A Kedves Olvasó, aki reményeim szerint követi az ezeken a lapokon rendre megjelenő tartalmat, nyilván észrevette, mennyire tág teret engedek itt a Rega gyártmányoknak. Ennek több prózai oka is van. Ezek között első helyen szerepel az a felismerés, hogy a Rega a megfizethető közép-hifi egyik legdinamikusabban fejlődő, valódi értékteremtő cége. Csak nézzük meg, mennyi jól működő fejlesztést vitt gyártásba a cég az elmúlt évtizedben, különösen kiemelve a Planar 6-os, 8-as komplett lemezjátszókat, az új hangkarokat, vagy az Apheta / Aphelion hangszedőket.

A másik indok, hogy jó személyes barátság fűz Teleki Bélához a Rega hazai képviseletét ellátó Allegro Audio (www.allegroaudio.hu) vezetőjéhez. Barátságunk a személyes szimpátián túl egymás kölcsönös szakmai respektusán is alapul, nemkülönben a minőségről alkotott fogalmaink is meglehetősen közel esnek egymáshoz. Hab a tortán, hogy Béla megértéssel viseltetik régi hibám, a néha nyerseségig menő szókimondásom és értékítéleteim iránt, ami lehetővé teszi közöttünk a teljesen őszinte kommunikációt. Azt gondolom, ezek együtt egy nagyon szerencsés kombinációt alkotnak, ezen az alapon öröm közösen gondolkodni, pláne részt vállalni – ha csak egy egyszerű teszt szintjén is – abban a magas színvonalú piaci munkában, amit az Allegro Audio ma felmutat kis hazánkban.

Ha most valaki azzal jön, hogy széles nyelvcsapásokkal adózom a T.Megrendelőnek, szabadjon emlékeztetnem a rossznyelveket, hogy egyrészről mindig is vindikáltam magamnak a saját vélemény jogát, senki, aki kicsit is ismer, nem vádolhat részrehajlással, vagy helyezkedéssel, ez nem én vagyok. A kijelentéseim mindig az őszinte véleményemet hordozzák, ami sokszor – a Kedves Olvasó nyilván korábbi írásaimból ezt is levette már – nem nagyon hízelgő. De ha valamit nagyra értékelek, az előtt örömmel megemelem a kalapom, legyen az bármi, ami valódi minőséget hordoz. A konkurens termékeket is ide értve. Továbbá, a tesztjeimet mindig ingyen, azaz NULLA ellentételezés fejében csinálom, semmi okom behajolni a forgalmazó érdekének (egyetlen mégoly jó barát sem kívánhatja tőlem, hogy ferdítsek…), s ha nem írnék valós dolgokat, saját szakmai hitelemet ásnám alá, ennek semmi értelme sem volna. Ebből aztán az következik, hogy relatív kevés tesztet csinálok, mert igyekszem olyan eszközökről hírt adni, amelyek megütik a mértéket, csak kevéssé kritizálhatók, én meg őszintén leírhatom a véleményem. Ebből a kategóriából pedig még a komoly hifiben sincs túl sok készülék. Időt pedig csak a jó dolgokra érdemes szánni.

Na, tehát, mint mindig, az alább leírtak a saját személyes minőségi preferenciáim alapján kialakított szubjektív véleményemet tükrözik, nem kizárt, hogy ugyanerről a készülékről mások, más rendszerben hallgatva eltérő véleményt alakítanak ki.

Még egy fontos dolog, aztán tényleg jöjjön a teszt.

A külföldi szaksajtónak van egy nagyon jó szokása. Ők egy-egy készülék kvalitásait mindig a maga árkategóriáján belül, legtöbbször versenytárs készülékek jellemzőivel összehasonlítva ítélik meg. Ez nagyon hasznos a Vásárló szemszögéből, mert – ha jól tud olvasni a sorok között – támpontot kap az általa kifizethető összeghatáron belüli választási lehetőségeiről.

