Indiszkrét kérdés
2017. szeptember 19. írta: Analoglued

Indiszkrét kérdés

avagy, High-End phono erősítő sk. ?

Régebben már egyszer ( lehet, hogy kétszer is? ) beharangoztam egy különlegesen jó phono erősítőről írandó cikket, hahh, láss csodát, ez a pillanat is elérkezett. A mögöttes sztori onnan indul, hogy bár mindig erősen analóg párti voltam, külső okokból egy ideig kénytelen voltam inkább csak CD-ről zenét hallgatni, nem is volt lemezjátszóm egyáltalán, sőt, elvetemült módon, még a lemezgyűjteményem is eladtam. Azóta csaknem ugyanazokat már visszavásároltam, azt ugye el lehet képzelni, mennyire jól jártam anyagilag. Aztán, ahogy az értéket képviselő dolgok általában, ez is visszatért, az élethelyzeteim normalizálódásával párhuzamban egy magasabb szinten vágtam bele újult energiával az analóg zenehallgatásba, lásd Pink Triangle restauráció, majd Roksan Xerxes, mindkettő előrelépés volt a korábbi Systemdek – Manticore – Linn világ után. A Roksan Xerxes futómű + Origin Live Zephyr kar kombó majdnem mindent tud, amit élre állított milliók nélkül az ember józan belátással egy analóg front-endtől elvárhat. Végül pedig egy hosszadalmas, de élvezetes keresgélés után felcsillant Fortuna csillaga, és belefutottam életem egyik legnagyobb vételébe, a Clearaudio Konzept MC hangszedőbe. ( Lásd, három Királyok, korábban. ) Nem sokra rá megérkezett hozzá az ideális illesztő egység, a Qualiton MC trafó személyében, a kettő együtt nagyon egységes, koherens, erőteljes, dinamikus, könnyed és szép hangú.

Egyetlen dolog hiányzott a teljes és végleges analóg lelki nyugalomhoz: egy, az említett dolgokat kiszolgálni képes phono erősítő. Korábban, harmadik Systemdekes időszakomban egy SRPP Anzai utánépítéssel éltem együtt jó darabig, majd a Linnes korszakban egy Borbély Ernő-féle MOS-FET-essel, de mindegyikkel volt bajom, nem voltam elégedett. Az SRPP ugyan szerintem jó konstrukció, mégis, rémálom hogy ahány cső, annyiféle hang. Ahány csatoló kondenzátor, annyi újabb adalék a rémálomhoz, a csövek öregszenek, paramétereik folyamatosan változnak, és ha mindezt még be is fogadná az ember, van valami, amivel nem nagyon tudok megbarátkozni. Minden csöves holmi rátesz a zenére valamiféle mázt, amit állandóan hallok, függetlenül hogy épp melyik lemezt tettem fel. Ez még a milliós, és minden egyéb tekintetben nagyszerű Qualiton csöves phonora is igaz. Műszakilag azt gyanítom, hogy ez a jellegzetes karakter nem feltétlen csak a cső, mint erősítő eszköz rovására írható. A csatoló kondik is benne vannak a dologban. Minden kondenzátor egy jelátviteli katasztrófa, és ha már elkerülhetetlen ( nem az, dolgozom rajta.... ) akkor legalább minimalizálni kell a számukat. Az semmiképpen sem áll meg, hogy egy phonoban, ami részben a lánc elején való helye, részben pedig a kis jelszintek miatt nagyon érzékeny MINDENRE, három-négy csatoló kondenzátoron menjen át a hangszedő törékeny kis jele, magára szedve azok minden elbaszott Istentől elrugaszkodott anomáliáit. Találtam a neten egy rajzot, ami csőből épül ( orosz katonai csövek ), és elméletileg kiszűri ennek a problémának a nagyját, de még dolgozom ezen, kell hozzá egy megfelelő táp. A csöves phonoknak van egy mágikus tulajdonsága egyébként, HA a tápjuk jó. Csöves egyenirányítás, stb. Folyékonyan szólnak. Nem darabosak, mint a legtöbb tranzisztoros, és az összes IC-s phono. Ez utóbbiak olyanok, mintha digitalizálnák a hangot, eltűnik a folyékonyság, és szépen akkurátusan, építőkockákból épül fel a zene. Ez legtöbbször persze hallgatható, néha elfogadható, néha kifejezetten elég jó ( Clearaudio Smart ) de az effektus ott van.

