Nos, bocsánat hogy a címben így eltorzítottam egy jó kis magyar közmondást. De a szójátékon túl annyit mindenképpen meg kell hagyni, hogy az alátétek, vagyis az analóg ( bakelit, ha úgy tetszik ) lemezjátszók lemezalátétei nagyon is benne vannak a hangminőségben. Olyannyira, hogy lassanként azt vizionálom, hogy ez a kis kiegészítő is önálló komponensként lesz elfogadva és kezelve az audiofil társadalomban.

Az idők szele – vagy csak a véletlen – úgy hozta, hogy az utóbbi hónapokban jó néhány lemezalátéttel volt dolgom, közeli ismeretségem, és nagy szerencse, hogy a kis drágák ( ! ) nem feminin gondolkodásúak, s én így elkerühettem a szomszéd alátétjére való kacsingatás minden vele járó problematikáját, nem haragudtak se rám, sem egymásra a gyakori cserélgetések miatt. ( Ezt ne próbáld ki egy nővel, ha jót akarsz….)

Na, a viccet félretéve, a lényeg az, hogy volt nálam pár alátét, és én kíváncsi voltam, mivel mire lehet jutni. Most megosztanám ezeket a tapasztalatokat, hátha valaki a nyomdokaimba lépne, de nem költene el százezreket alátétre, esetleg „csak” huszon-harmincezret, arra az egyre, amire érdemes.

Hogy melyik az az egy?

Mint a hifiben szinte mindig, most sem lehet egy ilyen egyszerű kérdésre egyértelmű választ adni. Futóműve, tányérja, rendszere válogatja, mi fog a legjobban bejönni. Nézzük a kezembe került variációkat:

1. Rega gyári filc
2. Roksan Xerxes gyári filc ( kicsivel vékonyabb )
3. Rotel gumi alátét ( az RP-850-ről)
4. Origin Live Upgrade platter Mat
5. Roksan RMAT-7 , egy fejlettebb Roksan alátét
6. Funk firm Acromat ( 3 mm )
7. Alisca Orange filc alátét
8. Akryl tányér ( a Pink Triangle tányérja )
9. Parafa-gumi kompozit (Soulines)

Vannak a fentieken kívül nagyon ezoterikus egyéb alátétek is, csak a legismertebbek: Ringmat, réz lemez, aztán ott az Oyaide BR-12 butyl gumi alátétje, vagy a Harmonix, olyan drágán, hogy sokan lemezjátszót sem vesznek ennyiért. De csinálnak alátétet bőrből (Clearaudio Black Leather ), sőt vinylből is, abban a hitben, hogy a lemezt a saját anyagával a legjobb alátámasztani.

   Funk Firm Achromat - egy Technics SL-1210-en

Alátét – fizika.

Hogyan működik az alátét? A szokvány válasz erre a kérdésre az, hogy le kell csillapítani a tányér csengését, hogy az ne hallatsszon bele a lejátszáskor a hangba. Ezért használunk alátéteket. Nos, ez a válasz meglehetősen ortodox ( régimódi ), abból az időből ered, amikor még egyszerű, "csak forogjon stabilan" szemléletű lemezjátszókon hallgattak a népek zenét, ott, azokon tényleg csengtek a tányérok ezerrel, kellett a csillapítás. Sőt, a japán direct drive-ok is könnyű öntvény tányérokkal érkeztek a 70-es évek végétől, azokat is kötelező érvénnyel csillapítani kellett.

Időközben az audiofil lemezjátszó ipar tanult egyet-mást, a tányérokról is. Az első nagy lépés az Ariston-Linn féle kettős öntvény volt, szíjtárcsa plusz az arra illeszkedő külső tányér, amelyek külön-külön rezonánsak, de ha egymásra tesszük őket, ahogy kell, onnantól egymás rezgéseit csillapítják. A végeredmény egy majdnem teljesen rezgésmentes tányér-összeállítás lett. Nem nagy csoda, ha ezen egy sima filc alátétet elegendőnek gondoltak a lemez elcsatolására.  Az ugyanebben az időben feltűnt Regákon ( Manticore-n, Systemdek-en) levő üveg tányér pedig olyan vastag, hogy amiatt nem cseng olyan nagyon, és az alacsony ár okán a Rega is simán megoldja a dolgot egy filccel, a mai napig is. A következő nagy lépés röviddel ezután következett, a Pink Triangle megjelenésével, és annak akryl (plexi) tányérjával. A plexi egy meglehetősen rezonancia mentes anyag, nem is kellett rá alátét, mert – mint arra menet közben rájöttek – nem csak a tányér rezgései fontosak, hanem magában a lemezben keletkezők is, legalább ennyire.  Azokat is csillapítani kell, és ezt a problémát a plexi tányér, alátét nélkül, elég jól kezelte.

