Ez a kérdés az idei AV Trend és HiFi Show–n való jártamban-keltemben fogalmazódott meg bennem, majd valahogy háttérbe szorult. Később volt egy értékelő beszélgetésem Veres Attilával ( aka Audiolife ), míg végül ma reggel arra ébredtem, hogy ennek a cikknek a kezdő gondolatai ott visszhangoztak a fejemben.
A kérdés részben önös. Én is, mint majdnem minden sorstársam, kisebb-nagyobb időközökben állandó rendszerfejlesztésben vagyok. Ha elfogy az erre elkülöníthető, hirtelen jött vagy megspórolt összeg, beszelídül a dolog, egy darabig hallgatom, ahogy van. Azon a szinten messze túlléptem már, hogy a köztes időben ne volna élményszerű a zenehallgatás, de a fejemben eközben már formálódik a következő lépés, ami jó eséllyel beleilleszkedik a hosszú távú rendszerépítési stratégiámba. Sajnos ezen a szinten a játszadozásoktól eltekintve (lásd a BBC hang és én c. cikkemet e helyt…) minden komolyabb lépés vaskos összegbe fáj.
Ez az a pont, ahol rendszerint elbizonytalanodom. Mert vannak dolgok az audiofiliában, amiket nem lehet kikerülni, és vannak pontok, ahol józan ésszel, plusz némi hangzásbeli engedmény árán nagyon sokat lehet megtakarítani. Nem tartozom az elvakult, őrült hifisták táborába, akik szűk anyagiak között is elsőbbséget adnak a rendszerük fejlesztésére szánt forrás meglétének, sokszor a normális, emberi életről, fizikai-pszichés-érzelmi jólétről lemondva.
Ilyenformán, audiofil döntéseimet is az e világi racionalitások, céljaim, erkölcsi és anyagi megfontolásaim, életem más aspektusaival szembeni elvárásaim határozzák meg. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan vannak, akik ezt nem így élik meg. Részben azok, akiknek nálamnál sokkal szélesebb a rendelkezésre álló keret. Ők a „minden belefér” kategória, aki a 9 ezer Dolláros interconnect kábelt bár jónak hallja, de azért megkérdezi, hogy van-e nagyobb? Nekik nincs okuk az életük dolgainak arányaiban gondolkodni. Mert mindenből belefér a nagyobb. Házban, kocsiban, hifiben, yachtban, sőt, még a Kedves szilikonméretében is. Ez az írásom nem nekik szól, ha most valaki találva érezné magát, gratulálok a helyzetéhez, örüljön neki, és itt most nyugodtan kattintson át a kedvenc kaszinó oldalára.
Van, ahol mindig belefér az egyel nagyobb...
A másik fajta ember, aki nem fog tudni azonosulni semmilyen szinten sem a látásmódommal, az elvakult, őrült hifista. Ő az, aki mindent feláldoz a hifi és a kicsiholható utolsó kis hangzásjavítás lehetőségének oltárán – a rendelkezésére álló kereteken belül. Nem szándékozom, de nem is tudnám őket meggyőzni arról, hogy ez egy tévút, és nagy hibát követnek el. Következésképp, ha most valaki találva érezné magát, kérem, hogy ne sértődjék meg, nyugodtan hagyja abba az olvasást, a cikk nem neki szól. Javaslom elkattintani valamelyik kedvenc audiofil gyártó cég oldalára.
Nakérem. Most jól egymás között maradtunk. Mi, akik nem mondanánk le a nyaralásról, se a jóízű ebédekről, sem pedig a koncertre, színházba, moziba járásról, se a wellness hétvégékről a párunkkal kettesben, sem pedig a gyermekeink taníttatásáról, esetleg saját művelődésünkről, a jó könyvekről, netalán a horgászatról, vagyis általánosan előbbre tartjuk az életminőséget, mint a minden határon túl való hangzásfokozást.
Beszéljünk most arról, hol érdemes meghúzni a határt, hogy eljussunk a zenehallgatással is az életminőséget jelentő szintre, de ne essünk felesleges túlzásokba.
