Quad 405 végfokozat, ahogy még sohasem ismertük.  Első rész.
2016. február 23. írta: Analoglued

Quad 405 végfokozat, ahogy még sohasem ismertük. Első rész.

avagy, egy félreismert géniusz újjászületése

Előszó

Ez az első olyan cikkem, amit kénytelen vagyok három részletben közreadni, terjedelem és időrendi okokból. Különösen a második részében nagyon sok technikai, felépítési kérdésről lesz szó, amelyek érthetősége sokaknak a kínaival vetekszik majd, emiatt itt, e helyt elnézést kérek. Akik már nem keverik össze a forrasztópáka meleg és hideg végeit, remélhetőleg érteni fogják, az elektronikában járatlanabbak pedig majd kihámozzák a sok elektron, tranzisztor meg ellenállás közül a lényeget. Bízom ebben, úgyhogy útjára engedem ezt a rendhagyó, egyben nagyon is hiány pótló írásomat. Magyarországon eddig már sokan írtak a Quad 405-ről, de az eddigi írások szerzői - bár járatosak voltak az elektronikában - teljesen nyilvánvalóan sohasem építettek, talán nem is hallottak életükben valóban High-End kategóriájú erősítőt. Emiatt megállapításaik, ajánlásaik, építési útmutatásaik teljesen középszerűek, viszonyítás nélküliek voltak, a legjobb indulattal mondva is. Úgy gondolom, itt volna az ideje megrázni egy kicsit magunkat, kitörni ebből a középszerűségből, és helyére tenni a Quad 405 -öt. Valakinek egyszer meg kell tennie. Nos, felveszem a kesztyűt, (meg a High-End szemüveget).

 

quad_405_outer.jpg

Az eredeti Quad 405. Kissé szocreál, a mai erősítőkhöz képest. Még fordított volt a világ, több volt a belbecs mint a külcsín

Előzmények

Az 1970-es évek közepén az angol Peter Walker által még az 1930-as években alapított Quad-cég  ( korábban Acoustical Manufacturing Co.Ltd) piacra dobott egy rendhagyó kapcsolástechnikát alkalmazó erősítőt, Quad-405 néven. A QUAD név egy rövidítés, Quality Unit Amplifier Domestic, vagyis Házi használatú Minőségi Erősítő Egység, szabad fordításban. Az erősítő tervezői ( Peter J.Walker és Mike Albinson ) a technikai magyarázatok mellett olyan szövegekkel álltak elő, mint pl. „ a jó erősítő nem egyéb, mint erősítéssel rendelkező drót innen odáig…” meg hogy „minden rendesen megtervezett, azonos átviteli karakterisztikájú erősítő egyformán szól…” . Ezeket a kinyilatkoztatásokat mára kissé megkoptatta az idő, a Quad 405-el kapcsolatos akkori céges marketing anyag jó része minimum felülvizsgálatra szorulna miután már jól szétröhögtük magunkat, ha ma ez a technika gyártásban lenne, és volna marketingje.

Sebaj, mondani sok mindent lehet, egy dolog azonban tény maradt, hogy azt a technikai problémát, amit eredetileg szerettek volna megoldani, ez a design zseniálisan kezeli. Nézzük csak át, mely célokat tűzték ki a tervezők maguk elé.

  1. Walkernek volt egy elmélete az erősítők visszacsatolásának kialakítására, amely a szokványostól eltérően, hídkapcsolást alkalmazott az erősítőn belül. Ezt az elméletet szerették volna eladható termék szintjére hozni.
  2. Az 1956-ban kifejlesztett ESL-57-es dobozokhoz kellett egy, a korábbiaknál nagyobb teljesítményű erősítő. A korai próbálkozások során rájöttek, hogy nagy teljesítményeknél növekszik az erősítők harmonikus torzítása, amelyet alacsony szinten kellene tartani. Ugyanakkor, kis teljesítményen egy másfajta torzítás van erőteljesen jelen, egy ú.n. keresztezési ( crossover ) torzítás, amely a végtranzisztorok nullátmeneteinél keletkezik. Ez a torzításforma ugyan nagyobb teljesítményeken is ugyanúgy mérhető, de ott nem ez a teljes torzításérték domináns forrása. Kis teljesítményeken ez a torzításforma viszont elsődlegessé válik, és megakadályozza, hogy az erősítő lineárisan működjön. Meg kellett szüntetni mind a két torzítás túlnyomó részét.
  3. A harmonikus és intermodulációs torzításformák létrejötte nem teljesen független egymástól, és a Matti Otala finn erősítő tervező mérnök által akkoriban publikált ( azóta már általa visszavont ) intermoduláció-ellenes tervezési direktíváknak is megpróbáltak volna megfelelni, ha az nem fulladt volna teljes kudarcba, fázismenet és stabilitási problémák miatt.
  4. Nagyobb teljesítmény leadás mellett a tranzisztoros erősítőkben hőmegfutási problémák is jelentkeznek ( a szilícium lapka nyitási feszültsége hőmérséklet függő, inverz karakterisztikájú, azaz minél melegebb a tranzisztor, annál jobban nyit, ez még több áramot enged át, amely még jobban melegíti a chipet, és így tovább… katasztrófa). Ezt a viselkedést kézben kell tartani a stabilitás és a működési kondiciók megőrzésére.
  5. Az alkatrészek öregedése megváltoztatja az erősítő belső munkapontjait, amely hosszabb távon szintén okozhat problémákat, erre szintén jó volna találni valami kompenzáló technikát.
  6. Egyszersmind, a kimenet egyenáramú nullfeszültségét is tartani kell.
  7. Az erősítőnek tartalmaznia kell egy kombinált védelmet, amely a hangszórókat és magát az erősítőt is megvédi a túlzott áramoktól.

