Egészen bizonyos vagyok benne, hogy minden lemezjátszó-gazda sorstársunk fejében megszületett valaha ( előbb vagy később, mindegy ) az a dilemma, hogy
mennyi az az összeg, amit hangszedőre érdemes egyáltalán költeni?
Azoknak, akik valamilyen alapgéppel rendelkeznek ( Rega Planar 3-ig bezárólag ) ez a kérdés eléggé elvi, mert ezeken a gépeken nem nagyon fogunk 100 ezer Ft feletti pickupokat látni, nem is volna túl sok értelme. Bár, ha már a Planar 3-at ( vagy P3-at, vagy RP-3-at ) említettem, azokon néhány jól tájolt tuning után komolyabb hangszedők is jól érezhetik magukat. De most maradjunk az alapgépeknél. Tulajdonképpen nagyon szűkös választékból válogathat az alapgép-gazda, könnyű karokhoz ( Project, Dual, meg a japán karbonfiber karok) ott vannak az Ortofon 2M-ek, meg a Grado-k, esetleg az Audio Technica MM-jei, vagy a Shure M97E. Továbbá – valamelyik Nagaoka. Lásd később. Középnehéz karokhoz ott a Shelter 201, esetleg egy olcsóbb Goldring,. Vagy…lásd később.
A komolyabb gépek gazdái lehetnek nagyobb dilemmában, mert egy Linnen, vagy egy Avid-on, esetleg egy Clearaudio-n ( de itt mondhatnék bármely más, valamire való futóművet) simán elfut egy 2-500 ezer Forintos pickup is, hol a „sweet spot”, a reális balansz a jó hang és a megfontolt kiadás között? Jobbak-e annyival a drágább hangszedők, mint azt az árcédula sejteti, vagy van valahol félúton innen egynémely modell, amelyek a nagyok kvalitásai felé kacsintanak, de nagyon is evilági summáért kínálkoznak megvételre?
Minthogy magam is egy egészen elfogadható front-end ( így nevezzük a nívós futómű-kar párosokat) gazdája vagyok, ez a kérdés persze nálam is felmerült, és igyekeztem jól átgondolt választ találni rá. Az igazán jó futóművek / karok elég „transzparensek” ahhoz, hogy a hangszedő minden kis rezdülése, nyikkanása, torzításai, de még mechanikai illesztetlensége, és egyéb nyűgei is átjöjjenek, jól hallhatóvá téve azokat. Emiatt tisztán fogjuk hallani, ha egy pickup nem tud felnőni a feladathoz, ha felbontás, vagy dinamika hiányos, esetleg tonálisan van erőteljes „karaktere”, vagyis valamely frekvencia tartományt élénkebben, vagy gyengébben adja vissza a többinél. Itt nincs a kisebb gépekre jellemző jótékony legömbölyítés, vagy a mindent egy síkra kényszerítő felbontás hiány, a felső kategóriás gépek legtöbbször szétdobják a mezőnyt, sokkal több árnyalatból állnak az egyes hangszedők közötti különbségek.
Az audiofil dilemma abban áll, hogy jól hallom, hogy egy 300 ezres pickup mennyivel jobb, mint egy 100 ezres. Ugyanakkor, nem tudok évente cserélgetni 300 ezres hangszedőket. Ha hozzájutunk egy high-end pickuphoz, esetleg még meg is kedveltük azt, szeretnénk megőrizni hosszabb távra. Ezzel az igénnyel rögvest el is jutottunk oda, hogy KÉT hangszedőt kell használjunk. Egy igazán jót, a tervezett, nyugodt, (éjszakai) zenehallgató óráinkhoz, és egy valamivel olcsóbbat, a hétköznapi háttérzenéhez, amit esetleg még kedvesünknek, gyermekeinknek is megengedünk rápöckölni a lemezre. Sajnos, ha a két hangszedő között nagy a hangminőség-szakadék, az engem speciel eléggé zavar, az olcsóbb darabnak is elég jónak kell lennie, nincs apelláta. (Nincs gyerek-veszély, az én kölykeim nem piszkálják a lemezjátszómat) De hol az a kategória, ami nem teljesen hallgathatatlan egy Supex, egy DL-103R vagy egy Ortofon Kontrapunkt / Cadenza után? Emellett, elég olcsó ahhoz, hogy egy-két évente akár le is lehessen cserélni, és illeszkedik is a meglévő hangkarhoz? Ha erre a kérdésre megtalálom a választ, az az alapgépek gazdáinak is egy jó mozzanat lesz, mert ami nálam még épp jó, az ott, egy Regán, vagy egy Project-en A LEGJOBB VÉTEL.
