Kicsi a bors, de..... meglepő.
2016. december 06. írta: Analoglued

Kicsi a bors, de..... meglepő.

avagy Clearaudio Nano phono V2, MM/MC phono elektronika ( Teszt )

Hálátlan dolog egy olyan embernek, aki maga is épít különböző elektronikákat, mások elektronikáit tesztelni, még akkor is, ha azok a „mások” sokkal magasabban székelnek az audiofil ranglétrán, elismert, nagy nevet szerzett, High-Tech gyártók, és nyilvánvalóan nem versenytársak. Megvan a veszélye, hogy ítéletalkotásában maga felé fog hajlani a keze ( vagy füle ), és óhatatlanul a saját gyártmányát szeretné hallani jobbnak. Más oldalról pedig, az ember ilyenkor sokszor hajlamos apró különbségeket lényeginek kikiáltani, holott valójában azok a különbségek nem nagyobbak, mint például amikor a karbakot kissé lejjebb eresztjük, és a magas hangok veszítenek valamennyit a fényükből. Ettől pedig nem válik élvezhetetlenné a zene. A jó fülű és jó szándékú, nem utolsósorban őszinte ítész jó előre félre kell tegyen minden önös megítélést, külön oda kell figyeljen saját magára, minduntalan ellenőrizve az eredményt, és feltéve a kérdést: Vajon a hallani vélt különbségek, hangzási jellegek tényleg létező, s ha igen, számottevő dolgok-e?

clearaudio_nano_phono_v2.jpg

Nos, efféle gondolatok motoszkáltak a fejemben, amikor először vettem a kezembe a német Clearaudio cég legkisebb phono erősítőjét, amely a Nano phono V2 névre hallgat a germán keresztségben. Történt pedig ez abból az okból, hogy A L’Auditeur Kft. ( www.lauditeur.hu ) szívességéből egyszersmind kaptam egy MC hangszedőt is egy teszt erejéig, s ha már hangszedő, kértem hozzá egy illeszkedő phonot is. Nem mintha az itthoni „standard” phono elektronikám ( egy általam enyhén módosított Indiscreet phono ) ne volna elég jó, nem kell szégyenkezni azzal sem. Mégse mondhassa senki a Kedves Olvasók közül, hogy miféle teszt az, amelyben egy hangszedő képességeit „DIY” – értsd: ki tudja milyen sz… - elektronikán mérik fel, eleve hiteltelen. Elvben persze igaz, ha a gyakorlatban nem is feltétlen. Ezen a megítélésen végül az sem segít, ha azért elmondható, hogy eddigi ítéleteim, amelyeket ugyanezen az elektronikán keresztül hallgatva születtek más hangszedőkről, nagyban egybevágnak a mások, olyan hobbytársaink által visszajelzéseikben leírt tapasztalatokkal, akik elsősorban az én e helyt közreadott jellemzéseim alapján vásároltak meg, s használnak elégedetten egy-egy hangszedőt.

Szóval, száz szónak is egy a vége, az épp küszöbön álló hangszedő-teszthez kell egy konzisztens referencia, amiről egyrészt nem lehet elmondani, hogy ne illeszkedne az adott hangszedőhöz, így máris kikapcsoltunk egy lehetséges bizonytalansági faktort. Másrészt pedig az így születő eredmény sok esetben többet mond majd azoknak a leendő vásárlóknak, akik az adott kereskedőtől vásárolnak hangszedőt és egyszersmind illesztő egységet is, esetleg a márkahűség és az azonos gyártóból eredő kompatibilitás lesz számukra a döntési faktor. A gyártó neve pedig a műszaki színvonal garanciája egyben.

Külön aktualitást ad egy külső phono erősítő tesztjének az a tény, hogy a fővonalú gyártó cégek az utóbbi két évtizedben szisztematikusan kihagyták az erősítőikből a hangszedőt kiszolgáló elektronikát, a CD alapú világban nem volt erre a „fícsörrre” (feature – angol, tulajdonság, képesség) égető szükség. Ha tehát ma valaki a meglévő rendszerébe illesztene be egy LP játszót, nagy eséllyel kelleni fog egy külső phono elektronika. MC (mozgó tekercses) hangszedők esetében pedig plusz egy külön MC trafó, vagy head-amp, ami a hagyományos MM (mozgó mágneses) pickupokénál tízszer kisebb, jellemzően 0,2 – 0,6 mV os jelet feltolja a phono elektronikák szokásos 3-6 mV-os bemeneti szintjére.  Hasznos megoldás, ha ez a két illesztő egység egy házon belül, könnyen kezelhető, kapcsolható, esetleg a hangszedőhöz állítható módon áll rendelkezésre, mint ezt a Nano esetében látjuk. Az alsó árkategóriában a vásárlók sokkal kiélezettebbek az efféle kényelmi szempontokra, mint a hangminőségre – feltéve, hogy az eléri a megfelelő szintet.

Tudják ezt a Clearaudionál is, de High-End szemléletű gyártóként nem adták alább, nem egyszerűen megfelelőt, hanem ezen a (Clearaudionál) belépő szinten is kiemelkedőt, jó hangút, könnyen kezelhetőt, és széles határok között jól konfigurálható elektronikát álmodtak meg.

