Rega Planar 8 - teszt
2018. november 27. írta: Analoglued

Rega Planar 8 - teszt

Az első kérdés: Mit akar a Jóisten?

Elég akadémikus felvetés, nehéz is rá válaszolni, de egészen biztos vagyok abban, hogy sokkal több jó válasz van rá, mint ahogy az Roger Waters: Amused to death c. lemezén elhangzik. Ezzel a lemezzel kezdtem az ismerkedést a Rega legújabb mini-csodájával, a mostani Planar (már megint) sorozat P8 típusjelű vezéregyéniségével.

 rega_p8_small.jpg

Igen, minden lemezjátszónak egyénisége van, sokkal inkább, mint bármilyen digitális eszköznek. Talán ettől is olyan emberi, otthonos érzés lemezjátszón zenét hallgatni. Az igazán nagy gépek viszont épp a (majdnem)  karakter nélküliségükkel tűnnek ki a tömegből, abszurd, de azzal tűnnek ki, hogy tudnak „nem látszani”. Nálam nagyobb tapasztalatú analóg-fan audiofilek időnként mesélnek teljesen neutrális, karakter nélküli gépekről, ami minden olyan sorstársunk vágyálma, akik elég messzire jutottak már a fekete lemezek sora által jelzett képzeletbeli ösvényen. Őszintén szólva, 35 év alatt soha egyetlen ilyennel sem találkoztam, még az agyon dicsérgetett Voyd sem teljesen semleges. A Linn meg pláne nem az, de a többi sem. Még a leginkább semlegesnek a régebbi Pink Triangle PT-TOO-mat nevezhetném, de ez egy másik sztori.

Szóval itt ez a szellős ( majd ezt a jelzőt megmagyarázom később ) új Rega Planar 8, és ahogy megszólal, valahogy rögtön a fent említett semlegesség ugrik be. Mindamellet, hogy azért ennek is van egyénisége.  De ne szaladjunk ennyire előre.

Az utóbbi időben, ember legyen a talpán, aki Teleki Bélán kívül követni tudja a Rega manufaktúrából kigördülő új típusokat, elhelyezni azokat egy áttekinthető, értékmérő skálán. Számomra a Rega – újításdömping akkor kezdett kicsit kuszává válni, amikor az alighogy a köztudatba férkőzött RP sorozatot elkezdték felváltani a még újabb Planar modellekkel.

Itt szeretném beszúrni azt a nagyon lényeges információt, hogy amikor azt halljuk, Rega Planar, az utalhat a 80-as években oly divatos régi Planar modellekre, amiből jótékonyan csak kétféle létezett, a Planar 2, a kisebb büdzsével rendelkezőknek, ill. a Planar 3 a hobbyjukat komolyabban vevőknek. Továbbá, utalhat a mai legfrisebb Rega modellekre, most épp annyi történik, hogy a jól ismert, legendás név alá tolnak mai sztenderdeknek jobban – vagy túlságosan is? – megfelelő modelleket. Ezekből aztán immár nem csak 2-es meg 3-as létezik, hanem 1-es is ( ami nem eléggé felkészült, és így csak 1-est érdemelt ) illetve ott a 6-os, ami a számszerű ráutaló logika szerint kétszer olyan jó, mint a 3-as ( és tényleg ). Hetes, mint tudjuk, az népmesei kategória, az a Regánál sincs már, régebben volt, de nem lett túl sikeres. Akinek volt pénze, inkább P9-et vett, akinek nem, az maradt a P5-nél. Valószínűleg a páros számok misztikája is beleszólhatott a névválasztásba, kicsit olyan ez, mint amikor a Windows 8-ról a Microsoft egyből a 10-esre váltott, ezzel is jelezve, hogy itt most akkora az ugrás, hogy a 9-est, még meg se jelent, máris túlléptük…

rega_planar_8_arm.jpg

Na mindegy, jó szám a nyolc ( én azért a Hetest is szeretem ). A számozásnál érdekesebb az, hogy milyen változtatások, kisebb-nagyobb upgrade-k rejtőznek az új modellnevek mögött. A Rega Planar 6-osról már korábban írtam egy cikket, aki nem olvasta, most mielőtt ezt a cikket folytatná, erősen javaslom előtanulmány gyanánt pótolni ezt a hiányosságot, hogy aztán közös nyelvet beszéljünk.