Zenét hallgatni elképesztő széles skálán lehet, kezdve a volt feleségem kisrádiójától a konyhapulton, egészen a millió Dolláros hangdobozokig. Nevetséges dolgot fogok mondani:
A zenei élmény nem ezen múlik.
Van aki ezen is elszambázgat...
Láttam az exnejemet ritmikus fenékrázással szambázni a kis Philips rádióból szóló latin zenére, és láttam unott arcokat is, a világ talán legjobb ( vagy legalább az egyik ) hangdobozáról szóló elképesztő dinamikát és realizmust hallgatva. A zene bennünk van. A mi saját képességünkben, hogy meg tudunk-e indulni rá, részünkké tud-e válni, vagy sem? Ehhez kell hallás ( ami önmagában is egy nagyon sok összetevős pszicho-fiziológiai folyamat ), kell némi intelligencia, és ismeretek is.
De a zenére igazán - születni kell. Huh, ez hosszú, ebbe most ne menjünk bele...
Technikailag nézve, úgy vélem, a zenehallgatásnak stációi vannak. Minden stációhoz tartozik egy bizonyos színvonalú berendezés. Sőt, ezeket a stációkat (kezdetben) elkerülni sem nagyon lehet, vagy legalább nem érdemes. Elmondom, hogy gondolom.
Az első stációra remek példát találtam a volt nejemmel, neki elég volt egy kisrádió a zenehallgatáshoz, nem támasztott nagyobb igényt. Amennyi kellett Neki a zenereprodukcióból, annyit megkapott onnan is, a többi ott volt a fejében meg a vérében. Valójában sohasem értette az én igényemet a részletek iránt. DE szeretett zenét hallgatni. Ahogy a fiam is szeret a telefonjáról...
A második stáció, amikor valaki szeretné, ha a zene életnagyságúan, és tisztábban szólna. Ez még mindig a kommersz hifi szintje, a Sony-Marantz-Yamaha-Technics átlagos készülékei a mérföldkövek, amelyek ezt az állapotot fémjelzik. Itt már van hangerő, némi dinamika, kevesebb a torzítás, és ez már a legtöbb ember számára „jól szól” , még a Youtube-ról letöltött mp3-as számokon is.
A harmadik szint, amikor elkezdünk pénzt beletolni a zenehallgatásba. Ez a szint úgy kezdődik, hogy valaki valakit megfertőz. Életében először hall valamit, ami már majdnem jó ( Casibien – ahogy a klasszikus műveltségű állampolgár mondaná ). Majdnem, az igaz, de sokkal jobb, mint amit valaha is hallott egy szobában. Ez a döntő pillanat. Ha ez a hang megszólítja bennünk a velünk született zenét, akkor innen nincs szabadulás. Ha nem – hát, nem.
Elkezdjük felmérni, mennyibe fáj, hogy nap, mint nap a mi nappalinkban is ugyanígy ( legalább ugyanígy !!! ) szólhasson a zene. Az összeg első látásra SOK. Mert egy valamire való rendszer alsó hangon is belekerül használtan 200 ezer Forintba, de az még nagyon szerény. Ez az az összeg, amit MINDENKÉPPEN el KELL költeni a hangminőség, a teljesebb zenei élmény felé vezető úton.
Jó szándékú audiofil barátaink ilyenkor jönnek a vásárlási tippjeikkel, mint pl. a sokat emlegetett Pioneer A-400-as erősítővel, a KEF Q1-es, Q-35-ös vagy Q-55-ös dobozával, esetleg egy Heed StandArt 2-essel, vagy valamelyik másik jó hangú dobozzal, a Marantz CD-5000-es CD játszóval, meg a Van Damme kábeleivel, amelyek idehaza nagyon jó áron kaphatók. Ezek nagyon jól eltalált befektetések – ha ennyiből gazdálkodunk.
