Ahol a múltból épül a jövő
2017. május 05. írta: Analoglued

Ahol a múltból épül a jövő

avagy, monstre gyárlátogatás a Linn cégnél, Glasgowban.

Valahol az Audio World kicsivel távolabbi témáiról szőtt gondolataim között szerepelt egy hasonló gyárlátogatás halvány terve. Lévén hogy jó a kapcsolatom az angol Origin Live és Funk Firm cégekkel, ez a gondolat nagyon is lőtávolban volt, sőt még van is, nem lehetetlen hogy az idén még egyszer mennem kell, egyikhez vagy mindkettőhöz. Viszont jelenleg a prioritásaim inkább az új LZ változat megépítése felé hajlanak, és egyáltalában nem gondoltam, hogy a fenti dédelgetett szándék ennyire gyorsan meg fog valósulni. Méghozzá egy olyan cégnél, akiknél nem is terveztem előre, viszont akikre mindig is nagyon kíváncsi lettem volna… ilyen az élet. Ember tervez, Isten végez.

Aztán úgy alakult, hogy Nagy Pali barátom meghívott magához Manchesterbe egy pár napra, én pedig kihasználtam ezt az alkalmat egy skóciai utazásra, mondván hogy az onnan már csak egy ugrás. Ja, igen. Glasgow Manchesterből körülbelül ugyanúgy jó három óra a Virgin expresszvonattal, mint Manchester Budapestről repülővel, még ha távolságban tényleg egy kicsivel kisebb ugrás. Nem feltétlen a Linn Products miatt vágyakoztam Glasgowba, arra még nem jártam, egyszerűen kíváncsi voltam Skóciára. Aztán egyszer csak, ahogy a nagy ötletek szoktak, bekattant. Ha már egyszer ott vagyok, ugye… ezzel az erővel…

142542500.jpg

Némi levelezgetés, és a félreértések tisztázása után a Linn cég marketingesei hirtelen ráeszméltek a lehetőségben rejlő potenciálra, és onnantól nagyon kedvesen és rugalmasan kezelték a dolgokat. Mi pedig ketten Palival, a Glasgowban töltött második napunk délelőttjén kiruccantunk a központtól nagyjából egy órányi buszozással elérhető gyárba. A gyár nem egy koszos ipari környezetben épült fel, diszkréten húzódik meg egy jellegzetes skót vidéki milliőben, legelőkkel körülvéve. A főbejárattól kőhajításnyira egy tehéncsorda legelészik, a másik oldalon birkanyáj béget, irigylésre méltó nyugalmat árasztva, és ahogy sétálunk befelé a bekötő úton ( szintén a Linn cég magántulajdonát képezi ) valahogy ez a nyugalom rá is hangol a ránk váró élményekre.

 dscn6046.JPG

A céghez vezető magánúton tábla figyelmeztet, hogy megfigyelnek... Minket? Annyira azért nem nézünk ki jól...

dscn6121.JPG

A főbejárattól nem messze nyugodtan elfér egy tehéncsorda is az idilli vidéki környezetben. Lehet hogy ők figyelnek? Biotechnológiás kamerarendszer?

A gyár nem túl nagy, hozzávetőleg akkora területen helyezkedik el, mint Budapesten a Petőfi Csarnok. Van recepció, és hogy egy pillanatra se felejtsd el, hol is jársz, amíg leendő házigazdánkra, Alexandrára várunk, a bőr kanapén ülve rögtön egy komplett Linn rendszert hallgatunk, halk háttérzene formájában. Felette egy LCD TV-n köszöntenek is, Welcome to Linn…   Thanks, Mate!

Kapunk egy Linn logós köpenyt, hogy véletlenül se koszoljuk össze a ruhánkat. Nem tudom, mivel koszolhatnám össze, klinikai tisztaság fogad mindenhol, még a földszinti lemezhajlító és présgépek mellett is, ami másutt azért nem jellemző. Végigjárjuk a lemezes szekciót, présgépekkel hozzák létre a nagyobb furatokat, szellőző nyílásokat a lemezekben, majd a hajlítás következik. A nyers lemezeket zsírtalanítják, majd átkerülnek a festő részlegbe, ahol szinterezik vagy festik azokat. Végül rájuk szitázzák a feliratokat. A Linn a készülékházak gyártásán kívül az érzékeny összeszerelést végzi házon belül, külső beszállítóktól érkeznek az alkatrészek, nyomtatott áramköri lemezek, hangszórók és a famunka.

