Hazai High-End Audio
2019. július 21. írta: Analoglued

Hazai High-End Audio

azaz, miért érdemes magyar gyártmányú hifit vásárolni?

Mielőtt elkezdenénk ennek a nem túl frappáns főcímnek a kibontását, érdemes volna egy kicsit – a teljesség igénye nélkül – visszatekinteni a múltba, felidézni a „Magyar Hi-Fi” eddigi kis és nagy dobásait, már hogy egyáltalán megfogjuk ennek a fogalomnak a gyökerét, és jobban lássuk, honnan indultunk, és merre tartunk.

Nem mennék bele a HiFi, mint szabvány ( DIN 45500, 1973 ) születése előtti idők készülékeinek taglalásába. Végül is a HiFi, immár mint technikai hobby illetve ezzel párhuzamosan a magas minőségi igényű otthoni zenehallgatás, mai szóval audiofilia köztudatba kerülése is nagyjából a 70-es évek közepére, vagy inkább a végére esett. Ekkor kezdődött a hifi-tornyok korszaka, s bár külföldön, Németországban ( Grundig, EMT, ITT, Nordmende, stb.) vagy Angliában ( Quad, Michaelson-Austin, KEF, stb.) vagy Amerikában ( Hafler, McIntosh, Advent, Dynaco, stb.) jóval korábban megjelentek mai szemmel is jó minőségű készülékek, idehaza csak a 70-es évek végétől beszélhetünk a komolyabb HiFi megjelenéséről. Ez előtt csak Unitra hordozható lemezjátszókon, meg mono csöves rádiókon hallgatott zenét az átlag magyar.

cleopatra_1.jpg

Videoton Cleopatra

Aztán, a HiFi mint fogalom megjelenésével ( kicsit egybemosódik a korábban megjelent sztereofónia általános igénnyé válásával), és az erre irányuló készülékek megszületésével elindult útjára a magyar gyártmányú HiFi is. Csak kiragadnék néhány ikonikus készüléket a sorból, mindannyian emlékszünk még a Videoton Cleopatra receiverre, amely eleve sztereo volt, és fixen beépített loudness korrekcióval rendelkezett, ami kis hangerőn is kellemes hangot adott, még az akkori idők kissé mélyhiányos dobozain is. A Videotonról mint cégnévről érdemes ide beszúrni azt a rövid infót, hogy a VT kezdőbetűk a cég korábbi, háború előtti fedőnevéből származnak, VT = VadászTöltény gyár, igazi háborús lőszergyártó üzem volt. A háború után részben megmaradt hadiipari létesítménynek, de szovjet mintára, itt is elkezdték a közszükségleti cikkek gyártását, s ehhez a VT kezdőbetűk megtartásával kerestek egy újabb alkalmas nevet. Így lett Video Ton, ez utóbbi nem a tonhalra hajaz ( hogy jön ez ide?) hanem a hang szó német megfelelője. Azt is érdemes a szárnyaló fantáziával megáldott Olvasó kedvéért megjegyezni, hogy Washington –ban a ton nem innen ered…

Folytatva a sort, sokan használták akkoriban az Orion cég Orister erősítőjét, amelynek egynéhány tervezési hibáját később a HiFi Magazin technikai munkatársai javítgatták, ill. ajánlották módosításra, hogy végülis beleférjen a HiFi fogalomkörébe. Meg kell említenünk a BEAG (Budapesti Elektro Akusztikai Gépgyár ) munkásságát is, ahol otthoni használatra főképp hangdobozokat építettek, de professzionális célra sok jó készülékük született, studio magnók, lemezjátszó, hangosítási berendezések, lásd APX széria, de lesznek, akiknek az EA-057 típusú csöves erősítő is beugrik.

orion_hifi.jpg

A nagy Orion torony

A HiFi tornyok Japánból induló korszaka a hazai gyártókat (Orion, Videoton) is „megihlette” a 80-as években megjelent a Videoton torony mellett a „nagy” orion torony, amely akkoriban meghökkentően jó minőségűnek számított, még a csilli-villi japán Kenwood, Akai, Pioneer elektronikákkal összevetve is, bár megjelenésében messze lemaradt ettől a távol-keleti sztenderdtől. Később lett kicsit adekvátabb, a kor elvárásainak jobban megfelelő megjelenésű minitorony is. Egész jó hangja volt, emlékszem mennyire meglepődtem, amikor egy ismerősömnél hallottam a kis Orion tornyot az akkoriban Ramovill által a HiFi Magazin kezdeményezésére frissiben behozott Heybrook HB-1 –es dobozokkal.

