Bemutat(koz)ó csapat
2017. március 10. írta: Analoglued

Bemutat(koz)ó csapat

avagy az Audio-Technica vadonat új MM gyártmányvonala – első impressziók.

Nagy örömmel teszek eleget Szekeres István, kis hazánk egyik legjobb Audio-Technika kereskedője megtisztelő felkérésnek, hogy Magyarországon elsőként én teszteljem, hasonlítsam össze ezt a néhány új pickupot. Nem csak azért, mert mindig is érdekeltek az új dolgok, a mögöttes technológia, de hasonlóan a trendek, és az ebből leszűrhető tanulságok is. Különösen jó ez nekem egy lemezjátszós összefüggésben, már egész serdülő korom óta ( vazz, az nagyon régen volt…) imádom a hangszedők lelkivilágát boncolgatni. Most aztán akadt erre jó alkalom, bolond volnék kihagyni, nem? Remélem így a Kedves leendő vásárlók is kaphatnak némi támpontot, gyakorlati segítséget a választáshoz. Nekem is könnyebb dolgom lesz, ha az időről-időre felmerülő, hozzám intézett hangszedős kérdésekre csak egy linket kell átküldenem, amely erre a tesztre mutat, és máris érdemben válaszoltam – két kattintással.

Mint mindig, ebben a tesztben is, a leírtak az én saját, egyéni megközelítéseim, a saját rendszeremben, akusztikámban, a saját ízlésvilágomnak megfelelően. Ha valaki mást tapasztal, az benne van a pakliban, szokás szerint.

at_cartridges_review.jpg

A teszthez egy Roksan Xerxes futóművet használtam, Origin Live Zephyr karral, Indiscreet phono erősítővel, az LZ Mk.V. végfok mögött az angol KEF Reference Model Two dobozokkal. Kábelek a Van Damme istállóból, semmi extrém cucc, csak normális, megfizethető minőség. Nem gondolnám, hogy a tesztpéldányok ne tudták volna kifutni magukat.

Tesztlemezeim a szokásosak, bár a VM 740 ML - 750SA meghallgatása során kicsit beszippantott a zene, és az alábbiaknál sokkal több minden sorra került, de azokat nem fogom itt lelistázni, hosszú lenne.

Proprius – Cantate Domino,   Leonard Cohen – Ten new songs,  Al di Meola – Cielo e terra, Mark Knopfler/Chet Atkins – Neck and Neck,  Spivakov – Carmen suite,  Ariel Ramirez – Misa Criolla,  Hans Theessink/Terry Evans – Delta time

Nem szeretném ide másolgatni az egyes hangszedők technikai paramétereit, aki ezekre kíváncsi, az kattintson az alábbi linkre, az amerikai AT WEB oldalon már fent van az összes.

http://www.audio-technica.com/cgi-bin/product_search/cartridges/cartridges.pl?lang=eng

Szokatlan módon, a tesztben tapasztaltak leírását a nálam járt legolcsóbb modellel zárom, és ez egyben egy kronológiai sorrend is, a leírtak szerinti sorrendben hallgattam meg a hangszedőket. Véletlenül alakult így, és mint tudjuk, véletlenek – ugye? – nincsenek, az AT VM 520 EB remek slusszpoént ad az összképhez, de ezt majd ott. Az elején azt gondoltam, már ami az 500-as sorozatot illeti, hogy a közép-modellel kezdem a tesztet, mint egy sejthető potenciális Best Buy-al, és onnan lépek egyet fel, majd le. Aztán inkább felfelé lett a menet, és csak a legvégén került sor az 520 EB-re, és jól is van ez így. Na, nézzük akkor.

AT VM 530 EN

at_vm530en_1.jpg

 

Relatív olcsó hangszedő, az AT-120E „fejlesztésének” tekinthető. Egyfajta „kitöltő” modell, amelynek a korábbi 120E és 440MLb közötti űrt kellene áthidalnia. Ennek megfelelően, hozza mindazokat az „áldott” jellegzetességeket, amiket a közepes MM pickupok szoktak, pro és kontra. Nagyon jó a mélytartománya. Ebben az ársávban meglepő módon, ez a mélytartomány eléggé színezetlen. Nincs egy állandó mélyhang-nyomás a felső basszus bizonyos regiszterében, ami időnként ennek az árkategóriának bizonyos modelljeinél előfordul. Ehelyett meglepően mélyre lemegy, olyan szférákba, amiről pl. az olcsó kis AT95E még szülinapok előtti este sem álmodik. És ott lent, azokon a pár tíz Hertzes hangokon van ereje, nem csak jelzi, hogy az is van ám a lemezen, de hát… Hanem odateszi, rázza a hangszórót, mint Krisztus a vargát, mindezt megfogottan, gyorsan, bár azért mondjuk meg: nem MC szerű sebességgel. A mély tartomány felfutó élei kicsit komótosak. Elég gyors ahhoz, hogy a megfogottság érzetét keltse, de nem eléggé ahhoz, hogy feszesnek érezzem, itt érezhető az MM-ek nagyobb mozgó tömegének hatása.

