Quad 405 végfokozat, ahogy még sohasem ismertük.  Második rész.
2016. február 26. írta: Analoglued

Quad 405 végfokozat, ahogy még sohasem ismertük. Második rész.

technikai részletek

Nos, akkor ugorjunk fejest a részletekbe, nézzük végig, miken változtattam, mert ezek majd jól mutatják a további szűk keresztmetszeteket.

Igyekszem a technikai részleteket egyszerűen, közérthetően tálalni, hogy azok is értsék, akik nem építenek napi szinten erősítőket. Aki viszont ott tart elektronikailag, hogy azt nem érti, miért nem folyik ki a petróleum a konnektorból, az most ugorjon a harmadik részhez ( ha majd fent lesz, később )...

Technikai részletek következnek. Mellékelek egy rajzot, hogy az elektronikában járatosabbak tudjanak követni.

keith_snook_405-3.gif

Kezdjük azzal, ami egy kis magyarázatra szorul a DCD-3-ban, a híd helyreállításával.Ahogy fent említettem, a Quad-design egy hídkapcsolást használ a torzítások minimalizálására. A híd egy – elvben négy alkatrészből álló négyszög , amelynek két bemeneti pontja és két kimeneti pontja van. HA a szemben levő alkatrészek azonos értékűek, és a két bemeneten azonos jel van, a kimeneteken nulla kimenő jelet mérünk. Ha a bemeneti jelek nem egyeznek meg, a kimeneten a két jel különbségével arányos hibajel keletkezik, amit tovább erősítve a hibát okozó bemeneti jelet egy ellentétes fázisú hibajellel ismét rendbe hozhatjuk. Ennyi a híd. Elvben. A Quad-ban a kompenzáló hidat elmés módon L-C / R-R ( tekercs-kondenzátor / ellenállás-ellenállás ) alkották meg, ez stabilitási szempontból jobb, mint a tisztán ellenállásokból létrehozható híd. Ugyanakkor nehézséget okoz a pontos kondenzátor és tekercs értékek beállítása, amit csak válogatással, és a tekercs nagyon pontos előállításával lehet biztosítani. Sajnos az eredeti Quad tervben a híd ezen a négyen kívül más elemeket is tartalmaz. Ezek legérzékenyebbike a T2 tranzisztor, amely aktív alkatrész mivoltában a híd egyensúlyára nézve katasztrofális hatással van ( saját torzítás, hőmérséklet függő viselkedés, frekvenciafüggő tranziens viselkedés, stb.) Teljesen logikus lépés volt a Snook-féle változatban a híd elvi egyensúlyának helyreállítása, a T2 körön kívül helyezése. Nagyon nagy lépés előre, de ettől még a híd megmaradó elemeit ugyanúgy guvadt szemmel válogatni kell.

