Most már elég volt !
2024. május 19. írta: Analoglued

Most már elég volt !

Nem írok többet az örök darabokról, mert látszólag a kutyát sem érdekel.

Na mindegy, a gyűjtemény teljessége kedvéért, még egy kis kóstoló a nagyszerű nyolcvanas évekből, amit sokan ( lássuk be, nem teljesen indokolatlanul ) az HiFi aranykorának tartanak. Erről már néhány fórumon kifejtettem a véleményem, ami sommásan annyi lenne, hogy szerintem az audiofilia aranykorát épp most éljük.

Csak schlagwortokban, az indokok:

1. Ma mindenből sokkal nagyobb, jobban kategorizálható a kínálat mint 40 éve

2. Az elérhető elektronikai minőség fényévekkel magasabb ma mint régen, az átlagos minőség is javult

3. Ma sokkal többféle formátum él együtt egymás mellett, van kazetta, vinyl (ezek akkor is voltak), CD, HD stream, MiniDisc, viszont már nincs rádió, ez az egyetlen formátum ami kiesett a hifiből.

4. A bennünket érdeklő zenék elérése, megszerzése sokkal könnyebb mint akkor volt

5. A zenék sokkal olcsóbban jutnak el hozzánk.

6. Sokkal jobb kábelek, akusztika javító eszközök állnak rendelkezésre mint régen

7. Magasabb az ide vágó ismereti háttér

8. Az internet miatt az információ szerzés, a készülékekkel kapcsolatos vásárlói tapasztalatok beszerzése sokkal könnyebb, gyorsabb, ami megkönnyíti a választást.

9. Ma (ez hazai sajátosság, másutt ez korábban is megvolt) már a világ bármely termékéhez relatív egyszerűen hozzá lehet jutni. Csak pénz kérdése.

Én azért a fentiek ellenére, úgy vélem, a hazai audiofil élete továbbra sem motálkó, de ez most itt nem az a pillanat amikor ebbe a problámakörbe bele kellene mélyednünk. Maradjunk a mai posztom céljánál, zárjuk le egy egészséges összefoglalóval a múltba kacsintgatást.

Szóval, a 80-as évek szép emlékű készülékei.

A 80-as évek vitán felül a félvezetős elektronika magára találásáról szóltak.  Nézzünk meg ezekből egy kis gyűjteményt.

Ion Obelisk

Angliában rajonganak a kis dolgokért. Talán azért, mert az átlag angol szobaméret sem túl nagy, ott a kisdobozok, és az ezekhez tartozó, árban és teljesítményben szintén nem túldimenzionált elektronikák mindig jó piacot találtak maguknak. Az egyik ilyen kis elektronikácska az Ion Obelisk volt, ami nagyon jól hallgathatónak bizonyult, sőt hazai vonatkozásai is vannak, mert a gyártó cég megszűntekor a Zsolt Audio (később Heed Audio) vállalta fel a koncepció életben tartását, Heed Obelisk néven.

ion_obelisk_front_top.png

 

A másik nagy sikerű angol kis-nagy erősítő a Mission Cyrus Two volt. Sikerült megalkotniuk egy akkori viszonylatban nagyon jó hangú, külső PSX táppal még erőteljesnek is nevezhető, mégis kis méretű, kompakt elektronikát.

mission_cyrus_two.jpg

 

A japók sem akartak akkoriban lemondani az angol piaci részesedésükről ebben az árkategóriában, s kihozták a saját versenylovukat Pioneer A-400 néven. Ettől zengett az egész angol hifi-sajtó, hogy mennyire nehéz versenyben maradni az A-400 nagy gépeket idéző minőségével.

pioneer_a400.jpg

A 80-as években vált közhiedelemmé, az az azóta teljesen falsnak bizonyult tézis, hogy ha jó hangú félvezetős erősítőt szeretne valaki,  az A-osztályú erősítők között kell válogatnia. Ezt a trendet erősítette néhány kifejezetten jól sikerült, jó hangú gép, amik ráadásul A-osztályúak is voltak. Pl. Franciaországban Jean Hiraga 20W-os végfoka, és Angliában A Musical Fidelity A1, ill. a Sugden a21. Ebből is egy kult darab lett.

sugden-a21.jpg

Az angolok a csöveket sem engedték el teljesen, az Audio Innovations háza táján megszületett az A-500, egy EL-34-es csövekkel dolgozó, 2x25W-os integrált, a maga formabontó megjelenésével. Ezeket a gépeket a kicsit visszafogott mélytartományú kisdobozokkal, vagy a szép hangú Snell K-dobozzal való együttélésre tervezték, kifejezetten LP-ről való használatra. Line bemenetről kicsit vékony, tovább rontva a helyzetet, de a phono korrekcióba bele lett tervezve annyi plusz mélyhang, ami LP-ről tiszta és kiegyenlített hangot adott.

audio-innovations_500.jpg

Amerikában a Krell alkotott egy szintén nagyon rendben levő hangú félvezetőst, ami még izomerőben is el volt eresztve, sőt, a megjelenése is High-Tech-re sikeredett. Ma is elfogadható erősítőnek számít, és egész jó árakon hozzá lehet jutni.

