Ami valójában nem is igazán teszt.

Bemutatónak, figyelem felkeltőnek, szemlélet-formáló pillanatfotónak szánom. Ez sajnos egy nagyon hosszú, jelentős információ-tartalmú cikk lett, nem egy könnyű ebéd utáni olvasmány. Y-Z-generációsoknak javaslom, itt lépjenek ki, és nézegessenek inkább komfortzónájukhoz illő reels-videokat. A cikk több részletében szükség lesz a lassú, értelmező olvasásra, esetleg újraolvasásra, készüljetek fel!!!

Valahogy úgy látom, hogy az audiofil társadalom egy – kisebb – része még mindig voodoo-nak, kígyóhájnak, varjúmájnak, azaz alaptalan, haszontalan, csinált műbalhénak tartja a kábelek teljes értékű láncszemként való felfogását, és egyáltalán mindenféle „varázslást” a különféle kábelekkel. A kábel témán belül is, tovább fokozódnak a kedélyek bizonyos kábelfajták szóba kerülésével. Azt többen elfogadják – könnyebben meghallható – hogy egy interconnect vagy egy hangfalkábel valamennyit számít, hiszen azokon széles frekvencia határok között hangjelek futnak, nyilván ezekre lesz némi hatása a „drótnak”. Nade a tagadók körében terjedő közvélekedés szerint, szegény USB kábel, a szabványok alapján gyártott LAN kábel, és pláne, horribile dictu, a 230V-os hálózati kábel, na ezek aztán tényleg nulla hatást gyakorolnak. Így aztán számukra ezek „audiofil típusai” nem egyebek, mint a filléres kábeleken meggazdagodni szándékozó, a gyanútlan hifistát komplett hülyének néző, fondorlatosan megtévesztő, ravasz drótlovagok fejőstehenei. Ütőkártyák a „nagy zsé” bekaszálásának High-End körökben jól ismert játszmájában. (Hogy ez mennyire így van, érdemes elolvasni a neten egy látszólag tudományosan tálalt példát, lásd: audio-video power cables )

Ritkán fordul elő, hogy  az efféle kinyilatkoztatásokat legalább egy körültekintő, a feltételeket biztosító próba, különféle árú és felépítésű kábelek különböző szintű rendszereken történő meghallgatása előzné meg. (Mint pl. az Audiobacon cikke)

Hogy jobbak rálássunk a problémakörre, játsszunk egy kicsit! Napi szintű általánosításainkat követve most (valamivel igazságosabban) mi is kategorizáljunk, és nevezzük el kábeltagadó hobbytársainkat Antikábeles-körnek. E kör szellemi zászlóvivőinek az audio-közbeszédben megjelenő hitvilágát pedig rövidítve, megszemélyesítve Anti-nak.

Szögezzük le, Anti most nem egy XY ember, hanem egy jelenség, egy tetten érhető, köztünk élő szellemiség gyűjtőneve.

Anti – kettős személyiség. Egyik énje egy olvasmányaiból táplálkozó, elméleti „szakember”. Másoktól, hittársaitól származó információi alapján, szimplán nem tudja elképzelni, hogy ez vagy az a dolog (lásd később) számítson, hiszen eddigi ismeretei szerint a kábelen (USB, LAN) csak 1-ek meg nullák mennek hin und her, vagy a hálózatin a 230V 50Hz-es árama, aminek aztán semmiféle egyéb frekvenciához sincs semmi köze. TEHÁT – ez mind hülyeség, parasztvakítás. És ezzel pont került a kérdés végére, s akik nem teljesen így gondolják, mindegy, hogy kicsit mélyebb ismereteik vagy gyakorlati tapasztalataik alapján, azok mind hülyék, és/vagy bebeszélik maguknak mindazt, amit hallani vélnek. Számára a dolog tisztán elméleti síkon eldőlt.

Anti másik énje a próbát tevő (fejlettebb) hobbista, aki azonban nem keresi az eredménytelen próba okait, csak leszűri a tanulságot: a kábelek hatása elenyésző. Hiába bujkált a kisördög Antiban, hogy hátha az elméleti énjének nincs igaza, most megerősítést nyert, hogy sajnos...igaza van. Kipróbálta, ne mondják, hogy nem.

Ugyanakkor, Antink laza nemtörődömséggel viseltetik az alábbi, szigorú körülmények iránt:

Egy. Ezek a dolgok nem fejben dőlnek el, legkevésbé sem hitkérdések, van mögötte fizika. Sőt...

Kettő. Az, hogy a kábelek, különösképpen a nem hangjeleket „szállító” kábelek hatásait mennyire észleljük, az nagyon rendszerfüggő. Egy alapvetően korlátozott dinamikai (jelemelkedési) képességű és frekvencia-átvitelű (ennél sokkal helyesebben szólva, energia-átvitelű) rendszerben ezek a hatások sokkal kevésbé jelentkeznek, mint egy felsőbb minőségi szinteken mozgó rendszerben. Az, hogy Tóni odahaza semmilyen különbséget nem hall, az nem azt jelenti, hogy a kábelnek nincs hatása, hanem azt, hogy a rendszere elfedi, szűri ezeket a hatásokat (lásd később), és/vagy a saját hallása nem elegendően kifinomult a különbségek észlelésére. Erről a jó képességű kábel nem tehet.

Három. Ártól valamennyire – nem teljesen – függetlenül, ezek a kábelek besorolhatók egy-egy minőségi kategóriába. Tóni cserélgeti az erősítőjében a mondjuk 3-tól 30 ezerig megvehető, azonos kategóriájú hálózati kábeleket, s alig hall különbséget. Nem a szeretett, szépen világító, meleg hangú erősítője a hibás, nem a „széles sávú” hangszórója, ami már alul-felül eleve agyonütötte a frekvenciaátvitelt, ezek tök jók, mert szépen szólnak, viszont a kábelvarázslat nem akar működni. Ötfélét is kipróbált, és mind kb ugyanúgy szól. Azaz kínálkozik a logikus következtetés - az összes hálózati kábel (azokat cserélgette) ötezerért és ötvenért is egyforma, az egész hájpolás egy baromság. A tapasztalat ezek között a körülmények között valóban ez, de a levont következtetés végső soron hibás. (Kicsit olyan, mint a kabarétréfában a megsüketült bolha esete. Ha kitépik a lábait, hiába noszogatják, nem ugrik. Megsüketült...)

Ha a véletlen, vagy egy másképp gondolkodó audiofil jóbarát kedvessége folytán mégis bekerülne egy magasabb kategóriájú kábel a példában említetthez hasonlóan eleve korlátozott rendszerbe, itt az sem okozna átütő változást, a jelen lévő limitek miatt. Antinál ismét megerősítést nyerne, hogy hiába a sok százezer eltapsolt lóvé a kábelkereskedők hétvégi BMW-inek fenntartására (a BMW-k hét közben szervizben vannak), alig volt különbség. Háromszázért? Hülyének néznek...