Másik érdekessége, és ezt is a javára írom, hogy jó térhatást tud elénk tenni. Habár, ez a tér nem egészen úgy épül fel, mint amihez szokva vagyok. Ami elől van, azt ide tolja, egész közel, két ( három ) karnyújtásnyira, a hangszórók síkjába, vagy egy picit még azok elé.  Viszont ami hátul van, az kb. ott is marad, ezzel relatíve nagyobb színpadmélységet rajzol, mint más hangszedők ( pl. a Shure SC35C ). Ízlés dolga – vagy talán a megszokásé is – hogy ez a fajta színpadkép tetszik-e, végül is úgy érzem meg lehet vele barátkozni.

A „nude” elliptikus tű szépen teszi a dolgát, a tűzaj nagyon alacsony, 2 grammon teljesen jól követi a barázdákat, nem hallottam különösebb belsőbarázda torzítást sem. A hangkép majdnem teljesen kiegyenlített, a magasak nem élnek külön életet, szépen beleintegrálódnak a hangképbe. Talán egy említést érdemlő plusz fény van a magasakon, ami a fentebb leírt testes mélytartománnyal együtt ad egy loudness utánérzést. Ezt egy olcsóbb hangszedő esetében kifejezett pozitív vonásnak tartom, lévén hogy a leendő vevői jó eséllyel valamilyen alapszintű berendezésben fogják használni, ott senkit sem fog zavarni ez a jelleg, még jól is jön.

Azért vannak bajok is ( Ebben a kategóriában? Még jóhogy… ). A középtartomány tetején van egy sáv, ami kiugrik a többi közül, 3-5 KHz környékén van egy rezonancia, ami ráül az itt megszólaló hangokra, és bekeményíti ezt a tartományt. Nem rikoltozik, hanem inkább csattog. Nem veszélyes, de jól hallható. Úgy gondolom, hogy ez a néhány óra bejáratás, amit én bele tudtam tolni ebbe a hangszedőbe, nem volt elegendő ahhoz, hogy ezen a keménységen csillapítson, és simán el tudom képzelni, hogy ha valaki már az 50-edik órán is túl van vele, már búcsút inthet ennek a kis hibának, és minden helyre jön. Sajnos, nekem nem volt lehetőségem ennyi időt erre az egy  pickupra szánni.

Összefoglalva, nem rossz hangszedő ezért az árért. Nyílt, egyszersmind testes hangú is, kicsit loudnesses a drága MC-k ( és a nagyobb AT MM modellek ) után, de ez jól fog jönni azokban a rendszerekben ahol használni fogják. Van egyfajta keménység a felső középtartományban, ami esélyes, hogy a bejáródás során helyre billen.

AT VM 540 ML

audio-technica_vm540ml_1.jpg

 

Na igen. Erre vártam. Végre egy MM hangszedő, ami komolyabb lemezjátszókban is elmegy, és a haverok sem szaladnak ki a szobából. Óriási előrelépés az 530 EN után. A térleképzés visszaáll az általam megszokott elrendeződésbe, nem esik a nyakamba, tart egy elegáns távolságot, és nyit hátrafelé, ahogy kell. A sebessége is javult, gyorsabb, mint az 530-as. A MicroLine tű sokkal simább, torzítatlanabb hangot ad, mint az elliptikus a kistestvéren, a szubjektív sávja is szélesebb. Érdekes, hogy ez a sáv úgy szélesebb, hogy a mélyek kicsit kevésbé testesek, mint az 530-ason, és a magas tartomány nyílik ki jobban. Tehát mintha a sávját egy fél oktávval feljebb tolták volna, és ott fent még rányitottak még egy felet. Van levegő, finom részletek, és az egész hangkép élénk, gyorsabb tranziensei vannak, mint az 530-asnak. Ez a hangszedő valahogy olyan, mint az OC9 MM változatban, vagy még inkább, az AT150SA –t juttatja eszembe, bár az ennél testesebben szól. Nyoma sincs az 530-as keménységének, a felső basszustól felfelé teljesen kiegyenlített, integrált hangkép, mindazonáltal az MM-ekre olyan jellemző reszelősségtől még nem tudott teljesen megszabadulni. Leheletnyire bár, de még érezhető.

