Exkluzív interjú Godina Istvánnal hifiről, gitárokról és szélsőségekről
2017. január 26. írta: Analoglued

Exkluzív interjú Godina Istvánnal hifiről, gitárokról és szélsőségekről

Kevés annyira ellentmondásos, a legtöbb kritikát és meghökkenést kiváltó ember van a magyar audio „ipar” palettáján, mint Godina István. Kíméletlen szókimondásával, indulataival, egyszersmind precizitásával, szakmai hátterével mindig is nagyon megosztotta az őt személyesen ismerőket. Én magam a kedvelői közé tartozom, kapcsolatunk inkább baráti, mint szakmai. Talán azért, mert én – bár néha kritizálom – megbocsájtóbb vagyok néha szélsőséges nézetei, „őrülete” iránt, mint mások. Egyszersmind, magam is audio erősítők építőjeként, nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy bizonyos fokú őrület nagyon is „jól jön” egy – egy nehezebb eset kezeléséhez.

Korábban, még a Zeppelin Audio-s időkben, István szívességéből az egyik High-End kiállításon az Ő egyik csöves végfokával demóztuk a KEF Reference dobozokat. Számomra az akkori egyik idősebb látogató házaspár hölgytagjának a szobánkban kimondott mondata visszhangzik a fülemben, ha visszagondolok erre az alkalomra:  "Apukám, én itt leülök, hallgatom a zenét, Te pedig csak nyugodtan járd körbe a kiállítást, itt megtalálsz…” Mi ez, ha nem ítélet? Egy nőtől? Naná, hogy az. És mivel egy jó hangdobozon jó részben az erősítőt halljuk, annak – meg a kábeleknek – a kvalitásait, mi ez, ha nem a Godina Audio elektronikák dicsérete?

godina_audio_logo.jpg

Barátságunk és István nem mindennapi egyéniségének okán, úgy gondoltam, érdekes lenne egy pár gondolatát, szemléletét megosztani itt, az AudioWorld-ön. ( Már látom is lelki szemeimmel, mint szakad két táborra az olvasó Közönség…) Nemkülönben, István felkért, hogy mondjak véleményt a legújabb kondenzátorairól ( lásd később ), szigorúan magunk között. Végül sikerült meggyőznöm, hogy erről érdekes lehet egy tesztet is írni, bele is ment. De mielőtt belebonyolódnék a jelenlegi egyetlen magyar gyártmányú audiofil kondenzátor boncolgatásába, ismerjük meg a készítőt közelebbről. Egy régi barát, tudjátok, egyenlőbb az egyenlőknél. Kihasználtam a helyzetet.

Vastagon szedve a kérdéseim, feketén (fehéren) István válaszai:

Mióta foglalkozol hifivel, egyáltalán, hogy kerültél kapcsolatba az audio hobbyval?

Hifivel úgy 1978. óta foglalkozom napi szinten.

Hát, az nem mostanában volt… Mikor merült fel először, hogy saját készülékeket hozz létre?

Saját készülék megépítésére akkor "vetemedtem", amikor már sokadszorra voltam elégedetlen a  hazai viszonylatban is egyáltalán beszerezhető készülékekkel, ( bizományi, meg diplomata boltok ), és túl voltam már a többedik Dénes Péter erősítőn is. Ekkor még kapcsolási rajzot pontosan olvasni sem tudtam !

Ehhez képest nagy fejlődésen mentél keresztül. Koncepciózusan csöves készülékeket építesz, érdekes lenne tudni, milyen filozófia húzódik e mögött a döntésed mögött?

A csöves készülékek építése csak kialakult, még voltak amatőr félvezetős próbálkozásaim is, de mert nem értettem hozzá, másokra voltam utalva, a segítség meg sokszor alig haladta meg az én tudásomat. Mint afféle amatőr, építettem én mindent, az évek alatt begyűjtve az ismereteket, ez így alakult véglegessé, de csak sokkal később, a kezdetektől számolva.

Korai elektronikáid márkás gépek nagyon jó minőségű utánépítései voltak. Innen később merre vezetett az út?

Az építések, és utánépítések közben, nagy márkák közkézen keringő kapcsolásai meg az Elektor leírásai alapján 1986.-ra azután már becsapott a mennykő, már mindent akartam építeni. Ekkorra túl voltam már Pioneer erősítőkön, és lemezjátszón, több Dénes Péter végfokon, aminek a dobozait és mechanikáját már akkor én csináltam, és már második KEF dobozomat készítettem eredeti hangszórókkal, a lehetőségekhez képest a legjobb, legszebb kivitelben. Ekkorra már beláttam, hogy vásárolni nem fogok, mivel a gyári készülékek, amiket láttam és hallottam, ezer sebből véreznek, és az akkor vagyonokért beszerezhetők sem nyűgöznek le.
Ugye, a HiFi Magazin is komoly információkkal szolgált, bár okozott csalódást. Ez a NAD 3020-as volt, aminek szerintem nagyon gyatra hangja volt. Ez kijózanítóan hatott rám a készülékek minőségével kapcsolatban, és innentől igen szkeptikussá váltam.
Mindenféle trükköket elkövetve 1990.-re már saját futómű Rega 300-al, Siltech ezüst karkábellel, Ortofon MC 30 Super Mk.II volt, saját építésű Radford Renaissance végfokkal, benne eredeti gyári trafóval, és USA GE 6550-ekkel. Az előfokom ARC SP-8 és a hangdobozom egy saját építésű Audax 86 literben, 30-as mély, középen a legenda PR 17, és magasban a másik a 30 milliméteres másfél kilós HD 34 ! Felette valami kis szuper magas, egyengetni 20 Khz környékén. Az MC elő-elő erősítőm ekkorra egy Bay Zoli féle elektronika volt. Ez messze megugrotta az átlagot, és ekkorra túl voltam már a magnós korszakomon is, TEAC orsósaim voltak, a Revoxot soha nem szerettem, ez mai napig így van, meg túl van lihegve piszkosul.