Négy. A hálózati kábelek különbségei sokszor nem olyanok, mint a hangfrekvenciákon működő kábeleknél megszokottak. Egész máshol nyúlnak bele a rendszer viselkedésébe, rendszerint nem módosítják egy rendszer alapvető karakterét. Néha ez is megtörténik, de nem ez a jellemző. Egy jó hálózati kábel energetikailag nyit ki EGY (!!!) ablakot. Lásd később.

Leegyszerűsítve az egész olyan, mint a locsolócső. Az egyik oldalon megnyitod a csapot (konnektor) és a csövön folyni kezd a víz. Ha elszorítod a cső száját, akkor csak csordogálni fog a kifolyó víz. Hogy mennyi víz tud egyáltalán átfolyni, az a cső keresztmetszetétől függ. De a vastag cső száját is ugyanúgy el lehet szorítani, és abból is ugyanannyira csak csordogálni fog a kifolyó víz, mint a vékony csövön. Ha Tóni elengedné a szorítást, átfolyó vízmennyiségben (energia-tartalomban) a két cső között nagy lenne a különbség. Ha Tóni elszorítja a cső száját, cserélgetheti a csövet mögötte napestig, nem telik meg gyorsabban a medence. A víz, ami kifolyik, az ugyanaz lesz, ez igaz. Csak a vízáramlás dinamikájában lesz drámai különbség. Ugyanez lesz a helyzet, ha a cső teljes hosszán bárhol is elszorítod a csövet!!! Ha már a csapnál elfojtottuk, utána nyugodtan szorongathatjuk-engedhetjük itt-ott, nagyjából pont ugyanazt kapjuk, nem lesz nagy változás. Energia-láncelmélet.

Elméleteket nem nagyon boncolgató, gyakorlatias kábel-cserélgető Anti barátunk ezért jár minden kábellel ugyanúgy, ezért nem működik nála a „varázslat”. Elméleti Antink viszont egy zseni, eleve tudta, hogy nem lesz különbség...

Energetika.

Bajban vagyok, mert ezt a szót a hétköznapi közbeszédben más fogalmak kapcsán szoktuk használni, Paks, napelem, stb. Egy audio-lánc műszaki jellemzése, értékelése vonatkozásában nem vált szinoním fogalommá. Hosszú évtizedek kutató munkája, s az abból levonható tanulságok azt mutatják, hogy egy audio rendszer tervezésekor az energetikai szemléletmód közelebb visz a jó eredményekhez, mint a hagyományos logika. Egy zenelejátszó rendszerben energetikai értelemben vannak inputok (bemenő, energiát betápláló oldal) és outputok (kimeneti, energiát elvevő, szűrő oldal). A rendszer energia-központja a végfokozat. Az „erőmű”. A hangdobozból hallott hang itt kapja meg azt az energiát (nem igazán jó szóval teljesítményt) ami meghatározó lesz a hallott élmény szempontjából. Aki szerint a hangdoboz a legfontosabb, gondolkodjon el azon, hogy egyetlen doboz sem tud energiát beletolni a folyamatba, csak szűrni - csökkenteni - tudja azt a maga jellege szerint (lásd később: Kapu). A láncelmélet itt is működik, legyen először tiszta jel plusz tiszta energia, és majd ezután próbáljuk azt a lehető leghomogénebb módon lesugározni, és a legkevésbé szűrni. Mindegyik fontos, de a tiszta, homogén energia előrébb van a fontossági sorban. Ebből fakad, hogy egy jó erősítővel, magas energiaszint mellett a relatív szerényebb dobozok is nagyon jól tudnak szólni.

Mérések. Mérések??? Amíg egy rendszert frekvenciák és Wattok szerint vizsgálunk, látszólag (mérve) jó eredmények születnek, de valójában nem kerülünk közelebb sem a működési mechanizmusok jobb megértéséhez, sem ennek alapján valami sokkal jobb megalkotásához. Ott fogunk tartani, mint eddig, hogy van egy csomó, mérve jónak tűnő eredményeket produkáló rendszerünk, amelyek meghallgatva mégis széles skálán különbözőek, minőségük nagy szórásokat mutat.

Miért? Mert a mérések nem az energia-átvitel, frekvencia-idő-energia együtthatás mérésére történnek. A fülünk, hallásunk azonban épp így hall. A hangnyomás energia-eloszlását érzékeli térben és időben egyszerre. Semmilyen mérés, ami nem energetikai és idő alapon egyszerre próbál egy audio rendszert jellemezni, nem lesz párhuzamban a hallott végeredménnyel. A durva hibákat persze a hagyományos mérésekkel is ki lehet szűrni, de valós képet a mérési módszereink elégtelensége, a szükséges mérési módszerek hiánya miatt nem fogunk kapni.

Audio-energetikai szempontból, bármely eszköz, amin áram halad át, egy KAPU.  Lásd ezt úgy, hogy egy százezer fős hadsereg sem tud bevenni egy várat, amíg annak kapuján egyszerre csak öt ember tud bemenni. 99.995 kint rekedt, és tehetetlen. Rendszerünk minden egyes komponense egy kapu, aminek szélessége, áteresztő képessége meghatározza, hogy ami kintről jön, milyen mértékben jöhet be, jobban mondva, mehet át. Ne feledkezzünk meg az időről! Adott mennyiségű, szükséges – a zenei történéssel analóg mértékű energiának pillanatonként át kell jutnia innen oda. Mindig (!!!) pillanatokban, mikrosecundumokban gondolkodunk. Az energia vagy instant (magyarul stande-pityere) át tud menni, vagy nem. Ha nem, a zene nem vár, megy tovább...

Bonyolítja a helyzetet, hogy az energia-áteresztő képesség rendszerint frekvencia-függő. Na ez az, amit szintén nem tudunk mérni (még). Mérve például egy ellenállás széles frekvencia határok között tartja ugyanazt az értéket. Energia-átadása azonban nagyon nem ilyen, különböző frekvenciákon más és más. Ugyanez igaz egy kondenzátorra, és – találjátok ki – egy kábelre is. Baranyi Gábort, barátomat és egykori „mentoromat” idézem, akitől a kezdetekben rengeteget tanultam az audio elektronika rejtelmeiről, de ennél fontosabb volt az a szemléletmód, ahogy Ő közelített a témához. Ő úgy fogalmaz, hogy „Minden kábel”. Még egyszer: Minden – kábel.... Sokáig nem teljesen értettem ezt az analógiát, de évtizedek tapasztalata engem is ide vezetett el. Én talán másképp fogalmaznék. Az elektronika, az alkatrészek, a kábelek, mind ugyanannak a problémakörnek a részei, amit az audio rendszerek mérésének, s ebből kifolyólag tervezésének eddigi gyakorlatában legtöbb esetben teljesen figyelmen kívül hagytak. (Na persze, mást nem nagyon lehet várni amíg a jelútról úgy tartják, hogy a bemenetről a kimenet felé halad)  Frekvencia és idő függő energia-kapuk egymás utáni sorozatát hallgatjuk. A kábel is az, az alkatrészek is azok, a trafó is az. Sőt, megsúgom, a kábel szigetelés, sőt a kábel körül kialakuló, a kábel geometriájától függő mágneses tér is az... „Minden – kábel.”  Minden – energia-kapu.

