Állandóan szembesülök azzal a szomorú ( kinek-kinek, persze....)  ténnyel,  hogy nem mindenki olyan öreg motoros a HiFi-ben mint magam, és néha a legalapvetőbb fogalmakat is magyarázni kell a fiataloknak. Ez nyilván nem az Ő bűnük, más korban, más készülékek között nőttek fel, számukra az elsődleges zenei műsorforrás a mobiltelefon      ( Anyám, borogass...)  vagy jobb esetben a laptop, és minden más csak ez után következik, HA következik. Ilyen hálátlan körülmények között elég retro-utánérzése van az embernek, ha olyan készülékekről szándékozik írni, amelyek már gyűjtőnevükön is ismeretlenek a többségnek, múltbéli kacatoknak számítanak, hasonlóan a macskaszemhez, meg a fédervájszhoz.

Szóval, ha mégis csak meg akarod tudni, miről is lesz szó itt, akkor egy mondatban, a Receiver ( angolból áthozva, ejtsd: riszíver.... :-) ) az egy kombinált-készülék, amelyben egy dobozba építve megtalálható egy többsávos rádió-vevő és egy sztereo (néha, régebben kvadró) erősítő.

Híresség a múltból: Pioneer SX-1080

Receiver-történelem

A receiverek megjelenése tulajdonképpen a rádiókészülékekkel azonos időszakra tehető, valamikor a 20-as, 30-as évekre, amikor is a sztereo még ismeretlen fogalom volt, és annak kellett örülni, ha akár csak egyetlen csatornán is, de megszólalt valamiféle adás. Viszont a megszólaláshoz a jelet erősíteni is kellett, akkoriban még elektroncsővel, így aztán tekinthetjük úgy, hogy a kezdeti mono 2-3 csöves rádiókészülékek már látens receiverek is voltak, csak akkor ezt még senki sem tudta.

Az egyik első receiver - a Néprádió

Később, a rádióadások számának terjedése magával hozta az ú.n. Világvevő-k megjelenését és elterjedését, ami technikailag annyit jelentett, hogy rádió készülékünk immár a 3 leggyakrabban használt sávban (LW - Long Wave, Hosszú hullám, MW - Medium Wave, Közép hullám, és SW- Short Wave, rövid hullám ) egyaránt képes volt működni, és viszonylag széles frekvencia tartományban érzékelni, "fogni" az adókat. Az efféle "High-Tech" dolgok persze kissé megbonyolították az addig elég "eccerű" kis készülékek felépítését, és a sávok közötti lavírozgatáshoz, hangolgatáshoz már több gomb és kapcsoló kellett.

Minerva Világvevő rádió

Rájöttek továbbá, hogy minél rövidebb hullámsávon ( nagyobb frekvencián ) visszük át a jelet, annál irányítottabbá válik, és a korai Amplitúdó-moduláció helyett ( ez azt jelenti, hogy a vivőfrekvencia erősségét változtatták meg a hangjel által, majd ezt alakították vissza a rádiókészülékben, a vivőfrekvencia kiszűrésével), később elkezdtek egy sokkal jobb minőséget ígérő technikát alkalmazni, a Frekvencia Modulációt ( FM ). Az FM technika kivételesen jó hangminőséget ígért, ugyanis itt az átvihető hang frekvencia-tartománya nincs korlátozva a vivőfrekvencia által. Az ezzel a technikával épülő új receiverek - bár még monoban nyomták - már a kor technikai csodáinak számítottak. A gyártó cégek igyekeztek ezeknek a modelleknek már elegáns, luxus kinézetet tervezni, így jöttek létre a kor csúcsmodelljei, a SABA ovál hangszórós receiverei, vagy Magyarországon az Orion és a Terta nagyobb gépei.

