoz, ami jó, ugyanakkor, az RB-250-en egy ellensúly-csere ( pl. egy Origin Live-ra, avgy egy Mitchell Technoweight-re ) ennek vastagon a dupláját, vagy még többet hozza, a két kar közötti árkülönbözet feléért. De van egy csomó más, hasonló példa is.
Rega RB-250 egy OL ellensúllyal - a nagy karokat idéző minőség
Szóval, a lényeg, hogy vannak jól eltalált tuningok. Így aztán, mihelyst összeállt a front-endünk, elkezdhetünk – kellő mértéktartás mellett, mert könnyű elszállni – a logikus és megfizethető metálfényen gondolkodni. Klassz, de hol kezdjük?
Kezdjük azzal, hogy SEMMIT NE TEKINTSÜNK ELHANYAGOLHATÓNAK. A lemezjátszó egy nagyon komplex, és nagyon ÉRZÉKENY mechanikai rendszer, itt minden apró nüansz számít. Ennek az az egyszerű oka, hogy a tű nagyon pici jeleket dolgoz fel, amelyek amplitúdója („nagysága”) szépen összemérhető a lemezjátszót kívülről érő, vagy éppen benne, a működés során keletkező zavarjelekkel. Aztán, ezt a műsor és zavarjel kavalkádot 8000-szeresére erősítjük… igen, a zavarjeleket is.
Persze, a lemezjátszók nagy része gyárilag adott, kevesen veszik a bátorságot hogy „belejavítsanak” egy akárcsak százezer Forintos gépbe is. Hát Öcsém, ezt jól teszik. J Mégis, vannak pontok, ahol „felhasználói szinten” hozzá lehet nyúlni a rendszerhez, és sokat javíthatunk, különösebb szaktudás vagy „guruság” nélkül is.
Az első ilyen pont a lemezalátét.
Köztudomású, hogy a lemezt a tányértól el kell csatolni, hogy a csapágyból, ill a tányér önrezgéséből adódó rezgések ne juthassanak el a lemezhez, onnan pedig a tűhöz. Kivételt képez ez alól az ökölszabály alól az akril és a delrin tányér esete, azok saját anyagukban csillapítanak, ilyen tányérok esetén nem szokásos az alátét használata, a lemezt közvetlenül a tányérra lehet tenni, sokkal jobban szól, mint egy fém tányér filc alátéttel ( Linn ). Mostanában azonban ezt a – cirka 30 évre visszatekintő – elvet megint kezdhetjük sutba dobni. Ugyanis új technológiák jelentek meg, sőt, a gépek, elektronikák felbontása is sokat javult azóta, jobban halljuk a különbségeket, és könnyebben találunk meg olyan anyagokat, amelyek előrelépést hozhatnak. Épp lemeztányér ügyben elég sok kísérlet történt az elmúlt 10 évben, ezeknek konzekvenciája gyanánt két olyan alátét jelent meg a piacon, amelyek könnyen beszerezhetőek, és a pozitív hatásuk biztosra vehető. Név szerint a Funk Firm ( korábban Pink Triangle…nahát…) szokásosan innovatív műhelyéből érkezett az Achromat néven elhíresült alátét, illetve a szintén lemezjátszó-specialista angol Origin Live rukkolt ki egy szintén hatékony, vékony, mindössze 1 mm vastag alátéttel. ( Most nem ejtenék szót a többi hasonló kezdeményezésről bővebben – réz lemez, bőr, parafa, impregnált filcek, papír, plexi, teflon, grafit, üvegszálas, karbon, kevlár, stb., mert azok hatása nem annyira előre jósolható, mint a fenti két példa esetében. )
Az Achromat-ról annyit érdemes tudni, hogy egy speciális, buborékos szerkezetű anyagból készül, amelynek az a működési mechanizmusa, hogy az őt érő rezonanciákat a töltőanyag nagy sebességgel a buborékokra továbbítja, ahol azok nem tudnak a korábbi irányba tovább haladni, irányváltoztatásra kényszerülnek, ami jelentős energia-veszteséggel jár. ( Próbáld meg úgy fékezni a kocsidat, hogy közben hirtelen irányt is változtatsz, sokkal hamarabb megáll. Ugyanez az elv érvényesül itt is ) A rengeteg kis buborék-akadály felemészti az energiákat, és azokat hővé alakítja át. Ez utóbbi viszont nem zavar már bennünket, meg a tűt sem. Ebből a zseniális alátétből két méret létezik, 3 és 5 mm vastagságban szerezhető be, kb. 30 ezer Ft körüli áron. Jó hír a kétes esztétikai érzékkel rendelkezőknek, hogy az alátét megrendelhető a feketén kívül fehér, piros, rózsaszín ( ezen nem lepődöm meg ), kék, lila és sárga színekben is.