Véleményem szerint, a T2 körön kívülisége ismét csak megold egy problémát, és előidéz egy másikat ( ahogy ezt már jól ismerjük ). A tervezők a T2 körön belül tartásával elvben kikompenzálták T2 lehetséges hatásait, azonban a gyakorlatban ez abszolút nem így van, mert a T2 tranzisztor sokkal gyorsabban változtatja meg a működési állapotát, mint azt a híd kompenzálni tudná. Emiatt, a hídban keletkező hibajelek állandó fáziskésésben vannak a tranzisztorhoz képest, rosszabbat teszünk, mint gondolnánk. Immár nem egyetlen tranzisztor hibáját halljuk, hanem az egész azt követő A-osztályú fokozatot hülyítjük be. Keith Snook megoldása függetleníti a kompenzációs kört a T2 hatásaitól. De CSAK a kompenzációs kört… Ettől még T2 viselkedése nagyon is benne lesz a hangban, hiszen ez nem más, mint egy különbség-képző elem, a bemeneti jel és a visszacsatolt jel között. Ha T2-t úgy tekintjük, ahogy azt a japán Luxman cégnél – nagyon helyesen - tennék, akkor ez egy Duo-béta erősítő, hiszen az emitterére érkező visszacsatolt jelet a tranzisztor bétájának értékével szorozva erősíti relatíve, a bemeneti jelhez képest. Ez az érték praktikusan 100-300-szoros is lehet. Innen nézve belátható, hogy ha a kimeneten torzítatlan jelet szeretnénk viszontlátni, akkor a T2-es tranzisztornak a., alacsony bétájúnak kell lennie, b., egyszersmind nagy sebességűnek kell lennie, és c., lehetőség szerint hőstabilnak kell lennie. A lehető legeslegjobb volna ide egy izmos végtranzisztort tenni, egy jó masszív hűtőbordán. Erre persze a panel praktikus méretei nem adnak módot, már megint belefutunk egy kompromisszumba. Én megtettem, amit lehetett, az általam használt MJE340 egy relatív alacsony bétájú, hűthető ( fűthető ), kis méretű tranzisztor, ez cirka felére csökkenti a torzítást Keith DCD-3-asához viszonyítva. Jelen esetben, a T2-es tranzisztor gyakorlatilag semmilyen visszacsatoló körön sincs belül. Sem a műveleti erősítő körében, sem az A-osztályú fokozat körében. Emiatt aztán ennek a fokozatnak a torzítását semmi sem kompenzálja, vagyis ránk van hagyva, hogy azt a lehetőségeinkhez mérten minimalizáljuk, ha tudjuk. Persze tudjuk. Ha megoldanánk, hogy ez a tranzisztor is kb. 60 fokon fusson, akkor eleve egy nagyságrendet csökkenthetnénk a torzításán.

Az A-osztályú fokozat nagyon lényeges, tulajdonképpen az egész erősítő kimeneti jelét ennek a kimenete határozza meg. Az a tény, hogy ez a fokozat nagyon melegszik, az nagyon jó, mert ez a kis dinamikus hőtorzítás záloga. ( Ez az A-osztály másik erénye. Több nincs…) Egyetlen tranzisztoros erősítő sem szól igazán jól, amelynek a hűtőbordái 20-30 fokon üzemelnek. Egy jól tervezett félvezetős High-End végfoknak 50-60 fokon kell működnie, osztály-beállítástól függetlenül. Ezt MOS-FET-el könnyebb megoldani, mint tranzisztorral, ezért épül így az Aquincum LZ. És épp ezért nem teszek hatalmas bordát a Quad-ra sem. Nagyon látványosak és izmos kinézetűek azok a végfokok, ahol a doboz két oldalát 20 centi magas, 40 centi hosszú hűtőbordák alkotják, de mindig mosolyognom kell, amikor arra gondolok, milyen hűvösen tartják ezek a végtranzisztorokat, és az egekben azok dinamikus hőtorzítását. A hőtorzítás ellen sokan küzdenek azzal, hogy sokszorozzák a végtranzisztorokat a kimeneten, nem ritkán 6-10 db is van csatornánként. Ez annyiban jó, hogy növekszik a teljesítmény-keresztmetszet, és az áram is megoszlik közöttük, csökkentve a dinamikus hőtorzítást de ( már megint ) azon az áron, hogy az együtt futásuk kritikus, és a teljes frekvencia sávban nem biztosított.

Itt kell szót ejtsek az ellenállásokról. Egyetlen erősítőt sem lehet egyöntetűen ugyanabból az ellenállás típusból felépíteni. Legalábbis nem célszerű. Vannak a kapcsolásban olyan alkatrészek, amelyek minősége nem szól bele a hangba, (pl. DC-szervo, stb.) ezeket nem érdemes méregdrága audiofil vagy katonai szintű típusokkal építeni. Tökéletesen megfelelőnek találom a preciziós, 1-2% ipari tűrésű fémrétegeket. ( az átlag az 5%, de gyakori a 10%-os tűréshatár is a boltban)

vishay-rn60d1502fb14-image.jpg

  Dale RN-60 - kiegyensúlyozott katonai minőség, hangra is kitűnő.