Átfogóan nézve, a Rega – nagyon becsülhetően – folyamatosan dolgozik azon, hogyan lehetne egy-egy kipróbált, minőségi javulást hozó módosítást gyárthatóvá tenni, integrálni az új gépekbe. Ezekből a technikai javítgatásokból akad néhány, a kérdés az, mennyi árba mi fér bele ezekből. Az RP modellekben ezek a fejlesztések eléggé félénken lettek beletervezve a gépekbe, megpróbálták olcsóbbítani őket, ne szaladjanak el a költségek, de sajnos a félmegoldások fél eredményeket hoznak, ez régen is így volt, most is így van. Végül nem volt mit tenni, meg kellett építeni jól a dolgokat. Ez a mai Planar széria.

A Planar 6-ban – ami a mai napig a kedvenc Regám VOLT – mindent sikerült egy fedél alá hozni, amit a mindent jobbítani vágyó hifista DIY ( angol: Do It Yourself, azaz Csináld Meg Magad , és nem DÍJ –nek ejtjük, ahogy sokszor hallom, hanem Dí Áj Váj-nak, az angol spelling szerint) közösség időközben megálmodott, megvalósított, 3rd party ( utángyártott ) kiegészítők, cserealkatrészek sokasága által. A 6-osban mindezt egyben, gyárilag megkapjuk, azonos hatékonysággal, kiemelhetünk a dobozból egy nagyon egyben levő gépet, a 6-os úgy jó, ahogy van. Csak egy jól megválasztott hangszedő kell hozzá, nagy kár hogy nincs már Shure V15 VxMr, az volna az ideális partnere annak a gépnek.

A fejlesztések persze nem értek ezzel véget. Azonban, még egy picit itt maradva, a 6-os egy kvantitatív fejlesztési elképzelés végeredménye, amiből a végén egy új minőség áll össze. Értsd úgy, kicsivel pontosabb csapágy, kicsivel rezgésmentesebb feltámasztás, kicsivel precízebb karcsapágyazás, kicsivel jobb struktúrájú karcső, kicsivel stabilabb motor, jobb tányér, jobb szubplatter, külön-külön egyik sem nagy áttörés, de együtt elég nagy különbséget adnak ahhoz, hogy simán beleférjen egy önálló, a Planar3-nál lényegesen jobb típus alá.

Talán épp mert a 6-os olyan jól sikerült, ha innen tovább szeretnénk lépni, nem működik a kvantitatív elv. A 6-osban annyira jutottak a finomítgatásokkal, hogy a további fényezgetések már nem hoznának hallható nagy különbséget. A 8-ast kvalitatív elven kellett megtervezni. Mindenből újat, más standardok szerint.

Valójában, ez a fejlesztés nem a 8-as, a következő, egyel nagyobb modell megalkotását célozta, ezt a luxust egyetlen jól menedzselt cég sem engedheti meg magának. A fejlesztések komoly cégeknél mindig a csúcskészülékre koncentrálnak, és majd az így születő eredmények egyike-másika jut el, némileg egyszerűsített, olcsóbban gyártható formában a kisebb modellekbe.

A Regánál sem történt ez másképpen, a 8-as a pillanatnyilag is fejlesztés alatt álló majdani csúcsmodell, a potom 30 ezer angol Fontos, titániumból készült karral felszerelt Naiad számára fejlesztett technológiákból építkezik. A Rega zsenialitása úgy jön keresztül, mint forró penge a hideg vajon, döbbenet, hogy terveznek egy full high-tech lemezjátszót, ami végül is megtartja mindazt, amitől a Rega annyira szerethető, kívánható. Mert ez az új gép épp olyan egyszerű, könnyen kezelhető, problémamentes, kerek egész, mint az eddigi, egyszerűbb, kevésbé potens modellek. Miközben a tető (amiből itt tényleg csak a tető maradt meg, a plexi oldallapjai már eltűntek, drága gyártani ) alatt félelmetesen hatékony technikák sora húzódik meg, szinte észrevétlenül.

rega_p8_plinth.jpg

Vegyük sorra, mire épül az új gép.

