Kedves Olvasóm,
az angol Rega céget aligha kell Neked bemutatni, de ha annyira új lennél a hifis világban, hogy soha még ezt a márkanevet nem hallottad, sürgősen nézz utána, ez egy legendás, jó csengésű név. Nem csak a lemezjátszók vonalán ( bár most erről lesz szó ), a Rega erősítőben és CD-ben is oda tudta tenni magát, a saját árkategóriájában bizton állíthatom.
Mégis, a lemezjátszó az a láncszem, amit a Rega név hallatán a legtöbb audiofil vizionál, feldereng előttünk egy Planar3, vagy egy RP10, vagy bármi ami e kettő között húzódik. Mitől ez a nagy hírnév? Nos, s Rega (Roy E. Gandy) a 80-as években megalkotott valamit ami akkor nagyon kellett. Egy letisztult, egyszerű, de minőségi lemezjátszót, normális áron. A Planar2 és Planar 3 erénye abban rejlett, hogy mentes volt mindenféle flikk-flakktól, nem kellett állítgatni rajta semmit sem, a dealer beszerelte a hangszedőt, és csá viszlát, a vevő már vihette is, otthon csak összedugta az erősítővel és ment. Nem kellett utánállítani, hangolgatni, max két-három évente szíjat cserélni olcsóér' és kész. Ugyanakkor - a Planarok tudtak valamit amit más lemezjátszók csak a két-háromszoros árkategóriában tudtak: ritmikusan szóltak, hozták a zene egyik leglényegesebb, a hallgatási kedv szempontjából elsődleges vonatkozását. PRAT - ahogy az angolok rövidítik, Pace, Rhythm, Timing. Tulajdonképpen, ha csak ezt az aspektusát nézzük a dolognak, a Regák a mai napig is elmondhatóan, a High-End kategóriában vannak, sok olyan felső kategóriás lemezjátszó létezik ami meg sem közelít egy Regát ritmikailag.
A régi Planar 3 a japán Acos gyártmányú RB-200-as S-karral, még mindig nagyon ajánlott vétel
Angliában, a Regák szülőhazájában akkortájt épp dúlt a japán konkurrencia elleni ideológia-háború, félő volt, hogy a csíkszemű csúcstechnológia, a Direct Drive letolja a piacról a hazai ipart, így hát a brit audio-sajtó minden igyekezetével azon volt, hogy a szíjhajtást népszerűsítse, és elmondja a DD-t mindennek ami rossz, zeneietlen, darabos, stb. ami kegyes hazugság volt ( az angol gyártók szempontjából ) de - hazugság. (Hát ennyit a médiáról) Szóval, a szíjhajtású Regák jó sajtót is kaptak, minden együtt volt a sikerhez.
Miből áll össze egy Rega? Elképesztően kevés dologból. Adott egy faforgács-lemez, ami kap egy vinyl bevonatot, hogy jól nézzen ki, illetve, a bevonat ( megfelelő anyagból, megfelelő vastagságban) elnyomja a forgácslemez bizonyos rezonanciáit. Egyszerű, könnyen gyártható, hatékony. Fúrunk bele egy lyukat, ebbe beletolunk egy kellően precíz (semmi extra) csapágyat, amelynek a tengelyén ott figyel a ráöntött, műanyag szíjtárcsa. Újabb 3 furat, jön egy motor, szíj, majd még egy furat, amibe beletoljuk a hangkart. Alulra kell 3 rezgéscsillapító láb. Egyszerű motorelektronika, másfél méter kábel. Már csak egy üveg lemeztányér kell a boldogsághoz az adekvát filc lemezalátéttel, és kész a Rega. Ennyi. Se rugók, se tápegység, se precíziós fémtányér, semmi különös. DE - bekapcsolod, és dobogni kezdesz a lábaddal. Ez a Rega magic. Hogyan lehet valami ami annyira egyszerű mint a faék, mégis extrém módon hallgatható, meggyőző, újbóli lemezhallgatásra csábító?
Az elmúlt évtizedekben a fenti erények rengeteg rajongót szereztek a Regáknak, és mint a legtöbb kult eszköz esetében, erre is kialakult egy tuning-háttéripar. Maga a cég is folyamatosan lépked előre, a másik nagy dobásuk ugye, a saját hangkar volt, RB-250 és 300 néven, amelyek elképesztő üzleti sikert hoztak. Nem mintha az eredeti RB200 ne lett volna elég jó, sőt. Éppen ez volt a baja. TÚL jó kar volt, igazi precíziós remekmű, DE japán, és ezt egy vérbeli angol nem nézi jó szemmel. Ráadásul, mint ilyen, drága. Vámok, árfolyamok, szállítás, túl drága lett az RB200 ahhoz, hogy a Rega továbbra is versenyben tudjon maradni, és a haszonkulcs is jó értéken álljon. Kellett egy egyszerűen gyártható angol termék.