Szóval, nem járnánk messze az igazságtól, ha ma úgy tekintenénk, hogy a tervezők egyszerre szándékoztak válaszokat adni a tranzisztoros erősítő technika szinte majd minden égető problémájára, egy relatív egyszerű, de hatékony megoldással. Az elv, amit megalkottak, mára a „Current Dumping” azaz áram rásegítés néven vált közismertté. Az elv lényege, hogy kis teljesítményen egy A-osztályú erősítő fokozat keresztezési torzítás nélkül működve ( ez az A-osztály összesen két előnye közül az egyik ) biztosítja a kis torzítású jelet a kimeneten. Nagyobb áramigény esetén egy B osztályú rásegítő fokozat kapcsol be, amely sokkal nagyobb áram kapacitású, mint a kis A-osztályú fokozat, és így a teljes 100W kimenő teljesítményhez elegendő áramot tud szolgáltatni. Ennek a fokozatnak a torzítása jelentősen nagyobb volna, mint az A-osztályúé, de az erősítőben elhelyeztek egy Maxwell-Wien hídkapcsolást (módosított formában) amely tulajdonképpen az A-osztályú fokozat „tiszta” jelkimenetét hasonlítja össze a B-osztályú fokozat torzult kimeneti jelével, és egy ellenfázisú kompenzáló jelet hoz létre, amely HA fáziscsúszás nélkül érkezik, kioltja a kimeneten a jelben észlelhető torzítási komponenseket. Az erősítő ezen kívül más belső kompenzációkkal is bír, egy a meghajtó erősítőben létrehozott spektrum-kompenzált felüláteresztő tag gondoskodik a nagyon alacsony bejövő frekvenciák szűréséről ( kb. 10 Hz alatt ) míg a meghajtó kimenetén egy aluláteresztő szűrő hivatott a rádiófrekvenciás jelektől megóvni a következő fokozatokat. A hődriftből származó problémákat és a kimeneti nulla DC figyelését egy frekvenciafüggő, 10 Hz alatt működő átfogó negatív visszacsatoló tag útján kompenzálják.

A fenti technika kompakt formában valósítja meg Walker eredeti elvét, amely fejlesztésért a Királynőtől még díjat is kapott, nevesül hogy egy nagy teljesítményű, de relatív magas torzítású erősítőt egy kis teljesítményű, de ezzel együtt kis torzítású erősítőn keresztül visszacsatolva az első erősítő is kis torzítású viselkedést kezd mutatni.

Gyakorlati megvalósítások

A Quad cég a 405-ös tipust 1975-től egészen 1993-ig gyártásban tartotta, és nem kevesebb, mint 162.000 db készült belőle ez idő alatt ! Impresszív szám, semelyik másik típusból sem gyártott a cég ezt megközelítő darabszámot. Az audiofil közönség hamar a kegyeibe fogadta a valóban nagyon kellemes, jó hangú, normálisan árazott erősítőt. Később, amikor megszületett a Quad-hang mítosza ( amihez, személyes véleményem szerint hozzájárult az a tény, hogy P.Walker halála után a céget egy kínai holding cég felvásárolta, és ezután már nem teljesen ugyanazt jelenti a Quad-név mint régen) a 405-ösök is felértékelődtek, ma is kb. 100 ezer Forintot kell kicsengetni egy-egy jó állapotú használt, eredeti gyári darabért az ebay-en.