Ide kívánkozik egy régi történet, egyszer építettem egy instabil tápot egy Naim MC fokozatnak ( lásd HiFi Magazin 11.szám, Linn Sondek ). A stabil tápok mind egyformák, egyik kicsit jobb, másik gyengébb, de ugyanaz az istálló, pepitában. Az instabil táp azonban egész más. Attól is folyékony lett a zene. Még a tranzisztoros MC erősítőé is. Sajnos ez a táp mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, mert valahogy súlytalanná is tette a hangot, amit valószínűleg meg lehetett volna oldani némi kísérletezgetés árán, de akkor erre nem volt se időm, se kedvem.

A Borbély-féle MOS-FET-es phono pedig olyan mértékben volt tele félvezetőkkel, hogy az meg már amiatt nem lehetett eleve jó, ilyen érzékeny jeleknél a lehető legkevesebb aktív eszközzel kell a szükséges erősítést megvalósítani, különben egy torzításhalom lesz a végeredmény.  Ernőnek volt egy hibrid, cső+ JFET phonoja is, azzal meg a MU-Stage állandó lengései miatt voltak bajok, úgyhogy az sem jött be nálam hosszú távon.

Szóval, kell végre egy jó phono. Nem büdzséből, nem olcsó kell legyen, hanem jó. Szánalmas látvány, amikor magukat hozzáértőnek gondoló hobbytársaink elköltenek sok százezret egy lemezjátszóra, majd a félmilliós-milliós frontendet rákötik az integrált erősítőjük phono bemenetére. Aztán várják a csodát, ami persze nem jön, majd megállapítják, hogy a streaming digital azért sokkal jobb, mint az analóg. Ez teljesen naív. A phono elektronika minősége kritikus, szerintem ez az egyik dolog, amin abszolút nem érdemes spórolni.  Elsőrangú alkatrészekből álló phonot szeretnék, ha lehet katonai szinten, ami nem szokott rám várni az üzletek polcain. És hát, ugye, már megint bekattan az a fránya ambíció, meg az önismeret hiánya, hogy azzal áltatom magam, hogy tudok jó erősítőket építeni ( ebben olykor azért elbizonytalanodom, vagyis nem vagyok még teljesen gyógyíthatatlan ). Ilyenkor van az, amikor a magára keveset adó hobbysta visszanyúl az eddig bevált ( ??? ) dolgokhoz, és épít... Megint egy ugyanolyat, mint eddig.  Ez baromság következetlenség. Soha nem jutsz előre, ha nem próbálsz ki valami újat. Valamit, ami jobbnak ígérkezik. Ez csak azoknak rizikó, akik nem értenek a dologhoz relatív jól, és csak sötétben tapogatóznak. ( Nekik szól ez a rizikó-mentesítő cikk. ) Ha valami sejtésed van, mitől is lesz egy elektronika jó, akkor minimális a bukás esélye. Hát, efféle gondolatok hátán kalandoztam kicsit a neten, értékelgetve pár tucat phono erősítő rajz erényeit-hibáit, amikor.... belefutottam.

indiscreet1.jpg

Indiscreet – de tényleg!

Wáááá! A TNT-Audio honlapján (http://www.tnt-audio.com/clinica/indiscreet.html ) van egy jó kis leírás angolul egy egyszerű (nek látszó) phono elektronikáról Giorgio Pozzoli tollából. A kis kütyü elsőre semmi különösebb, pár tranyó, néhány ellenállás meg kondi, épp mint a tucat többi. Aztán avatott szemnek hamar feltűnik, hogy van itt valami, ami mégiscsak különleges. A tervező rájött, hogy a legtöbb stabil elektronika annyira stabil, hogy rögtön unalmas is egyben. ( Kérdezd meg bármelyik nőismerősöd a pasikról! A stabil, megbízható férfiak dögunalmasak.... ez lesz a válasz. Miért épp egy erősítő volna kivétel?)