RB-300 - Best buynak nem megy el, de jól tuningolható
Az RB300 titka abban áll, hogy a Rega Planarhoz tervezték. Furcsa kijelentés, de vizsgáljuk meg miért lehet ez igaz. A Planar 3-al és az RB200-al a cég felállított egy nagyon magas sztenderdet, ami sikeres lett. A cég ezt a sikert szerette volna tovább vinni ( szigorú üzleti érdekből ) de alacsonyabb előállítási költségek mellett. Tehát tervezni kellett egy olyan kart, ami a, olcsóbb, b. angol gyártmány, c. legalább olyan jól szól, d. kompatibilis az újabb, terjedőben lévő MC hangszedőkkel is. Tehát, az RB300-nak hasonlóan magas minőségűnek kellett lennie mint a Koshin karnak, és önmagában ez a tény feltolta azt a High-End aljára. Versenytársai jóval drágábbak voltak. Az olcsóbb változat (RB250) sem volt sokkal gyengébb, és csak az ellensúly kialakításában különbözött, meg a tűerőt lehetett rajta kevésbé elegánsan ( de hangzás tekintetében előnyösebben, mint később erre fény derült) beállítani. A kúpos, elegáns karcső nagyon szerethető megjelenést adott, a mai napig is egyfajta esztétikumnak számít.
Ugyanakkor, a tömeggyártásba vitt kar nem mindíg hozta a design alapján elvárható szintet. A legtöbb baj a csapágyakkal adódott, amelyek néha megfelelőek voltak, sokszor viszont nem eléggé, hol van már a Koshin preciziója? Mások a kábelezését tartották a gyenge pontnak, ma is nagy divat a Rega Rewiring. Aztán jött egy cég, aki rámutatott, hogy a kar igazán gyenge pontja - az ellensúly felfüggesztése. Az RB300 csak attól volt jobb kar az RB250-nél, hogy ott fémből volt az ellensúlyt tartó karvég.Az Origin Live megalkotta a saját elképzelését ennek a problémának a megoldására, és láss csodát, az RB250 egy OL ellensúllyal komoly versenyben van a nagy karokkal, még halványan jobbnak is bizonyult a - szintén OL ellensúlyos - 300-asnál, átkábelezés után különösen.
Az RB karokat sok más gyártó is átvette, rebrandelve ( saját márkanevet biggyesztve rá), így megtalálhatjuk a NAD, a Goldring, az Edwards Audio gépein is. Érdekes módon, úgy tűnik, hogy a Rega szelektálja a karokat, és a más cégeknek átmárkázásra átadott karok a szűrőn kihullott, gyengébben sikerült példányok, ahol vagy a csapágyak, vagy a külső kivitel terén van némi tökéletlenség.
Na jó, ennyit erről, lássuk, hogyan is lehet egy Regát csúcsra járatni? Mint említettem, rengeteg cég kezdett tuning-alkatrészeket gyártani ezekhez a gépekhez. Ha már a karoknál tartottunk, az ellensúly csere divatját felkapták mások is, az Origin Live mellett ott a Michell Technoweight, az Expressimo, a Posiloc a The better Audio Co.-tól, vagy a Groovetracer Amerikából, a VTAF , az Isokinetik, az SRM-Tech, esetleg az Audio Origami, és még sorolhatnánk.
Groovetracer ellensúly egy RB-303-ason
Az ellensúly+karvég csere jelentős javulást hoz, a hang fókuszáltabb, sávszélei kiterjedtebbek lesznek, dinamikailag is sokat javíthatunk ezzel, mindenképpen megéri.
A másik terület ahol az eredeti Regákat sok kritika érte, a szíjtárcsa esete. Komoly géptől kissé méltatlan, rangon aluli egy ilyen plasztik holmi használata, ezért akik nem először láttak CNC esztergát közelről, viszkető késztetést éreztek egy rendesebb tárcsa legyártására. Ami aztán meglett plexiből ( SRM ) meg aluminiumból (Groovetracer, Isokinetik ) , de végül is az eredetin is lehet sokat javítani Sorbothane rezgéscsillapítókkal (SRM). Szerintem itt a leglényegesebb változást az hozza, amikor a tányért elcsatoljuk a szíjtárcsától. Azt kell megoldani, hogy a tányér ne üljön rá teljes felülettel a tárcsára, hanem tegyünk a kettő közé 3-5 db kis sorbothane pogácsát. Nyílik a tér, artikuláltabbak a közép és magas hangok, finomabban szól az egész.