Sajnos, abban a speciális helyzetben vagyok, hogy egy relatíve nehéz kart használok, az Acos Lustre shell nélkül 8 gramm, a legkönnyebb SME shellel 14, míg egy vérbeli AT magnézium shellel már 21 gramm, és ez csak maga a kar, hangszedő nélkül. Nekem muszáj a közepes, vagy az alatti engedékenységű hangszedőknél maradnom. Mennyivel könnyebb helyzetben vannak a Regások, az RB-300 és variánsainak mozgó tömege 11-12 gramm közötti. Sokkal szélesebb az azokba tehető pickupok köre. Nézzük, mik jönnek szóba:
- Audio Technica AT-95E vagy VL
Talán a világ egyik leginkább félreismert hangszedője, sokan veszik meg mert hihetetlen olcsó, de aztán meg szidják, hogy nincs mélye, magasba húz, túl fényes, stb. Pedig csak annyi a helyzet, hogy nem olvassák el a gyári adatlapot, és nem tudják, hogy az ott megadott 6,5-ös ( japán, 100Hz-en mért ) engedékenységi érték az átszámítva 11 mikron/mN, vagyis ez a darab nem lesz jó a könnyű karokhoz, kell hozzá egy legalább 16-17 grammos kar. Ha mégis egy könnyebbe kell tennünk, legalább tegyünk hozzá pár gramm plusz súlyt. Máris lesz mélye, és nem süvít a magasa. Az Amerikából, az LP Gear-tól rendelhető VL változat sokkal jobb mint a zöld tűtartós szokvány 95E, merthogy abban egy Jico által szállított Vital Line (hyperelliptikus) tű van, ami finomabb magas hang visszaadást tesz lehetővé – némi felár fejében.
- Nagaoka MP-110
Folytatva az alapáras modellek listáját, a szintén japán Nagaoka MI (moving iron) hangszedői is jó vásárlói visszajelzésekkel bírnak. Ezeknek magasabb az engedékenysége, ezért jól érzik magukat egy Rega karban. Bár a Nagaoka szintén elliptikus tűt használ, mint az AT, mégis valahogy az MP-110 tűje jobban lehet csiszolva-polírozva, mint a versenytársáé, kevésbé szedi össze a port a barázdából, és a lemezzaj is alacsonyabb. Azt gondolnánk, mivel egy MI-rendszerű betétről beszélünk, ahol kisebb a tű által mozgatott tömeg, hogy a magasban nyitottabb lesz ez a pickup. Végül ez a papírforma nem jön be.
- Aztán itt a Shelter 201, ami egy nagy nevű márka legkisebb képviselője, és még ebbéli minőségében is majd’ 70 ezret kóstál, ezzel rögtön duplázza a tétet a korábbiakhoz képest. Ez is jól elvan egy Rega karban, és szokás szerint elliptikus a tűje. Külsőre könnyű összetéveszteni a Sumiko cég Pearl fantázianevű kis gyöngyszemével, de ha meghallgatjuk őket, kiderül, hogy a Shelter 201 igazibb gyöngy. Belül a két pickup nem teljesen ugyanaz. Az árkülönbség több mint reális.
Az összes eddigi modellnek van egy hendikepje, mindegyik viszonylag magas belső induktanciával bír, ami behatárolja ezeknek a hangszedőknek a magas hang átvitelét, a szokvány 400pF-os karkábel kapacitást figyelembe véve. Mi lehetne a módja, hogy levegős, könnyed, nyitott hangképet kapjunk, miközben a mélyek is megmaradnának? A válasz egy MC hangszedő, de az alacsony ár okán, most maradjunk egy illesztő trafót nem igénylő, magas kimenetű változatnál.
