Analóg vagy Digitális ?
2016. január 04. írta: Analoglued

Analóg vagy Digitális ?

avagy… Merre tovább, High-End Audio?

Az analóg ( vinyl ) hanglemez utóbbi években tapasztalt Nagy Visszatérése sokunkban – bennem is - keltettek új reményeket, a mi , bakelit lemezen felnőtt korosztályunkban hagyományosan meglévő, analóg lemezjátszással kapcsolatos romantikus érzéseink mellé. Mert az analóg lemezjátszás nem csak kizárólag a jó hangról szól. Ez egy életérzés, egy szerelem, egy melegség, ami betölti a lelket. Semmihez sem fogható jó érzés megérinteni egy bakelit lemezt, megfogni a borítót, ahol elegendően nagy méretben megtalálható minden lényeges információ ( ezt még jól látom…). Angol vagy éppenséggel akár japán tea szertartásokhoz mérhető a lemez tányérra helyezésének, a tű befutó barázda fölé édesgetésének, ráeresztésének pátosza, ahogy a székbe lehuppanva, az első megszólaló hangok megsimogatják a lelkünket… ahogy belénk kúszik, eggyé válik velünk az analóg zene, épp mint ahogy a világ legjobb teáinak zamata fut szét a szánkban. Mert mindkét íz, zamat, illat (igen, a bakelit lemeznek is van illata ! ) egyszersmind intellektuális élmény is egyben.

Ma az analóg lemez egy kult eszköz, az ehhez kapcsolódó életérzés újraélésére, amit már-már elfeledni látszott a világ.

shattered_vinyl-1024x768.jpg

Ugyanakkor, ez az életérzés már megint csak a kiváltságosoké, akik hajlandóak és kedvük is van megfizetni ennek a feelingnek a főnix madár-szerű újraéledését. Mert az analóg lemez – drága. Egy-egy komolyabb, 120 grammos nyomás az 5 – 12 ezer Forintos kategóriában mozog, ezzel mintegy duplázva-háromszorozva a CD oly sokat szidott veszedelmes árait. Már csak a kedvenc zenéink beszerzése új bakelit lemezeken is meglehetősen pénztárca-próbáló gondolat, egy rendesebb gyűjtemény ára pedig egy jobb autó ( használt ) árával tart szintet. Ha ide kezdjük számolni az első rangú lejátszáshoz szükséges front-end ( futómű, kar, hangszedő, phono elektronika ) árát, egy új, full extrás Ford Mondeo, Passat, vagy egy szerényebb, de szép BMW is szóba jön alternatívaként.

Szóval, az analóg technika otthoni varázsa nem mindenkinek szól, vagy csak lemondások árán.

A másik oldal – mindenkié. Se szeri se száma a letöltési lehetőségeknek, rengeteg zene érhető el lossless, azaz veszteségmentes tömörítéssel ( FLAC, APE, ALAC, WAVPACK ). Némi idő és sávszélesség befektetéssel nagyon komoly zenei gyűjteményre tehetünk szert, akár már egy kis külső winchesteren, 500 Gigabyte-on, ami ma egy teljesen átlagos, olcsó külső HDD mérete, elfér majd’ 1500 db CD zenei anyaga, FLAC-ben tömörítve. Ez bőven meghaladja egy átlagos zenegyűjtő lemezgyűjteményét – kb. 20 ezer Ft befektetése mellett…

A digitális hang ugyanakkor azért legtöbbször nem repít egyenesen a Mennyországba bennünket, finoman szólva is vannak anomáliák, zavaró, idegenszerű élek, torzítások, egyfajta idegesség, nyugtalanság, keménység a hangban. Minél jobb berendezésben hallgatjuk, annál nyilvánvalóbban. Távoli köszönő viszonyban sincs a dolog a ( jó ) bakelitről hallható természetességgel, nyugalommal, finom felbontással. Természetesen, itt is megvannak a szintek. A digitális technika előnye, hogy relatíve olcsón lehet hallgatható hangot létrehozni vele. Ugyanakkor, a jó digitális hang legalább olyan sokba kerül, mint ugyanez analógban. Nincs mese, a fejlesztéseket, a csúcskategóriát muszáj megfizetni. A különbséget ezen a szinten a lejátszandó zene ára teszi. Választhatunk első rangú analógot, és a BMW árát átutalhatjuk a lemezeket forgalmazó webáruházaknak. Vagy … választhatunk digitálist, a High-End berendezés ugyanannyi, csak a BMW vagy a Passat is beállhat a garázsba. Nagyon fog hiányozni a bakelit-életérzés, a szertartás. Télen viszont jó a Passat fűtése, nyáron meg a TDI nyomatéka…

