Három Királyok vendégségben - 2.rész
2016. december 13. írta: Analoglued

Három Királyok vendégségben - 2.rész

A kaméleon, avagy Ortofon Cadenza Red

Amikor fejben elkezdtem tervezgetni ezt a hangszedő tesztet, az elsők között ugrott be az Ortofon neve. A dán cég már a 80-as évek óta jelen van a magyar piacon, annak idején a Ramovill és a HiFi Magazin bábáskodása mellett szinte az egyedüli komoly hangszedő márka volt, amit kis hazánkban, jó magyar Forintért kapni lehetett. Akkoriban történt az MC hangszedők köztudatba kerülése. Nálunk a HiFi Magazin tesztjei, ajánlásai mentén, nagyon sokan, akiknek akkoriban erre volt elég mozdítható tőkéje, meglépték a nagy váltást, és fejest ugrottak az MC-világba, és ezt a lépést a legtöbben nem bánták meg.

Eleve, kezdhetnénk azzal is, hogy az MC hangszedő ötlete szintén az Ortofontól ered, az ős- SPU volt a világ első MC-je. A modell 1959-ben látta meg a napvilágot, eredetileg a dán, svéd és német rádióadók voltak a célközönsége. Az ötlet és a technika annyira bevált, hogy az Ortofonnál a mai napig lehet SPU ( Stereo Pick Up ) hangszedőket kapni. Persze ezek egyike-másika azért updatelve van a mai standardeknek megfelelően.

Az Ortofon azóta is töretlenül fejleszti az MC-koncepciót, és a mai kínálatában olyan MC hangszedők vannak, amelyek simán versenyben vannak a világ élvonalával. Sőt talán mondhatjuk, hogy a csúcsmodellek, az A95 , az MC Anna ( amelyet a világhírű Anna Netrebko után neveztek el ) vagy az MC Windfeld, amely Per Windfeld-nek, az Ortofon egykori főtervezőjének állít a nevében emléket, mind-mind a világ csúcshangszedői között vannak számon tartva a külföldi sajtóban.

Nos, ( vágjunk bele, a közepébe ) az Ortofonnál tökéletesen tudják, hogy az MC hangszedők között is húzódik egy láthatatlan, de jól megérezhető határvonal, amelyet a jó minőségű közép-MC-k és a legfelső kategória között találunk. Aki olvasta ennek a teszt-sorozatnak az első részét, már tudhatja, épp ezt a határmezsgyét lőttem be, mint vizsgálatom tárgyát, olyan hangszedőket, amelyek már átlendültek a felső kategóriába, de még racionálisan vannak árazva. Vagyis, lehetőséget adnak egy potenciálisan kitűnő LP hang létrehozására saját otthonunkban, és ehhez nem kell eladnunk az autót, és a mosógépet is, egyben.

Szerencsés módon, az Ortofonnál eleve külön típus-sorozatba terelték a már a felső kategóriát feszegető modelleket, így jött létre régebben a Rohmann, és a BACH sorozat ( Kontrapunkt A, B, C, és H modellek ). Majd, ezek sikerére alapozva, a továbbfejlesztett mai Cadenza sorozat. ( Figyeljük meg, hogy kiejtve mindkét sorozat neve K-val kezdődik, de az írott iniciálé különbség egyértelműen jelzi, hogy új sorozatról van szó, amit nem kellene összekeverni a régiekkel).

Technológiailag az történt, hogy fogták a régi Kontrapunkt A-t, amely máskülönben egy nagyon kellemes, jó hangú hangszedő volt, és néhány ponton igyekeztek javítani rajta. Ezek ez upgrade-k javarészt a mágneskört és a mozgó tekercseket érintik, állítólag a csatorna-balansz javult, és a nagy tisztaságú ezüstből megalkotott tekercselés részben kisebb tömegű, részben pedig az anyag tulajdonságai miatt tisztább hangú, mint a régi 5 kilences réz tekercsek.

Belül, a házon belül van egy acél blokk, amely megnövelt mechanikai merevséget hivatott létrehozni. Minden más változatlan, a pickup külső formája, a Fine Line tű és a kúpos alumínium tűszár maradt a régi – de hát azok már akkor is elég jók voltak. Ennél ezoterikusabb tűszárat csak a drágább modellekben találunk. Az alumínium tűszárnak ( nem csak itt, más hangszedőknél is ) van egy bizonyos csillapító jellege, ami főképpen a hangok vezető élein, a mikrodinamikában és a magas tartomány kissé művi simaságában jelentkeznek.

Az alumínium házat, eltérően a korábbi Kontrapunktoktól, ezúttal anódozott feketére álmodták meg, középütt pedig egy pirosra anódozott betét hordozza a logót. Meg kell hagyni, az új modell legalább annyira esztétikus, mint a régebbi „A” volt.

cadenza-red.jpg

Meghallgatás

Elöljáróban el kell meséljem, jó és közeli kapcsolatot ápoltam a Kontrapunkt A-val, volt nekem ilyenem egy darabig. Hibásan, tű nélkül vettem meg, majd kiküldtem Amerikába Peter Ledermann-hoz ( Soundsmith ) hogy pótolják egy rubin tűszárral, és egy super-fineline tűvel. A hangszedő 10 hét után visszaérkezett, és nagyon kellemesen zenélt, viszont volt egy teljesen jellegzetes karaktere, amit nem volt nehéz felismerni. Talán úgy jellemezhetném, hogy volt egy kis rózsaszín, meleg színeződése. Másodlagos karakterként, a hangja ugyan nyílt volt, és tiszta, de dinamikailag el tudtam volna viselni valamivel több lendületet.