A Quad sohasem volt a mai szokvány értelemben vett High-End cég. Gyártmánytervezési filozófiájukban sokkal inkább átsüt a hűvös mérnöki szemlélet, mint az audiofil elhivatottság. Számukra a mérhető paraméterek jóval előrébb voltak a listán, mint a hangzás finomítgatásának lehetséges módozatai. Oké, lássuk be, a 70-80-as évek audio-piacán tapasztalható hatalmas kereslet és az akkoriban szokatlanul jó paraméterek nagyon is eladhatóvá tették ezeket az erősítőket. Annak ellenére is, hogy mai szemmel nézve, a tervezők megrekedtek egy technokrata hozzáállás, és egy saját maguk által kreált hiedelem bűvkörében. ( Már hogy tudniillik, „minden jól megépített erősítő egyformán szól” …)

Az ebből a meglehetősen szűk látókörből való kilépésüket megakadályozta az üzleti siker, amely számukra a céges „policy”-vá előlépett elméleteik igazolásaként jelentkezett. A 405-ös utáni fejlesztések ( 606, 707, 909 ) mind méréstechnikailag indultak. Szerencsére ezek a fejlesztések ténylegesen hoztak hangminőségbeli ugrásokat, így aztán a 606-osok utáni teljesítmény erősítők sorra jobban szerepeltek a meghallgatásokon, mint a régi „kis” Quad, amely végül így veszített a vonzerejéből, nem kevésbé a piacon feltűnő más brit cégek új fejlesztéseinek tükrében ( Naim, Audiolab, Mission ).

A fent említett szemléletmód megakadályozta a gyárat abban is, hogy valaha is létrehozza a 405-ös kifinomultabb, az átlagosnál jobb alkatrészekkel megépített változatát. A 405-2 –es változatban egyedül a bemeneti műveleti erősítőt cserélték jobbra ( ugyanazt az ötletet alkalmazva, amit én magam is javasoltam a HiFi Magazin szerkesztőjének, Darvas Lászlónak úgy 1982-83 táján, a gyári változtatásokat nem is ismerve. Tudom, túlzásnak hangzik, de tényleg így volt), illetve a kimeneti védelem megoldásán finomítottak, mert az eredeti bizonyos terheléseknél beleszólt a hangba. Később a 606-os miatt már nem fordítottak figyelmet a 405-ös lehetséges továbbfejlesztésére. Más kérdés, hogy az akkoriban elérhető alkatrészek színvonala köszönő viszonyban sem volt a mai átlaggal, pláne a mostani ipari-katonai specifikációkkal. Összefoglalóan, ki merem jelenteni, hogy a 405-öst gyárilag sohasem építették meg olyan szinten, ami kihozhatta volna ebből a kapcsolásból a benne szunnyadó teljes potenciált. Pedig, ez egy nagyon komoly potenciál, ez egy mai szemmel nézve is gyanúsan High-End klasszisú erősítő.

quad_405_inner.jpg

  A gyári változat belső tere rendezett volt. Ebben már a puffer elkókat kicserélték újakra.

 

DIY változatok ( „elkövetések” )

Magyarországon a 80-as évek elején valaki, ( a nevét nem ejtjük ki ) „megszerezte” a Quad-405 dokumentációját, és az nagyon hamar „közkinccsé lett”, hobbysták adták egymásnak fű alatt, sőt még a Rádiótechnika hasábjain is hosszas cikksorozat indult a megépítést segítendő. A Quad cég szemet hunyt efölött a szimpla lopás fölött, mert nem sok esély volt egy szocialista országba nagyobb mennyiséget exportálni, a DIY vonalat pedig nem tartották veszélyesnek. Szegény ember vízzel főz, ahogy a mondás tartja, és hát a magyar hifista-hobbysta-pákász (akkortájt sok volt ebből, mert nem volt más technikai hobby, csak a hifi, még nem voltak számítógépek, kivéve néhány kósza ZX Spektrum meg Commodore ) minden volt, csak nem gazdag. Épített, amiből lehetett. Emlékszem, akkoriban kezdtem sejteni valamicskét az erősítőkről, és egy alkalommal, amikor épp alkatrészért álltam sorba a Veres Pálné utcai öreg házaspár boltjában ( már bejutottam az utcáról !!! ), hallom ám, hogy egy sorstársam sorolja a Quad alkatrész értékeit. Á,ááá, „kvad” lesz abból… mígnem aztán a végén kért bele 2 db uA 741-et is… Uramisten… !!! Ez már akkor is fájt… Így aztán, ami idehaza megépült – és bizony a legtöbb Quad utánépítés akkoriban épült! – még az eredeti gyári tucat-termékkel sem vehette fel a versenyt, nemhogy jobb lehetett volna. Kicsivel később, a FET bemenetű IC-k boltokba kerülésével lehetett jobb Quad-okat építeni. Sokan megpróbálták R534-esekkel. Nagyon pontos volt, és nagyon rosszul szólt.

