Hifi - hiedelmek, szóbeszédek, félremagyarázások II.rész
2019. április 18. írta: Analoglued

Hifi - hiedelmek, szóbeszédek, félremagyarázások II.rész

Eredetileg úgy terveztem, hogy az audio-bullshit (angol: bivalyszar, értsd: duma, hasba akasztó szöveg, hülyítés) gyűjteményemet majd ugyanolyan tematikusan fogom folytatni, ahogy azt az előző részben sikerült elkövetnem. Sajnos bárhogy igyekszem, nehéz volna ezen az irányelven menni tovább. Akkor se vége, se hossza nem volna a dolognak, hiszen csak kábel ügyben annyi féle nézet, magyarázat, jól hangzó ideológia látott már napvilágot, hogy lehetetlen ezek között igaz és akár tapasztalati, akár műszaki oldalról alátámasztható jó fogódzót találni.

Tehát úgy döntöttem, maradok az ad hoc módszernél, ahogy az eszembe jut egy-egy szaftos bullshit, az fog következni a sorban, nem törődve azzal, ha a csapongás hibájába esem. A lényeg így is ott lesz a sorok között. Vágjunk is bele szerintem.

751738.jpg

Rögtön itt az első igazi bullshit, amit orrba-szájba kap az ember a különböző fórumokon, amúgy jellemzően minden fórumon, s mindenütt ugyanazoktól az emberektől. Ha helyi érték szerint rangsorolnám a baromságot, nálam ez a szöveg a No.1. a mindent vivő Number One, az összes tévhit között. Úgy szól: „A kábeleknek nincs saját hangja, minden kábel egyforma”, vagy az ebből derivált következő:  „A drága kábel az népbutítás és lehúzás, semmivel sem jobb, mint az olcsó.”

BRRRRRRRRR ! Bullshit csengő !!!!

Ahogy a figyelmeztető kolompolás lassan elhallgat az ember fejében, csak állsz ott értetlenül, hogy MI VAAAN ???? Már hogy volna két különböző szerkezetű, anyagminőségű, kapacitású, hullám-ellenállású, hosszúságú, különböző csatlakozójú, szigetelésű s még ki tudja hány más változójú kábel egyforma??? Ez a kijelentés már az elméleti fizika szintjén sem igaz, amiről már tudjuk, hogy az érzékelhető világ működésének csak egy nagyobb részét írja le, egy kisebb (???) rész érdekes jelenségei még elég sok üres lapot fognak megtölteni a jövő fizika könyveiben.

Amikor pedig a gyakorlatban, egy közepes vagy annál jobb rendszerben cserélgetjük a kábeleket, azok között teljesen egyértelmű kvalitatív és/vagy kvantitatív különbségeket lehet felfedezni, szimplán füllel, még nagy hallgatási gyakorlat sem kell hozzá. Ezek után nagyon meghökkentő, amikor komoly audiofilnek tartott emberek szerint két kábel között csak minimális különbségek vannak, ha egyáltalán vannak. Autós hasonlattal élve, ez kb. olyan, mintha azt sulykolná valaki belénk, hogy egy széria Opel Corsa és egy Porsche 911 Carrera között minimális a differencia, hiszen mindkettőnek négy kereke van, mindkettő benzinnel megy, és mindkettővel el lehet gurulni innen odáig. Ő kipróbálta, és Isten bizony, semmilyen különbséget sem vesz észre… Rendben. Képzeljük magunkat egy városi dugóba, ahol az ötméterenkénti araszolgatás közben egyik autó képességeit sem tudjuk érvényre juttatni. A Blahától  Osztyapenkó kapitány hűlt helyéig fej-fej mellett, tényleg nem lesz nagy a különbség. Ott azonban ledobja addigi korlátait a rendszer, és Fehérvárnál, de Siófoknál már nagyon biztosan mindenki tudja melyik ülésbe érdemes beleülni. A kábelek azonossága is épp ilyen. Ha a rendszer (és ide sorolom a Kedves Hobbytárs hallását is, az is a rendszer része, ahogy az akusztika is) nem engedi, nem lesz nagy a különbség. De ha más rendszerben hallgatjuk, a különbségbe még tán Osztyapenkó kapitány is beleremegne, még legutóbbi, kimerevedett állapotában is.

A kábelezés eléggé rendszerfüggő, vannak olcsón is jó kábelek, drágán is kevésbé jók, mindenkinek meg kell találni az ízlésének, pénztárcájának és rendszerének megfelelőt. De minél jobb rendszerbe illesztjük őket, annál nagyobb lesz köztük a különbség.

difference-between-analog-and-digital-signals-a2d_2_bit_vs_3_bit.jpg

Van még egy másik kedvenc gőzölgő bullshitem, hogy a digitális jel nullákból meg egyekből áll.  Szép számmal akadnak ennek a nézetnek a hívei is, szigorúan iskolai tanulmányaik alapján. ( A digitális technikában az információt elméletileg alacsony és magas jelszintek hordozzák, a nulla az 0 Volt feszültség, „low state” állapot, míg az egy az 5V, vagy 3,3V azaz High state állapot, kb. mint egy villanykapcsoló, ég vagy nem ég…. ezt elméletben így tanítják.)

