Van aki forrón szereti – Audio Hungary  Univox APX-200 végerősítő
2016. január 31. írta: Analoglued

Van aki forrón szereti – Audio Hungary Univox APX-200 végerősítő

teszt

Bajban vagyok ezúttal. Többszörösen is. Hagyományosan a szívem csücske minden magyar termék, a jók különösen. Ezért mindig, amikor ilyen eszközök kerülnek a kezem ügyébe, előre, külön emlékeztetnem kell magam az elfogulatlan ítéletre. Nincs ez másképp most sem, sőt, a bajt tetézi az a körülmény, hogy magam is építek erősítőket, és az LZ ( ezen az egyszerű néven nevezem a legjobb modelleket ) hangminőségben vastagon az élvonalban van, kevés magyar építésű elektronika létezik, ami képes megszorítani, még kevesebb, ami eséllyel indulna a sokkal jobb hang reményében.

Ez az állapot részben nagyon jó, mert referenciák nélkül nehéz volna más készülékeket megítélni, és hát az sem mindegy, hogy az ember a hétköznapokon mihez, milyen színvonalú hanghoz szokik hozzá. Szóval, szerencsés dolog, ha egy teszt során magasra van téve a léc, és könnyű észlelni a különbségeket. Ugyanakkor, nem mindig könnyű nem hallani jobbnak a saját eszközünket, szigorúan megmaradni a semleges, pártatlan ítész szerepkörében.

Az APX-200 felteszi nekem a lécet. De ne szaladjunk nagyon előre.

rapx200o.jpg

A gépet pár hétre kaptam kölcsön, Fábián Laci, az Audio Hungary tulajdonosa jóvoltából. Minthogy Ő kb. semmit sem tud rólam, a hifis múltamról, tapasztalati hátteremről, ízlésvilágomról, stb. ezért ez a cselekedet egy bátor lövés volt a sötétbe a részéről. ( Mint tudjuk, aki mer, az nyer… pláne ilyen fegyverrel a kézben. ) Mindazonáltal, nagyra értékeltem a jóindulatát, és bizalmát, nem különben abbéli segítségét, hogy a teszt során kihozhassam a dologból a lehetséges maximumot. Kaptam pár kábelt is, hogy ne a Van Damme „fakábeleivel” hallgassam már meg, hanem valami olyan kaliberrel, ami árban passzol, és az Ő saját házi tesztjeik során notóriusan a legjobbnak bizonyult az APX erősítők csatlakoztatására. Később, mikor megpróbáltam ezt a kábelt bekötni, kiderült, hogy a csatlakozói el vannak deformálódva, és nem hajlandóak belecsusszanni a nekik kitalált aljzatokba. Kár. Szívesen meghallgattam volna.

Kábel vonalon azért fel vélek fedezni egy kis fricskát. Lévén hogy az erősítő megérkezésekor a beszélgetés során megtudtam, hogy bizony belül interconnect szintjén mégis csak Van Damme figyel (nahát…) ugyanakkor azt is, hogy a Van Damme hangszóró kábelek ugyanezeken a teszteken sorra elvéreztek. Minthogy relatíve elég jól ismerem a Van Damme audiora is használható szortimentjét (talán még emlékeztek, ki indította el ezt a hype-ot idehaza ) sőt, drága egyéb kábelekkel is volt alkalmam összehasonlítani őket, az efféle ítéletekről külön véleményem van, minden rendszerfüggő, de ismét csak ne szaladjunk annyira előre.

Technikailag nem sok dolgot érdemes tudni a 200-asról. Teljesen hagyományos csöves kapcsolástechnikával épül, (azért van benne egy-két egyedi, mai ihletésű megoldás is) 2 x 100W teljesítményre képes 4 vagy 8 Ohmon. Elég izmos, el kell ismerni. Szokatlan dolog egy csöves géptől ekkora erő. Ha elkezdenénk a designereket a jónéptől elválasztó függöny mögé tekintgetni, nyomára juthatnánk az ekkora teljesítmény iránti igénynek, amely egy ilyen, nem szokványos izom-faktorú elektronikának a megépítését motiválja. Ez az erősítő – ahogy azt a teljesítménye mutatja - nem annak a szűk körnek készül, akik nagy ( 95 dB fölötti ) érzékenységű dobozokat hallgatnak. A tervezők figyelembe vették az elmúlt évtizedek hangszóró-építési trendjeit, és olyan energiát csomagoltak a nagy fekete dobozba, ami nem fog zavarba jönni szinte semmilyen hangszóró impedanciától, sem a szokottnál alacsonyabb érzékenységű dobozoktól.

apx-200_inside2.jpg

A csövek a Tungsram egy régebbi szériájából lettek „megmentve” a szép reményű audiofil jövő számára. ( Ez a tesztpéldányomra igaz, a gyár későbbi daraboknál a szériában ettől eltérhet ) Nos, ez is egy jó hír, a Tungsram csövek a világ élvonalába tartoztak, nyugodt lélekkel vihetők versenybe mindmegannyi nagy nevű, külföldi gyártó termékével szemben, talán egyedül a német Telefunken csövek emelkednek ki ebből a mezőnyből. Tehát, az APX-200 leendő gazdái nyugodtan hajthatják álomra a fejüket, a gyártó jól választott, ezt a fontos kérdést most lazán kipipálhatjuk. Az elektronika többi része nagyon pontos, de nem hiper-audiofil alkatrészekből áll. Nyoma sincs a legnagyobb LZ -ben fellelhető PRP vagy Holco katonai minősítésű ellenállásoknak. Mentségére legyen szólva, a csövekhez nagyobb teljesítményű alkatrészek dukálnak, 2-3W-osban pedig a katonai minősítés finoman szólva sincs ingyen… Mennyibe fájna ez a gép olyan ( pl. Mills vagy Vishay ) alkatrészekkel??? Megépítésekor elsősorban az alkatrészek pontosságára és a két csatorna tökéletes együttfutására figyeltek oda, ami a hosszú távú kiegyensúlyozott működés egyik záloga.