Azokban a poziciókban, ahol az ellenállások hangminősége számít, nem lehet és nem érdemes takarékoskodni. Mi most High-End erősítőt építünk, nem hangosítást a műhelybe, „ hogy zörögjön valami, amíg forrasztgatok…” A választék sajnos nem túl széles. A két örök darab, a PRP és a Dale RN60, ezek „military-grade”, azaz katonai specifikációknak is megfelelő alkatrészek, ennek megfelelő a hangminőségük is. A hangminőség és a specifikáció között erős a kapcsolat. Leginkább a TC értéket érdemes figyelni, de erről lásd a „Hogyan építsünk rossz erősítőt?” c. cikkemet, ugyanitt. Ide kell sorolni a Holco a Welwyn és a Vishay típusait is, amelyek ugyan nem katonai standardok, de nagyon közel esnek ehhez. Hangban is. Továbbá, itt vannak afféle kvázi-highend gyanánt a Roederstein, és a Texas Instruments ipari ellenállásai. Csak említés szintjén, a szénréteg és a szén-kompozit ellenállások nem ide valók, azokkal az éles hangúra sikeredett DIY erősítőket szokás szelídíteni, de mi most eleve nem építünk éles hangú erősítőt, nincs szükség a szén okozta kenődésekre, lekerekítésekre.

Ebben a Quad változatban ezúttal a Vishay SFR-25 típusára voksoltam, ami hangban elég közel esik a Dale RN-60-hoz. Nagyobb áramokra pedig a Welwyn „Vitreous Enamel” (W21) szériájából választottam. Ez utóbbiak dróttekercses típusok, non-induktív kivitelben, 1% pontosság és 50-75 ppm–es TC mellett. ( ppm = parts per million, azaz milliomod rész) Minthogy a hídban és az ehhez közvetlenül kapcsolódó visszacsatolásban a relatív alacsony ellenállás értékek miatt ( 500 Ohm és 180 Ohm ) nagyobb teljesítményen némi vaskosabb áram is megjelenhet, ezeket az értékeket muszáj nagy teljesítményű típusból kiválasztani. Nos, itt van pl. a másik pont, amiről szintén érdemes beszélnünk. Ha megnézed bármelyik Quad-405 utánépítést, sőt, az eredeti gyárit is, azt látod, hogy a T2 emitterében lévő 180 Ohm más típus, és kisebb teljesítményű, mint a 2 x 1K a hídban. De hát miért, könyörgöm??? Ha kiszámolom, hogy mekkora teljesítmény disszipálódik a T2 emitterében, közel 1W. Igaz, ez 100W kimenő teljesítményen, ami ritka, de előfordulhat. De nem ez a lényeg. Az A-osztályú fokozat teljes erősítését az 500R/180R hányados határozza meg. Ez a hányados elvben 2,77 ( kiszámolod, oszt annyi…). NEM így van. A gyári Quad-ban ( meg az utánépítettekben sem ) semmiképp. Már megint valamit túl egyszerűen kezelünk. Ugyanis minden alkatrésznek spektruma van. Ez azt jelenti, hogy az átviteli karakterisztikája frekvenciafüggő. Ahány típus, annyiféle. Ezért halljuk az egyik ellenállást tisztának, a másikat vékonynak, a harmadikat fátyolosnak, a negyediket meleg hangúnak, stb. Na most, ha két ellenállás azonos típus, jó eséllyel várható, hogy kettejük hányadosa frekvencia-független lesz, mert mindkettőnek az ellenállása azonos módon változik a frekvenciával. Ellenben ha nem azonosak, a fenti hányados minden frekvencián más és más lesz, ezzel pedig az A-osztályú fokozat erősítése is minden frekvencián más és más lesz. Vagyis, a szubjektív hangerő frekvencia-függésbe kerülne. Érdekes módon, ez nem mérhető a szokványos módszerekkel, esetleg csak spektrumanalizátorral, de jól hallható. Mert az emberi fül energia-eloszlást érzékel, térben és időben egyszerre. Ebbe a zsákutcába nem hajtunk be kérem, ekkora blődséget nem építünk be az erősítőnkbe. Ugyanez lesz igaz majd az elején, a műveleti erősítő visszacsatoló körére is. Szinte biztos vagyok abban, hogy a Világra vonatkoztatva, két (de lehet, hogy egy ) kezemen meg tudnám számolni, hányan építették meg a 405-ösüket az iménti alapvetések szerint. Szinte senki. Még a Quad cég sem. De ez legyen az Ő problémájuk, mi most haladjunk !