Mutasson valaki egyetlen olyan mérést, ami erről szól! Nem tudsz, mert nincs ilyen mérés. Időbeli bontásban? Pláne. Egyedül az MLSSA ( lásd: Maximum Length Sequence System Analyzer brochure ) közelít ehhez, időben, de az energiát az sem tudja mérni.

Ezen a ponton elkerülhetetlenné válik, hogy egy új, eddig máshol, másoktól biztosan nem hallott, tapasztalati jelenségről beszéljünk, a további értelmezhetőség kedvéért.  Minden jel arra mutat, hogy a továbbított energiának van két fontos tulajdonsága, ami befolyásolni fogja a hallott végeredményt. Az egyik a mértéke, ami elsősorban dinamikai hatásokat hordoz, a másik a jellege, vagy saját elnevezésemmel fogalmazva mintázata, ami frekvencia és idő függvényében is változó. A hálózati kábel (és az utána következő komponensek is) mindkettőre kihatással vannak. Külön-külön.

Csatoljunk vissza a fenti hasonlatomra a locsolócsővel. A rendszer energia-áramlását a lánc legszűkebb energia-kapuja fogja meghatározni. A rendszer szubjektív frekvencia balanszát a teljes láncban lévő energia kapuk frekvencia-függő energiaátviteli jellegének, mintázatának egymásra interpolálódása (bocsánat a műszaki nyelvhasználatért, magyarul egymásra „ülése”) adja majd meg. Plusz...az erősítés. Ezt már tényleg nem fogom itt kibontani, mert túl sok az új információ így is, ezt is bőven emészteni kell. Ezen felül, hogy az erősítés módja miképpen módosít az energia-áramláson, ez egy saját, házon belüli, „Gauss” know-how, nem publikus.  Csak annyit röviden, hogy nálam az erősítő tervezés korábbi elmélete teljesen felborult. Az energia-alapokon nyugvó elektronikai szemléletmódra való áttéréssel újra kellett gondolnom az egészet, egyfajta paradigma váltást kellet gyakorlatba ültetni. A Gauss Neuron végfok ennek a másfajta gondolkodásmódnak az eredménye, egy energetikailag szélesre tárt kapu, amit egy-egy demo alkalmával nagyjából egy perc zenehallgatás után szoktak a vendégeim döbbenten észrevenni. Szóval, az elmélet működik a gyakorlatban is.Ehhez a kábelteszthez is felhasználtuk ennek a végfoknak a képességeit.

A hálózati kábel az energia-betápláló erősítő-lánc legelső energia-kapuja. Ennek megfelelő a fontossága is. (Akkor is ha Anti nem hallja)

Érdekes és majd a jövőben megválaszolandó kérdés, hogy a 230V-os hálózaton, amelynek a konnektorokig futó kábelezése egy szimpla villanyvezeték, zéró Highend, ezerkétszáz per méter, hacsak nincs dedikált tápösvény, de akkor meg azelőtt fut fakábel, miért számít ekkorát az az utolsó másfél méter???

Mivel a választ nem tudjuk, csak agyalgatunk a lehetséges magyarázatokon. Ezek közül számomra az tűnik logikusnak, hogy valami történik azon a másfél méteren, ami addig nem történt meg. Az utolsó másfél-két méter kábel a saját jellege szerint átrendezi a hálózat energetikáját.

Mi változik? A feszültség-áram viszonyok azonosak, ez nem lehet indok. 1. A kábel anyaga. 2. A szigetelés anyaga(i) 3. A kábel szerkezete, geometriája. 4. A vezetők keresztmetszete (áramsűrűség?) 5. A csatlakozók anyaga 6. A fentiekből adódó mechanikai és elektromos rezonancia-pont 7. A fentiekből adódó hullámimpedancia viszonyok, bár ez csak magas, MegaHertzes frekvenciákon számíthatna - elvileg. 8. Csillapítási tényező 9. Zajelnyomás /immunitás. Ezek a változók kb. egy kezdő mérnök számára is ismertek.  

Viszont, amiről nagyon kevés szó esik, még valami megváltozik. A kábel körül kialakuló mágneses, ÉS (!!!) valamilyen ötödik vagy ki tudja hányadik dimenziós térben terjedő energiamező. Kell, hogy legyen egy ilyen. (A cikk eredeti verziójában itt még kitértem a nullponti energiára, mint lehetséges hatással bíró környezetre, sőt Nikola Tesla kísérleteire is, de utóbb túl bonyolultnak, és a cikk céljaihoz képest irreleváns információnak gondolom, így töröltem, már így is túl hosszú lett ez az írás.Akit érdekel, keressen rá Tesla ide vágó kísérleteire.)

Tudjuk, hogy a kábelen az energia-áramlást nem szimplán a vezetőben futó elektron-áram hordozza, hanem a körülötte kialakuló mágneses erőtér is (így tudjuk- még). Ha csak az áram hordozná, mindegy lenne a szigetelő anyaga, vastagsága, dielektromos állandója, stb. hisz az áram a vezetőben folyik, nem a szigetelésben. De mégsem így van, ezzel minden kábel-specialista egyetért, a szigetelő anyag tulajdonságai vastagon benne vannak a kábel hangminőségében, hallható energetikai „keresztmetszetében“. Akkor is, ha a szigetelő nem érintkezik a kábel felületével. Mivel a szigetelő anyagok általában nem mágnesezhetők, ezáltal a kábel körül kialakuló mágneses tér létrejöttét elvileg nem gátolják, viszont a hangban benne vannak, azaz valami egész másfajta energia-csatornát tudnak gátolni. Gyakori megfigyelés, hogy a szigetelő anyagtól megfosztott kábel sokkal több részlettel, nagyobb térből, finomabban szól. Ha a szigetelés sem a kábelben futó áramot, sem annak a mágneses terét nem gátolja, mit gátol? Mi az a változó paraméter, ami ekkora hatással bír a kábelen áthaladó jelre? Vélhetően valahol ott kell(het) keresni a megoldást, hogy az elektron áramlás nem csak a kábelben, belül történik, hanem jelentős részben kilép a kábel körüli térbe. Ha nem így lenne, nem volna átütési szilárdsága egy dielektrikumnak, sőt, semmiféle átütés sem következhetne be. A kábel körüli tér (levegő, szigetelő anyagok) jellemzői erőteljes hatást gyakorolnak a jelvezetésre.  Az elektron kilépés gondolatáért köszönet Tüű Karcsinak, ez tényleg ide tartozik.