A „plinth” azaz a gép alváza egy Tancast 8-nak nevezett különlegesen könnyű és erős poliurethán habból kivágott, funkcionális formájú keret, amelyből minden nem feltétlenül szükséges anyagot eltávolítottak, jó szellős lett, ( erre utaltam fent) majd mindkét oldalon egy kemény, de vékony nagy nyomású laminálást kapott. Így a felülete is jól néz ki, ugyanakkor az egész „alkotmány” pár deka. A mögöttes tudomány nem újdonság, szimpla fizika. Minél nagyobb egy tömeg, annál nagyobb az energia-tároló képessége. Annál szívesebben vesz fel a környezetéből rezgéseket, amelyek energiáját a saját struktúrája szerint más frekvenciájú rezgések formájában továbbít, saját magán belül is, és a vele érintkező tárgyak felé is. Ezek a gerjesztett „önrezonanciák” aztán időben eltolódva, hosszabb lecsengéssel képesek megörvendeztetni bennünket, átterjedve a karra, hangszedőre, csapágyra. Az effektust egyetlen módszerrel lehet csak csökkenteni, a tömeg csökkentésével. Ezért épül a Planar 8 sasszija poliurethanból. Habszivacs, ahogy a házmester logika mondaná, de higgyük el, ebben is ott a kisördög, mint minden apró részletben.

Az új sasszi cirka 30%-al könnyebb, mint ahogy az elődnek számító, szintén csontváz-sasszis RP8-nál láttuk, megnövelt merevség mellett. Ha ez nem volna elég, itt is megtaláljuk az RP-sorozatban debütált merevítő betétet a kar és a tányércsapágy között, ahol a legnagyobb mechanikai merevség a követelmény. Az így elkészített sasszira aztán egy szintén vadonatúj, a korábbiaknál precízebb, szűkebb toleranciájú csapágy került. A bevált alumínium szíjtárcsa itt is alapkövetelmény, a bronz csapágyperselybe egy nagy keménységű acél tengely csusszan, s a teljes csapágy egy rezgéscsillapított felerősítést kapott. Természetesen a merevítő betétet alul is megtaláljuk, a csapágy és a kar között.

Kapunk egy új, hármas-szendvics tányért is. A három réteg úgy épül fel, hogy mindháromnak máshol van a saját rezonancia pontja, így egymást csillapítják. A felső üveg tányér-rész teljes méretű, 30 cm átmérőjű. Az alatta levő üveg más sűrűségű, s a legalsó réteg ugyanabból az anyagminőségből van, mint a legfelső, azonban csak a tányér peremén, mint egy gyűrű van felragasztva, inerciális ( tehetetlenségi ) nyomatékot adva a tányérnak, amely így jobban tartja a lendületét.

Túl azon, hogy ránézésre az új tányér sokkal ( !!! ) jobban néz ki mint bármelyik régi, a füstszínű alsó és felső üveg között húzódó víztiszta üveg nagyon ütős, megkocogtattam a tányért, és tompa, csengés nélküli válaszhang érkezik, jól működő szendvics.

rega_p8_bottom.jpg

A tányér tetején a szokásos Rega filcet találjuk, ódivatú, low-tech dolog, piszkosul nem illik ide. Valószínűleg a Rega úgy gondolhatja, mindenki vegyen hozzá az ízlésének megfelelő végső lemezalátétet, ebből ma már nagyon széles a választék a neten. A filc 2 mm vastag, helyette a 3 mm-es Achromat a nyerő, ahogy az a Planar 6-oson is nagy változást hozott.Annál is inkább, mert így, gyárilag, a hangkar nem párhuzamos a lemez síkjával, kicsit előre dől, ami emelint a magas tartomány élénkségén, tetten érhető a gép hangjában. Az Achromat plusz egy millimétere direkt jól jön.

A motor egy áttervezett verziója a régebbi 24V-os szinkronmotornak, meghajtását egy szintén új elektronikát tartalmazó külső tápból kapja, a két fázis szögét és feszültségét minden egyes motorhoz gyárilag optimálisra állítják. A motor forgását a szíjtárcsára dupla szíj viszi át. Érdekes hogy a szokásos, eddigi top fehér szíj helyett itt két fekete szíjat kapunk. Kérdésemre Teleki Béla, az Allegro Audio, hazai Rega képviselet vezetője elárulta, ez a szíj jobb, mint a fehér szíj, de ezt nem publikálták nyilvánosan, viszont mindenképpen „benne van” a 8-as minőségében.

