Soulines - egy európai audio designer lélekvonalai
2016. július 05. írta: Analoglued

Soulines - egy európai audio designer lélekvonalai

avagy, interjúnak indult beszélgetés Igor Gligorovval audioról, kultúráról és az életről

Bevezető

Nemrégiben kaptam egy elég hirtelen jött infót, hogy Igor Gligorov, a szerb Soulines audio (lemezjátszó) specialista cég feje Magyarországra látogat, és ha volna kedvem, meg lehetne szervezni egy találkozót. Ekkora sanszom nem nagyon lesz a közeljövőben, gondoltam, és természetesen azonnal, pillanatnyi vacillálás nélkül igent mondtam. A megbeszélt helyszínen, a Római-parton futottunk össze, és bár nem sok idő jutott mert még aznap hazafelé vette az irányt, és hát Belgrád nincs annyira közel, mégis udvariasan ránk szánt egy órát. A dolognak volt némi társasági színezete is, mert mindketten a párunkkal érkeztünk, nemkülönben csatlakozott hozzánk Szekeres István is, a cég hazai képviseletében. Bár igyekeztem felkészülni jó előre, mégis a dolog nem egy hűvös interjúba fordult aztán, hanem kedélyesen elkávézgattunk, és simán csak beszélgettünk erről-arról, hifiről, hangszedőkről, attitűdökről, az életről, a Soulines-ről és persze az AudioWorld-ről is, néhány szóban.

igor.jpg

Szóval sok mindenről beszélgettünk, kivonatosan az alábbi témákban (is), úgyhogy most ennek a nagyon jó hangulatú, egyszersmind tanulságos beszélgetésnek a publikus változatát szeretném jó szívvel a T.Olvasó elé tárni. Számomra a leginkább meghatározó utánérzés az volt, hogy mi, Igor és én, két mérnök, mennyi azonosságot, ugyanakkor mennyi eltérő nézőpontot is fel tudtunk vonultatni ugyanabban a témában. Igor, a precíz tervező, mennyire a humán oldalról közelíti a témát, bár maga is tisztában van a műszaki részletek fontosságával ( ha nem így lenne, a Soulines gépek nem lennének ennyire jó konstrukciók ) de mégis magától értetődően, a második helyre sorolja őket fontosságban, a zenehallgató ember mögé. Olyannyira, hogy a végén csaknem szégyellni kezdtem már, mennyire műszaki vonalra tereltem ezt a beszélgetést, amelyből Ő mindig finoman visszalavírozott az emberi oldalra.

Kellenek az ilyen beszélgetések, mielőtt a végén elfelejtenénk, miről is szól ez a hobby...

AW: - Kedves Igor, nagy öröm számomra hogy itt, Magyarországon találkozhatunk.Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélgethetünk Rólad,és a Soulines high-tech lemezjátszókról, ez egy remek alkalom hogy a szemléletmódodat, a mögöttes irányvonalakat is megoszthassam az olvasókkal.

Igor: - Köszönöm, számomra az élmény hogy ebben a jó kis társaságban beszélgethetünk erről.

AW: - Kérlek, hadd kezdjük a beszélgetést a márkanévvel. Soulines - lélekvonalak. Nem nehéz asszociálni. Túl a nagyon is jelentésteli csengésen, mennyire mondhatjuk, hogy a név egyfajta visszatükröződése a saját belső megközelítésednek a témához ill. a zenéhez?

Igor: - A Soulines név nem csak a zenével kapcsolatos érzéseimet tükrözi, legalább ennyire igaz az egész élethez fűződő attitűdömre általában is.Valójában a személyiségem két oldalának kivetülése, az érzelmi oldalé ( néha romantikus, anarchikus, időnként kaotikus, és művészi ) ,tehát a lélek oldalé, máskor pedig a logikus, pragmatikus oldalamé, az egyenes vonalak mentén futó, egymásra épülő dolgoké.

AW: - Hogyan csöppentél először a High-End Audio-ba?

