Ezotéria vagy az igazi High-End Audio?

Minap épp azon gondolkodtam, mennyire magától értetődő lett mostanra, hogy úton-útfélen zenét lehet hallgatni, gyakorlatilag bármiről, ami a kezünk ügyébe kerül. Viccen kívül, gondoljunk bele, mi minden zenél. Akár a mobil telefon, ezt már csak ha felemlítem is, azt hiszik hülyének nézem a másikat. De ez semmi, mert egy nyomorult ébresztőóra is minimum tudja a szamárindulót – két szólamban, nem beszélve a boldog anyukáknak szánt biliről, ami eldanolja a fél örömódát Beethoventől, mihelyst megszületik az eredmény. Jó, oké, utóbbiak hülye extrém példák, csak a drámai hatás kedvéért.

Szóval zene szól, orrba-szájba, mindenről, amiben alsó hangon legalább két tranzisztor van, ehhez szerintem már mindannyian hozzászoktunk. Ugyanakkor, ebbe a trendbe azt is könnyű belelátni, hogy ez a fajta megszokás minőségi elvárásaink rovására megy. Mert kutyafuttában (autóban, mobilról, stb.) meghallgatott zenéink szólhatnak elfogadhatóan, az adott helyzetben, de jól, a zene valódi aspektusainak megfelelően, harmonikusan, lélekemelően, szinte soha. Autóban a ritmus még átjön, de ezzel vége. Mindennapi zeneáradatunk jószerével mp3 torzítás, zaj, és saját dúdolgatásunk keveréke. Félő, hogy lassan-lassan ez a szint lesz az, amivel beérjük. Ez a megszokás még amúgy jó fülű, igényes, audiofil vénájú sorstársainknál is okoz egyfajta beletörődést, „ilyen a modern zene”, bármit csinálsz, ez van, nem lesz jobb.

Most pedig, szándékolt élesváltással, átugrom a Nagy Audiofil Univerzum túloldalára, mentális térugrást csinálok, mert amiről most szó lesz, az olyan sok fényévnyi messzeségben húzódik a fenti állapotoktól, hogy sokan közületek felhördülnek majd, és sürgős orvosi ellátást javasolnak.

Szeretnék elöljáróban mindenkit meggyőzni, jól vagyok, köszi, amikről írok, azok a dolgok nem münchauseni látomások, hanem működő, valós dolgok, mi több, bárki által előállíthatóak, némi hallgatási rutinnal észlelhetőek és kellő intelligenciával még értékelhetőek is.

„Több dolgok vannak Földön és Egen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes…”

Nos, ez a Shakespeare-i megállapítás a Hamletből veszedelmesen helyén van itt. Minél jobb berendezést hoztál össze magadnak, idővel annál több mindent vagy képes észrevenni a zenében. Ez a két dolog összefügg, jó berendezések „nyitják” az ember fülét, mondhatnók, vagy mégsem, mert valójában a hallás inkább agyi jellegű, mint fiziológiai, így a jó berendezések komparatív agyi folyamatainkra hatnak elsődlegesen. A hallás észlelésből és értékelésből áll, mintavétel és összehasonlítás. Így ismerjük fel hogy mit hallunk. Szimpla kis példával, aki még sohasem hallott hegedűhangot, az elsőre nem tudja mi a franc ez… aztán rászólnak, hogy ez a hegedű. Ha az agyban a hegedű képileg megvan, akkor agyunk ebben a pillanatban összekapcsolja a két mintát, a hegedű képét az épp hallott hangmintával. És tessék, holnaptól egy hasonló hang hallatán be fog ugrani a hegedű. Mintavétel és összehasonlítás. Egyszer megtanultuk, innentől tudjuk, hogy mit hallunk. Így fejlődik a hallásunk. (Ezen lehet finomítani is, az ismert mintát egy nagyobb felbontásúval le is lehet cserélni, pontosítani.)