(Most hogy épp javítgatom a fentiek leírásakor ejtett kisebb hibákat, érkezett egy nagyon érdekes cikk, a kvantumfizika szubatomi működéséről, arról, hogy a részecskék saját maguk, a megfigyelés módszerét mintegy maguktól ismerve, viselkednek annak megfelelően, energiahullámként vagy részecskeként. Azaz - maguktól igazodnak a felhasználás jellegéhez. Ez nem tűnik túl értelmesnek, de állítólag bebizonyították és valós, ráadásul nagyon arrafelé mutat, amit a kábelek sokadik dimenziós energia átviteléről fentebb írtam. Lásd : Homokszem Audio Klubban posztolt bejegyzésemet a Facebookon.  Koncz Attila: UniverZoom Projekt)

Ennyi mögöttes műszaki és fiktív elmélet talán már túl sok is, elnézést kérek érte, de muszáj volt a hálózati kábelek helyének, szerepének és fontosságának jó elhelyezéséhez az összképben.

Evezzünk kevésbé ingoványos vizekre, és ismerkedjünk meg néhány hazai vállalkozással, akik fantáziát láttak a kábelekkel való kísérletezésben, és eredményeket tudtak letenni az asztalra. Figyelembe véve a kábelek felépítésének számos változóját, ezek az eredmények is elég széles skálán mozognak. Kérdés az, amit Forest Gump (úgy becézik, hogy Forest Gump...) édesanyja is mindig mondott: „A kábel fiam az olyan, mint egy doboz bonbon. Sohasem tudhatod, hogy mit veszel ki belőle...“.

Megkértem az általam ismert hazai cégeket, kábelgyártókat, hadd lássunk rá a pillanatnyi kínálatra, hadd ismerkedjünk meg Velük, és ha erre mód van, a kábel-fejlesztéseik mögött húzódó koncepciókkal, irányokkal, elméletekkel. Kifejezetten az első energia-kapura, a hálózati kábelre koncentrálva.

Ezt a kérést csak félig koronázta siker. Utólag belegondolva, simán borítékolni lehetett, hogy a legtöbb kábelfejlesztés rengeteg kísérlet eredménye, és nem az Univerzum energia-mintázatának szisztematikus feltérképezésén alapul. Szóval, elméletből nem túl sokat fogunk kapni, viszont mintakábelt igen.

Kik méltattak érdemi válaszra?

1. Hydra Sound , Filkor Józsi, akinek a kábeleiről rengeteg jót olvastam korábbi vevői tollából.
2. Török Zoltán, aka Darsana Audio, sokaknak ez a név sem lesz ismeretlen
3. Sirius Audio /Tüű Károly & Orbán Gábor ( Karcsi korábban inkább a hangdobozok tuningjáról híresült el)
4. Radnai Rudolf , Power-R ( ismét egy jól ismert név)
5. Vörös Gábor ( aki a megfizethető középkategóriában szeretne magas ár-érték arányú kábeleket kínálni)
6. Viablue - ez már ugye, nem hazai, de mégis csak legyen egy gyakran emlegetett idegen a pályán
7. Vigaszágon, bevetettem a saját Nexans Titanex (studio grade) és a felkérésen kívül rendelkezésemre álló X2 Audio tápkábeleket is.

Nagyon szerettem volna egy Viardot, és/vagy egy Way Cables hálózatit is belecsempészni a megfülelendők közé, a francia Viard-hoz korábban volt szerencsém és szép emlékeket őrzök róla, a Way Cables pedig szintén Kelet-Európai, ha nem is magyar. Teleki Béla (aka Allegro Audio) lelkes rajongója. Bélával jó barátok vagyunk, és mindig felvillanyoz, ha Ő jónak tart valamit, még akkor is ha néha nem találkozik az értékítéletünk (pl. hogy milyen Frankó a Serblin). Az Ő kábelei osztályidegenek lettek volna, a sok magyar között, így a WAY Cables nem talált utat erre a bemutatóra. Talán majd máskor. Hasonlóképpen, nem jutott el hozzám a hazai TEP Cables (Major Tamás) kábele, pedig én két fórumon is szóltam, kértem, ígérték, végül nem küldték. A lehetőséget mindenesetre felkínáltam. Sajnos, amit végképp nagyon szerettem volna, a szintén magyar Valhalla (Antal Ákos) fantasztikus tápkábele, de Ákos ezt most nem tudta prezentálni, így nagy bánatomra ez is a jövő zenéje. Korábban több alkalommal is volt szerencsém a kábeleihez, és ezeket is veszedelmesen jónak tartom. Aki nagyobb összeget szán kábelekre, ezt a kört mindenképp fussa meg, ez egy jó tanács...

Tehát. Következzenek a gyártói bemutatkozások, ezeket már Tőlük kértem be, változtatás nélkül adom közre őket. Némelyiket a WEB-oldalakról kellett összeollózni.

Nincs semmiféle sorrend, csak ahogy ad hoc eszembe jut ki legyen a következő.

1. Darsana Audio, Török Zoltán

Amikor zenét hallgatunk, kivétel nélkül az élményt keressük. Azt a boldogságot amit zenészek éreznek amikor játszanak. A hangszerek hangja magával ragadja a hallásunkat. Mikor összhangban van a rendszer akkor születik meg ez az érzés. De ez csak akar jöhet létre ha a komponensek között van megfelelő kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy megmutatja azt amit komponensek tudnak és az adott gyártó mérnökei megálmodtak. Nagyon fontosnak tartom a linearitást. Szándékosan nem színezem meg a hangképet, nincs a frekvenciatartományban beesések. Nem tolom meg az alját, hogy dögösebb legyen.Nincs magas kiemelés, hogy úgy tűnjön levegősebb high-end-ebb a hang. Nagyon ügyelek arra, hogy részletes legyen a zene és gyors mint élőben.Emelett legyen ott a levegő és lélegezzen a rendszer. Mert ha az összes kábelem ilyen egy adott rendszerben akkor kezdenek felbukkanni az igazi hangszerhangok. És számomra ettől jó egy rendszer, hogy úgy érezhetem, hogy a zenészek eljöttek hozzám a szobába.Itt jön el a pillanat amikor elvarázsolja az elmét a zeneiség. Célom hallani azt amit rejt az adott rendszer. Tapasztalatom alapján elég sok rendszerben benne van az igazi zene, a hangszerhűség a dinamika és a levegős, részletes jelenlét. Amíg színezett, fojtott hangképet hallunk ott biztos, hogy a kábelekkel lesz a baj. A fejlesztéseim a természetességre, a hangszer hűségre és valódiságára helyezik a hangsúlyt. Nem kérkednek, nem csillognak-villognak, mégis olyan élményt nyújtanak amik maradandóak és valódiak. Sok alázat és türelem útján igyekszem a legjobbat nyújtani azoknak akik az elő zenét kedvelik. Innen a név Darsana Audio. A Darsana egy szanszkrít szó mely azt jelenti megpillantani valamit ami szabad szemmel láthatatlan. Amikor a zenei energiák formát bontanak az értben. Sokszor tapasztaltam a fejlesztéseim folytán, hogy a zenehallgatás közben mintha megpillantanám a zenészt kezében a hegedűvel vagy amint a billentyűkön játszik, vagy épp a hangszer húrját pengeti. Az élethűség és az igazi zenei élmény elérése a célom. Ezekkel a kábelekkel lehetséges. Mivel a tökéletességre törekszem így "csak" két szériát különböztetek meg jelenleg. Az nagy Ő- ből is csak egy van, vagy na jó legyen kettő. Egy kicsit élénkebb fiatalos dinamikus hangot képviselő család Surya Black nevet kapta. Surya Napot jelent. Világos, élénk.
A melegebb tónusú érettebb vonal a Candra White névre hallgat. Candra jelentése a hűsítő hold. Nyugodt, sötét, misztikus.
Így rendszertől függően tudja megtalálni mindenki a hangulatához illő kábel családot. Fontosnak tartom, hogy kis és nagy hangerőn egyaránt hosszan hallgathatóvá váljon a rendszer.
Remélem még sok elégedett Darsana audió tulaj lesz a világban. Hiszen rengetegen vannak akik már sok-sok pénzt elköltöttek a High-end rendszerükre és még mindig nem elégedettek. Kábeleim a felső kategóriában helyezkednek el, és nagy rendszerekbe is komoly kábeleket váltottak már le. Árban nem olcsó, de töredéke hasonló tudású kábeleknek.  

