Visszatérő olvasóimnak – sőt, még azoknak is, akik saját kijelentéseik szerint nem olvassák az AudioWorld-öt, a nonszensz állításaim, szakmaiatlanságom, hozzá nem értésem, és egyéb gyengeségeim miatt, s akik valahogy mégis meglepően jól értesültek a cikkeim részleteit illetően – nem számít újdonságnak, hogy rendre be szoktam számolni a mainstream ( angol: fő csapásirányú) számítógép-bázisú digitális lejátszás élvonalának fejlődéséről, szoftveres és hardveres vonatkozásokban is.

Mivel köztudottan (?) drukkere, rajongója, előmozdítója, és egyszersmind fejlesztőként, készüléképítőként ( LZ erősítők ) részese is vagyok a magyar gyártmányú High-End Audio ügyének, különös figyelemmel követem az e téren idehaza a legnagyobb szellemi tőkét a digitális források fejlesztésébe invesztáló Core Audio ( Menyhárt Laci & Co.) ténykedéseit, elkövetéseit ( még nem volt közötte büntetendő, ez jó hír).

Az évek során, egy kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen nyugvó kapcsolat alakult ki közöttünk. Ami nagyjából úgy működik, hogy Laciék mindig kíváncsiak az értékítéletemre, egy-egy új fejlesztésüket mindig elhozzák hozzám megmutatni, elbeszélgetni róla, és kikérni a véleményem. Én pedig viszonzásul, kendőzetlenül el is szoktam azt mondani. Mert el lehet, sőt az ÜGY érdekében kell is.

Nagy szó ám ez, kérem! Nagyon kevés olyan ember van, aki az esetenként túl közvetlen ( régi hibám, de sohasem jövök hátulról! )  kritikát is venni képes, és annak a jobbító szándékú indíttatását látja meg, és nem személyes sértésként éli át. Laci egy ilyen ember, aki zsigerből tudja, hogy az efféle észrevételekből mennyit lehet profitálni. Mennyire hasznos, ha egy-egy jelentéktelennek tűnő kis hiba, ami aztán hosszabb távon zavaró tulajdonságként jelentkezhet, őszintén a felszínre kerül, így, fejlesztői körben, amit akár ki is lehet javítani, s így a végtermék szubjektív minősége, s a vevő elégedettsége sokat javulhat. Példa értékű hozzáállás, és talán nem teljesen pusztába kiáltott szó, ha arra buzdítok minden hazai mérnököt, fejlesztőt, DIY fant, hogy kövessék ezt a példát, mert sokat segíthet saját fejlődésünk útján. Abszolút nem véletlen, és szerintem nagyban ennek a hozzáállásnak köszönhető, hogy a Core Audio itt tart ahol, mert amit letesznek az asztalra, az vastagon a technológiai, egyszersmind szubjektív élvonal.

Legutóbbit megelőző találkozásunkkor (erről itt a blogon nem, csak a Facebook AudioWorld oldalon publikáltam egy rövid képi beszámolót) épp a kritika ideje jött el. Laciék akkori front-endje hozta a tőlük szokott tisztaságot, digitális mellékíztől mentes, harmonikus, széles skálájú hangzást, de a szeánsz végére rájöttem, hogy számomra egyetlen dolog sántít. MINDEN nagyon jól szólt. Pontosítok, minden EGYFORMÁN jól. Ahány felvételt feltettünk, mindmegannyi kitűnő hang, de valahogy mégis, mintha mindegyik ugyanattól az előadótól, ugyanattól a lemezkiadó cégtől érkezett volna.