A következő kritikus pontunk a hídban található 47 Ohm. Sem a cég, sem a különböző utánépítési leírások nem adnak érdemi vezérfonalat ennek az ellenállásnak a fontosságáról. Az eredeti Quad-ban is egy szimpla, kis teljesítményű ellenállást használnak ebben a pozícióban. Azt kell mondjam mai fejjel, ez is egy szarvashiba. Az A-osztályú erősítő kimenete ezen az ellenálláson keresztül jut ki a hangszórókra ( !!! ) , és bár igaz, hogy 47 Ohmon pár tíz milliamperen nem jelentkezik számottevő teljesítmény ill. ezzel együtt disszipáció ( hőleadás ), vagyis egy fél Wattos kis fémréteg „elbírja” ezt a terhelést, mégis gondoljuk ezt át. Az erősítő MINDEN 1W alatti teljesítményen jelentkező hangot ezen az ellenálláson keresztül ad ki magából. Ha ez az ellenállás történetesen nem a panelen lenne, hanem a hangdoboz csatlakozóira kötnénk, betenne oda bárki is egy kis negyed-fél Wattost? Aligha. De ide, a panelre konzekvensen, mindig beteszik…

47ohm.jpg

Ha az elejét jól építjük meg, a híd egyensúlyán múlik ebben az erősítőben szinte minden. Bármi, ami eltérést okozhat az egyensúlyban, kritikus. Nos, esetünkben a 47 Ohm hőmérséklet függése, és pontos ellenállás értéke a kritikus. Egy fél Wattos ellenállás ekkora áramokon durva hőingadozásra képes, ezzel együtt az átlagos ellenállások 3-500 ppm körüli TC értéke mellett a hídegyensúly is úgy kóvályog, mint gólyafos a levegőben. Emiatt célszerű a 47 Ohmot nagy teljesítményű, kis TC értékű, 0,1-1% tűrésű precíziós ( egyszersmind méregdrága ) típusból választani. Továbbá, érdemes ezt az ellenállást vagy egy hűtőbordával ellátni, vagy pedig az A-osztályú erősítő munkaellenállásait felhasználva fűteni, ezerrel. Így a rajta átfutó jel által létrehozott hőingadozás minimálisan tartható. Ha a totális maximumot szeretnénk, a 47 Ohm, a 2 db 1K és a 180 Ohm is azonos, csúcskategóriájú típus kell hogy legyen.

Igen, én is érzem, hogy túlságosan technikai ez a leírás, és nincs vége még. De már nem sokára.

A következő módosításunk a bemenetet érinti. Ahány fórum, utánépítő, stb. annyi féle műveleti erősítőt ajánl a Quad-ba (miért éppen én volnék kivétel? ). Sokáig nem is nagyon volt miből válogatni, volt az eredeti LM301AN, ami egy kellemes, meleg hangú IC, de semmi különös. A már említett FET bemenetű ős-tipusok, pl. a TL071 szellősebbé, kontúrosabbá, ugyanakkor mesterségessé tették a 405-ös hangját, a „Quad-hang” rovására. Néhányan az „audiora tervezett” 5534-el kísérletezgettek, de az semmivel sem jobb, mint a 301-es. Aztán eljött az OP-amp kánaán. Manapság dömping van műveleti erősítőkből, ezek között szép számmal van ténylegesen audiora tervezett darab is. Szerencsémre, a DAC-om kimenetének finomítgatása során a szóba jöhető modellek nagy hányada átment a kezem alatt, sikerült elég jó összképet alkotnom az elérhető IC-k hangminőségéről.

Így aztán, az extrém-Quad-ba jó szívvel és nagy biztonsággal ajánlhatok választási lehetőségeket. Számomra majdnem vita nélkül a legjobb választás az Analog Devices AD 8065. Hangja messze túlmutat a legtöbb analóg IC lehetőségein ( talán mert eléggé felmelegszik működés közben ), testes, erőteljes, de közben egyensúlyban van, a magasa finom, torzítatlan, és térből szól. Majdnem annyira, mint az LM6171, anélkül hogy kiürítené a hangképet , mint amaz teszi – bizonyos mértékig. A másik jó választás lehetne az OPA1611, amely alulról közelíti a 8065-öt. Erénye, hogy kevésbé gerjedékeny, és szemben az AD alacsonyabb, max + / - 12V-os tápfeszültségével, az OPA1611 2x 18V-ot is elbír, jobban vezérelhető.

Szóba jöhetne még az AD825, az AD797, az LME49990 és az OPA 637 is, de a legjobb ár-minőség mutatót a fentiek adják. A 825 olyan, mint egy gyengébben sikerült 1611, a 797-es olyan, mint egy gyengébben sikerült 6171, és az OPA 637 pedig egy túl drága 8065-ös, kisebb dinamikával. Szóval, számomra hangban a 8065 felel meg, a műszaki tökéletességért rajongóknak ugyanilyen nyugodt szívvel merem az OPA 1611-et ajánlani, épp csak észrevehető hangminőség-visszalépés mellett. AZ LME 49990 is ígéretes.

8065.jpg

AD-8065 - számomra a legjobb hang, nem teljesen versenytárs nélkül

Kondenzátorok

A Quad-design egyik zsenialitása, hogy a jelútban található csatoló és visszacsatoló kondenzátorok úgy vannak elhelyezve, hogy egymást kompenzálják, így a jelre gyakorolt hatásuk – bár jelentkezik – de mégis csekélyebb, mintha nem ezen a módon működne ez az erősítő. Ne dőljünk azért nagy nyugalommal hátra, egyáltalán nincs minden a legnagyobb rendben, nem mentesülünk a jó kondenzátorok használatától. Amikor az alkatrészbázist formálgattam a gondolataimban, az első, szinte automatikus ötletem a német Mundorf Supreme Silver volt, csakhát sajnos ebből a 2 db 680nF is akkora, hogy elfoglalná a fél panelt. Szerényebb méretben érkezne a Jantzen Superior Z, vagy az Obbligato Gold Premium, de mivel szeretnék valamit megőrizni a „vintage-hangból” is, ezúttal a Siemens MKL típusát választottam, amellett, hogy ezzel párhuzamosan a Vishay 100nF-os MKP 1837-es „nyitó” kondikat is bekötök. Az MKL majdnem teljesen neutrális szinte az egész hallható hangtartományban, kivéve a legmagasabb hangokat. Itt szükség lesz egy kis segítségre, egy parallel kis értékű, de transzparens kondi személyében.

Külön szót érdemel a bootstrap, feszültség-utánhúzó elkó. A 47 mikrofarados érték kissé konzervatívan lett megállapítva, különösen az eredeti gyári Quad-ban, ahol az A-osztályú fokozat munkaellenállásai nagyon közel vannak a panelen ehhez a kondenzátorhoz, így az melegszik, ami az élettartamot drasztikusan csökkenti. A bootstrap akkor működik jól, ha a kondenzátor érték elegendően nagy. Így célszerűen a 47 mikrofaradot Long Life 105 fokos típusból válasszuk, és az sem baj, ha 100 mikro lesz az érték.

Minden jól megépített ( nem a Quad cég szerinti értelemben gondolom ) erősítő hangkarakterének első számú letéteményese a puffer kondenzátor. Ha az erősítőt magát átgondoltan, és nem ad hoc alkatrészekből építettük, a kábelezéssel sem mentünk félre, akkor közel semleges, karakter nélküli hanghoz juthatunk – HA ezt a puffer kondenzátor lehetővé teszi. Sajnos, elképesztően ritka és drága az a pár típus, amelyik stabilan hozza a számunkra kellő minőséget. És azok sem szólnak egyformán, csak legalább megütik a mértéket. Ide sorolható az ELNA Starget, A Nichicon Fine Gold, a Kemet (RIFA) PEH200, a Sprague 36DX, A Siemens Sikorel és a Philipsek meg a Panasonic-ok. Én ezúttal a RIFA PEH200-at választottam, mert kitűnő, és volt 4 db a fiókban.

peh-200.jpg

RIFA ( KEMET ) PEH-200  - elsőrangú

Tranzisztorok

Szerencsére mindent megvehetünk a négy nagy márka típusai közül, amikből célszerű építkezni. ( Hitachi, Toshiba, Motorola (ON-Semi) és Zetex. ) A kimeneten mindenképp egy nem túl gyors ( 5 MHz alatti ) végtranzisztor ajánlott, hogy az áramrásegítő fokozat ne legyen gyorsabb, mint az A-osztályú, mert ez tüskéket idéz elő a jelben, amit szeretnénk elkerülni. Így a legjobban akkor járunk, ha két On-Semi MJL-21194 –es végtranzisztort építünk be, míg a meghajtást a szintén ON-Semi MJE 15031 adja.

Pár szó az induktivitásokról

Az ős-Quad-ban három tekercs figyel, amelyből kettő a végtranzisztorok fázismenetén javít, egy pedig a híd egyik eleme. A Snook-féle változatban már csak két tekercs van, ebből az egyiket lehet gyári, ferrit magos kivitelű tekerccsel megvalósítani, azonban a hídban található darab kritikus. Részben azért, mert ugyan a gyári rajzon 3 mH érték szerepel, de ha pontosan szeretnénk a hidat beállítani ( ez egy extrém-Quad lesz, ne feledjük, nincs „á, az még belefér” ) akkor a valós célérték az 2,84 mH, ekkor kerül a híd egyensúlyba. HA a többi érték pontos. Ezt a tekercset továbbra is légmagosban KELL építeni, mert a levegő B/H együtthatója lineáris, és frekvencia független, ami viszont a ferrit magról még esti mese gyanánt sem mondható el. (Meg lehet nézni a neten, milyen tekercsekkel építik a 405-ösöket. Minden olyan panel, ahol nem légmagos, vastag huzalból van az L2, hanem ferrit magos vékony huzalos, aminek se áramkeresztmetszete, se linearitása, High-End szempontból eleve kukaérett ) A tekercset rezonancia-mentesíteni KELL. Nem elég, ha megtekerjük, beforrasztjuk, aztán szevasz. Amikor meg van tekerve, fogunk egy pillanatragasztót, és szép akkurátusan menetről-menetre összeragasztjuk a meneteket egymással. Sajnálom, hogy nem áll rendelkezésemre az orosz repülőgép technikában használatos „atombiztos” ragasztó, ami végérvényesen rögzítené a meneteket, de a Ferrobond sem rossz. Ezen a tekercsen megy ki a hangszórókra a teljes áram, emiatt a tekercsben rezonancia keletkezik, amely a meneteket egymástól hol széthúzza, hol összepréseli, ezáltal kicsi, de valós induktivitás-változás keletkezik. Önmagában nem volna sok, de ugye, mi nem hanyagolunk el efféle dolgokat ( extreme… extreme…) és ha összeadjuk a hídban található ellenállások hőingadozásából és a tekercs rezonanciájából adódó változásokat, ezek együtt lehetnek problémák forrásai. Én inkább rászánom azt a kevés ragasztót, meg azt a 10 percet.

Nos, mostanra nagyjából sejtjük, mikből fog összeállni a szuperspéci 405-ösünk. Kell egy panel, amire építkezni fogunk.