Minthogy gyári Quad-ot csak nagyon kevesen hallottak rendes berendezésben, a nagyközönség erről az erősítőről az utánépített darabok meghallgatásával ( Orion HS-280-as, vagy 500-as dobozokkal ) alkotott - általában pozitív - véleményt. Érdekes volna, ha most kéznél lehetne egy olyan statisztika, amely megmondhatná, hogy mindazok közül, akik valaha is hallottak Quad 405-öst szólni, hányan hallottak csak utánépített, és hányan eredeti kivitelt, és hogy volt-e egyáltalán olyan, aki épített belőle csúcskategóriás alkatrészekkel egy top-változatot. Én saccra az előbbi arányt kb. 98 kontra 2%-ra gondolom, míg a neten kutakodva, a mai napig sem látok olyat, hogy valaki is bele tette volna a maximumot, amit lehet. A Quad 405 mai megítélését főképp ez a helyzet árnyékolja be. Jó, de nem különösen jó erősítőnek gondolják a legtöbben, audiofil körökben pedig kelt egyfajta fanyalgást, ha valaki azzal mer előállni, hogy Ő bíz egy Quad-405-ön hallgat zenét.

quad_405_diy.jpg

Egy tipikus utánépített 405-ös a 80-as évekből. Átlagos alkatrészekből, gyenge panelen.

Elhatározás születik

A 405-ösnek van egy elképesztően jó tulajdonsága. A megépítése, és az élettartama ( 30-40 év?) alatti megbízhatósága is szinte teljesen problémamentes. Ha valaki nem fertőzött a High-End Audio-val, és csak simán szeretne otthonra egy erőteljes, nem túl drága és jó minőségű DIY erősítőt, szinte automatikusan köt ki a Quad-405 mellett.

Épp egy ilyen jellegű felkérést kaptam tavaly egy régi ismerőstől. Nem High-Endet akart, az LZ túl drága lett volna, csak egy stabil, jó erősítőt. A Quad 405 adta magát. Sajnos meg vagyok verve azzal a rossz beidegződéssel, hogy az átlagosból is átlag felettit szeretnék kihozni, ha erre egy szemernyi esély is mutatkozik. Vettem két Urbán-féle panelt, gyorsan összeraktam egy 405-öst, átlag alkatrészekből, és letettem az LZ mellé. Őrült nagy lépés hátra az LZ után, miért is nem lepődöm meg? Azonban EZT a színvonalat nem adhatom ki a kezemből. Végül elajándékoztam az Urbán-féle erősítőt, pénzt nem volt pofám kérni érte.

Kutakodni kezdtem, vajon hol lehetne eredeti gyári panelt venni, és egyáltalán, ki hol tart ezzel az erősítővel? Végigolvasva a fellelhető anyagokat, rendesen leragadtam Keith Snook oldalán. Ahol jól átjön a hozzáértés, ahol nem csak utánépítési leírás van, hanem modifikációk, ott érdemes figyelni. Keith megoldotta a Quad egyik tervezési problémáját, a Wien hídból kivette a T2 tranzisztort, így a hibajel-képzés egy sokkal magasabb kategóriára váltott, mint volt az eredeti kapcsolásban. Ennek a módosításnak nagyon pozitív hatása kell legyen – gondoltam. Bár a bemeneti műveleti erősítő nem-invertálóvá alakításával nem értek egyet, az így nyert mínusz egy erősítő fokozat javít a pszichés közérzetemen a rajzot vizsgálgatva. Felhívtam, küldtem Neki egy (pár) sörre való donációt, és konzultáltunk egy keveset a Quad-ról. Végül úgy tettem le a telefont, hogy ott csengett a fülemben az a félmondat, hogy az ő DCD-3-as MOD-ja „makes it open” – azaz „kinyitja” a Quad-ot. Nekem, minthogy már tucatnyi 405-öst építettem, barátoknak, ismerősöknek, saját magamnak is ( amiket aztán rendre mindig megvettek a hozzám betérő haverok) nagyon is érdekes lett egy olyan Quad változat, amit még nem próbáltam ki. Úgy döntöttem, ezt fogom az ismerősömnek megépíteni. De ha már, akkor megteremtem a lehetőségét annak, hogy bármikor reprodukálhassam. Hátha kelleni fog még másoknak is belőle. Kellett egy saját tervezésű DCD-3-as panel. Megterveztem, és ahogy elkészült megépítettem, mai modern, 0,1%-os tűrésű profi alkatrészekből.

