Akik olvasták az előző cikkeimet a Goldring hangszedőkről, már ismerik a sztorit, hogyan került hozzám az Allegro Audio, Teleki Béla szívességéből egy vadonat új Rega Planar 6, nagy szükségem volt erre a gépre az említett hangszedő teszthez. Béla mindettől függetlenül is egy nagyon segítőkész ember, de a Goldringoktól eltekintve is beszéltünk már arról, mennyire jó lenne meghallgatnom ezt az új Regát itthon, a saját körülményeim között. Egerben, az Allegro bemutató termében hallottam először, és ott, akkor is meglepően tisztán és dinamikusan szólt. Sajnos ismeretlen rendszerekben hallgatva, bármíly érdekes eredményre jut is az ember, még relatív nagyobb tapasztalat birtokában is könnyű félremenni, nem eléggé megalapozott ítéletet alkotni. Ilyenkor mindig szisztematikusan emlékeztetem magam erre, ne alkoss véleményt... ne alkoss véleményt.... amit persze nehéz megtenni, az ember óhatatlanul tanulságokat szeretne gyártani. De az autentikus véleményhez – amiben persze most is, mint mindig, benne van a személyes ízlés, meg a körülmények, és ezúttal egy Gauss Harmonizer is – kell az itthoni, jól ismert környezet, berendezés, itt tudok viszonyítani. Úgyhogy, kapóra jött ez a Goldring teszt, örömmel kaptam az alkalmon, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljünk a közép – Regával.
Rega evolúció
Nem kezdeném a Regák bemutatását Ádámnál – Évánál ( bár, ha az illető hölgy elég dögös és kacér, ez utóbbin még gondolkodóba esnék ) írtam erről már korábban, tessék szíves visszaolvasni az ott elhangzottakat, a mai vendégem épp ennek a sornak a legújabb tagja. Azért, egyetlen mondatban, a Regák nagyszerűsége abban áll, hogy nincs egy Regánál egyszerűbb szerkezet a világon, amely hasonló módon mindent tartalmaz, ami a jó minőségű lemezjátszáshoz kell, és semmit sem tartalmaz, ami ennek a célnak az eléréséhez nem szükséges. A Rega a sallangmentesség művészete. Vannak persze hasonlóan könnyen kezelhető, célirányos gépek ezen kívül is, de azok, ebben a minőségben általában drágábbak, ugyanakkor – ez is egy érdekes szempont – zártabb rendszert képviselnek, ellentétben a Regák széles spektrumú tuningolhatóságával. Az audio hobbysták – épp úgy, mint ahogy az autómániások, meg a biciklisek is – imádják a maguk ízlése szerint formálgatni az eszközeiket. Szerintem nem csak a várhatóan jobb külcsín, teljesítmény, hangzás, stb. miatt, hanem így egy kicsit mindenki konstruktőrré is válik egyben, az így nyert végeredmény, eszköz, lemezjátszó a mi példánkban, immár személyes, erős kötelékkel hozzánk kötődő dologgá válik. Ki ne érezné, mennyire jó dolog benne lenni a rendszer alkotásában, nem csak kívülről megkapni azt készen?
A Rega lemezjátszói tág teret nyitnak módosítgató késztetéseinknek. Azonban, ahogy haladunk felfelé a termék portfólióban, ezeket a tuning felületeket a Rega cég saját maga kezdi lefedni, eleve gyárilag beletenni a csomagba azokat a dolgokat, amikre amúgy mi is kacsintgatnánk. Kialakult az idők során egy nagyon érdekes szimbiózis a Rega cég és a tuning műhelyek között. Mostanra egyik sincs meg a másik nélkül. Alapgép nélkül a tuningosok nem tudnának tekergetni a dolgokon, és vica-versa, a tuningosok eredményei hihetetlenül jól jönnek a Regának, nincs szükség hosszadalmas kísérletezgetésekre az új, fejlettebb modellek megalkotásához, csak el kell olvasgatni a fórumokat, és gyártást szervezni az ott megjelenő jó ötletekre. Tulajdonképpen a mostani Planar termékvonal sok tekintetben egy ilyen visszacsatolásnak az eredménye.
Adva volt ugye, a régi Planar 3, majd P3 amelynek más anyagból volt a sasszija. A P5 ill. P7 jobb csapágyazást, jobb tányért, jobb hangkart kapott, külső tápot, 24V-os alacsony rezonanciájú motort, jobb elcsatolást a külső rezgésektől. Mindezt elég húzós árakon. A tuning community hamar rájött, hogy néhány kritikus, de nem szükségszerűen aranyárban mért változtatással nagyon meg lehet közelíteni a P7 minőségét. Lásd erről szóló cikkemet Michael Lim kiegészítőiről, én magam is végigjártam ezt az utat kíváncsiságból, egy RP3-assal. Az RP3 maga is egy P3-as evolúciója, 24V-os motorral, ill. merevítéssel a sasszi tányércsapágy és a kar közötti, kritikus részén.
És most, íme, megkapjuk a Regától mindazt, egy fedél alatt, ami zsigerileg adná magát, ahogy büszke Rega tulajdonosokká válunk. Roy Gandi-ék levették, hogy a régi olcsó kis műanyag szíjtárcsa bizony komoly gátja volt a fejlődésnek, és ahogy a tuningosoknál kiderült, egy alumínium cseredarab sokat dobhat a dolgokon. Próbálták az RP-6-on félig alumíniumból, félig műanyagból megoldani, de az nem hozta meg a kívánt eredményt. A P6-os immár gyárilag egy alu szíjtárcsával érkezik. Lábak kérdésében is nagy az előrelépés, a Lim-féle alu + gumi verzió szintén gyári standard lett. A tányér az, ami végül is az RP-6 –on bevált, egy ragasztott, két részből összeálló dupla-tányért kapunk, ami a külső perem felé nagyobb tömegű, így nagyobb inerciával ( tehetetlenséggel ) bír, ami az egyenfutásban pozitívan jelentkezik. Kapunk a géphez egy új fajta, alacsony rezonanciájú motort, amihez jár egy külső táp is, kicsit olyan mint a legutóbbi TT-PSU volt, de a gyárban ezt a tápot hozzáhangolják az adott motorhoz, rezonancia-minimumra. A motoron ismét visszaköszön a tuning világ, immár fémből van a meghajtó szíjtárcsa is. Adekvát adalék ehhez a motor kérdéshez a gyári fehér Rega tuning szíj, ezt a múltkori RP3-ason kipróbáltam, ritmikailag sokat hoz a normál fekete szíjhoz képest. Természetesen ez is a csomag része. És hát itt van az RB330, az új standard kar. Ez utóbbi, szemben a régi RB300-assal, 12,5 gramm helyett már csak 9,5 grammos, jobban együtt működik az engedékenyebb hangszedőkkel, a kisebb saját tömeg pedig kisebb méretű saját rezonanciát eredményez. A cég kevés információt ad erről, de a kar szerkezete is átalakult, a rezonancia csökkentése miatt eltér a tömegeloszlása a régi karok öntvényétől. Kábelezésnek ugyanazt a 303-asból is jól ismert, nyílt hangú kábelt kapjuk.
Nem gondolnám, hogy nagyon sokkal olcsóbban járnánk, ha mindezeket a tényleg hatékony, „must have” tuningokat egyénileg kezdenénk beszerezgetni, és kezdenénk felrakosgatni egy alap-Regára. Ebben a formában a Planar 6 különben is egy totális „Customer peace of mind” ahogy azt a ködös Albionban mondanák, szittya fordításban ez annyit tesz, a vevő állatira nyugodtan alhat, mert minden rajta van a gépen, ami akár a tuningosok nyúlt agyában valaha is felmerült, méghozzá gyárilag, értő kezek által optimalizáltan, összetervezetten, minden felesleges futkosás, szervezés, próbálkozás nélkül. Megveszem, kicsomagolom, és az első pillanattól élvezem a fentiek minden előnyét.
Meghallgatás.
Mert előnyök azért vannak bőven.
A Planar 6 csaknem mentes a jól ismert Rega jellegzetességektől. A hangképe nem vékonyodik el úgy, ahogy azt az olcsóbb Regákon megszoktuk. Sokkal több benne a test, kiegyenlített hangú hangszedővel épp ilyen hangképet kapunk, és ez jó, csak egy nagyon picit köszön vissza a jól ismert karakter, de már csak az éppen észrevehetőség szintjén, ami egyáltalán nem zavaró. Az egyenfutás teljesen jó, a két hét alatt, amíg együtt éltem ezzel a géppel, egyetlen egyszer sem vettem észre nyávogást, hullámzást, majdnem direct-drive-osan stabil. Ami azonban szinte azonnal kiderül, amikor az első lemezt felteszem, az a hihetetlen ritmika. A Rega amúgy is híres erről a „paraméterről”, de itt a szokottnál is jobban jelen van. Ez a ritmustartás érdekessé teszi a zenét, nem érzi az ember hogy „na mostmár elég volt ebből a zenéből” , minden lemezoldal szó nélkül végigfut, magától értetődő természetességgel. Még egy dolog. A hangulatok. Ezen a gépen meglepő mértékben átjönnek a különböző felvételek hangulatai, akár szélsőségek között is lehet csapongani, lemezválasztástól függően.