Megjelenésében, a kis ezüstös dobozka alig foglal helyet, tulajdonképpen bárhol elfér, ha nagyon nem tetszene a látványa, még a lemezes polc mögé is belógatható. Nem mintha ne volna esztétikus, szerintem inkább van benne egyfajta Zen-szerűen sima, magától értetődő funkcionalitás, ami párosul egy abszolút nem hivalkodó külsővel. Utóbbi megállapítást pedig nagyjából szinte a teljes Clearaudio szortimentre el lehet mondani, jó érzékkel eltalált, túlzásokba nem eső elegancia jellemzi majd’ mindegyik modellt. Konfigurálhatóságáról annyit, hogy az alján találunk néhány „jumper”t, kis összezárható érintkezőket, amelyekkel választhatunk MM és MC érzékenység között.  Rendelkezésre áll egy „subsonic” szűrő, ha valamiért nagyon dübörögne a lemezről jövő hang ( ami különben vagy a lemezjátszó, vagy annak elhelyezési hibájából fordulhat elő, semmiképp sem egy üzemszerű állapot ). Van egy oldalanként két-két érintkezőt tartalmazó foglalat is az előbbiek mellett, amellyel az alap 47 KOhm szabvány (MM) hangszedő lezáró impedanciát állíthatjuk kisebbre (söntölhetjük), az adott MC hangszedő kívánalmai szerint. Gyárilag kapunk néhány ellenállást, amivel 50 Ohm és 1K Ohm között lépegethetünk 4 lépésben. Ott vannak az adekvát 2 be és 2 kimenet RCA aljzatok, végezetül pedig a kis lapos dobozka tetején egy hangerő szabályozó gomb, amivel részben a jel-zaj viszonyba avatkozhatunk be, egyszersmind pedig a kis phono kimenő jelszintjét állíthatjuk be erősítőnk vonal bemenetének érzékenységéhez. Hasznos és logikus lehetőség ez is. A tápellátást egy fali aljzatba dugható adapterről kapja a Nano. Van a Nano-nak egy olyan változata is, amely eleve tartalmaz egy fejhallgató-erősítőt, hogy éjszakai lemezhallgatásunkkal ne zavarjuk az alvó családot. Ügyes.

Összességében, épp azokhoz a dolgokhoz kapunk hozzáférést, amire szükségünk lesz, semmi több, de nem is kevesebb, ez utóbbi a nagy szó ebben az árkategóriában. Én személy szerint még el tudnék képzelni egy olyan jumpert is, ami a szabvány 47K helyett 100K-ra állítja a bemenet lezárását, ez bizonyos MM hangszedőknél jól jöhetne ( Nagaoka, Shelter 201 ). Jóllehet, erre a Clearaudio saját MM modelljeinél valószínűleg nem lesz szükség.

A mért adatokról nem ejtenék itt szót, aki erre kíváncsi, az megtalálja az interneten, a gyártó honlapján.

nano2.jpg

Hallgatózom…

Minthogy a kis dobozka gyári nyers állapotban került hozzám, szüksége volt némi bejáródásra, ahogy a hozzá kapott hangszedőnek is. ( Az MC Concept tesztjét lásd később, ugyanitt. ) Ilyenkor nem nagyon érdemes fülelni, mert legtöbbször egy vékony, torz, idegenszerű, hallgathatatlan hangot hallunk az első 8-10 órában, amely úgy 30 óra táján szelídül meg a fogyaszthatóság szintjére, majd úgy 50 és 100 óra között éri el a végső állapot 80-90%-át. Ez főképp a hangszedőkre igaz, de az elektronikák is változnak ez idő alatt, igaz, kevésbé pregnánsan.

Ellenőrzés gyanánt, a Rega RP3-asban épp uralkodó Denon DL-110-esemmel hallgattam rá a Nano-ra, majd az Indiscreet-re, majd ismét a Nano-ra, hogy az alap tonalitást megfoghassam. Nagyon pozitív csalódás az előzetes várakozásaimhoz képest, hogy bár a Nano egy integrált áramkörös elektronika, mégis tud úgy szólni, mint egy pár tanzisztorból álló, letisztult solid state phono, nincs sok nyoma az IC-ken belül található pár tucat tranzisztor jellegzetes P-N átmenet torzításának. Elsőre kicsit keményen, mégis térből szólt, jól szétbontva a hangszereket, lehetett érezni, hogy ebből lesz valami.