Engem az mozgat, hogy mindenki megtapasztalhassa az igazi zenét az otthonában. A visszajelzések alapján jó úton járok. "Természetesen, zene." 

2. Hydra Sound, Filkor József   (hydrasound.hu)  06-70-263-4982
   

A HydraSound egy hazai fejlesztésű és gyártású különféle audio kábeleket és kiegészítőket kínáló családi vállalkozás. 2018-óta vagyunk jelen a piacon.

A meghatározó kezdet az 1980-as évek végére nyúlik vissza, amikor a zene és a Hi-Fi világával való kapcsolat kezdetét vette. Az iránymutatás és inspiráció ebben az időszakban sokak számára, így számomra is, az akkori Hi-Fi Magazinból érkezett. A magazin hasábjain Darvas László írásai különösen nagy hatással voltak, segítve a kábelek és tuning eszközök hatásának megértését.

A kábelek és egyéb a hangzást javító kiegészítők iránti érdeklődés hobbi szinten maradt és jó 30 évig csak a saját rendszeremet fejlesztgettem, amellett sok elismert gyártó kábelét használtam és használom ma is referenciaként, követve a fejlődést, megismerve más tervezési koncepciókat.

Azonban az idő múlásával és a tapasztalatok gyarapodásával úgy alakult, hogy ez a szenvedély vállalkozássá vált, a célja, hogy a lehető legjobb ár/érték arányú szolgáltatásokat és termékeket kínálja, kielégítve a felhasználói igényeket.

Referencia készülékeim: Hangsugárzóknak, nálam Monitor Audio Gold 100 állványos referencia, ami megfizethető kategória és jónak tartom. Revel Performa F30 jó 25éves állódoboz mai napig megállja a helyét lineáris színezetlen és pincemélyre megy, nagyon jó munkaeszköznek is. Használok egy JBL LSR32 passzív stúdiómonitort, ez is kiváló paraméterekkel bír és a hangja nagyon jó, melegebb és testesebb a Revel-nél, gyakorlatilag visszaadja a felvétel minden apró részét.Továbbá van egy Magneplanar Tympani IVa, hogy a planárok világa is meglegyen, meg szeretem is. Ugyan munkára nem ideális mert eléggé más világ, mint a szokványos hangszórós rendszerek, erősítő is kell alá, minimum 2ohm-ra is dolgozni tudó valós 200W a minimum szint. Ehhez van egy nagy D osztályúm, ami jobb, mint az 80'-as évek nagy amerikai vasai, amiket kifejezetten ehhez is használnak még, akik ebből a korszakból építkeztek.

3. Power-R, Radnai Rudolf

Rudi bácsi eljött hozzám, elhozott néhány kábelét, mindegyiket kipróbáltuk, egy négyes hallgatói körben. Rudi szerint, a kábel keresztmetszete kevésbé számít, Ő a kábel anyagának korára, öregbített anyagszerkezetére, és a zajok elnyomására esküszik. Ez a szemléletmód biztosan hatásos az interconnectek és a rövid, 1-1,5 méteres hangszóró kábelek esetében, viszont teljesen szembe megy a saját tapasztalataimmal, ha hosszabb hangszóró kábelről van szó. Véleményem szerint, egy sok eres, nagy keresztmetszetű hangszóró kábel 2 m fölött egyértelműen előnyben lesz energetikai szinteken a vékony dróttal szemben, ami ugyan sima, kellemes hangot ad, de érezhetően visszafogja a zenét. Rudi bácsi nem így gondolja, ezt nekem külön emailben kihangsúlyozta.

Rudi bácsi tápkábelei viszont meglepően jó eredményt hoztak nálam, a D70S DAC-ra és egy Optheronra kötve őket. Többet erről majd a szubjektív szekcióban, később.

Rudi nem akart ennél többet elmondani a kábeleiről, elégedjünk meg ennyivel. (Gábor)

4. 4. Vörös Gábor

Sok kábelt kipróbáltam hobbim során az alsó kategóriától a félmilliósig, volt nekem is többféle madzagom, amíg találkoztam egy DIY kábellel, ami az ár töredékéért azt tudta, amit a többszörös árúak. Ekkor kezdtem el kutatni a lehetőségeket. Az volt a célom, hogy a több százezres minőséget egy számjeggyel kevesebből összehozzam. Kezdetben ezt csak magamnak akartam, de aztán elkövettem azt a “hibát” hogy átvittem kipróbálni barátaimhoz, és aztán nekik is kellett készítenem. Ebből nőtte ki magát egy facebook csoportban kelendő brand, aminek igazából nem volt neve, csak annyi, hogy engem kell zaklatni érte. Minden vezetékemre 1 hetes próbagaranciát vállalok. Hibátlan állapotban 1 hétig visszavásárolom, ha nem vagy elégedett. Nyilván ezek nem High-end kábelek, nem is oda szántam, inkább egy jól megfizethető középkategória.

Kábelemről pár szó. Anyaga: nagy tisztaságú sodrott réz a megfizethető kategóriából. Nem ettől lesz igazán jó, hanem a geometriától (szimmetrikusan font szerkezet) és a pontosan mért elemi kábelhosszoktól (4-esből picit hosszabb kell bele ). Keresztmetszete: fázis és nulla 6mm2, föld 4mm2. Csatlakozó: aranyozott réz Viborg.

5. Sirius Audio, Tű Károly & Orbán Gábor

A Sirius Audio Project audio eszközök kutatására, fejlesztésére és tuningolására létrejött manufaktúra. Célunk, hogy a legmagasabb szintű audio eszközöket kínáljuk a hazai és nemzetközi zenehallgatók számára. Termékpalettánk az otthoni audio rendszerek készülékeit öleli fel, különös tekintettel a digitális forrásokra, erősítőkre, D/A konverterekre, hangsugárzókra és az ezeket kiszolgáló kábelekre.