apx-200_inside.jpg

A kimenő trafók, amelyek minden csöves végfok Achilles-sarkai, házon belül készülnek. Ezáltal a gyártási szórás minimalizálható, az egy fedél alá kerülő darabok összemérhetőek, és a garanciális helyzetkép is pozitívan alakul, sok futkosástól kíméli meg magát a gyártó cég. Lényeges eleme a dolognak, hogy a trafók jó négyszögjel-átvitelt nyújtanak, ami nagyon ritka, és a frekvencia tartomány is kellően széles, nincsenek lehajlások rögtön 20 KHz után.

A kartondobozt kinyitva, feltűnik, hogy megfelelően van csomagolva. Nagy szó ez kérem, láttam már pár olyan eszközt, amelynek a csomagolása kritikán aluli volt, még arra sem volt teljesen képes, hogy a szállításkor néha előforduló ütődésekből származó külsérelmi nyomokat megakadályozza. Ezúttal megint kell, hogy adjak egy jó pontot, a kettős karton plusz nylon csomagolás elfogadható védelmet nyújt. A tengeri standardhoz kellene még két, egy belső és egy külső vákuumos nylon zsugorfólia, de hát idehaza aligha kell a tenger viszontagságaira úgy figyelni.

dscn4867.JPG

Érdekes összetevő, hogy a gép árában benne van egy jó minőségű ( Van Damme ) interconnect kábel. Ez a kábel mintegy meghosszabbítása a belül található kábelnek, így a gyártó idejében elejét veszi az inhomogén kábelezés használatának, ami felemás eredményekhez vezethet a meghallgatásokon. Itt kell beszúrjam azt az epés megjegyzésemet, hogy az a hiedelem, hogy így majd mindenki a lehető legjobb hanghoz jut, merő illúzió csupán. Nagyon dicséretes az igyekezet, azonban ahány rendszer, annyiféle, a megfelelő kábelt az adott rendszerben kell megtalálni. Én nem szeretem, ha kívülről kívánja valaki megmondani milyen kábelt kellene használnom. Az is könnyen előfordulhat, ami a Van Damme-nál gyakori visszajelzés, hogy egy alapvetően hibás rendszerben egy egyébként nagyon jó képességű kábel negatív előjellel szerepel. Csakhogy ez az eredmény nem a kábel hibája. Ennek felismeréséhez tapasztalat kell, és persze, hagyni kell a kábelt bejáródni, ami a Van Damme-ok esetében egy elég hosszadalmas, 100-150 órás folyamat. Kevesen értik ezt meg, és a nyers kábelt bekötve, az első egy óra katasztrófája után mennyei audiofil magabiztossággal húzzák le a kábelt a sárga földig.

Ettől függetlenül, mindig nyitott vagyok bármilyen újdonságra, eleddig ki nem próbált összetevőre, légyen az kábel, elektronika, hangszedő, unikumos üveg, vagy bármi más. Örömmel meghallgatok kábeleket is, de maximum azt a következtetést vonhatom le, amit az én saját rendszeremben tapasztalok. Vannak persze olyan tulajdonságok, amik a legtöbb rendszerben igazak lesznek. Majd erre még visszatérek később. Ott tartottunk, hogy kinyitottam a dobozt.

Az erősítőhöz mellékelt használati utasítás egy szívhez szóló üdvözlettel kezdődik, amelyben a cég a modernséget, a korábbi jó nevű elődökre hajazást és a körültekintő tervezést emeli ki. Jönnek a szokásos biztonsági előírások, majd a kezelőszervek leírása, amelyet adekvát módon, a hátsó csatlakozók azonosítása követ. Hála az égnek, a leírásban megtalálható a minden csöves végfokra jellemző ökölszabály, hogy nem szabad bekapcsolni, amíg a hangszórókat rá nem kötöttük. Ennek az a prózai oka, hogy a kimenő trafók primer tekercsei a csövek munkaellenállásai, de a primer impedancia a szekunderen található impedanciának az áttétel négyzetével szorzott értéke. Ha ott nincs hangszóró, a csövek egy ad hoc impedanciát látnak, ami nagyon nem tesz jót, erre a csövek érzékenyek. Csak reménykedni lehet, hogy a majdani vásárlók el is olvassák majd a tájékoztatót… Én azért ezt az egy momentumot nagy piros felirattal egy A4-es lapon hozzácsomagolnám az erősítőhöz, rögtön a doboz kinyitásakor ne legyen esély nem elolvasni !!!

Kapunk egy rövid tájékoztatást a végcsövek munkapont beállításának ellenőrzéséről ( erre való a doboz közepén található műszer és alatta a választó kapcsoló, amely külön-külön ellenőrzi a csövek aktuális beállítását, ez nagyon hasznos „fícsör” ( angol: Feature – tulajdonság ). Végül a műszaki paraméterek. A 2 x 100W-ot 1% torzításhoz kötik, míg a maximum kimenet 150W ( AJJJ ! ) de ekkor a teljes áramfelvétel vetekszik a kávéfőző meg a porszívó együttes kapacitásával, pörög az óra rendesen.

Kiveszem a kartonból. Nagy böhöm fekete vasdoboz, nehéz. Van vagy 30 kiló, a trafók odateszik magukat. Megjelenése eléggé „szocialista” – ha érted mire gondolok. Semmi csicsa-micsa, csakis a nagyon funkcionális kezelőszervek. Mellette a szintén nagyon minimalista LZ kifejezetten esztétikus, helyes kis doboz, elegáns méretarányokkal.

dscn4882.JPG

Első kör – ismerkedünk.