Gyakorlatban azonban, sajnos (tényleg sajnálom, könnyebb volna az élet ) a digitális audio technikában nem egészen így van. A két ideális szélső helyzet között még van egy csomó köztes helyzet, amelyek ugyan csak félhivatalos digitális jelek, de mivel megjelennek egy D/A konverter bejáratán, az azokkal is foglalkozni fog, és konvertál. Félhivatalosan. De nem félgőzzel, nem, teljessel. A dolog szemléltetésére két jó módszert is tudok. Az egyik kb. 20 éve esett meg velem, egy Micromega Junior CD-játszó tuningja alkalmával kiszereltem a Philips CDM-4-es meghajtót a gépből, és fellógattam 4 db befőttes gumira, úgy hogy a szalagkábel ugyanúgy a panelhez csatlakozott, mint addig is. Rátettem ugyanazt a lemezt, amit pár perccel azelőtt hallgattam, még a gép gyári állapotában. Éééés…láss csodát, a fellógatott kis futómű most sokkal nagyobb térből kezdett szólni, a zene teljesen szétterjedt a térben, a szoba falai mintha nem is lettek volna, rengeteg finom információ, felhang, pici zörejek lettek hallhatóak, amiket eddig nem olvasott ki a lézer. Pedig eddig sem ugrott, nem adta jelét adatvesztésnek. Ha a lemezen a pitek ugyanolyan mélységben vannak jelen, és a lézer nem téveszti el a sávot, nem ugrik, akkor ezeket a jeleket korábban ugyanannyira ki kellett volna olvasnia, mint most, fellógatva. Azt értem, hogy az embernek fellógatva hirtelen megváltozik a világképe, de ezt addig egy CD transzportról nem tudtam elképzelni. Azóta annál inkább.

Még mielőtt a mechanikát kezdenénk szidni, váltsunk elektronikára, és éljétek át velem azt a nemrégiben szerzett tapasztalatot, hogy bizony az USB kábelen sem csak egyek és nullák mennek hin und her (német: ide-oda). Azt nem gondolom, hogy egy nulláról 5V-ra való ugrást a kábel másik végén másként lehetne értelmezni. De amikor nálam járt legutóbbit megelőző alkalommal Menyhárt Laci (alias Core Audio) és közös barátunk, magukkal hoztak egy hét számjegyű árcédulával bíró speciál USB „audio” kábelt is. Az este nagy részében ezzel hallgattunk zenét, fantasztikus felbontásban, a Core Audio új Audio PC-jével és DAC-jával. A találkozó ( nevezzük szeánsznak) végén a kábel kvalitásait tisztázandó, elkérték az otthon általam használt mezei USB kábelemet, és lecserélték a milliós kábelt. Na, egyből vége lett a szép világnak! Felbontás, térérzet, dinamika, életkedv, mind elment a kukába, egyetlen kábel cserétől, ami, mint tudjuk, csak egyeket meg nullákat továbbít, innen oda…. bullshit !

eartha_apollo_usb_32479_1415324309_600_800.jpg

Sajnos nem vagyok elég jól informált ahhoz, hogy megmondhatnám, miféle jelek bújnak meg a sok egyes és nulla között, de az biztos, hogy a bújkálók a hallható audio spektrum nagyon lényeges részét hordozzák – jobb helyeken. A két fenti eset, bár eltérő kiváltó okból, mégis nagy hasonlatosságot mutat egymáshoz. Mindkét esetben külső zavaroktól mentesítettünk egy digitális jelfolyamot, az első esetben egy mechanikai rezonancia-mentesítés során tudtunk kiolvasni a lemezről nagyon finom kisjelű digitális információt, ami később a gépbe visszaépített futóművel ismét lehetetlennek bizonyult, a második esetben pedig a tisztán elektromos digitális jel szenvedett az olcsó kábelen olyan, hallásra lényegi veszteséget, ami nem történhetett volna meg, ha tényleg csak 0-kat és 1-eket továbbítunk rajta. Ennyit a tankönyvekről.

4d2325eb100b994e3a2d4cc6e50b1523.jpg

A következő eszembe jutó klassz bullshit-téma, ez is rangos helyen áll a kedvenc ökörségek listáján, az úgy hangzik, íme: „A csöves erősítők sokkal zeneibbek, hallgathatóbbak mint a tranzisztorosok”

Nem volna ezzel a véleménnyel szemben még nekem, megrögzött félvezető-hívőnek sem egyetlen rossz szavam, ha úgy szólna, pl. hogy „ vannak olyan csöves gépek, amelyek a tranzisztorosok nagy részénél sokkal zeneibben, hallgathatóbban szólnak” vagy netalán, „ X csöves gép ebben a rendszerben hallgatva, nekünk jobban tetszett, zeneibbnek hallottuk, mint Y tranzisztoros erősítőt”. Ez mind nagyon oké.