godina_amp.jpg

Azon kevés audiofil építő közé tartozol, aki látszólag teljes rendszerben gondolkodik, így kínálatodban nem csak az elektronikák, de hangdobozok, sőt lemezjátszó futómű is szerepel. Ez utóbbiakról mondanál néhány szót?

Nem gondolkodom rendszerben egyáltalán. Abszolút nem ! Én azt hangoztatom, hogy egy jó holmi mindenhol jól kell hogy szóljon, bármilyen láncba is teszik, legfeljebb másként, ami nem azt jelenti, hogy jobban, vagy rosszabbul, csak másként. A futómű megint olyan dolog, amit az ember kényszerből épít meg magának, ha azt akarja, hogy az jó legyen. Csak ezért vágtam bele, és sokat nem is csináltam. A hangdobozaim, és a kábeleim megint csak a kényszer szülöttei. Végül is, az egész ténykedésem is az. Kényszerből megcsináltam azt, amit soha nem tudtam volna megvenni, ha tenger sok pénzem lenne, akkor sem. De ez igen hosszú lenne, meghaladja egy riport kereteit. Tehát a lemezjátszóim gyakorlatilag álló tengelyes, függesztett forgórésszel megoldottak, és nem használok perem hajtást. Egy golyó a csapágy, erre van függesztve egy persely, erre rátevődik az ékszíjtárcsa, erre a tányér. A persely két ponton meg van vezetve szinter bronz csapággyal, gyakorlatilag ez centíroz. A felületek nagyon megmunkáltak, és illesztettek, az alkatrészek nem ugranak egymásba a harmadik emeletről ! Tehát együtt forog az egész tányér plusz csapágy rendszer két ékszíjjal meghajtva. A fém alkatrészek minőségi sárgarézből vannak, a tányér "plexi", na jó, legyen acryl ! A motor mindenkor AC szinkron motor, hozzá tartozó combos táppal. Nem használok "népszerű" hajtásokat, a motorok meg a maguk műfajában abszolút csúcskategóriák. Jelenleg öntvény házas Hurst kerül majd beépítésre. Ez is csak azért, mert Európában nem lehet európai motort venni, illetve igen, csak 25 darab a limit, ami magában 1,5 millió forint lett volna. Építsél így valamit ! De a Hurst sem egyszerű eset, azt meg hozatnom kellet az USA-ból, mert USA-n kívülre nem szállít a gyártó !!! Illetve igen, de akkor már VPI -nek hívják ! Természetesen nem mondom meg a típust, nem kell több gond, mint ami van. Azért ehhez kicsit még annyi, hogy a 110 ezer (!!!) dolláros VPI lemezpörgetőben ennek a motornak csak az öcsikéje van beépítve. Hiába no, ilyen a költséghatékonyság kényszere. A motor mizériához még annyit, hogy a kínai szeméten meg száraz lábbal lehetne átgyalogolni az Óceánon. Jó világban élünk !

godina_tt.jpg

Kevesen tudják Rólad, hogy nemcsak zenélsz is, de hangszert is készítesz, gitárjaid is megérnek egy misét. A gitár építésnek van-e magán a zenén kívül más közös vonása a high-end készülékek megalkotásával?