Hogy az eredendő stabilitást lerontsa, de csak addig, amíg arra szükség van, vagyis a dinamikus részek induló éleinél, betervezett az erősítőbe egy pozitív visszacsatolást. Az erősítők a stabilitás igénye, az alacsony torzítás igénye, és a szükséges erősítés mellett meglévő sávszélesség igénye ( s még folytathatnám a szempontokat ) miatt legtöbbször többrétű negatív visszacsatolásokat tartalmaznak, ami egy korrigáló hatású megoldás, azaz fékez. A hibákat, torzításokat is csökkenti, a kimenő jelet is csökkenti, és sajnos a dinamikát is csökkenti. A pozitív visszacsatolás épp ellentétes, növel. A kimeneten megjelenő hibajelet is, és persze bizonyos kereteken belül a dinamikát is. Egészen addig, amíg az erősítő be nem gerjed. ( Így nevezzük, amikor az erősítő egy állandó önfenntartó oszcillációba kezd. ) A nagy dobás abban van, hogy hogyan lehet úgy használni a pozitív visszacsatolás előnyös hatását, hogy az ne vigye gerjedésbe az erősítőt, és csak addig tartson, amíg szükséges, majd azután az erősítő visszatérjen a kiegyensúlyozott, stabil állapotába.

Önmagában ez az ötlet megér egy misét, számomra tán még Párizsnál is jobban, hát eldöntöttem, kerül, amibe kerül, építek egy kísérleti példányt magamnak. Nem gondoltam akkor még én semmilyen komoly következményre, kérem!  Csak kíváncsi voltam, észlelem-e a hatást. Hát... , észlelem.

De még előbb elmondanám, hogy vettem egy próbapanelt, és csak úgy, hányaveti módon, ahogy szoktam,  :-)  beültettem egy marék ( rajz szerinti ) alkatrészt, az olcsóbb fajtából, a két forintos bolti kínai (zöld) ellenállásokból meg a fiókban figyelő 2N2222-es tranzisztorokból ( nem kellettek semmi más projekthez ). A lábakat a levágott alkatrészlábakkal kötöttem össze, semmi tervezettség, csak ahogy elsőre gondoltam.  Az egyetlen kimeneti csatoló kondit azért a Sonicap Gen.1 típusból választottam, azon nem szabad spórolni, még próbára sem. A TNT-s leírásban szereplő tápegység egy rémálom, értelmetlen is egyben, egy feszültségtöbbszöröző megoldás. Hülyeség, olyan trafót rendelek, amilyet csak akarok, nem kell fából vaskarikát csinálni. A táp stabilizálási alapelképzelését jónak gondoltam, és ezt megtartva, kicsit átterveztem, vélhetően jobb brumm elnyomásra, talán valamivel csendesebbre is. (Meg aztán, volt LM317 egy marékkal a fiókban) Lehetett volna még jobbat is, még csendesebbet is, de az jelentősen több alkatrész költséggel járna, és megépíteni is bonyolultabb volna. Van itt némi kompromisszum, de a végeredmény így is sokkal jobb, mint vártam.

A próbapanel – bejött. Egészen meghökkentő, hogy egy ilyen relatív olcsó elektronika mennyire tartani tudja a lépést a nálánál sokkal drágább dolgokkal. Nem akarok itt nagyon lelkendezni, csak annyit azért hadd írjak le, hogy nagyon jó rajta zenét hallgatni. Vidáman, fürgén (!) szól, nem az az álmatag típus. Ilyen értelemben, messze túlmutat az összes eddigi phono erősítőmön, az egyetlen, ami ennek a közelében van, de az sem éri el ezt a szintet, a régi Luxman L-530-asom beépített phonoja, dehát az az erősítő épp arra a phonora van kihegyezve. Még a legutóbb nálam járt milliós Qualiton csöves mellett is vannak erényei, pedig az egy nagyon-nagyon jó elektronika.

Szóval, a „filléres” változat annyira jól szólt, hogy csont nélkül alkalmasnak találtam arra, hogy részt vállaljon a hangszedő tesztjeimen, sőt itthon előszeretettel ezt használtam az LZ erősítő demókon, a tuning Micromega CD-m helyett, pedig végülis attól sem kell kiszaladni a szobából. A próbapanelnek, vagy nevezhetnénk akár deszkamodellnek is, az lett a sorsa, hogy kölcsönadtam, az egyik audiofil barátunk lecsapott rá, elkunyerálta, neki az kell, megvenné. OK, de próbapanel, stb... nem baj, ez így jó, mennyit kérek? Mondtam egy (neki) nagyon jutányos árat.

dscn6704.JPG

Az új panel, építés alatt

Nekem azonban hiányérzetem lett. Analóg-elvonási tünet.