- Denon DL-110
Kis bordó izé, öntött műanyag házban, nagyon könnyű. A tű, jó MC hagyományokra alapozva – nem cserélhető. Már megint egy agyafúrt ötlet a japánoktól, a tűnek csak oldalkiterjedése van, az előre-hátra irányokban lapos, mint az Alföld. Talán ez így anyagtakarékos…. Oldalirányban viszont olyan a kialakítása, hogy nagyon közelít egy jobb fineline felé, ami szép térhatást ígér. „Nude square shank” a Denon terminológiája szerint.
Szóba jöhetne még ebben az illusztris társaságban valamelyik nagyobb Ortofon 2M, de azokat teljesen diszkvalifikálja a nagyon magas, 20-as feletti engedékenység, talán a Dual karokhoz jó lehet egy ilyen ( Bronze vagy Black ) de itt nálam esélytelen. A 2M-ek amúgy sem szólnak elég zeneien szerintem, úgyhogy nem vérzik a szívem utánuk.
További jó választás lehetne egy Dynavector 10x5, ami szintén magas kimenetű MC, de ez már 100 ezer Ft körül jár, kicsit kívül esik a hazai Best Buy kategórián, bármennyire is jónak tartják.
Ide kellene sorolni az Audio Technica AT7V-t, ami egy főképp Japánban forgalmazott modell, de beszerezhető az LP Gear-nél is. Hasonlóan az AT95VL-hez, ez is alacsony engedékenységű, és hyperelliptikus a tűje, vagyis potenciálisan egy kitűnő hangszedő – csak ne volna olyan állati ronda.
Ismét kicsit kilógva a másodhangszedőknek engedélyezett árkategóriából, nagyon szívesen meghallgattam volna egy Goldring 2300-at, a maga Fritz Geyger FG2-es tűjével, csak sajnos ez is inkább egy 11-13 grammos (Rega) karba való, az én Lustre-m túl nehéz ehhez. Potenciálisan ez is egy remek választás lehet.
Mióta a Shure beszüntette a V15-ös sorozat gyártását ( tipp: Az LP Gear-en még lehet kapni eredeti gyári V15/3-at…. ha valakinek ez kell, hát igyekezzék… ) azóta a Shure-tól csak két esélyünk van olcsón jó hangszedőt venni. Az egyik az M95HE cirka 60 ezerért, vagy az M97E, ami 25 körül jár, de így, magában sajna elég kis….hm,….namindegy. Viszont, ha már a sors ezzel a kívülről elég V15 utánérzésű mütyürrel vert meg bennünket, legalább csinálhatunk belőle elfogadható pickupot – egy nagyon könnyű karhoz. Az eredmény sokkal jobb lesz, mint egy Ortofon 2M ugyanennyiért. A japán Jico honlapján 133 Dollárért rendelhetünk hozzá SAS tűt, ami a világ egyik legkifinomultabb tűje – csak 25-30 közötti az engedékenysége. Ha még valaki használ NAD lemezjátszót, ezt a variációt neki ajánlom, épp abba való.
Végezetül pedig a Clearaudio Artist Ebony jelenthetné a kategória csúcsát – de ez már nem csak engedékenységben, hanem árával is nagyon kilóg a sorból, cirka 120 ezer Ft, ami sokaknál nemhogy másodhangszedőnek sok, hanem egyáltalán, hangszedőnek sok, lett légyen az bármennyire is jó különben.
Szűkítsünk!
A fenti listából nálam három modell jön szóba, de mivel további kettő szintén keresztülment a kezemen, megpróbálok róluk néhány jellegzetességet leírni. Szokás szerint, az alábbiak vélemények, ami nálam, a saját rendszeremen igaz, másoknál kijöhet másféle eredmény, a hangszedő illesztés egy sok összetevős játék.