Sajnos a hifi témakörében is rengeteg általánosításnak lehetünk szem és fültanúi. Mi több, az is teljesen jellemző, hogy míg a tranzisztor hívők készséggel elismerik a nagyon jó (!)  csöves elektronikák  kvalitásait, addig az ellentábor mereven, sőt hevesen elutasítja annak még csak a távoli lehetőségét is, hogy egy homokszemből több, élménygazdagabb zene érkezhessen, mint a vákuumon át. Az ilyen általánosításokkal az a legnagyobb baj, hogy idővel ráülnek a köztudatra, és még olyanok is erre a véleményre helyezkednek, csak hogy ne menjenek szembe a közvélekedéssel, akik soha életükben nem hasonlítottak egymáshoz két akármilyen erősítőt sem. Volt már ilyen esetem. Az igazi gond a hibás általánosításokkal az, hogy konzerválják az egyén, ill. a közösség mentális állapotát, amiből ezután sokkal nehezebb továbblépni. Ahogy azt mostanában oly gyakran látni lehet.

A valóságban az a helyzet, hogy van néhány, igaz kevés, nagyszerű tranzisztoros vagy MOS-FET-es gép, amelyek simán jobbak, mint a legtöbb csöves, szinte minden paraméterükben és meghallgatás alapján is. A gond az, hogy annyira kevés ilyen van, ( idehaza különben nagyon jól állunk e téren !!! ) hogy a többség csak a gyenge minőséggel találkozik általában, és azokhoz képest értelmezi a csöves technika vitathatatlan hallgathatóságát. Ezek a gépek egyetlen hendikeppel születtek: a világító csövek látványát, s az ebből eredő romantikus érzelmeket nem tudják produkálni. Azért ennek a világnak is megvan a maga bája. Egy csúcskategóriás félvezetős erősítő sokkal nagyobb teret enged a szabad hangdoboz választáshoz, mert sokkal nagyobb a teljesítménye, elboldogul az érzéketlenebb dobozokkal is. Továbbá, a nagyon drága csövesek mellett, az értő kézzel épített félvezetős erősítők  sokkal neutrálisabbak, kevésbé vannak állandóan jelen a hangképben. A legtöbb csöves gépre, minden hallgathatóságuk mellett, ez nem áll, mind jellemző saját karakterrel bír. Egy idő után – számomra legalábbis - elég zavaró mindig ugyanazt a hangkaraktert hallgatni, minden egyes lemezről. Persze itt is vannak kivételek.

A lényeg: mindkét oldalon vannak (kis számban) elsőrangú gépek, a többi meg olyan középszar elmegy, vagy az alatti, csak az egyik ezért rossz, a másik meg amazért.

 kef-4991.jpg

Bullshit vadászatunkban még egy utolsó kesztyűt fel kell vennünk, de megéri, mert nagy hasznot hajthatunk magunknak a tisztánlátással. Utolsó generális audio-őrületem így szokott szembe jönni: „A hangszóró a legfontosabb, egyben a leggyengébb láncszem, abból kell a legdrágábbat, az elérhető legjobbat megvenni”

Ez a nézet érvényes lehetett valamikor a kilencvenes évek elejéig bezárólag, azóta azonban egyre kevésbé igaz, sőt mára épp hogy nagyon nem igaz.  Anno, amikor ezt valaki kitalálta, azt tapasztalhatta, hogy hiába vesz meg egy top kiépítésű Linn Sondeket egy Systemdek vagy egy Manticore  helyett, vagy hiába cseréli le az Audiolab erősítőjét pl. egy Krell 100W-os A osztályúra, valójában nem történik hatalmas ugrás a hangminőségben. Azt csak egy sokkal komolyabb hangdoboz tudta meghozni. Így VOLT, semmi vita.

Azonban, az idők megváltoztak azóta.

A 80-as évektől kezdődően megjelentek az olcsó, de nagyon jó minőségű hangdobozok, gondoljunk csak pl. a Mission 760-ra, a Celestion SL6-ra, A KEF Coda 8-ra, a Q1-re, a Heybrook HB1-re, a JPW AP2-re, vagy a Linn Tukan-ra. A sor azóta is töretlen, ma is jó néhány 100-300 ezer Ft körüli kitűnő hangdoboz érhető el, amelyek bőven benne vannak abban a kategóriában, amit már jól hallgathatónak, elegendően dinamikusnak, széles frekvenciasávúnak, koherensnek, zeneileg kifejezőnek, jó felbontásúnak és elegendő teljesítményűnek tarthatunk.

Ezek a dobozok elég jók ahhoz, hogy jól mutassák az eléjük kötött elektronika erényeit-hibáit. Tételezzük fel, hogy rendszert építünk, az erre szánt pénzünket fel kell osztanunk az elektronika és a doboz között. Vegyük úgy, a forrás már megvan. Ha követnénk a fenti „jó tanácsot”, az fog történni, hogy a dobozra elmegy 70-80%, az elektronikára marad 20-30%. Veszünk egy nagyon jó, nagyon transzparens, nagyon felbontóképes hangdobozt. A maradékból pedig veszünk mellé egy nagyon gyenge, maximum alig közepes erősítőt, ami ennyiért mindent tol, csak jó zenét nem. Az elektronika idegesítő hibáit a csoda dobozunk minden pillanatban kérlelhetetlen őszinteséggel tolja a képünkbe, amivel azonban egyben tönkre is teszi a zenehallgatási kedvünket. Mondhatnók, oké, majd veszünk mellé egy extraklasszis elektronikát, ha összejön rá a pénz. Rendben. Ez évekig is eltarthat. És addig? Nem hallgatunk zenét, mert nem igazán jó?