A 80-as évek még javában a hiánygazdaság idejét jelentették, messze nem volt az az árubőség a boltok polcain, mint manapság. Ez főképp a választék szűkösségében látszott jól, tejből sem volt nyolcféle, csak zacskós, zsíros meg sovány, ’oszt ennyi. Hát még a HiFi-ben, kérem! Akinek nem volt elég jó az Orion HS-280 ( jómódúaknak a HS-500) az valutát vett a zugárusoktól ( még volt valutakeret, 100 Dollár fejenként három évente egyszer!!! ) és vett valami jobbat Bécsben vagy Londonban. És volt, aki felvette a szálat, hogy építsen a közönségnek valami jobbat. Akkor, úgy 1985 táján született meg a Zsolt Audio, Huszti Zsolt első „cége”, akkoriban még az Alkotmány utcai szülői ház (lakás) egyik szobájában. Emlékszem, akkoriban Zsolt még hangdobozokat épített, az ehhez szükséges külföldi hangszórókat a Németországban élő bátyja hozogatta be az országba. Ott hallottam életemben először Linn Sondeket szólni, egy AT-OC7-es hangszedővel, bár a pontos típusra lehet, hogy nem jól emlékszem. Nos, ez csak azért érdekes, mert ezt a pontot tekinthetnénk a mai (!!!) magyar audio-ipar origójának, bár ezzel is lehetne vitatkozni, hiszen ma a Qualiton márkanév fényesebben cseng, mint valaha is, a Fábián László által vezetett utódcég jóvoltából, s annak múltja jóval korábbra nyúlik vissza. Mindegy, így vagy úgy, nagyjából a 80-as évek óta van magyar audio-ipar, és azóta megfigyelhetünk egy elég hangsúlyos, meredek felfelé ívelő tendenciát.

s_2.jpg

Qualiton - minőségi hang

Oké, a rossznyelvek mondhatják azt, hogy a nullából ( mai szinthez képest, hangminőség tekintetében csaknem valóban a nullából) nem nehéz meredeken kiemelkedni, azonban valamikor a 90-es évek végére a magyar gyártmányú audio készülékek elérték a hasonló árkategóriájú külföldi termékek nívóját. Gondoljunk csak a Heed elektronikákra, a Stand-Art dobozokra, a Mellorn Audio készülékeire, különös tekintettel a lemezjátszójukra, Szilvai Tibi Söund Arts állványaira, a Sallai Laci-féle Etalonra, Dénes Péter vagy az AVA csöves erősítőire, vagy a Monaudio ( emlékszik még valaki erre? ) nagyobb hangdobozaira. Eszembe jut Alízka is, de sajnos nem mondhatnók egyetlen „terméküket” sem ide tartozónak, így maradjunk csak az említés szintjén. Viszont mindenképpen itt a helye Krahling Zoli dolgainak, amelyek azóta a Soner márkanév alatt híresültek el.

mellorn_lemezjatszo.jpg

Mellorn Nemesis futómű

Nos, ha a 90-es évekre elértük a hasonlóan árazott ( ismét csak !!!!) külföldi készülékek nívóját, az azóta eltelt huszon-harminc év alatt idehaza jelentős fejlesztések történtek, különösen elektronika terén, és bízvást mondhatom, hogy mostanra ott tartunk, hogy nem csak hogy bőven leköröztük az azonos árkategóriát, hanem sok esetben a legrangosabb külföldi készülékekkel vagyunk minimum partiban, de inkább előrébb.