Én ezt – bár logikusnak és hasznosnak tartom – nem szeretem. Az igazi minőség híve vagyok, nem a relatívé és nagyon nehezemre esne az értékítéleteimet egy relatíve alacsonyabb referencia szinthez igazítani. Amit leírok, annak az a célja, hogy felfedje egy-egy készülék valódi énjét, ha nem is egy abszolút mércéhez mérve ( ami ugye csak az élő zene lehetne ) de mindenképpen egy nagyon magas „sztenderdhez” képest. Ami a mindenki által értett autós hasonlatok szintjén olyan, mintha egy-egy  széria autót mindig a Bentley-hez vagy a Rolls-Royce-hoz hasonlítanánk, ami nyilván nonszensz, de mégis feltárja, teljesen nyilvánvalóvá teszi az adott autó szűk keresztmetszeteit. Ettől az még lehet nagyon jól használható, gyors, kényelmes, stb. de lássunk tisztán.

Nos, pontosan ebben a helyzetben vagyok most is, amikor a Rega új erősítőjéről kell felelősséggel  nyilatkozni. Pár száz ezer Ft-ért az ember nem vár túl sokat ( meglepetések ritkán adódnak ) de 1,2 millióért már elég komoly dolgokat kell letenni az asztalra, kézenfekvő hogy az ember lélekben elkezd abszolutisztikus mércét állítani. Teszem ezt úgy, hogy eközben érzem a külföldi szakírók virtuális fejcsóválását a hátam mögött ( pont nem érdekli őket az AudioWorld, de mindenkit megnyugtatnék, ez kölcsönös, engem sem érdekel, mi mindent le mernek írni – jópénzért… ).

Rega Aethos – első „blikkre”

Nagyon megnyerő készülék az Aethos! Már a gyárilag becsomagolt állapotban, kartondobozát kézbe véve megcsap bennünket az impresszív súlya, biztosan nem tudsz végigsétálni vele hónod alatt a Körúton… 17,5 kg a nettó súlya, van benne anyag, ahogy pestiesen mondani szokás.

Kicsomagolva a pozitív élmény még tovább erősödik, mert egy nagyon elegáns, jó formavilágú erősítőt alkotott a Rega. Ezt a kijelentést már a korábbi elektronikáira is meg lehetett ugyan tenni, nekem személy szerint az Elicit-R is tetszett kívülről, ez a mostani gép azonban rádob egy nagy lapáttal a design terén, ügyesen kerüli el a téglatest forma merev és unalmas voltát egy, a két oldali hűtőbordák fölött szépen ívelt tetőlappal. Miközben azért megtartja a téglatest alak régi erényeit, a könnyű csomagolhatóságot, kezelhetőséget, a polcbéli elhelyezés lehetőségének jótékony kényelmét. Lapos jószág az Aethos, mindössze 95 mm magas, ebből aztán adódik néhány jellegzetes műszaki korlát, ezekről később.

Az előlap épp csak annyi kezelőelemet tartalmaz, ami egy – angolszász hagyományok szerinti – integrált erősítőnél elengedhetetlen, a hangerő hangsúlyos méretű gombját, illetve a bemenet választás, a felvétel és a mute nyomógombjait. Ezek kiegészülnek még egy előlapi fejhallgató aljzattal, ami szintén hasznos. A pillanatnyi bemeneti állapotot piros fényű kijelző felirat mutatja, ami közelről elegendően jól olvasható, 3 méterről viszont már nem látszik. Talán azért nem tartották ezt fontosnak, mert a, egy nagyobb méretű kijelzés nagyon felborította volna az előlap érzékeny egyensúlyát,  és b, ott a távirányító, amiről jól kitűnik, hogy szándékoltan a készülék fő kezelő szerve.

Érdekes megoldás a ki-be kapcsoló gomb elhelyezése, ezt mintegy beintegrálták az erősítő előlapjának két oldalán található blokkok közül a bal oldaliba, elsőre csak jobban odafigyelve tűnik fel, én is kerestem egy pár másodpercig, hol lehet életet lehelni ebbe a masinériába….?