A cég két alapítója: Tüű Károly, akinek neve nem lehet ismeretlen a magyar audiofil közösség számára a hangfalak, hangváltók, ezek tuningolása és kábelek tekintetében, illetve Orbán Gábor, aki az elmúlt két évben Károllyal együttműködve elsősorban a digitális zene reprodukciójában mélyedt el.

“A zenéhez és az audio-hoz való viszonyom az alábbiak határozták meg: Több évig dobosként zenéltem. Saját hangfalam elkészítésének hangváltója kapcsán ismerkedtem meg Bese Attilával a ’80-as évek közepén, akivel később közös céget alapítottunk. 20 éves kutatás-fejlesztési időszakom sok olyan problémát vetett fel, melyekkel úgymond a “nagy gyártók” nem is számoltak, vagy elsiklottak mellette.
Véleményem szerint a műszaki megoldások mellett konkrétan az auditív szempontok hanyagolódtak el. Saját fejlesztés eredményeinek köszönhetően e területen – kedvező áron – igen jó minőséget lehet elérni hangfalak és kábelek terén: hangszóró modifikáció (javítás), belső kábelezés, hangváltó, hangdoboz gyártás (tervezés), hálózati-, hangfal- és interkonnekt kábelek területén tevékenykedek.” (2013)

Az azóta eltelt 10 év a saját tervezésű hangfal, hangváltó és kábelek továbbfejlesztésével telt, valamint egyedi tuningok elvégzésével, sok hangrendszer tulajdonosának elégedettségére. 2021-től, a Gáborral való közös munka végül újabb előre lépésekhez vezetett, ahol immár közösen teszteltük és fedeztük fel a legjobb minőségű alapanyagokat.

 6. Viablue

„A teljesen árnyékolt tápkábelek elengedhetetlenek a kiváló minőségű audio- és videorendszerekhez. A VIABLUE™ tápkábelek blokkolnak minden torzítást, és így kristálytiszta és nagy tisztaságú jeleket biztosítanak. A fonott és alumíniumfólia pajzsok 3 eret vesznek körül ezüstözött OFC rézszálakkal, és így 100%-ban blokkolják az interferenciát. A speciálisan kialakított ultrapuha burkolat rendkívül rugalmassá és könnyen hajlíthatóvá teszi a VIABLUE™ X-Cables-t. Kötelező minden audio- vagy videorendszerhez, amely tiszta és tökéletesen renderelt hangmintákat szolgáltat.” (WEB oldalról fordítva)

Mivel a Viablue hangszóró kábelekkel egész jó tapasztalatokat szereztem, úgy gondoltam ebbe a hálózati kábel „tesztbe” is érdemes volna legalább egy Viablue-t bevenni, mert ár-érték arányban gyanúsan közel lesz egyik-másik specialista kábelhez. Ez csak egy megérzés a részemről, de majd a meghallgatáskor kiderül.

8. X2 Audio, Sükösd Gábor

El kell mondanom, hogy Sükösd Gabi ezt a kábelt vagy 7-8 éve csinálta nekem, mint a LessLoss elv egyik változatát. Érdekessége a kábelnek (számomra megdöbbentő módon), hogy az akkori 60 ezer Forintos vételár ellenére, belül egy teljesen normál, vastag, fehér külső szigetelésű villanydrót fut, egy kis trükkel, plusz érrel, kicsit fura, ide-oda futó bekötésekkel kiegészítve. Ennyi. Tegyük hozzá, sokkal jobban szól, mint egy sima computerdrót. A mögöttes elvet nem ismerem, de a LessLoss-nak van sajtója idehaza, könnyű utána olvasni, akit érdekel. Valószínűleg reprodukálni is könnyű a bolti drótból - sokkal olcsóbban.

Ez a kábel valószínűleg nem reprezentál semmi mást, csak a LessLoss elvet önmagában, bár valószínű, hogy ha a kábel nem az „ötforintos” villanydrótból készült volna, hanem egy becsületes minőségű kábelből, még jobban szólna. Csak azért került be ebbe a körbe, mert a LessLoss technika sokakhoz eljutott az utóbbi években,viszont nem reprezentálja az X2 Audio mai termékeit semmilyen szinten.

 Meghallgatás(ok)

 A nagy kérdés igazából abban kulminál, hogy

1. mennyi pénzért kapunk akkora változást, hogy azt megérje számításba venni?

2. milyen szintű és jellegű változásokra lehet számítani annyi pénzért?

3. melyek a kínálat kiemelkedő darabjai, és milyen vonatkozásokban?

A teszteket két különböző rendszerben végeztük, mindkétszer digitális forrásból, ESS és AKM alapú DAC-okkal. Az egyik rendszerben egy Neuron hajtott Pylon Audio dobozokat, míg a másik rendszerben egy Gauss Centurion hajtott egy pár intenzíven módosított, már csak eredeti nevén azonosítható NCS R3 dobozokat, D70S DAC-ról. A Neuronos rendszerben R-Power kábelekkel, míg a Centurionos rendszerben japán Canare studiokábelekkel kábeleztünk. Meggyőződésem, hogy mind a két rendszer elég jó ahhoz, hogy megmutassa a kábelek közötti különbségeket, ugyanakkor relatív jól reprezentálják egy valamivel átlag feletti, de semmiképpen sem ultra-highend rendszer képességeit, azaz jól modellezik az audiofil vonalon megszokott viszonyokat. Arra se kedvem, sem energiám, sem időm nem volt, hogy a teszteket lecsúszott (csöves) környezetben :-) is elvégezzem, de ennek erősítési vonalon amúgy sem lett volna semmi értelme.

A zenei anyag 3 számból állt, Dominic Miller: London Paris Cardiff , Nenad Vasilic: Bass Drops , és Jan Garbarek: Knot of Place And Time, mind Tidal streamről.

Eredmények.

Nem állítottunk meghallgatási sorrendet, kábelek kiterítve a padlón, amelyik közelebb van, azt kötjük be... Alább viszont megpróbálom minőségi kategóriák szerint csoportosítani őket:

Kezdjük az alapoknál azzal, hogy van a sima computerdrót, ezt mindnyájan ismerjük, Anti még szereti is (jó az...). Hát, a fent említett rendszerekben, ha már az embernek lett összehasonlítási alapja, a computer kábel durva, dinamikailag szűkös, torz, a sáv bizonyos részeit kiemeli, kiabál, ugyanakkor energiátlan. 3 percnél nem nagyon bírtuk tovább, csak a miheztartás kedvéért lett egyszer, rövid időre bekötve.