Achromat egy Lenco L-75-ösön, egy Audio Note kar társaságában. A párosítás jelez valamit...
Árban valamennyivel szerényebben kalkulál az Origin Live, úgy 20 ezer Ft körül hozzájuthatunk az általuk feltalált alátéthez. Az 1 mm ugye nem sok, a szokásos filcnek élből a fele, ez azt jelentené, hogy a hangszedőnk VTA ( Vertical Tracking Angle ) – függőleges letapogatási szög – értéke meg fog változni, a hangszedő kicsit előre billen, ami önmagában megváltoztatja a hangot, a magasak picit élénkebbek lesznek. Végül aztán mégsem ez lesz a helyzet, de ne fussunk annyira előre. Minthogy az Origin Live is akril tányéros gépeket gyárt, és történetesen az én Pink-em is ilyen, az általuk melegen ajánlott alátét nagy eséllyel működni fog itt is, ha ott javít, itt is fog. Nagy szó, mert az akril önmagában is tropára veri a delrin-en kívül az összes más tányérfajtát. Így hát, próbaképpen megrendeltem egy OL alátétet, néhány más dolog társaságában, lásd később.
Az alátét kb. egy hét alatt érkezett meg, Angliából volt már rosszabb. A gyártó mellékel hozzá egy szerény leírást ( legalább lényegre törő ) , amelyben megemlíti, hogy a lemezalátét fontos, és ők emiatt rengeteg időt és fáradságot nem kímélve megtalálták a létező legeslegjobb anyagot, úgyhogy voilá… Az ígért minőség javulás „élővé varázsolja a zenét”. Nagy teljesítmény lenne ez még 200 ezerért is, nemhogy ennyiért, de ha osztjuk a szöveget a szokásos marketing-együtthatóval, akkor remélhetünk egy kis plusz élénkséget a hangban. És tényleg !!! Felteszem a szokásos, jól ismert lemezeket ( Hans Theessink: Crazy Moon-járól az utolsó számot, majd a Schedrin –féle Carmen szvitet – orosz DMM nyomás – végül Sade Diamond Life-ját ) ezeken hallani fogom a lényeget. Valóban, a sima akrilhoz képest az alátéttel kontúrosabb minden, koherensebbé válik a zene, a hangszerek megfoghatóbbak, Hans is kezd öblösebben dünnyögni, ugyanakkor elmegy egyfajta szőr a magas hangokról, simábbak, nyíltabbak, egyszersmind kecsesebbek is, a zene kap egy könnyed mozgékonyságot. Párszor ide-oda cserélem, aztán már nincs kedvem levenni, jobb érzés ezzel az alátéttel hallgatni.
„So far, so good…” – ahogy a művelt norvég mondaná. Ez nem volt kidobott pénz. Mondjuk ebben bíztam. Nagyobb szkepticizmussal méregettem az OL-től szintén megrendelt 5 db kis műanyag karikát, amelyekről azt írja Mark Baker, hogy „a kis gyűrűket a hangszedő és a shell közé téve, ill. a shell tetején a csavarok feje alá, egy 200 Fonfos hangszedőnél olyan változást hoz, mintha az inkább úgy 300 Font lett volna…”. Ez ugye, uszkve 50 % nyereség 5 Fontért, jó vételnek látszik – ha ez igaz. Kíváncsivá tettek, de nem ezért rendeltem meg. Azt akartam lemodellezni, hogy ha valaki ezt a MOD-ot megveszi a lemezalátéttel együtt, akkor a kis karikák épp azzal az 1 mm-el hozzák lejjebb a hangszedőt, ami hiányzik a vékonyabb lemezalátét miatt, így ha ezt a kettőt egyszerre használjuk, nem változik meg a VTA, és ténylegesen az általuk hozott nyereséget halljuk.