Groovetrace alu szíjtárcsa, a csapágygolyót is cserélni szokás zafír vagy rubin anyagúra
A következő elég hatékony tuning lépés a motor táplálása. Ezt a cég is elég kritikusnak (és az olcsóbb gépeken szükségszerűen elnagyoltnak) érezhette, mert kijöttek a Rega TT PSU-val, ami kifejezetten az újabb, 24V-os motorral szerelt gépekhez jó, meghökkentő javulást hozva szinte minden téren. A régebbi, 110V-os motorral futó gépek gazdái se essenek kétségbe, van nekünk egy hazai gyártmányunk erre a célra, a kitűnő Heed Orbit, ami nem csak a Regákon, hanem komolyabb, nagy gépeken is nagyon a helyén van.
Mai szemmel nézve, már nem nagyon áll meg a plinth, azaz az aljlemez kivitele sem, az újabb technikákat kipróbálták a Rega nagyobb gépeinek fejlesztése során, így jött létre a P5-P7-P9, majd a még újabb RP-sorozat darabjai, ahol immár új anyagszerkezetből készül az aljlemez, magas fényű lakkréteggel. A Regánál is ráébredtek, hogy a kritikus rész a tányércsapágy és a kar közötti vonalon van, ott kell a dolognak plusz merevséggel rendelkeznie. Így a legújabb RP-ken kapunk alul-felül egy kiegészítő merevítést,ami szerintem még mindig nem olyan jó mintha ezt a részt eleve aluminium-méhsejtből hoznák létre, de ez csak egy vélemény. Így olcsóbb gyártani, és a jövőbeli modellekhez is kell maradjon technológia...
P9 - RB1000 a felső kategóriában
És akkor el is érkeztünk egy újabb jó kis tuning területhez, a lemeztányér-cseréhez. Az eredeti üveg tányér, tömegénél fogva nagyon jó a 110V-os motorral szerelt gépeken, egyenfutás szempontból, de a 24V-osakon ez a probléma csökkent, így lehetővé vált egy régebbi találmány ( Pink Triangle ) használata. Az acryl (plexi) tányér jobb hangot ad, némileg a lemez rezonanciákat is elnyeli, szóval logikus lépés, ha már az előzőeket megtettük. Az elműlt 20 évben vagy tucatnyi acryl tányért adtam el Rega tulajdonosoknak, saját Regáimon is ezeket használtam, és összefoglalóan elmondhatom, hogy alapkiépítésben, amíg máshoz nem nyúltunk hozzá, az acryl nem sokkal több mint optikai tuning. Előnyei akkor kezdenek kiütközni, ha van rendes tápegységünk, kar-ellensúlyunk (RB200-on nem kell) és a motort is leválasztottuk az aljlemezről.
Az eredeti Planarokon a motort egy gumigyűrű tartja félig elcsatolva, ami semmiképpen sem jó megoldás, az egyenfutásra elég káros mert a motor rezgése rángatja a szíjat, és a motor rezgéseit sem csatolja el az aljlemeztől kellőképpen. Mit lehetne tenni? A Rega a 24V-os motorra voksolt, ami eleve kevesebb rezonanciát termel, amit a TT-PSU-val tovább lehetett csökkenteni. Mások inkább a motor és az aljlemez közötti kapcsolat végső megszüntetésében látták az üdvözítő utat, az SRM-tech Rega Silent Base áthelyezi a motort egy,az aljlemez alá helyezendő plexi alj-aljlemezre ( ha van pre-pre, akkor alj-aljlemez is lehet, nekötekedjélmán...) amitől sorbothane rezgéscsillapító pogácsák csatolják el az aljlemezt. Állítólag ( nem próbáltam ) ez egy nagyon hatékony tuning, ami jelentős feltisztulást hoz hangban.
Ha mindezekkel megvolnánk, következik a szíj. Ne gondoljuk, hogy egy gumiszíj nem lehet jelen hangzás tekintetében. Nagyon is. Ahány szíj, annyiféleképpen szól. Ennek észrevehetősége is nagyban függ a korábbi tuningok meglététől, és persze rendszerünk egyéb tagjainak felbontásától, áteresztő képességétől. Mostanában divatos és jó visszajelzésekkel bír a fehér szíj (gyári Rega) de számtalan utángyártott szíj is létezik. De ha már, a fehér szíj sokak szerint sokkal jobb hangot ad, érdemes kipróbálni.
Még egy utolsó nagy dobás: Vibrapod.
A Regák nagyon érzékenyek a külső rezgésekre, minden olyan tevékenység, ami az aljlemez rezgésmentesítését célozza, eleve csak jó lehet. Sokan esküsznek a Vibrapod-ra, mint egy hatékony módszerre, mások az Isoblock-ot szeretik jobban, de én ezt mindenképpen megtoldanám egy falikonzollal, az legalább ennyit kell hogy javítson a helyzetünkön a Világmindenségben.
Ha van elég pénzed, ne járd végig a rögös utat. a Te megoldásod:
