E , mint Elektronika - Rega Elicit-R és Elex-R erősítők
2018. március 28. írta: Analoglued

E , mint Elektronika - Rega Elicit-R és Elex-R erősítők

Mostanában nagyon rákoncentráltam az erősítőkre, teljesen méltatlanul magukra hagyva a lánc többi, mégoly fontos elemét, mintha azok ki lennének pipálva, megvannak, működnek, aztán annyi. Persze nem így van, tervezek is a jövőben bizonyos változtatásokat kábel és DAC vonalon, de az szerintem még jócskán várat majd magára, talán úgy karácsony táján. Majd meglátjuk, csak idő legyen rá.

Nahát, onnan a nagy erősítős izgalom, hogy az kis hazánkban hirtelen a tavalyi évben született két olyan új erősítő, amelyek pestiesen szólva, nagyon ott vannak  ( hogy hol, az ég szerelmére? Hát ott.... na.). Mindkettő – oké, elárulom, a Core Audio végfokról, és az Allegro Audio Flow nevezetű integráltjairól van szó, mindahány milliós nagyságrendű árcédulával -  annyira jól sikerült, és annyira meghökkentően jól szólnak, hogy muszáj volt felvennem a kesztyűt, és csavarni egyet a saját gyermekemen ( LZ végfok ) hogy legalább esélyem legyen partiban maradni. Úgyhogy az elmúlt hónapok számítógépes modellezéssel, NYÁK tervezéssel, beszerzésekkel, új dobozokkal, speciális trafókkal teltek, és messze nincs vége még az új erősítő körüli sürgés-forgásnak. Közben – hogy ne unatkozzak nagyon – nekiláttunk az Indiscreet phono tápja körüli hercehurcának is, de ehhez kellett két teljesen egyforma erősítő, ezt is meg kellett építeni, stb. Kicsit el voltam havazva...

Hamarosan tervezünk egy hazai erősítő csoporttesztet itt az AudioWorld-ön, szigorúan félvezetős kategóriában, a két fent említett elektronika, továbbá az NCS Audio végfoka és persze az új ( majdnem teljesen kábel nélküli ) LZ végfok között. Én nagyon szeretném, ha ebben a körben meghallgathatnánk egy Soner végfokot is, de ismerem Krahling Zoli álláspontját ez ügyben, nem fűzök a dologhoz sok reményt. Azért meg fogom próbálni rávenni a dologra. Csak a poén kedvéért, tényleg csak „desszertnek”, le fogok tenni az asztalra egy Quad 405 Extreme-t is, hadd szórakozzunk.

S hogy ha már itt tartunk, nagyon kíváncsi lettem, vajon a külföldi konkurrencia mit tartogat a tarsolyában? Valami márkás, külhoni sajtóban notóriusan ötcsillagos tesztekkel büszkélkedő dolgot kerestem, ami árban legalábbis ( alulról ) közelít a fentiekhez. Most már elárulhatom, titokban arra hajtottam, hogy felmérhessem, 3 és 600 ezer Ft között vajon mit kapunk ma a piacon, ami vélhetően jó is. Tettem ezt azért, mert érzem, hogy lesz sok olyan érdeklődő, akinek az új LZ túl drága volna, és kell tudnom adni Nekik is valamit, ami majdnem olyan jó, de mindenképpen megállja a helyét. De mihez képest?

rega_elicit-r.jpg

Ahogy mondják, a dolog az ölembe pottyant.  Kaptam egy kérdést a Facebookon, vajon mi a véleményem a Rega új erősítőiről, azon belül is az Elicit-R –ről, a nagyobb tesóról. Minthogy semmiféle véleményt sem tudtam megfogalmazni ( ez így nem maradhat... ) felkaptam ezt a szálat. A Rega elektronikákról nagyon jó véleménnyel van az audiofil közönség, idehaza is, külföldön is, időszerű volna rápillantani. Továbbá megtudni, mihez képest kellene a tervezett olcsóbb TZ erősítőimnek felnőni. Hangban legalább.