És akkor a gitárjaim… !  Pont az van velük, mint a High End Audioval, ha jót akarsz, csinálsz egyet, ha nagyon sok pénzed van, csináltatsz. A gitárosokkal még nagyobb a gond, egy gitárosnak sok gitárja van, még az olyan fakezűeknek is, mint én, több darab. Jó gitárt venni sok pénz, egy valóban jó gitár 1,5 - 2,0 millió forint, esetenként több. Most nem a metál "baltákról" beszélek. Ezek egy része még csak nem is egyedi darab, csak minőségi módon vannak megcsinálva, minőségi anyagokból. Tehát ez is úgy kezdődött vagy "száz éve", hogy az ember kifaragta a saját gitárját abból, amiből, ilyen vagy olyan fából, amihez hozzá jutott, és utána csináltatott magának egy nyakat a Böszörményi úton a Stiglicz Erzsi néninél, merevítő nélkül!  A nyak hajlását kompenzálandó eggyel aláhúrozott Boy gitárhúr alkalmazása, felső húr, 8-as citera húrból. Régi szép idők. Mára tudom, hogy egy jó gitár mitől jó gitár, de az égvilágon mindent, a fát is beleértve külföldről kell behozni. Ráadásul nincs műhelyem, ezért az építéshez bizonyos műveleteket csináltatnom kell. Kellene, és innentől kész, vége. Ez nem csak kizárólag hozzáértést igényel, de célszerszámok nagy mennyiségét is. Rendesen beletört a bicskám kis honunk "hangszerészeibe". De azért van néhány magam által átépített nagyon jó gitárom. Végül, ha lassan is, nagyon nyögve nyelősen, de készül pár teljesen saját tervezésű darab is, sőt, két jazzgitárt is építek jelenleg. Rengeteget tettem a High End audio tapasztalataiból a gitárokba. Tehát igen, kérdésedre válaszolva, a gitárok építése számomra teljesen ekvivalens a High End készülékek megalkotásával. A szemlélet, és a minőség alapvető. Nézz utána, két európai nevet mondok,  Nik Huber aki német, és a finn Juha Ruokangas. Na, ez a High End, de nálam az elektronika sokkal feljebb sorolt.

Ha megkérdeznék ( most akkor én, laikusként meg is kérdezem ) hogy hova lehetne sorolni a gitárjaidat a ranglétrán, be lehet őket sorolni valamilyen jellegzetesség szerint az ismert márkák mellé?


A nevemet tekintve mint "márkát", sehová, mert ha a logó nem "márka", akkor a gitár szart sem ér, még ha az Isten maga készítette, akkor sem ! Itt tombol az ostoba sznobizmus, keveredve a felszínes "hozzáértéssel". Ez itt most nagyon sokaknak nem tetsző, de ez engem a legkevésbé sem érdekel, azon kívül, hogy igazat írok. A világ ostobán működik, ha ezt működésnek lehet tekinteni. Nagyon sokszor elmondtam, nagyon sok helyen, az én tudásom az elődök tudása, semmi más. És ez mindenkire vonatkozik, bár sokan naponta találják fel saját bevallásuk szerint a boilerben a meleg vizet. Olvass bele pár diy fórumba ! Mindegy miről van szó. Tehát a gitárjaim elektronikája az, ami szinte totálisan különbözik a megszokottól, van ahol Mundorf a kondenzátor, van ahol saját ezüstfóliás, és a teljes belső kábelezés ezüst. A potméterek szintén a katonai műfaj egyedei, vagy visszafogottabb helyeken, ha a kis méret szükséges, akkor a Bourns prémium potik. Nem ragasztok vizes diszperzióval, csak műgyantával. A merevítőket magam terveztem, gyártom, rozsdamentes anyagokból. Kitaláltam egy metrikus nyakrögzítést is, aminek az a lényege, hogy a nyaklemezt nem engedi belesüllyedni a fába, és M-5 ös a méret, de M-4 es fejjel, hogy minden jószágra jó legyen. Felemeltem a pickupokat a "levegőbe" ! Ezért jószerivel nagyon hülyének néznek, és nem fogják fel a lényeget. A test orrba-szájba rázza a pickupot, és ez a vibráció sokkal rosszabb hangot eredményez, mint ha leválasztanák a testről. Vannak erre mára kialakult technikák, rugók, meg gumik, de ezek csak vérátömlesztés a halottnak. Amikor azt mondom, hogy a mikrofont miért nem "szögelik" a színpadhoz, az egészen más, ez rá a válasz. Dehogy más, pont ugyan az, de hát ugye a "szakma". Hidegen hagy, csak érzékeltettem dolgokat. Egyébként magában a gitárépítésben, miként a csöves technikában is, már kitaláltak mindent, meg mindennek az ellenkezőjét is. Nekem, már csak a finomítás jutott, bizonyos részletkérdések megoldása, már ha jut eszébe valami az embernek. Jut, de meg is öregszik mire valamire rájön. Nekem az exkluzivitás minden szempontból az irányelvem, így talán érthetőbb vagyok. Szeretem a kifogástalan, hiba mentes darabokat, de az legyen elegáns, és lenyűgözően, de nem hivalkodóan szép.

A készülékeid sorában – szándékosan – a végére hagytam azt a momentumot, ami kiemel Téged az audiofil gyártók sorából. Bizonyos esetekben, rendelésre, a legfelső kategóriában saját gyártmányú alkatrészekkel építesz elektronikákat. Kondenzátoraid technológiai értelemben a legjobb külföldi termékekkel vetekszenek, sőt, ha jól tudom, volt olyan típus, amit a világon elsőként Te építettél, bár erről csak kevesen tudnak. Miért volt szükség saját alkatrész készítésére?