Audio Technica AT-95VL
Minden AT hangszedőnek van egy jellegzetes AT-hangja, ha már pár különböző tipust meghallgattál, fel fogod ismerni ezt. Úgy jellemezném, hogy van bennük egyfajta művi nyitottság az alsó prezensz tartományban. Úgy vélem, hogy ezt a tekercs anyaga okozza. Ugyanis, van egy másik hasonló jellege az aluminium tűszáraknak is, ez a kettő összeadódva adja az AT-95E jól ismert élénk, nyílt ( sokaknak túl fényes, japános) karakterét. A VL-változat Jico tűje egy általuk Zualum-nak hívott tűszárban figyel, ne essünk hanyatt az ezotérium szelétől, ezt az anyagot jól ismerjük a repülőgép-iparból, csak ott Dural-nak hívják. Tulajdonképpen rézzel ötvözött aluminium, ami könnyű, de tulajdonságai közelítenek az acél tulajdonságaihoz. Ebből épülnek a repülőgépek. Meg a VL tűszára. Jól hallható, hogy eltűnik a sima alu tűszár jellegzetes magas kiemelése, tulajdonképpen a Zualum tűszár egyfajta átmenet az aluminium és a boron között – olcsón. Nem is értem, hogyan lehet ez a hangszedő 30 ezer Ft, egy ilyen tűvel-tűszárral… Az AT95VL-ben még mindig ott van az AT-karakter, de ezzel együtt ez a pickup nagyon szépen szól, közepe-magasa kiegyenlített, finom, jó a térhatása. Dinamikailag enyhén visszafogott, lehetne szélesebb a két véglet közötti mozgástér. Mélyben van egy kis hiány, a legmélyebb hangok nem törnek elő, helyette a felső basszuson van egy kis rátét. Ezt egy alapgépen nem nagyon hallanánk, de nálam a Pink PT-TOO-n jól hallható. Ideális tűnyomása 1,8 gramm, ideális mozgó kartömege 18 gramm.
Nagaoka MP-110
Helyes kis hangszedő, a teteje is vastag műanyag, ami előnytelen kinézetet kölcsönöz ennek a dolognak, olyan gyerekjáték-szerű az egész. Ez is a 30 ezres kategória, Rega karokhoz jól illeszthető. Érdekes karakter. Meleg, testes, kicsit mackós, de finom, nem torzít. Ebben sincs elég dinamika. Bizonyos zenéken ez a hangszedő nagyon jól beválhat, komolyzenén, vagy lágy jazz-en szerintem jól hallgatható. Modern könnyűzenére, pláne rock-ra nem ajánlanám, ahhoz túl udvarias, olyan, mint egy jól nevelt, kedves komornyik, nem lehet kizökkenteni a tisztességtudó udvariasságából. Elfogadható hangszedő – ennyiért – de nem az én világom. Mintegy ellenpontja az Ortofon 2M-eknek, azoknak jobb a felbontása, de üresen szólnak, ha jó a lemez, akkor egész jól, ha nem annyira jó, akkor durván rosszul. Mennyire jól jönne oda egy kis nagaokás melegség, és mennyire jól jönne itt egy kis plusz felbontás onnan…
A Nagaoka tűje elég érzékeny a beállítás precizitására, el kell vele játszadozni, hogy megnyíljon a tér, legyen némi – meleg – levegő. Ha ez sikerül, kapunk egy kis bónuszt: alig van hallható lemezzaj. Az MP-110-et nem célszerű a szokvány 47K-s lezárással használni, sokkal inkább javasolnám egy 100K-s impedancia használatát, ami segítene a magas tartomány kinyitásában, ezzel a művi meleg karakter némileg ellensúlyozható lehet. Ideális tűnyomása 2 gramm, ideális mozgó kartömege 11-12 gramm.
Denon DL-110
Amióta a Denon beszüntette a DL-160 gyártását, ez a típus a Denon egyetlen olcsó magas kimenetű MC-je, állítólag a két modell között hangra alig volt különbség, ez mindenképp indokolhatja a paletta szűkítését. A gyári csomagolása nagyon esztétikus, ugyanakkor kissé minimalista. Csak egyetlen csavar szett jár hozzá, de ezzel szinte bármely shell-be felfogatható. 14-es engedékenysége van, ami közepes, viszont a tömege csak 4,5 gramm, kb. a fele annak, amit a komolyabb hangszedők nyomnak a latban, így egy nehezebb karban is tudnak jól működni. Nálam a 17 grammos karban (LP Gear HD headshell) a számított rezonancia 9,1 Hz, a mért érték épp 10 Hz ( ki van ez találva, kérem…). A különbség a gyári toleranciából és az ellensúly kompenzáló hatásából adódik.