Mondom ezt úgy, hogy pontosan tudom, a Rega „Standard” külcsín minőségével ebben az árkategóriában egyetlen magyar ( vagy bármely más, kis sorozatú ) elektronika nem tud igazán versenyben lenni, annyira drágán lehet szimplán csak elfogadható külsejű dobozhoz jutni, és akkor még nem is beszéltünk a megmunkálásról, motoros hangerő szabályzóról, távirányítóról, stb.

Igen. Szóval ilyen hátsó szándék is volt bennem, amikor kihasználva az Allegro Audio segítő készségét ( egy ingyen teszt Nekik sem szokott megártani, nem kellett a teljes meggyőző erőmet latba vetnem ) kértem, hadd füleljem meg az Elicit-R –t. Napokon belül nálam volt a készülék, de  Teleki Béla, a Rega hazai képviselője némi nyomatékkal megjegyezte, hogy érdemes volna akkor már egy Elex-R-t is meghallgatnom, már csak a meglepetés végett is. Hogy mi volna az a nagy meglepetés, azt jótékony homály fedte, annyit azért elárult, kis mosollyal az orra alatt, hogy Neki bizonyos tekintetben a kisebb erősítő még jobban is tetszik. Rábólintottam, és egy hét múltán megérkezett a kisebb testvér is, úgyhogy elvoltam a kábeldugdozással egy darabig.

Komolyan mondom, ez a teszt ( ecske ) felvillantott valamit abból az előttünk álló rémálomból, amit négy erősítő összehallgatása fog okozni, muszáj lesz egy egész napot rászánjunk erre, úgy hogy leszünk rá hatan. Kettővel azért még jól elbír egy ember is.

Rega Elicit-R

Egy hivatalosan 105W / csatorna (8 Ohm ) teljesítményű, integrált erősítőről van szó, beépített phono elektronikával. Minimalista design, külső jegyeiben az új Rega lemezjátszókhoz passzol. Érdekes összefüggés, az ember nem is hinné elsőre, igaz?

Összesen öt gomb kapott helyet az előlapon, a hangerő szabályozótól balra távolabb a bekapcsoló gomb, majd közelebb még egy, amellyel a bemeneteket tudjuk választani, léptetéses technikával. Jobbra a mute, a record és a direct feliratú gombokat találjuk, de ezzel szerintem hozzám hasonlóan a majdani vevők sem fognak sokat egerészni. A „Record” azért nem nagyon kell, mert ma már kevesen magnóznak, maximum a fekete lemezek digitalizálásához kellhet. A „Mute” azért nem nagyon érdekes, mert ez a funkció a távirányítóról is elérhető, ha meg ott vagyunk a készülék mellett, a CD-n is megnyomhatjuk a pillanat állj-t, vagy felemelhetjük a Planar 6 karját a lemezről. Különben is, mindkét készülék annyira csendes, hogy ha nincs muting, akkor sincs szinte semmilyen zaj, műsorjel nélkül, feltekert hangerőnél sem. A Direct egyedül ami érdekes. Itt arról van szó, hogy amennyiben multiamplifikálni szeretnénk, egy második Elicit-R beiktatásával ezt megtehetjük, ekkor csak a Direct bemenetet hajtjuk az első Elicit-R pre-out kimenetéről, és a másodikon benyomjuk a Direct gombot, amely közvetlen a végfokokra juttatja innen a jelet.

A hangerő szabályozó elegendően finoman szabályoz, nem okoz nehézséget a megfelelő hangerő pontos beállítása. Távirányítóról gyorsabb, kézzel viszont indokolatlanul sokat kell tekergetni a jeladót forgató hangerő gombot. Poti ugyanis nincs, egy jeladó állítható kézzel, amely a programozható léptetős hangerő szabályozó egységet vezérli. Az aktuális hangerő szintet a tekerő gomb körül szépen világító piros LED-ek mutatják. Látványos, és valamennyire még hasznos is.

Ezzel nagyjából ki is végeztük az előlapi lehetőségeinket. Hátul a szokásos RCA alzat-sor fogad bennünket, 5 plusz egy (phono ) bemenet. A bal oldali phono bemenet és a többi aljzat között találunk egy nyomógombot, ezzel a phono bejáratot is line szintű bemenetté tudjuk változtatni, ha valakinek az jobban jönne, mert nem használ lemezjátszót. Körülbelül ennyit kell tudni a funkcionalitásról.

rega_elicit_r_inside_2_1.jpg

A készülék belvilága is tartogat néhány említésre méltó dolgot. Az áramkörök egyetlen NYÁK lapon helyezkednek el, amely relatív könnyen kiemelhető, aligha fog a szervizt végző szakember sokat káromkodni a hozzáférhetőség hiánya miatt.  Felépítése áttekinthető, a két végfok a két oldalon elhelyezett hűtőbordákhoz csatlakozik, középen a trafó és a táp többi eleme, hátul a bemenetválasztás, az előfok, a phono modul alkatrészei. Egyetlen kritikai észrevételem, hogy a táp, bár okosan van kialakítva, (ugyanolyan kvázi-duál-mono mint az új LZ is ) 4 db 4700 mikroFarados kondenzátorral épül, ami macisajt egy komolyabb erősítőhöz képest. Csodálom, hogy ezt az erősítőt 4 Ohmon képesek 160W-ra specifikálni, ami nagyon nagy valószínűséggel egy pillanatnyi kivezérlésen, tisztán Ohmikus terhelésen mért érték. A való életben sajnos a dolgok ennél sokkalta bonyolultabb képet mutatnak. A terhelés ( hangdoboz ) csak nagyon ritkán tisztán Ohmos, sokkal többször vagy induktív, vagy kapacitív, vagy ezek komplex kombinációi frekvencia függően, mindkettő nagyon igénybe veszi a táp képességeit. Nem is beszélve némelyik hangdoboz akár 2 Ohmig is lemenő impedanciájáról, ahol a poklok szabadulnak el, nincs az a 4700 mikroFarad, ami ilyenkor elegendő lenne, még kétszer ennyinél is elfogy a szufla. Szóval, azt gondolom, a 100W per csatorna, az egy igazán jól megfogható érték, ezt körülbelül teljesíteni fogja a készülék, 8 és 4 Ohmon is, impulzus szerűen. Másra nincs is szükség, senki sem diszkózik ilyen erősítővel.

Összességében egy átgondoltan tervezett, kellően nagy teljesítményű, Rega hagyományokhoz hűen, minden felesleges sallangot nélkülöző, tisztán funkcionális elektronikának látszik az Elicit-R, filigrán, de mégis amolyan „egyben levőséget” sugárzó külső megjelenéssel.

 rega-elicit-r-10.jpg

Rega Elex-R

A kis testvér nagyjából hasonlóan néz ki, néhány funkciót azért lespóroltak. Nincs Direct, nincs Record, csak Mute, az is csak távirányítóról. Azt is nyugodtan lehagyhatták volna, bár ha csöng a telefon, azért jól jön.  Nincs a phono bemenetet line-ra alakító gomb hátul, és nincs LED-es hangerő visszajelzés, helyette a hangerő gombon jól láthatóan van egy fehér vonalka, az mutatja hol áll a poti. Mert itt már nincs stepped attenuator sem, csak motoros poti. A teljesítmény is visszaesett, hivatalosan immár csak 72W 8 Ohmra, ill. 90W 6 Ohmra, ezek is tisztán Ohmos terhelésen mért értékek, 4 Ohmra ugyan 113W-ra specifikálják, dehát nincs értelme. Főképp azért nem, mert 4 Ohmon hamar elfogy a szufla, hülyén néz ki, amikor a 4 Ohmos, torzításlimittel határolt teljesítmény már csak 50-60 W körül jár.

rega_elex-r_3.jpg

Ha levesszük a tetőt, hamar rájövünk ennek az okára, immár nincs duál mono táp sem, összesen kettő darab tápkondi látja el mindkét csatornát. Nagyon kommersz erősítőkben ez elmegy, de 400 ezerért többet várna az ember. Még akkor is, ha a felépítés amúgy példás, bár az alkatrészek száma annyira megfogyatkozott, hogy az üres helyeken asztali tenisz bajnokságot is lehetne rendezni. Nem ezen múlik persze a dolog, egy erősítő minél kevesebb alkatrésszel épül, annál jobb lehet. Azért itt is van egy egész csomó HA...

A beépített elektronika közeli rokonságban van a nagyobb testvér felépítésével, ami jó hír, biztató előjel.

20180327_193835.jpg

Lássuk, mi történik, ha bekapcsoljuk őket.

Meghallgatás, lamentálás....

Minthogy az Elicit-R érkezett előbb, természetesen azzal kezdtem az ismerkedést, mindkét erősítő ment több mint egy teljes napot mielőtt hallgatni kezdtem volna őket. A gyár amúgy is felhívja a figyelmet, hogy bemelegedve jobban szólnak az erősítőik, ez bizton fontos információ Mári nénémnek, aki azt sem tudja hol a bekapcsoló gomb, továbbá az erősítőt sem tudja megkülönböztetni a videótól vagy egy beltéri egységtől. A gyakorlottabbaknak meg csak az idegeit borzolja az efféle szöveg, kábé mint amikor a benzinkutas megkérdi Lewis Hamiltontól, hogy rendben van-e a Mercedes SL-jén a guminyomás meg az olajszint. Na mindegy, 2-3 óra minden erősítőnek jót tesz, és tényleg, sokkal jobban szólnak a Rega üdvöskéi ennyi melegedési ciklus után. Hidegen kicsivel nyersebben szólnak, de ezzel a középkategória többi versenyzője szintén így van.

Műsoranyagnak CD-ről a Nade over Nade, Hans Theessink: Slow Train, Jan Garbarek: Visible World, Oregon: Beyond Words, Muddy Waters: Folk singer c lemezei, LP-ről pedig Leonard Cohen: Ten new Songs, Al di Meola : Cielo e Terra, Chet Atkins: Mister Guitar, Hans Theessink: Slow Train, Roger Waters: Amused to Death szólaltak meg.

Forrásnak analógon egy Roksan Xerxes futóművet használtam Origin Live Zephyr karral, Clearaudio Konzept MC hangszedővel, illesztésnek a Qualiton MC trafóját. CD vonalon egy tuning Micromega ( TDA 1543 ) szól nálam, ez high-end erősítőket is kiszolgál, meg voltak teremtve a körülmények forrásoldalról. A hangszóró a régi jó KEF Reference Model 2-esem volt, nem egy igazán könnyen hajtható doboz, de épp ez mutatja majd meg melyik mit tud.

Megjegyzés a kommentjeimhez:

Amiket leírok, azokat egy nagyítós, sok dioptriás High-End szemüvegen keresztül nézve látom így. Nem tudom másképp nézni, mert sok-sok év óta nem mozgok már az erősítőknek ebben a kategóriájában. Ez egy szerencsés helyzet, de jószerével ellehetetleníti, hogy egy olyan ember – leendő vásárló - szemével ( fülével ) lássam ezeket az eszközöket, aki még csak most ismerkedik a középkategória világával, és az ott hallottakon hüledezik, és esik-kel azon élményei hatására, amiket ebben a számára új világban hall. Az alulról érkezők mindig hüledeznek, a felülről visszapillantók meg mindig köpködnek, ez ilyen. Viszont csak az az ember tud reálisan rálátni egy eszközre, aki jobbhoz van szokva. Minden tesztnek az ( volna ) a célja, hogy felmérhető legyen, mit kapunk pro és kontra. Semmire sem jó egy olyan leírás, ami lelkendezve tálalja a pozitívumokat, mélyen elhallgatva az esetleges negatív aspektusokat, aztán a vásárló meg szív mint a torkos boci. csalódott. Szóval ez hülyeség. Ha kegyetlen kritikus vagyok, ez ettől van. Ezt mindenkinek kéretik hozzászámítania az alábbiakhoz.

Elicit-R

CD:  Nem rossz. Egész tűrhetően egyben van. Van elegendő kraft, és elég színezetlen is, tonálisan majdnem rendben van, a középtartományban lehetne színesebb. Kicsit lapos, monokrómba hajlik, de a felbontása jó, és a teret is jól adja vissza, kicsit szűkebb, közelebb jön, a magasa nem tud kinyílni. Nincs elég „levegő” nem szállnak el a hangok, minden bent szorul a szobában. Széltében jobb, mint mélységében. Érdekes módon, amit elém tesz, abban pontos, jól pozicionál, és azt elég jól is tartja, nem ingadozik a hangkép ide-oda.  Kicsit feljebb tekerve a hangerőt, 4 Ohmon is elég erőteljes, a legmélyebb hangok megfogottak, ha nem is annyira teltek, mint a nagyobb erősítőkön. Felnőttes hang, és mindenekelőtt feszes, precíz. Csak néhány dolog kellene még, és simán elhallgatnám. Több tér, több levegő, és kevesebb idegesség. Van a hangjában egy kis torzítás, ami ad egy ideges mellékhatást. Ez a legtöbb tranzisztoros erősítőben ott van, MOS-FET-ről ide váltva elég jól átjön.  Különben ami van, az teljesen jó. Dinamikailag széles a skála, nem komprimál, ez egy nagy szó, bár a nagyon halk hangoknál figyelni kell, a finom kis felhangok, lecsengések nem elegendően megfoghatók, vagy jól észlelhetők, ez a legfelső oktáv hiánya miatt van.

Zenei értelemben inkább módszeres, mint vagány, ritmikus, de a folyékonysága elmarad a komolyabb erősítők mögött.  Na várjunk, ezt magyarázni kell, szóval azt hallom, hogy próbálja feszesen fogni a zenét, precizitás mindenek felett – már azon a tartományon belül, ahol megszólaltatja a hangokat. Azonban ez a kissé németesre sikeredett orgánum valamelyest visszavesz abból az általam egyre jobban kedvelt érzésből, ami akkor tör rám, amikor egy zene úgy szólal meg, hogy közben a gondolataim is szárnyra kelnek, és a kettő nemhogy nem zárja ki egymást, hanem együtt léteznek, valamiféle egységbe, harmóniába kovácsolódva bennem. Még akkor is, ha Hans Theessink mondandója momentán nincs semmilyen viszonylatban sem a teendőim lelki szemeim előtt pergő listájával, sem a jóféle szekszárdi Cabernet Franc vörösbor ízével a számban. Ami hiányzik nekem, az a laza elegancia, az a nyugodt gond nélküliség, ami az igazán jó erősítők sajátja. Az a fajta extravagancia, amikor ott érezni a megingathatatlan erőt a háttérben, ami bármikor fékeveszetten elszabadulhat, anélkül hogy ez az előző pillanat törékenységét, finom báját tönkretenné, amiből aztán a következő pillanat tört része alatt lehet egy óriási vihar, ha azt a zeneszerző így álmodta meg. Nagyon jó erősítő az Elicit-R, de nincs rajta légiesség, és nincs rajta katarzis. A kettő között minden más kiszámíthatóan ott van. Autós hasonlattal élve, olyan, mint egy Volkswagen Passat. Remek kocsi, egészen addig, amíg nem ültél egy 7-es BMW-ben.

LP-ről is ilyen. Még közelebb jön a színpad, ami bizonyos esetekben ( Mister Guitar ) jól jön, elhiszem, hogy egy közel mikrofonozott studio felvétel. Máskor jobb volna több tér ( Amused to Death ) és több levegő ( Cielo e Terra ) és különösen, sokkal jobb volna több hús, nagyon leaszalódott ez az öreg Leonard. Itt is megvan a papírzörgés effektus, ami mindig akkor jelenik meg, amikor túl sok tranzisztoron megy keresztül a hang. Nem zavaró mértékben, de észlelhető. A beépített phono elektronika nem tudja kifuttatni a Clearaudio Konzept MC / Qualiton trafó kombót,  de ne legyünk ennyire ádázak, az a kettő együtt majdnem annyi mint az egész Elicit-R, egy jobb MM-hez abszolút rendben van. A phono bejárat képességei nagyjából egálban vannak a végfok képességeivel, ez mindenképpen egy jó tervezői koncepció eredménye, okos mérnöki munka.