A saját gyártmányú alkatrészek használata természetes, és magától értetődő volt, hiszen előbb kezdtem el kondenzátort gyártani, mint foglalkozni a gondolattal, hogy komplett berendezéseket készítsek. Sőt, 1994.-ben már 24 karátos arannyal vastagon bevont ezüst kábelt használtam. Ebből később készítettem egyeseknek összekötő kábelt is, megoszló véleményekkel, mely szerint túl nyugodt a kábel !? Amatőrként már rájöttem, hogy ez egy piszkos nagy üzlet, tele szemfényvesztéssel, pontosabban " parasztvakítással". De ami a csövön kifér ! Egy alsó hifi szintig el lehetett jutni a Remix C 243-al is, nagyon jó kis kondi volt, meg a Wima MKP 10 / MKP 4 / FKP 1, de a prémium kondenzátorokhoz képest ezek csak játékszerek. Mindent kipróbáltam, mindent. 1990.-ben, már Mit-Multicap kondenzátorokat és Holco ellenállásokat hallgattam a berendezéseimben. Túl voltam a Wonder-Cap kondenzátorokon is már 89.-ben! '94.-ben már a Sidereal-Cap kondenzátorokat használtam, de volt valami hiányérzetem. Sertepertéltem kicsit 96-97 ben a Pennánál, hihetetlen sokat tapasztaltam, mind az Audio Research-ben, mind a Bowers-ben ! A többi jelenlévő egyebek teljesen nyilvánvalóvá tették számomra, hogy ha valami igazán jót akarok, akkor a fent említett márkák irányvonalát, hangzásbeli mikéntjét szem előtt tartva, attól sokkal jobbat kell csinálnom, két okból. Egy, ezt a minőséget készen nem tudom megfizetni, de nem is akarom, mert lényegesen kevesebbért meg tudom csinálni. Kettő, ha én csinálom, akkor minden benne lesz, és úgy ahogy én akarom, nem kell kompromisszumot kötnöm semmiben. Ez így elmondva egyszerű, véghez vinni már sokkal bonyolultabb, és nehezebb. A tapasztalatok birtokában, és a véletlenek következtében nagyon hamar eljutottam a kondenzátor gyártás gondolatáig. Közben fejlődtem minden vonalon. És 1998.-ban már kipróbáltam a Mundorfot is, és elkezdtem a saját rézfóliás olaj-papír kondenzátorok gyártását. Ezzel egy időben szűrőkondenzátorokat is készítettünk, utóbbit nem gyártottuk, hanem gyártattuk, a nagyon komoly technológia miatt. El ne felejtsem megemlíteni a "gyártottuk" az nem királyi többes, hanem az Isofarad KFT. mind a mai napig. Sokan hitték azt, hogy a hokedli sarkán tekergetem a kondikat ! No comment ! Tehát ezután a rézfóliás olajpapírtól azért elég hamar eljutottam a réz-ezüst kondenzátorig. Az olaj-papír tévút volt, beleestem a csapdába, semmi gond, kikecmeregtem belőle. Nem részletezem a mi igaz - mi nem igaz dolgokat, az olaj-papír nem jó! Helyette legyen, de mi !? Így lett mellőzve az olaj, a papír helyett lett a polipropilén. Itt megjegyzem, hogy nem polipropilént szerettem volna, hanem sztirént, más szóval stíroflexet, de egyszerűen beszerezhetetlen volt, és ma is az. A teflon nem merült fel akkor, később igen, de agybaj vele dolgozni, és valami eszement drága, ha van. Nincs. Senkit ne tévesszen meg, hogy gyártanak ilyen kondenzátorokat, de az alapanyag nem megvehető kívülállók számára, és ez itt Magyarország ! Tehát lett polipropilén, rézfólia, és műgyanta impregnálás, vákum szárítás, és a rézburkolat helyett üvegcső, ami nagyon bírja a hőt. Utóbbi mást is tud, nagyban rezonancia csökkentő. A kivezetések ezüstből, mint a kábeleim anyagai, de 2 mm-es átmérővel, kézzel felforrasztva. Minden kondenzátort én építettem meg, saját kezűleg, nem voltak segéderők ! Isten őrizz ! És 2002.-ben elkészül az első ezüstfóliás kondenzátor is. Nagyon jó lett, nagyon-nagyon jó ! Minden Mundorfnál jobb ! Aztán némi agyalás és isteni véletlen után, 2002 végére elkészült minden idők egyik legjobb csatoló kondenzátora. Felépítése mint fentebb, de, a külső fólia réz, a belső fólia ezüst ! Ilyen a világon nem volt még, és a hangja bizony végletekig semleges, olyan mértékben megközelíti a valóságot, hogy azt nagyon nehéz szóban elmondani. Még van belőle pár darabom, az elmúlt 14 évben elfogyott, beépítettem. Manapság már nem készítek ilyet, nincs kinek, és miért. Az előfokozatok elkóit is legyártattam magamnak az USA-ban, bizony a Cornell Dubilier Sangamo irgalmatlan jó, snap-in, és elkót meghazudtolóan jó hangja van. Ez azért kellett, mert a fokozatok tápjainak mérete ezáltal lényegesen csökkent. Ez Made in Usa, ténylegesen. 100 darab maradt még, de nem eladó egyenlőre, csak ha végleg lehúztam a rolót. Nem sokára….

s7307169.JPG

Azt hiszem, az köztudomású, hogy készülékeid nagyon „meg vannak építve”, az utolsó csavarig nagyon odafigyelsz a részletekre. Ismerek olyan magyar audio szakembert, aki úgy nyilatkozott nem egyszer, hogy ha a saját erősítőjét nem tudná magának megépíteni, akkor egyedül Rád bízná… Mit gondolsz erről?