Panel szintjén kezdődnek a dolgok

Ezúttal azzal találtam szembe magam, hogy semelyik, a kereskedelemben elérhető NYÁK panel sem lesz jó. Az ok nem csak az eltérő alkatrészekben és kapcsolástechnikában keresendő, hanem abban is, hogy a szokvány panelek nagyon vékony fóliát használnak. A vékony fólia a bemeneten nem nagy baj, de az A-osztályú részben és a visszacsatolásban már nem elegendő, így kénytelen voltam a DCD-3 Extreme paneljeit 70 mikronos rézzel borított alapanyagból készíttetni. Szívesebben látnék itt még ennél is vastagabbat, pl. 120 mikront, de végül is a 70 elegendő. Magán a terven, az elrendezésen legalább ugyanennyi múlik, vagy még több. Az alábbiakat kellett a tervezéskor szem előtt tartani:

  • a kis és nagyjelű részek nem keveredhetnek
  • biztosítani kell a kisjelű részen a zavarvédettséget, megfelelő árnyékolással
  • a kisjelű tápokat megfelelően szűrni kell, nagyfrekvenciásan is, az IC lábain, SMD kondikkal
  • csillagpontos földelést kell kialakítani
  • az alkatrészek mágneses tere ne, vagy csak nagyon kissé zavarja egymást
  • a hűtött alkatrészek bordáinak el kell férnie
  • az elektrolit kondenzátorok nem lehetnek forró alkatrészek közvetlen közelében
  • a lehető legrövidebb jelutakat kell kialakítani
  • az alkatrészek nem lehetnek túl közel egymáshoz
  • az ajánlott bemeneti IC-k felületszereltek ( SMD )
  • áttekinthetőnek kell lennie, a könnyű megépíthetőség és javíthatóság miatt

405panel_bottom.jpg

Az általam tervezett DCD-3 Extreme panel. 70 mikronos fólia, átgondolt elrendezés, profi kivitel

Jó panelt egyáltalán nem könnyű tervezni. Erre a panelre is elment vagy 40-50 óra ( !!!! ) mire végül is elégedett voltam. Vagy ötször átterveztem, mert a fenti igények egyike - másika kevéssé, vagy egyáltalán nem volt biztosított. Mi több, miután a jónak talált paneleket legyártattam, és beforrasztottam az alkatrészeket, rájöttem, hogy még mindig van, amin javítani lehet. Nagy segítség, amikor az ember fizikailag a kezében tarthatja, és látszik, hogy mi nincs elég jó helyen. Valahogy a számítógép képernyőjén nem ennyire egyértelmű a dolog.

Az általam tervezett – tovább javított - panelek DIY célra elérhetők, mai ára 8.000,- Ft / db. Nem olcsó, de a panelen sok múlik, és ez egy professzionális kivitel. Ha valaki szeretne belőlük, hívjon bátran. A számom: 06-30-213-8232. Kérem, hogy senki ne keressen meg azzal, hogy küldjek gerber file-t, nem tudok.

Egyenlőre ennyi technikailag, a jövő héten érkeznek a bordák, és igyekszem hamar összerakni, hogy a meghallgatásról is beszámolhassak nemsokára. Kezdek izgulni....

Nagy Gábor Pál,  AudioWorld 2016 Február

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr318422322

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swinn 2016.02.27. 11:00:12

"Egyetlen tranzisztoros erősítő sem szól jól, amelynek a hűtőbordái 20-30 fokon üzemelnek."

Volt egy jó darabig egy Exposure IV DR végfokom. Imádtam a hangját, fantasztikus erősítő. Még terhelésen sem melegedett 30 fok fölé...

Analoglued 2016.02.27. 12:10:02

@Swinn: Klassz. Minden relatív, ugye...