Elhatároztam, hogy ismét megépítem, immár olyan alkatrészekből, amit csak meg tudok fizetni, ill. elérni egyáltalán. És kell egy panel. Mert ezer százalék, hogy majd jönnek az ismerősök, hogy ebből nekik is kellene, építsek egyet. Nagyon nyűgös a lábtól lábig kötözgetés, ennyi alkatrész mellett, szóval kell az a panel. Azon nekem is hamar elkészülne, ha elkezdenék húzni érte a csengőt. A lelkes amatőrök meg úgyis szívesen forrasztgatnak, a panel nagy segítség. Tervezgettem, rendezgettem fejben a dolgokat, de az idő nem volt a barátom az elmúlt pár hónapban, mindig valami másra kellett figyelni, odatenni magam, szóval a phono projekt csak húzódott, mint a rétestészta.

Egy hete kezdtek felpörögni az események. Lett egy kis idő, nagy lélegzet, és nekiálltam tervezni. Az audio NYÁK (Nyomtatott ÁramKör) panelek tervezése nem fáklyásmenet. Nem megy úgy, hogy betáplálok egy rajzot, és kidobja a kész panelt a szoftver. Ki kell méregetni a távolságokat, ne akadjanak össze az alkatrészek, árnyékolások, csomóponti földelés, furattávolság, furatok mérete, áramirányok, mágneses viselkedés, már ahol ezt egyáltalán figyelembe lehet venni, stb. Három teljes napom ment rá a panelre.

Megépítés ( első rész )

Ha az ember kézbe veszi a panelt, és maga elé teszi a rajzot, elég hamar be lehet azonosítani a logikáját, ráadásul a pozíciók a rajz szerinti számozásokkal vannak jelölve, nem nagyon lehet eltéveszteni semmit. Egyedül a táp oldalon lehet némi bizonytalanság, ha valaki vesz a panelből, és nekiáll megépíteni. Csak annyi, hogy a  puffer kondik lehetnek nagy méretű, snap-in típusok, vagy táp oldalanként két-két kisebbet is lehet használni, ahogy én is megépítettem, a képen látható módon, 125 fokra specifikált Vishay 246 RTI-V „military grade” kondikkal.

dscn6717.JPG

Kész van, már csak a csatlakozók hiányoznak.

Elnézést kérek mindazoktól, akiknek már a könyökén jön ki az állandó katonai alkatrész őrületem, de számomra egy audio elektronikát két dolog jellemez igazán. A hangminősége, és a megbízhatósága. Minden erősítőmre 5 év garanciát adok, van, aki a mai napig is egy 20 évvel ezelőtt épített erősítőmet hallgatja, elégedetten, gond nélkül. Ez valami. Meg lehet nézni, hogy ma hány olyan régi erősítőt használnak még mindig, ami anno jól meg volt építve. A Quad-303, -405-ösöktől kezdve, a Dynaco ST70-ig vagy a régi McIntoshokig bezárólag. Ha valami jó, akkor különösen fontos, hogy 20-30 év múlva is legyen jó. A katonai minősítésű alkatrészek általában hangminőségben is megállják a helyüket, még ha némelyik kifejezetten audio célra készült alkatrészhez képest picivel gyengébbek is hangban ( Pl. Dale vs. Takman REY), de például kondenzátorok esetében a 400 000 órás élettartam 40 fokon, az egy félelmetes szám.

(Lásd itt: https://www.vishay.com/docs/28422/246rti-v.pdf ) Ebből építettem be 8 db-ot ebbe a phonoba. Ha állandóan bekapcsolva tartanám ( itthon így szoktam ) akkor a 400 000 óra az osztva 24-el, egyelő 16.667 nap, az osztva 365-el, egyelő 45 és fél év. Ne higgyünk a gyári adatoknak, bár a katonai specifikációk általában elég pontosak, és be is tartják őket, számoljunk azért némi szórással, mondjuk egy 20% -ot vegyünk le ebből. 45 - 9,5 év, az is több mint 35. Én akkor, 2052-ben 87 leszek, ha megérem, és nem valószínű, hogy erősítőket javítanék, szóval máshoz kell majd fordulni a kondicserék miatt. Ennyit talán meg lehet nekem bocsátani.

Folytatása következik, hamarosan!!!