Elex –R

Nos, tényleg! A kisebb tesóra váltva, mintha oldódna a németes feszesség, átadva a helyét egy mediterrán laza életörömnek, oda a korábbi authoritás, a felbontás meg az energia tartalékok, viszont ami van helyette, az könnyedebb, folyékonyabb, élvezhetőbb. Ha...megtartunk egy bizonyos mértéket. Kicsit feljebb tornászom a hangerőt, és máris bajok vannak, 4 Ohmon mindenképpen, ami szobahangerőn fogyasztható, sőt élvezetes volt, az bulihangerőn elkezd zavarosabbá válni, még feljebb tolva a hangerőt aztán elmegy a kakaó, kiüresedik. Csodák (ebben az árkategóriában) ugye, nincsenek. Nagyon klassz kis erősítő amúgy, jól hallgatható, nagyobb a tere is mint a másiké, még talán a ritmikája is jobb ( talán mert kevésbé feszes ) de mondom, mindez szigorúan 8 Ohmon, és olyan hangerőn, ami még nem nagyon hangos. Az alatt jól érzi magát, nem jön zavarba, simán jó partner ez az erősítő egy Planar 6-hoz is ( pl. egy Exact-al) , zenei értelemben visz magával, dobogtatja a lábam, megvan a stílusa. Ennek az erősítőnek az a trükkje, hogy jól kell megválasztani hozzá a hangdobozt. Ha ez jól sikerül, akkor valószínűleg hosszabb távon is élmény lesz hallgatni, bár jobban örülnék, ha ez a virtus mondjuk nem 400 ezerben, hanem inkább 250-ben volna a piacon, igazi best buy lehetne. Na persze, hogy mi a drága, az relatív. De ez a kis dobozka tényleg tud zenélni, és ez egy nagy szó. Még magasabb árkategóriákban is. Azért, amikor visszadugom a kábeleket az Elicit-R -re, jóleső megnyugvással tölt el, mennyivel kevesebb itt a torzítás, mennyivel több az erő, és mennyivel jobban belelátni a zenébe. A két erősítő kis túlzással, úgy aránylik egymáshoz, mint egy vidám monstre utcai zenekar a tűzoltók geometriailag rendezett, fényes gombos rezesbandájához. Ha értitek, mire gondolok. Ez a két erősítő mintegy tükröt mutat egymásnak, amikor az egyiket hallgatom, a másik erényeire vágyom, és vice-versa.

Összegzésképpen, egész meglepően jók a Rega erősítői, különösen egy Rega rendszerben tudhatnak egységes képet nyújtani. Sajnos ( vagy szerencsére ? ) a maguk árkategóriájában bőven van konkurrencia, akár még hazai produktumokban is, az áraik komolyabb képességeket sejtetnek mint amit valójában kapunk, de ez nyilván elég relatív, és inkább vonatkozik az Elex-R -re mint az Elicit-R -re. Vásárlás előtt mindenképpen érdemes a Rega elektronikákat is meghallgatni, a kétféle hangzás-jelleg elég széles közönséget le tud fedni, hihetetlen, hogy a Regánál erre is figyeltek.

Mindig tanul az ember valamit. Az elektronikai tervezésben is van művészet. Ez is az, csak kicsit másképp mint ahogy azt eddig gondoltam. Nagyon tanulságos.

Budapest, 2018. Március

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr813785082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PiBá 2018.03.31. 19:01:21

"Minden tesztnek az ( volna ) a célja, hogy felmérhető legyen, mit kapunk pro és kontra."

Bölcs gondolat :)