Igor: - Ezt elég nehéz megválaszolni. Leginkább azért, mert az úgynevezett "High-End Audio" nem jelent számomra túl sokat, nem rendelkezik jól körülhatárolható tartalommal. Azt hiszem, ezt a fogalmat valamikor régebben a PR vagy marketing szakemberek kreálták, hogy könnyebben megkülönböztethessék a saját termékeiket másokétól, így nagyobb profitot és természetesen nagyobb jutalmat hozhassanak létre a cégnek és saját maguknak. Sajnálatos, hogy ezt a megkülönböztető jelzőt mennyire könnyedén adaptálták mind a gyártói, mind pedig a fogyasztói oldalon egyaránt, elfeledve azt a szigorú tényt, hogy az így fémjelzett nagyon drága, néha egzotikus készülékek nagyon sok esetben nem feltétlenül jobbak, mint a hagyományos, átlagos társaik.

Szóval, azt mondhatom, magam sohasem csöppentem bele igazán a szokványos (piaci) értelemben vett High-End Audio-ba, minthogy ez a klisé a túlárazottságon és az egzotikus érzésen kívül nem sok azonosságot rejt a magas minőségű zenehallgatással. Sajnos néha nem tudom magam sem elkerülni ennek a klisének a használatát, mert bizonyos helyzetekben, bizonyos embereknél ez az egyetlen mód hogy pozicionáljam a készülékeimet.

soulines_3.jpg

AW: - Miért döntöttél úgy, hogy lemezjátszó futóműveket fogsz készíteni? Összefüggésben van ez a döntés a mai piaci trendekkel, az LP nagy visszatérésével?

Igor: - Egyáltalán nem nevezném ezt egy kizárólagos döntésnek. Inkább arról van szó, hogy kedvelem a lemezjátszókat, egyfajta hangszernek tekintem őket. A hangszerek és a lemezjátszók mind finomhangolt mechanikai eszközök, és nekem, mint képzett zenésznek ( Igor cselló szakon végzett a belgrádi zenei középiskolában ) egyszersmind mechanikai mérnöknek a lemezjátszó tervezés, építés vegyíti a zene, a hangszer iránti szeretetet egy használható, sokrétű eszköz előállításának örömével. Már 6 éves koromban beleszerettem a lemezjátszókba. Ez a szerelem az elmúlt 42 év során csak erősödött, és egyáltalán semmi köze sincs a lemez manapság tapasztalható újra felfedezéséhez, vagy az e körüli felhajtáshoz.

AW: - Mi tesz különbséget a Te termékeid, és más high-tech márkák készülékei között?

Igor: - Sohasem gondolkodtam  vagy aggódtam ezen, én megalkotom a tőlem telhető legjobbat az adott kategóriában, és a vásárló, a készüléket használó ember majd megteszi a maga megfigyeléseit, összehasonlításait, ha akarja.

AW: - Mely márkát, vagy márkákat tartod a legnagyobb konkurenciádnak? Technikai és piaci értelemben is kérdezem, a kettő sokszor nem ugyanaz...

Igor: - Nem tartom a többi lemezjátszó készítőt, vagy márkát konkurenciának. Inkább úgy látom magunkat, mint lelki társakat, barátokat akik ugyanazt a missziót vállalják mint én, ezzel is jobbá, élhetőbbé téve a világot. Gyakran elképzelem, milyen lenne, ha a világ minden városában gyártanának lemezjátszókat, az emberek élveznék a jó zenét, az életet, nem volnának háborúk, szegénység, nyomor.

AW: - Mi a legfontosabb hangzási szempont amit meg akarsz valósítani a készülékeiddel?

Igor: - A legfontosabbnak a neutralitást tartom, hogy a lemezjátszó maga ne adjon hozzá, és ne vegyen el semmit a lemezen tárolt hangból, és egy jó alap lehessen a kar és a hangszedő számára, hogy azok megcsillanthassák a tudásuk legjavát ezen a platformon.

soulines_4.jpg

AW: - Ha nem bánod, mélyedjünk bele egy kicsit a technikai finomságokba. Futóműveid közös jellemzője, hogy fél-felfüggesztést használsz. Mi az oka annak hogy a nagy gépeken oly jellemzően használt rugós szubsasszi felfüggesztést nem alkalmazod?

Igor: - Azért választottam a fél-felfüggesztést, mert sokkal elegánsabb, nyugodtan nevezzük egyszerűbbnek, és megfelel a lemezjátszóval szemben támasztott alapvető követelményeknek. Így sokkal kézben tarthatóbbá válik a rezonancia kontroll, mechanikai szemszögből, a rugós felfüggesztéssel összehasonlítva.