Hangszedő csere, Clearaudio MC Concept kerül a Denon helyére. Igen, tudom, nem ideális a Rega 303-as karban, de bejáratni ott is be lehet, és könnyebb a Regát kezelni, mint a Pinket. Nem tudom, van-e közöttünk bárki is, aki megállná, hogy ne hallgassa meg rögtön a nyers hangszedőt? Én sem tudtam megállni, lélekben keresztet vetettem, Mekka felé fordultam, feltettem a kipát, és általában minden létező emberi hitet segítségül hívtam, hogy túlélhessem az első pár órát. Felóvatoskodom a tűt a befutó barázda fölé a Djabe legújabb dupla albumának A oldalán, és megérkezik a második pozitív csalódás. Egyáltalán nem volt nagy katasztrófa. Vagy a hit ereje segített, vagy a Clearaudio zenehallgató szobámat átható szelleme, vagy Herr Zwack, ki tudja, de némi vékonyságot és hűvösséget leszámítva, az első hangok is hallgathatóak voltak. Az első nap 10 lemez után zárult, és én úgy hagytam a kis elektronikát, bekapcsolva, egész hétvégére.

A huszadik lemez magasságában a Concept MC is magára talált, megjöttek a mélyek, a keménység eltűnt, a hűvösség helyett emberi melegség áradt szét az elektronpályákon. Már relatív rövid bejáródás után is elmondható, hogy a Nano phono V2, a maga 120 ezer Forint körüli árával szinte minden tekintetben túlmutat a saját árkategóriáján. Zajszintje nagyon alacsony, talán csak a beépített hangerő szabályozó legfelső állásában lehet a hangszórókhoz közel hallani némi kis súgást, de már egy méterrel távolabb ez sem zavaró egyáltalán. Ez nem olyan nagy meglepetés, a mai tranzisztoros elektronikától el lehet várni, de mindenképpen jelzi a körültekintő zavarvédettséget. Hangja kifejezetten a nagy tranzisztoros elektronikákat idézi, nekem elsőre a Luxmanok jutottak eszembe, ez a fajta picit azért érezhetően tranzisztor hangú neutralitás, párosulva egy hasonló felbontással a régebbi, nagyobb integrált Luxmanok phonoira jellemző. Itt a Clearaudio Nano kicsit kompenzálni igyekszik ezt a nagyon odafigyelve, nyomokban fellelhető szilícium hangot annyiban, hogy egy kicsit, de hallhatóan eltér a neutrálistól, valamivel melegebb, csöves jellegű tónus felé. Felbontása is jó, minden további nélkül kiszolgálja a 200-300 ezres, saját árának két-háromszorosát kóstáló MC hangszedőket, ez is egy nagy szó. Talán, ha nagyon muszáj lenne valamilyen kritikát megfogalmaznom, a magas regiszter legteteje zártabb a kelleténél, ez egészen biztosan nem a Concept MC hibája, annak a Microline tűje biztosan letapogatja ezt a frekvenciasávot. Szubjektív térszélessége is kisebb, mint a sokszorta drágább  phonoké, emlékeim szerint (és egyben az Indiscreet-é ), a színpad valahogy beszorul a két doboz közé. A térmélysége azonban realisztikus. A mélye megfogott, elegendően testes, gyors. Dinamikailag is jó, könnyen mozdul, soha nem komótos, de nem is nyüzsög állandóan. Nyugodt, ha a zene olyan, és odavág, ha az van a barázdában. Ami nekem nagyon tetszik benne, hogy simán keresztül engedi a Rega legendás ritmikáját, sokszor azon kaptam magam, hogy dobogok a lábammal, és ez egy nagyon jó, szinte csalhatatlan jele a kitűnő elektronikának.

Összefoglalóan, ennyi pénzért szerintem sem elvárni nem lehet ennél jobbat, használhatóbbat, jobban megépítettet, esztétikusabbat, sem pedig megépíteni, az pedig egy non plusz ultra, hogy a kis dobozka lépést tud tartani a későbbi hangszedő fejlesztéseinkkel, lett légyen az a cég saját modelljei közül egy, vagy más gyártótól származó pickup. Nem is nagyon értem, hogyan kerülhet ennyibe?

Ajánlás

Ott tartok, hogy nagyon nyugodt szívvel tudom ajánlani ezt a guszta kis dobozkát mindenkinek, aki az alsó és alsó-közép kategóriában szeretne belépni a bakelit lemez világába. Ebben a körben a nagyon pici eltérései az ideálistól nem lesznek sem zavaróak, sem pedig hátrányosak, még jól is jön az a kis plusz meleg tónus. Egy jó MM-ről még feljebb lépve, kb. 200 ezer Forintig ( Ortofon Quintet-ek, Benz Ace-k, stb.) bármilyen MC-vel jól párosítható, és nem fog szűk keresztmetszetet képezni. A sors iróniája, hogy a Clearaudio saját belépő MC hangszedője, a Concept MC kilóg felfelé ebből a sorból valamelyest, árkategóriájában is, és képességeiben is. Jó lemezeken így is élményszerű a kettő együtt, de én azért hallom, hogy a Concept megérdemel egy ennél még jobb elektronikát. Mindenesetre, ezek után nagyon szeretnék kipróbálni egy még komolyabb Clearaudio phonot. Esetleg egy Broskie csöves ellenében, és vizionálom, hogy erős lesz a verseny, ha a nagyobbak legalább csak feleannyira túlmutatnak az árkategóriájukon, mint ez a kis Nano phono V2.

Nagy Gábor Pál

@AudioWorld, 2016 decembere

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr5312029443

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.