Számomra, a fenti jól átlátható elmélet igazsága mellett az egyetlen bökkenő ( túl azon, hogy a TDI már itt áll ) hogy eleddig az általam ismert legjobb digitális hang még mindig csak megközelítése volt egy felső-középkategóriás analóg hangnak, még mindig éreztem a természetesség, és az analóg jól ismert megnyugvás-faktorának hiányát. Mindig, amikor zene mellett vágytam pihenni, csak egy bakelit lemez jöhetett szóba, meg jég, dupla whiskyvel, nem volt valószínű, hogy a NAS-omon felgyűlt több ezer lemez közül streamelnék hirtelen valami léleknyugtatót.

Az analóg technika iránti rajongásom épp ebből az aspektusból fakad.

Új év, új élet…

Ma, 2016 első napjaiban a korábbi nézeteim felülvizsgálatára kényszerülök. Ez most nagyon komoly, érdemes figyelned.

Petres Tibi barátom jóvoltából, eljutott hozzám egy egészen elképesztő készülék-együttes, amely számomra teljesen újradefiniálja a digitális technikáról, mint High-End aspiráns forrásról alkotott eddigi fogalmaimat.

Tibi elhozta magával jó ismerősét, Menyhárt Laci-t, aki letett nálam néhány kész, vagy még épp fejlesztés alatt álló, csaknem kész ( deszkamodell ) eszközt. Az egész „ketyere” megjelenése inkább DIY mintsem High-End, semmi csilli-villi, egyszerű fekete dobozokra kell gondolni. Engem speciel sohasem hatott meg a német vagy amerikai „nagyágyúkon” megcsillanó high-end visszfény, annyi méregdrága fost középszerűséget láttam-hallottam már közelről, hogy ezzel már nem lehet sűrű szem és nyelőizom mozgást kiváltani belőlem. Szóval, nálam a sima fekete dobozok egyszerűsége jól passzol a buddha-szobor bemerevedett kéztartásához, csak a levegő rezgései legyenek jók…

dscn4861.JPG

A CD lemez helyét már szinte teljesen átvette a HDD-n tárolt zene, ma már teljesen egyértelmű, hogy egy komolyabb DAC plusz egy számítógép képességei minimum azonosak, vagy meghaladják egy csúcs-CD lejátszó lehetőségeit. Lassan-lassan a CD lemez is kihal teljesen, marad a letölthető zene. Vagyis, a digitális hang jövője mindenképp számítógépes lejátszás-alapú.

Elfogadható digitális hangot könnyű összehozni. Az ember vesz egy olcsó, de jó DAC-ot, ami már 30 ezer körül is elérhető ( Muse ) , azt ráakasztja egy laptop USB kijáratára, feltelepít egy JRivert vagy egy Foobar-t és hadd szóljon. Sokaknak ennyi is elég.

Mi, akiket a sors az audiofilia nevű idült pszichés elváltozással vert meg, ( ezzel egyszersmind elhatárolódva a „büdös lábú hifista”, mint gyűjtőfogalom kaliberétől ) azonban nem érjük be az élet egyszerű ajándékaival. Többet, jobbat szeretnénk. Tovább szűkítve a kört, mi, öregebbek, analógon felnőtt létünkre, azt szeretnénk, ha nem kellene megalkudni, ha a digitális jövő analóg hangú lenne.

Mindezidáig ezt az igényt túlzottnak, légből kapottnak, teljesen irracionálisnak, nevetségesnek és totális fantazmagóriának tekintettem. Ugyan már, hogyan lehetne a hűvös, ideges, kemény digitális hang valaha is tele harmóniával, finom felbontással, lélekemelő dinamikai kontrasztokkal, érzelmekkel, hangulatokkal?

A CD-játszók szezonjában én is, mások is, sokat, sokféleképpen próbálkoztunk elérni ezt a hőn vágyott állapotot. Megtettünk mindent, amit lehetett. Órajel-generátor cseréje ( Trichord clock MOD ), NOS MOD (a túlmintavételezés kikapcsolása), Tápegység tuningok, végül az analóg kijárat felturbózása, jobb IC-kkel, vagy netalán csöves kimenettel, katonai csövekkel. Ez mind nagyon sokat javít. Amihez nem tudtunk hozzányúlni, úgy tűnik, épp ott van a lényeg. Mert sem a lézeres kiolvasás precizitásán, sem a jelfeldolgozó chip működésén, sem a jelalak tisztaságán nem tudtunk így változtatni, jottányit sem. Úgy véltem, ez nem sokban fog változni a számítógépes digitális technikában sem. Az első meghallgatások erre utaltak. Volt javulás, de nem vizionáltam átütő, mindezt átformáló forradalmat. Nem gondoltam, hogy épp ezeken a területeken fog eldőlni a digitális médium, mint elsődleges High-End műsorforrás dolga.