Fej-fej mellett volt az LZ-vel. Majdnem…majdnem. Az LZ simább, finomabb, "csövesebb" hang, ha úgy tetszik, viszont meghökkentő volt az Urbán-féle és a Snook-féle Quad változat közötti nagyságrendi előrelépés. Jóllehet, a két elektronika alkatrész bázisa sem volt versenyben, de a DCD-3 tényleg kitárja az ablakot, friss levegőt enged be. Mintha nem is ugyanazt az erősítőt hallgatnám. A különbség részben a javított kapcsolástechnikának tudható be, részben pedig az alkatrész választásnak. ( Utóbb úgy vélem, az Urbán-panel is belejátszik a végeredménybe)

Minden erősítőt járatok itthon egy darabig mielőtt átadom, amíg az alkatrészek ( kondenzátorok ) elkezdenek „beülni”, és kisimul az első pár óra reszelőssége. A Snook-féle Quad bejáródása alatt felmerült bennem az a gondolat, hogy bár ez így is egy sokkal jobb alkatrész-bázisú Quad, mint amit én magam valaha is összeraktam, de még mindig elmarad attól az alkatrész színvonaltól, amit mostanában a legjobbnak tartok.

Ezt a hangot elhallgatva, igazán érdemes volna – ha már idáig eljutottam – megtudni, mire menne ez a kapcsolás a lehető legjobb alkatrészekkel, precízen finomhangolva.

QUAD-405 EXTREME ( Keith Snook DCD-3  az én saját kiegészítéseimmel  )

Az ördög mindig az apró ( nagyon apró ! ) részletekben van. Olyasmikben, amikre senki sem gondolna. Amikről a legtöbben úgy gondolják, hogy „á, az elhanyagolható…” A High-End erősítő technikában soha semmi sem elhanyagolható. Vannak kompromisszumok, amiket az ember kényszerűen megköt – de nem szeret ! – a „nem elhanyagolós” konstruktőr hátsó gondolataiban mindig fészkel egyfajta kétely. Ráadásul az erősítő építésben mindennapos dilemma, hogy ha egy problémát megoldunk, azzal létrehozunk egy másikat, dönteni kell, hogy melyiket választjuk, melyikkel tudunk lelkiismeretünk szerint jobban együtt élni.

A 405-ösben is van pár hasonló kompromisszum. A 2 db végtranzisztor keresztmetszete (és nagy áramokon mutatott viselkedése) nem ideális, jó volna duplikálni, vagy épp triplázni, ahogy azt a 606-osban teszik. A bemeneten a műveleti erősítő a megvalósított erősítéshez képest túl sok tranzisztorból áll, ez minden műveleti erősítő ős-hibája, audio szemszögből. ( Minden plusz tranzisztor plusz torzítást eredményez. ) Ugyanerre a 606-osban azt a választ adták, hogy elhagyták a műveleti erősítőt, és helyette tranzisztoros fokozatokat használnak, ami meg azért nem annyira jó, mert ha rendesen akarjuk megépíteni, rengeteget kell méregetni-válogatni, és venni kell pár marék tranzisztort. Ami, ha csak egy erősítőt építünk, lássuk be, nem túl gazdaságos. Ennyit szerintem a gyárban sem méregetnek. Az eredeti design egy szimpla 2 x 10.000 mikrofarados plusz-mínusz 50V-os tápról megy, ugyanarról a két csatorna. A táp sem maradhat így.

Folytatása következik.... kicsit később.

NGP. AW 2016 Feb.

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr78412412

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Megaymir 2016.02.23. 08:15:53

Érdekes téma, várjuk a folytatást!

Egyébként a Matti Otala - Jan Lohstroh - Electrocompaniet féle erősítő megoldás nem merült fel a Quad ellenében?