Gondolkodhatunk másképp, logikusabban. A pénzt továbbra is fel lehet osztani 80-20%-ban, de most az erősítő javára. a 20%-ból simán kijön egy mai jó minőségű kisdoboz, ami jól tartja is az árát, és bármikor eladható lesz, ha később feljebb tudunk lépni. A 80%-ért (500 ezer – 1,5 millió Ft…) megvett jó minőségű erősítő pedig jól fog szólni a kis dobozokkal is, zene lesz, és nem egy fülsértő torzítás-halmaz, mint az előző példában. Amikor később a dobozzal is feljebb lépünk, az a jó erősítővel továbbra is szeret majd együtt élni, és mi is velük.

Az elmúlt évtizedekben az történt, hogy az olcsóbb és a drágább dobozok hangminősége eléggé közeledett egymáshoz, míg a rossz és a jó elektronikák között nagy lett a minőségi ugrás. Ma okosan gondolkodva, teljesen egyértelmű, hogy a pénz nagy részét a jó végső minőség letéteményesére, a jó elektronikára érdemes költeni. Az olcsóbb dobozok is meghökkentően jól fognak szólni.

 

Remélem, hogy ezzel a kis monstre Bullshit-gyűjteménnyel fel tudtam hívni a figyelmet arra, hogy mennyi teljesen alaptalan „ajánlás” kering közszájon, még az említetteken kívül is, amelyeket kellő kritikával érdemes fogadni, majd a maguk helyére tenni. A hifi nem olcsó hobby, egy-egy erdőbe vivő ajánlás néha sok százezer elvesztett Forintban mérhető, ami sokszor csak hosszabb távon válik nyilvánvalóvá.

 

Nagy Gábor Pál @AudioWorld

2019 Április

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr5414772888

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

snt 2019.04.20. 13:03:32

A fellógatott cd drive ig jutottam. Jesszus... Kemény cikk lehet.

Bölcs of the Haza · http://csigafasz.blog.hu/ 2019.04.20. 21:24:39

Szobai hifisták gyakran lenézik az autohifit, de évekkel ezelőtt sikerült vennem egy legendás Pioneer DEH-P77MP fejegységet.
Rákötöttem egy kettes Golf műszerfalba süllyesztett hangszóróit olcsó piros-fekete 1,5-es réz kábelekkel és ilyen méltatlan körülmények között olyan színpadképet varázsolt a motorháztetőre a MOL kúton vásárolt Tankcsapda CD-ről amilyet azóta se hallottam :O

Csak annyiban kapcsolódik a leírtakhoz, hogy igen, meg kell venni a drága elektronikát, és bármilyen hangfal úgy szól majd róla, hogy csodájára járnak a haverok ha hifisták ha nem :)

PiBá 2019.04.22. 17:43:32

Kedves Audioworld Gábor!

Amikor a cikk sorozat a hangfalakig jut, akkor magam részéről nagyra értékelném, ha a super tweeter-ekről is megemlékeznél. Elsődleges céljuk, "mellékhatásuk", stb.

kadibela 2019.05.03. 11:46:30

NEM, NEM és NEM!
Sajnos itt egy általánosításra (vagy bullshitre), ugyanolyan általánosítással válaszolsz. 80%-20% az erősítő javára? Milyen keretösszegből, milyen igények kielégítésére, milyen rendszerben, milyen zenére, milyen szobához??? Véleményem szerint a hangsugárzó igenis meghatározó eleme a rendszernek, és nem igaz hogy az itthon sokszor sztárolt mini monitorokkal is ki tudja magát futni egy komolyabb erősítő és forrás. Az sem igaz, hogy az utóbbi években annyit feljlődtek a hangdobozok, hogy elérhető áron lehet hosszan hallgatható dobozt vásárolni. Igen, elvétve vannak jól sikerült dobozok, de a látványos doboz, a különleges anyagból készült membránok és a HIFI magazin csillagok mögött az esetek többségében "középszar", unalmas hangzás van. Valóban, nincs különösebb bajuk, nem színezik a hangot, nem torzítanak, kiegyenlítettek, megfelelően beállítva még színpadot is csinálnak, csak egyszerűen hiányzik belőlük az élet és a zene. Ezt sajnos, legalábbis számomra, nem pótolja a 80% elektronika. Nem állítom hogy a fordított arány a helyes, nem állítok semmit, csak annyit hogy ezek a (százalékos) kinyilatkoztatások nem vezetnek sehová. Ahogyan te is írtad.