A hátoldal rengeteg csatlakozónak ad helyet. A szokásos IEC hálózati aljzat mellett ott a cserélhető biztosíték, majd a banános-szorítós aranyozott hangfal-csatlakozások következnek, végül pedig egy egész sor RCA aljzat, 5 line szintű bemenet, egy pre-amp kijárat ( ha plusz végfokot kötnénk az erősítőre) egy Direct-in, ami a végfok rész bemenete, kikerüli a hangerő szabályozót, két REC felvétel kijárat, s egy REC felvétel bejárat.

Belekukkantva a ház belsejébe, az alábbi kép tárul a szemünk elé:

Műszaki részletek:

Ami elsőre mérnöki szemmel látszik, a közel szimmetrikus elrendezés, a dual-mono kivitel jellegzetességei. Ez különösen a tápra és a két végfok csatornára igaz, az eleje nem ennyire szembetűnően szeparált. A végfokról a gyári weboldal azt közli, hogy oldalanként 4 db San-Ken végtranzisztort alkalmaz, ezek darabja hivatalosan 16 Amper kapacitású, az ugye elvben 32 Amper (plusz és mínusz, ezt nem szabad összeadni) de ha megnézzük a puffer kondenzátorok méretét, abban nagyon biztosak lehetünk, hogy ez az áram onnan nem fog kijönni, még a magyar népmese szintjén sem. Nyilván, a végtranzisztorok duplikálásának nem ez a fő oka, nagyobb áramokon a tranzisztorokon jelentős maradék-feszültség esik, ami óhatatlanul dinamika kompresszióhoz vezet a mélytartományban. Itt, ez esetben ez nem fog megtörténni, vagy csak nagyon minimális szinten, már ha ez csak a tranzisztorokon múlna. Sajnos a való életben nem csak azokon múlik, a puffer kondenzátorok áramleadó képessége legalább ennyire benne van az összképben, és hát itt, főképp az erősítő dobozának a méretei erősen behatárolják az elhelyezhető kapacitás mennyiségét. Ezt a meghallgatás során is észre lehet venni, ha nagyon odafigyelünk, és ha egy bivalyerős, kétszer nagyobb teljesítményű végfok után hallgatom, majd ott leírom.

Érdekes módon oldották meg a végtranzisztorok meghajtását. A végtranzisztorok Darlington típusok, ezt azt jelenti, hogy egy tokon belül két tranzisztor van, a kisebb emitter árama hajtja a nagyobb bázisát, ezáltal kettejük áramerősítő képessége (Bétája) ezres szinten van, vagyis egy mondjuk (ez csak egy elvi példa a szemléltetésre, nem ennek a készüléknek a modellezése!)  5 Amperes kimeneti áramhoz 5 milliAmper bemeneti áramra van szükség, az nem sok. A két San-Ken-t minden szó nélkül kiszolgálná egyetlen meghajtó fokozat, azonban annak nagyon magas nyugalmi árammal kellene üzemelnie, magas hőterhelés mellett. Ezért a tervezők a két tranzisztor meghajtását külön bontották, dedikált meghajtó fokozatokat építve mindegyiknek. Ezáltal az áram és a hőterhelés csökken, viszont a költség megugrik, és az egyes meghajtókat, ill. végtranzisztorokat egymáshoz kell válogatni, ami újabb költségnövelő tényező.

Az előfok rész FET-es, ami jobb linearitást biztosít a tranzisztoros megoldásoknál, azon az áron, hogy a kapacitások magasabbak, amiből egy magas frekvenciás sávhatárolás adódik. Nem kell ettől megijedni, szinte minden erősítőben arra törekednek a tervezők, hogy az erősítő stabil maradjon, ne történhessen meg magas frekvenciás gerjedés, emiatt mindenhol alkalmaznak ú.n. „slew-rate” azaz jelemelkedési sebesség korlátozást. Ez a magas frekvenciák átvitelének korlátozása, aminek a mértéke részben mérnöki döntés, részben pedig az adott erősítő kivitel (panel, árnyékolás, stb.) sajátosságainak függvénye. Mivel amúgy is kell valamennyi korlátozás, nem nagy baj, ha ezt részben a FET alaptulajdonságai hozzák létre.