Az, hogy az erősítőim "nagyon meg vannak építve", számomra magától értetődő. Nagyon sokak számára az én minőségi elvárásaim agyrémnek tűnnek. Hát igen, nekem nem magától értetődő jó bort inni légyszaros bádog bögréből, kis zománchibával!  Nálam "születési rendellenesség" a rend, és a tökéletes megteremtésének akarata, szándéka. Természetesen nincsenek földöntúli adottságaim, de mindenkor a legtökéletesebbre törekszem mindenben, azt hiszem ez az élet egyik lényege. Rendelkezem ugyan adottságokkal, amik nagyon lényegesek, ezek születésem óta velem vannak, nem tanult dolgok. Ez benne van minden ténykedésemben. Nálam nincsenek elhanyagolható részletek. Mindig mindenkor minden azonos. A nyákjaim is teljesen egyedülállóak, 105 mikron réz, 60-65 mikron ezüst, és 4-5 mikron arany, közte semmi nikkel ! A nagyon sok táp híve vagyok, sokak szerint túlbonyolítva azt. Meg nagyon túl vannak méretezve is. Számomra magától értetődő ez is. Erősítőim teljes belső kábelezése ezüst, a hálózat minden vezetékét is beleértve. Röhejesnek találom a "nagyfiúkat", amikor kijelentik, hogy a szaros 5 centis ezüst darab, hű mekkora jelentőségű a phono fokozat bemenetén, mikor utána ipari hulladék minden alkatrész. Kizárólag Dale és IRC ellenállásokat használok, és kizárólag párhuzamosan, minimum kettőt ! A teljesítmény ellenállások RN 70, de vannak CPF 3 wattosak is, Dale mindegyik. Mint említetted írásaidban, ezek bizony katonai darabok, nálam is ez jött be.  Itt nem 70 fokon esik össze a teljesítmény. A Dale RN, és az IRC RY-C ellenállások hangkaraktere nagyon jó, de különböző. Ezért van párhuzamosan mindenhol kettő belőle! Meg még egy!! A jel nem egy, hanem két felületen halad, a megnövelt felület hozadéka igen jelentős a hang szempontjából. Kizárólag gyári félvezetőkkel dolgozom, kizárólag márkás, és ellenőrizhető beszállítókkal, kizárólag Amerikából, így hozta a sors. A diódáim a tápokban vagyonokba kerülnek, nincs kommersz alkatrészem, még a 4148 is nagy gyártó terméke. A trafóim kivétel nélkül sajátok, a kimenőimet - Isten nyugtassa- Rózsa Sanyi bácsi tervezte, mai napig úgy készül, ami jó, azt ne akarjuk jobbá tenni, főleg, ha semmi nem indokolja. Egyszer meg lett tervezve, megkapta minden idők egyik legjobb vasát, kizárólag én vasalom azokat is, és kész! Itt jegyzem meg, halálosan idegesít, amikor valakik folyamatosan forszírozzák a "fejlesztést"! A csöves technikában mára már mindent kitaláltak, mindent megépítettek, nincs mit fejleszteni! ( Ebben nem értünk egyet. G.) Egy kimunkált kapcsolást nem lehet még kimunkáltabbá tenni. Egyet lehet, a felhasznált anyagokból a lehető legjobbat beépíteni, már ha ez egyáltalán fejlesztésnek számít. Szerintem nem. Magam részéről mindenkor tiltakoztam, hogy nem fejlesztek 16 év óta semmit, használom a lehető legjobb anyagokat és kész. A fejlesztés az az áramkör kialakítása, a benne lévő alkatrészek értékének a pontos meghatározása, működési feszültségek meghatározása. Snitt ! Minden más nem fejlesztés. Egy 500.- forintos kondenzátor helyett egy 500.- dolláros használata, az nem fejlesztés, egyszerű minőségi alkatrész csere. Az, hogy a hangban mekkora hozadéka van, az más kérdés. Kitérnék egy pillanatra a mechanikára is. Nagyon stabil, 1,5 milliméteres rozsdamentes anyagból készül minden doboz, oldala, teteje, alja, minden része. Csavarozva van, nincs hegesztve, esetenként bontható. A lábazata saját gyártmányú sárgaréz, mára kerámia golyókkal alá támasztva. A transzformátorok rezgéscsillapító gumilábon. Nincs szükség hálózati szűrésre, nem is igazán jó, de minden trafó egyedileg szűrt, és rendesen árnyékolt is. Az emlegetett maximalizmusom itt is megvan. A hálózat fázisa mindenkor az első menetre kerül, kivétel nélkül, a biztosíték foglalat anyaga foszfor bronz, és 60 mikron ezüst, plusz 5 mikron arany van rajta ! Saját kivitelezéssel ! A biztosítékok ugyanígy, általam készíttetve ! Ez mind benne van ám a hangban. Leírta ezt rólam valaha valaki ? Nem. Csak azt, hogy nem értek semmihez, de azt többször és több helyen. Igazából már nem is érdekel, sok víz lefolyt azóta minden ereszen. A trafók primer és szekunder tekercsei egymástól árnyékolva rézfóliával, plusz kívül is, és földre téve, a vassal együtt. A ház mindenkor védőföldre kötött. Majdnem elfelejtettem. Valamikor régen ( mennyi az a régen ?), legyártattam 0,5 -ös és 0,8 -as ezüstlemezből Mezőtúron a kapcsolós dugvilla alkatrészeit, majd vastagon learanyoztattam. A dugvilla gyári kapcsolóit meg sem vettem, a villáit 6 milliméteres színezüstből leesztergáltattam, ez a hálózati dugvillám a mai napig ! A kapcsoló egy angol kapcsolót kapott, esztétikailag sokkal jobb, és mechanikailag is stabil. A hálózati kábel amerikai, 16 éve változatlan. Fixen beépítve, eggyel kevesebb kontaktus felkiáltással. És minden hálózati trafónak saját biztosítéka van ! A csőfoglalataim szintén 60 mikron ezüst, 5 mikron arany galván bevonattal. A bemeneti választó mechanikus, de a legjobb katonai Grayhill, ezüst tömb érintkezővel. Az RCA aljzatok Furutech, Amphenol házba beépítve, árnyékolva. A jobb előfokokban 33 állású saját tervezésű, és gyártású ladder hangerő szabályozó, darabonként 130 darab ellenállással. Minden egyes ellenállás két darab, egy RN 55, és egy RCY ! Az oldaldeszkák tömör körtefa, változatlanul, tükörre polírozva, a'la Povillaitisz Attila, aki a hangdobozaimat is gyártja. A csöveim zöme a 60-as, 70-es évekből való, leszámítva a KT-88, és 6550 csöveket. Ott orosz csöveket használok. Ennyit az erősítőimről dióhéjban.
Mellékesen a saját kábeleimet milliós kábelekkel hasonlítottam össze, nem a saját berendezésemen, (jelenleg épp nincs is !), és innentől nagyon nyugodt vagyok. A jó ezüst "isteni anyag", minden értelemben. Az amerikai réz, meg sokkal jobb, mint más tájékok reze, de ez már tényleg misztikum !

