Új hazai phono erősítő a 72 Audio háza tájáról
2018. szeptember 27. írta: Analoglued

Új hazai phono erősítő a 72 Audio háza tájáról

A dolog annyira új, hogy szinte még nem is termék. Aztán, persze hogy az, hiszen a nemsokára megrendezendő Rezső-Shown ( ahogy a rossznyelvek manapság a szokásos évi AV-Trend kiállítást említik ) már árral és specifikációval ellátva, megvásárolható formában fogja bemutatni Bodnár Zsolt, a 72 Audio alapító tulajdonosa.

Mint azt bizonnyal a Kedves Olvasó – a visszatérő érdeklődő mindenképpen – tudja, drukkere vagyok a magyar termékeknek, minden hazai fejlesztés a szívem csücske. Nem csak azért, mert bizton úgy gondolom, semmivel sem vagyunk butábbak, kevésbé innovatívak, mint a külföldi neves termékek márkagazdái, hanem mert méltatlannak, és szerencsétlen helyzetnek gondolom, hogy a magyar termék, valamiféle régi beidegződésnek köszönhetően, az emberek fejében alacsonyabb polcon szerepeljen, mint bármilyen külhoni eszköz.

Különösen pedig, ismerve a mai magyar élvonalbeli fejlesztéseket, nagyon-nagyon hangsúlyosan úgy gondolom, hogy meghaladjuk a külföldi gyártók többségének színvonalát. Ezt nem csak árarányosan mondom, azaz nem csak arról van szó, hogy ugyanazért a pénzért jobb minőségű a hazai termék, de általánosságban is megáll, hogy a mai magyar High-End Audio, sőt néha a Mid-Fi, vagy másképpen az audiofil középkategória legalább ugyanannyira jó abban, amire való, mint a külföldi megfelelői, sőt. Ez egy nagyon-nagyon ígéretes, előre mutató helyzet, de sajnos a fejekben sok a régi, ódon vízió, és ezt jó volna kissé befrissíteni, helyretenni az egyszeri magyar hifista állampolgár értékrendjét.

Most, a mai bejegyzésem egy olyan új magyar gyártmányról szól, amely hihetetlenül alkalmas eszköz erre a feladatra. Ha kezünkbe vesszük a 72 Audio új phono elektronikáját, a belső érzéseink ugyanúgy a minőség ígéretét sugallják, mintha csak egy PS Audio, Audio Note, vagy egy Chord stb. elektronikát tartanánk a kezünkben. Igényes, egyszerű – az egyszerűség az audiofiliában nagy előny – és célorientált készüléket tartunk a kezünkben.

72k.jpg

Ide kívánkozik egy megfigyelésem, amit a magam módján, cipőfűző effektusnak hívok. Észrevettem ugyanis, hogy a világban mindig azok a dolgok szoktak hosszú távon, gond nélkül működni, amelyeknek egyetlen feladata van, egy célnak kell megfelelniök. A tökéletes példa a cipőfűző. Nem várunk tőle többet, mint azt, hogy tartsa össze a cipőnk két oldalát, tartsa megfelelő szorossággal a cipőnket a lábunkon. Ezt azonban minden további odafigyelés, újrakötés, lelazulás, elszakadás, vagy bármi más figyelemfelkeltő alternatív viselkedés nélkül tegye. A helyzet az, hogy a cipőfűző, tudja ezt. Megfelel a számára előírt feladatnak. Ha történetesen vacsorát is kellene főznie, vagy hónap végén kölcsön adnia, már nem volnánk vele maximálisan elégedettek, mert volnának bizonyos anomáliák a tőle elvárt viselkedésében. Így azonban, hogy nem várunk tőle olyasmit, ami nonszensz volna, simán hozza a szintet. Teszi a dolgát, szó nélkül. Épp úgy, mint a kanál, a villa, a szappan, a mosogató szivacs, a sámli, vagy a hölgyek kedvéért, a tampon. Sorolhatnánk, de értitek.

A célorientáltság kifizetődik. Probléma mentessé teszi az életünket. Egy eszköz – egy feladat. Épp ez a helyzet az egy dobozos, egyetlen célnak szentelt elektronikákkal is, mint amilyen a 72 Audio új phonoja. Nincs rajta semmi, ami elromolhatna. Se egy csilli-villi kijelző, se egy állítgatható jaxley, semmi más, csak egy ki-be kapcsoló gomb. A kapcsolás J-FET-ekre épül, örök élet, és a paraméterekben sem nagyon várható bármi eltérés, akár évek alatt sem. Egyedül a tápegység az, ami pár évente egyszer odafigyelést igényel, de az semmi.