Napi zenehallgatási gyakorlatunkban az iménti, elnagyolt, durva példánál sokkal finomabb információ különbségeket is észlelni lehet, pl. a térhatás változását, nüansznyi dinamika kompressziót, sőt, az előadók érzelmi hullámzását is, ami az akusztikus hangszerek megszólaltatásában nagyon is jelen van. Jó berendezéseken hallgatva, a zene hétköznapi összetevői már magától értetődőek. („Van mélyhang, magas hang, térhatás, dinamika…” , ezeket a hifista Móricka meséli Loncikának az első randin, és már akkor sem érdekfeszítő… )

Ugyanakkor, nyílt teret kapunk a nagyon finom részletek felismerésére, itt kezd a zenehallgatás akusztikus élménnyé lenni. Ha definiálnom kellene – remélem ezt nem várjátok tőlem – a High-End Audio valódi fogalmát, valahol ezen a mezsgyén indulnék el, hogy olyan szintű betekintést kapsz a rögzített zenébe, annak finom szövetébe, és a felvétel nem csak zenei értelmű aspektusaiba is, ami messze meghaladja a mások által nemhogy megszokott, hanem valaha is megtapasztalt szintet.

Most jön a lényeg.

VAN INNEN FELFELÉ.

Évtizedek alatt, kellő elkötelezettség ( és buksza ) mellett, együtt fejlődünk a berendezésünkkel. Észrevette már valamelyőtök, hogy mennyire másfajta zenéket is elkezdett hallgatni mint addig, amikor a berendezésével egy felsőbb kategóriába lépett? Hallásunk is megváltozik – én pl. nagyon nehezen tolerálom a zajokat. Ez nálam másodlagos költségekkel jár, mert az autó mindig szervizbe megy, ha valami aprócska, nem megszokott hang tör elő a futóműből vagy a motortérből. Ne juss idáig…

Viszont az audiofiliában el lehet jutni odáig (érdemes is), hogy nagyon leszűkül azoknak a berendezéseknek a köre, amit hallgathatónak minősítesz. A jóhoz könnyű hozzászokni – mondják, és tényleg, de azt már nem teszik hozzá, hogy leszokni róla meg szinte lehetetlen, nincs ösvény lefelé. Mert az már szar nem elég jó. Nívótlan. Meghaladtad. 10 éve még boldogan mutogattad volna mindenkinek, ilyet még úgyse hallott… ma pedig… jajjnemár.

Az igazi döbbenet, amikor azon kapod magad, hogy sokmilliós berendezések elé sem tudsz 10 percnél tovább leülni, de mire ide eljutsz, már nem is kell ennyi idő annak felismeréséhez, hogy na, menjünk tovább. Ilyenkor pedig elég hiteltelen, ha valaki arról akar ezerrel meggyőzni, hogy mennyire jó egy K. nagy fekete 100 Wattos A osztályú, és ha Te nem ezt hallod, és már eszed ágában sincs hasra esni a márkanevek láttán, minimum dilettáns vagy, de inkább süket. Vagy mindkettő egyszerre. ( Ez annnnnyira ott van… )

Szóval, ott tartunk, hogy már minden nagyon jól szól (otthon) és nincs tovább. Vagy a pénz hiányzik hozzá ( ezen a szinten minimális továbblépés is 6 számjegyű) vagy már az ötlet fogyott el, hogy mit lehetne még. És akkor… ! Hirtelen nyitottá válsz bármire, ami minimális befektetéssel javulást ígér. Kísérletezgetni kezdesz.

Észreveszed, hogy a hangdobozok pár centiméteres elmozgatása meghökkentően változtatja a hangot. Ezt még rá lehet fogni a szoba akusztikára, más a hangterjedés, visszaverődések, persze hogy másképp szól. Nyugodt korszak, van elfogadható magyarázat. Ugyanide tartoznak a különböző asztalkák, állványok, alátétek, sőt a kábelezgetés, messzebbről a kryogenikus kezelés is, ez még fizika, nem ezoterikus, nem tartozik az észlelhető, de meg nem nagyon magyarázható kategóriába. Bizonyos jelenségek azonban igen.

Itt van például a polarizáció esete.