Az egyetlen kritizálható pontja ennek a gépnek a veszettül ódivatú filc lemezalátét, ami itt is többet árt, mint használ. Kipróbáltam persze azzal is, de ahogy rákerült az Achromat, más dimenziók nyílnak meg, sokkal élettelibb, levegősebb, részletezőbb, vidámabb lett a zene, úgyhogy minden jelenlegi és jövendő Rega Planar 6 tulajdonosnak kötelező érvénnyel mondom – filc = kuka. Végy egy 3 mm-es Achromatot...
Rega Ania MC hangszedő
A gyár valamilyen előrelátásból, vagy a rossznyelvek szerint szimpla üzleti érdekből, eleve egy jó minőségű MC hangszedővel szállítja a Planar 6-ot. Ami azért - és itt nem védem őket, csak logikus - egybecseng azzal a szándékkal, amiről ez az egész gép szól, hogy adjunk a vevőnek magas szintű zenei élményt, egy lehetőleg minél probléma mentesebb formában. Ez a szándék abszolút értékben mérve, A Roksan Xerxes / Origin Live Zephyr / Clearaudio Konzept MC front enddel, egy több mint dupla árú High-End kombinációval összevetve nem sikerül maradéktalanul. Végletesen szemlélve, a Rega nem tudja átadni azt az energiát, azt a súlyt, azt a teret és azt a színtelítettséget, ami amonnan érkezik. De ugyanakkor, ami a zenehallgatási kedvhez nagyon kell, a ritmikát, a mikrodinamikát igen. Az Ania nagyon tisztán, élettelien, felrakódásoktól mentesen zenél, mégis, kicsit energiátlan, bár lehet, hogy ezt most a Goldringokkal együtt töltött basszus feldúsulásokkal terhes időszak zenehallgatási emlékei mondatják velem. Az Ania nem húz el semerre, így most egy kicsit szoknom kell, ahogy egy aszú után sem feltétlenül érdemes belekortyolni egy amúgy élvezetes Gere Tamás vörösbe, mert nem érkezik meg ugyanaz az élmény, mint egy szarvaspörkölt közben. Bocsánat hogy így, ebéd előtt a kulináris élmények mozgatják a gondolataimat.... :-) Az efféle hasonlatok mégis hasznosak.
Az Ania sok gént örökölt az Apheta-tól, külsejük, felépítésük nagyon hasonlít egymásra, bár aztán jobban megnézve a hangszedő test itt műanyagból van, míg az Apheta-nál alumínium, és a tű is egy finom csiszolású elliptikus, szemben a majdnem kétszeres árú nagyobb testvér Line contact tűjével. Csodák nincsenek, valahol szűkíteni kell, az alacsonyabb ár érdekében. Ezekből aztán következik, hogy az Ania felbontása nyilvánvalóan valamelyest kisebb, amit nem nagyon veszünk észre, mert az egész hangkép elég nyílt és eszköztelen, lemezzaj szinte nemleges. Annyiban azért tetten érhető a dolog, hogy valahogy inkább a zene egésze az, ami átjön, és a finom részletek kevésbé vonják magukra a figyelmet.
Férfitársaimnak mondanék egy találó hasonlatot, és ezzel el is mondom milyen az Ania. Olyan, mint egy nagyon csinos, kedves, kifinomult nő, aki soha nem kiabál ránk, soha nem akarja viselni a nadrágot, a véleményét kedvesen elmondja, de nem erőlteti a saját igazát. És mindeközben minden mozdulatában élet van, rád mosolyog, és kisüt a nap. Nem unod meg, mert minden reggel más, de ebben a másságában is mindig egyformán jó, és szerethető. Néha szeretnél tőle egy kicsivel több határozottságot, amire nem nagyon képes, várnád, hogy egyszer csak majd felkapja a vizet, és földhöz vág egy tányért, de ezt sohasem fogja megtenni. Hiányzik néha az a kirobbanó indulat, a kiszámíthatatlanság, ami amúgy annyira nőies is egyben, de így is jó, mert szerethető így, a maga kicsit visszahúzódó lágyságában, ahogy van.
Assz’em minden lényegeset elmondtam.
Nagy Gábor Pál @ AudioWorld
2017 December