Felépítésében a jól bevált elvek köszönnek vissza. A bemenet direkt csatolt, a hangszedő jele egyetlen ellenálláson keresztül a fogadó J-FET gate-ére kerül, majd erősítés után egy passszív RIAA hálózat következik. A következő fokozat két elemből áll, egy feszültség erősítő fokozat, majd egy áramerősítő buffer fokozat következik, hogy a kimeneten rákötött változó mértékű terhelés (Ki tudja, melyik majdani vevő mire köti majd rá?) ne okozhasson mélyhang vágást. Ennyi. Na persze azért az ennyit is sokféleképpen meg lehetne csinálni, itt azonban nagyon korrekt, katonai minősítésű DALE RN60 ellenállásokból (ezeket én is használtam a régebbi LZ Mk5-ben, nagyon megbízható, mindig azonos minőségű, jó hangú, nagyon kis torzítású alkatrészek ezek) fólia kondikból, áll össze a végeredmény, ami ezen az árszinten oly ritka, mint macisajtban a brummogás. Ja igen , a brummogás. Az nincs. Mert a kis phono akkuról üzemel, egyetlen töltéssel akár 3 napig is elmegy folyamatosan. A tervezők bölcsessége és tapasztalata az akkuválasztásban is megmutatkozik. Ismert dolog, hogy a normál zselés akkumulátorok, nagy súlyuk mellett valahogy lomhán is szólnak, nem engedik életre kelni a zenét. Itt, ebben a phonoban ezért Lítium-ion akkuk dolgoznak, amelyek másképp viselkednek. A töltő elektronika csak akkor dolgozik, ha a ki-be kapcsoló gombbal kikapcsoljuk a készüléket, a hátoldali kapcsoló az akkukat vagy az erősítőre kapcsolja (Be) vagy a töltőre (Ki). A kis elektronika ugyanabban az egyen-házban lapul, amit a 72 Audio nagyszerű MC trafójánál már megismertünk, kis helyen elfér, és a Zen-szerzetesek sem futnának ki a szobából a látványától.

Mi kellhet még?  Nos, a megfelelés, annak az egyetlen feladatnak.

72m.jpg

Hogyan szól? Amikor hírét kaptam az új phono érkezésének, persze azonnal rám tört a kíváncsiság, és leleveleztük Zsolttal, hogy rövidesen elugrik hozzám az első példányok egyikével. Tegnap este aztán eljött a pillanat, s a sors úgy hozta, hogy végül hárman is lettünk. Petres Tibi is átruccant Fehérvárról, hóna alá csapva a minap megvett Quad 707-es végfokát, amit nagyon megkedvelt. Hallgassuk már meg azt is, az Mk5-ös LZ mellett ( az új 7-es épp kifogyott, a készülő 5 db egyike sem volt még indítható állapotban ).

A kontrollberendezésem a szokásos, Roksan Xerxes futómű, Origin Live Zephyr karral, Clearaudio Koncept MC hangszedő, a Qualiton MC-trafóval, amelyek jelét egy kísérleti phono erősítő, az e lapokon már tárgyalt Indiscreet egyfajta változata fogadja. Erről annyit, hogy ebben is irgalmatlan jó alkatrészek vannak, PRP ellenállások, RIFA pufferek, Sonicap csatolók, szóval össze van rakva. Innen az LZ 5-ös ( készül a saját 7-esem, de várni kellett a Takman REY ellenállás készletre ) hajtja a KEF Reference Model 2 dobozokat. A kábelezés Sükösd Gabi gyártmányai. Három lemezt tettünk fel, Zsolt elhozta a 23 ezerért ( !!!! ) vásárolt Hugh Masekela dupla koncertlemezt ( Stimela....hu-húúúúú ), én meg előhúztam a Mark Knopfler-Chet Atkins féle Neck and Neck-et ( Tibi Knopfler rajongó ) ill. a tavaly előtti müncheni High-Enden A.J.-től vásárolt van den Hul demo lemezt, amelyen kivételesen jó felvételek vannak. Majd ha egyszer sikerül rendesen bedigitalizáltatnom, közzéteszem MZM-ben.

Kezdetben a fenti rendszert hallgattuk, hogy a srácok szokjanak a nálam megszólaló hanghoz, meg hogy melegedjenek a készülékek egy kicsit, közben eszem-iszom, kávé, nápolyi, bor, kinek-kinek ízlése és lehetőségei szerint (aki autóval jött, annak valami töményet...). Mindhárom lemezről meghallgattunk egy-egy számot, majd lecseréltük a Qualiton MC-trafót a 72 Audio trafójára, ami nyíltabban szól, szebb térhatással, annak az árán, hogy a legalsó regisztere picivel testetlenebb, de ez épp csak az észrevehetőségen belül van, nincs mélyhiánya. Magasban viszont egyértelműen jobb. Ismét némi zenélgetés, adomázgatás, s aztán – phono csere.