Megvizsgálva a gép gyári adatlapját, ez a korlátozás némileg konzervatívra sikeredett, a 30kHz-es jelátvitel nem kimondottan széles határ, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy egy még hallható 18kHz-es jel normális, torzítatlan jelalakjához annak min.3-szorosát ( 3 felharmonikusát) át kell tudni vinni teljes jelerősséggel, azaz az ideális határfrekvencia úgy 60kHz környékén volna.  A 30 kHz határfrekvenciából műszakilag a 10 kHz fölötti jelek magasabb 3.harmonikus torzítása következik, szintén nem kell begyufázni, ettől még szólhat nagyon jól az erősítő. ( Az emberi fül nem a harmonikus torzításokra érzékeny igazán)

A kimeneti teljesítményt a gyár 8 Ohmra és 6 Ohmra specifikálja. Ez teljesen rendben van, hozzátéve, hogy manapság elég sok hangdoboz 4 Ohmos, köztük jó néhány olyannal, aminek az impedancia menete belebukik a 2 Ohm körüli régiókba a mélysugárzó rezonancia pontja (30-40Hz) alatt. Ekkor az fog történni, hogy az erősítő egy-egy mély beütésnél túlterhelődik, áramlimitek és pillanatnyi túlmelegedés lép fel. A felépítésből adódóan, ezek a túlterhelődések nem fogják tönkretenni az Aethos-t, de a hangon jól fog hallatszani az „elfogyás” jelensége. (Ez ellen úgy szoktak védekezni, hogy a végfok bemenetén a csatoló kondenzátort olyan értékre tervezik, hogy az eleve ne engedje rá az erősítőre a 40 Hz alatti jeleket, ez pl. csöves erősítőknél gyakori. )

Hozzá kell tennem, ez nem kifejezetten Rega jelenség, költség és design szempontból a nagyon nagy dinoszauruszokat kivéve, szinte minden erősítő limitált ilyen téren. Többé-kevésbé. Az integráltak különösen. Itt pusztán arról van szó, hogy vegyük komolyan a gyári specifikációt, ezt a készüléket lapos impedancia-menetű, 6-8 Ohmos nominál impedanciájú hangdobozzal célszerű párosítani. Akkor nem lesz semmi gond, kívül maradunk az esetlegesen problémás szélsőségeken.

Érdekes „feature” (angol – ejtsd: fícsör, kb.annyit tesz, mint bennefoglalt tartalom, jellemző) hogy a hangerő szabályozást nem a szokványos módon oldották meg. Itt is egy sima Alps Blue potenciométer dolgozik, azonban a hangerő szabályzásban a visszacsatolás változtatása is belejátszik az előfokban, így elméletben részben kiszűrhetők a poti csatorna-együttfutási problémái, amelyek a legtöbb potenciométernél mérve riasztóan rossz értékeket tudnak adni. Meghallgatva nem ennyire rémes a helyzet azért, de ha törekszünk a jó műszaki specifikációra, ez tud egy szűk keresztmetszet lenni.

Műszakilag összefoglalva, korrekt, átgondolt felépítésű erősítőnek látszik az Aethos, kívülről szépnek mondható, elegáns kivitel, belülről pedig példásan felépített, egy-két, szélsőséges esetben szűk keresztmetszettel (pufferek) ami, ha betartjuk a 6-8 Ohmos terhelést, nem fog semmilyen gondot okozni. Kár hogy ezt a gyár valahogy nem tartotta fontosnak kihangsúlyozni, vélhetően marketing szempontok alapján.