 dscn6118.JPG

Nem túl nagy méretű, de nagyon rendezett gyár

Közben beszélgetünk, Alex bemutatja a céget. A Linn cég 1972-ben alakult meg, amikor Ivor Tiefenbrun, az alapító megalkotta a cég legelső termékét, a Sondek LP12-t. Sondek – a név abból adódik, hogy Ivor első lemezjátszójához apai segítséggel készültek az alkatrészek, „for my son’s deck” így lett a gépből Sondek. (Beszúrás tőlem, amit a Linn-nél nem vernek túlzottan nagy dobra, hogy a kiinduló gép az Ariston RD11 volt, ebből lett némi átalakítás, finomítgatás után az „új fejlesztés”, amelynek muszáj volt magasabb termékszámmal bírnia, csak hogy érezd a sorrendet a táplálékláncban, így lett a Son’s deck LP12.) A gép nagy sikert hozott, talán nem kis mértékben köszönhetően Ivor mindenkit meghökkentő, vérforraló kijelentéseinek. Olyasmik hangzottak el, hogy „ a Sondek jobb futómű mint bármely más cég bármelyik gépe”, meg hogy” a legfontosabb láncszem a lemezjátszó futómű”. Mindezt abban az érában, amikor a közvélemény a hangdobozt tartotta a minőség egyetlen letéteményesének. A meghökkentés figyelmet szül, a figyelem pedig keresletet. Véleményem szerint több innováció volt a Linn akkori marketingjében, mint magában a Sondekben. Később is születtek nagyszerű termékek, amelyek a mai napig is magas árakon kelnek el a használt piacon, az Ittok kar, amely az egyik legelső, nagy csavaró merevségű, precíziósan csapágyazott angol kar volt, amelyet az akkoriban újkeletű MC hangszedőkhöz terveztek, vagy még később a Troika MC pickup, amely először alkalmazott 3 pontos felerősítést, de ettől függetlenül is egy klasszis MC volt. A korai Linn front-endeket szokásosan Naim elektronikákkal társították, különösen, amikor már elérhetőek voltak a szintén innovatív Linn Isobarik dobozok.

dscn6096.JPG

Ez utóbbiban az ovális (KEF B139) mélysugárzó mögött egy másik ugyanolyan hangszórót helyeztek el, a kettő között zárt légtérrel. Így a két hangszóró közötti nyomás állandó volt ( „izobár” a fizikában ismert kifejezés szerint), amely miatt a doboz mélytartománya a saját méreténél két-háromszorta nagyobb méretű dobozokéra emlékeztetett, közben pedig még a Bose-féle mindenfelé sugárzási elvből is átvett valamennyit. Később megszülettek a saját elektronikák is, amelyek legalább olyan jók voltak, mint a konkurrens termékek. A Linn cég azóta is időről-időre előáll valamilyen radikális újdonsággal, és mindig azon a területen, ahol épp a legnagyobbat lehet javítani a hangminőségen. Mostanság a CD lejátszót – bár volt egy kitűnő fejlesztésük CD12 néven – iktatták ki a gyártmányvonalból, és helyette a stream (DS – Digital Stream) forrást tartják elsődlegesnek. S hogy legyen megfelelő tisztaságú, studio minőségű streamelhető felvétel is, pár éve megszületett a Linn Records online zeneáruház, ahonnan a saját felvételeik nagy felbontásban letölthetők. Így a cégnél semmit sem bíznak a véletlenre, a visszajátszó lánc minden tagját kézben tartják.

Továbbmegyünk, egy szinttel feljebb. Alex megemlíti, hogy maga az épület Richard Rogers, egy nagyon jó nevű angol mérnök tervei alapján épült, akinek a nevéhez több londoni középület is köthető. Az eredeti kialakítás egy hajó fedélzetét imitálja, a lépcsők, a deck-szerű felépítmény-jelleg valóban emlékeztet erre. Valahogy azonnal eszembe jut az új Nemzeti Színház Budapesten, amely szintén hajó stílusú, ennél talán még markánsabban, de hasonlóan célorientáltan.