Tévedtem. Be kell látni, ki kell mondani, el kell ismerni. Mert tegnap, 2016. Január harmadikán, itt nálam, a nappalimban, megtörtént.

Köszönet érte, a két audiofil barátomnak, akik elhozták, megmutatták. Egyszersmind, utálom Őket, :-)  mert felborították az eddigi szép, feketén csillogó világképemet, és önkívületbe hajló gondolat hurrikánt idéztek elő bennem, aminek itt csak az oldalszelét lebbentem meg, az egzakt tájékoztatás, és a kellő önmérséklet okán.

A szobámban felépített Audio-PC alapú digitális front-end, Laci és munkatársai fejlesztése. Első lépésként, Laci elmondja, hogy a digitális technikában az utóbbi egy-két évben nagyon nagy fejlődés történt, részben szoftveresen, részben pedig a hardver eszközök finomodtak, sőt, ezek tovább tuningolhatók a szintén nemrégiben gyártásba került, kifejezetten nagy sebességű jelátvitelre optimalizált alkatrészek megjelenésével. Amelyek ugyan már elérhetők, de még túl drágák a hétköznapi digitális eszközökben való tömeges elterjedéshez. Nekik, akik a lehetséges maximumot tűzték ki célul, az ár másodlagos volt, és a fejlesztésre sem sajnálták az időt. Két, vagy csaknem három év intenzív munkája, ami most épp a polcaimon pihen. Egy speciálisan felépített, kifejezetten digitális audio jelátvitelre optimalizált PC, csinos, lapos fekete házban, inkább hasonlít egy szerényebb végfokra, mint számítógépre. Egyedül a slim-slot, azaz az optikai meghajtó lemeznyílása sejteti, hogy belül dübörögnek a bitek ( kissé jobban, mint Gyurcsány szerint a gazdaság…).

fc5.jpg

A következő eszköz az Audio World-ön már egyszer említett Hydra, egy külön dobozban kapható USB-SPDIF átalakító, amely újraszinkronizálja az USB-n érkező digitális jelet, és egy nagyon pontos, csaknem jitter mentes data vs. LR/Clock jelet ad ki a DAC (Digitál-Analóg Konverter) számára, ezzel nagyban hozzájárulva a tiszta, térből szóló, digitális mellékízektől mentes hanghoz. A jel innen egy Valhalla arany-platina digitális spdif kábelen megy tovább a DAC-hoz. Ez utóbbin, komolyabb elektronikákhoz szokott szemmel is feltűnik a körültekintő alkatrész-választás. A DAC duál-mono felépítésű, csatornánként egy áramkijáratú PCM 1792-es chippel. Ez amúgy is a felső kategóriában van, a SABRE 32 bites DAC chipje kaliberében, de itt a sztereo chip teljes kapacitása egy csatornát szolgál ki, ezzel is növelve a felbontást és a jel-zaj viszonyt. A digitális jelet egy másik chip fogadja, de a lényeg most jön, ez egy saját fejlesztésű vezérlő-programot futtató SRC4392-es sample rate konverter áramkör, aminek a szoftverét egyedileg, erre a célra, saját igények szerint írták. Jellemző erre a szemléletmódra, hogy pl. Laciék cége a világ legjobbjának tartott Xmos USB receiver chip teljes gyári fejlesztő-készletét is megvásárolta méregdrágán, hogy bele tudjanak nyúlni a jelátalakítás jellegébe. A DAC rendelkezik egy távvezérelhető digitális hangerő szabályozó résszel is, amit egy egyszerű potméteres feszültség-vezérléssel  lehet manuálisan is állítani. Természetesen a DAC kezeli a mai összes ismert digitális bemeneti formátumot és felbontást, akár DSD-t is lejátszhatunk. Úgy tűnik, semmit sem bíztak a véletlenre.