Bekötöm a hangszóró kábeleket, ahogy kell, majd kihúzom az LZ-ből a norvég Oblivion 230-as tápkábelt, hogy az első meghallgatás is fair legyen. Ez a kábel valahogy vidámabbá teszi a zenét az LZ-n, hadd legyen meg ez a 200-ason is. Bekapcsolás – és trafózaj. Kissé brummog mechanikailag, nem csodálkozom, a fűtések sok áramot szippantanak. Nem vészes, de határeset. Az erősítő az első kb. 1 percben még nem játékképes, mert a fűtés teljes kialakulásáig – a csövek élettartamának megőrzése okán – az anódfeszültséget még nem kapja meg. Erről a kijelző műszer piros háttérvilágítása tájékoztat. Egy perc után aztán, halk kattanás után megérkezik az anódfesz, a fény fehérre vált, és hajrá.

Interconnectnek a gyári ajánlás szerint, a mellé csomagolt kábelt kötöm be, hangszórókábelnek a 4 eres vastag Van Damme szolgál. A dobozok szokás szerint a KEF Reference 2-esek, forrásnak most egy Micromega CD-játszóval indítok. Nem túl logikus párosítás egy százezer Ft alatti CD-t használni forrásnak ebben a rendszerben ( majd lesz jobb…) de a zene folyékonyságának ellenőrzésére jó, a Micromegán nagyon folyékony a zene. Számtalan hibája van, de EZT a paramétert nagyon jól hozza. Gyenge erősítőkön ez a folyékonyság elvész valamilyen mértékben, a jó cuccok pedig átengedik.

Dicséret 2: Az APX 200 folyékonyan szól. Szép nagy kövér pipa, ez egy nagyon fontos paraméter a későbbi zenehallgatási kedv szempontjából.

A hangkép szép levegős, ebből a szempontból észrevehetően jobb, mint az LZ. A zene leválik a dobozokról, és szépen kitölti a dobozok mögötti teret– nem túlságos mélységben. A színpada kb. 3-4 m mély, ezen a zenén pont jó ( Kari Bremnes – Byssan Lull ). Kifejezetten légiesnek hat, a hangok úsznak felém a térben, nagyon jó csövesek tudnak csak ilyet. Az egész hangot egyfajta könnyedség jellemzi, nem feszes, inkább laza, jó értelemben. Tonálisan elhúz, a legmélyebb hangok ott vannak, de az erejük nincs meg. Feljebb, a felső basszusban sincs elegendő szubsztancia, van egy jól hallható elvékonyodás. Még feljebb, a középtartomány már elég tiszta. Tulajdonképpen ennek a hangnak ez a nagy erőssége, a tiszta, folyékony középtartomány. Mert a magas hangokon ismét csak érzek egy torzítást, az LZ-ről ide kapcsolva teljesen egyértelmű. Az LZ nagyon sima, ezek a hangok ott szépen együtt vannak a többivel, és nagyon finoman szólalnak meg. A MOS-FET-es LZ sokkal testesebb, viszont szívesen átmentenék oda egy adagot ebből a légiességből.

dscn4870.JPG

Második kör, gondoltam, csinálok egy gyors ellenpróbát, csak az A-B teszt kedvéért. Erre nincs nagyon szükségem, A-B teszt nélkül is jól szoktam hallani amit kell, de ne érje szó a ház elejét. Átkötök az LZ-re, ugyanezen a zenén. Hagyom a géphez adott Van Damme interkonnektet, hadd legyen fair a dolog. Nos, itt is levegős a hang, és itt is vékonyabb az alja, mint amihez szokva vagyok. Nem annyira levegős, mint a 200-ason, annál zártabb, de legalább a könnyedség és a folyékonyság megvan. A magas hangokon megint csak ott van az a gríz, úgy tűnik ezt is a kábel hozza be a képbe, hasonlóan a már említett, kissé testetlen, de nyitott hangképhez. Szinte biztos, hogy ez a kábel még nincs bejáródva. Nem rossz kábel amúgy, bizonyos rendszerekben nagy szolgálatot tehet, de messze van attól, hogy egy 700 ezer Forintos erősítő első számú, gyári ajánlású interconnectje legyen. Hallom, hogy az erősítő gyári tesztjei során Bowers & Wilkins DM 600-as sorozatú dobozait is használták. Ha így van, tökéletesen kezdem érteni ezt a kábel választást. Ez a hangkép mintegy inverze azoknak a dobozoknak, így a kettő együtt elegendően semleges lehet. Aztán, persze a kábel is fog még érni, és az a testesség bizonyos részben meg fog jelenni, a magasai is finomodni fognak.

Kábelcsere. Bedugom az Oblivion interconnectet a Micromega és az LZ közé. Hopp… megjön az eddig hiányolt levegő, és a testesség, nyílik a tér, maradnak a finom magas hangok, a koherencia. Ha itt befejezném ezt a tesztet, most azt a konzekvenciát vonnám le, hogy az LZ a maga 350 ezer Ft-os egyedi árával, plusz a 120 ezres Oblivion interconnect többet ad, mint a 700 ezres APX az olcsó Van Damme-el. A különbségből kijönne egy jó DAC. De ez az összehasonlítás nagyon becsapós. Az LZ szisztematikusan jobban szól az összehasonlítások során, mint a másfél-két milliós külföldi erősítők, pl. egy Krell KAV-400 vagy egy Pass Labs 150 elő-végfok. Vagyis, hangminőségében mérve, most egy potenciálisan kétmilliós géphez mérünk egy 700 ezrest, természetes hogy lesz különbség. Az efféle összehasonlítás abban is sántít, hogy míg az APX egy széria-gyártmány, addig az LZ egy rendelésre, egyedileg ( azonos elv alapján, változó, igény szerinti alkatrészbázissal ) épített produktum. Mint ilyen, nem muszáj az első és a századik darabnak egyformának lennie. Az APX-nek igen.