Belépő a hangminőség világába: Pioneer A400
Innen fölfelé ( amikor már elég jó hangot hallgatunk odahaza ) a negyedik stációban már azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy mennyit érdemes még hifire költeni? A szerencsés a dologban az, hogy a képzeletbeli ár/hangminőség javulás görbének a meredek szakaszán tartunk, ezen a szinten a megfelelő plusz befektetés azonos értékű hallható nyereséget hoz. ITT, EZEN A SZINTEN KELL OKOSNAK LENNI. Részben azért, mert nem minden jó, amit drágábban adnak. Sőt, tömegével van a NEM JÓ. A kevéssé hozzáértők nagy hendikepje, hogy nincs elég tapasztalatuk ahhoz, hogy rájöjjenek, a középkategóriában tapasztalható elképesztő kínálat, a szebbnél szebben kivitelezett „audiofil” készülékek garmadája között is lámpással kell keresni azokat, amelyeken hosszú távon is jól lehet zenét hallgatni. Tapasztalat és kifejlett hallás hiányában ( a hallást tanulni lehet és kell is ) nagyon könnyű csapdába esni, egy-egy kereskedő nagy rutinnal tudja a közepesnél gyengébb készüléket is jónak „hallatni”, erre megvannak a jól bevált módszerek. Aztán otthon kiderül, „nincs kedvünk” nap, mint nap zenét hallgatni. Sőt, talán hetente sem? Biztos, hogy jó az új, pár százezres elektronika???
Ha körültekintőek vagyunk, ezen a szinten lehet nagyon jó berendezést építeni, 600 ezer és egy millió közötti összegből. Ennek ennyiből sajnos vannak kötelmei. Azt kell jól látni, hogy melyik komponensnek miben van nagy szerepe. Egy jó doboz megvétele pár százezerért nagyon jó befektetés, ha van rendszerépítési tervünk. Mert egy jól kiválasztott ötszáz ezres doboz egy 3-5 milliós rendszerben is a helyén lehet. De nem fog addig jól szólni, amíg elé nem kerül egy hasonló kvalitású elektronika. Szóval, nem ez a helyes sorrend.
Ide kell, hogy beszúrjam azt az alapvető koncepciómat, amit az elmúlt 35 év tapasztalata mondat velem. Mindig, amikor rendszerépítési tanácsot kérnek tőlem, ezzel kezdem, mert ennek az ívnek a mentén lehet reális keretek között nagyon jó hangú láncokat építeni. Kicsit axióma szerűen fogom előadni, mert így átláthatóbb:
- A jó hang alapvetően az elektronikán és a kábeleken múlik
- Ezen belül is elsősorban az erősítőkön és a kábeleken
- Sokkal jobb egy olcsóbb – de jó hangú – doboz egy komolyabb erősítővel, mint fordítva.
Ennek az az egyszerű oka, hogy a gyengébb doboz is lehozza azt a tartományt, amiben a jó erősítők erényei érvényesülnek, míg egy komolyabb, nagy felbontású hangdobozon nagyon tisztán jön át a gyenge elektronika ezer féle torzítása, „ kapjuk a pofánkba a mocskot ezerrel”.
- A végcél nyilván a / jó forrás – jó elektronika – jó kábel – jó doboz / kombináció.
A legtöbb esetben nem lehet a végcélt egy lépésben megvalósítani. Vagy forráshiány miatt, vagy az ismeretek hiánya miatt, vagy mindkettő egyszerre. Ezért az anyagilag menedzselhető rendszerépítés valahogy úgy néz ki, hogy
- Építs egy olcsó, de hallgatható rendszert, hogy addig is zenét hallgass ( lásd harmadik szint )
- Cserél le az erősítőt egy sokkal jobbra ! (Nagyon kevésből választhatsz! Itt tudnod kell, hogy milyen hangdobozt fogsz majd a következő lépésben venni !!! Az erősítőt ahhoz kell kiválasztanod. )
- Cseréld le a hangdobozt sokkal jobbra!
- Cseréld le a kábeleket a lehető legjobbra!