dscn6053.JPG

A második szinten a szereldébe jutunk, ez az épület legnagyobb alapterületű része. Az első műhelyben folyik a felületszerelt alkatrészek panelekre ültetése, automatizált módon. A cégnél számszerűen 173 ember dolgozik, ebből itt az SMD beültetéseket 5-6 ember felügyeli, vezérli. A többi a gépek dolga. Rákérdezek, használnak-e még hagyományos, lyukszerelt technológiát? Igen, - érkezik a válasz – de már csak kb. 5 százalék az így szerelt alkatrész, a többi SMD. Elnézve az itt készülő, több csatornás, nagy integráltságú paneleket, ezt másképpen nem is lehetne gazdaságosan előállítani, és persze ugyanez az elektronika hagyományos alkatrészekkel ötször ekkora helyen sem férne el. A következő helyiség a szerelde. Péntek van, holnaptól 3 napos ünnep jön, sokan szabadságra mehettek, alig dolgoznak páran. Nincs lázas munkatempó. Több asztalsoron készülnek a különböző készülékek, mindegyikük szigorúan rendelésre.

dscn6077.JPG

A szerelde - épp ebédszünetben

A Linn cég csak rövid ideig, átmenetileg raktároz, amíg a teljes megrendelt mennyiség el nem készül, aztán azt kiszállítják a nagyobb disztribúciós központokba, ahonnan majd még tovább osztják szét az árut. Maga a raktározás a mai egyik legmodernebb rendszer. Szinte teljesen gépesített és automatizált, az egyes termékek előállításához szükséges anyagok fém konténerekben vannak letárolva, és amikor az adott típusból össze kell szerelni pár (tíz vagy száz) darabot, az adott konténert az automata raktár-rendszer a megadott munkahelyhez szállítja. Kézi erővel itt szinte semmit sem mozgatnak, még a szereldében mozgó konténer-szállító kocsik is automaták. Láttam már ilyet, ennél sokkal komolyabb üzemekben, a Siemensnél Németországban, meg az Engel-nél Ausztriában. Olyan kaliberű gyárakban ez nem tűnik túlzásnak, itt egy kicsit over the top, valahogy úgy érzem, nem a megfelelő helyre költött pénz. Persze, nem az én véleményem a mérvadó.

dscn6060.JPG

Alexandra megmutatta az SMD beültető gépekkel készülő paneleket

Kérdésemre, hogy vajon mennyire specializáltak a készülékeket megépítő dolgozók, Alex elmondja, hogy tulajdonképpen mindenki épít mindent, ami biztosítja a munka folyamatosságát, akkor is, ha valaki betegség vagy szabadság miatt épp nem volna bent, és ez logikus is. Továbbá, itt mindenki a nevét adja a munkájához, az elkészült darabokon megtalálható a készítőjének a neve. A Linn-nél ezt a Sondeknél bevezetett, azóta is fenntartott, egy ember általi komplett megépítés rendszerét Single Stage Build-nak, egyfázisú építésnek hívják. Úgy vélem, ezzel két különböző célt is el lehet érni. Egyrészt hiba esetén beazonosítható, kitől származik, és kideríthető a hiba forrása, ami a minőségbiztosítás alapköve. Másrészt pedig, a vevőben bizalmat kelt, ha valaki személy szerint a nevét adja a termékhez. Ugyanakkor, azért bizonyos értelemben van specializáció, bizonyos emberek jobbak ebben vagy amabban a munkafolyamatban, és ha lehet, akkor így osztják be a munkát, de ez nem állandó. Egyedüli kivételt a hangkarok készítése jelenti. Itt egy külön, légkondicionált, pormentesített, nagyon pontosan 21 fokos hőmérsékleten tartott, mágnesesen árnyékolt helyiségben, 3 munkahelyet alakítottak ki. Ezeken a specialista 3 (!!!) ember végzi a karok szerelését, kézi munkával. Ott jártunkkor épp Akito karok voltak soron, és csak ketten dolgoztak éppen. Sajnos be nem léphettünk a helyiségbe, pedig a kollégákhoz lett volna pár műszaki jellegű kérdésem. Mindenesetre, példa értékű az a figyelem és környezet, amit a hangkarokra, mint precíziós finommechanikára fordítanak, ennek mindenképpen nagyon jó az üzenete.