Mindig a végeredményt minősítem, nem tisztem tudni (honnan is tudnám?), hogy a rendszer melyik eleme okozza az adott eredményt. Ezért szeretek mindent itthon, a saját rendszeremben meghallgatni, mert ennek a gyengeségeit jól ismerem, ki tudom szűrni, mi származik innen, és mi kívülről. A látogatóim minduntalan a KEF Reference dobozaimat szokták a lánc leggyengébb pontjaként meghatározni, mondván, „most már jó volna az erősítőid mögé rendes hangdobozt kötni”. Valószínűleg igazuk is van, de ennek ellenére, a Ref 2 mégis csak alkalmas arra, hogy kimutasson egészen nüansznyi hibákat is.

Szóval, elmondtam Lacinak a fenti észrevételemet, és úgy tűnik, hallgathatott a jó szóra, mert nem olyan sokára ismét felhívott, hogy akkor most megmutatná, hogy sikerült átlépni az említett problémán. Talán a technika ilyen, vagy maga a Core Audio fejlesztési potenciálja okozza, megint csak nem tudom a pontos választ (mennyire szakmaiatlan már ez… Levente, most fejezd be az olvasást, nem neked való ez a cikk) de a problémára egy olyan nagy ívű (ennyire azért én is rálátok) fejlesztéssel válaszoltak, amilyenről eddig soha sehonnan nem hallottam. Mert ez akkora durranás, hogy ha volna másnál, biztosan eljutott volna hozzám valamiféle infó. Gondolom.

Botrány, hogy egy teljes A4-es oldalt írtam bevezetőnek, Szekeres Pista most rosszallóan csóválja a fejét, szinte látom lelki szemeim előtt, majd a következő, blogírókról szóló ironikus esszéjében talán helyet kap ez is. Az előzőn is jót nevettem, nagyszerű tükör volt.

Tehát.

Nemrégiben ismét felvonult nálam a Core Audio top gear, Audio-PC, a legújabb kivitelben, nagy DAC, de ezúttal kiegészülve egy újabb kis dobozkával. Mármost ez megint mi a …. bánat?

Már korábban is volt néhány unikum ezekben a csillogó egy tömb alumíniumból készülő dobozokban, nagy pontosságú fűtött órajel generátor, stb, kérdezem Lacit, mi a változás a korábbiakhoz képest?

„ - A gép tervezésénél fontos szempont volt a nagyon magas minőségű műszaki paraméterek elérése. Emellett a jól átgondolt belső felépítés, ami egységében már képes azt a szintet képviselni ahová ez a számítógép illik.

Megújult a tápegység, kiegészült egy extrém alacsony zajú tápkörrel dedikáltan a Master Clock-nak és a clock  mudul is fejlődött.

Figyelembe vettük a jelenleg elérhető legjobb technológiákat (sosem szégyen tanulni a legjobbaktól) és ötvöztük azokat, hogy a legjobb konstrukciót hozhassuk létre. A hardware és software együttese adja a gép lelkét, ami olyan módon képes a zenét megszólaltatni, ahogyan eddig még mi sem hallottuk. „ 

Ennyi? Na, akkor még csavarom egy kicsit!  Hajt a műszaki kíváncsiság.

Mi a jelentősége annak, hogy a teljes szoftver a RAM-ból fut? Mi ennek a hallható előnye?

„- A gép bootolás közben felmásolja a teljes operációs rendszert a RAM memóriába. Több oka is van ennek. Felhasználói oldalról tönkretehetetlen a szoftver, mert a következő újraindításkor vissza áll az eredeti állapotára. Természetesen van szerviz mód ahol a változásokat véglegesíteni lehet. Valamint a szoftver változatok frissítése ezáltal nagyon egyszerűvé válik. Zene hallgatás szempontjából pedig jelentősen javulnak a digitális paraméterek, gondolunk itt az egyik legfontosabbra a Jitter-re. Mivel a memória elérési ideje sokkal gyorsabb az SSD-nél is így a szoftverkomponensek betöltése ideje rövidül, valamint a lejátszó szoftver sokkal gyorsabban és pontosabban tudja szolgáltatni az adatot a transzport felé. Magunk is meglepődtünk mekkora előre lépés volt ez a hangban. Egy kategóriát ugrott fentebb a forrás, felért egy készülék cserével. A hangszerek pozíciója rendeződött, pontosabb és szélesebb lett a térleképzés, és ami talán a legészrevehetőbb, a hang szelősebb lett. A hangszer szeparáció jelentős mértékben javult.”