Analoglued 2019.05.03. 23:12:04

@kadibela: Valóban van az ajánlásomban egy kis általánosítás. Az egész dolog onnan indul, hogy úgy érzem, a hifinek az a szintje, amiről már érdemes egyáltalán beszélgetni, tapasztalatokat megosztani, és egyáltalán, bekapcsolni azzal a céllal hogy zenét hallgassunk rajta, olyan zenét, aminek hangulatai, érzelmi aspektusai, dinamikája, és még egy sor olyan jellemzői vannak, ami egy autóhifin nem fog visszaköszönni, az nem áll össze száz ezer Forintból. Sőt, még talán egy millióból sem. A komoly hifi az nem a szegény emberek sportja.
Amiről beszélek, az MINDIG a komoly hifi, sohasem a filléres konzum, minden amit mondok, leírok, ezen belül értendő. Most is, mert hát nyilvánvalóan nem áll meg a 20+80% akkor, amikor valakinek csak száz-kétszáz ezer elkölthető pengő Forintja van az egész hóbelevancra.
Nem mintha 40 ezerért használtan ne lehetne venni jó dobozt, de sajnos 160 ezerért nem lehet venni jó erősítőt. Habár... talán ez sem feltétlenül van így, majd írok erről is valami jó kis vitaindító cikket.
A 20+80%-nak az égvilágon semmi köze sincs se a milyen zenére, se a milyen szobához-ra, sem a milyen rendszerben-re, annyit pontosítanék rajta, hogy ez egy nagyon jó ajánlás, csak 200 ezer Ft környékén kezd ennek az elvnek az ereje igazán megmutatkozni. Az alatt is működik, csak nagyon tudni kell mit mivel párosít az ember, ennek a tudásnak nyilván sokan nincsenek a birtokában. Nem egy titok, csak tapasztalat kell hozzá. Ha ezt nem tudja valaki, és csak úgy elmegy venni valamit, azzal hogy 20 + 80 %, akkor az lesz, hogy vesz egy rossz dobozt, meg egy még rosszabb erősítőt. Ebből a csapdából egyedül az a kilábalási út, ha pontosan tudjuk azt a néhány márkát és típust, amit ebben a kategóriában érdemes megvenni.
200 ezer fölött azonban kezd a 20+80 magától is működni, és úgy egy millió táján pedig 3 perc alatt derül ki, hogy fényévekkel jobb rendszert ad a 20+80 (hangdoboz + erősítő) mint ennek az ellentettje. Bolti árakról beszélünk, ezt tegyük hozzá.
Nem állítottam sohasem, most sem, hogy a hangdoboz ne volna fontos, nagyon fontos láncszem. Azonban ezt a fontosságot az alacsony árkategóriában nagyon vorschriftos válogatással lehet kiszolgálni, magasabb árakon is válogatni kell, de könnyebb jó doboz birtokába jutni.
Azt jó volna mindenkinek megérteni, Neked is, hogy ez az ajánlás nem egy végső rendszerépítési elv. Ez az ajánlás arról szól, hogy ha valaki elkezd építkezni, nagyon jó ha a kezdetektől pozitív inspirációt kap, már az elején olyan rendszert épít, amit jó érzéssel hallgatni lehet, minden hibája ellenére. Később, amikor van rá keret, az általam javasolt úton sokkal könnyebb feljebb lépni, anélkül hogy nagy csalódásokba futna bele valaki.
Végül úgyis az a jó, ha a rendszer tagjai harmóniában vannak egymással, közel azonos tudásszinten, de az egy nagyon jó dolog, ha idáig úgy lehet eljutni, hogy közben nem megyek egyik nap a szar rendszertől a falnak, másnap pedig nem kapok szívszélhűdést a torzításhalomtól, meg az agresszív, kemény, idegesítő hangtól, amit egy hibásan felépített rendszer oly gyakran produkál.
Mennyire ostoba ajánlás az, amikor az emberfia bemegy a Ferrari szalonba azzal, hogy hosszú távon az a célja, hogy autóversenyző szeretne lenni a Forma 1-ben, és hol kezdje, mire azt válaszolják neki, hogy vegyen 4 db kétarasznyi széles Michelin F1 gumit, hogy gyakorolhasson a Corsajával... Na, a drága hangdoboz ajánlása egy rendszerépítőnek a kezdet kezdetén, az pont ugyanez.
Sajnos úgy érzékelem, sohasem sikerült még kipróbálnod a szóban forgó elvet, és emiatt az olyan vélemények, mint az
"Az sem igaz, hogy az utóbbi években annyit feljlődtek a hangdobozok, hogy elérhető áron lehet hosszan hallgatható dobozt vásárolni. Igen, elvétve vannak jól sikerült dobozok, de a látványos doboz, a különleges anyagból készült membránok és a HIFI magazin csillagok mögött az esetek többségében "középszar", unalmas hangzás van. Valóban, nincs különösebb bajuk, nem színezik a hangot, nem torzítanak, kiegyenlítettek, megfelelően beállítva még színpadot is csinálnak, csak egyszerűen hiányzik belőlük az élet és a zene." c. megállapításaid nem túl adekvátak, csakis arról szólnak, hogy sohasem sikerült jó elektronikát kötni egy olcsóbb, de jó képességű doboz elé, ami meghozta volna azt a tapasztalatot, ami miatt most nem azt írnád, amit. Eljutottunk a filozófia egyik alapkérdéséhez, de most tudom a választ: a lét határozza meg az audiofil tudatot. Sajnos minden nap tapasztalom ezt. Tisztában vagyok azzal, hogy a jó tanáccsal az emberek kis százaléka képes élni, a többiek továbbra is bukdácsolnak a maguk hiedelmekkel elaknásított ösvényein, és évtizedeken át tapossák ugyanazt a sarat, alig-alig jutva előre. Aki pedig működő alternatívát ajánl, az mind hülye.
Nem??? DE.