Külön bemutatást igényel az Audio-PC, mert mint az audio világában már megszokott, a forrás itt is kritikus, nehogy bárki is elhiggye, hogy a digitális jel az nullákból meg egyekből áll, és kész… Ami nulla az nulla, ami egy az egy… hát ez nem olyan kérem, mint amit a sebész orvos barátom mond, hogy tudniillik a sebészet a legdigitálisabb orvostudomány. Mert ha a sebész valamit levág, az le van vágva, és kész…

Ebben az Audio-PC-ben végletesen vannak a dolgok kifinomítva. Nyoma sincs egyetlen kapcsoló üzemű „zajgenerátor” tápegységnek, a belvilágát félig az egyes részegységeknek külön-külön kialakított extrém kis zajú tápok foglalják el. A számítógép maga egy Intel i5-ös processzoron nyugvó mai, modern kialakítás, amit 8GB DDR3-as RAM és egy külön táppal táplált, saját órajelén futó ( !!! ) SSD egészít ki. Szintén nagymértékben „benne van” a tiszta forrás minőségében a saját fejlesztésű USB3-as interface kártya, megint csak saját precíziós órajel-generátorral, amely nagyon pontos jelalakot képes kibocsátani magából az Audiobyte Hydra felé. Az alaplapon még egy további nagypontosságú órajel generátor gondoskodik a jitter-mentességről. Szoftveresen a Windows 2012 Szerver szoftver nagyon „lecsillapított” változata fut, mindenféle sallang nélkül, se asztal, se explorer, csak a JRiver médialejátszó ugrik be, rögtön egy fekete háttérből. A Processzor kis fogyasztású változat, a BIOS-ban pedig további optimalizációk találhatók a kis zajú működés érdekében.

wp_20160101_19_52_17_pro.jpg

Az egész készlet ára nagyjából a másfél millió Forint környékén mozog, (PC + DAC + Hydra + Kábel)  ami részben jelzi a felépítés és alkatrész-választás nívóját, részben pedig a bele fektetett szellemi termék értékét. Első hallásra soknak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy egy normálisabb analóg front-end sem jön ki sokkal kevesebből, akkor ez a summa nem olyan vészes. Ráadásul sok High-End CD lejátszó ennek többszöröséért fut a (német) adok-veszek rovatokban, használtan… Továbbá, minthogy moduláris felépítésű, nem kell ezt az összeget azonnal kiköhögni, részleteiben is megvásárolható, mind feljebb lépkedve a létrán.

Ennyit a technikáról, és akkor kössük már be…

Elsőként a Hydra egy 150 ezres GD-DAC-al együtt kezdett szólni, de itt – bár hallottam valamennyire a Hydra hatását, ami egy kicsit simábbá, folyékonyabbá tette a hangot, egyértelműen a GD-DAC kissé tompa, sötét tónusa nyomta rá a bélyegét a hangképre. Dinamikailag sem volt ez az összeállítás túl meggyőző, úgyhogy ezen hamar túlléptünk. A Hydra és a nagy DAC sokkal nyitottabb, színesebb, levegősebb hangot adott, ezúttal még csak a Lenovo laptopom USB3-as kijáratáról. Nagyon is hallgatható hang volt, nagy ugrás a GD-hez képest. Itt még úgy éreztem, a saját kis Crystal DAC-om nem sokkal rosszabb… aztán csináltunk ellenpróbát…

A nagyon nagy ugrást azonban az hozta, amikor a laptopomat az Audio-PC-re cseréltük. MINDEN MEGVÁLTOZOTT. A tér, a dinamika, a sávszélek, a levegő, a hangszínek, a finom részletek, hirtelen a hangszerek elkezdtek tisztán hallhatóan elkülönülve megszólalni, az emberi hangok sokkal realisztikusabban, karcos, sziszegős feltét nélkül, harmonikusan emelkedtek ki az egész megszólalásból, szinte kézzel tapintható énekesekkel. Félelmetes felbontás, amit digitális hangból eleddig nem megvalósíthatónak tartottam. Ezt elmagyaráznám, megér pár sort.

A digitális felbontással az a baj, hogy eddig mindig azt hallottam, minden komolyabb CD-ről és Dac-ról is, hogy ahogy a felbontás növekszik, azzal együtt egyre nyilvánvalóbban van jelen egyfajta természetszerűtlen felkeményedés, plusz egy digitális „kopogás”, (keresem a szavakat) amit Laci úgy jellemez, hogy idézem: „ Mostmár Aztán Minden A Helyén Van” , mintha egy metronóm osztaná a ritmust a zenének.  

Nos, ez a rendszer teljesen mentes a fenti anomáliáktól. Komolyan azon gondolkodom, mikor hallottam ehhez fogható analóg hangot utoljára…? Értitek? Nem az a kérdés, jobb-e mint az analóg, hanem az, hogy van-e olyan analóg, ami ennyire jó?

Ilyenkor kezdem azt érezni, hogy az analóg lemezjátszás telis-tele van hibával. Rengeteg zajjal, lekerekítéssel, és millió macerával.