godina_audio_dac_psu.JPG

Mostanában tanúi lehetünk az analóg technika reneszánszának. Te korábban is mindig analóg párti voltál, ma mit tudsz ajánlani a hasonló érdeklődésűeknek?

Az analóg technológia reneszánsza valószínűleg sajnos nem a hangzás "valódiságáért", hanem az újra felfuttatott üzlet miatt van. Magam azért vagyok analóg párti, mint említed, mert van "fülem". És nem mondom azt, hogy "mert zenész vagyok". Utóbbi a mai napig is, de a közeget régóta kerülöm. Hosszú ! Minden analóg, minden, a hangszer is, a zenész is. Aki tagadja, hogy a korai analóg felvételek nagyságrendekkel "élőbbek" mint a későbbi PCM, és utódainak digitális felvételei, azokkal nem tudok mit kezdeni. Analóg párti vagyok igen, mert annyi élő zenét hallgattam és játszottam magam is, hogy bátran kijelenthető, hogy egy jó LP és egy jó CD között nagyon nagy a különbség az LP javára. Esoteric felső kategóriás CD játszóról beszélek, meg egy Benz Micro eredetileg Wood II-es hangszedőről, amit a cég kicsit "feltuningolt", potom 650.- euróért. Nem a mély, meg a magas, meg a tér a különbség, hanem a valóság illúziójának a milyensége. Az LP-n szagok és illatok is vannak, a CD csak szól ! A különbség az életszerűség, amit csak akkor nem ért valaki, ha nem akarja érteni. Ehhez persze kell ám valami zenei alapképzettség, értem alatta az élő komolyzenei fültréninget.
Van egy nem mindenhol publikálható hasonlatom az analóg, kontra digitális vitára. ha elbírja Nálad a nyomdafestéket, elmondom. A digitális az, amikor a Marit dugják egy DVD-n, az analóg meg az, ha élőben dugják a Marit. Akinek a kettő között nincs különbség, azzal nincs mit kezdeni....

A rendszer tervezésénél figyelembe veszed-e a majdani helyszín akusztikáját, jellegzetességeit? Miként jársz el egy-egy rendszer megépítésekor, milyen hosszú a folyamat, a vevő első telefonjától a rendszer helyszíni átadásáig?