Balatoni Győző 2019.05.06. 23:43:57

Szerintem pedig a valóban minőségi hangsugárzók ott kezdődnek, hogy van tisztességes középsugárzójuk, vagyis diszkrét 3 utasok, és a mélysugárzó sem árt, ha legalább 12"-es. Ilyenekből képes már valódi dinamika és kellő plaszticitás előállni, testességgel, ahol már nem a basszus kiemeléssel kell ezt pótolni, esetleg. No, ilyen doboz nincsen ma fillérekért.
Természetesen, van sok nagy, komoly 2 utas hangsugárzó is, de azok felül általában tölcsérekkel készülnek és még sokkal drágábbak...

Analoglued 2019.05.07. 07:53:43

@Balatoni Győző: Kedves Győző!
Valóban, van igazság abban, hogy semelyik hangsugárzó nem képes széles határok között jól működni. Emiatt elvben minél több útra bízzuk a dolgot, annál jobban működik a dolog - HA megtaláljuk az egyes utakhoz az oda épp megfelelő hangszórókat. Ez már önmagában sem túl könnyű, de aztán még ott van a megfelelő keresztváltó kérdése, ami minél több útnál egyre bonyolultabb és drágább, és még egy sor másik probléma is. Emiatt a minimalista koncepcióban hívők a két útra esküsznek, ami szerintem is kompromisszum, nem nagyon lehet középhangot sugározni se mélysugárzóval, se egy dómmal.
Attól azonban, hogy egy dobozban van önálló középsugárzó, az még nem lesz automatikusan minőség. És hát midnyájan láttunk, hallottunk már olyan két utasokat is, amelyek nagyon jól szóltak, a középtartományban és alul is tisztán, artikuláltan, szóval szerintem semmi sincs kőbe vésve. Nagyon sok olyan kétutas doboz van, amit ha klasszis elektronikával hajtunk, az emberek többsége nagyon jó hangnak fog ítélni. De mindig mindenhonnan van felfelé.

Balatoni Győző 2019.05.07. 10:20:18

Gábor!

Ezzel így tulajdonképpen egyet tudok érteni, a többségnek a két utas minőségibb hangsugárzók szerintem is megfelelnek, szeretik is őket sokan.

Viszont amikor próbálgattam egymás mellett, nagyjából hasonló, vagy azonos minőségű motorokból épített két és három utasokat, akár azonos gyártótól, ott olyan szinten rakódott le tapasztalati szinten az a difi, ami azóta nagyon eldönti ezt a kérdést számomra, hogy ebben a kétségeim eloszlottak.

És még igen sok, drága, akár tölcséres két utas konstrukció esetében is messze jobbnak érzek némely relatíve egyszerűbb, de mindenképpen olcsóbb, tisztességes, diszkrét 3 utas megoldást a probléma mentesebb általános zenehallgatásra. Magyarán hiányzik némely zenén nekem a megszólalásukból a jó középsugárzó. Nagyjából ezt szerettem volna mondani...

Lagavulin16 2019.05.08. 13:56:57

A "félhivatalos digitális jelek" nemsokára klasszikus lesz.

kadibela 2019.05.08. 18:35:55

Elismerem, a több milliós rendszer-szinergiák tekintetében nincs mindennapos tapasztalatom. Azt viszont megtapasztaltam, hogy a(z új áron) 100-200 ezres kategóriában nekem nagyon kevés típus hozta meg az AHA élményt, pedig mindig többféle erősítővel is meghallgattam az alanyokat. Általában ami nem tetszett az A osztályú tranyóson, az nem tetszett a Pointe csövessel és a "népszuper" japánnal sem. Voltak jobb összeállítások, de ami nekem nem jó az általában semmivel sem jó. Lehet hogy én vagyok kissé különc, általában pár óra, néha pár perc alatt megmondom valamiről hogy tudom-e majd hosszabb távon hallgatni, pedig mindig rápróbálok néhány nappal, hónappal, akár évekkel később is, de szinte sohasem fordult meg a dolog úgy, hogy egy korábban félrerakott készüléket egy új rendszerben újra hallgatni kezdjek. Ahol nagyobb sikerrel jártam az ugyanez az árkategória, de a 15-20 éves dobozoknál, ennek az úkori megfelelője viszont már az 500-600 ezres árszint lenne, itt biztosan jobb a merítés, de ez nekem már húzós. Viszont a hétvégén voltam egy fantasztikus hangversenyen a Zenakadémián és Mahler Csodálatos szimfóniájának negyedik tétele közben megfogalmaztam a saját ajánlásomat is: 80%-ot költs koncertjegyekre, a többi 20%-ot meg az otthoni zenehallgatás kellékeire! Ebben az ajánlásban nem lesz hiba :)

Analoglued 2019.05.09. 07:40:25

@kadibela: Kiváló ajánlás, mindenképp, de mi van akkor, ha ugyanazt a zenét minden héten egyszer örömmel meghallgatnám? Élményszerűen...