Ez a digitális hang nálam szó nélkül ki tudná váltani az analógot. Talán egyetlen egy momentuma van csak, amiben még ( !!! ) nincs ott. Az analógon kicsivel nagyobb a szubjektív dinamika. Viszont itt olyan hiper-realizmussal vannak jelen nagyon finom részletek, ami mellbevágó, nem tűnnek el a zajban, mint a bakelit lemeznél oly sokszor. Ugyanakkor, NYUGODT !!! Sima, torzítatlan, nyoma sincs a digitális idegességnek. El lehet lazulni.

KEF Reference dobozokat használok, amik kicsit sötét tónusúak. Ez néhány felvételen hátrányos, de legtöbbször nem zavaró, hozzászoktam, és - így szeretem. Ezt a sötét tónust ebben a rendszerben – bár még hallhatóan jelen van – száz százalékig kompenzálja az a megdöbbentő részletgazdagság és térből megszólaló életszerűség, amit hallok. Szerencsés választás egy ilyen felbontású forráshoz az LZ erősítő, nem képez szűk keresztmetszetet, minden átjön szépen.

Hab a tortán, hogy a dolgot tovább lehet FOKOZNI

Ha beindítjuk a Bughead szoftvert, amely előre-optimalizálja, még tovább jitter-csökkenti a jelet, újabb nagy ugrásnak lehetünk fültanúi. Nem tudnám tovább fokozni verbálisan a dolgot, csak arról számolhatok be, hogy ezt hallva, meglódulnak az ember gondolatai, falak omlanak le, korábban ismeretlen lehetőségek felé nyílik ajtó az audiofil képzeletemben, teljesen át kell írnom az eddigi értékrendemet.

Összefoglaló.

A kérdés eldőlt. A digitális High-End Audio lehetőségei, úgy tűnik, meghaladják azt, amire az analóg technikában hasonló áron számítani lehet. Nyilvánvalóan, vannak a régi technikának is olyan csúcskategóriájú eszközei, amelyek labdába rúghatnának ebben a meccsben még, egy-két gólt is bevihetnek, de azokat sokkal drágábban mérik. És a lemez még mindig szintén elég drága. Ennek a digitális hangnak szinte mindene adott ahhoz, hogy még egy ilyen megrögzött ( ódivatú ? ) analóg-rajongónak, mint én, feledhetővé tegye a régi technikát, anélkül hogy hiányérzetet hagyna maga után. Jóllehet, saját bevallásom szerint, nem vagyok az a hobbista, aki soha véget nem érően hajszolná a kicsikarható utolsó felbontás-morzsát is, de szükségem van egy elfogadhatóan magas szintű hangminőségre – a lelki nyugalmamhoz. Ez a nyugalom most azért borult fel, mert van több mint 2000 lemezem a NAS-omon, amit nagyon jó lenne így hallgatni. NAGYON JÓ lenne.

Na most már befejezem. Spórolnom kell az árammal (is). Valahogy össze kell tolnom ennek a cuccnak az árát. Muszáj… több mint 2000 jó okom van erre.

További információ:  Le Présence - Menyhárt László 06-70- 604-4707

Gábor, AudioWorld

2016 Január

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr538236968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

blattida 2016.01.05. 00:46:55

Szia!

Ez egy csodálatos barátság kezdete lehet, ám arra meccsre is kíváncsi lettem volna, ahol is a Hydra és a Te kis Crystal DAC-od küzdött volna meg az Audio PC után kötve...lehet, hogy egy olyan finom zenekalácsra bukkansz, amit azonnal meg is akarsz enni...és még egy kicsit több pénzed is maradna a NAS-ra...

Üdv, András

Analoglued 2016.01.05. 10:11:46

@blattida: Szia András!
Igen, ez az igény bennem is felmerült, de sajnos most nem volt kivitelezhető, mert a kis DAC SPDIF bemenete ezt valamiért nem akarta. Mire ez az összeállítás ismét nálam lesz újra ( szervezünk egy kis házi VIP demot erre) addigra teszek róla, hogy ezt a variációt is ki lehessen próbálni. Engem is nagyon érdekelne !!! :-)

zbodnar 2016.01.05. 13:45:23

Megkísértett az ördög és te kezded eladni a lelkedet :)
Persze jól van ez így, mikor 20-25 év vinyl hallgatás után egy jobb rendszeren először tetszettek a CD-k hangjai én is arra gondoltam: nem biztos , hogy a digitális zene az ördögtől való!