dscn6071.JPG

Linn Akito karok készülnek a hermetikusan elzárt, árnyékolt műhelyben

Az egész gyárlátogatás alatt, összesen 3 db Sondeket láttam, azokat is mind a bemutató teremben. A szereldében egyetlen árva, üres káva volt egy asztalon, meg pár darab DC motor. Azt már egy későbbi, Jámbor Lacival, a Linn hazai képviseletét ellátó Limar Kft cégvezetőjével folytatott beszélgetésből tudom, hogy a Linn a Sondekeket egy másik üzemben készíti, ezért nem áll itt hegyekben a futómű. Alex nagyon kedves és segítőkész volt, de én ezen a ponton sokkal jobban örültem volna egy mérnök társaságának, akivel mélyebbre mehettünk volna a műszaki részletekben. Azért, félve megkérdezem, milyen arányban van jelenleg a cég árbevételében jelen az analóg technika? A hozzávetőleg 30%-os válasz ugyan kielégít, de egyszersmind gondolkodásra is késztet. Ha épp a Linn-nél, ahol a Sondekek készülnek, amelyekre a fél audiofil világ azonnal asszociál, mihelyst a fekete lemez szóba kerül, az analóg technika ( ide értve nem csak a legendás futóművet, hanem a karokat, hangszedőket, tápegységeket, phono elektronikákat is) összesen 30%-át teszi ki a forgalomnak, ez mindenképp a digitális stream-trend erősségét mutatja. Most is, az analóg újbóli feléledése közben is.

dscn6059.JPG

Közben eszembe jut egy minap olvasott cikk, arról, hogy a Project cég 400%-os növekedésről számolt be a tavalyi évben. Tegyük össze ezt a két információt. Sőt, ide kívánkozik egy harmadik adalék is, amit a saját szememmel láttam most épp Glasgow legnagyobb lemezboltjában, ahol az átlagosan 16-25 Font között árult új vinyl lemezek mellett 40 és 100 Font közötti lemezjátszók álltak sorba a polcokon. A Virgin Magastore legkomolyabb gépe egy Project… Glasgowban, ahol a Linneket gyártják. Még a specialista, de a nagyközönséget célzó Richer Sounds-nál is a legkomolyabb ajánlat egy Audio-Technica LP120USB volt, ennél jobb lemezjátszót utcai bolt nem árul Angliában. (Hozzáteszem, vettem 3 db új CD-lemezt az egyik boltban, egy Enya-t, egy Norah Jonest, és egy Deutsche Gramofon Bolero-t, összesen 5 (sic!) Fontért, és amikor ötvenes bankóval akartam fizetni, néztek rám, mint borjú az új kapura, és nem fogadták el. Az sok…  Ugyanakkor, láttam bicikliket 4000-ért… Mi folyik itt, kérem??? )

dscn6075.JPG

Automatizált raktárrendszer - itt alig mozgatnak valamit kézi erővel

Szóval, ilyesmiken gondolkodom, amikor felteszem a kérdést: - Volt régebben a Linn kínálatában egy olcsóbb, megfizethetőbb lemezjátszó, ami azért közel esett a Sondek színvonalához, legalább karakterben, a Linn Axis. Akkor, az analóg technika egykori fénykorában a Linn bölcs dolognak látta előállni egy megfizethető modellel. Van-e ilyen szándék a közeli jövőben?

  • Nos, nincs. Jelenleg a Linn 3 különböző szinten kínál rendszereket, és ehhez kapcsolódóan lemezjátszókat (Majik, Akurate, Klimax). Mindegyik a Sondek vázra alapul, de az olcsóbbak bizonyos egyszerűsítésekkel, míg a legmagasabb kaliberű Sondek méltán a csúcstechnikát képviseli, minden eresztékében. A legolcsóbb modell, a Project karbon karját alkalmazza, és így is 2900 Font körül van az ára, kompletten az Adikt MM hangszedővel. A középső Akurate szintű verzió 6800 Font, Akitoval meg a Krystal MC-vel, igaz ebben az árban kapunk mellé egy Lingo tápot is. A legfelső modell, Ekos karral és a Radikal táppal, a Kandid MC-vel plusz a hozzá való Urika phonoval túl van a 18.000 Fonton…

Ebben a fajta árazásban lehet egy jól átgondolt egyensúlyra törekvés. Adott egy cég gyártási kapacitása, egy minőséggel asszociált márkanév mellett. Van egy adott működési (operatív és marketing) költségszint, és persze van egy elvárt nyereségráta. Ha mindezeket figyelembe vesszük, és lebontjuk a termékstruktúrára, akkor kijön, mit mennyiért célszerű adnunk ahhoz, hogy ez fenntartható legyen. Az egyes termékek árát ez is motiválja, és nem csak a benne foglalt valós műszaki tartalom.

