Ma eljött a nagy nap. Hosszasan várni kellett rá, aminek a legfőbb oka, hogy az egész Audiofiliát hobbyként, és nem kenyérkereseti forrásként élem meg, és a napi munka az utóbbi időben durván leterhelő volt, nem jutott időm hobbyzgatni. Este pedig, már nem lehet elvinni a hűtőbordákat homokfúvatni, meg eloxáltatni, nincs ott senki aki előre mozdíthatná az AudioWorld késedelmes ügyeit.
Aztán meg, ott a megérzés. Az a fajta, amit az ember nem tud megmagyarázni, csak valahol, az elméje rejtett, hátsó zugában simán csak TUDJA, hogy nem az lesz a végeredmény, amire számít, és csak abban bízik az állampolgár, hogy a féleredmény is jobb mint a semmi. Ez a bizonyossággá sugalmazódott bizonytalanság végül kissé el is kedvetleníti az embert, nem mindig veti bele a génállományának minden csavaros mintázatát a végső győzelembe vetett hit ébren tartására, és a bizonyítási vágy is alábbhagy. De azért nem adtam fel. Tartoztam, magamnak és ennek az erősítőnek is ennyivel.
A hosszas előkészületek és kitartás mára meghozták a maguk gyümölcsét, elkészült a mű, ma megszólalt a Quad 405 egyetlen olyan példánya, a legjobb elérhető alkotóelemekből felépítve, amilyet tudomásom szerint még soha senki sem épített korábban.
Már régebben, egyik cikkemben említést tettem róla, hogy általában nincs szükségem hosszas hallgatózásokra, negyven jól ismert szám végigbrusztolására ahhoz, hogy halljam, hol lóg ki a lóláb. Pár perc alatt, két-három fél-számon meg tudom ítélni amire kíváncsi vagyok. Annyival vagyok előrébb más tesztelőknél, hogy sok hosszú éven át szinte kizárólag erősítőket hasonlítottam össze, sőt, mára olyan minőséghez szoktam hozzá, ami után a legkisebb visszalépés is nagyon jól hallható, érzékelhető. Talán azt is mondhatnám, hogy van az elektronikák hangjában egy olyan, nagyon jellegzetes "paraméter", hangzási mód, ami számomra teljes egyértelműséggel elhelyezi az adott eszközt, és nem is egyszerűen egy skálán. Neeeem-nem, én sajnos ettől sokkal pragmatikusabban látom ezt a helyzetet, számomra valami vagy jó, vagy nem elég jó. Nincs középút, nincs "Casibien", a majdnem jó kategóriája. Egy leves, az lehet majdnem jó. De egy erősítő.....nem. Az vagy jó, vagy nem.
Szóval, kábé ezek a dolgok visszhangoztak a gondolataimban, amíg a táp utolsó kábeleit forrasztgattam a panelekre, és a kezdeti méréseken túlestem. Vajon merre billen majd a mérleg nyelve? Valamiképpen,ezt már több alkalommal megfigyeltem, az Univerzum jelezni szokta felém, ha valamibe már nem kellene több energiát ölni. Most is ez volt a helyzet. Az első indításnál eldurrant egy 30 Amperes Graetz híd, persze ilyenkor mindig visszaellenőrzöm, hogy én követtem-e el valami alapvető hibát, vagy egyszerű gyári hibáról van szó ( ami megint csak az én hibám, mert miért nem mérem meg, mielőtt beépítem, ugye...). De ilyen van, hogy a négy diódából az egyik az tréfli, és a trafó ezt méltatlankodva, erős búgással adja az ember tudtára. Persze 2 másodpercembe is beletelt, hogy rájöjjek mi történt, viszont két órába, mire átkábeleztem a tápot egy új Graetz-hez. És ez egy jel. Jel, hogy már ennél többet ne foglalkozz ezzel. A jó erősítőimet mindig félkézzel, lazán, egy korsó sör mellett építettem, és amikkel gond volt ( ezt senki sem tudja elkerülni, halál idegesítő, de tanulópénznek nagyon jó ) azokat a végén sohasem találtam elegendően jónak.