Van az egy(két) fokkal jobb, de még relatív olcsó kábelek köre, ide tartozik a Nexans Titanex studio-tápkábel, és meglepetésre, a Viablue. Ettől az utóbbitól jobb eredményeket reméltem, de ezek a várakozások nem jöttek be. Még nem érik el azt a szintet ami kábel-lázba hozná az embert. Mindenesetre sokkal hallgathatóbbak mint a computerkábel. Legyünk igazságosak, a Viablue azért sokkal jobb, nyíltabb, gyorsabb, kevesebbet torzít (!) de aztán a későbbi kábelek tükrében már nem tudok kellő pátosszal írni erről a kábelről. Nagyjából ugyanez húzható rá az X2 Audio LessLoss kábelre is. Ahhoz képest, hogy szimpla - de elég vastag - bolti drótból van, egész jó. A magas tartományt kicsit lehajlítja, de középen élénk, folyékony, van elegendő ereje is. Egy nagyon hallgatható, kicsit definíció hiányos, lágy hang. Olyan, mint egy jó feleség 20 év elmúltával. Sok izgalmat ez sem hoz az életembe, de legalább nem zavar. :-)

A Hydra szép kis szortimentjéből (végighallgattuk mindet) pár típus az én rendszeremben (!!!) nem azt hozta amit szerettem volna hallani, de ez nem von le semmit az értékükből, más rendszerekben könnyen lehet hogy pont az jön meg ami ott épp hiányzik. Aki eljut idáig, már hogy elkezdi a hálózati kábel cserét komolyan venni, úgyis kipróbálja, vagy hallgat Józsi ajánlásaira.

Röviden összefoglalva,

Hydra Wall P.: Alul nagyon erőteljes,közelebbről szól.Túl direkt, tolja a zenét.

Hydra Nextgen Neutral: Van tere.Kicsit még mindig tolakszik, kevésbé energikus mint a Wall, de tisztább, jól szeparálja a hangokat.

Hydra Hades Pro: Középen kicsit túlhangsúlyoz, térben jó. Kevésbé nyomulós.

Hydra Gold: Ez is előre jön, túl direkt. A mélyek felbontása jó! Nem szeretem hogy rám esik a zene.

Hydra Next Silver: Jó a mikrodinamikája, erőteljes mélytartomány. Ez is túl közel hozza a zenét. Nenad nem indul el, a legnagyobb baja, hogy kicsit unott. Garbareken kiegyensúlyozott, sima, részletes, de nem hoz lázba, itt is kicsit unott...

Ezektől feljebb végre elérkezünk az értelmes, eredményeket hozó kábelek szintjére, az audiofil középkategóriába. A tesztek alapján a következő kábelek sorolhatók ide:

Vörös Gábor 1. és 2., Hydra Colossus Two, Power-R (ez kb. a minőségi sorrend is)

Az 1-es nagyjából megfelel a LessLoss szintjének, semmi különös, csak kellemes. Jegyzeteim szerint nyugodt, jó hallgatni,nem tolakszik. Középen elvékonyodik, ettől egy picit kiabál itt-ott.Kevesebb finom részlet, de térből szól. Nenad-on némi dinamika vesztés. Kombinálja a LessLoss lágyságát a Viablue élénkségével. Érdekes belépő-középkábel. A 2.-es kábel (a drágábbik), meglepően jó! Egységes, térből szól, némi definíció hiány, amit csak akkor veszel észre, ha tudod mit hoznak a nagy kábelek. Nenad-on kissé elvékonyodik, Miller-en jó hangulatú, relaxált, bele lehet simulni a zenébe. Ez a kábel a Hydra Colossus Two Mk3 -al van nálam csaknem fej-fej mellett, az utóbbival az élen. A Colossus Two elsőre is meglepően sokkal jobb mint az olcsóbb kábelek, amolyan "Wow! Azta !", remek példája annak, hogy relatív olcsón mekkorát lehet javítani a hangzáson. Nyílt, gyors, feszes, erőteljes, folyékony...mit is szeretnél még? (Később rájöttem) Ugyanide, a felső középkategóriába kell sorolnom Radnai Rudi Power-R hálózatiját, ami egy érdekes kombinációja a fenti Vörös Gábor 2-es és a Hydra CT Mk3 kábeleknek. Relaxált, folyékony, sima, ugyanakkor energikus, jó felbontású, kicsit ez is elvékonyítja a hangot, a mélyenergiái picit visszafogottabbak, ugyanakkor ez ad egy megfogottság érzetet. Jó rajta zenét hallgatni. Nem hibátlan, bizonyos regiszterei bizonyos zenéken kiugranak, ez néha kellemetlen. Ha csak magában hallgatod, nagyon jó. Összehasonlításban inkább egy ütős középkategória. A Neuron-os rendszerben, Gézánál is ez jött ki, Ő ezt a kábelt tartja az ár/minőség optimum kábelnek. Szerintem ebből a 3-ból bármelyik az, nagyjából egyforma árakon, 70-80 ezer Ft körül, mindent megkapunk ami ennyiért várható (csodák nincsenek) és a rendszer amibe illesztjük őket, garantáltan szintet lép az olcsó kábelekhez képest, sokkal hallgathatóbb, zeneibb, folyékonyabb, finomabb, energikusabb hang lesz az eredmény. Ezek képviselik azt a kategóriát, amibe mindenképpen érdemes beruházni, értelmes áron vannak, és simán hoznak annyit hogy nem fogod  megbánni a dolgot, esetleg veszel belőlük még, mert a CD-hez/DAC-hoz se ártana. A három között az a különbség hogy Gábor 2-es kábele relaxáltabb, lazább, míg a Hydra Colossus Two feszesebb, megfogottabb, egyértelműen nyíltabb, jobb felbontású. A Power-R a kettő közé esik. Mindhárom remek!!!

Ide, a középkategória tetejére soroltam a Hydra Next II Colossus kábelét is, ami a mi rendszereinken egy árnyalatnyival, de hallhatóan jobb mint a fenti három, a jegyzetek alapján jó a dinamikája, nagyobb a tere. Nenad-on gyors, tiszta,egy picit visszafog.Hallgatható, jó kábel, különösebb hibák nélkül (a nagy kábelekhez képest), de nem nyitja meg annyira a zenei történést, ahogy azt a top kábelek teszik.

És akkor eljutottunk a felső kategóriához.

Nem feltétlenül szeretnék itt sem győztest hirdetni, hiszen itt is igaz, hogy bizonyos rendszerekben ez, másokban meg a másik lesz a jobb. Mindenesetre, az egyértelműen kiderült, hogy az alábbi kábelek különösen jó tulajdonságokat mutatnak, ezekkel túlzás nélkül mondom, egy más világba lehet fellépni, a zene sokkal több részlettel, sokkal folyékonyabban, sokkal energikusabban, sokkal finomabban szólal meg, az alapkábelekhez képest, és egyértelműen hallható javulás van a középkategóriás, amúgy nagyon jó kábelekhez képest is.