Anno, még a megboldogult HiFi Magazin (később Mozaik, lényeg hogy maradt HFM mindvégig) idejében cikksorozatot érdemelt egy angol úriember, bizonyos Peter Belt munkássága, aki a polarizáció szakembereként hozta köztudatba magát sikerrel, és úgy egy egész évre a feje tetejére forgatta az – erről tudomást szerző, főképp angolszász – audiofil köröket. Darvas László, a HFM főszerkesztője is belefutott ebbe az utcába, sőt a szép emlékű Csontos István is (Merlin Audio), aki a szemem láttára olajozta be Peter Belt-féle polarizált olajjal az Audio Innovations 1000-es monoblokkok csöveinek lábait, és kente be polarizáló krémmel a lemezjátszó asztalka bal sarkának belső élét, 2,54 cm hosszban…

A polarizáció különben működik. Tudom, mert én sem voltam kivétel. A HFM ajánlására teleragasztgattam színes papírfecnikkel a hangdobozom sarkait, és semmi kivetni valót sem találtam abban, hogy narancsszín pöttyös legyen a doboz a hangszórók körül. ( Kis családom azóta is felemlegeti az őrület elhatalmasodásának ennyire jól látható jeleit.) Vastagon benne vagyunk a Nagy Audiofil Ezotériában, ha figyelembe vesszük, hogy a színek polarizáló hatását felhasználva, 4 db kétkörömnyi papírdarab meg néhány narancs pötty felragasztásával alapvetően lehet megváltoztatni dobozaink hangzáskarakterét. Ugyanez kisebb mértékben igaz a polarizáció másik alfajára, a páros-páratlan szabályra, ami nálam a hangszóró állvány egyik tüskéje alá helyezett egyforintosból, és a hangszórók felerősítő csavarjainak egyike alá helyezett alátétből állt. Lényeg hogy a páros szám állítólag nem jó, és a négy csavar egyike alá tett alátét miatt az az egy alátétes páratlan, és a másik 3 is páratlanná lesz. Azóta, mivel ezt a szabályt befogadhatónak tartottam, az erősítőimet mindig konzervatívan páratlan Watt-számra specifikálom, az kis LZ így lett 85W, a nagyobbik pedig 127W… Azóta mintha még jobban szólnának…:-) :-) :-)  Mások továbbvitték a dolgot, és az asszony két lába közé is helyeztek alátétet betétet, vagy effélét ( ki tudja, ki mire vitte…) de ez a MOD már messzebbre mutat, mint ennek a cikknek a keretei engedik. Gyaníthatólag, volt olyan eset, hogy ez utóbbi hozta a legnagyobb változást… és még Peter Belt sem kellett hozzá.

Később következett a CD lemez élének kezelése, különböző színű filctollakkal, majd jött az oldalról történő zöld vagy kék LED megvilágítás – mintegy előre vetítve a LED technika mai elterjedését. E téren is születtek elméletek arról, miképpen módosítja – mert módosítja!!! – egy oldalról jövő fény a lézer pitolvasási képességét. (Nem elírás, a CD lemezen a digitális információt ú.n. PITek tárolják, ezek kis üregecskék, amikről a lézer érzékeli, hogy ott lyuk van, vagy nincs. A lyuk meglétét személy szerint másképp tartom jól érzékelhetőnek, de ez egyéni, nem mindenkinek jár ott az esze, ahol más rendes ember keze.)

Előbbiek folyományaként, érkezett a CD lemez demagnetizálása. Nehezen érthető, hogy egy műanyag korong, amiben belül alumínium réteg van felgőzölögtetve, miképpen válik mágnesessé ( egyik anyag sem mágneses tulajdonságú ) és ez mennyiben érinti a lézert ??? Viszont a demagnetizálás tökéletesen hallható, több orto nagyságrendben ( ha még emlékszünk erre a „mértékegységre” , 1 orto = annyi hangminőség változás, amennyit még a sarki rendőr is észrevenne…). Ha valakit érdekel ez a téma, keresse meg Jankovics Lacit az Audio Centrumban, tud mondani néhány szót erről. Hideg élelmet vigyél…