Nos, hogy ne húzzam az idegeket tovább. A Quad 405 Extreme nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.
Bekötöm, bekapcsolom...és legszívesebben most azonnal kihúznám. De hadd mondjak erről többet. Általában semelyik komolyabb elektronika nem szól jól elsőre. Amelyik igen, azokról aztán rövid úton kiderül, hogy nem eléggé átláthatóak, a kezdeti kellemes hang ára az, hogy elfed bizonyos zavaró momentumokat, amelyek viszont egy nyers elektronika természetes velejárói. A pufferek még nem formázódtak meg, a kábelezése nem járódott még be, az alkatrészek dettó, a forrasztásoknak is kell pár hét mire kezdenek jól viselkedni. Szóval ha ezeket nem érzékeljük, akkor baj van, mert a rossz hang útjában ott van valami,ami most ugyan kellemessé teszi, de ami majd aztán a jó hang útjában is ott lesz, a bejáródást követően.
Most, hogy hallgatom ezt a Quad-ot, nyugodtan megveregethetném a saját vállamat, mert a koncepció hallhatóan bejött. A felbontás sokat javult a korábbi Quad-inkarnációimhoz képest. Nyilván, mert a Dale ellenállás készlet, és az AD 8065-ös OP-amp sokat lendít ezen a téren. Így aztán, most már elég jól meg lehet ítélni, mire képes maga a kapcsolás.A szubjektív torzítás is sokkal alacsonyabb. Eddig kb annyit tettünk, mint a Naim cég szokott a Csatorna túloldalán, van egy kommersz elektronikánk csúcs alkatrészekből megépítve. Ennek a változatnak a hangja egy cseppet sem "vintage" hang, talán épp az ellentéte. Gyors, feszes, nem búgó hangon szól a lelkemhez mint Marlene Dietrich a katonákhoz a maga idejében. Erőteljes, a magasai tiszták, és térből szólnak. Hallom a bejáratatlanságot, a nyerseséget, és ez egy nagyon jó jel, mert száz-kétszáz óra alatt ez mind kisímul, és a múlt homályába olvad, átadva a helyét egy sokkal fogyaszthatóbb hangnak, aminek azonban még mindig nem lesznek vintage vonásai. Nem is bánom, mert ha olyan hangot szeretnék, akkor inkább valamilyen csöves gépet építenék.
Azonban, és itt jön a nagy DE, sajnos azt is hallom, hogy vannak korlátok. Ezek a korlátok épp azok, amelyek számomra a jó és a rossz erősítők közötti határmezsgyét jelölik ki. Hallom, minden bejáratatlansága ellenére, vagy inkább, annak a hatásait ismerve és beleszámítva fejben, hallom, hogy sajnos ez az elektronika a határon innen van.A nagyon megnövelt felbontás még jobban mutatja ezt. Körülbelül úgy szól, emlékeim szerint mint egy Krell KSA-100, vagy egy Naim NAP-250. Nagyon jó kommersz erősítő.
Számomra azonban, mindmegannyi egy-egy nagyon jó kommersz ipari hulladék. Mert amire szánnám, arra nem jó. Ezt is meg kell magyaráznom. Az ember hallása mindig összehasonlít. Egy épp hallott hangot, egy régebbi mintával. Így ismerjük fel a különböző hangszereket,de a szavakat is. És így ismerjük fel, ha valaki pl. tájszólásban beszél. A szó értelmét felfogjuk, de a minta nem ugyanaz. Emiatt fura. ( Mint a délvidéki Jani bácsi, amikor megkérdik, hogy van? _ "Hát fiam,szögediessen... Az milyen, Jani bátyám? Hát, a lyányok, ugye, meglőhetőssen, a fiúk meg, na...lőhetnének jobban is....)