dscn6079.JPG

Továbbmegyünk. A következő állomás a bemutató terem. Valójában, ez egy erre a célra kialakított, otthoni állapotokat imitáló, úgy nevezett „Linn Home”, egy lakó-környezet, mintha egy jó tágas lakásban, vagy még inkább házban volnánk. Más kérdés, hogy ezt a méretet Angliában csakis a nagyon jó módúak engedhetik meg maguknak, a túlnyomó többség relatív kis méretű lakásokban, kevés négyzetméteren él. A bemutató ilyetén módja jól illeszkedik a Linn multiroom music elképzeléséhez, amelyben minden helyszínhez, élethelyzethez próbálnak egy oda kívánkozó zenelejátszó rendszert kialakítani, digitális alapokon, mobilról vagy tabletről vezérelve. Az ötlet első ránézésre, elméletben, vagy a funkcionalitás bemutatására esetleg jó, de sajnos arra a célra, amire tényleg jónak kellene lennie, már tudniillik a Linn rendszerek hangminőségének demonstrálására teljesen alkalmatlan. Még a cég legnagyobb dobozához is túl nagy a légtér, a nappali szoba egybe nyitva a tágas étkezővel, a konyhával és a hálóval itt nagyjából 120 négyzetméter, ezt subwoofer nélkül nem lehet harmonikusan behangosítani, ezt persze remekül halljuk is. Szerencsére van hátul két dedikált demo-szoba, azok valamivel jobbak, bár itt is a sima párhuzamos falak, a nagy üveg felületek megteszik a maguk jótékony hatását. A kisebb szobában egy közepes rendszert hallgatunk, és bár ott a kisebb Sondek a polcon, csakis streamről, előbb egy Linn demo felvétel, majd kérésemre, Tracy Chapmantől a Fast Car szólal meg, Majik szintű elektronika 5-ös szériájú dobozokkal. Persze, már megint, túl nagy a szoba a dobozhoz, halljuk, hogy lenne a dolognak teste, egy kisebb légköbméterben.

dscn6086.JPG

Amitől a Linn egyébként szerethető, az a tulajdonság, ami az én saját, eddigi Linn készülékeimben is mindig benne volt, a ritmika és a drive, a hajtás, itt is nagyon klasszul átjön. Úgy érzem, a Linn fejlesztő mérnökei ezt a paramétert, vagy inkább megszólalási jelleget tartják legtöbbre, és minden készülékükben jelen van. Dobogok a lábammal, szeretem ezt a felvételt, már vagy százszor meghallgattam, mindenféle körülmények között. (Ezért kértem épp ezt) Sajnos azonban ezen a rendszeren a hangnak nincs fénye, Tracy Chapman tompán, fakóan szól, ez már nem a szoba akusztika. 12 ezer Fontért nem vagyunk hanyatt esve. Ha rajtam állna, ezt a rendszert semmiképp sem egy design-dobozzal mutatnám be. Sokkal inkább egy Akubarikkal, vagy egy Majikkal plusz egy szubbal. Nem rajtam áll… 

dscn6099.JPG

Átmennénk a nagy Klimax rendszerre, a szomszéd szobába, ahol multiamplifikálva, a nagy dobozokon is meghallgatnánk ugyanezt a zenét, immár rendesen, de sajnos nem indul be. Valami homokszem csúszott a bitek közé. Pedig, egyébiránt a bitek jó barátságot ápolnak a szilíciummal. Csak talán épp most volt egy pillanatnyi félreértés. Esetleg bennünket ítélt méltatlannak a kékvérű nagy Linn-rendszer, ki tudja. (Utóbb Alex emailben elnézést kér, a rendszer működött, csak ő nem volt felkészülve. Mi nem haragudtunk...) Azért, odakint, a nappaliban mégiscsak megszólalt a nagy Klimax 350 doboz, és nem is szólt rosszul, immár nyoma sem volt semmiféle sávhatároltságnak, hacsak a légköbméter miatti pici energia hiányt nem számítom alul, amit már említettem. No persze, 27 ezer Font. Ennyiért kell adni valamit. Sajnos az idő véges, ennyi fért bele mára, Alex sűrűn bocsánatot kér, de tárgyalása van, mennünk kell. Nagyon kedves és segítőkész volt, imádtuk, megtett minden tőle telhetőt. Elbúcsúzunk, visszaadjuk a Linn-köpenyt, és kisétálunk a tehenek közé.