Régebben, a nagy tűnyomással futó kúpos tűs ( broadcast és DJ) hangszedők használata során rájöttek, hogy bizonyos esetekben a tű súrlódásától olyan forgató nyomaték keletkezik, ami még a lemezt is el tudja forgatni a tányéron, vagyis lejátszási sebesség-ingadozás keletkezik, tehát kelleni fog egy olyan alátét, amely megakadályozza ezt az effektust. Ma az elliptikus vagy még jobb tűk esetében ez az effektus nem nagyon játszik, de a problémakör átlátásához érdemes megemlíteni.

Mostanság, a lemezalátétek fejlesztési iránya határozottan magában a lemezben létrejövő rezonanciák csillapítása felé mutat. Kísérletek százai során beigazolódott, hogy a tű futása során a lemez anyagában rezgések keletkeznek, amelyek a tűtől továbbterjednek, majd reflektálódnak, visszaverődnek, a központi furattól, vagy a lemez végeiről, és ismét eljutnak a hangszedő tűhöz, megmodulálva az éppen játszott hangot. Ez persze hallatszik, torzabbá, definiálatlanabbá téve a zenét. Ezek a visszaverődések frekvenciafüggőek, és időben nem meghatározható módon, ad hoc jelentkeznek, tulajdonképpen ahány lemez, annyiféle variációban. Logikusnak látszik arra törekedni, hogy ezeket a rezgéseket a keletkezésük helyén, a tű alatt, a lemez másik oldalán elkezdjük elnyeletni – valamivel. Fizikailag az a probléma, hogy bármely tömeg egyfajta energia akkumulátorként működik. Gondoljunk csak arra, mikor az egy tonnás autónkat felgyorsítjuk, majd kinyomjuk a kupplungot, és a kocsi mindenféle motorerő nélkül is elgurul innen még pár száz métert. A befektetett energiát kiadja magából – hosszabb idő alatt. Épp így működik a lemez is, meg az alátét is. Minél nagyobb a tömeg, annál több energiát képes tárolni, és visszarúgni, egy neki tetsző tartományban. Itt az egyik hangsúly. A neki tetsző tartományban. Mert bármely tömeg a beletolt energiát a saját rezonancia tartományában szereti leginkább kiadni magából.

Nekünk az lenne a jó, ha a tű által keltett rezgések ott helyben kioltódnának valamiképp. Mivel az energia CSAK átalakulni tud, magától nem szűnik meg, emiatt az a kérdés hogy mivé alakítsuk át, és hogyan?

A legújabb fejlesztésű alátétek ezt az átalakítást oldják meg többé-kevésbé jól, leginkább az által, hogy belső szerkezetük laza anyagkötésekkel rendelkezik, s ezek az anyagdarabok el tudnak mozdulni egymáshoz képest, vagyis a beérkező energia mozgási energiává alakul át. Más elven működik az Achromat, ebben mikroszkopikus buborékok találhatók. A rezgések a buborékokon nem tudnak áthatolni, irányt kell változtassanak. És minden irányváltoztatás csillapítással jár. ( Maradva az autós példánál, ezt úgyis mindenki érti, egy kocsit is sokkal rövidebb fékúton le lehet fékezni, ha fékezés közben jobbra – balra mozgatjuk a kormányt, jelentősen csökken a fékút. Próbáld ki… ). Továbbá, az Achromatban a buborékok rugalmas falúak, össze tudnak nyomódni, és a rezonanciákat először mozgási energiává, majd hővé alakítják át. Sokkal hamarabb, mint azok vissza tudnának verődni a lemez széléről.

Na, hát elsőre kb. ennyit érdemes fizikailag belelátni a témába, lássuk,  a gyakorlatban ebből mi hallatszik.

Meghallgatások

A különböző alátéteket több lépcsőben és több gépen hallgattam meg, nem fárasztanám a Kedves Olvasót az egyes variációkkal, legyen itt elég annyi, hogy nem olyan nagyon nehéz értékrendet állítani, több verzióban is nagyjából ugyanaz jön ki. Az alátéteket Rega RP3 (tuning) + TTPSU –n, Pink Triangle PT-TOO-n, Soulines Satie-n és egy Roksan Xerxes-en hallgattam meg, a szokásos kontroll berendezésen, KEF Reference Model 2, Aquincum LZ erősítő, Van Damme kábelezéssel. Hangszedőnek a Regán egy Denon DL-110-et, a Pinken egy Shure SC35C broadcast pickupot, a Satie-n egy AT-150SA-t, és a Roksanon egy Clearaudio MC Concept-et használtam, utóbbit egy Qualiton MC trafóval, az Indiscreet phono erősítőn keresztül.

Tesztlemezeim:  Leonard Cohen – Ten new songs, Al di Meola – Cielo e Terra, Hans Theessink / Terry Evans – Delta time, Ariel Ramirez – Misa Criolla ( argentín verzió)

A minap csatlakozott hozzám régi cimborám, J.Gyula, aki valójában a Roksant jött megfülelni, de ha már itt volt, belemerültünk az alátét-szeánszba, és három óra alatt nagyjából megerősödtem abban az eredményben, amire magamtól is jutottam.