Hogy ez a meghökkentőnek tűnő állítás hitelessé váljon, mondok néhány jó példát, s akik ismerik az említett készülékeket, netalán van elegendő tapasztalatuk, összehasonlítási alapjuk azok valós megítéléséhez, azok élből tudni fogják, mennyire igaz ez a felvetés.

heed.jpg

Heed Thesis CD

Ma olyan magyar gyártmányú készülékek, mint a ( sorrend nélkül, ahogy eszembe jut) 72 Audio MC trafói, a Qualiton csöves erősítői, a Soner elektronikák, a Core Audio digitális front-endjei, Szabó Tibor Taylor Acoustics hangdobozai, a Heed Audio Thesis vonala, a Stradi Sound nagy doboza, a Valhalla kábelek Ákostól, az Allegro Audio Flow intergált erősítői, a Győrvári Balázs-féle csöves fejhallgató erősítők, vagy a Gauss Audio MOS-FET-es LZ-k, s a lista korántsem teljes, hangminőség terén, nemhogy a maguk árkategóriájában, de nemzetközi szinten szemlélve, abszolút értékben is az élvonalba tartoznak. Ez nem túlzás, ez TÉNY.

stradisound-set-system-hangfal_big.jpg

Stradi Sound hangdoboz

Ma a magyar HiFi a világ élvonalában van, nem vagyunk rosszabbak. Valamikor a magyar ipar egyéb termékei jelölték ki az utat a nálunknál tőkeerősebb, nagyobb piaccal bíró multinacionális cégek „fejlesztéseinek”, emlékezzünk csak Déry-Bláthy-Czipernowsky transzformátorára, Kandó Kálmán villanymozdonyára, a Ganz vasúti forgóalvázára, a Bíró-féle golyóstollra, a Puskás Tivadar –féle telefonközpontra, a C-vitaminra, a digitális számítógép alapjaira, de magyar ember tervei szerint készült a Zeppelin léghajó, a legendás VW bogár, a Csepel Művek gyártotta a világ legjobb fúrógépeit, és a BMW gyár mai motortechnikáját is egy magyar mérnök nevéhez kötik. Akkor sem voltunk rosszabbak, sőt.

Mostanra, a HiFi-ben is eljutottunk csaknem idáig. Ma magyar gyártmányú komponensekből ( talán a lemezjátszó kivételével , Cserkuti Gyuri Nude-ja egy fecske) nagyszerű High-End berendezést lehet összeállítani, meg merem kockáztatni, sokkal jobbat olcsóbban, mintha ugyanezt külföldi „márkás” készülékekkel szeretnénk elérni. Mert egy Sonerhez vagy LZ-hez mérhető minőségű külföldi erősítő ára minimum négy-ötszörös (inkább tízszeres), egy Core digitális front-endet a külföldiek csak távolról tudnak követni, de hasonlóan jó a helyzet ár-minőség tekintetében más vonalon is, A Taylor hangdobozok bár elsőre drágának tűnnek, jóval olcsóbbak, mint azt a minőségük indokolná, különösen nemzetközi összehasonlításban. Lehet, hogy ugyanez a helyzet a Babos-féle hangdobozokkal, vagy az NCS Audio dobozaival is, és szinte egészen biztosan így állunk a Qualiton elektronikákkal.

taylor_dobozok.jpg

Taylor hangdoboz kánaán

Ha ezeket a készülékeket nem Magyarországon gyártanánk, hanem mondjuk Svájcban, akkor mostanra a fenti cégek világhírűek lennének, és nem tudnának annyit gyártani, amennyire igény lenne. Mert tőlünk nyugatabbra magasabb a vásárlói intelligencia, és nem feltétlenül a márkanév meg az alkalmi vétel és az ezzel járó kedvezmény számít, hanem a valós minőség. Legalábbis, amennyiben az Svájcban vagy Németországban készül. (Ami Kelet-Európából érkezik, az minimum gyanús…) És épp ez, az említett valós minőség az, amiben itthon nagyon-nagyon jól állunk.