Az én hallásom is összehasonlít. És a Quad 405 lőhetne jobban is.... A különbség - csekély. Szokványos értelemben. A legtöbb ember számára talán nem is hallható. Hiszen minden megvan, erő, energia, magas, mély, térhatás, levegő, dinamika.... mi a fene kellene még? Ami hiányzik, az a jó , az igazán nagyon jó erősítők magától értetődő eszköztelensége. Akár az LZ itt a polcomon, vagy a nemrég nálam járt APX-200, vagy ahol én jártam, a Plinius Reference, rendelkeznek ezzel az eszköztelenséggel. Semmi erőltetettség. Csak nagyon tág, szinte korlátlan határok, amin belül ezek az elektronikák lazán, könnyedén mozognak, ahogy a zene azt kívánja. Nem figyelsz fel, hogy itt valami közvetít. (Talán az APX-200 esetében egy egész kicsit)
A Quad-405, még ebben az extrém megépített formájában is közvetít. Nem a zene jön át,magától, hanem ő teszi oda. Nagy különbség - azoknak, akik ezt felismerik. Azoknak viszont, akik nincsenek a fenti kaliberű elektronikákhoz szokva, talán sohasem merülne fel, sokan nagyon örülnének egy ennyire tiszta, erőteljes, dinamikus erősítőnek. Ha be kellene sorolnom valahová, hát úgy a 4-600 ezer Forintos végfokok mellé tenném, azt a szintet simán hozza. Például körülbelül egyenértékű a Primare A30-as végfokkal, az is kb. 600 ezer Forint.
A gond azzal van, hogy számomra időpocsékolás lenne ilyen erősítőt építeni a jövőben bárkinek is. Mert ugyanennyiért tudok sokkal jobbat. Persze, ha valaki el akar szórakozni, esetleg nem high-end célra szeretne egy elfogadható hangú erősítőt, annak még mindig melegen ajánlom a megépítését, egy nagyon stabil, agyonüthetetlen holmi, ha jól van megépítve.
És végezetül, egy kis filozófia, egyben összefoglaló értékelés. Ezzel az Extreme-projekttel tartoztam magamnak. Az elmúlt évtizedekben sok 405-öst építettem, amelyek jó része szerintem máig is üzemel valahol. Nagy biztonsággal megépíthető, jó hangú erősítőként tartja számon a hobbysta társadalom, és én is úgy vélem, ha az igények nem terjednek e téren a top-end kategóriáig, akkor egy relatív magas, átlagot jóval meghaladó minőségi és teljesítmény igényt is ki lehet vele elégíteni. Pont. Sajnos, mint most kiderült, e fölé nem lehet vele menni. Hiába minden jó szándékú tuningolgatás, pontos beállítás, pénztárca-gyilkos alkatrész bázis, a kapcsolástechnika korlátai megmutatkoznak. Ami a Quad-ot stabil erősítővé teszi, épp az teszi alkalmatlanná a továbblépésre. Továbbmenve, úgy érzem, hogy a "current dumping" elv sem igazán az utolsó szó e téren, ma lehet ennél sokkal egyszerűbben sokkal jobb erősítőt építeni, én legalábbis, hála az Égnek, pártunknak, kormányunknak, az Univerzumnak, az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek, meg még egy-két földi halandónak - tudok. A Quad-cég, akarva-akaratlanul, relatíve jól belőtte hogy meddig érdemes elmenni ennek a tervnek a fejlesztgetésével,és sikeresnek kell tekintenünk, hogy egy jól hallgatható erősítőt alkottak meg, viszonylag olcsón. A további tuningok, amelyeket az Extreme projektben szisztematikusan végigvittem, a mai csúcs-alkatrészek kvalitásai, bár jelentősen javítanak a legtöbb paraméteren, számomra nem teszik hallgathatóbbá, kellően eszköztelenné ezt az erősítőt. Talán sokaknak bejönne az így elért plusz felbontás, de számomra ez egy még tisztább ablak ( hogy a HFM réges-régi hasonlatával éljek, köszi DL ) amelyen benézve egy korlátolt képességű elektronika grimaszát látni nagyon tisztán. A király - meztelen.
Gábor - 2016.06.27.
Ui. Természetesen nagyon kíváncsi vagyok, Veres Attila hogy értékeli majd ezt a projektet, de muszáj voltam előre leírni a véleményem, mert nem szeretnék a befolyása alá esni, bármit is hall és ír majd.