Analoglued 2016.02.23. 17:47:58

@Megaymir: Egyetlen szóval sem állítottam, hogy a Quad-405 volna a végső szó az erősítés-technikában, nyilván vannak ennél jobb erősítők is. A Quad-405 csak abból a szempontból érdekes, hogy a kapcsolás sokkal többet tud, mint amennyit kihoznak belőle, és ez már évtizedek óta így van. Továbbá, sokan ismerik, szeretik, megépítették, esetleg talán még a jövőben is meg fogják még sokan. Úgy érzem, méltatlanul viselkedtek ezzel a kapcsolással akik közvetítették mások felé. A Quad-405 sokkal többet tud, de annak a többnek a kiaknázásához olyan ismeretek kellenek, amelyek csak azoknál vannak meg, akik napi szinten építenek High-End elektronikákat. Nem ítélek el senkit sem, akik építési leírásokat közölnek erről az erősítőről, ez nagyon jó, de Keith Snook-on kívül egy sincs, akinek megvolna a szükséges látásmódja, alkatrész ismerete, High-End konstruktőri vénája ahhoz, hogy többre jussanak, mint idáig. Még Keith remek kapcsolásán ( DCD-3 ) is lehet egy jó nagyot facsarni, épp erről írok. Szeretnék igazságot szolgáltatni a 405-ösnek, egyszersmind lehetőséget adni egy magasabb szintre jutáshoz mindazoknak, akik szívesen építenének maguknak egy elfogadható erősítőt, és akik enélkül továbbra is ugyanolyan középszerű Quad-okat építenének, ahogy azt az elmúlt évtizedekben annyiszor láttuk.
Az Otala-Lohstroh erősítőről szólva, ismerem azt a kapcsolást. Az ötlet valószínűleg nem az övék, a Luxmannál Japánban előbb építettek ilyet. Jó irányon van kapcsolástechnikailag, valószínűleg jobban is szól mint a Quad, mindazonáltal nem hibátlan. Tartalmaz két tervezési hibát, amit érdemes lenne kijavítani, viszont számomra ez érdektelen, az LZ sokkal jobb, letisztultabb, kiforrottabb erősítő. A Quad pedig sokkal problémamentesebb. DIY szempontból sokkal nagyobb biztonsággal lehet belőle jó erősítőt építeni, mint a fenti elektronikából, ahhoz több hozzáértés kell. És ne felejtsük el, egy jó kapcsolás szükséges, de messze nem elégséges feltétele a jó végeredménynek.
Örülök hogy rákérdeztél, köszönöm ! Majd a harmadik részben olvashatod a miérteket, kitartás addig is :-)
Üdvözlettel, Gábor

bearman 2016.02.23. 23:05:56

Köszi, várom a folytatást...

kadibela 2016.02.24. 11:07:46

Ezt az A-B osztály "kombinációt" mindig érdekesnek találtam, rettentő szellemes ötlet. Vajon a Luxman is hasonlót alkalmazott a nyolcvanas évek L szériás erősítőiben? Viszont felmerül a kérdés, hogy DIY szinten nem lenne-e egyszerűbb egy szimpla A osztályú kapcsolás? Jóval kevesebb alkatrész, rövidebb jelutak, kompenzáló mechanizmusok nélkül. Egyszerűbb kapcsolás, kevesebb hibalehetőség, költség oldalról is jobban jönne ki. Ma már megoldható a jó passzív vagy akár aktív hűtés is, nem kell ronda monstrumokat építeni egy 2*20 wattos végfokhoz.

Analoglued 2016.02.24. 18:31:46

@kadibela: Kedves Béla! A Luxman nem keverte az osztályokat, inkább a Megaymir nicknevű hobbytársunk által említett végfokhoz esnek az L szériák közel. A Quad más.
Ha az általad említett 2 x 20W A osztály az egy Jean Hiraga -féle Le Monstre lenne, akkor azt mondanám, hogy nem. Az A osztály túl sok áramot fogyaszt, túlságosan fűt, ennyire nem kell, és sajnos az a kapcsolás ráadásul még hibás is. Az egyszerűsége valóban könnyebben utánépíthetővé teszi, mint egy Quad-ot, de nem érsz el vele jobb eredményt. És hát az is csak akkor szól elfogadhatóan, ha jó alkatrészekből van összerakva. Igaz, itt kevesebb az alkatrész, de sokkal nagyobb és drágább puffer kondikra lesz szükség, és tranzisztoronként ( !!! ) kéttenyérnyi hűtőbordára. Végül is nem lesz olcsóbb mint egy jól megépített Quad. Bár ezt az összehasonlítást még sohasem volt alkalmam megtenni, de úgy vélem, elméletileg, kapcsolástechnikai alapon, közel azonos kategória lehet a kettő. Érdemes volna tényleg összehallgatni őket... De akkor is, még itt van a Class A hatalmas áramfogyasztása, és a Quad 100W-ja, szemben 20-al, ami legtöbbször persze elég, de bizonyos hangdobozokon meg nem. Ha van kedved, építs egy Hiragát, és szívesen mellé teszem a most épülő Quad-ot. :-)

carboncopy 2016.02.25. 20:44:20

Technikailag nekem a 606-707-909 oldalon a táp megoldása a legérdekesebb, elég egyedi irányba léptek tovább...

kadibela 2016.03.01. 16:06:11

@Analoglued:
Nekem van egy tisztán A osztályú erősítőm, Nelson Pass féle kapcsolás (Zen), ezért is mertem előhozni a kérdést. Nem én építettem. Én annyit látok, hogy minimális mennyiségű alkatrészt tartalmaz, ami viszont jó lehetőség az optimális alkatrészbázis kialakításához. Tény hogy két hatalmas hűtőborda van az oldalán ami forró, de működés közben meg lehet érinteni. Sajnos még nem volt alkalmam igazán high-end készülékek társaságában kipróbálni, de a Pioneer A400-as erősítőmnél (bocs!) nagyságrendekkel jobb, ami azért nem rossz egy DIY erősítőtől, ami minőségi, de abszolút nem "egzotikus" alkatrészekből épült. Hátránya valóban a teljesítménye, 90 dB vagy nagyobb érzékenységű dobozokkal él igazán.