AW: - Alapvetően háromféle anyagot használsz: fát, aluminiumot és akrilt. Mostanában látunk egyfajta trendet az akril alapú lemezjátszó építésben, elsősorban a Clearaudio-ra, és más német márkákra gondolok. Azonban, Te jellemzően kerülöd az akril használatát a káva vagy a szubsasszi alapanyagaként, és szinte kizárólag kardeszka és tányér alapanyagként használod. Még a belépő szintű Satie modell sem használ akrilt. Mi az előnye az akrilnak kardeszkaként, és mi a hátránya szubsassziként?

Igor: - Azt hiszem, nem helytálló a feltételezés hogy direkt kerülöm az akril használatát. Az akril nagyon jó belső csillapítással bír, kitűnő anyag lemezjátszó alkatrészek készítésére, és egy nap valószínűleg fogok építeni egy tisztán akril alapú futóművet.

AW: - "Rátévedtünk" a rezonancia-kontroll területére. A lemez-alátét-tányér-csapágy-szubsasszi-kardeszka-kar-hangszedő által alkotott rezonancia-kör kiinduló pontja maga a lemez, ahol a gerjesztés létrejön, a tű és a barázda interakciójában. A belépési pont, ahol a rezonancia átlép a lemezről a futóműre, a lemez-lemeztányér interface. A különböző gyártóknak mind megvan a maguk saját megoldása erre a problémára, hadd hozzam itt szóba a Funk Firm Achromat-ját, vagy az Origin Live PlatterMAT -ot. Te egy gumi-parafa kompozit anyagot használsz. Mi ennek az előnye a fenti speciál-alátétekhez képest? Általában a legtöbb akril tányéros lemezjátszón egyáltalán nem használnak alátétet, az akril tulajdonságai miatt. Mi a gumi-parafa alátét hangzási előnye?

Igor: - Igen, a rezonancia-belépő pont valóban a lemez-tányér interface, itt nagyon finom időbeli és hangzási különbségekről beszélünk, amelyek jellegét alapvetően a lemezjátszó többi részének a rezonáns viselkedése szabja meg, továbbá jellemzően a saját hallási preferenciáink.A gumi-parafa kompozit alátétet az egyik leginkább neutrális anyagnak tartom, ezért is használom minden Soulines futóművön, eleve így szállítjuk a gépeket. Mindig bátorítok minden vásárlót, hogy próbáljon ki sokféle kiegészítőt, mert ezekkel finomhangolhatjuk a készülék hangját az egyéni ízléseknek legjobban megfelelő irányokba. Én magam is különböző alátéteket használok, vannak lemezek amelyeken a gumi-parafa, másokon a szilikon, ismét másokon a szimpla akril tányér alátét nélkül működik jól, szóval mindenhez meg kell találni a megfelelőt. A mi végső célunk nem egy megoldáshoz ragaszkodás, hanem az élet és a zene élvezete!

AW: - Minden Soulines gép ugyanazt az inverz csapágyat használja, amelynek az első példányait Arthur Khoubessarian ( Pink Triangle ) alkalmazta a gépeiben a 70-es évek végétől. Ennek a designnek az előnyei mellett van egy hátránya is, a néha elégtelen kenés. Hogyan oldjátok meg a csapágy kenési problémáját?

Igor: - Nem igazán tudom ki és mikor találta fel az inverz csapágyat, csak arra emlékszem, hogy az egyetem második osztályában, Mechanikai rendszerek és alkotóelemek tárgyból  tanultunk a különböző csapágyakról, ide értve az inverz csapágyat is.Ott megtanultam, hogy a csapágy választás egy mechanikai rendszerben fellépő erők függvényében történik, és ennek alapján választottam lemezjátszóimhoz az inverz csapágyat, mint ennek a fajta szíjhajtású mechanikai rendszernek a legjobban megfelelőt. A kenés valóban a típus egyik, ha nem az egyetlen gyenge pontja, de a mai szoros toleranciákkal történő, nagyon finom felületet létrehozó gyártástechnológiákkal ez a probléma is több mint kielégítően kézben tartható. Csapágyainkban Delrin futófelületet alkalmazunk, és a csapágy tengelyén középtájon van egy átmérő szűkület, amely egyfajta olajtartályként funkcionál, ahonnan a kenés folyamatosan megoldott.