Úgy érzem, ez az egész teszt sokkal inkább fog hasonlítani egy kábeltesztre, mintsem hogy az erősítők közötti különbségről szólna. De nem adom fel. Végül is, elég jól modellezem azt, amit az APX jövendő gazdái fognak tenni, és tapasztalni.

Következő párosítás: Micromega, Oblivion interconnect, APX.

Hm, érdekes. Valahogy az APX nem olyan érzékenyen reagál az interconnect cseréjére, mint az LZ. Valamennyivel tisztábban szól, a tere is javult, de nem akkorát, mint ahogy a kábel képességeinek ismeretében gondoltam volna. Amiben egyértelműen javult, az a mélytartomány teltsége. Ez a párosítás csak abban az összefüggésben érdekes, hogy képet rajzol az APX-hez mellékelt, és belül is elhelyezkedő kábelről. Lásd az összefoglalóban, később. Arra vagyok kíváncsi, vajon hol vannak az APX-200 határai, feljebb kell lépni, egy forrás oldali felbontás-növeléssel. CD ki, DAC bekapcsol.

Harmadik kör: Crystal DAC, APX-200, Van Damme 268-006

Ez az összeállítás épp úgy szól, mint az LZ ugyanebben a környezetben. Ebből is az derül ki, hogy nem az erősítő a limitáló tényező, hanem a kábel. A Van Damme patch kábel, bármennyire is koherens, és engedi lélegezni a zenét, mégis felbontásában elmarad attól, amit ezek az erősítők tudnak. Nem is vacakoltam tovább.

Negyedik kör: Crystal DAC, APX-200, gyári „Total Definition” interconnect

Most, hogy nagyjából leszűrtem, hogy ez az erősítő kb. annyit tud, amennyit a hozzá adott kábel enged, nézzük, mire megy a gyári összeállítás egy jobb forrással. Zene: Hans Theessink Slow Train, majd egy kis Red Guitar. A forrás egy Lenovo laptop, a FLAC-ok Foobar-on ASIO-val játszódnak le, USB-n.

Rövid leszek, már megint egy kis vékonyság, de a szőrt most nem érzem ott a tetején, a Crystal DAC nagyon simán szól, megmenti a magas tartományt. High-End hang, kitűnő így együtt. E mellé az erősítő mellé csak egy jó DAC kell, és bingo.

AC kábel próba. ( most ugrik a majom a wasserbe )

Kihúzom a jól bevált Oblivion 230-ast, és bekötöm a hálózatba a hozzá adott mezei computerdróttal. Háááát…. hogy is mondjam ? Sok minden elvész. Ez az erősítő nagyon érzékeny a megfelelő hálózati kábelre. A hangkép összemosódik, dimenzióját veszti, durvábbá válik. Ha valaki vesz egy ilyen erősítőt, jól teszi, ha elsőként egy kiváló hálózati kábelt vesz hozzá. Anélkül ez az elektronika visszacsúszik az audiofil középkategóriába. Tulajdonképpen a két kábel ( interconnect vs. hálózati ) közül ez hozza a nagyobb változást. Logikus, mert belül még mindig a Van Damme „Total Definition” kábele van, hiába cserélek kívül összekötő kábelt.

Drukkere vagyok a Van Damme-nak, mert nagyon jutányosan lehet vele jó hangot csinálni. Hangszóró kábeleik, több eret párhuzamosítva, nagyon jól beválnak, még a drága High-End kábelekkel szemben is (épp a minap kaptam egy visszajelzést, hogy a Siltech méregdrága hangfalkábelével összemérve sincs mit szégyellni, ártól függetlenül ). Ugyanakkor az interconnectjeik nem érik el ezt a szintet. Az önmagában egy csoda, hogy egy 300 Ft/méter áru kábel a Van Damme-tól simán partiban van a 60 ezres drótokkal a High-End alján, vagy a 2000 Ft-os silver line tudja magasban azt, amit a 120 ezres Oblivion. De ezek a csodák nem terjednek túl a középkategória territóriumán. Mert a Silver-nek hiába van jó magasa meg levegője, nincs igazi mélye, amint látjuk a Total Definition is vérzik itt-ott, és ami pedig koherens lenne, az nem elég jó felbontású a High-Endhez. Nem is várom 300 Ft-ért. Csak ne essünk tévedésekbe.

A végére hagytam azt a részt, amivel a legtöbb magazinban kezdenék, vagyis hogy kiválasztok a piacon egy azonos vagy közeli árkategóriájú másik, nívós, jó nevű erősítőt, és összemérem a tesztalanyommal, és minden, amit mondok, az ugye, ahhoz képest…. Az efféle kontroll-hallgatózás engem személy szerint egyáltalában nem érdekel. Az LZ fejlesztésével, variációinak próbálgatásaival, műszaki részleteinek a hangra gyakorolt hatásainak felmérésével eltöltött sok év alatt megtanultam nagyon hamar felismerni a megszólaló hangban azokat a tulajdonságokat, amik kifejezetten az erősítőhöz köthetők. Egy ad hoc rendszer elé leülve is pár perc alatt képben vagyok az elektronika nívójával. A nem elég jó, hosszabb távon fárasztó elektronikák jellegzetességei szinte bármilyen rendszeren jól beazonosíthatóak, kevés kivétellel, függetlenül a kábelektől, hangdobozoktól. Kell hozzá gyakorlat, irányított hallás, de ha tudjuk mire figyeljünk, nagy könnyebbség az ehhez fogható teszteken. Nem kell ide-oda kapcsolgatnom, ( mint azt a nyomtatott sztereo-hifi médiában teszik :-) ) hogy végül nagy kínlódva felismerjek néhány apróságot, amelyek aztán végül, hosszabb távon abszolút nem számítanak. Bár, az még mindig jobb, mint külföldi tesztek Google fordítóval magyarított változataival „emelni az oldalunk színvonalát”… ( ez egy jó szándékú, baráti üzenet ! )