Analoglued 2016.03.01. 18:11:20

@kadibela: So far, so good.... Mi a kérdés???

Üdv, G.

kadibela 2016.03.03. 11:26:48

A kérdés annyi lett volna, hogy egységnyi pénzmag felhasználása mellett, DIY keretek között, az elérhető hang szempontjából vajon nem előnyösebb-e egy tisztán A osztályú gép építése, feltéve hogy nincsenek nagy elvárások a teljesítménnyel kapcsolatban és nem zavaró a nagy hűtőborda. Mivel azt írtad hogy esetedben fontos a teljesítmény és az alacsonyabb áramfelvétel, ezért számodra a kérdés eldőlt. Az én fejemben viszont a kérdőjel megmaradt... Mindenesetre várom a további írásokat a QUAD-ról.

Analoglued 2016.03.03. 19:01:55

@kadibela: 30 éve építek erősítőket, sokat és sokfélét építettem már. Nagyjából úgy érzem, sikerült feltérképeznem a mai erősítő technika szinte teljes skáláját, és műszakilag is átlátom egy kapcsolási rajz alapján hogy minek hol a szűk keresztmetszete.
Mai fejjel, rengeteg tapasztalat birtokában, az a véleményem ( ezzel nyugodtan vitatkozhat bárki, ha akar ) hogy egy tranzisztoros erősítő minősége nem elsősorban az osztályba állításától függ, még csak nem is az alkatrész bázisától. Természetesen ezek mindegyike jelentős hatással van, de nem ezen áll vagy bukik a dolog.
Egy jó kapcsolástechnikájú B osztályú erősítő minden különösebb gond nélkül beelőz hangban egy szokványos A-osztályút. Manapság épp a Pass-féle, vagy ehhez hasonló, nagyon leegyszerűsített erősítők hoznak új életet a DIY erősítők világába. Azonban ezek a dolgok - még ha jól is szólnak - nem elégítenek ki egy sor egyéb szempontot, amikre viszont nagyon is szükség van.
Azt gondolni, hogy az A-osztály, vagy épp a csöves erősítés a nagy titok a jó hanghoz, felér azzal a műkedvelői szintű, valós hozzáértést teljesen nélkülöző rajongással, amivel bizonyos autómárkákat öveznek, vagy hifis példát hozva, amivel a Linn pártiak szédítik a világot meg önmagukat. Nem mintha a Sondek a mai formájában ne volna egy nagyszerű lemezjátszó. De az. Azonban messze nem az egyetlen, amivel jó hangot lehet csinálni, és távolról sem a legjobb.
Arra buzdítalak, hogy dobd el ezeket a beidegződéseket, és próbálj meg összehasonlítani több különböző felső kategóriás elektronikát. Rá fogsz jönni, hogy a hangminőségük előre nem megjósolható a műszaki paramétereik alapján. Mert nem ezektől függ.
Tulajdonképpen ez a felismerés vezetett az LZ kifejlesztéséhez bennünket anno a Zeppelin Audioban, nagy mértékben ennek köszönhetem mai tudásom javát is e témában.
Ha nagyon olcsó DIY erősítőt építenél, a jó hang legszebb reményében, akkor küldj egy email címet, és átküldök Neked egy rajzot, amit elég olcsón megépíthetsz, kb. 100 ezerből ki lehet jönni, és aztán nyugodtan leteheted bármilyen A-osztályú mellé, széles mosollyal az arcodon. Még talán az Extreme Quad 405-el sem fogok tudni annál jobb hangot csinálni. Talán csak az LZ-vel, de az más kategória. Az egyetlen gáz, hogy 2 x 60-70 W-nál nem lesz izmosabb, de ez legtöbbször elegendő.
Üdv, Gábor

kadibela 2016.03.07. 14:58:51

Köszönöm a választ és hogy időt szánsz a magamfajta zöldfülű kommentelőknek, tényleg megtisztelő. Az általad leírtakkal egyébként maximálisan egyetértek, nem vagyok A osztály fetisiszta, bár DIY szempontból nagyon motiváló tud lenni egy ilyen primitív, ám meglepően jó hangú áramkör. Szívesen fogadom a rajzot (belakaderjak@gmail.com), és továbbra is követem a 405-ös feltámadását.