Az öt kis karika érdekes dolgot tesz. Volt egy olyan sáv a Denon DL-110 hangjában, amitől szívesen megszabadultam volna, volt egy kis idegesítő közép-magas kiemelés, ami néha, bizonyos lemezeken borzolta az idegeimet. Nem volt így sem hallgathatatlan, betudtam az olcsó hangszedő hibájának. A kis karikák teljesen eltüntették ezt a kiemelést, miközben minden más a helyén maradt. Nálam, a DL-110-en ez az 5 Fontos rablás ( mert az, 5 Font öt kis műanyag szarért !!! ) helyrehozott egy olyan hibát, aminek az eltűnéséért szívesen adtam volna tízszer ennyi pénzt is, totálisan harmonikussá, hallgathatóvá, kiegyenlítetté téve a kis 110-es hangját. Így utólag, úgy vélem, a hibát a hangszedő és a shell közötti interakció , egymásra hatás okozhatta, s hogy a hangszedő levált a shellről, máris megszűnt. Ezen felbuzdulva, átszereltem a Denont egy Audio Technica MG13-as shellbe, hátha a shell anyaga ennyit számít. Az AT egy egészen kitűnő shell – a DL-103-asomhoz. Sajnos jól hallom, hogy túl nehéz a 110-esnek, és azt is, hogy az LP-Gear HD shell tényleg „High Definition”, jobb a felbontása, mint az AT-shellnek. Lehet, hogy kell majd vennem az AT shellhez is egy szett olyan kis kábelt, ami ebben a HD shellben van. Valószínűleg azon múlik. Ezt most nem volt időm kipróbálni.
Azért, mert nagy reményekkel fogtam bele a következő tuningba. Ismét csak az OL „pakkjában” kapott speciális gumiszíj lett a nap hőse. Erről is megkapjuk persze az angoloktól kissé szokatlan rajongó szavakat, jól kiemelve, hogy ez nem szokványos gumiból készül, emiatt nagyobb a tapadása, jobban kapaszkodik a szíj a motor tárcsáján is, meg az innerplatteren is, feszesebb a mechanikai kontaktus, ez hatékonyabb erőátvitelt hoz, ugyanakkor az anyag nagy belső csillapítású, és a motorból érkező rezonanciákat nem engedi át a tányérra. Emiatt „ az OL speciális szíj használatával meghökkentő minőség javulás érhető el”.
Egyetlen szavam sem lehet. Az OL – szíj: elképesztő. Mindenben sokkal jobb, mint a gyári. A leg meghökkentőbb, amit azonnal észre lehet venni, az a felbontás meredek javulása. Olyan részletek tűnnek elő a zenében, amiket azelőtt meg sem hallottam egyszer sem. Hasonló effektus, mint amikor egy átlag CD-ről egy demo lemezre vált az ember. Kicsit később, bejáródás után ( kb. 2-3 óra ) észrevehetően javul a ritmika is, ezt imádom. Számomra ez az egyik legfontosabb „paraméter” , ettől lesz a zene igazán élményszerű. Különös megbecsüléssel adózom minden olyan eszköz, kiegészítő, vagy akár lemez iránt, amelyekről lesír, hogy tervezőjük, gyártójuk, alkotójuk a ritmikát előre helyezte a közvetítendő zenei értékek sorában. Mostantól egy sima kis gumiszíj is felkerült erre a szűkös kis listámra.
Pink PT-TOO + OL lemezalátét - vidámabb, koherensebb így
Slusszpoén a végére, hogy a három kiegészítő hatása nemcsak összeadódik, hanem mintha kumulálódna, egymásra erősítenek, úgyhogy végül az alátét, a kis karikák és a szíj akkorát dob a front-enden, mintha egy alap MM hangszedőről hirtelen egy közép-MC –re ugrottunk volna fel. Vagy, konkrétan itt, nálam, a DL-110 úgy kezd szólni, hogy nem vagyok biztos abban, hogy cserélgetni szeretném-e a hangszedőimet valaha is.
Ide kívánkozna még egy kiegészítő, amin sokan keresztül siklanak: a csapágyolaj. Nem csak a csapágy súrlódásának csökkentése, vagy az élettartam emelése végett fontos a jó olaj, de a csapágyban keletkező – ezáltal a lemezre közvetlenül megérkező – rezonanciák csillapításában is nagy szerepe van. Nálam inverz csapágy működik, itt sajnos ezt a MOD-ot nem tudtam kipróbálni, de ismerve az OL hozzáállását, a kinyilatkoztatásaik nagyjából helytállóak. Ha valamelyőtök ráveszi magát, és megrendel egy készletet a fentiekből, ne felejtse el az olajat is hozzátenni, nem fogja megbánni.
A fenti kiegészítők megrendelhetők a www.originlive.com –on. Hivatkozzatok az AudioWorld-re ! , s ha bejön a tipp, nekem pedig küldjetek egy sört… ( legalább!!! Megérdemlem! :-) ).
Gábor, 2015 Dec.