Összességében, egész jó hangszedő. Ez sem hibátlan, kicsit testetlen. Jól jönne még egy kis erő a mélyeken. Cserébe azonban élénk, egyáltalán nem punnyadt hangú, nem fogsz elaludni rajta. Fenntartja az érdeklődésemet a zene iránt, ez jó, ez a tulajdonság még a középkategóriában sem mindennapos. Ritmikus, érdekes, gyors. Melegebb tónusú, túldimenzionált mély tartományú rendszerekben csodát fog tenni. Valószínűleg nehezebb karokhoz jobban passzol. A plusz tömeg meghozná a mély energiákat. Ha illeszkedő rendszerbe tesszük, megalapozott befektetés. ( Most hogy ezeket a sorokat írom, épp Mark Knopfler és Chet Atkins közös lemezét, a Neck and Neck-et hallgatom, „There will be some changes made tomorrow „, a lábam dobog, jó jel ! )

AT VM 740 ML

audio-technica_vm740ml_1_sq_1.jpg

 Az Audio Technicánál tudják, mikor mihez kell hozzányúlni. Minthogy a 740 ML ugyanazt a tűt használja, mint az 540 ML, viszont a hangszedő test maga immár nem plasztik, hanem arany színre anódozott alumínium ötvözet, arra lehet számítani, hogy az 540 ML erényeit megtartva, valami mégis csak meg fog változni. Elsősorban persze a hangszedő tömege, itt 8 g a korábbi 6,5-höz képest. Ez persze csak a számított kar-hangszedő rezonancia miatt érdekes.

Teljesen nyilvánvaló, az első lemezoldalon már, hogy a 740 ML nagyon jól érzi magát az Origin Live Zephyr-ben, ami a 12,5 g mozgó tömeg mellett teljesen torzítatlanul szól, hihetetlenül „fogja” ezeket a hangszedőket. Ilyenkor derül ki, mennyi torzítás írható a hangszedők, és mennyi a karok javára. Az eredmény lesújtó: a karok sokszor több torzítást hoznak a rendszerbe, mint a hangszedők ( legalábbis, ezen a szinten ) és itt, a Zephyrben a VM 740 ML hihetetlen módon, MC-szerűen, teljesen torzítatlan. Sima, mint a babapopsi. Jó, oké, az Zephyr ezen a téren (is ) egyfajta Best Buy, a levegője, torzítatlansága az 5 ezer Dolláros karok szintjén van, összemérhető a Triplanar-ral, ha ez mond valamit. Az egész teszt alatt az volt az érzésem, hogy van a 740 ML és a Zephyr között egy szerencsés szinergia, egy magától értetődő együtt futás, ahogy kiszolgálják egymást. Talán az alu hangszedő test plusz tömege is jót tett.

A változás az előző olcsóbb testvérhez képest kisebb, mint az 530 EN és az 540 ML között volt, ott volt a legnagyobb minőségi ugrás. Azért mégis, a 740 ML pótolja az 540 ML hiányosságait – ha így akarnám meghatározni, hűvösen számszerűsítve, kb. 70 százalékban. Több a mélytartomány ereje, most már alátámasztja egy – még mindig nem totálisan meggyőző - basszus a zenét, nem csak jelzi, hogy van ott valami. Ez a basszus immár elegendően súlyos ahhoz, hogy balanszban tartsa az egész hangképet. Az AT pickupokra oly jellemző világos – nem nevezném fényesnek, ez világos – karakter most is megvan, de már nem annyira könnyű súlyú. Tulajdonképpen minden lemezen jó ez így, amelyiken nincs túl sok mély hang, ott a közép és magas tartomány szépsége, tisztasága viszi el a figyelmemet, ahol pedig van elegendő mély, ott teljesen elfogadhatóak az arányok. Nem egy broadcast PU jelleg, nincs benne függönyt lebbentő mélyenergia, de néhány lemezoldal elegendő volt ahhoz, hogy hozzászokjak ehhez a kis vékonysághoz ott alul. A plusz testesség ( az 540 ML-hez képest ), ami a felső basszustól a felső középtartományig átível, ad a hangzásnak egy hihetőbb, egyszersmind kicsit vastagabb jelleget, több a „hús” , érettebb, felnőttebb hang. Még a kisebb testvér épp csak észrevehető reszelőssége is eltűnt. Ahogy ezt hallgatom, már nem volna kedvem visszalépni az 540 ML-re, bármennyire is jó az a hangszedő – annyiért. Ez itt még jobb – ennyiért is.