lz7.jpg

Gauss Audio LZ Mk7. MOS-FET végfok

Egy igazi (nem csak annak mondott és árazott) High-Endre vágyó magyar vásárló ma nem az öt-tíz milliós külföldi elektronikára kisírt 20-25%-os, magában is milliós tételt jelentő kedvezménnyel tud nagyon jól járni, hanem azzal, ha azonos vagy annál jobb ( néha sokkal jobb) hangminőséget választ, hazai gyártóktól, jóval olcsóbban. Már ha tényleg zenét szeretne rajta hallgatni. Azonos minőséget figyelembe véve, egy csúcskategóriás külföldi „márkás” és egy hazai gyártású komplett rendszer árai valahol a 4:1 és a 8:1-hez arányok között lehetnek, ez pl. egy 30 milliós rendszer árnál a 30 millió kontra 7 millió, a kettő között 23 millió Ft az igazi különbség. Igen, tudom, aki 30 milliós hifit vesz, annak mindegy, nem számít a 23 milla különbség. De akkor miért alkudoznak ezek az emberek a kereskedőknél ??? A zenei minőségről pedig nem a hallása, hanem az árcédula árulkodik. Legalábbis az Ő fejében.

soner_sl-1.jpg

Soner Audio SL-1

Ráadásul, minden egyebet félretéve, megvan nekünk itt Magyarországon az a faramuci helyzet, hogy a kevés kereskedő nem a hazai terméket akarja eladni. Mert az nyűg, meg kell változtatni a betérő érdeklődő fejében elterpeszkedett „ismereteket”, ez a feladat felér a rémálommal és csak a lehetetlent izgalmas kihívásként szemlélők sportja. Ezért inkább azt adja el, amit a vevő venni akar, még akár kedvezmény árán is, csak vigye már. Így is marad rajta pár százezer. Végül is mindenki ebből él. A vevő pedig úgy gondolja – ilyen a magyar ember – hogy ha közvetlenül a gyártótól tud vásárolni, akkor jobban jár, több kedvezményt tud kapni, pedig ez nem mindig van így. Emiatt a kereskedő nem vállal fel egy magyar márkát, mert nem hiányzik beletenni egy csomó demó időt, háttérmunkát egy vásárlói döntésbe, hogy aztán a vevő elballagjon a gyártóhoz, és végül ott vegye meg a kiszemelt készüléket. Ez főképp azoknak a hazai cégeknek kellemetlen, akik simán kiállják a versenyt a termékeikkel az adott kereskedőnél található egyéb márkákkal, hiszen így sokkal kevesebb helyen tudnak „jelen lenni”, pedig azt a gyártmányuk méltán megérdemelné. Kedvezményeket csak azok osztogatnak, akiknek az eladás tisztán a minőség okán nem nagyon sikerülne.

20180919_212658.jpg

Core Audio D/A konverter

Összefoglalva, ma Magyarországon a komoly HiFi-re áhítozó vevő kivételesen jó helyzetben van.  Akinek sok az elszórható pénze, az bármit megvehet a kereskedőknél, némi alkudozás árán még „beljebb lehet” egy-két millióval, miközben három-ötszörös árat fizet ugyanazért vagy gyengébb  minőségért, amit több intelligenciával vagy jobb hallással magyar gyártóktól is megkaphatna, a különbség egy nagy BMW SUV ára is lehet. Akinek kisebb a büdzséje, itthon még mindig hozzá tud jutni egy csúcsminőségű rendszerhez, amire pl. 250 km-el odébb, Bécsben már semmi esély sincsen. Itthon 6-7 millióért világklasszis hangminőséget lehet vásárolni. Kár hogy ezt Bécsben és Münchenben kevesen tudják. Vagy senki. Ha ez nem így lenne, ma még előrébb tartanánk.

 

Nagy Gábor Pál @AudioWorld 2019 Július

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr1914973424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LDIK 2019.07.21. 18:44:53

Én csak a használtpiacról vásárolok, az árazza be a termék valódi értékét. Csak olyat veszek meg, amiből kis bukóval tudok kiszállni. Ezért is kerülöm a hazai vasakat, nálam az alap, a kályha a JBL hangsugárzó. Minden mást ennek a kiszolgálására állítok be, csöves erősítő pl. szóba sem jöhet... Ez van.

Balatoni Győző 2019.07.21. 23:01:07

Nagyjából egyetértek az előttem szólóval.
Azzal a kitétellel, hogy azt szerzem meg, ami tetszik, azt pedig nem nagyon akarom eladni, így nem annyira érdekel az ára, és akár az új JBL-t is megveszem, ha olyan...