dscn4891.JPG

Nos, rend a lelke mindennek, legyen rend itt is, a jó teszthez is kellhet egy fogódzkodó, hogy mások is értsék mihez képest, honnan-hová. Szerencsémre, a közelben lakó audiofil barátom és sorstársam M. Zoli kölcsön adott egy Primare elő-végfokot. A végfok (A30.2) új árban valamivel túllóg a 600 ezres árcédulán, picit olcsóbb mint az APX, de ezen már ne vesszünk össze. Az előfok (Pre30) ugyanennyi. Sajnos a végfokon nincs hangerő szabályozó, hogy ezt is hasonlóan hallgathassam meg, így maradt ennek a szettnek a gyári párosítása, elő-vég. A kettő együtt 1,2 milla, de hát ez egy tranzisztoros erősítő, ennyi „fórt” kaphat, ha már nem csöves. Mindkettő alkalmas szimmetrikus kábelezésre, de mivel a többi erősítőt is RCA-val hallgattam, ennek se legyen jobb dolga. Így aztán, tudva hogy nem futja ki magát teljesen, bátorkodtam összemérni őket, hozzátéve, hogy alábbi véleményem szigorúan a nem szimmetrikus összekötésre ( Origin Live Reference RCA kábel) vonatkozik.

A Primare kombó érdekes jószág, van amit jól csinál, van amit nagyon nem. Ez a nagyon nem teljesen elveszi a kedvemet attól, hogy élvezzem azt, amit végül is jól csinál. Magyarázom. A Primare-t a ritmikája menti meg attól, hogy középszerű legyen. Nagyon klassz, sodró lendülettel zenél, anélkül hogy ezzel egyszersmind idegesítővé válna, ez egy kiemelkedő tulajdonsága. Erőnek sincs híjával, 200W fölötti teljesítmény áll rendelkezésre. Számomra, szobahangerőn nincs nagy jelentősége, de jó tudni, hogy a KEF Reference 2 Ohmig lemenő impedanciája nem fogja megzavarni. Külseje pedig – szép. Elegáns fekete dobozok, nikkelezett kezelőszervekkel, esztétikus, egymillió dolláros bébi az APX szigorú funkcionalitása után.

Ezzel aztán kb. végére is értem a dicsérhető dolgoknak. A hangkép zárt. Nincs tér, nincs levegő, minden a két doboz közül szól. Az APX ehhez képest egy 3D multiplex, ahol mintha nem is két hangszóróból szólna a zene, hanem legalább hatból, és le is válik a dobozokról. A Primare teljesen átlagos, vagy az alatti ebben az összehasonlításban. Mindkettőben ott a hajtás, az erő, érzem az épp elszabadulni készülő paripákat, de mikor átváltok az APX-ről a Primare-re, összeesnek a dolgok. Hifi a kifinomult audiofilia után. A szubjektív frekvencia tartomány is szűkebb, mint amihez szokva vagyok, hiányoznak a legmélyebb hangok, és a magasak egy része is. Dinamikailag is elmarad az APX-től (is, az LZ-től is) . A gond az, hogy itt abszolúte nem érzem ugyanazt, ahogy az APX-ben érzem, hogy kevés hiányzik a NAGYON-NAGYON jótól. Hálás vagyok a sorsnak, hogy nem ezen az erősítőn kell nap mint nap zenét hallgatnom, mert akkor lehet, hogy holnaptól már az AudioWorld-öt sem írnám tovább…

primare.jpg

Végül mégis csak csináltam egy ellenpróbát. Bántott a dolog, hogy szabadon hagyok egy nagyon is logikus opciót , és abszolút nem szeretném majd aztán az Olvasóim hümmögését meg okosításait hallgatni, hogy mennyire lúzer dolog így félállapotban meghallgatni valamit. Kerítettem két szimmetrikus (Cable Talk Reference ) interconnectet, hogy ne szívassam már ezt a szerencsétlen Primare-t, ha már egyszer így tervezték, legyen ennyi tisztesség bennem. Így az elő-végfok között szimmetrikusan futott a jel. Ismét feltettem ugyanazokat a lemezeket.

A térhatás sokat javult. Megszűnt a gombóc, most épp a hangdobozok mögött egy méterrel, egy szétterített faliszőnyegen helyezkedik el minden. Mondjuk, már majdnem a negyedét tudja annak, amit az APX tud e téren. Jobbra-balra szépen rajzolja a teret, de előre-hátra nem mozdul. Azt azért meg kell hagyni, hogy a hangszerek életnagyságúak, Danny Wright „Don’t cry for me Argentina”-ján a zongora hihető méretben szólal meg. Talán még egy kicsit túlzásba is esik. Kicsit olyan, mint egy fa oldallapos SONY Esprit. Nem rossz, nehéz szidni, de azért nem is annyira nagyon jó. Hallgatható, amikor bemelegszik, a torzításai is eltűnnek, simán szól, erőből, de sem a legalja, sem a legteteje nincs meg, van előttem egy függöny. Kövezzetek meg, de az jut az eszembe, hogy a Primare A30 francia hangdobozokhoz való… Jó párosítás lehetne egy Focal-JM Labbal. Ez a Primare elő-végfok azoknak való, akik nem hallgatnak meg más elektronikákat, csak megveszik ezt, és örülnek az egységességének. Mert a külcsine és a hangja egységben van, színvonalas, kerek, ahogy van. Sokáig hallgatható. High-End mértékkel mérve ( ezen az áron? ) azonban átlagos, semmi rendkívüli. Talán egyedül a ritmikája az. AZ APX minden másban érezhetően jobb.