SABA Meersburg - dupla hangszórós világvevő receiver

A 60-as évek végén új elektronikai eszközök jelentek meg, amelyek forradalmasították a hangvisszaadást, és a rádiózást is. Nyugodtan nevezhetjük korszakalkotó találmánynak a Tranzisztort, mert lehetővé tette az addig nagy méretű készülékek miniatürizálását, hordozhatóvá tételét, és az áramfogyasztás csökkenését. A korai tranzisztoros készülékek ugyan sokkal gyengébben szóltak a csöves nagyapáiknál, de ezzel akkoriban nem nagyon törődött senki, mindenki a kis zsebrádiók hordozhatóságától volt hanyatt esve. A tranzisztor és az ebből kifejlődő mikroelektronikai ipar nagy nyertesei a japánok voltak, akik még akkor megvették a tranzisztor teljes gyártási jogát, amikor arról még Amerikában, a feltalálókat foglalkoztató Bell Labs-nál (később Texas Instruments)  sem volt tiszta kép, hogy pontosan mire is fogják majd használni ezt az eszközt.

Az első tranzisztor, és a feltalálók. Aligha tudták, hogy a találmányuk teljesen átformálja majd a világot

A receivert, mint eszközt a végső kipusztulástól a sztereo rádióadás megjelenése mentette meg, amely nagyjából egybe esett a miniatűr rádiók tömeggyártásának kezdetével. Az URH (Ultra-Rövid Hullám) sávban sugárzott FM sztereo, a térhangzás akkora technikai előrelépés volt minden addigihoz képest hangzásban, tisztaságban, dinamikában,amekkorát a szórakoztató elektronikai ipar szinte azóta sem tudott nagyságrendben felülírni, még a mozit forradalmasító Dolby Digital-t is ide értve. Ehhez a hanghoz pedig kellett valami, amit a miniatűr rádiócskák nem tudtak felmutatni: TELJESÍTMÉNY.

A sztereo hang életnagyságú, eredetihez közelítő dinamikájú megszólalást ígért, de csak megfelelő teljesítmény és hangszóró méret esetén. Ráadásul a jó sztereohoz a két hangszórót egymástól távolabb kell elhelyezni.Nos, kézenfekvő volt az addig a készülékbe beépített hangszórók különálló dobozokba építése, és a rádió-erősítő egység addigi alapelveinek újragondolása. Hát így jött létre a mai fogalmaink szerinti Receiver, a rádiót és egy sztereo erősítőt magában foglaló műsorforrás. Mint mindig a technika történetében, ha egyszer valami létrejön, azt hamarosan elkezdik finomítani, fejleszteni, képességeit kibővíteni. Ez a törvényszerűség egyaránt igaz a kávédarálótól, a receivereken át az űrrepülőgépekig.

A receiverek fejlődési irányát a mérnökök először a lesugározható frekvencia-tartomány kibővítésében látták ( akkoriban ez volt a kihívás), mert az első germánium-tranzisztorok még nem voltak túl gyorsak, így az általuk erősíthető frekvencia sáv is szűk volt. Az áttörést a szilícium, mint tranzisztor alapanyag alkalmazása hozta meg, az ebből a kvarckristályból ( tulajdonképpen homok....) előállított félvezetők sokkal fürgébben nyitottak-zártak, mint korábbi elődeik. ( Nem azért félvezető, mert félig vezet, hanem mert szabályozható a rajta átfolyó áram. Épp mint egy csap, ha nyitom egyre erősebben jön a víz, ha zárom, egyre gyengébben, ugyanaz az elv, csak elektronikusan, a bórral szennyezett szilícium kristályon belül). Az emberi halláshoz való igazodás fontosságát jelezte az 1957-ben megjelent német ipari szabvány, a DIN 45500, ami a HiFi-szabványként (High-Fidelity, Nagy Hanghűség) terjedt el a köztudatban. Ez rögzítette a szükséges sávszélesség, torzítás és dinamika értékeket, így a továbbiakban csak azokat a készülékeket fogadták el "jó hangú"-nak, amelyeken ott díszelgett a HiFi-szabvány logója.

Szilícium tranzisztorokkal nem volt nagy "cucc" HiFi szabvány szerinti paramétereket biztosítani egy készüléknek, így hát a mérnökök Saulusokból Paulusokká lettek, és áttértek ( no, nem a keresztény hitre...hanem...) a teljesítmény növelésére.A 60-as évek új generációja imádta a zenét, ezerrel ment a rockandroll, később a Beatles, és a srácok kíméletlenül nyomták a hangerőt, mint "a jampecok a Chevroletben agyba-főbe a dudát." Ne felejtsük el, a kor fő műsorforrása még mindíg a rádió! Hanglemez ugyan már van nagyobb számban, de még drága, és nehéz beszerezni. Viszont a rádióadók tolják a slágereket, a többség rádiót hallgat. És egyre jobb minőségben szeretné ezt tenni, egyre hangosabban.