planar_8_subplatter.jpg

Új jövevényt találunk a sasszi jobb oldalán is, a gép lényegi része az RB 880-as kar. Ami elsőre, még talán avatatlan szemnek is feltűnik, a vékonyabb karcső, itt is tetten lehet érni a tömegtől való megszabadulás igényét ( kb. mint ahogy egyes állami vezetőknél láthattuk nemrég). A vízszintes csapágyazás is új, kifejezetten alacsony csapágysúrlódással bíró megoldást találunk itt, a csapágy játéka állítólag 1 mikronon belül van, ami nagyon szép szám, csak simán nem nagyon hihető. Egy ilyen specifikációjú csapágy a százezres árkategóriában mozog, kötve hiszem, hogy egy sorozat-gyártott karban ez meg fog valósulni. Nyugodjunk meg Uraim, ha a csapágy játéka akár tízszer akkora, akkor sincs semmi baj, attól az még egy nagyon jó csapágy. NAGYON jó csapágy…

A kar ugyanazzal a kis kapacitású kábellel van szerelve, amit az RB-330-ból már jól ismerek, véleményem szerint ennek a kábelnek a saját karaktere dominál az egész gépen. Ez kisebb mértékben már a Planar 6-nál is nyilvánvaló volt, itt azonban a nyílt, jelenlétérzetet adó pici középmagas kiemelésű hangzási eltérés a kiegyelítettől, a drasztikusan megnövekedett felbontás miatt sokkal egyértelműbben jelentkezik.

Ezzel el is érkeztünk a Hogyan szól? című részhez, amibe most ugyan belevágok a magam ízlése, rendszere, hangzás-ideálja alapján, de mint mindig, amit leírok az egy vélemény. Mindenki menjen el egy demora, illetve hallgassa meg saját rendszerében a gépet, alkosson saját véleményt, lehetőségei szerint.

planar-8-offside-no-mat-img-1064.jpg

Tehát, szerintem….

A Planar 8-at négy alapkiépítésben lehet megvenni. Az alap változat hangszedő nélküli, ránk van bízva mit választunk hozzá. Minthogy a kar még könnyebb, mint a régi RB-300-hoz képest ( 12,5g)  már amúgy is könnyített RB-330 uszkve 10,5 grammja, ugyan nem mértem, de a mozgó tömeg valahol a 8,5-9 gramm magasságában lehet. Ehhez egy engedékeny hangszedő volna javasolható, minimum 15-ös engedékenységgel, de inkább többel. Most született meg az a kar, amihez a pár éve már gyártott Ortofon 2M széria jó volna technikailag, ha nem volna olyan gyenge hangilag… szóval azt ne, de ha nem akarnánk Rega hangszedőt, akkor a Goldring 2000-es szériája lehet jó, azokat mindig a Regákhoz tervezik, még ha ezt nem is verik nagy dobra. A 15 alatti (európai) engedékenységű hangszedőket lehetőség szerint kerüljük, senki ne vegyen ebbe a karba egy Denon DL-103-at, még véletlenül se.

A második variációnk, hogy eleve egy Rega Exact MM-el vesszük a gépet, olcsóbban kapjuk a hangszedőt a géppel együtt mintha külön vennénk. Az Exact nem rossz MM, és állítgatni sem kell, mert azon is ott a már hagyományosnak számító Rega-patent, a 3 csavaros felerősítés, ami eleve pozicionálja a hangszedőt a megfelelő szögben. Jópofa kombináció, de olyan, mint a nő, aki már húsz éve a feleséged, nem hozza ki a partnerből a benne szunnyadó állatot.

Harmadik variációként felmerül, hogy vedd meg Ania-val, ami egy elfogadható közép-MC, de ha már kinyújtózkodom a 8-asig, akkor nagyon nem állnék meg az Ania-nál.

Végül ott a negyedik, nagyon ütős, egyben lévő, kitalált kombináció, az Apheta2-vel. Igen, ez a hangszedő ennek a gépnek a megfelelő partnere. Mindent tud, amit maga a gép is tud, tiszta, nyílt hangú, gyors, nem torzít, levegője, életteli orgánuma van, körbevesz, finom, de amikor megjelenik a lemezen a mélybasszus, könnyedén elém teszi, a maga súlyában.

Ebben a kombinációban kaptam meg a 8-ast tesztelésre, és nagyon örülök, hogy így esett, mert az általam használt Clearaudio Koncept nem feltétlenül illeszkedik ebbe a karba, másrészről, ugyan már volt szerencsénk ezzel a hangszedővel egymáshoz, egy Rega RP10-ben, akkor nem volt elég idő a mélyebb ismerkedésre.