A fentiekhez szólva, a hifiben ( High-end, stb., mindegy ) van az erősítők terén egy legfelső kategória, ami nagyon nagy lépéssel van a többiek előtt. De akkorával, ami eldönti az egész rendszer használhatóságát, vagy használhatatlanságát.
Amíg valaki nem lépi meg elektronika szintjén ezt a kategóriát, addig sajnos mindig csak az egymással közel azonos kaliberben lévő ( értsd: egyik ezért szar, a másik meg azért ) közepes (mindegy hova van beárazva) holmik 22-es csapdájában küzd, és abban a körben tényleg teljesen mindegy, mit mire köt az ember, az sohasem lesz jó.
Ez a tény az egyetlen oka, amiért ma nem hangdobozokat árulok (netalán építek) hanem csakis erősítőket, abban sem a középkategóriát, mert ez a kulcs. Bármikor ki tudom nyitni a kaput, amíg mások küzdenek a falmászással, és folyton visszacsúsznak. Én is voltam abban a sorban sokáig, csak közben gondolkodtam, és összeraktam a mozaikot. Aztán kiléptem onnan, és megkerestem a kapukulcsot.
Sajnos ( vagy az én mocskos önös üzleti szempontomból hála Istennek...) nagyon kevés olyan elektronika van a világban, ami elfogadható áron elérhető, és vastagon bent zenél a high society-ban. Nagyon drágából sincs túl sok.
Na persze, nyilván úgy van, hogy a kisdobozok annyit tudnak amennyit, a különbség csak annyi, hogy az a limitált tudás hallgatható lesz-e, vagy sem. Hangsúlyozom, még egyszer, amit leírtam, az arról szól, hogyan lehet okosan elindulni felfelé az úton, úgy, hogy ne menjen sok pénz veszendőbe, és a kezdetektől lehessen örömmel zenét hallgatni. Ha ezt valaki nem fogadja meg, az szíve joga, de épp ott fog tartani, amit Te is leírsz, bármit bármire köt rá, az valahogy sohasem lesz jó... és közben fogy a pénz. Mint az az ismerősöm, aki évek óta keresi azt a hangot amit nálam hall, mindig elmondom mit tegyen, de sosem hiszi el, már összevásárolt mindenfélét, több mit négy milliója van már hifiben, de még küzd, mert nem képes fejben átkapcsolni a kapcsolókat. Csak költi a csodaváró százezreket.

Analoglued 2019.05.09. 08:05:35

@Lagavulin16: Hahaha, jó ezt hallani :-)
A lényeg az, hogy némi hülyeség árán sikerült a figyelmet ráterelni egy élő problémára.
Persze, én is tudom hogy van a megfogalmazásaimban némi direkt őrület, ami a célt szolgálja, de arra pont jó.
Az meg annyira nem érint, hogy emiatt esetleg rólam ki mit gondol, végülis bár nem hasonlíthatom magam hozzájuk, csak mint példa, Latabár Kálmán vagy Hofi Géza is mennyi hülyeséget hordott össze, de a sorok között ott volt a mondanivaló. A hülyeség sokkal hamarabb jut el az emberekhez mint az okosság. Kár volna nem használni ezt a jelenséget. Nem? :-)

.bta 2019.05.17. 19:22:27

@Analoglued: Örömmel látom, hogy sikerült finomítani az eredeti kijelentésen: "A komoly hifi az nem a szegény emberek sportja". Bizonyára észrevetted, hogy a gyakorlatban nem függ össze szorosan az X év alatt készülékekre áldozott pénz, illetve a rig ára a hangminőséggel, és ugye felesleges részletezni, hogy a "komoly hanghoz" -extrém szerencsés eseteket leszámítva- nem elégséges csupán beüzemelni a drága készülékeket. Keményen meg kell szenvedni, mire rendesen összeáll a zene, akár elektroakusztikailag megmagyaráz(hat)atlan dolgokat is bevetve... a siker a hobbista jártasságán, a fülén, jóízlésén múlik, a tapasztalatszerzésre pedig rengeteg szabadidőt kell áldozni. Itt kanyarodnék vissza a jólét kérdéséhez, merthát a nélkülöző embernek jellemzően nincs ideje efféle "haszontalan" úri huncutságokra.

.bta 2019.05.21. 15:02:50

Még valami, ha már a hiedelmeknél tartunk: hogyan befolyásolja a csövek "romantikus" (??) látványa a hangzás megítélését? Pláne hosszabb távon? Szerintem nem túl elegáns, amikor az ész nélkül pszichoakusztikázó "szkeptikus" ellenoldal érvelési hibás módszerével kívánsz elintézni valamit... holott túlmagyarázásra semmi szükség. Elegendő annyi, hogy -főleg Magyarországon!- kitűnő félvezetőssel sokkal kevesebben találkoztak, mint jó hangú csövessel. 30 éve a használtpiacon kb. új Videoton erősítő árban lehetett venni 2db EAG 057 monoblokkot...