A részletes műszaki adatlapot a Rega honlapján találjátok, itt: http://www.rega.co.uk/aethos-amplifer.html

Használat

Furcsa módon, és hadd jegyezzem meg, azt gondolom, hogy ez egy egyedi, erre az egyetlen példányra vonatkozó jelenség, az erősítő toroid transzformátora némileg érzékeny a hálózat DC komponenseire. A 230V-os hálózat nem minden esetben teljesen szinusz jellegű, néha a terhelések miatt a jelalak torzulhat, DC, azaz egyenáramú komponensekkel egészül ki, amit a toroid trafók szokásuk szerint morgással szoktak jelezni, rosszallásukban. ( Ha létezik a feleségnek elektronikai szinonímája, az a toroid trafó. Kerek, tenyérbe illő, legömbölyített formák, időnkénti morgással vegyítve) Béla szerint az én itthoni hálózatommal van gond, mert Nála soha meg sem mordul a trafó. Hát…lehet.

A csatlakozások gyorsak és logikusak, nem kell magyarázni semmit. A bekapcsoló gombról írtam, a hangerő szabályozó gomb állásáról egy nagyon jól látható fehér vonal ad tájékoztatást, egyértelmű. A távirányító átlátható és multifunkciós, más Rega készülékeket is kezel, nem kell mindenhez külön táv. Egyetlen hasfájásom, hogy a távról a hangerő szabályozás túl gyors, kis gombnyomásra is nagyot mozdul a hangerő gomb, ez lehetne finomabb, lassabb, hogy a megfelelő hangerő pontosabban beállítható legyen. Ettől eltekintve a működtetés tiszta, átlátható, jól funkcionál, ötös!

Meghallgatás

A teszt során az alábbi kontroll-berendezést használtam:

Micromega tuning CD-játszó / Gauss Optheron végfok, passzív előfokkal, KEF Reference Model 2 hangdobozok, Sükösd Gábor-féle kábelezés. Műsornak a szokásos teszt-CD-m szolgált, 20 általam jól ismert, nagyon sok különböző láncon meghallgatott zeneszám, ezekről álmomból orvul felzavarva is tudom, hogyan tudnak ( és hogyan kellene !!!)  szólni. Később Béla átjött, és hozott néhány egészen rendkívüli kábelt (Viard Audio) amelyek messze túlmutatnak az itthoni szerény kábelezésemen, ezt jól hallottuk, és nyilván sokat segítettek a Rega hangjának ismételt, ezúttal átláthatóbb megítélésén.

Ide érdemes azt a megjegyzést beszúrni, hogy a KEF Ref2 nem kifejezetten az az erősítő-simogató fajta hangdoboz. Eleve 6 Ohm a nominál impedancia, de van egy 2 Ohmig lemenő mélypontja, ahol a nem adekvát erősítők szobahangerő fölött mind becsuklanak. Időnként kapok barátoktól-ismerősöktől, nálam megforduló érdeklődőktől kritikákat, ezt a dobozt illetően, a kicsit sötét hangkaraktere, más, nyíltabb hangú dobozokhoz képest nem annyira szembetűnő felbontó képessége miatt. Van némi igazuk, de én ezt a dobozt így szeretem, ahogy van, remekül lehet rajta zenét hallgatni, és igenis nagyszerű a felbontása, csak nem látványos, nem az a franciás Focal világ, annak pont az ellentéte. De ha az ember megszokja, ismeri a hibáit, nem csak nagyon jó zenehallgató társ, hanem nagyszerű munkaeszköz is egyben.

Szóval, Aethos.

Még egyszer kiemelném. NEM egy másik egymilliós erősítőhöz képest mondom amit mondok, hanem egy sokkal magasabb mércéhez képest, hogy jól lássuk, miben más ez itt. Mennyiben közelít, és mennyiben marad el. Lássunk tisztán. A végén majd súlyozom a leírtakat, ott dől el, mi a lényeg.

Elsőre az tűnik fel, hogy a hangkép nem esik szét mély meg magas tartományra, ahogy az sok integrált erősítőnél előfordul, egyben van, és az egésznek van egy „gazdag” jellege, kellő energiákat képes megmozgatni a középtartományban is.

A Rega köztudottan fő tervezési törekvését az angol rövidítéssel PRAT-nak mondott (Pace, Rhythm and Timing, azaz durva fordításban sebességtartás, ritmus, időzítés) irány adja, számukra a zene lüktetése, időzítési-lecsengési faktorai a fontosak, akár még a frekvencia-balansz és a tonális hűség valamelyes rovására is. Ez a jelleg a Rega lemezjátszók ismert sajátja, és tegyük hozzá, nem kevés szerepe van a Rega készülékek piaci sikerében.