Na jó. Bastevilia. Elég ebből. Unom ezt az erősítő összehasonlítgatást veszettül, egyszersmind iszonyú hálás vagyok Zolinak, hogy kölcsön adta. Hálám jeléül, gonosz leszek ( jótétel helyébe jót sohase várj… :-))) ) és viszonzásul kölcsön fogok adni Neki egy LZ-t…

Gondolatok a meghallgatáshoz – utólag.

Nagy kár, hogy nincs kéznél egy másik, hasonló árkategóriájú csöves erősítő. Például egy Pointe Delica, vagy egy azok közül az izmosabb pentódások közül, amiket manapság Kínában építenek, egész normális áron. Esetleg valami szemet és fület gyönyörködtető darab a Godinától, vagy egy ARC, még ha drágább is. Illenék egy csövest egy másik csöveshez mérni, most bánom, hogy sajnáltam a pénzt arra, hogy megépítsem magamnak a Michaelson & Austin TVA-1-et, amit korábban ambicionáltam, mert mennyire jó lenne már az az erősítő mai alkatrészekből…. de hát végül az LZ miatt nem volt rá szükség. Így hát, ezúttal csak egy solid-state vs. cső összehasonlításra futotta.

Mindezektől függetlenül, amit hallani vélek, az számomra összehasonlítások nélkül is megáll. Az erősítő, mint eszköz szempontjából, teljesen mindegy, mi van belül. A vevő szempontjából sem igazán fontos, mi van belül. Ugyanazt fogja tenni, mint én most. Itt magamban nem egymáshoz viszonyítom az elektronikákat, hanem egy bennem élő hangzásideálhoz. Ez a hangzásideál, jóllehet egyéni, de azért eléggé megalapozott, úgy vélem, a lécet is elég magasra teszem. Nem vagyok az a szőrszál-hasogató audio-kőbunkó, aki mindenféle apróságokba beleköt a nagy hozzáértés tanúságaként, inkább hajlamos vagyok csakis a fontos dolgokra koncentrálni, azokra a tulajdonságokra, amelyeken áll, vagy bukik, hogy egy elektronika jó lesz-e arra, amire szánjuk, vagy sem. Igyekeztem ebben a tesztben is ezt tenni, globálisan megítélni az APX-200 használhatóságát. Az én saját értékrendem szerint. Másoké nyilván máshol húzódik, de azt vizionálom, hogy kevesebben lesznek a nálamnál kritikusabbak, mint ahányan azért fognak szidni, hogy képes voltam egyáltalán kritizálni egy ilyen remek erősítőt. Mindenkinek lelke rajta, ahogy az enyém is, ezeken a sorokon.

Összefoglaló:

Amit most írni fogok, az egy afféle hangosan gondolkodás, lehet, hogy nem leszek eléggé összeszedett, elnézést érte.

Az APX-200 meglepően jó erősítő. Legfőbb erénye, hogy nagyon jól hallgatható, nincsenek zavaró hangzásbeli hibái. Torzításai a csövektől megszokott szinten vannak, e téren nagy kiugrást nem várhatunk a technikától. Ezek a torzítások nem idegesítőek, és azt gondolom, sokan nem is fogják észrevenni őket. Maximum azok a kevesek, akiknek volt alkalmuk huzamosabban együtt élni sokkal torzítatlanabb erősítővel. A hangképe elegendően nyitott, különösen jól leválik a hangdobozokról, levegős, gyors. A frekvenciatartománya balanszban van, ami eltérést érzek az általam ideálisnak vélt állapottól, azt hajlamos vagyok az interconnect kábeleknek betudni. Ritmikailag is nagyon rendben van, lehet dobogni a lábunkkal zenehallgatás közben. A rendelkezésre álló teljesítmény csöves erősítőtől szokatlanul nagy, és a hang magasabb hangerőn is egységes marad. Hangzásában sokkal közelebb áll a milliós szinthez, mint a pár százezres középkategóriához, emiatt az árképzését reálisnak tartanám, de…. Műszakilag azonban nem érzem teljesen kiforrottnak. Nagy szerencse, hogy a kiforratlansága nem eredendő design hibákra vezethető vissza, amin ne lehetne javítani. Ismerek olyan High-End aspiráns gépeket, amelyek ennél sokkal többe kerülnek, és javíthatatlanul rosszak. Az APX-200 úgy tűnik, mentes az alapvető hibáktól. Ez a körülmény nagyon fontos, mert egyrészről a gyártó – ha akarja – tovább finomíthatja, anélkül, hogy át kellene terveznie, vagy lényegileg bele kellene nyúlnia. A két legnyilvánvalóbb előre lépési felület a zajos trafó lecsendesítése, és a belső (ill. hozzá adott külső ) interconnect cseréje lehetne. Egy ilyen kategóriájú gyári erősítőnél nagyon furán hat a bekapcsoláskor ránk törő mechanikai trafózaj. Ha egy DIY eszköz lenne, akkor is csóválnám a fejem, de elmenne, szőrével. Így azonban… Annak tudatában, hogy a cég a trafókat házon belül készíti, alighanem egy kis plusz odafigyeléssel ez megoldható. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezen az apró zavaró tulajdonságon a cég javítani fog, ha már eddig meg nem tette.