Ami pedig a vevőt, megrendelőt illeti. Nálam nagyon régen úgy megy a dolog, hogy felhív valaki és beszélünk egy jót. Abban az esetben, ha valóban komoly, akkor néhány telefon után eljön egy beszélgetésre. Azután még egyszer, meg még párszor, és ha meggyőzi önmagát, hogy neki kellene az, amit én készítek, lesz üzlet. Megszüntettem már azt a vacak honlapomat is, ami ugyan tele volt fotóval, főleg régebbi képekkel, de nagyon sok mindent csak szóban és személyesen mondok el, mert másképpen nem tudom elmondani. Amikor valakinek a kezébe adok egy kész nyákot, elég sokszor csuklik a gyönyörűségtől. Bár én igen sok beszállítóval dolgozom, a berendezéseim elkészítésében senki nem hogy nem segít, nem is segíthet! Abban a pillanatban, ha a Mari néni bér-forrasztana ,(az a gyanúm, ez nem ugyanaz a Mari, akit dugnak azon a bizonyos DVD-n, bár ki tudja...másodállásban, ugye...? G.) már nem én vagyok az erősítőmben, ez nem babona, ez meggyőződés. Ahogy meg az alkatrészeimmel, meg a szerszámaimmal bánok, úgy nem bánik velük senki. És nincsenek bemutató készülékeim. Minek lennének, amikor rendelésre gyártok, csak és kizárólag ? Annyi információt tud szerezni rólam a kedves megrendelő, hogy annak fényében megutáljon, vagy megszeressen ! Ami meg az általad említett akusztikát illeti, és annak tervezéskori figyelembe vételét, hát nem szobához gyártok semmit. Természetesen figyelembe veszem az adottságokat, a helyiség milyenségét, de csak figyelembe veszem, pontosabban tudomásul, és akkor elmondom a következőket. Ide elméletileg kis hangdobozt illene ajánlanom, de, itt van ez az általam ajánlott doboz, ez ugyan itt nem tudja kifutni magát teljesen, viszont ha megszólal, a helyiség minden anomáliája ellenére is sokkal jobb lesz, mint egy ide optimalizált zsebcirkáló ! S lőn világosság, meg igazam !

godina_preamp.JPG

Ha valaki szeretne előzetes meghallgatást, konzultációt, azt hol teheti meg, hol vagy elérhető?

Az előbbiekből adódóan, az előzetesen meghallgatható dolog elsősorban én magam vagyok. Ugye a hangdobozok mindenkor kivétel nélkül hosszas megbeszélés tárgya, nem is lehet másként, mert opciókat sorolok fel, állítok össze, és a kedves kuncsaftnak is el kell döntenie, hogy mit akar, mert ugye, hogy olcsó legyen, nagyon kicsi, és nagyon jól szóljon, ez, mint ismerjük régről, igen kevés, pontosabban nagyon pontatlan meghatározás, nem érthető ! Próbáltam kicsit humoros lenni. Tehát dobozból annyi van ahány megrendelő. Ebben is vannak állandóságok, mint a váltó meredeksége, kizárólag Mundorf alkatrészekkel, az ezüst belső kábelezés, meg a Furutech csatlakozók. A doboz belső kialakítása, külső megjelenés, stb. De az erősítők teljesen állandó kapcsolások, nincs "minden szinten, szinte minden". Van két végfokom, két vonalam, és két phonom, mint kapcsolás, ezt lehet kérni számtalan variációban, ami szintén csak a tápokra vonatkozik, az elektronika az egyszer és mindenkorra adott, nyákostól, alkatrészestől. A rá vagy bele kerülő alkatrészek lehetnek igény szerintiek, ez már pénztárca függő, meg személy függő is. Itt nincs kívánság, csak a kivitelben. A végfokok kizárólag kettős monók, ha egy dobozban van, akkor is. Ami kérés lehet, az mindössze a doboz kialakítás. Ezen belül változhat a tápellátás, tehát a végtelenül leegyszerűsített "gagyi", vagy attól feljebb, esetleg fullosan tápolva, ez mind méret, alkatrész, meg pénz. Az előfok is lehet kettős mono, aki még nem hallott ilyet, fogalma sincs mi az ! Rendesen van különbség.

Terveid a közeljövőre vonatkozóan?

Szeretnék néhány új kondenzátort még megcsinálni, csak, mert, azért, és a dolgok lezárása végett. Egy vonalerősítőt, meg két végfokot még össze tudok rakni a fenti ismertetéseim alapján, a mondottak szerint . Azután vége ! Ez az ország technikailag és műszakilag halott. Nem tudok nyákot gyártatni és aranyoztatni évek óta, még egy potméter gombot sem. Nincs polírozó, nincs CNC, és nincs stancolás sem, csak lézervágás. Ha egy darabot szeretnék bármiből az a baj, ha tízezret, akkor az ! Minden "évekig" készül, és folyamatosan hibásan, vagy még hibásabban. Ebben az országban eddig is nagyon nagy kín volt első osztályú terméket létrehozni, mára még bármit  létre hozni is szinte lehetetlen. Vissza lépni abból, amit egyszer már megalkottam nem akarok. Mára Németország Tsz. melléküzemága lettünk, autógyártás címen, egyéb ipar lenullázva ! Nagyon megrendelő sincs igazán, illetve lenne, de kis igényekkel, és a kínai ipari hulladék árszintjén. Nézz szét ! A tévesen embernek nevezett bio robot, mobil telefonról hallgat "zenét"! Huxley szép új világa Orwell mártással. Ez a mindennapi fő menü. Kinek kell itt High-End, meg lelki feltöltődés a zene által ? Kinek van itt még lelke egyáltalán? Írhatnék még pár keresetlen mondatot, de minek. Értelmes emberek pontosan tudják mindezt nélkülem is. Ez van. Nem elkeseredett vagyok, csak tárgyszerű. Az elkeseredettségen már vagy húsz éve túl vagyok. Lehet talán….. már harminc is !

godina_headamp.jpg

Végszó - tőlem.