A sorrend, alulról felfelé:

1. A leggyengébb az Alisca Orange vastag filce, túl azon, hogy van egy Flinstone Stones utánérzése az embernek tőle, valami barbár módon kőkorszaki megjelenése, egész hangtartományokat öl ki a zenéből,  egyetlen szám után hallgathatatlannak ítéltük, és elkerült az őt megillető helyre….
2. Rega és Roksan gyári filcek. Hatalmas megkönnyebbülés az Alízka után, a dolgok helyükre kerülnek, és elsőre minden rendben levőnek is látszik. Amíg fel nem teszel egy jobb alátétet. Visszanézve a filcek kissé pontatlanok, nem engedik kinyílni a teret, a hangszerek pozicionálása sem igazán jó, minden előrébbről szól. Mélyben sem elég megfogott.
3. Rotel gumi. Vannak előnyei, mélyben sokkal jobb, mint a filc. Magasban jobban kaszál, de némelyik lemezen ez jól jöhet, helyre tud billenteni egy kicsit könnyebb súlyú, fényesebb felvételt. Meg egy csengő tányért. Azért jó lemezeken inkább a filc.
4. Soulines parafa+ gumi alátét. Szintén nem olyan rossz, jó alátámasztást ad, bár úgy éreztem kicsit túlcsillapít, nem engedi eléggé szárnyalni a zenét. Bizonyos hangszedőkhöz, a túl izgága, vagy kicsit fényesebb hangúakhoz ( AT, Ortofon 2M ) szerintem beválik.
5. Akryl tányér. Az akryl önmagában tényleg egy elég jó alátét-anyag, a Pink hangja nem javul túl sokat még az Achromattal az akryl tetején sem, de azért van különbség. Ezt a hangot már nem kell kidobni az ablakon.
6. Origin Live upgrade platter mat. Nagyon jó (vékony) alátét, jó tér, jó hangszerhangok, jó tranziensek, picit élesebb, kontúrosabb mint az Achromat, kevésbé analóg-érzés, egy kis lépés a digitális –jellegű precizitás irányába, de abszolút nem rossz. Akinél nem lehet a kar magasságán állítani, annak nagy előny a mindössze 1 mm vastagság. Akryl tányérokkal jól kombinálható, a Pinkkel jól szól együtt.
7. Roksan RMAT 7. Körülbelül ugyanazt tudja, mint az OL Upgrade mat. Tiszta, kontúros, nagy ugrás a sima filc után a Roksanon. Minden megfogottabb, követhetőbb. Jó vétel.
8. Funk Firm Achromat. Teljesen egyértelműen a legjobb. Sima, analóg hang, remek térhatással, jó pozicionálással, dinamikával, semmi túllövés, de lélegzik rajta a zene. Egy élmény. Ha az ember eljut a középkategória szintjére, már egy Rotel RP-850-el kezdődően ( Sz.Marci gépén is kipróbáltuk, gumival, anélkül és gumi plusz Achromattal is, ez utóbbi volt a nyerő) hallható a különbség, még komolyabb gépeken pedig nekem egyértelmű. Gyula úgy vélte, hogy túl drága, és szerinte a Roksan RMAT 7 csaknem ugyanilyen jó. Ez azt mutatja, hogy ebben a körben valamelyest ízlés (és pénztárca) dolga is, melyiket választja az ember. Mindazonáltal, nem gondolom, hogy az Achromat a maga 60 Fontjáért ne volna nagyon jó vétel, különösen, arányaiban, ha egy High-end futómű + kar + hangszedő árához képest nézem, pláne.

Roksan RMAT 7 - a legjobbak között

Ajánlás

Az utóbbi 3 alátét, Az Origin Live, A Roksan RMAT 7 és az Achromat viszi a pálmát, nagyon megérik az árukat. Az, hogy melyiket válasszuk, ízlés, és a meglévő berendezés jellegének függvénye szerintem. Kiegyenlített, sima hangú rendszerekben az Achromat erényei döntőek lesznek. A függesztett vázú, és / vagy melegebb karakterű gépeken (régebbi Linnek, Thorensek, Manticore, stb. ) az RMAT 7 vagy az OL Upgrade mat talán egy lépéssel közelebb tolja azokat a gépeket a neutralitáshoz, mindkettő nagyon jó vétel.

Ha százalékban kellene kifejeznem a dolgot, és ez persze csak egy vélemény, azt mondanám, hogy ha az Achromat-ot veszem 100%-ra, akkor az OL és a Roksan RMAT7 valahol a 85-90% táján van.  Az akryl tányér magában kb. 80%, a parafa+ gumi úgy 70, a sima gumi meg a sima filc ( más erényekkel és más hibákkal ) kb. 60%, és az Alízka … hát ezt hagyjuk. 50% alatt az egyetemen is egyest adnak, jó esetben. Rosszban kidobják az indexedet a folyosóra… (Megtörtént, szerencsére nem velem fordult elő. :-D )

Nagy Gábor Pál @AW – 2017. Február