(A cikk megjelenése előtti percekben kaptam meg a cég tájékoztatóját, a trafózaj csak az első pár bemutatónak szánt darabra igaz, amelyeknek a hálózatiját még külső gyártótól vásárolták, a széria példányok már mentesek ettől a problémától, azok trafói házon belül készülnek, és csendesen viselik magukat. Örömmel hallom ezt az info-t.)

Az interconnectről szólva, én tudom a legjobban, hogy ez mennyire nehéz kérdés. Sokat szenvedtem az LZ-vel hogy a kábelek a lehető legkevésbé szóljanak bele, és nagyon nem könnyű elérni a kívánt eredményt. Az erősítő technikának ezen a szintjén az elektronika sokkal többet tud, mint amit a normális áron megvehető kábelek kínálnak. Ha belül egy százezres kategóriájú kábelt használnánk, akkor végül mennyibe lenne az erősítő a boltban? Az APX-200 esetében mégis úgy érzem, helyén való volna egy kicsit többet áldozni e téren, még akkor is, ha az megdobná az árat mondjuk 100 ezerrel. Mert akinek lesz 700 ezer Forintja erre az erősítőre, annak a 800 ezer sem lesz akadály. Vagy a 900 ezer sem. Sőt, örömmel fizetne ennyivel többet a sokkal jobb hangért. Viszont, úgy érzem, most ez a különben nagyon ígéretes design nem tudja kifutni magát. Egy (mondjuk) 900 ezres, általam elképzelt vételárba nagyon beleférne a fentieken kívül néhány kritikus helyen lévő alkatrész cseréje is, amely még tovább emelné ennek az elektronikának a nívóját. Esetleg beleférhetne egy modernebb, „high-tech”megjelenésű előlap is. Ezekkel az általam elképzelt változtatásokkal, az APX majdnem vita nélkül lehetne a legjobb bolti erősítő 1 millió alatt. Olyan, aminél jobbat csak sokkal drágábban, erősen válogatva lehetne megvenni, esetleg csak egyedileg építtetni. Ebben a mostani formájában még nem tart itt. Úgy érzem, így egy elég szűk kört tud csak megszólítani. Akik márka alapon vásárolnak High-Endet, azoknak nem lesz elég jó nevű. Akik jó füllel, márkafüggetlenül teszik ugyanezt, azoknak nem lesz elég kiforrott ennyiért. Ezt a kört meg lehetne nyerni. Akik pedig büdzséből, meghatározott anyagi keretek közül próbálnak jó hanghoz jutni, azoknak pedig túl drága. Így, ahogy van, Best Buy, Legjobb Vétel lehetne egy 3-400 ezres árcédulával, még kisebb teljesítmény mellett is.

Szerintem azonban, innen, ahol most tart, előre felé kellene mozdulni vele, semmiképp sem visszalépni. Sokkal nagyobb benne a potenciál mintsem olcsóbbítani kelljen, inkább lenne valamennyivel többért sokkal jobb. Az alapvetései megvannak ehhez. Jók a trafói, a csövei, a kapcsolástechnikája, teljesítménye. Néhány jobb alkatrész kell, egy modernebb előlap, meg egy jobb interconnect belül. Mostani állapotában egy elképesztően jó tuning-alap. De mennyivel elegánsabb volna azokat a tuningokat ab ovo, gyárilag megkapni… ! Vagy, ha nem akarnánk megbolondítani a vevőt, létezik egy bevált módszer, ez itt is működne. Egy SE, azaz Special Edition, különleges kiadás, ami a gyári tuning kategóriája. Ha már SE, akkor kerülhet egy kicsivel többe is. Valamit valamiért.

Összességében, hajlamos vagyok ezt az erősítőt egy, a High-End Audio világában épp a szárnyait próbálgató cég nagyon ígéretes útkereső kezdeti termékének látni, amelynek meglévő hiányosságai nagyon könnyen orvosolhatók. Nagyon jó érzés egy ilyen színvonalú elektronika dobozán a Hungary feliratra tekinteni. Mint annyiszor a történelemben, már csak egy kis utolsó lépés kell, hogy a legjobbak legyünk egy adott kategóriában. Vízilabdában, úszásban, evezésben, miegymásban már megtettük. Meglépjük Audioban is ???

U.i. A transzformátort is 3 magyar ember találta fel. Déry, Bláthy, Czipernovszky. Épp nálunk búgjon?

Nagy Gábor Pál, 2016.Január

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr1008341000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bearman 2016.01.31. 22:23:14

Volt alkalmam egy korai példányt hallgatni, de nem rémlik, hogy bármiféle trafózaja is lett volna. Amúgy jó a cikk :)

Pukee 2016.02.01. 09:35:41

Fábián Lacival ellentétben én úgy gondolom, a VDC 544-es kábele sokkal jobb például, mint az általuk alkalmazott hangfalkábel, mely egyébként az Alisca kábel "továbbgondolása".
Nem tudom mi bajuk van ezekkel, mivel az APX 200 többször is jól szólt vele.
Kellemes erősítő amúgy, de ha igazán jót akarsz, hallgasd meg az integráltjukat feleennyiért!

Audiolife · http://audiolife.blog.hu 2016.02.01. 10:20:42

"Bár, az még mindig jobb, mint külföldi tesztek Google fordítóval magyarított változataival „emelni az oldalunk színvonalát”…" itt felröhögtem.