AW: - Ha már a Pink Triangle szóba került lemezjátszóid konzekvensen DC motorokkal hajtják a tányért, amelyet szintén a Pink gépeken alkalmaztak először. Manapság a legjobb DC motor hajtásnak az Origin Live által használt Maxxon motorokat tartják. Te is ugyanezt a motort használod, vagy sikerült jobb megoldást találnod?

Igor: - Nem tudom az OL vagy a Pink milyen motorokat használ, én a Premotec (McLean)  vasmentes DC motorjait használom, amelyek kitűnőek, de meg kell mondanom, egyszersmind elég drágák is. Ezeket főképp orvosi és életmentő berendezésekben használják.

soulines_1.jpg

AW: - Fókuszáljunk egy kicsit a kar választásra, a megfelelő szinergia, a jó párosítások megtalálása a kiemelkedő eredmények létrejöttének egyik gyakori feltétele. Vannak-e a futóműveidhez különösen jól passzoló karok, vagy ilyen kombinációk, amit különösen javasolnál?

Igor: - Igen, vannak kombinációk, amelyeket én a magam ízlése szerint különösen kedvelek, de ez nem jelenti azt, hogy másoknak is ugyanaz fog bejönni. Annyira más az egyes emberek hallása, és olyan sok lehetséges kar-futómű-hangszedő kombináció jön szóba, hogy csaknem lehetetlen volna ezek közül mindet kipróbálni, és kiemelni egyet-kettőt mint afféle "made-in-heaven" kombinációt. Mindazonáltal, általánosan jók a tapasztalataink a Jelco karjaival, de más, Rega-bázisú karok is jól szerepelnek, bizonyos hangszedőkkel.

AW: - A jelenlegi kínálatod egy elég szűk piaci szegmenst fed le. Tervezel-e termékskála szélesítést, esetleg másféle audio készülék előállítását?

Igor: - Jelenleg a meglévő modelleket szeretném tovább finomítani, de a tervekben szerepel egy saját hangkar, és egy új futómű is, továbbá egy saját phono-elektronika.

AW:- Ehhez a kérdéshez kapcsolódva, hogy látod az analóg lemezjátszás jövőjét? Gondolod, hogy a jelenlegi felívelő trend tovább fog folytatódni, vagy a bakelit rövidesen eléri a piaci lehetőségek határát, és ott stabilizálódik egy hosszabb időre?

Igor: - Nagyon nehéz bármit is előre prognosztizálni ebben a modern, nagyon gyorsan változó világban.Személy szerint remélem hogy  a vinyl trend valamennyire tovább erősödik majd, hiszen az analóg lemez és az analóg zenehallgatás nagyon pozitív társadalmi és civilizációs hatásokat mutat.

AW: - Közeledve a mai témánk végéhez, jó lenne ismerni a véleményed a mai, nagy felbontású digitális hangról. Egyáltalán, a digitális forrás szerepel-e a napi zenehallgatásaid során, vagy ragaszkodsz az LP-hez?

Igor:- Ez egy érdekes kérdés. Igen, hallgatok digitális zenét, CD-t is, más, nagy felbontású műsoranyagot is.Ez elkerülhetetlen manapság, nem gondolod? De a digitális médiáról alkotott képem egyáltalán nem pozitív. Az egyetlen pozitívum, amivel nem lehet vitatkozni, hogy a digitális médium nagyon kényelmes. Távirányítható, letölthető, könnyen tárolható. A legkomolyabb probléma a digitális hanggal az analógból történő átalakítás, és a visszaalakítás. Nem hiszem hogy ezt a problémát a közeli jövőben sikerül majd megoldani. Az analóg átalakítási ( mikrofon, hangszóró) és reprodukciós technika harmóniában van a hang természetével, folyamatos, megszakítások nélküli történés. Ezzel szemben a digitális technika megtöri ezt a folyamatosságot, diszkrét, számokban kifejezhető értékekre butítja a jeleket, míg azok időbeli megszólalásának pontossága nagyban függ az órajel ( a felvételkori és a lejátszáskori ) pontosságától. A pontatlanság, ami mindig jelen van, agresszív torzításformákat hoz létre (jitter) amely természetellenessé teszi a hangot. Gyakran nem is tudunk rámutatni hogy mi is a hiba, csak az agyunk hiányolja a természetes folyamatosság érzését.A felbontás növelésével, és az új digitális felvételi technikákkal a hiba ugyan csökkenthető, de teljesen sohasem fog megszűnni, ezáltal a digitális hang elvben sohasem fogja meghaladni az analógot. Talán ha valaki feltalálná azt a mikrofont, ami a levegő rezgését közvetlenül digitális jellé alakítja, az adhatna egy újabb lökést a digitális és az analóg egymáshoz közelítésének.

Valamelyest kötődik ehhez a kérdéshez a digitális technikának a társadalomra, az emberi civilizációra gyakorolt hatásának a felmérése. Ha elfeledjük, és megbocsájtjuk a nagy média cégeknek, mint a Sony, Philips, Warner, BMG, Apple, stb. hogy  3-4 alkalommal adták el nekünk ugyanazt a zenét, hol CD-n, hol mp3-on, hol DSD-n, ami már amúgy is megvolt a polcainkon analógban, azért rá kell jönni, hogy ami a köztes időben történt, az az, hogy ezek a cégek nagyon meggazdagodtak, miközben a zenét magát egy árucikké, tömegtermékké, egy kvantitatív szubjektummá degradálták, holott az valamikor régebben egy magasabb entitás, lelki táplálék volt.  A digitális kor elhozta a kényelem korát, a digitális média nem igényel olyan elkötelezettséget, rituálékat, amelyeket a bakelit lemez hallgatása jelent, és amely önmagában is egyfajta lelki táplálékként értelmezhető. Azok az emberek, akiket megragad az analóg technika varázsa, általában megfigyelhetően egészségesebbek, boldogabbak másoknál, jobban élvezik az életet. Legalábbis ez a szerény véleményem.

soulines_2.jpg

AW: - Végezetül, áruld el az olvasóknak, milyen berendezést használtál a lemezjátszóid fejlesztése során, és ma milyen berendezésen hallgatsz otthon zenét?

Igor: - Meghökkentő lesz, de a berendezés amit a fejlesztés során használtam, a mai szokvány standardhoz képest elég "szerény", úgymint az elmém, a hangzási referenciáim, amelynek alapja az elmúlt évtizedek számtalan élő zenei eseménye, koncertek sokasága Európa szerte, amelyeken részt vettem. Privát események, kis jazz klubok vagy nagy fesztiválok során, mindenféle zenei stílusban. Továbbá számos saját felvétel, vagy mások felvételeinek masteringelése, az elmúlt 35 évben, kibővítve jó néhány hang restaurálási projekttel is.Ezekhez jön aztán néhány kitűnő szakkönyv, pl. a “Mastering Audio”  Bob Katz, “The Art of Digital Audio”  John Watkinson és “The Master Handbook book of Acoustics”  F. Alton Everest írásai. Továbbá, a több mint 3000-es lemezgyűjteményem, a csellóm, akusztikus, elektromos és elektromos basszus gitárjaim Fender erősítőkkel,,a feleségem Petrof zongorája, egy csomó studio eszköz AKG-tól a Yamaháig. 

Sony PCM-500 DAT, CDP-102 CD-játszó, néhány D-osztályú integrált erősítő ( az analóg tranzisztorosokat nem szeretem, mert nem szólnak elég simán, a csövesekkel pedig nincs türelmem bajlódni, mire bemelegszik, stb.) egy régebbi Monitor Audio hangdobozzal karöltve. Analóg vonalon Rega, Jelco, SME karokat használok, rengeteg féle hangszedővel, és egy sor különféle phono elektronikát, bár mostanában kissé leragadtam az iFi Phono mellett.

AW: - Köszönöm hogy ránk szántad az időt, és a részletes válaszokat! Remélem nemsokára ismét találkozunk itt, Magyarországon!

Igor:- Mindig öröm megosztani a gondolatokat olyan emberekkel, akik hasonló érdeklődésűek, én is köszönöm az interjút!

 Nagy Gábor Pál, AudioWorld 2016.Június

 

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr348864312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.