- Most már szinte minden jól szól, és a forrás oldalon ( Még mindig egy Marantz CD-5000-esen hallgatsz zenét…) minden apró változtatást jól fogsz hallani. Vegyél egy jó DAC-ot!
Heed Obelisk DA - egy jó forrás
Most jön az, hogy mennyire könnyedén adunk ki nagyobb összegeket. Ha az ötmilliós keret sem tűnik túl durvának, (hatodik stáció) és még némi tapasztalatot is szereztünk az idáig vezető úton, akkor ennyiből igazán jó berendezés birtokába lehet jutni. Ennyiből beléphetünk az analóg audio világába. Mert eddig a digitális forrás oldalán voltunk, a szűkös keretből nem jutott a 4-8 ezer forintos bakelit lemezekre, viszont ott a rengeteg letölthető lemez FLAC-ban. 5 millióért viszont lesz pénz mindenre. Olyanok jönnek szóba, mint a Heed új doboza vagy egy Shahinian, egy komolyabb futómű a Regától (RP6 vagy RP8) vagy az Audio Note TT2 a saját karjával , elektronikában pedig bele fog férni egy komolyabb hazai elő-végfok pl. egy Heed vagy egy Soner, esetleg az Aquincum LZ. „Amerika hangja” szerelmeseinek ott a Krell KAV-400 használtan, vagy egy kisebb Pass Labs egy Vandersteen dobozzal...
Rega RP-8
Vagy, szerezz használtan egy nagy Luxmant, pl. egy L530-as integráltat, vagy egy M-7-es végfokot egy C-05-ös előfokkal. Szuper. Aki a brit hifire voksolna inkább, akkor egy KEF Reference, vagy pl. a Bower & Wilkins nagyobb CM vagy 800 sorozatú dobozai mellé nehezen kritizálható egy Quad 909-es végfok, a fenti Luxman előfokkal. Szóba jön még egy komplett Linn rendszer, a Majik frontenddel, kicsit száraz, de hallgatható. CD opció: Naim.
Természetesen ezek bármilyen kombinációja is működik, de nem egyforma tonálisan. A fentiek csak példák, természetesen ezeken kívül is van más jó, értékes készülék, vagy rendszer, hallgassunk a saját fülünkre és ízlésünkre.
Luxman M-7 végfok. Helyén van egy ötmilliós rendszerben.
A csöves világ szerelmeseinek lehet jó egy komplett Audio Note rendszer ( ez az összeg ott még a belépő kategória…), de az AN egy zárt világ, nem keverhető más készülékekkel.
- Úgy érzem, itt elértük a racionális audio határát.
Ezen felül az ár/minőségugrás görbe nagyon ellaposodik. Sok pénzért alig kapunk valami pluszt. Ezen a szinten talán egyedül a hangdobozok terén lehet ténylegesen előre lépni, vagy egy komolyabb Jeff Rowland vagy Gryphon erősítővel, de egyébként itt már nüanszok kerülnek milliókba.
Az én olvasatomban, amikor a kicsit nagyobb térhatás, vagy egy kicsivel nagyobb dinamika, jobb hangszer-szeparáció ára összemérhető egy Seychelles-szigeteki nyaralás, egy Karib-tengeri vagy egy Antarktiszi hajóút árával, akkor nem igazán kérdéses melyiket kellene választani.
Jobb ezt átélni, mint egy interconnect 9 ezer dollárért....
Disclaimer…
Teljesen világos, hogy a racionalitás határa mindenkinél másutt húzódik. Ezért, így utólag, elnézést kérek mindazoktól, akik sérelmesnek ( netán szánalmasnak ) éreznék egy pár milliós anyagi határ említését. Az írásomban felhozott racionalitást nem bárkinek a pénztárcájához, hanem a High-End Audio világának ismert ár-minőség viszonyaihoz, ill. ennek az élet egyéb, hasonló vagy nagyobb értéket képviselő dolgaihoz mértem. Ez egy sajátos látásmód, egy vélemény.
Mindenki számára ott a szabad választás, a lehetőségeken belül.