72n.jpg

A 72 Audio új phonoja, elsőre, azonnal hozza azt a tonalitást, azt a gazdag hangzást, amit az én, sokkal-sokkal drágább Indiscreet változatom tud. Ez önmagában meglepő egy 140 ezer Forintos bolti árú erősítőtől, high-end felé mutató hang, szinte alap áron. Amiben eltér, az egy pici felbontás hiány, zártabban szól, kevésbé széles és magas a tere, és mikrodinamikában is érezhetően visszafogottabb, a hangszerek finom kis rezdülései, lecsengései bár ott vannak, kevésbé hangsúlyosan jönnek át. Nem drasztikus különbség, csak egy kicsi, észlelhető, gyakorlott füllel. De mondom, nem az á, hagyjuk kategória, nagyon is jó, és én a középkategóriát is high-end szemüvegen át szemlélem.

Ami végül is azt jelenti, hogy az új phono a maga kategóriájában nagyon-nagyon ott van, azokban a berendezésekben, amelyekbe be fogják illeszteni, nem fog szűk keresztmetszetet okozni. Mert egy 140 ezres phonot nagy eséllyel egy jobb MM vagy magas kimenetű MC hangszedő mellé fog megvenni az audiofil közönség, ahol a fenti kontroll-rendszerben észrevehető megfigyelések valószínűleg nem fognak jelentkezni. A rendszer többi eleme előbb lesz a minőség korlátja, mint ez a kitűnő és nagyon bölcsen megalkotott és árazott guszta kis elektronika. Ha én volnék az ötletgazda, biztosan építenék belőle egy nem akkus táplálású változatot, ami nehéz dolog, mert jön a búgás problémája, és valószínűleg többe is kerül, de a most hallott minőséget esetleg meg lehetne még haladni. De hát akkor már nyilván nem 140 ezerbe kerülne. Mindenesetre a cég MC trafója egy lépéssel előrébb jár, és ha már ez így van, előnyös lehetne egy azzal azonos nívójú phonot is kínálni. (Utólag tudtam meg, hogy van a 72 Audio tarsolyában egy komolyabb phono is, na tessék...)  Ismerve a kapcsolás felépítését, azt gondolom mérnöki, konstruktőri szemmel, hogy ez tápkérdés. Elismerve mindamellett, hogy az akkus táp ebben a formában hozza azt a hangot, amit ennyiért egyáltalán lehet, és ez több, mint ami elvárható ezen az árszinten. Nincs miért szemet lesütniük a tervezőknek, és ez a középkategóriában nagy szó. Cipőfűző effektus. Ez ugrik be nálam. Épp arra, oda jó, gond nélkül, amire tervezték. First class audio engineering, ahogy a művelt német mondaná.

quad707.jpg

Az este lecsengése gyanánt, kipróbáltuk a Quad 707-es végfokot is. Egészen meglepő jószág, nagyon magas szintű hallgathatóság jellemzi, eléggé hasonlít az 5-ös LZ-re, ebben a tekintetben. Minden másban, térben, dinamikában, részletezettségben, aurában az LZ jobb, de ezek a különbségek inkább kvantitatívak mintsem kvalitatívak, azaz a Quad mindezekből hoz egy méltányolhatóan magas szintet, amit az LZ megfejel egy jól hallható plusszal. Mindhárman egyformán ugyanezt hallottuk, Zsolt kicsit nagyobbnak vélte a két erősítő közötti különbséget, mi Tibivel kevésbé éreztük a Quadot erős visszalépésnek, de ugyanazokat mondtuk mindahányan. Az én olvasatomban a 707-es egy kitűnő erősítő. Nagyjából olyan, mint egy Krell KAV-300i, annak a kicsit amerikás, durr bele jellege nélkül, nem rám erőltetős, inkább felkínálós, ezt jobban kedvelem. Kevés olyan félvezetős elektronika van, amelyik el tudja kerülni a kemény harsányságot, úgy, hogy közben zenei és felbontóképes marad. A Quad 707 ilyen, és ez jó hír azoknak, akik a használt piacon kutakodnak a jó vételek után. Nekik nyugodt szívvel tudom ezentúl ajánlani ezt a végfokot, azt a 150 – 200 ezret amennyiért egy ilyet manapság meg lehet szerezni, nagyon megéri.

NGP @ AudioWorld 2018.szeptember

 

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr9114267807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.