Összefoglalva, úgy érzem, itt léptünk be az audiofil középkategória kapuján. Ha valaki komolyan veszi az analóg forrást, de nem tud pár százezret csak a pickupra elkölteni, ez az a szint ahová mindenképpen érdemes fellépni. Ritmika, részletek, levegő, torzítatlan hangok, hihető, életszerű középtartomány, elegendő és kellően megfogott basszus, jó térleképzés. Ez mind ott van.  Két dologban tud csak kevesebbet, mint a felsőbb kategóriás hangszedők. A legalsó oktáv kicsivel erőtlenebb, mint szeretném, és mint pl. amit a Clearaudio MC Koncept a Qualiton trafóval felmutat. De hát az a kombó ötször ennyibe kerül. Továbbá, dinamikailag lélegezhetne egyel nagyobbat, ha már annyi mindent olyan jól csinál. Úgy érzem, ebben a mostani AT szortimentben ez a pickup a legnagyobb durranás, a nagyon jó vétel.

 at700er.jpg

AT VM 750 SA

Mondtam már, hogy utálom a Shibata tűt? Kriminális egy darab, észvesztően babra munka megfelelni úri rigolyáinak. Mert Őfelségének csak a tökéletes a jó. A tökéletes VTA, a tökéletes Baerwald, a tökéletes antiskating, a tökéletes tűnyomás. Nem akarom bántani persze a kékvérűség eme vívmányát, mert azért elismerem, hogy egy nagyszerű tűgeometria – ha rászánsz egy fél napot, hogy beállítsd, és aztán soha többé nem állítod el, amíg csak tűcserére nem szorul a drága.

A MicroLine tű egy megváltás ehhez képest, azt szépen 5 perc alatt be lehet állítani úgy 90%-ra, a többit meg simán tolerálja, nem szól vissza. Oké, kicsit eltúlzom, de ezt a tűt tényleg nagyon körültekintően kell beállítani. Két nap alatt nekem is majdnem jól sikerült…. szóval azért nem lehetetlen.

A 750 SA megtesz még egy lépést az AT evolúciós ösvényén. Az utolsó nagy lépést. Még koherensebb, még több test, még több hús, még több tér. Nem észvesztő különbség, de hallható, szinte azonnal, az első lemezen. Nyugodtabb. Kevésbé élénk, mint az ML tűs változatok, komoly zenén valószínűleg ez a nyerő modell.  Ahogy lépkedünk felfelé az AT modellek között, egyre csökken  a kicsit túl világos „Audio Technica hang” és egyre inkább tartanak a hangszedőik a semlegesség felé, és itt, ezen a szinten már majdnem teljesen meg is valósul. Az AT VM 750SA egy nagyon kiegyenlített, széles frekvencia tartományú, remek hangszedő, nagyon jó felbontással ( MM körökben ) és térleképzéssel. Kicsit kevésbé izgalmas ( izgága? ) mint a 740 ML, de nem baj, van akinél ez a nyugodtabb, megfontoltabb, érettebb hangzás lesz a befutó. Rendkívül jó MM. Véleményem szerint jobb, mint a szana-szét sztárolt Shure V15xMr volt, és jobb, mint némelyik olcsóbb MC, neveket méltányosságból most nem mondanék.

Kezdek nagyon-nagyon kíváncsi lenni a 760 SLC-re.