Istvánnal jó néhány hasonló beszélgetésen vagyunk túl, és ez itt még a szofisztikáltabb, fogyasztható verzió. Néhány pohár vörösbor után, ami mint tudjuk, felszabadítja a kontrollált gondolatokat, István el tud menni hiper-realistába ( ez kb. olyan mint az Alfába menés ellenpontja ) , és olyankor nehéz eldönteni, hogy ez most akkor egy stand-up comedy, vagy sámán-transz, vagy valami egészen újszerű fúziós speech, ezekből összegyúrva. Az igazságtartalom mértékének megítélését a Kedves Olvasóra bízom, hisz ez is szubjektív. Egyetlen dolog azonban egészen bizonyos. István egy unikum a magyar audio közösségben. Ha bezárnánk egy gömbhasú zöld üvegbe, amiből nem hallatszik ki a zsörtölődés, és beleszórnánk néhány elsőrangú alkatrészt, pár óra múlva kirázhatnánk egy csúcskategóriás elektronikát, amelynek a minőségét a bennszorult ideológia hiányában sokan pozitívabban ítélnék meg, mint amekkora érdemet most tulajdonítanak neki. És talán ez az a dolog, ahogy valakinek a munkásságát látni kell. Ahogy én látom, István maga a totális maximalizmus. De ez nála nem csak az alkatrészek, az elektronikai részletek, a kivitel minősége iránt nyilvánul meg, hanem az egész világ iránt, amely mint tudjuk, messze nem tökéletes. Ez pedig dühíti Őt, azt hiszem. Jobbat szeretne. Az ember, a barát, aki megért, aki a másik embert látja a szavak mögött, aki felismeri a fentiek mögött búvó alapvető szándékot, legjobban teszi ha hagyja hogy kimérgelődje magát, hogy aztán nyugodtan alkothasson. Valamit, ami jobb. Valami hasonlóan egyedit, amiben végül már nyoma sincs semmiféle elégedetlenségnek. 

Istvánnal a giaudio@indamail.hu email címen lehet felvenni a kapcsolatot.

Gábor AW. 2017 Január végén

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr3912158841

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lagavulin16 2017.02.02. 11:33:36

Szia!
Köszi az interjút, érdekes volt István gondolatait megismerni!
2 apró észrevételem lenne, a hivatkozott gitárkészítő mesterek nevei pontosan: Nik Huber és Juha Ruokangas.
Kérlek alkalomadtán javítsd ki!

Analoglued 2017.02.03. 10:11:50

@Lagavulin16: Köszönöm a visszajelzést, javítottam a neveket. Mindenkitől elnézést kérek a pontatlanságért. Gábor

Zhivago 2017.02.10. 00:09:46

Wow ez egy nagyon jó cikk volt! Köszi!

tollact 2017.02.13. 10:18:55

Kicsit párhuzamot érzek Kondo maximalizmusával és sajnos ugyanúgy őt sem értették meg...

Aktív Gitár · http://aktivgitar.hu/ 2017.05.31. 10:01:55

Érdekes elméletek a gitárkészítésről.
Kár, hogy a gitárosok valódi igényeinek és működésének totális félreismerésén alapulnak.
Az elektromos gitár sose volt high-end/audiofil hangszer.
A gitárosok nem is akarják, hogy az legyen, amúgy minek is, mikor még x darab hangmódosító pedált, gitár hangfrekvenciás tartományra és dinamikára optimalizált (ha úgy tetszik: limitált) erősítőt, hangládát, hangszórót használnak.
A gitározás/gitárkészítés - szerencsére - nem arról szól, hogy egy elefántcsonttoronyba zárkózva szórjuk a villámokat a saját megcáfolhatatlannak vélt, de teljesen életidegen, "semmi se jó, csak amit én mondok/csinálok, minden és mindenki más gagyi" önmagába zárt hozzáállásból.
Miután ténylegesen saját maga nem tudott megcsinálni egy gitárt se, kissé visszatetsző dolog úgy általában lefikázni minden magyar hangszerészt.
Voltam kinn 2015-ben a HGGS-en, európa legnagyobb gitáros szakmai kiállításán, beszéltem Huberrel és Ruokangassal, próbáltam a hangszereiket.
Tényleg csúcskategória, de konkrétan tudok több magyar műhelyt és készítőt, akik képesek ugyanazt a minőséget produkálni.
Godinanúr biztos nagy guru az audiofil dolgokban, de a gitárkészítéshez és a gitározáshoz kell egy olyan tulajdonság, ami az interjú alapján teljesen hiányzik belőle ezen a téren: a jó értelembe vett szakmai alázat és nyitottság.