Cskádár Péter 2016.03.16. 08:20:37

Ígérted, hogy a dinamikus hőtorzításról később lesz szó. De nem lett. Pár évvel ezelőtt olvastam erről egy írást magyarul a neten (nem Sipos Gyuláét, ez egy másik volt), de eltűnt. Azt gondolom, a csöves erősítők azért is szólnak szebben, mert nincs hőtorzítás, hiszen a katód teljes felülete nagyjából ugyanolyan hőmérsékleten van, és ez nem változik a vezérlés hatására sem. A félvezetők paraméterei azonban igen, és lehet, hogy rosszul gondolom, de a magasabb lapkahőmérséklet viszonylag kisebb paraméter-ingadozást eredményez. Ha az élettartam várható csökkenésétől és - netán - a termikus zaj növekedésétől eltekintünk. (Ez utóbbi nem biztos, hogy játszik, ezért írtam a netánt.
Tehát megérne egy misét a hőtorzítás definíciója, fajtái és okai. Ha már megígérted. :-)

A másik, hogy melyik az a cikk, amelyikben Otala visszavonta a TIM-ről alkotott nézeteit?

Kecskes Attila 2016.11.08. 21:39:36

Már egy jó ideje fontolgatom egy extrém quad epitését. Még nem találkoztam ilyen minősegü alkatrészekbol epitett quad al.
Az volna a kérdésem, hogy elegendő az általad ajánlott Dale RN-60 ellenálasok teljesitmenye? az adatlap szerint 0,25W
Természetesen kivételek az 560 ohm /3w, 1k/2w és talán a 2,7k a zénerek számara amit könnyen ki lehet szamolni. (és persze az általad emlitett 180 és 47 ohm)
Előre is köszönöm a segitséget!

GBL 2017.01.23. 11:09:27

Hm, ez érdekelne: "melyik az a cikk, amelyikben Otala visszavonta a TIM-ről alkotott nézeteit?"

zoli_ 2017.04.20. 11:52:34

A műveleti erősítő 140MHz-ig jó. Mit teszel, hogy ne gerjedjen be? Az az egy szál C6-os kondenzátor elég?

Analoglued 2017.04.20. 19:26:59

@zoli_: Nézd meg a fenti képet az IC-vel. Közvetlenül a táp lábaknál ott van a panelen 2 db smd 100nF hidegítés, aminek saját földvezetéke van. Ha az IC tápja stabil, és nincs benne rezgőkör, akkor nem gerjed be. Emiatt kell a rétegkondikat közvetlen a lábakra tenni. Még a 3600V/us-os LM6171 sem rezeg be. Ha mégis úgy lenne, egy 22pF az IC visszacsatoló körével párhuzamosan megoldja a kérdést.
Üdv, Gábor

Jano3 2017.05.19. 11:26:56

Kedves Gábor!
Nagy örömmel olvasom a quád 405-ről szóló cikkeket. Az általad ajánlott ak4495 dac elkészítése után belevágtam a 405 pojektbe. Érdeklődnék, hogy a későbbiekben is elérhetőek-e az üres panelek. A tápom a leírásodhoz hasonló paraméterekkel elkészült, de egyelőre átlagos megépítésű paneleket fog hajtani (hogy ne maradjak addig se zene nélkül). Amint lehetőségeim lesznek szeretnék majd komolyabb paneleket készíteni.

Válaszodat előre is köszönöm!

Analoglued 2017.05.20. 07:47:34

@Jano3: Kedves János,
Igen, a panelek elérhetők, de van kitem is, ami megszabadít az alkatrészek utáni futkosástól, és garantáltan jó végeredményt ad. Van Dale ( katonai ) ellenállásos változat, és van Vishay ipari kategória, valamivel olcsóbban.
Üdv, Gábor

LimaEchoVictor 2017.12.27. 23:44:24

Nekem az a kérdésem, hogy miért nem cseréljük ki a Tr10 Tr8 egyveleget egy PNP tranzisztorra? Mostmár elég jók a PNP tranzisztorok. Tudom, hogy a Beta változást elég jól kikompenzálja a híd, de így is egyel kevesebb eszköz lenne a jelútba.

zoli_ 2018.03.08. 17:06:27

A Quad 405 így sem lett szimpatikus. De az AD8065-ös tippet köszönöm. Azóta mindenhonnan repültek a műveleti erősítők, és ez ment a helyére :)