dscn6109.JPG

Aztán, kint a friss levegőn, tele hasonlóan friss élményekkel, próbáljuk helyére tenni a látottakat.  A Linn-nél egy nagyon szépen felépített, makulátlan üzemet látogathattunk meg, ahol precíziós elektronikai és finommechanikai munkát láttunk. Bármelyik Linn terméket illetően, az embernek megvan az a jó érzése, hogy tapinthatóan jó minőséget tart a kezében. Ez ugyanannyira igaz az elektronikákra, mint a hangdobozokra, vagy akár a Sondekek különböző variációira, bár ezzel aligha mondok nagy újdonságot. Az, hogy ezt a technológiai minőséget, vagy inkább az abból származó hangminőséget ott, házon belül különösebb optimalizálás nélkül demózzák, az nem egy igazi prioritás. Erre ott vannak a specialista kereskedők, akik kellő tapasztalat és rafinéria birtokában tudni fogják, hogyan lehet ezeknek a készülékeknek a pozitívumait hangsúlyozni, és a képességeiket hatásosan bemutatni.

dscn6100.JPG

Mindenesetre furcsán adja ki magát, hogy „A Világ Legjobb Lemezjátszójáról” anno elhíresült cégnél egyetlen bakelit lemezt sem tudtunk meghallgatni, az analóg rendszer mára úgy tűnik, egyáltalán nem tartozik a Linn fő csapásirányába. Igen, mindannyian tudjuk, hogy mindenképp a digitális zenevisszaadás, a DSP-s  szobaakusztika-korrekció, magasabb szinteken a multiamplifikált, szintén digitális keresztváltóval,  DSP-vel szint és fáziskorrigált hangszóró-építésé a jövő, és a Linn, szerintünk is nagyon jól és tisztán látja a fejlesztési irányokat. Hovatovább, azért azt az ominózus 30%-ot ebbe a bemutatóba is érdemes lett volna beleszőni, bár erre talán csak a rendelkezésre álló idő volt kevés, vagy Alexnek állt rá jobban az ujja a tablet érintőképernyőjére, mint a karliftre. Bár ez csak az én saját véleményem, amivel végül Nagy Pali barátom is egyet értett, hogy egy ilyen nagy múltú, és az analóg technikával világhírnevet szerzett cégnél az új digitális fejlesztések mellett, nagyon helyén volna egy kifejezetten analógra kihegyezett rendszer, mindenféle digitális hercehurca nélkül. Hiányzik a régi szép világ, amikor a Sondek – Ittok -  Troika mögött egy LK1-LK2 kombó hajtotta a Nexus dobozokat, ahogy azóta sem hallottam szólni Bob Marley-től a Buffalo Soldier-t. Ez már a múlt ( elavult? ), az új vásárló réteg a kezükben mobil telefonnal születő fiatalokból áll. Mint Pali barátom 27 éves lányának portugál származású udvarlója, aki az elmesélt élményeinket egyetlen kérdéssel kommentálja: - Tulajdonképpen mi az a lemezjátszó??? („Actually, what is a turntable???” ) Nos, a Linn-nél immár a nekik szánt jövő épül. Szép lassan.

dscn6082.JPG

NGP @ AudioWorld 2017.Április végén

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr912478637

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swinn 2017.05.05. 19:14:53

"A középső Akurate szintű verzió 6800 Font, Akitoval meg a Krystal MC-vel, igaz ebben az árban kapunk mellé egy Lingo tápot is."

Kicsit vicces, de nemrég én 45 ropiért váltam meg egy Akito kartól. Szóval számomra a high-endet továbbra is a használt piac árazza be. :)

masahiro 2017.05.06. 00:01:21

Reális kép, valóságot modellező beszámoló, kicsit kiérezni a sorok mögül, hogy Gábor nem pont erre és nem pont így számított...