AT VM 520 EB

dscn5788.JPG

Utoljára hagytam a teszten ezt az olcsó kis műanyag darabot, gondolván hogy nagy meglepetés nemigen érhet, nyilvánvaló visszalépés lesz az 530-as után, most minek itt erőlködni? De a teszt az teszt, és minden modell megérdemli, hogy kapjon egy esélyt. Szerencsére. Mert az 520 EB tud valamit, amit az 530-as elsőre nem. Nagyon nagy mák, hogy a 750SA után léptem át ide, erre a pickupra, mert azonnal, meghökkenve tapasztalom, hogy a kettő hangzás-balansza mennyire hasonló. A köztes modellek mind elhúznak egy kicsit ( az 540 jobban ) a világosabb irányba, de a legolcsóbb és a legdrágább tesztalanyaim alig-alig. Az 520 EB-ben is ott az 530-as ( és a 750-es ) erős mélytartománya, de semmi nyoma az 530-as csattogásának. Sajnos a 750-es finom részletező képességének sem, de mit tegyünk, ennyiért? Ami van, az legalább nagyon rendben van, kiegyenlített, ritmikus, jó hallgatni. Alap hangszedő mivoltában, soha rosszabbat!  Ha most egy angolszász magazinnak írnám ezt a tesztet, úgy fejezhetném be, hogy Wow!!! ( Magyarul Váóóó, vagy még inkább, Húazannyaszentségit deqvajóennyiért, vagy valami ilyesmi, kinek-kinek vérmérséklete szerint. ) Mégis, mitől lehet az, hogy egy olcsóbb modell jobbnak hat, mint az egyel drágább? Ez esetben a ragasztott vs. Nude ( EB kontra EN ) tű rögzítés közötti különbségre tippelek. A generátor valószínűleg csont ugyanaz, de mint tudjuk, a ragasztásnak van egy bizonyos frekvencia tartományban egy csillapító hatása. Nos, szerintem itt megtalálták az ideális ragasztót a tűszár rezonanciájának beszelídítésére. A Nude ( beszorított ) technika mindig nagyobb felbontást és jobb tranzienseket eredményez, de ha a tűszár rezonál, azt jobban hozza. Emiatt nude tűillesztést csak nagyon jól csillapított, vagy magas rezonancia pontú tűszáron ( boron, titán ) szokás csinálni. Jó volna tudni, mennyit javul az 530-as a bejáratással. Mostantól ez a hangszedő a melegen ajánlott kategória nálam, a legalsó ársávban. Fej-fej mellett a hasonlóan jó, de kevésbé neutrális, melegebb tónusú Shelter 201-el.

Csoportteszt-összefoglaló

Kicsit sajnálom, hogy nem vettem bele ebbe a tesztbe a régi jó AT-95E modellt, mert azzal együtt kellene az AT jelenlegi MM kínálatát egyben látni. Minthogy azért elég jól ismerem azt a hangszedőt, most két mondat erejéig mégiscsak ide citálom, hogy jól lássuk, milyen koncepciót követ az Audio Technica ezekkel a pickupokkal.

Pici kitérő, de érdekes lesz, megígérem. A cégvezetőknek három típusa létezik. Az első, kezdetben minél nagyobb bevételre szeretne szert tenni, forgalmat akar növelni. Amikor ez megtörténik, az adott piaci környezetben ( versenytársak, vevők száma, stb.) eljut a cég oda, hogy a meglevő forgalmat már csak irracionálisan magas marketing összegek befektetésével tudja egy kicsit növelni. Ekkor a cégvezető rájön, hogy más módon kell a nyereséget növelnie. ( A részvényesek a nyereséget szeretik, valamilyen érthetetlen okból…) Ekkor a cégvezető második típusúvá lép elő. Költséget szeretne csökkenteni. Megtartva az eladások volumenét, a kisebb költség nagyobb nyereséget jelent. Egy termelő cég költségét évi kettővel kevesebb WC-kefe, és a takarítónő kirúgása nem csökkenti érdemben, csakis a termékeinek előállítására fordított költségek csökkentése. Méghozzá lehetőleg úgy, hogy az a termék szubjektív minőségében ne nagyon látszódjék meg. Így a vevő is elégedett marad, meg a részvényesek is. Ez folyik most az AT háza táján, és ez köszön vissza a mostani kínálatban is. Figyelmet érdemel, hogy nemrégiben az AT belépett a nagyon drága hangszedők piacára is az új csúcsmodellel, ahol amúgy elég nagy a nyereségráta… ( Csak hogy ne hagyjak űrt a kíváncsiakban, a harmadik típusú cégvezető az nem az E.T. Hanem az, aki már elérte, hogy a cég méretéhez, piaci lehetőségeihez képest optimális piacrészesedéssel, optimálisan alacsony, már nem nagyon csökkenthető költségszinttel, a piac által elfogadott és kedvelt minőségben tud termelékenyen működni. És ekkor, stratégiai feladatainak elmúltával - elkezd ÉRTÉKET teremteni. Megalkotni valamit, amiből egy legenda lehet. Ami túl van minden eddigi határon. Vagy, ha a saját pénzéről van szó, elkezd részt venni nagy volumenű, néha az egész emberiséget érintő tudományos kutatásokban, esetleg valamilyen művészettel vagy kultúrával kapcsolatos dologba fog. Mert kell a tudat, hogy a hajsza a pénz után nem volt teljesen öncél.  )

Na, elnézést, egy kis marketing-sztori kitérő után vissza a hangszedőkhöz.   