Szekeres Istvan (VINIL.HU) 2019.07.22. 08:02:04

"Csak olyat veszek meg, amiből kis bukóval tudok kiszállni. Ezért is kerülöm a hazai vasakat" - szerintem valamit nem jól tudsz. A neves magyar gyártók termékei kifejezetten keresettek a használt piacon. Az áresésük semmivel sem rosszabb, mint a többi hifi terméké, sőt. Nálam kifejezetten várólista van beszámított készülékekre. avx.hu/forum/viewtopic.php?f=117&t=131077

Homo ludens 2019.08.04. 17:50:05

Kedves Gábor!
Ahhoz,hogy bármiben is előrébb tartson a magyar “HiFi”,bizony ahhoz meg kéne mutatnia magát.Magyarul,reklám,reklám és reklám.Itt már nem elég szájhagyomány útján terjedni.Addig,míg nagynehezen végre kideríted egyik híres épitőnk telefonszámát ,nemhogy nem örül neki,de inkább gyanakvóan megkérdi,hogy hogyan szerezted meg(.Ó...ember,hát nem a NAV-tól kereslek.)Bizony ilyen is van.Aztán a másik az amit az előttem szólók is kifejtettek: az értékálloság.Bizony mindenki szereti jó helyen tudni a pénzét és szereti ha kisebb-nagyobb idő után “feljebblépéskor” jó áron tud kiszállni a termékből .Ez egy ilyen hobbi.Itt nem örökre szóló kapcsolatok születnek.Ezt tudomásul kell venni.Akkor viszont nagyon számít a NÉV.
Itthon,még a nagy gyártó termékeit is (direkt nem mondok nevet,mert nagyon érzékeny az illető) csak egy szűk kör veszi...és úgy tudom,hogy nem is szempont a hazai piac,mer akkor lejjebb kéne menni az árral.Igen ám,de azt meg nem vennék jó néven a külföldi dílerek.Akkor meg miről is beszélünk kedves Gábor ? Hol van itt a “kutya elásva”?
Tisztelettel és Üdvözlettel:Fekete János

Analoglued 2019.08.04. 22:34:34

@Homo ludens: Kedves János!
Akárhogy is nézzük, oda lyukadunk ki, hogy a magyar hifi problémája pont ugyanaz, mint az ország egészének a problémája, vagyis az a gyakorlat, ami a szocializmusban keletkezett, aztán azóta nagyon nehezen akar helyrejönni, mert ez cirka senkinek sem érdeke, a dolgozó emberen kívül. Az meg nagyon le van szarva, magyarán. Arról beszélek, hogy anno a bérek nagyon alacsonyan voltak tartva, mégis relatív jólét volt, mert az állam garantálta az alacsony árakat, és dotálta a hazai piacra termelőket. Aztán ez a gyakorlat a régi államformával együtt megszűnt, de a bérek csak nagyon lassan emelkedtek, még ma is elmaradásban vagyunk, miközben az árszínvonal csaknem azonos a nyugat-európaival. Amikor az ember idehaza elkezd építeni valamit ( vissza a hifihez ) akkor az alkatrészért vastagon ki kell csengetni a nyugati árakat. Szar minőség az van a piacon bőven, olcsón is, azzal árban nem lehet, minőségben nem érdemes versenyezni. Akinek száz ezer Ft a büdzséje egy erősítőre, az Yamahát meg Denont fog venni úgyis, vagy valami használt vintage holmit, ez egyetlen magyar gyártót sem érint. Nekünk ( elnézést a királyi többesért, de magamat is ebbe a kis csoportba sorolom) magyar gyártóknak az egyetlen esélyünk a kiugrásra a nívós készülék előállítása. Nem olyan, mint ami pont annyira jó mint egy Densen, vagy Hegel, stb. hanem jobb, de leginkább sokkal jobb. Ez pedig pénzbe kerül.
Mondhatnók, itt a 22-es csapdája, elkészül valami ami jó, de nem veszik meg, mert nincs olyan márkaneve, ami önmagában eladná, azt meg hogy jó, akármilyen névvel, kevesen tudják, de legalább ugyanennyire kevesen hiszik el. Félelmetes hogy ez a hobby mennyire épül a hiedelmekre. Aminek persze se füle, se farka, de ilyen a közönség.
Az az ár, amennyiért olyan haszonnal lehet eladni valamit, ami elég ahhoz, hogy a céget fenn lehessen tartani, és még a reklámra és a fejlesztésekre is jusson ( alkalmazottakat meg sem említem...) már túl magas idehaza a legtöbb pénztárcához, a márkanév hiánya ráadás.
A megoldás egyik lépcsője, hogy az ember külföldön kezdi árulni a dolgait, ott hamarabb kifizetik a normális árát, de ezzel a magyar hifis továbbra sincs kisegítve. A másik megoldás a szemléletváltás. A vevői fejekben meg kell fészkelnie magát annak a gondolatnak, hogy azért mert valaki magyarnak született, nem feltétlenül csökkent képességű, ad abszurdum, lehet ugyanannyira okos mint egy külföldi designer, sőt, marketing kötelmek nélkül messzebbre vihet el egy jó koncepciót, mint a Sony vagy bárki más. Ha ezt egyszer mindenki megérti, és a hazai gyártók hozzászoknak ahhoz, hogy magas sztenderd szerint kell dolgozniuk, akkor egyszer csak a magyar hifi is tartani fogja az árát, és nem lesz nagy bukta kiszállni belőle.
Máskülönben, ma jó néhány olyan magyar termék van, amiből nem érdemes kiszállni, mert nem nagyon kapsz jobbat külföldit sem. Árkategóriájában mindenképpen.