Krell KAV-300i

krell_300i.jpg

Németországban a japánok a Luxman L-sorozattal taroltak, ezek is nagyon jó hangú cuccok, nagy kár hogy a Lux azóta elfelejtett jó erősítőket építeni.

Luxman L-525

l-525.jpg

Végfokok

Minden audio lánc hangjának alapvető letéteményese a végfok. Itt dől el igazán, hogy végül milyen színvonalú hangunk lesz. Ezen lehet vitázni, mondván hogy a forrás, meg a hangszóró, de valójában nem. Egy jó végfok nélkül a jó hangszóró is csak vonyít, mert nem tud jobban szólni mint amilyen jelet a végfoktól kap, és egy olcsóbb doboz is szárnyakat tud kapni egy igazán jó erősítőtől. Minden audio lánc legzavaróbb torzításai a gyenge végfokoktól erednek, hihetetlen fontossága van ennek a komponensnek.

Sajnos igazán jó végfokot nagyon nehéz beintegrálni egy kis dobozba, együvé az előfokkal, phonoval, bemenetválasztóval, nem nagy csoda hogy aki komolyra veszi a dolgot, szeparált komponensekben gondolkodik.

A 80-as években is született néhány remek végfok.

Harman-Kardon Citation XX

Matti Otala neve talán nem teljesen ismeretlen a még betűjel nélküli generációkhoz tartozó, műszaki érdeklődésű audiofülek előtt. Ennek az erősítőnek a kifejlesztésében is részt vett, a korábban közzé tett, Tranziens Intermodulációs torzításról szóló elméletére alapuló fejlesztett kapcsolástechnikájával. Ma az erősítők fejlesztésében mélyebben tájékozott kevesek már tudják, hogy Otala elmélete csak a jéghegy csúcsáról kapargatta a jeget, de legalább felhívta a figyelmet arra, hogy egy erősítő vizsgálatakor nem a szinuszjeles mérésekből kell kiindulni, hanem a dinamikus impulzus-válaszok visznek közelebb a megértéshez és a megoldások megtalálásához. A japánok ezt már előbb is tudták, csak nem verték nagydobra...

citation-2.jpg

 

Inkább csináltak valamit, amit megeszi reggelire a Harmant.

Luxman M-05

m-05.jpg

Amerikában mások is alkottak dolgokat, pl. az Adcom-nál egy legendásan jó végfokot, az 585-öst,

adcom_585.png

 vagy az Audio Research-nál a csöves D70-et

audio-research-d70-mkii-tube-amplifier-complete-set-529.webp

A csöves gépek szerelmeseinek is jutott ínyencség akkoriban, ha nem is túl olcsón, ekkor született a Hiroyasu Kondo San által fémjelzett Audio Note Ongaku,

201804_audionotekondo2.jpg

vagy kisebb lélegzettel, a Meishu.

audio-note-meishu-tonmeister-7-scaled.jpg

Angliában a Musical Fidelity és a Quad tolta intenzíven az erősítő fejlesztést, utóbbi pl. a 405 logikáján továbbfejlesztett 606-os végfokkal.

quad_606.jpg

Hazai vonatkozásban is történt legalább egy jó dobás akkortájt, amikor még a legtöbben a Quad-405 (lásd az előző részben) utánépítgetésével voltunk elfoglalva. A Heed Nexus egy szimmetrikus erősítési koncepció eredménye, amely az Ion Obelisk alapjait hozta el nagyobb teljesítménnyel, kisebb torzításokkal, modern külsővel.

heed_nexus.webp

Hangsugárzó vonalon is született akkoriban néhány legendás modell, a teljesség igénye nélkül, nézzünk rá pár ismertebb modellre:

Heybrook HB1 - ezt idehaza biztosan nem kell bemutatni, sokan birtokoltunk ilyet, hosszabb-rövidebb ideig. Minden hibája ellenére, azt nem lehetett letagadni, hogy a zene életre kelt ezen a dobozon.

heybrook-hb1.jpg

Angliában a Snell dobozok színezetlenségükkel vívtak ki maguknak elismerést, nem véletlenül választotta az Audio Note UK is a saját dobozainak alapjául a Snell modelleket, sőt az Innovations-ök, ill. a Note elektronikák össze is lettek tervezve ezekkel a dobozokkal. A K-modell pl. az 500-as (lásd fent) Innovations-el nagyszerűen szólt - bakelitről.

snell_k.jpg

Örök darabként lett elkönyvelve a szintén angol Spendor BC-1, amelyet a HiFi Magazin is referencia-hangszórónak választott a tesztjeihez. Ez a tény aztán megalapozta ennek a doboznak a kult státuszát, ami a mai napig is tart.