Nos, ez a jelleg ebben az erősítőben is tetten érhető, bár szerintem messze nem annyira erőteljesen, mint ahogy az egy Rega lemezjátszóból érkezik. Mindenesetre van ritmikája, és ez egy nagyon jó jel. Általános hangképét illetően, az a benyomásom (aztán később olvastam a Rega honlapján a megerősítést) hogy ez egy felspécizett Elicit-R. Van egy nagy és több kis különbség a két erősítő között. A nagy különbség, hogy az Aethos SOKKAL kevesebbet torzít. Én magam a sok év(tized) erősítős fejlesztései során lassanként nagyon érzékennyé váltam az elektronikák torzításaira, van egy szint, ami alatt nem nagyon tolerálom a tipikusan elektronikák által létrehozott torzításokat. A nagyon jó hír az, hogy az Aethos felül van ezen a szinten. Kifejezetten alacsony torzítású erősítő, illetve a torzítási karaktere csak ritkán, és bizonyos zenéken válik szembetűnővé, ahol nagyon sok hangszer szól egyszerre, azt nem kezeli annyira elegánsan, mint ahogy azt a top kaliberű dolgok szokták.

A kisebb különbségek alatt azt értem, hogy relatíve szélesebb a frekvenciasávja, különösképpen a mély tartományban, abban az esetben, ha a hangerő szobahangerőnél magasabb szint alatt marad. Sajnos nem tudtam közvetlen összehasonlítást tenni, de mintha a ritmikája is jobb volna az Elicit-R-nél, a teljesítmény tartalékról nem is szólva.

További erényének tartom a megfogottságot, teljes kontroll alatt tartja a mélyhangokat, nincs túllövés, lecsengési problémák, a dobütések élei is jól futnak le. Érdekes egyszerre hallani, ahogy megvan a mélytartománybéli sávszélesség, ugyanakkor viszont a mélyek dinamikai ugrásai valamiképpen kisebbek, nem vág oda akkorát, mint kellene. Elképzelhető, hogy a számára nem ideális impedancia viszonyok miatt van nálam így, úgy vélem, egy rendes 8 Ohmos dobozon ez nem jelentkezik.

Ahogy hallgatom, úgy érzem, csak nagyon kicsi hibái vannak, azok is inkább hiányérzet jellegűek, ami egy jó tulajdonság, el tudom engedni magam miközben hallgatom, nem megy az idegeimre. Egyetlen dolgot kivéve, ha sok a hangszer egyszerre, akkor „nyüzsög”, nem tudja eléggé szétválasztani őket, hangsúlyozom, erre más integrált erősítők is csak limitáltan képesek, és high-end szemüvegen át nézem.

Térhatás. Ez ennek a gépnek a másik hallható eltérése a nagy gépektől. Széltében nincs nagy bajom, jobbra-balra szépen pozícionálja a dolgokat, azonban ugyanezt előre-hátra irányban már nem teszi meg ugyanennyire akkurátusan, kicsit mindent előbbre hoz. Olyasmi hatás, mintha nem a tizedik, hanem az ötödik sorból hallgatnánk a zenészeket. Amúgy, ha csak önmagában hallgatnám, fel sem tűnne. Ezen a térábrázolási sajátosságon nagyon sokat javítottak a Viard kábelek, Béla elégedetten dőlt hátra, a szokásos „naugyehogymegmondtam” módon, nade kérem, az a kábelszett egy újabb másfél millió….

A magas tartománya finom, csaknem torzítatlan, elviselnék még egy kicsivel több „levegőt” de így is szép, nem tolakodó.