.bta 2019.08.16. 11:10:00

Na hát ez a bevezető kép;))) Mondják, az idő sokmindent megszépít, mindenesetre én nem valami kellemes hangzásra emlékszem... biztos, ami biztos, megnéztem, mit szóltak hozzá anno Darvasék: "eltűnik belőle, ami
csilingel, és helyette minden inkább csattogni kezd. Mintha az összes
rezest alumíniumosra cserélték volna. (Székesfehérvár, mint tudjuk, a
magyar ezüst városa.) :):))))

.bta 2019.08.16. 11:34:38

"A megoldás egyik lépcsője, hogy az ember külföldön kezdi árulni a dolgait, ott hamarabb kifizetik a normális árát"

A saját tapasztalatom szerint ~10 éve katasztrofális volt a magyar használpiaci helyzet. Ahogy H.ZS. találóan megfogalmazta, majd' mindenki High Endet kívánt vásárolni belépő ár alatt. Lenne mit mesélni, hogyan tudtam a készülékeket eladni. Talán ma már sorban állnának az áron alul kínált, tisztességesen újraperemezett JPW AP2-ért, "Almost Top" kiépítésű Systemdek IIX900-asért (motortáptól a Soundorg asztalig az összes ésszerű "upgrade" egyben), de akkor egy életre megtanultam a leckét.

MilitaryPolice 2019.10.01. 22:30:41

Emlékszem, még egyetemista koromban egy pár Monaudio Apolló zenélt nálam. Egy füstös estén spontán buli kerekedett, sok vendég érkezett, egy jó fülű (és anyagilag jól eleresztett) srác hozott két lemezjátszót is. Rengeteg lemez felkerült az elektronikustól majdani apósom saját vonósnégyesének felvételéig. Ott és akkor olyan hang "keletkezett", hogy több arcból ott lett audiofil. Azok addig még nem éltek át igazi analóg élményt, azt hitték, hogy a CD a világ. A tapasztaltabbak (egyben kissé sznobok) is jól megnézték maguknak a "kis" dobozokat, mert egy-két lemezen tényleg óriási volt az élmény. Mindenki a hangfalaimat okolta. A grillek nem voltak fent, én pedig húztam az agyukat, hogy vajon mire tippelnek, mik lehetnek ezek, mennyit adnának értük így ismeretlenül. Amikor elárultam, hogy magyarok és hatvanért vettem őket (mikor végleg bezárt a régi hifibolt), lefosták a bokájukat... Nagyon büszke voltam.
Most a fiam szobájában az elektromos dobszerkót hangosítják, egyébként igen jól!