spendor_bc_1_monitor-7.jpg

A Mission-nál felvették a kesztűt, és ebben a kategóriában ők is elindultak a maguk fejlesztésével, a 770-essel

mission_770.jpg

A Linn pedig, szintén vastagon odanyomta a papírra ceruzát, és előálltak egy egészen különleges, két egymás mögött elhelyezett mélysugárzóval bíró dobozzal az Isobarik-al. A dobozt KEF hangszórókból építették. Ikonikus az ovális B139 "Racetrack" mélynyomó.

linn_isobarik.jpg

Japánban a Yamaha tett le az asztalra egy studio-montor szériát, ebből az NS-1000 lett egy ma is sokak által áhított darab. Tényleg nem szól rosszul, de nem való nagy térbe, mérete ellenére.

ns-1000m.jpg

Amerikában a Vandersteen 2b kevert nagy port mint különösen jó hangú, zenére koncentráló doboz.

vandersteen_2b.jpg

Végezetül egy különös megjelenésű, de zenei értelemben szintén nagyon kifejező dobozról tennék említést, a Spica TC-50 szintén sok szóbeszéd tárgya volt akkoriban, mint az egyik első lineár-fázisú design.

spica_tc50.jpg

 Nagy Gábor Pál

@AudioWorld 2024.Május

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr8018408387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Régihifis 2024.05.27. 10:26:47

Kedves Gábor! Nyilván rosszul esik az embernek, ha nem reflektálnak az írására. Az egyik magyarázat lehet, hogy hosszú idő, kb. fél év telt el ezen cikkek és az azt megelőző között. A másik ok talán, hogy kezd kikopni az a korosztály, akiknek ez még jelent valamit. Ha meg tudlak vele örvendeztetni, akkor elmondom, hogy nekem nagyon megmelengették a cikkek a szívemet. Eszembe jutottak azok az idők, amikor az egyetemi stúdióban fűzögettük a szalagot az Akai GX 4000 D-be. 19 cm/s-on meglehetősen jó hangja volt. Aztán, pénz híján melyiket vegyem? Az STK-025-ös végfok IC-vel szerelt Beta rádiós erősítőt vagy a Proximát? Végül az első lett, egy HS500-al és egy döntött előlapú Sanyo deck-kel. A cikkben látott gyönyörű receiverek, erősítők, hangfalak az álom kategóriában maradtak. Aztán a csoporttársak minőségibb cuccai, NAD 5120-s (Rút Kis Kacsa) lemezjátszó, Creek 4040 erősítővel és Heybrook HB1-en keresztül hallgatva. Az igazi Kánaán a Spendor Prelude 2/2 volt. Utána a Platán szállóbeli Hifi Show élményei az Ongaku erősítővel, valamint egy Pink Floyd szám a Musical Fidelity végfokkal meghajtott Martin-Loganokon keresztül.
Később sikerült továbblépni, Taya DP510 lemezjátszó, majd Dual CS 530,
Dual CV 1250 erősítő épített Revox phonoval, Dual deck, épített, Martin Colloms-féle DC1 kit Rogers és Audax hangszórókból. A Dual erősítőt egy Kleinhummel VS 71 váltotta ( ezt lehet, hogy kár volt eladni :) ) . Majd Project Classic lemezjátszó, Dali, Focal hangfalak és végül eljött a számítógépes lejátszás korszaka. Ez überel mindent. Azt a hangminőséget, amit egy felsőkategóriás-high end streamer egy jó láncon keresztül tud, azt csak nagyon drága lemezjátszóval lehetne hozni, de akkor még ott van, ahogy Gábor is említetted, a kényelem és az elérhető zeneszámok kérdése, nem is beszélve a bakelit lemezek eltérő minőségéről.
Jelenleg a streamer után egy feltuningolt Atoll DAC200 áll, az egyik legjobb DAC chippel (PCM1792A) és A osztályú kimenő fokozattal, innen a jel egy Linlai Elite 6SN7-es csöves előfokra kerül, majd Euraudio LDA, ultra alacsony torzítású végfok következik és a lánc végén Dali Rubicon 2 áll.
Még soha nem szólt ilyen jól a zene otthon. Valóban olyan mértékben fejlődött a technika, hogy régebben szinte elérhetetlen minőség vált elérhetővé jóval szélesebb rétegek számára.
Személy szerint köszönöm ezeket a cikkeket és jó egészséget kívánok a további munkádhoz!

szfi60 2024.06.01. 18:23:14

Tisztelt Gábor!
A bejegyzései mindig érdekesek:
Figyelmet keltenek.
Ismeretet terjesztenek.
Tehát értékesek is!
Kicsit random jönnek, de ez érthető.
Maradjon meg a jó szokásánál és írjon!
Tisztelettel: Ferenc
(Egy hanglánc akkor elfogadható, ha x óra után, későn este is nehéz abbahagyni a zene hallgatást...)
süti beállítások módosítása