Ahogy nézem, az érzéketlen hangfalak kontra nagy teljesítményű erősítők közötti mecsben a hangfalak egyelőre vezetnek.

kadibela 2016.02.01. 11:25:33

Nem értem miért akarják a megboldogult APX-100 utódjaként pozicionálni. Nekem volt olyan erősítőm, kimenő csere, táp átalakítás és teljes kondi pakk csere után is pocsékul szólt. Sokkal inkább volt kísérletező kedvű középiskolások játékszere (iskolai hangosításból leselejtezve ugyebár) mint HIFI produktum. Azóta is mérges vagyok azokra a fórumokra, amelyek alapján elkezdtem vele foglalkozni, sok időt és energiát (no meg pénzt) feccöltem bele, végül sikerült elérni egy olyan gyenge hangzást, amit kenterbe vert bármelyik használt 20-30 ezres népszerű tranzisztoros. Ráadásul nehéz volt, búgott, sok helyet foglalt (monoblokk pár). Gyűlöltem. Eladtam, boldog voltam amikor betettem a vevő csomagtartójába, bár búcsúzóul még fél centi bőrt leszedett a kezemről az élesre hagyott fedőlemeze... Azóta is az orromban érzem a tetejére fújt mattfekete festék szagát, ahogy szépen pörkölték a PL-509-esek.

Ha jól látom ez egy teljesen más csőkészlettel és kapcsolástechnikával készülő darab, ígéretes képességekkel. Kérem engedjük el ezt az APX-100 nosztalgiát, vagy inkább hagyjuk meg egy belépő szintű modellnek. Nem hiszem, hogy aki manapság 700 ezerért ilyen készüléket vesz, az az APX-100 után nosztalgiázna. Az egy hangosításra szánt, közepes képességű készülék volt, semmi köze ahhoz, amit ez a modell képvisel. Ha már legendákat keresünk akkor sokkal inkább EA-057, de szerintem itt nincs értelme a nosztalgiának! Hajrá APX-200!

Analoglued 2016.02.01. 23:22:58

@Pukee: Remélem lesz rá mód a közeljövőben. A Van Damme-al szerintem sincs baj.

Pointe 2016.02.02. 22:12:44

@kadibela: APX-100 ügyben maximálisan egyetértünk! Nehezen szerethető, ronda és nem túl megbízható készülék volt. Teljesen értetlenül
álltam a jelenség előtt, hogy arról neveznek el bármi modernet.....

Pointe 2016.02.02. 22:26:38

Gábor, komoly megtiszteltetés, hogy a cikkben megemlítetted egy erősítőnk nevét. Ha szóltál volna, akkor tudtunk volna adni egy tesztpéldányt. Sőt, már a Delica utódja is lassan tesztelhető állapotban van, és az még jobban is passzolt volna az APX-200-hoz, mert az is ilyesmi teljesítményű (KT-120-as csövekkel). Egy picit drágább lesz, viszont integrált, távirányítható, és nagyon szép :-)

Analoglued 2016.02.02. 22:37:14

@Pointe: Szerintem semmi akadálya, ha adtok egyet, arról is szívesen írok pár keresetlen sort... :-) Csak arra számítsatok, hogy ne két napra kapjam meg, mert ennyire gyorsan nem megy. Egy-két hét az OK. Ez egy izgalmas teszt lehet... A telefonszámom tudjátok... Üdv, G.

m.zoli 2016.02.03. 17:45:31

Gábor,Gábor!
Azt hittem,hogy van egy kis hallásod.
Kölcsön adom neked minden idők legjobb elő-végfokát,erre azt állítod,hogy jobbat hallottál nála.
Nagyot csalódtam.Azt hittem,hogy a pár évtizedes tapasztalatod ér valamit,de úgy látszik már csak magamban bízhatok.
Azért kimosom a fülem,és holnap megyek hozzád fülelni,ha még beengedsz.

Analoglued 2016.02.03. 19:18:35

@m.zoli: Hahahaha! Minden idők legjobb elő-végfoka.... ez tetszik. Igazad van, én is úgy látom, hogy a hifi bizonyos mértékben hit kérdése... aztán hogy a sok hitbe mennyi tévhit csúszik, az már egyéni. De az fontos hogy bízz magadban !
Természetesen beengedlek, de egy ilyen komment után kávét már ne várj !
:-) G.

bathorysteffer 2016.02.10. 09:31:17

Volt szerencsém a hifi shown hallgatni ezt a végfokot, igazából kellemesebb élmény volt egy belépő project lemezjátszóval + 2m blue val, mint a közelben levő szobában az audió nóte eszközeit fülelni legalább 5x ös áron.

Többször vissza is mentem az audio hungary sátrába.

Gábor ha lehet próbáld ki az integrált Qualiton fantázia nevű esrősítőjüket is, talán az az olcsóbb Best buy, amire célzol a cikk végén.

Cskádár Péter 2016.03.29. 07:59:47

Milyen teszt az, amelyik digitális jelforrással kezdődik?

Analoglued 2016.03.29. 23:49:06

@Cskádár Péter: Őszintén nem szeretnélek megbántani, de ez a mondat kb. úgy szól, mint az hogy:
" Milyen ember az aki fekete bőrrel születik?"

Biztos hogy helyénvaló dolog ennyire általánosítani? Csak kérdezem....

Homo ludens 2016.04.02. 22:57:17

@Pukee: Kedves Pukee! Melyik típus lenne az az integrált félpénzért,mivel én semmi ilyesmit nem találok a honlapon.

Audiolife · http://audiolife.blog.hu 2016.04.14. 15:47:29

@Homo ludens: Kedves Homo Ludens! Szerintem erről van szó.
qualiton.hu/?q=node/13

De ha tévedtem, javítsatok ki.

Homo ludens 2016.04.14. 21:55:57

Kizárt,hiszen ez nem " fele annyiba kerül" mint a tesztelt erősítő.