Mélyben a komolyabb végfokokhoz képest kicsit alulenergetizált, ez mondjuk a puffer kapacitásait ismerve nem nagy meglepetés, hozzáteszem, ez soha nem volt a Rega prioritása, nem csodálom, hogy nem hiányolták azt az egyébként nem is túlzottan hiányzó plusz „húst” amit ez a gép nem hoz át. Ennek a magas és mélytartománybéli pici hiánynak az a konzekvenciája, ha szigorúan a nagy erősítőkhöz mérjük, hogy nem jelenik meg azok „skálája”, de nem akarnék igazságtalan lenni, ezért az árért ne is várjuk el.

Peter Gabriel Washing of the water-én a zongora hihető, jól tartja a szám valahogy érdekesen felépített ritmikáját (olyan mintha össze-vissza váltanák, de aztán a végén mégis kiderül, hogy végig követ egy ritmust). Egy dolgot viszont elvét, ez a szám nagyon intim, nagyon érzelmi alapokon nyugszik, ez az intimitás itt valahogy csökken, érzelmileg visszafogottabb, inkább a technikára koncentrálódik. Érdekes, más számokon ez nem jelentkezik így, lehet hogy csak én vagyok ma ilyen kukacos…ki tudja.

Colter Wall – Motorcycle: Jó ritmika, ez amúgy sem egy térből szóló zene, minden szépen átjön, amitől ez a zene jó. Érdekes, ennek megvan a hangulata. Úgy látszik a Regánál nem kultiválják PG-t…

Összességében,

integrált erősítőnek egészen kivételesen jó gép az Aethos. Nem hibátlan, mint ahogy az a fentiekből is látszik, de hát a világon semmi sem az. Erényei messze túlmutatnak a nagyon kicsi hibáin, különösen kiemelném a nagyon hosszú távú hallgathatóságát és nagyon alacsony torzítási szintjét. Megfelelő doboz párosítással a teljesítménye is több mint elég, sávszélei elég tágak, csak a legjobbak mögött marad el némileg. Tonálisan a Rega hagyományokhoz hűen talán egy picit világosabb tónusú, mint a totál neutrális, de megvan a mélye, az energiája, és nem esik szét a hangképe. Ez utóbbi jellemzően gazdag megszólalású, a nagy erősítőket idéző karakterű. Megfogott, követhető, ritmikus. A nagyobb hangtömegeket, sok hangszert egyszerre kevésbé szereti, olyankor kicsit nyüzsög, kicsit összemos, intermoduláció van, de ez csak ebben az egy esetben hallható.

A fentieken túl, az egyetlen elvi (!) problémám, hogy miért nincs ebben a gépben egy hasonló kaliberű phono??? Persze, tudom, lehetetlent várok, nem is férne bele, és az árat is nagyon ( talán túlzottan ) megdobná, és a Rega is el szeretné adni a szeparált phono erősítőit is, mindent értünk. Mégis, mennyire elegáns volna egy Planar 10 meg ez az erősítő együtt…

Nem nehéz ezt az erősítőt bátran ajánlani szinte bárkinek, aki nagyon nívós hangot szeretne otthonra, talán azzal az egy kitétellel, amit már fentebb megfogalmaztam, hogy mindenképpen egy magasabb (90+) dB érzékenységű, és lehetőleg lapos impedancia görbéjű 6-8 Ohmos hangdobozzal párosítsa. Ekkor egy zenei, élményszerű hangot kap viszonzásul, némileg szűkebb térmélységgel, de srácok, nincs ingyen vacsora. Innen felfelé már a nagy erősítők, elő-végfokok territóriuma van, még több pénzért (legtöbb esetben). Valószínűleg ez a legjobb integrált erősítő amit valaha is hallottam. Wow!!!

Nagy Gábor Pál@AudioWorld

2020 Február

FIGYELEM!

Helyreigazítás. A fenti szövegben az erősítőben alkalmazott végtranzisztorok áramáteresztő képességére - nem túl szerencsésen, félreérthetően - a kapacitás szót használtam, amely az elektronikában a kondenzátorok töltéstároló képességét szokta jelenteni, emiatt itt félreérthető, bár nyelvtanilag helyes. Ezúttal helyesbíteném terhelhetőségre.