Oké, ezt jól hallani, de még mindig piszkálja a csőrömet az a kis plusz doboz. Ammi? Rákérdezek:

- Érdekes megoldás hogy a pc-ből immár egy optikai jelet hoztok ki, amit külső átalakító alakít USB jellé. Miért van erre szükség?

„- Egy nagyon jó minőségű egyedi külső PCI eszközről van szó. A PC belsejében analóg tápot használunk ahol lehetséges, de az alapra tervezett kapcsoló üzemű tápok még így is jelentős felharmonikus zajt tudnak generálni.   Ez a külső eszköz galvanikusan választja le az USB kártyát a PC-ről, így szünetünk meg minden olyan zajt, amit már nem szeretnénk a transzportnak átadni. A további egységekben sehol sem található már kapcsoló üzemű tápegység. Hatása nagyon jelentős, mivel a mikrodinamikai részletek nem torzulnak és a zene egy új szintre lép. „

Hoppá, itt lesz a kutya elásva, vagy a két fenti technika egyszerre hozza a nagy változást. Négyen ülünk a szobában, Baranyi Gabi barátom (a Stradi Sound hatalmas dinamikájú dobozának a fejlesztője), Szatai Gábor, közös barátunk, maga is zenész, Menyus és jómagam. A szeánsz délután hatkor indult, először csak „szoktuk a jót” de aztán amikor a Core áramkörei meg az LZ 7 végfok ( a DAC-ról közvetlenül hajtottuk, annak beépített hangerő szabályozójával) bemelegedtek úgy 9 óra magasságában, már nem lehet felállni a rendszer elől. Egyszerűen félelmetes. Nem nagyon szoktam dobálózni a másutt minden „gyüttment” készülékről elmondott szuperlatívuszokkal, de itt most ennek a helye van. Lélegzetelállító részletgazdagság, dinamika, totális térleképzés, levegő, finom hangszerhangok, én ilyet eddig csak ultra drága analógról hallottam, azt sem sokszor. Komolyan mondom, ha ez a rendszer nem volna számomra megfizethetetlen kategóriában, eladnám az összes analóg lemezemet, a Roksan/Origin Live/Clearaudio kombót ( pedig az sem piskóta ) és semmilyen hiányérzetem nem lenne a digitális zenehallgatás miatt. Pedig mennyire jó egy lemez tokját kézbe venni…

Annyira nem lehetett felkelni a rendszer elől, hogy a szeánsz hajnali fél háromig tartott, az a „még ezt hallgassuk meg” kategória, ami különben egy nagyon jó lakmusz, simán mutatja, hogy valójában hogy áll a helyzet. Immár nyoma sincs a múltkor még kritizált monotonikus  megszólalásnak, de nem csak az múlt el nyomtalanul, hanem valami lényegi előrelépés történt, ez egy színes új világ, egy kitáruló horizont ahhoz képest, pedig más vonatkozásokban az is nagyon tetszett.

Itt most minden felvétel más, nagyon jól szól mind, de más, jól keresztül jönnek a felvételek különbségei. Elgondolkodom, mennyire van igazuk azoknak, akik a KEF Reference-imet vélik szűk keresztmetszetnek, inkább a tuning CD-játszóm nem hozza ( hogy is hozhatná? ) ezt a szintet. Ha mindez, a 2-3 órásra tervezett, végül nyolc és fél óra ( !!! ) meghallgatás zenei és hangzásélménye át tud jönni, így, a KEF-eken, akkor talán inkább a forrás oldalon van számomra is a továbblépés útja. De ez az én saját problémám, mindenesetre fel tudja nyitni az ember szemét egy ilyen front-end nagyon.