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr7212878986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swinn 2017.09.20. 07:44:50

Éppen phono erősítőt keresgélek. Mennyibe jönne ki a te modelled? :)

Analoglued 2017.09.20. 08:56:52

@Swinn: Szia! Még nem számoltam ki pontosan, de nagyjából 90 eFt környékén áll meg így, ahogy látod, trafó nélkül. Lehet hogy valamivel olcsóbb, majd kiszámolom. Sajnos a panel nagy, és emiatt nem olcsó, pillanatnyilag 24 ezer a hűtőbordákkal együtt. A többi része szabadon választott, kinek mi a szándéka és mekkora a kerete.
Üdv, Gábor

Ragen 2017.09.21. 09:04:35

Szia! Az általad csinált táp elméleti rajzát megosztod (a DIY jegyében)?
A tél pont alkalmasnak tűnik, hogy egy új phonot összedobjak.

Tóth István Bela 2017.09.24. 21:53:19

A Qualiton phonoban nincs is csatolokondenzator.

Analoglued 2017.09.25. 21:45:28

@Ragen: Persze, majd a következő részben, egy hét múlva.

Analoglued 2017.09.25. 21:52:47

@Tóth István Bela: Tényleg? Huh, akkor ezt benézhettem.... :-D :-D :-D Azokat a piros izéket Wima csatoló kondiknak néztem, de lehet más is. Csakhát elég nehéz elképzelni egy oldalanként 3 csőből álló olyan erősítőt, amiben nincs egyetlen csatoló kondi sem. Na persze, hátha már kitalálták, és nem követem a technológia fejlődését. Minden előfordulhat. Meg annak az ellenkezője is....

.bta 2017.09.27. 12:31:44

Nem könnyű elképzelni, de pl. Takács Jenő megtervezte és megcsinálta;)) Ráadásul az egy MC-phono! És persze kondis helyett trafós csatolással is lehet, mellyel akár "mellékszolgáltatásként" a korrekció is megoldható. Az utóbbi ötlet a csöves technika hőskorából származik...

ogab 2017.09.27. 14:36:40

Szia!

És a "filléres" változat mibe kerülne?

ogab 2017.09.28. 09:23:22

@Analoglued: Inkább készen, mivel nincs nagyon kivel megcsináltatnom.

Analoglued 2017.09.28. 19:29:52

@ogab: Hát, táppal, trafóval, doboz nélkül kb. 75 ezerben áll meg, úgy hogy a kimenő kondik nincsenek benne az árban, azt tetszés szerint választhatod, de az plusz. Ez az alap verzió.

egykiskritika 2017.09.29. 16:57:12

Szia Gábor! A kit kiszerelésben mi lenne benne, és mennyibe kerül? A nem filléres változat is érdekel, meg a filléres is. Köszönöm!

egykiskritika 2017.09.29. 17:00:55

...és még egy indiszkrét kérdés: mekkora házba lehet belegyömöszkélni?

Analoglued 2017.09.30. 23:18:07

@egykiskritika: Komplett alap kit trafóval és Vishay MKT kimeneti csatolókkal 80 ezer. Military kit, Cornell Dubilier csatolókkal ( ahogy a képen van ) 120 ezer, fémházas 75VA toroid trafóval 135 ezer. Bármelyiket megépítem, 15 ezer Ft-ért. (munkadíj ). A panel mérete 15 x 22 cm. A trafó átmérője 12 cm.
Ezek körülbelüli árak, enyhén változhatnak az euro árfolyam függvényében.
Üdv, Gábor

Ragen 2017.10.09. 21:41:30

Szia!
A te tápod is 2x15V-os trafóról megy?

Csaba Zsámbok 2018.02.08. 10:33:22

Szia Gábor! Panel vagyis NYÁK megvételére van-e lehetőség? Köszi. Csaba

Analoglued 2018.02.08. 12:19:18

@Csaba Zsámbok: Igen, 22.000,- Ft a panel, ez mind a két csatornát tartalmazza, tápokkal. Ahogy a képeken látszik. Kb. 10 napos átfutással.
Üdv, Gábor

Csaba Zsámbok 2018.02.09. 18:10:20

@Analoglued: Köszi a választ, még gondolkodom rajta, hogy belefogjak-e. Jó lenne előtte meghallgatni. Majd jelentkezem. Üdv. Csaba