Most hogy meghallgattam a fenti kis ékszereket, az az érzésem, hogy az Audio Technikának sikerült fenntartania a korábbi minőségi színvonalat, különösebb visszalépés nélkül. Ugyanakkor, technikai részletekbe bonyolódva, főképp a tűszárak egyszerűsödése ( az ezoterikus anyagokból, boronból,  titánból, vagy zafírból való tűszár egy drága mulatság ) érhető tetten, az olcsóbb hangszedők tekercseinek anyaga  is olcsóbb, illetve valószínűleg a gyártási folyamatot is racionalizálták.  Mindezt úgy, hogy az AT hangszedőire általánosan jellemző jó ár-érték arány megmaradt. Ügyes projekt, most minden oldalról veregetik a jó képességű cégvezető vállát.

Kompatibilitási szemszögből nézve, a középnehéz-nehéz karokhoz továbbra is ott az AT-95E, ez az olcsó kis játékszer annyira sikeres, hogy szerintem még további 10 évig tuttira gyártásban fog maradni, még a végén azon lesz a vita, hogy vajon a DL-103-at vagy az AT-95E-t gyártották hosszabb ideig? Nagyon jó kis hangszedő, az az egyedüli titka, hogy 20 grammos kar alatt nem hajlandó igazi mélyhangot produkálni, mert alacsony az engedékenysége, és nagyon könnyű. Ha már itt tartunk, azt javaslom minden 95E tulajdonosnak, hogy pillanatragasztóval ragassza a zöld tűtartót a hangszedő testhez. Sokkal torzítatlanabb hanghoz lehet így jutni, és ha a tű majd egyszer elkopik, mégis, mit veszíthetnénk egy 10 ezer Forintos hangszedővel? (Akkor majd le lehet vágni róla sniccerrel). Az autógumis műhelyekben lehet kuncsorogni egy 5 grammos öntapadós ólomsúlyért, amikkel a könnyűfém felniket egyensúlyozzák ki, azt a shellre ragasztva felülről, a kis 95-ös szárnyakat kap. ( Akinél ez a tipp bejön, majd küldjön már egy sört, oké? )

Az 520 EB a széria nagy meglepetése, kiegyenlített, ritmikus, kellemes. Az 500-as széria legjobb vétele, már ha a kiegyenlítettséget nézzük, bár a finom részletek nem jönnek át. Állati jó lenne ezt a hangot kombinálni az 540-es felbontásával – csak akkor már úgy hívnák, hogy 750SA.

Az 530 EN elfogadható, alapkategóriás pickup, jobb felbontással, mint az 520 EB, ám ennek ára is van. Kicsit loudnesses de elég élénk, érdekes hanggal, szokatlan térleképzéssel, és egy kis átmeneti (?) keménységgel, a középtartomány tetején.

Nagyobb testvére, az 540 ML meglepően nagy ugrás, a MicroLine tű egy egész más kategóriába tolja a vélhetően pontosan ugyanazt a hangszedő testet. Ez már nem belépő szint, inkább afféle átmenet az audiofil középkategóriába. Meleg hangú, vagy mélytöbbletes rendszerekben nagyon jó választás, de azt is el tudom képzelni, hogy egy nehezebb, 16 gramm körüli karban a kicsit súlytalanabb mélytartománya is megtáltosodik. Mert különben egy életteli, izgalmas, ritmikus hangszedőt sikerült az AT mérnökeinek összehozniuk ez alatt a típusjel alatt. A Rega újabb, 303-as vagy 330-as karjaiba nem szerelnék ilyen hangszedőt, épp ott van a karkábel jellegzetes kiemelése, ahol az AT 540ML  plusz fényt ad a hanghoz, a kettő együtt már sok a jóból. De a régi Regákon ( RB250-300), vagy más karoknál nincs ilyen baj.