Úgy érzem, ez a lemezjátszó helyén tudja kezelni ezt a hangszedőt, megajándékozva bennünket egy folyékony, gyors, átlátható hangképpel. Abszolút értelemben mérve ( mondjuk úgy, hogy az életemben hallott legjobb hangszedőkhöz, ez a saját abszolutizmusom ) a térleképzése kicsit előrébb történik meg, ide hozza a szobába a dolgokat, ahelyett hogy a hátsó fal mögötti szobából egy szélesebb színpadról hallgatnék zenét. Nem drasztikus a dolog, kicsit közelebb ültem a színpadhoz. Utólag úgy gondolom,valószínűleg ezt nem maga a gép, hanem a fali konzolom okozza, a Planar 8-hoz nem elég jó ez az egyszerű konzol, mert nincs közbülső felfüggesztés a konzol és a csapágy között. Úgy tudom, hogy a Rega forgalomba hoz egy, kifejezetten ehhez a géphez készülő konzolt, én személy szerint egy Townshend-féle Seismic Sink jellegű dologról álmodom.

Más. Sokkal fontosabb ennél, hogy a lemezjátszó nagyon alacsony vibrációs szintje miatt a nagyon finom zenei részletek nem mosódnak el, nem merülnek bele a zajba. Olyasmi effektus mint egy jó virtuális föld hatása, az egész zenei történés sokkal letisztultabban, átütőbben jelentkezik. Mezei hasonlattal, olyan, mint amikor a szobában beszélgetünk, miközben középhangosan szól a TV, majd egyszerre valaki lekapcsolja, és hirtelen megszűnik a zavarforrás. A Planar 8 megmutatja, hogy más, méregdrága gépek mennyire el tudnak fedni rengeteg lényeges zenei információt. Ez számomra is meglepetés, érdekes ezt átélni. Sosem gondoltam, hogy ezt egy Regával fogom megtapasztalni.

A felbontás ilyen mérvű megugrása magával hoz más jelenségeket is. Például azt, hogy a lemez és lemez közötti különbségek jóval nagyobbak lesznek. A jó felvételek égbekiáltóan jól szólnak ( Hans Theessinken esek-kelek...) a gyengébbek hallgathatóak maradnak, de teljesen nyilvánvalóan gyengébbek. Nincs mit tenni, azt hiszem, a P8 mintegy hidat ver a hallgató és a mesterszalag közé. Ennek minden lehetséges előnyével és hátrányával egyetemben.

Hogy ne csak ájuljak a megdöbbenéstől, egy apró kritika amit most leírok, az az egész gépre, így ahogy van értendő, nem cseréltem hangszedőt, hogy kiderítsem, mitől van, amúgy meg erősen sejtem. Az egész hangkép ugyan nagyon megnyerő, precíz, követhető, levegős, nekem mégis egy kicsit hiányzik a „nagy gépek” ereje a középtartományban. Egy kicsit hiányzik az a „test” a megszokott szubsztancia, mintha Melis György helyett Leblanc Győző énekelné a „ha én gazdag lennék”-et. Vannak lemezek ahol  ez a kis hiány épp jól jön, pl. a Hans Theessink albumán. Érdekes adalék ugyanakkor, talán a felbontás növekmény mellett emiatt is, hogy a dinamikai szélsőségeket jobban hozza ez a gép, mint az itthoni Roksan-om, ebben az effektusban simán benne van a középtartomány pici vékonysága. Eközben ritmikailag is nagyon rendben van, mint minden Rega, késő éjjel – a teszt kissé elhúzódott kora délutántól – a UB40 lemezen dobogok a lábammal, jobb kezem a képzeletbeli húrokon. A 8-as belehúz a zenébe, mindegy hány óra, csak még egy lemezt, aztán, csak még egyet, és ez így megy.

Mivel az RB-330-as kart és annak kábelét elég sokat volt már alkalmam hallgatni, ugyan azt a kábel karaktert vélem itt is felismerni. Ami annyit tesz, hogy a Planar 8 egy nagyon nagy mértékben a neutralitás felé hajló lemezjátszó, amin a kar külső kábelének a sajátosságai dominálnak tonálisan, jól hallható, de abszolút nem zavaró mértékben. Ha a mechanikailag amúgy elsőrangú kart leszámítjuk, maga a futómű – itt érek vissza az írásom elején elkezdett gondolati síkra – az egyik leginkább neutrális gép, amivel valaha dolgom volt. Ha vennék magamnak egy ilyet itthonra ( viccen kívül, eszembe jutott ) akkor a kart a fentiek miatt ( meg a Clearaudio hangszedőm miatt ) mindenképpen lecserélném, átraknám a 8-asra az Origin Live Zephyremet, hangszedőstől. Ez az első olyan Rega, aminek nincs mélyhiánya, és ennek ellenére, nincsenek felrakódásai sem az alsó oktávokban, mint az más, jellemzően függesztett vázú, erős mélyekkel bíró, főképp régebbi gépeknél általános. Ebből a szempontból hasonlít a Xerxesre, ott sincs sok felrakódás, de a Planar 8-as annál tisztább, átláthatóbb, zavartalanabb, felbontó képesebb.