Kicsivel kevésbé éteri, de említést érdemlő a szoba polaritása, vagy ahogy én hívom, a „betáplálás iránya”. Minden szobára igaz az, hogy egyik irányba jobban szól a zene, mint arra merőlegesen. Amikor ezt először tapasztaltam, a szoba alakjára gyanakodtam, meg az akusztikára, bútorok, stb. de később rájöttem, hogy a dolognak inkább az áramellátáshoz van köze. A recept úgy néz ki, hogy alapvetésben a jó zenehallgató irány azzal párhuzamos, ahogy a kábel a villanyórától a fali konnektorig fut. Ha közben még van egy beltéri biztosíték tábla, akkor az órától odáig. Valamiképpen, a biztosító tábla után már nem annyira kritikus. Erre a jellegre ül rá aztán a szobaakusztika, ha jól alakítjuk ki, erősíthetünk a hatáson, vagy ellentétesen, csökkenthetjük azt, így a végén majd minden irányban ugyanolyan rosszul szól majd. Hogy is mondják? A High-End Audio a lakáscserével kezdődik…???

Aztán, itt van a kábelezés „összeérésének” az ügye. Számomra ez is egy kicsit ezoterikus, viszont jól detektálható, hallható dolog. Nem arról van szó, hogy a kábel odaér-e valahová (mert ha nem, akkor nem lesz zene, és ez tényleg jól hallható) hanem hogy amikor egy berendezést összeraksz, akár a több száz órát futott, bejáratott kábelekkel is, lesz egy idő, amíg a hangja beáll. Valahogy összeérik. Nem tudom másképp mondani, pár nap után sokkal egységesebben szól az egész. A poén az, hogy ez akkor is így van, ha közben nem kapcsolom be a cuccot. Lövésem sincs mi a bánat történik ilyenkor az elektronpályákon, de VALAMI történik. A kábelekben és a készülékekben startra készen ott lapuló elektronok, vagy még sokkal inkább atomi vagy szubatomi szinteken, tudomást szereznek egymásról, és kialakítják a saját harmonikus rendszerüket. Ez persze csak okoskodás, próbálkozás a leírhatatlan megmagyarázására. Széthúzom a kábeleket, várok 5 percet, és az egész összedől, mint a kártyavár. Összedugom, és megint nem úgy szól mint eddig. Na, erre varrj gombot….

Nemrégiben újabb ezoterikus szelek dudáltak be a szobámba, gyökeresen felforgatva lassacskán leüllepedni látszó érdeklődésemet a további hangminőség javítás, ill. az ezzel járó invesztment iránt. Szerencsére, amit most leírok, az nem tréfadolog, és nem is drága. Az Unikumról van szó, de mielőtt bárki is iszákossággal vádolna (épp az imént borult ki két cent Chivas az ágyamba…) elmondom, most nem a tartalom, hanem a forma lesz a téma.
Korábban is írtam már e helyt az unicumos üveg hatásiról, de most hogy ismét látogatást tettem Petres Tibi barátomnál, ezúttal Hédi, a Barátnőm társaságában, ismét szóba kell hoznom a dolgot. Ugyanis a nők szokás szerint mereven elutasítanak szinte mindent, ami irracionális, nehezen átlátható vagy sokadik dimenziós, pláne ha kapcsolódik a pasik hülye érdekfeszítő hobbyjaihoz. Ilyenformán, semmilyen létjogosultsága sincs egy nő gondolatvilágában se az autód olaj viszkozitásának hidegben és melegben, se annak hogy Raikönnen melyik istállóhoz igazolt az idei F1 évadban, elnéző sajnálattal érez irántad, amikor nehezedre esik eldönteni, hogy a teniszütődre Luxilon vagy Babolat húrozás kerüljön, esetleg mindkettő mátrixban, és nagyon, de nagyon csendesen, gyógyíthatatlan őrültnek néz, amikor elhelyezel 4 db Unicumos üveget a nappaliban a sarkok közelében, mert ettől térből kezd szólni a zene…