Analoglued 2016.01.05. 16:45:27

@zbodnar: És? Az ördögtől való ??? Kifejtenéd ezt jobban? Mi ebben az ördögi? Tényleg kíváncsi lennék...

zbodnar 2016.01.05. 17:00:41

@Analoglued: Persze. Ez (csak) egy szófordulat, amit jó pár általam ismert megrögzött, vagy "fundamentalista" analóg rajongó szokott használni , teljesen elutasítóan a digitális műsorforrásokra. Én magam úgy gondolom, hogy a 80-as évek után végre ott tart a technika, hogy akár a Cd , akár az egyéb digitális zenék hangját már lehet szépen reprodukálni, örömmel hallgathatóan visszaadni. Azért ez, az elmúlt 20-30 évben nem mindig volt így! És amit Gábor írt, az bizony örömmel töltheti el a zeneszeretőket, engem is persze. Úgy is, hogy jobbára főleg LP-ket hallgatok. Azoknak is szól ez a fenti írás, akik alapból elutasítják "digitális" zenehallgatást.
Remélem így már érthetőbb :)

Béking 2016.01.05. 20:02:58

Se nem LP, se nem Pc, inkább maradnék a cd-nél...tudom helyet foglal a gyűjtemény, de képtelen vagyok vinyóról zenét hallgatni, elveszi a szeánsz varázsát, nem vagyunk egyformák...

Analoglued 2016.01.05. 20:50:27

@Béking: Tökéletesen ismerem ezt az érzést, egyet is értek. Csakhát, ne volna EZ a digitális hang ANNYIVAL jobb...

blattida 2016.01.06. 22:46:19

@Analoglued: Majd várom annak a tesztnek az eredményeit.
Viszont, volna még egy kérdésem: mivel nem esett róla konkrétan szó a beszámolódban, milyen másfél milliós analóg front end ellenében érezted/érzed úgy, hogy ez az audio pc-hydra-dac trió megállja a helyét, adott esetben meg is haladja az analóg hangminőségét?

Analoglued 2016.01.07. 10:51:01

@blattida: Relatíve írtam, viszonylag jól ismerem az analóg párosításokkal elérhető minőségi szinteket. (Lásd pl. az Avid referencia futóművéről szóló tesztemet kicsit korábban itt) Azt gondolom, hogy ha figyelembe vesszük, egy jó felső középkategóriás analóg mai árait ( pl. egy Linn Majik szett a Project carbon karral :-( és egy ehhez való közép-MC-vel, pl. egy Dynavector 20X2-vel vagy egy Zyx R50 Bloom-al, meghaladja a másfél milliót) akkor ez az összehasonlítás megáll. Nemrég hallgattam a Heed új front-endjét, Linn Sondek alapon, Roksan Nima karral, Heed Zene hangszedővel, árban az is itt van valahol, arra sem cserélném le ezt a digitális hangot. Az én itthoni Pink PT TOO-m, Acos Lustre karral, némi módosításokkal, egy komolyabb hangszedővel elég közel esik, de mint mondtam, a bakelit ebben az összehasonlításban sokkal macerásabb. Nyilván, ha nagyobbat csapunk a lecsóba, egy csúcs Linn Klimax futómű pl. egy Origin Live Conqueror karral, meg egy abba való Dynavector DV-DRT XV1-el 14 millióért ennél sokkal jobban szól, ( ha van ehhez való phono erősítőd, ami megint csak milliós tétel) de ezeken a szinteken az a legnagyobb baj, hogy nagyítóval kell keresni olyan lemezt, ami hozza azt a hangminőséget, amire a front-end képes.
Nem szeretek ilyenekkel példálózni, mert nálam sem napi gyakorlat ilyen sokmilliós kaliberű dolgok között mozogni, (bár néha azért kijut ez is, és az mindig elgondolkodtató) viszont még a napi rendelkezésemre álló Pink is jóval meghaladja az általam ismert nagy többség lehetőségeit. A példa értéke abban van, hogy egy jó analóg középkategóriába (1- 1,5 millió) bizonyos időn belül azért el lehet jutni, pláne használt gépekkel, de az az irány most, hallva az említett digitális front-endet, már nem biztos hogy annyira csábító, a szerényebb összegekben gondolkodó többségnek pedig mindenképpen EZT a digitális irányt javasolnám. Mivel részleteiben is felépíthető, nem kell egyszerre annyi pénzt összehozni, és minden lépésnél ugrásszerű a javulás. Audio-PC, egy szerény USB-s DAC-al ( ez így már magában is megfelelő) majd a Hydra , majd plusz egy komolyabb DAC , és a legvégén az USB és SP-DIF kábelek. Én ebben a sorrendben mennék előre. Összefoglalva, részletekben felépíthető, olcsó "szoftver", távirányítható, későbbiekben tovább fejleszthető, semmit sem kell állítgatni rajta, és a tű sem kopik... a hangminősége pedig nyugodtan megáll egy (pl. fent említett) másfél - két milliós analóggal szemben is, átlagos minőségű lemezeket figyelembe véve.