Analoglued 2017.05.06. 00:14:15

@masahiro: Köszi a kommentet! Nos, a Linn-nél elérni valamit, az nem tartozik a fáklyásmenet kategóriába, négy levélből egyre kap választ az ember, és akkor is úgy csinálnak, mintha az előző három nem is lett volna. Aztán mikor oda megyek, meg sem mondják, hogy a Sondeket másutt készítik, legyen elég ennyi. Szerencsétlen időpontban mentünk, a fél cég szabadságon, a másik fele valami bemutatót gründolt éppen, úgyhogy örültünk hogy ennyit is el tudtunk intézni a végén. Mérnökökkel szerettem volna beszélgetni, kapcsoló üzemű tápokról, meg DSP-ről, DAC kimenet illesztésről, és végül nagy Linn rendszereket hallgatni, multiamplifikálva, Klimax Sondekről. Ember tervez, Isten végez... Végül is, azért érdekes volt.

masahiro 2017.05.06. 07:12:53

Igen, tisztán érthető, sőt, valami ilyesmire számítottam én is, amit írsz.

De azt hiszem, nincsenek véletlenek, és talán jobb is ez így...
Hogy miért gondolom ezt, az maradjon lehetőleg diszkréten a háttérben.

A végén viszont az az angol -pardon - skót humor, hát az nagyon fanyar, de tulajdonképpen ütős, és igazából még olyat is el tudok képzelni, hogy valakinek tetszik, függetlenül attól, hogy meglehetős igyekezet érződik ki belőle a 180 fokos fázisfordításra. :)))

Analoglued 2017.05.06. 08:18:43

@masahiro: Hahaha, :-)))))))))))))) értelek....

Falucskai Zoltán 2017.05.06. 12:13:59

Az év hifiblog bejegyzése... hogy mitől? Mert nyitottan reflektál a hifi múltja jelene és jövője kapcsán nagyon fontos kérdésekre anélkül hogy az anakronisztikus nosztalgia fátyola az elmúlt aranykorért sírna benne. Én nem lettem volna képes ilyen megbocsátó lenni az analóg miatt.

masahiro 2017.05.06. 20:31:24

@Falucskai Zoltán: Szerintem az "elmúlt aranykor" része mára a CD is gyakorlatilag, ami azért csak mérsékelten analóg (bizonyos szempontból annak is tekinthető) de a digitálisok közé szokták sorolni az analóg alatt a mikrobarázdás lemezlejátszást értők.

Szóval nagyon furcsa, hogy a PC alapú házi lejátszó rendszerek hogyan képesek hangban alulmúlni a sikerültebb CD játszókat egy fejlettebb berendezésen hallgatva őket egymás mellett.
Akárhány bittel és akármekkora túlmintavételezéssel is rendelkezzenek. Elgondolkodtató.

Krabóth 2017.05.06. 21:39:53

@Falucskai Zoltán:
Szerintem is nagyon elnéző volt, nem csak az analóg miatt. Egy ilyen malőr esetén akár egy kínai Linn kereskedőnél is lapátra került volna az alkalmazott, mert veszélyeztetett akár egy megrendelést is. Nosztalgiával nézem a régi Linn erősítők megépítettségét az újakkal szemben. Például: a készülék hátlapján ott csücsül a méregdrága hangdoboz csatlakozó, de belül már csak egy 3,96 mm-es tüskesorra futja, ami tíz forintos tétel, ráadásul 15 cm-en belül kétszer, a korlátozott áteresztőképességgel együtt, az érintkező felület csak pár mm².
Ezt látni egy milliós árkategóriájú készülékben illúzióromboló.

Balatoni Győző 2017.05.06. 23:35:20

@Krabóth: Szerintem a hifi (pardon, high-end) ma már nem erről szól, amit mi fontosnak tartunk és tartottunk. És ez igaz még számos dologra, nem csak erre persze. A világ megváltozott és változik most is, ahogy mindig is változott.
A masahiro ősi nickemen is én írtam - telefonról - nem is értettem honnan került elő, már nem is emlékeztem rá, bocs.

Audiolife · http://audiolife.blog.hu 2017.05.09. 15:51:08

A legjobb rész az, amikor a békésen legelésző tehéncsorda kontra birkanyáj összefüggés bukkan fel.

Ha ez itthon lenne, szerintem a jellegzetes magyar táj elengedhetetlen eleme a hatvanas férfi gumicsizmában, aki egy 28-cas férfibiciklit tol a lemenő nap fényében kissé előregörnyedve. A tájkép bővíthető ízlés szerint propán bután gázpalackkal a biciklikormányon, vagy ismeretlen eredetű zsákos takarmánnyal a vázon.

By the way: mi volt a célja a látogatásnak? Mármint azon kívül, hogy megnéztétek a gyárat.