ogab 2019.11.12. 15:17:39

Kissé megkésve szólok hozzá. Talán nem fér kétség hozzá, hogy igaz, amit leírtál, de a kereskedelem és az ipar nem(csak) a csúcskategóriáról szól. A Gyártók necsak elismerést szeretnének, hanem, ha lehet valami hasznot is. Kellenének eladható tömegtermékek is, amelyek felépítik külföldön az ország imázsát, ez esetben a hifi terén. Erre mondta valamelyik borász, hogy nem azért nem ismerik, vagy nem veszik, meg a magyar bort a világban, mert nem jó. Jó, sőt esetleg a legjobbak között van. Hanem, mert nincs felépítve az ország, mint bortermelő brand. A világban, ha valakit megkérdeznek, hogy bor, az jelenik meg előtte, hogy Franciaország, vagy Olaszország. A japán hifi fogalom volt és ma is az, és főleg, mert a tömegtermékeit ismerik, és árukhoz képest jók. Ezek után a Yamaha könnyen elad egy csúcskategóriás készüléket.

galrob 2019.12.12. 16:27:26

Szerintem lemezjátszót is tudnánk gyártani és a regát nem is lenne nehéz überelni. Vagy ott van a csöves pfonom, a Yaqin ms12. Elég fura kínai megjelenés, de az ára a hangjához képest, csak a harmada a nagy márkáknak. Egy kis forrasztgatással, minőségi kondikkal, fűtés módosítással, normálisabb belső kábelekkel, marha jól szól. Elég lenne az alap kapcsolását kicsit átgondolni mérnöki fejjel és jobb alkatrészekből megépíteni.
Persze ez kevés, mert nincs piacunk. Elvesztettük, eladtuk, vagy nem is volt és ez nem csak a magyar hifi gyártás problémája.
Lehet elég lenne egy jó webes felület, és egy jó online ügyfélszolgálat, mint az OL-nek van. Nagyon dícsérik őket, segítőkészek, hozzáértők, és postázgatnak mindenhova. Így is el lehet adni.
Szóba kellene hozni a nagyobb külföldi hifis fórumokon, a magyar termékek nevét. Én is a fórumokról próbálok informálódni vásárlás előtt. Ha nem botlok bele a névbe, típusba, akkor az olyan, mint ha nem is létezne.

frecskaj 2020.03.06. 20:37:01

Emlékszem a Monaudio névre. Annyira, hogy kb. egy hónapja vettem két új hangfalat a gyártótól :-)

Sorin Pop 2020.05.23. 18:30:58

Teljesen egyetértek @Homo ludens által leírtakkal, főleg az első részével: a reklám a megfelelő (főleg online) információ hiányával. Megpróbálok kiragadni csak egy konkrét példát.

Gábor, említesz a cikkedben pl. egy Mellorn Audio céget, amely állítólag valami nagyon jó lemezgjátszót gyárt:
1. A cikkedben nincs direkt link a honlapjukra (hogy az olvasó egyből odajusson)
2. Oké ráguglizek és megtalálom a honlapjukat, amely (legyünk őszinték) tök gagyiul és elavltnak néz ki.
3. Jó, oké, megnézem a lapot a lemezjátszójukról: mindössze 3 fotó (azok se túl nagyfelbontásúak) van róla, és szinte semmi konkrét infó, paraméterek, a betűk kicsik... Pl. egy olyan egyszerű infó sincs ott, hogy miből van a lemeztányér, vagy hogy hogy lehet sebességet váltani. Fel kellene hívnom őket vagy nem tudom, írni emailt, hogy ilyen alapvető infót is megszerezzek. De nyilván nem, nem akarom őket emiatt felhívni, úgy vagyok vele, hogy ha ennyit nem képesek kirakni a honlapjukra, akkor baszhatják . És kész, ennyi. Idáig tartott a történet. (és kb. ugyanezt mondhatom pl. az Audio Nature honlapjáról és az ott található infókról) Akkor min csodálkozol, kedves Gábor? Ez az egész nem csak arról szól, hogy hű de jó szzakértők és mérnökök, hanem egy csomó minden mással is velejár, információval, reklámmal, láthatósággal, a potenciális vásárló dolgának a könnyitésével már az első érdeklődés alakalmával. És ez az, amiben kurvára nem jók a magyarok.
süti beállítások módosítása