blattida 2016.01.08. 23:04:57

@Analoglued: Köszönöm a részletes választ.
Igen, a számítógép alapú zenelejátszás sokkal praktikusabb, egyszerűbb és olcsóbb, mint az analóg technika és ma már bizony abszolút valós alternatívája egy nívós analóg láncnak, csak hát az érzelmek, szokások és hangok megkötnek minket, zenehallgatókat és egy kissé nehézkes a megszokottól eltérő zenehallgatói attitűd felvétele...ám, a zene miatt megéri.

kadibela 2016.01.14. 14:57:12

Egy témában laikus kérdés következik. Ti honnan szereztek be DSD vagy más tömörítetlen digitális formátumú zenét? Van olyan online zeneáruház ahol ilyennel foglalkoznak? Vagy torrentezni kell? Mennyire elérhetők az új albumok vagy a régebbi anyagok? Melyik formátum nyújt olyan minőséget, hogy érdemes legyen egy ilyen komoly audio pc-t építeni hozzá?
Én az mp3 gyatra minősége miatt nagyon eltávolodtam a digitális formátumoktól, de ez a bejegyzés felkeltette az érdeklődésemet, talán ideje elkezdeni kísérletezni a dologgal, csak nem tudom merre induljak...

Analoglued 2016.01.14. 23:54:20

@kadibela: Kedves Béla,
Sehonnan sem szerzek be DSD-t, sem 24/192-es felvételeket. Túl azon, hogy ritkák mint a fehér holló ( már az eredetiek, nem a torrentben letölthető maszek gyártmányok ) az a mennyiségű adat tiszta helypazarlás, és nem nagyon van eget rengető hangminőség különbség egy átlagos PC és egy közép-DAC kombináción. Nyilván egy duál PC-s rendszeren, amit épp tegnap hallgattam meg, minden apró részlet átjön, a nagy felbontású és a normál FLAC-ok közötti különbség is. De amit itt nálam hallgattunk, az teljesen hétköznapi, CD-ről rippelt 16/44.1 -es FLAC volt, és így sem éreztem rossznak, talán csak dinamikában volt kicsit szűkebb. A felvételen és a masteringen több múlik, mint a formátumon. Egy jó felvétel FLAC-ban nagyon jól tud szólni, a rendszeredben több a szűk keresztmetszet mint abban.
Az mp3-at ne említsük, az nem audiofil formátum, az játékszer gyerkőcöknek.
Hogy merre indulj?
Hm, pénzkérdés. Én most, a legutóbbi élményeim óta, úgy kezdeném, hogy vennék egy erős mini-ITX PC-t, egy 60 és egy 250 GB-os SSD-vel amit majd tovább fejlesztenék audio PC-vé, ha lesz rá keret. E mellé vennék egy 1 Terrás külső USB-s HDD-t, hogy könnyen vihessem magammal, és a haveroktól össze tudnám vadászni azoknak a digitális gyűjteményét. Ezen szőrmentén már lehet zenét hallgatni ( az alaplapi hangkártyával :-) ) majd nagy ugrás lesz egy közepes DAC. És onnan még egy ugyanekkora ugrás az Audio-PC, és ha már beleszoktál ebbe, akkor tovább viheted a dolgot a duál-PC-s konfigurációval.

kadibela 2016.01.15. 10:06:39

@Analoglued:
Köszönöm válaszod!
Első körben úgy látom a FLAC-kal kell kicsit ismerkedjek, mert a leírásod alapján úgy tűnik kissé alábecsültem a formátum képességeit. Viszont azt nem nagyon értem miért jó milliós rendszeren CD-ről rippelt FLAC-ot hallgatni. Arra lennék még kíváncsi, vajon mennyire éri meg audio pc építésbe fogni, ha vannak erre fejlesztett digitális lejátszók, és itt nem az olcsó hordozható mütyürökre gondolok, hanem a komolyabb asztali készülékekre, azért a bejegyzésben említett összegért már találni ilyeneket. Mindegy, ez nem az én szintem, első körben azt hiszem az optimalizált PC+SSD+DAC irányt fogom megcélozni.

Analoglued 2016.01.15. 15:52:41

@kadibela: :-)
Nagyon jó kérdéseket teszel fel. Elgondolkodtam azon, amiket írtál, és azt hiszem, érdemes lenne ezeket a kérdéseket meg a válaszokat egy cikkben közzé tenni, talán vannak még mások is akikben ugyanezek felmerültek, ugyanígy, konkrét válaszok nélkül. Megírom a hétvégén.
:-) Szia,
Gábor

kadibela 2016.01.16. 21:05:32

Rettentően várom, szerintem akár több posztot is megérne a dolog. Bár most éppen egy olcsó FLAC kompatibilis autórádiót alakítottam szobai zeneszerverré, az eredmény egyébként nem is rossz, (ár-érték arányban egyenesen kiváló), a következő áldozat egy PC lesz.