Nyersen, a dobozból kihúzva, nem érdemes meghallgatni. Az AT-95VL jobb ebből a szempontból, de szinte minden hangszedőnek kell legalább 15 óra játékidő, amíg a tűszár-felfüggesztés „beül” és elkezd a tervezettnek megfelelően viselkedni. Úgy a tizedik lemez tájékán kezd a hang hallgathatóvá lenni, szinte lemezről-lemezre javul. A mélyek megjönnek, itt már van igazi mélyhang, de ezek a mélyek nem annyira testesek, inkább feszesnek, megfogottnak jellemezném. Van egy kis hiányérzetem e téren, mert úgy megszoktam a Shure SC35C fenomenális mélyeit, ahhoz képest minden más, Koetsuktól innen, csak visszalépés. A többi hangok kissé máshonnan érkeznek, mint az megszokott, van egy 3D effektus a hangképben, amiről nem tudom még mindig eldönteni, hogy tetszik-e, vagy inkább nem annyira. Leválik a dobozokról, ez jó, de valahogy nem rajzolja precízen a színpadot, kissé művi térhatás. Lehet, hogy még precízebben kellene a beállítgatásokat megcsinálni, hogy helyére kattanjon minden, mondják, hogy a Denon 110-es érzékeny erre. Majd eljátszogatok vele – csak ne unnám ezt a dolgot annyira…. Ilyenkor jut mindig eszembe, mennyivel jobb egy jó DAC. Csak bedugom az USB-be, és máris ott a zene…
Végülis mindene megvan. Van teste, levegője, finom magasa, dinamikája ( ebben még mindig lehetne javulni, az utolsó 10%-ot is nagyon szeretném megkapni !!! ) tere, hangszínei. Nem tesz akkora különbséget a hangszín árnyalatokban mint egy jobb MC, de így is jó, bár középtől felfelé az AT95VL valahogy koherensebb, finomabb. Érezhetően nagyobb felbontású mint az AT, és sokkal nagyobb felbontású mint az MP-110. Emiatt, sokkal jobban mutat bármiféle beállítási és lemezhibát. Jó, és tiszta lemezeken, jól beállítva élményszerűen szól.
Shelter 201
Csak röviden: állati jó. Szerintem az egyik leghasználhatóbb MM hangszedő. Dinamikailag a négy közül a legjobb, csaknem Denon DL-103 szerűen az. Testes, kiegyenlített, elegendően gyors. Ez sem teljesen neutrális, kissé melegebb tónus, de épp csak észrevehetően. Zeneileg nagyon meggyőző, mikrodinamikában a négy közül egyértelműen, fölényesen a legjobb. Van egy kis sötét tónusa, mintegy ellenpontja az AT-nek. Amennyivel az elhúz a neutrálistól felfelé, épp annyival húz ez el lefelé, de érdekes módon, ez a kis tökéletlenség valahogy jót tesz, szerethetően van jelen. Az összehasonlítás az AT-vel még abban is megáll, hogy mindkettőn folyékony a zene. Ezt pl. a Denon-on nem annyira érzem, ott van egy kis mozaik-szerűség. Ennyi pénzért ( kb.70 ezer Ft ) elsőrangú hangszedő, zenei értelemben simán partiban van a dupla árú Ortofon 2M Black-el.
Nos, kb. ennyit tudtam összehozni a belépő kategóriában, tudva hogy kimaradt a felsorolásból jó pár más, figyelemre érdemes hangszedő ( AT-120E, pl.). A kérdés még mindig ott lóg a levegőben:
Lehet-e zenét hallgatni egy olcsó hangszedővel?
Igen, szerintem lehet. Az AT-95VL egy remek példa erre. Ha ki tudjuk szolgálni, a Shelter 201 dupla áron még jobb, de már nem annyira jutányos, mint a kis AT. MP-110 csak bizonyos zenéken jó, de ott jól hallgatható, hosszabb távon is. A Denon DL-110 pedig már-már műszer kategória, sok mindent kimutat, emiatt nem tud sokféle rendszerben jó lenni, lehetnek zavaró momentumok ha nem jó a felvétel, vagy a front-end.
Nagy Gábor Pál 2015 Dec.