csobarat 2016.03.30. 08:05:24

Kedves Gábor!
Sokat olvasom a blogot, többek közt ennek hatására lett itthon egy Pink Triangle, Rega R 200, Dennon DL 103 SA (boron Van del Hull) lemezpörgető. Ha egy mód van rá, engem is érdekelne az a 60-70 W-os DIY erősítő kapcsolási rajz, amit már a korábbiakban másnak ajánlottál.Esetleg ha van hozzá eladó panel, szívesen megvásárolnám. Segítségedet előre is köszönöm. Üdv! horvath.jozsef03@gmail.com

Analoglued 2016.03.30. 09:12:32

@csobarat: Ajjj, de jó hogy ezt mondod, a Bélának nem küldtem el a rajzot, basszus! Annyi mindennel kell megküzdenem mostanság egyszerre, ez kimaradt....
Küldj egy email címet, és este megrajzolom, és mind a kettőtöknek átküldöm.
Gratulálok a lemezjátszó választáshoz! Remélem elégedett vagy! :-)
Üdv, Gábor

csobarat 2016.03.30. 20:30:15

@Analoglued: yeah, a Pink Triangle nagyon tetszik...bárcsak több időm lenne hallgatni.
az email cím: horvath.jozsef03@gmail.com
köszi és üdv
Jóska

Attila Bodnár 2016.06.17. 17:32:45

Hello

Segítséget szeretnék kérni, előbányászatam a képen látható erősitőt, még fateré volt :)
a bekötéssel kapcsolatban kérnék információt

hogy kössem be +- gnd? melyik micsoda a három közül.
nagyon köszönöm előre is :)

Üdv Attila

Analoglued 2016.06.17. 19:05:20

@Attila Bodnár: Megmondom, csak a kép nem jött át...

Attila Bodnár 2016.06.17. 19:24:22

bocsánat, nem küldtem képet.., a cikkben lévő képre gondoltam , ugyan ez van nekem is..

Analoglued 2016.06.17. 19:49:03

@Attila Bodnár: Van multimétered? A felső végtranyó kollektora a plusz táp ( 50V) az alsó végtranyó emittere a mínusz táp (-50 V) és a harmadik csati a test, vagyis a nulla. Egy multiméterrel csipogóra állítva egy perc alatt megtudod melyik melyik...

Fluppy Magyar 2016.06.19. 00:46:04

@Analoglued: Kedves Analoglued!
Örömmel venném ha nekem is elküldenéd annak az erősítőnek a rajzát!
kshancy@gmail.com az emailem.
Üdv!
Shancy

Analoglued 2016.06.20. 08:07:39

@Fluppy Magyar: Ha elolvasod a legutóbbi cikkemet, abban megtalálod.
Üdv, Gábor

Fluppy Magyar 2016.06.24. 16:19:59

@Analoglued:
Köszönöm szépen!
Üdv!
Shancy

Analoglued 2016.08.16. 22:33:42

@Pisti Miskolc: Üdv István!
A BC107 nem elég nagy feszültség tűrésű a Quad-ba. Cseréld ki egy BC 182-re, és nem lesz baj.
Üdv, Gábor

Analoglued 2016.08.20. 18:27:05

@Pisti Miskolc: Nekem úgy tűnik, hogy vagy gerjed, vagy pedig az egyik kondi nem jó. NEM a TL071-el lesz baj, bár annak a hangja szerintem szánalmasan gyenge, de egyenlőre maradjunk a hibánál. Melyik pozicióban van az a BC107 ami állandóan elkattan?
Van egy 2,2 nF-os kondid a negatív oldali nagy áramú BD bázisa és kollektora között? Ha nincs, kezdd azzal.

Analoglued 2016.08.21. 09:11:16

@Pisti Miskolc: Azt gondolom, ez nem az a fórum, ahol a Te erősítőd technikai problémáival kellene teleírni a blogomat. Szívesen segítek megoldani, de nem itt, írj légy szives az audioworld.hu@gmail.com címre, és ott privátban megoldjuk. Egyébként létezik egy Quad fórum a hobbyelektronika.hu-n, ott érdemes az efféle kérdéseket feltenni, a sok elektronika guru örömmel segít, ítt: www.hobbielektronika.hu/forum/topic_2065.html
Üdv, Gábor

Pisti Miskolc 2016.08.21. 12:16:07

Ok rendben elnézést kérek!Nem tudtam!Akkor a többit privátban előre is köszöntem a segítséget!!!