Amikor megkaptam a vadonat új Cadenza Red-et, óhatatlanul is a régi tapasztalatok jártak a fejemben, szerintem nincs olyan ember, aki hasonló helyzetben ne nyúlna vissza az emlékeihez. A forgalmazó ( http://www.hangszorobolt.hu ) Herczeg Miklós a Szondi u.27-ben ( ide költözött a Hangszóró bolt a Bajcsy Zs.útról) direkt a figyelmembe ajánlotta, hogy ez a hangszedő nem simán egy átdobozolt Kontrapunkt A, hanem egy új, önálló design, ne vonatkoztassak a régire semmiképp.

A bejáratás nem volt túl hosszas, már kb. 5 lemez után kitisztultak a szokásos torzítások, 12-15 lemez után már drasztikus változást nem tapasztaltam a tonalitásában. Dinamikailag folyamatosan javult a meghallgatás alatt, és az az érzésem, hogy legalább 100 órát kellene beletolni, hogy elérje a végső állapotot. A Sors különös szeszélye folytán, éppen a Red meghallgatásának idejére esett, hogy megérkeztek Malajziából a Michael Lim által „elkövetett” Rega RP3 upgrade-k. Alumínium szubpatter, csapágyolaj, új ellensúly az RB303-ra, és új alu lábak a gép alá.  Így aztán, a Cadenza Red maradt a karban ( a biztonság kedvéért minden átalakításnál kiszereltem, majd vissza, nehogy egy véletlen mozdulat sokba kerüljön a végén. ). És láss csodát, a Red minden egyes változtatást szinte az arcomba tolt, szinte kaméleon-szerűen változtatva a megszólalásának jellegét. Különösen az alu szubplattert kultiválta, a hangkép kinyílt, a hangszerek hangjai sokkal megfoghatóbbak, simábbak, egyszersmind térből érkezők lettek, mintha nem is ugyanazt a hangszedőt hallgatnám. Előtte a hangok komprimáltak voltak, egy elég zárt térből szóltak, amit a bejáratatlanság rovására írtam, de a Red megmutatta, hogy mennyire érzékeny ezekre a dolgokra. Eljátszottam a VTA ( a hangszedő előre vagy hátra billenése ) értékkel, és úgy találtam, hogy jobban kedveli az enyhe előre billenést.

Új design ide vagy oda, azért vannak közös pontjai a Red-nek a régi Kontrapunkt A-val. Alaphelyzetben van egy ugyanolyan meleg színeződése, ezen aztán lehet kompenzálni a VTA értékkel, enyhe előre billentéssel a melegség nagy része elszáll, és neutrálisabb lesz minden. Nem 100%-ig, mindenesetre.

Más paramétereiben is élvezhető, de nincs olyan széles dinamikai skálája, mint a Clearaudio-nak. Talán ha tudnám 100 órát hallgatni, lehet, hogy a kettő közelebb lenne egymáshoz.  Ugyanakkor, bizonyos lemezeken, mint pl. Sade Stronger than pride-ján, a hangszerek szétválasztása, a finom térinformáció jobb, mint amit más hangszedőkkel szoktunk tapasztalni. Több a teste, mint a Clearaudionak, amaz viszont megfogottabb, kottázhatóbb mélyben ( ha valaki erre vetemedne) . Mark Knopfler és Chet Atkins Neck and Neck-jén bársonyosan szól, finom, simogat.

Összefoglaló.

Az Ortofon Cadenza Red egy szerethető, nem teljesen semleges hangú hangszedő, van egy észrevehető melegség a hangjában. Dinamikailag relatív széles a skálája, de úgy vélem a néhány óra, amit együtt töltöttünk, nem elégséges ahhoz. hogy a dinamikai képességei megérjenek, úgy tűnik, ennek a hangszedőnek hosszabb bejáratási időre van szüksége. Hangjai szépek, nem torzít, de nagyon figyelni kell a beállítására, meghálálja, ha valaki rászánja az időt, és elpiszmog vele, mire beáll. Nagyon jó eszköznek bizonyult a lemezjátszó futóművön végzett változtatások felméréséhez, minden változtatást azonnal megmutat, nem hagy kétségek között. Az egésznek van egy olyan csöves erősítő karaktere. Picit lekerekített élek, nagyon kellemes. Hozzá képest a Clearaudio németesen feszes, hűvösebb, épp észrevehetően kevésbé telt. Ugyanakkor megfogottabb, gyorsabb.

Ha választani kellene, nehéz helyzetbe kerülnék, ízlés dolga ki melyik hanggal barátkozna meg szívesebben. Bizonyos lemezeken ez, más LP-ken amaz a jobb. Talán arra élezném ki a dolgot, hogy akinek hűvösebb hangú rendszere van, az előnybe kerülhet az Ortofonnal, akinek pedig a neutrálistól az ellentétes oldalra billen a mérleg nyelve, annak a Clearaudio a jobb választás.

Mindkét hangszedő kitűnő.

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr4312044563

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.