Közkeletű mondás, nem mind arany, ami fénylik.  Nos, ezt a felső kategóriás, 700-as szériába tartozó Audio-Technica MM modellek már ránézésre is cáfolni próbálják. Aztán beszerelve, a hangminőségükkel is. Ebben a körben, a 740 ML és a 750 SA modelleket nagyjából ( azért nem teljesen ) egyenértékűnek tartom, csak nem ugyanarra a zenére vannak hangolva. Az ML-tűs modellt könnyebb beállítani, és csak a nálánál jóval drágább hangszedőktől marad el némileg, dinamikai kontrasztjaiban és a mélytartomány jól odafigyelve észrevehető enyhe testetlenségében. Különben azonban kitűnő darab, szerintem könnyű zenén és akusztikusokon nagyon jól beválik, a széria legjobb vételének kijáró arany (ha már… ugye? ) Best Buy táblácskát is ki lehetne rá akasztani. Ikertestvére, a VM 750 SA inkább komoly zenére hangolt, még koherensebb, neutrálisabb modell, nyugodtabb hanggal. Sajnos a Shibata tű okoz egy kis fejvakargatást beszereléskor, de ha egyszer sikerül, akkor nyert ügyünk, és sima, majdnem saját karakter nélküli hangunk van. Ezek a hangszedők már elegendően jó felbontásúak és a tömegük is elég ahhoz, hogy jól illeszkedjenek egy 10-12 grammos karba, akár a saját árukat kétszeresen is meghaladó karokban is megállják a helyüket, a már említett apró jellegzetességeiken kívül nem képeznek szűk keresztmetszetet. A 700-as sorozat már az élményszerű hang territóriumában mozog, és simán, egyszerűen csak nagyon-nagyon ajánlott vételnek címkézem mindkettőt.

Megvásárolni Szekeres Istvánnál ajánlom őket, aki a járatlanabbaknak még a beszerelést is megoldja, amolyan „hozzáadott érték” gyanánt.  Jó húzás, sok embernek lehet segítség, de van itt még valami. Ami szerintem még sosem volt Magyarországon, hogy konkrétan ezek az általam tesztelt  hangszedők átlényegülnek demó-hangszedővé, azaz letéti díj ellenében el lehet vinni őket kipróbálni, akár egyszerre többet is.

 István e-mail címe: info@pointe.hu, itt lehet rendelni.

Gábor,    NGP@AudioWorld, 2017 Március

 

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr4712327157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balatoni Győző 2017.03.14. 21:52:08

Sziasztok!

Kicsit OFF talán itt, de mégis:
Stanton hangszedőket ki forgalmaz itthon, nincsen esetleg infótok?

Falucskai Zoltán 2017.03.14. 23:30:38

Köszönet a tesztért, meg a tippekért. Megyek is centíroztatni :-)

Analoglued 2017.03.15. 22:37:34

@Balatoni Győző: Szia Győző! Sajnos fogalmam sincs. Sorry.
Gábor

Analoglued 2017.03.15. 22:40:54

@Falucskai Zoltán: :-) Majd írd meg mit hallasz! :-) G.

bathorysteffer 2017.03.17. 08:31:40

Nagyszerű, hogy kipróbálásra ellehet kérni a forgalmazótól. Végre valaki bevállalja. Hajrá

Homo ludens 2017.04.15. 16:24:15

Szia Gábor!
Érdekelne,hogy,rega303-as, (RP3) karba melyik hangszedőt ajánlanád az Elys-2 helyett?

Analoglued 2017.04.16. 21:11:24

@Homo ludens: Szia!
A 303-as nem rossz kar, magasban van egy kiemelése ami néhány hangszedőnek jól jön, másoknak kevésbé. Nekem jó eredményeim voltak pl. a Denon DL-110-el, de mielőtt a 70-80 ezres hangszedők (vagy még drágábbak ) világába lépnél, az RP3-on két dolgot mindenképpen meg kell tenni, a szíjtárcsát és a lábakat cserélni kell. Aztán meg lehet próbálkozni a Shelter 201-el is, annak melegebb a hangja, esetleg egy Goldring 2300. Vagy az AT 750SA, kicsit drágábban.
Ha ezoterikus vonalra terelnénk a dolgot, esetleg egy SAE 1000LT, amit a williamthakker oldalán tudsz megrendelni, itt: www.thakker.eu/tonabnehmer/sae-1000lt-tonabnehmer/a-5171/ Zeneileg az LP Gear Bin323 is jó vétel, izgalmas, élő hang.
Mindenesetre, ebben az árkategóriában nem nagyon találni teljesen kiegyenlített hangszedőt, és hogy végül mi jön majd be, az ízlés és rendszer dolga.

hoffmann 2017.04.17. 11:17:50

Milyen szerencse, hogy van, aki szeret hangszedőket tesztelni! – Köszönet érte. Különösen jól jött nekem, mert éppen ezt keresem egy idő óta a Neten, de eddig hiába: az új mm AT-k tesztjét.
A tiéd nagyon sokat segít nekem, mert nemrég tört le a 17 évig (!) hallgatott AT OC9 ML-em tűszára (ez volt a második OC9-em). Nagyon szerettem azt a hangot – igazából nekem az számít, hogy „komoly”zenén jól szólt (akkor többin is jó). Pár hete próbaképpen vettem egy AT95e-t. Meg vagyok elégedve vele az árához képest, sőt, meglepődtem. De a fonómat belül kissé át kellett variálnom (belső kábeleket cseréltem ki), hogy végül is arra jutottam, hogy az AT95 bizonyos tekintetben jobban szól, mint az OC9-em. (De ennek sok oka lehet… )
A te tesztedből nekem csak egy dolog hiányzik: hogy viszonyulnak az új sorozat tagjai az MC-khez, főleg az OC9-hez? Ha erről mondanál valamit, hálás lennék. – Üdv.

Analoglued 2017.04.17. 19:18:06

@hoffmann: Dear Sir,
Nem olyan nagy baj ha a 17 éves hangszedő tűszára eltörik, az a hangszedő már így is csere-érett volt. Az ilyen öreg daraboknak a felfüggesztése már nem a régi, biztosan nem szól úgy mint az új.
Összehasonlítva az OC9-esek hangját az AT MM-jeivel, sajnos az OC folyékonyságát, zeneiségét nehéz megfogni, bármilyen MM-el is. A baj az, hogy szerintem az OC-k túl vékonyan szólnak, de legalább a sebességük megvan. A II-es vékonyabb, de zeneibb, a III-as testesebb, melegebb, de lassabb, picivel agilitás-hiányosabb. Az OC-9 II-höz szerintem a VM740ML esik a legközelebb, míg a III-ashoz inkább a 750SA. Ha MM-re szeretnél váltani, ez utóbbit jó szívvel lehet ajánlani. Vagy, esetleg hallgass rá a Clearaudio Virtuoso V2-re, vagy a Maestro-ra, azok is nagyon jó hangszedők, eredetileg AT alapokon, de a Clearaudio finomításaival. Ultimate: Clearaudio Concept MC. Sokkal jobb, mint bármelyik OC9.
Ha nagyon ragaszkodsz az OC-hez, van az LP Gear-en egy épp futó akció erre a modellre, lásd itt: www.lpgear.com/product/ATC01.html , talán ez a legjutányosabb.
Üdv, Gábor

ogab 2017.04.23. 13:35:34

Kedves Gábor!

Mivel az általad ajánlott LP Gear-t sajnos nem sikerült beszereznem, vettem egy AT 95E-t. Mivel Dual 505-1-em van, ezért tanácsodra halgatva rátettem az 5 grammos súlyt. Ezzel csak az volt a bibi, hogy az ellensúlyt is meg kellett növelni, mivel már nem lehetett hátrébb tekerni. Nagyon megnyerú hangja van. Később ráragasztottam a tűtartót a hangszedőre, valóban szintet lépett vele a hangzás. Örültem ennek a tesztnek, mert segített elindulni a fejlesztésben, ráadásul az ára több mint barátságos.

Ü: Őry Gábor

Analoglued 2017.04.23. 23:28:24

@ogab: Szia Gábor!
Köszi a visszajelzést, örülök hogy Nálad is működnek a leírt változtatgatások. Nemsokára lesz egy phono erősítő leírás, azt majd érdemes lesz mellé megépíteni.
Üdv, Gábor

ogab 2017.07.10. 12:01:07

Szia!

Ígérted a phono erősítő leírást. Tűkön ülök!!

Ü: ŐG

ogab 2018.01.31. 18:02:58

Kedves Gábor!

Nekem szimpatikusnak tűnik az 520 EB. Árban kb. az AT-120E-vel van egy szinten. Lehetséges, hogy az 520 ennek az utódmodellje? Szerinted melyiket lenne érdemes választani? Lecserélném az AT-95E-t, mert bár messzemenően megérte a pénzét, feljebb lépnék egy szinttel.
Még egy kérdésem volna: AT100-ba cseretűként bele lehet tenni a 120E tűjét?