Összességében: Eszméletlen jó gép, a legjobb Rega, amit eddig hallottam, sokkal inkább, mint az RP-10, valódi High-End kategória. Élveztem minden pillanatát.  Ha valakinél belefér a keretbe, és megvan hozzá a rendszere, hogy értékelni tudja a tudását, nagyon erősen, teljes szívemből, minden további megfontolás nélkül melegen ajánlom. MENJ ÉS VEGYÉL EGYET !!! MOST !!!

( Tisztázzuk, ehhez az utolsó mondathoz semmiféle anyagi érdekem sem fűződik! Őszintén és barátsággal mondom, és tartom érte a hátam. Ha Roger Waters lemezének születésekor létezett volna ez a lemezjátszó, ezt is bele vette volna a felsorolásba, amiket Isten akarhat…)

A gépet a Qualiton MC-trafóval, Indiscreet2 phono erősítővel, LZ Mark 7 végfokkal, KEF Reference 2 hangdobozzal, Sükösd Gábor-féle kábelekkel, Söund Organizatiöns falikonzolon hallgattam meg, a lemezek pedig az alábbiak voltak:

  • Roger Waters: Amused to Death
  • Mike Oldfield: Return to Ommadawn
  • Hans Theessink: Slow Train
  • Spivakov: Carmen Suite
  • Al di Meola: Cielo e Terra
  • Van den Hul test LP

 

Nagy Gábor Pál

AudioWorld, 2018. November

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr3314395216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bathorysteffer 2018.11.28. 07:15:06

Az Apheta2 vel az RP10est nem probaltad ki? azzal talan jobb teszteredmeny szuletett volna ott is.

bathorysteffer 2018.11.28. 07:16:00

Az Rp10est az Apheta2 essel nem probaltad ki? Azzal jobb eredmeny szulethetett volna

Analoglued 2018.11.28. 10:06:17

@bathorysteffer: Ha elolvasod az RP-10-ről írt bemutató írásomat, abban benne van, hogy azt a gépet is Apheta2-vel hallgattam meg. Nagyszerű lemezjátszó a 10-es, de valamiért ez a mostani Planar 8 sokkal kevésbé lemezjátszó, és ezt a szó jó értelmében mondom. Sokkal jobban szétdobja a lemezeket, jobban érezni azt, hogy a felvételt hallgatom, és nem a rendszert. Valószínűleg érdemes volna a két gépet egymás mellé tenni, ugyanazzal a lemezzel, ugyanabban az időben, azonos körülmények között meghallgatni, pontosabban meg lehetne ítélni a kettő közötti tényleges különbségeket. Ezen a szinten már minden aprónak látszó dolog számít, este-nappal, hőmérséklet, stb.
Amikor a 10-es nálam volt, csak rövid ideig tudtam hallgatni, egyetlen estére volt itt, és nem volt idő igazán belemélyedni. Az erről szóló cikk is inkább csak egy bemutató lett, nem teszt.
Visszaemlékezve ( az ide vágó memóriám elég jó ) a 10-es egy nagyon jó lemezjátszó volt. Most, a Planar 8 -ról úgy érzem, több ennél. Ahogy írtam, egyfajta híd a hallgató és a mesterszalag között. Ez a két dolog elég távol áll egymástól. A Planar 8-nál történt valamilyen technológiai áttörés, amitől ez a gép megszabadult a korábbi Rega-korlátoktól. Figyelembe véve, hogy egy most fejlesztett csúcsgépből lett "lederiválva" , ez a különbség simán elképzelhető. Ezt az a tény is mutatja, hogy a Rega javában készíti a Planar 10-est.
Üdvözlettel, Gábor

felhőkergető 2018.11.30. 14:37:16

magyarul nincs "titánium", az elem neve (titanium angolul) "titán"!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Jetiinasia 2018.11.30. 16:17:31

@felhőkergető: nyelvtan nácik kiméljenek. ;-)