Megjelennek a Receiver-aranykor első komolyabb készülékei, rendre a német és japán gyártóktól, a Nordmende, az ITT, a SABA, a Grundig, a holland Philips és a japánok, a Pioneer,, a Sony,a Sansui, a Hitachi, a Sanyo, az AKAI, de ugyanígy Amerikában a Marantz vagy a Harman-Kardon is beszáll a ringbe. Átlagosan 20-50W közötti teljesítmény a jellemző, de a készülékek már fogadják a lemezjátszók mágneses (MM) hangszedőinek jelét is ( Phono erősítő) sőt, a szintén elterjedt szalagos ill újabban kazettás magnók is ráköthetők,

Mint mindíg, vannak akik mindent bele akarnak integrálni egyetlen dobozba . (Ma ez a tendencia a mobiltelefonok esetében figyelhető meg, a történelem ismétli önmagát - mert ilyen az emberi természet) A receivert sem kerülte el ez a hatás, néhány cég látott logikát abban, ha minden populáris műsorforrást beletuszkolnak egy - jó bazi nagy házi zene-központba. Legjobb példája ennek a Grindig RPC sorozata, lemezjátszó, kazettás magnó, rádió, erősítő, egyetlen házba zsúfolva.

Grundig RPC-300, minden egyben

A japánok viszont feltalálják a HiFi-tornyot, ahol minden részegység külön dobozban kap helyet ( drágábban lehet eladni), az azonos méretű készülékek egymásra helyezhetők. Kell a függőleges megoldás, mert a japán lakás alapterülete túl kicsi a széltében terjeszkedéshez...

A receiver aranykor az 1980-as években volt, ekkorra nagyon kiforrott, kitűnő minőségű elektronikák jöttek létre, némelyik hatalmas, több száz Wattos teljesítménnyel. Alábbiakban egy rövid válogatás a legjobbakból:

Sansui elegancia : G8700

Sansui G-22000 - az egyik legjobb

A Pioneer is kitett magáért: SX-9100, fa oldallapokkal

SONY STR-V6 a kategória legjobb erősítőjével, V-MOS FET-ekkel

Marantz 2285

vagy éppenséggel egy AKAI...

de a magyar ipar sem szeretett volna lemaradni....Videoton Cleopatra

Receiverek persze most is vannak még, csak jószerével nem így hívják őket. Ma inkább a házimozi-erősítő a divat, amiben természetesen van rádió tuner is, de ezeknek a modern receivereknek a fő műsorforrása valamilyen külső digitális lejátszó, és már csak azok emlékeznek a rádió-középpontú zenehallgatásra, magnózásra, akik olyan régen születtek mint én....

Az utolsó szó jogán, egy jobb receiver ma is megér egy misét. Ha valakinek tetszik ez a külcsín, és venne egyet, csak bíztatni tudom. Az elektronikájuk átvizsgálásra, néhány alkatrészük cserére szorul, de jó érzés helyreállítani a régi jó dolgokat. Megőrizni a múlt egy szeletét a jövőnek, vagy csak magunknak, amíg kedvünket leljük benne. A hálószobában másodkészülékként, vagy a műhelyben, háttér-rádiózásra, esetleg a hétvégi házban, hogy ott is szóljon valami, ha épp ott töltjük az időt.

Aki pedig a külsőt megőrizné, de a belsőt szívesebben cserélné mai sztenderdekre, ennek sincs akadálya. Relatív kis befektetéssel ki lehet cserélni a végfokozatot és a tápegységet egy komolyabbra, így meglephetjük barátainkat egy 40 éves receiverből megszólaló High-End hanggal. Ha valakinek ilyen vágya van, szóljon, vállalom az átalakítást ! :-)

Gábor, Audio World