Közben persze beszélgetünk is, például arról, hogy „- Tapasztalati tény, hogy az új digitális front-endetek minden rendszerben erősen felszínre hozza annak a rendszernek a valós képességeit, jót-rosszat egyaránt. Mi ennek az oka?”

ML: „-Ehhez hallani kell a Core Audio rendszert egészében. Egységben vagyunk a legerősebbek. A rendszer komponensei úgy lettek tervezve, hogy azok egyenként is a filozófiánkat tükrözzék. A Core Audio egyet jelent a zene legrészletesebb megjelenítésével mindezt úgy, hogy a zeneszerző és a zenészek által közvetítendő érzelmek, emóciók ne sérüljenek. Sikerült a digitális és analóg torzításokat a minimálisra szorítani, amely magával hozta a zene folyékonyságát, természetességét. Így a front-endnek nagyon erősnek kell lennie, hogy az összkép megmaradjon, viszont azonnal jelzi, ha olyan komponens kerül a rendszerbe, ami nem bírja vele felvenni a lépést. „

Mindig mosolygok, amikor – mint most is – egy kérdésre a fejlesztőnél beugrik a mindenhol másutt is elmondott egyen-válasz, most ez is kicsit ilyen, de hát valamiféle ideológiát, vagy inkább magyarázatot fel kell minden műszaki fejlesztés mögé állítani, hogy a szélesebb publikum is sejtsen valamit.

Abban mindenképpen egyetértek, hogy egy egységes rendszer az szinte mindig meghozza a maga eredményét, bár most a Core Audio front-end az én láncomon is elképesztő volt, holott nem ehhez lett tervezve. A magam szavaival ezt úgy mondanám, hogy amikor egy ilyen forrás megkapja a neki megfelelő szintű partner komponenseket, akkor keletkezik egy olyan szubjektív hangzásélmény, ami a későbbiekben mint referencia működik ( az egy hídrobbantó nagy duma, hogy a hallási emlékezet rövid). Innen pedig ha az ember más rendszerekbe illeszti ugyanazt, a jó hallású emberek nagyon gyorsan detektálni képesek a változásokat, a negatívakat különösen. ( Nagymama! Milyen a hallása? – Jajj, fiam, római katolikus…) Így tud egy csúcs jelforrás őszinte véleményt mondani a többi komponensről, a referenciával bíró hallgató számára. Akiknek meg rövid a hallási emlékezete, és emiatt nincs referenciájuk, azok ítélet és véleményképtelenek. Csak ezt legtöbbször nem tudják magukról. De ez már más lapra tartozik.

Összegzésképpen, hihetetlen, hogy annyi év fejlesztés, rendelkezésre álló technológia mellett még mindig mekkora fejlesztési potenciál van a számítógép alapú zenelejátszásban. Ahogy Laciékat ismerem, még nem vagyunk a végponton, biztosan előbb-utóbb ráakadnak egy olyan területre, ahol kiaknázatlan tartalékok szunnyadnak, és azt felszínre hozzák majd.

Ettől függetlenül, ahol ma tartanak, egy olyan színvonalú forrás-együttes ( PC+ transzport+DAC ) amin nyugodt szívvel lehet zenét hallgatni, a legfelső kaliberben, úgy, hogy nem hiányzik az analóg hang, bármennyire is berzenkedem a kattintgatástól a szép lemeztok kézben tartása, a lemezek illata helyett.

Mint a High-End Audio túlnyomó részében, ennek is megvan a maga ára, ki-ki döntse el pénztárcája és szándékai szerint, hogy megreszkíroz-e egy ilyen befektetést. 3-5 millió Forint egy front-endért Münchenben még a komolytalan kategóriában játszik… ez pedig aztán minden, csak nem komolytalan.

És ez véresen komoly…

NGP @ AudioWorld 2019 Május

Ui.: Bocs a címbéli GM49 poénért, csak hát május van ugye.