Darsana

Körülbelül a felső kategória belépő szintjére sorolnám a Darsana Audio mintakábelét, ami egy Optheronnal szinte ideális partnerségbe keveredett, érvényre tudta juttatni ennek az erősítőnek az energiáit, koherensen, jó térhatással, finom felbontással zenélt, igazán élvezetes volt hallgatni, viszont árban magasabb polcon helyezkedik el. Ezzel a kábellel elég sokat hallgattam zenét, Géza is a legjobbak közé sorolta a Neuronon. Első benyomásom erről a kábelről, hogy koherens, szinte tömör hang, nagyon szép hangszínekkel, van benne élet. Talán a legjobban úgy jellemezhetném, hogy kicsit sötét hangú, a magas tartományt nem nyitja ki annyira mint a top kábelek. Egy transzparens, gyors erősítővel párosítva egyszerre jelentkeznek mindkettő előnyei, a gyorsasággal sokszor együtt járó élek épp annyira szelídülnek meg, hogy az élmény szintje megmarad, viszont elkerüli a bántó hatást. Mint amikor egy nagyon jó DSD felvételt ráküldenek egy studio magnóra,ha értitek mire gondolok. Bizonyos, fényesebb vagy vékonyabb hangú rendszerekben ez a kábel egy igazi áldás az Anyatermészettől.

A Hydra kínálatából nálam a Hydra Energy II hozta a top szintet. Sokkal nyugodtabb, sokkal kiegyensúlyozottabb, mégis energikusabb, tisztább hang, nyitja a kaput. Annyira, hogy elgondolkodtam azon, hogy ez a kábel annyit dobott az integrált Centurion erősítőn, hogy folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy Optheront hallgatok, egy izom-végfokot, mindenféle teljesítmény-korlát nélkül. Ebből a szempontból, ez a kábel egy kitűnő eszköz arra, hogy aki csak integrált erősítőt tud elhelyezni, de mégis szeretné a nagy gépek hangzását megkapni, megléphesse azt a lépcsőfokot - másképp. Hangzási jellege hasonlít a Next II Colossus-ra, de jobb annál, annak van egy pici dinamikai limitje ami itt nincs jelen, elengedi a zenét. Középtartományig a Darsana is hasonló, mélyben erőteljesebb, de feljebb, magasabb frekvenciákon az Energy II előnybe kerül, jobban nyitja a teret, jobban elengedi a hangszerek lecsengését. Itt már előjön a szinergia kérdése, a Darsana pl. egy Optheronnal annyira kerek egész, hogy semmilyen kívánnivalót nem hagy. A Centurionhoz meg jól jön az Energy II plusz energiája középtől felfelé, a nagyerősítős utánérzéshez.

Nagyon jól szerepeltek a Sirius Audio kábelei. 3 darabot kaptam, szűrővel egybeépített és anélküli verziókat. Fej-fej mellett az Energy II-vel, este 11 tájban - fogjuk ezt a fáradtságomra, vagy inkább a hallásom kitisztulására (ennek eldöntését az egyes készítőkre hagynám) úgy éreztem, hogy ha lehet még egy kicsit rányitni az Energy II-re, azt megteszi a Sirius, ugyanakkor van ezeknek a kábeleknek egy kis V-effektje, mintha megtolnák a mély és a magas energiákat a közép kárára. Ez nem kritikus, nem olyan mintha feltekernénk a hangszínszabályozót, inkább csak energetizáltabbak ezek a tartományok. Viszont folyékony, áradó a zene, elszabadul a dinamika, finom részletek jönnek elő, érdekessé, izgalmassá válik az előadás, az ember minden pillanatban várja, hogy mi következik, még az unalomig ismert zenéken is. Ez nálam többet nyom a latban mint a balansz, végül is erről (is) szól az otthoni zenehallgatás. Ha egyszer kipróbáltad, hiányozni fog. Olyan, mint Az égig érő fű c.filmben a "gyöp". ("Az fog nekem hiányozni...a gyöp. A szép, zöld gyöp...")

Szűrők.

Bár a meghallgatásokat dedikált tápösvénnyel, és szűrővel (X2) végeztük, a Power-R és a Sirius szűrői a konnektorokba dugva tovább tudták finomítani a hangot. A Power-R szűrő hallhatóan növeli a kis jelű felbontást a zajok csökkentésével, de közben második körben, Gyulával már úgy éreztük, hogy a megnövekedett felbontás az érzelmi-hangulati aspektusok kárára megy. Minél jobb kábelt használunk, annál kevésbé ad pluszt ez a szűrő. Az Power-R kábellel kerek egész, hozzátesz valamennyit az ott hiányzó felbontásból. A Sirius szűrője valamiképpen mintha gyorsítaná a felfutó éleket, mintha egy kis dinamikai pluszt adna hozzá a dologhoz. A középkategóriás kábelek mellé legjobb volna mindkettőből bedugni egyet-egyet az audio rendszer konnektorába, aztán ott felejteni őket.

Konklúzió, összefoglaló.

A hálózati kábelek jelentős mértékben vannak jelen egy jó rendszer hangjában, ha hajlandóak vagyunk pénzt áldozni erre a komponensre, már középkategóriában is jelentős javulást tud hozni egy jól megválasztott kábel. Nyilván a legjobb ha nem csak az erősítő, de a forrás is hasonló szintű kábelt kap. Feljebb pedig nagyon egyértelműen teljes értékű komponensként érdemes tekinteni a hálózati kábelre, még egy egyébként élményszerű, izgalmas hangú rendszeren is lehet fokozni az izgalom faktort, a zenehallgatási kedvet. Számomra az is nagyon jó érzés, hogy hazai fejlesztésű kábelekkel lehet ilyen mértékű javulást elérni, ezen a téren is nagyszerű dolgok születtek itthon, nem vagyunk lemaradva a világ élmezőnyétől. S hogy ez mennyire nem csak játék a betűkkel, elmondanám, hogy vettem egy Hydra Next Energy II-est magamnak, vissza se adtam. (elképzelem, ahogy Anti pofájáról lefagyna a vigyor ha hallaná...) Sajnálom hogy az említett, még szóba jöhető egyéb hazai fejlesztések most nem jutottak el hozzám, de annyira fel vagyok villanyozva (sic!) hogy nem lehetetlen hogy ráveszem magam egy újabb ráhallgatásra, de már csak a közép-felső szinteken.

Köszönet illeti két barátomat, segítőtársamat, Dr.Krascsenits Gézát és Jakab Gyulát, véleményük, értékítéletük segítségemre volt, és sokat adott hozzá ehhez a cikkhez. Köszönet a gyártóknak a türelmükért és a remek produktumokért, hogy lehetővé tették ennek a cikknek a létrejöttét. Végül köszönet illeti a Feleségemet is, aki lassanként megtanul a szobában szanaszét heverő kábelek között lelkileg stabil maradni és biztonsággal lavírozni, hovatovább egyik-másikát még gyártó szerint is azonosítani. (Szegény, úgy érezheti magát, mint Dolák-Salyéknál a csirkebefőtt.Köztudott dolog: az üvegbe fejjel lefelé bedugott csirke szeme odaszorul a befőttes üveg aljára, és megjegyzi az alatta levő terítő mintáját...)

Nagy Gábor Pál @AudioWorld

2024. Július