Nos, jelentem, ennek vége. Nálunk legalábbis. Örök hálával tartozom ezért Tibinek, aki 1 perc alatt demonstrálta Hédinek az unikumos üvegek döbbenetes hatását. Nade over Nade-t hallgattunk épp, üvegek összeszed, kivisz a szobából – minihifi… üvegek vissza, felrak fejmagasságba a sarkok közelébe – katedrális.
Hát ennyi. És ezt egy előképzettség nélküli, zenekedvelő nőnemű lény meghallja, önkritikát gyakorol, ezt még be is vallja, és … mostantól megért téged. Nagy a különbség. Egyik változatban van értelme zenét hallgatni, a másikban pedig nincs. Ő is hallja. EZ viszont már eléggé racionális.
4 db Unicum – kb.10 ezer Ft. 1 üveg étolaj – kb. 600. Az Unicumot megiszod, az üres üvegeket kimosod, kiszárítod, és mindegyikbe beleöntesz annyi étolajat hogy 1/3-ad és a fele között legyen. Kupak rázár, minden matricát lemosol róla. Elhelyezed a sarkok közelébe, lényeg hogy magasan legyenek. A hatás nem azonnali, valahogy át kell venniük a tér rezgéseit, vagy energiáit (fogalmam sincs hogyan működnek, de tényleg…). Egy pár nap múlva már kipróbálhatod. Zenét hallgatsz, majd kiviszed az üvegeket, és meghallgatod ugyanazt még egyszer. Aztán behozod őket, megint meghallgatod, és soha többé nem viszed ki őket megint. 11 ezer Ft befektetéssel olyat javítottál a hangzáson mintha 500 ezerrel drágább erősítőt vagy hangdobozt vettél volna. Jelen pillanatban az Unicum a legköltséghatékonyabb audio tuning, amit ismerek. (Csak azért nem említettem a színes papírfecniket a hangdobozokra ragasztva az Audio World-ön, mert meg szeretném őrizni az imidzsemet.)

Örömmel megismerkednék azzal az emberrel, aki ezt az unikumos dolgot kiagyalta, sok klassz kísérletet csinálhatnánk együtt. Sajnos személye a Nagy Audiofil Ködbe vész. Ha véletlenül valaki ismeri az illetőt, kérem jelezze !!!

Az Unikumnak lehet köze az Shakti kőhöz, meg az ahhoz hasonlatos különféle térharmonizáló vagy tér-rezonanciát csökkentő dolgokhoz. A Shaktival kapcsolatban meglehetős eltérő vélemények látnak napvilágot, de senki, aki kipróbálta nem állítja, hogy ne működne. A kövön belül, ha feltörnénk a drágát, némi kristályokat meg induktorokat találnánk, amelyek valamiképpen blokkolják, csapdába ejtik az elektromágneses interferenciát, plusz a kő, súlya miatt másodlagosan a készülék dobozának rezonanciapontját is eltolja.

A dolognak elég nagy hatásfokúnak kell lennie, Amerikában van olyan hangmérnök, aki csak ezzel a térrezonátorral a studioban hajlandó dolgozni…

Itt kell megemlítenem egy másik hasonlatos, kőbe zárt "lelket" a Brilliant Pebbles-t. Működési elve nagyon hasonlít a Shakti-hoz meg az oljhoz az üvegben, ha már itt tartunk. A brilliáns ötlet egy kis zacskó mindenféle féldrágakő, amelyeknek sokszínűségükből kifolyólag elég széles tartományban van rádiófrekvenciás elnyomó képessége, azáltal, hogy az így terjedő energiát felveszi, és belső kristályszerkezetén belül rezgésekké alakítja. Ha többet olvasnál erről, és angolul is tudsz, itt a link: http://www.machinadynamica.com/machina17.htm

Hát….hm, talán még valami. Most eldobod az agyvelőt ezt garantálom. De minimum bedobod a törölközőt. Erről lesz szó, mármint a törölközőről. Próbáld ki!!! Most. Menj és hozz 2 törölközőt, normál, 1 m hosszú méretben (álló dobozoknál). Hajtsd hosszában ketté, duplára. Tedd a törölközőket a hangdobozokra, úgy, hogy a hosszabbik darabja a külső oldalon lelógjon, a rövidebb része a doboz tetején kell legyen, tégy rá valamilyen könnyebb súlyt, csak hogy ne essen le. Hallgass meg egy jó hangú felvételt törölköző nélkül, és azzal együtt. Majd beszéljünk !!!! A törölköző színének is van köze az eredményhez, lehet, hogy az anyagának is, ezekkel nem kísérleteztem, de bátorítalak, próbálkozz! És írd le mire jutottál!

Jó utazgatást kívánok mindnyájatoknak Ezoterikus Audiofiliában ! :-)   Gábor, Audio World