kadibela 2019.05.21. 18:18:19

@Analoglued: Előre is bocs azért amiket írni fogok. Szögezzük le, hogy nagyon nagyra becsülöm a kitartásod és a fejlesztő-kísérletező munkád, ugyanígy le a kalappal a blog és az egész "ismeretterjesztő" tevékenység előtt. De sajnos az előző hozzászólásod alapján szerintem neked van egy nagyon erős beidegződésed vagy rögeszméd. Úgy látom bármilyen hozzászólás születik, te valahogy mindig a saját véleményed igazolását látod benne. Ha most a krumplibogarak peterakási szokásairól írtam volna, abból is azt a konklúziót vonnád le, hogy az általad belengetett teória (és erősítő) az egyedüli üdvözítő megoldás. A "ki tudom nyitni a kaput" és a "megkerestem a kapukulcsot" kinyilatkoztatások pedig engem megrémisztenek, bizonyos szekták jutnak róla az eszembe, ráadásul ezek a kinyilatkoztatások totálisan ellentmondanak a bejegyzés eredeti felütésének. Ahogy írtam korábban, egy bullshitre és másik bullshittel válaszolsz és ahogy az lenni szokott ilyenkor, még hosszú bekezdéseken át igazolod is a saját teóriádat. Én nem állítok semmit, nekem tökmindegy a 80%-20% vagy a csöves / tranyós vita, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy kicsit érdemes árnyaltabban látni a világot és néha elvonatkoztatni a saját teóriáinktól is. Maradok hűséges olvasód, további jó munkát: KB

Analoglued 2019.05.22. 07:45:06

@.bta: Hogy van-e kapcsolat a csövek látványa által kiváltott érzelmeknek (kiben milyennek?) a keresztüljövő hangzás vélt (!!!) minőségével, az sok találgatásra adhat okot, és persze egyáltalán nem bizonyított, mert ez egy túl érdektelen terület orvosi vonalon, de érdekes volna tudni egy korrekt, körültekintő, sok minta alapján leszűrt szakmai eredményt erről.
Véleményem szerint igenis van a kettő között kapcsolat, de az tuttira biztos hogy mindkét oldalon van elfogultság.

Analoglued 2019.05.22. 08:06:11

@kadibela: Nem nagyon tudnék reggelente tükörbe nézni, ha azzal kellene szembenézzek, hogy a saját véleményemet másoké határozza meg. Ennél hála az égnek, jobb helyzetben vagyok, tudok saját, rengetegszer beigazolódott, leellenőrzött tapasztalat alapján saját véleményt alkotni. Hogy ez egy elég stabil, nem túl megingatható vélemény, ami akár rögeszmének is tűnhet, az csak azokat érint negatívan, akik nem értik meg a lényegét. Hogy mi a bullshit, azt nem a személyes vélemények döntik el, sem az enyém, sem másoké. Az, hogy hogyan látom a világot, az az én egyedüli személyes ügyem, és biztosíthatlak arról, hogy ezt az égvilágon senki más véleménye nem befolyásolja. Vannak szakmailag nagyon magas szinten álló jó ismerőseim, akiknek adok a véleményére, meghallgatom őket ( érdekes módon túlnyomó részben meg szokták erősíteni a gondolataimat, és nem valószínű hogy ezzel akarnának kedveskedni nekem...) de még Ők sem befolyásolnak az önálló ítéletalkotásban. Vannak dolgok, amikben nincs semmilyen árnyaltság. Rögeszmésen így gondolom.

MilitaryPolice 2019.10.02. 16:44:05

Egy Capella Savaria koncerten üldögélve morfondíroztam azon hogy micsoda tudás, tapasztalat és ügyesség kell legyen egy hangszerkészítő fejében és kezében, hogy az előttem szóló eszközök hangja ennyire csodálatos lehessen. Milyen sok idő kellett mire az ideális forma megszületett, milyen nagyfokú precizitás szükséges a gondosan kiválasztott fa megmunkálásához, a részegységek összeillesztéséhez. Hogy a hangja ilyen legyen, amilyen. Hogy az összes szőr felálljon.
És én közben azt szeretném (akarom), hogy otthon is így szóljon. Nyilván nem fog, de: az egy (két) szem hangsugárzóm feladata lenne, hogy ne egy hangszert hanem mindet ráadásul egyszerre, szépen, artikuláltan, hangosan is torzítatlanul szólaltasson meg. Óhatatlanul jön a gondolat, hogy a tökélyre törekvő hangsugárzó készítése is művészet kell legyen. Igenis számítania kell a faanyagnak, a pácnak, a lakknak és igen, a méretnek is. És ez még csak a kabinet. Szóval ha lenne rá keret én igenis megkajálnám a legnagyobb Sonusokat vagy Serblineket. Ha úgy tetszik eleve nem várok elfogadhatóan jó hangot egy olcsó hangsugárzótól ezért elvi fenntartásaimnak kell hangot adnom amikor azt olvasom, hogy a szuper erősítővel jól fog szólni az ilyen-olyan hangsugárzó. Nem mondhatom, hogy szerintem a lánc vége a legfontosabb de hogy tisztességes vég nélkül nem lesz jó az eredmény azt igen.
Személy szerint egyszerre vettem meg az erősítőmet és a hangfalaimat, 40:60 arányban költekezve. Jó döntés volt. Szinergia van, most úgy gondolom sosem változtatok.
Istenem, hányszor hangzott már ez el...
süti beállítások módosítása