Lagavulin16 2016.01.17. 20:24:00

Kedves Gábor!
Először is köszi, hogy őszintén írtál arról az élményedről, aminek hatására feladtad a korábbi audiofil=analóg=LP dogmához való ragaszkodást! Szerintem kell ahhoz egy jó adag spiritusz, hogy valaki ilyen nyíltan merjen megosztani egy ilyen vélemény módosítást!
Van viszont egy pontja a beszámolódnak, amit kifogásolnék: egy korrektül megépített, galvanikusan leválasztott, aszinkron USB/SPDIF átalakító vagy USB DAC-bemenet esetén a hiperszuper audió-PC szimpla parasztvakítás, garantálom, hogy egy igazi vakteszt esetén nincs az a vájtfülű audiofil, aki meg tudna különböztetni egy ilyen PC-t egy jobb minőségű egyéb forrástól. Technikailag nézve az USB szabvány kellően robusztus a bithelyes átvitelhez, az aszinkron interfészen keresztül a DAC vezérli az ütemezést ás látja el órajellel az adatfolyamot, a galvanikus leválasztás meg gondoskodik az egyéb csúnya zajok kordában tartásáról.
Próbálj szervezni úgy egy szeánszot, hogy Te nem tudod mikor mit hallgatsz, biztos vagyok benne, hogy nem fogod hallani mikor melyik forrásról szól!
A HD és DSD állományok hivatalos formában is szép számban elérhetők a neten, bár sok helyen geográfiailag korlátozzák egyes zenék hozzáférhetőségét.
Pl.: nativedsd.com, highresudio.com, theclassicalshop.net. prostudiomasters.com, hdtracks.com (mondjuk ők nem adnak el itthonra, de PayPal fizetéssel kikerülhető).
Viszont nem olcsó mulatság az ilyesmi és ahogy írtad bőven kell neki a tároló kapacítás!

Lagavulin16 2016.01.17. 20:55:31

Egy jobb minőségű használt laptopból az alábbi útmutató alapján a fenti PC költségének töredékéért abszolút korrekt forrás állítható össze.
genesisloudspeakers.com/newsletter/Newsletter_10th_Anniv.pdf

Analoglued 2016.01.18. 22:33:23

@Lagavulin16: Üdv! Köszönöm a kommented, és a dícséretet is. Talán épp azért tartok ma ott ebben a High-End Audio témában ahol, mert sohasem elvakult hiedelmek mozgatták a gondolataimat és lépéseimet e téren, csakis az általam hallható, detektálható ( néha még meg sem magyarázható ) különbségek, hangminőség-nyereségek felfedezésének, itthoni megvalósításának vágya.
Talán épp emiatt érzem most egy kissé úgy, hogy a kommented egyfajta visszacsengése a sokak által ilyen vitákban előcitált téveszmének, hogy a digitális jel az valójában nulla meg egy ( logikai szintek) és ha ezek bithelyesen megvannak, akkor nem létezhet semmiféle különbség két digitális jelforrás hangja között. Ha csak én volnék egyedül, aki ennek az ellenkezőjét hallja, hajlamos volnék elfogadni, hogy bebeszélem magamnak a dolgokat ( nem nagyon futok bele ebbe az utcába, különben ). De így, hogy rajtam kívül sokan hallják ugyanazt amit én, nem vetnék követ azokra a garanciákra, amiket bárki is fel tud mutatni nekem az általam tisztán hallott elképesztő különbségek bebeszélés voltáról. De hogy a hozzáállásom építő legyen, meg fogom kérni az ügyben nálamnál sokkal avatottabbakat, hogy válaszoljanak Neked a fenti gondolatokra e helyt, hátha technikailag le lehet írni miért is vannak azok a különbségek. Én sejtem, de jobb ha erről a szakértők nyilatkoznak.
Különben lesz még egy fordulója ennek a tesztnek, épp ezért, hogy több ember hallhassa, mondhasson véleményt, én pedig hűen be fogok számolni erről itt a blogomon.
Továbbá, a minap hallgattam egy 2 PC-s rendszert, ahol az egyik PC a lejátszásért felet, a másik pedig a dekódolásért ( ebben nem vagyok biztos, de a legközelebbi alkalomig kiokosítom magam). Egy biztos. a két PC-s rendszer egy újabb nagy lépést jelentett előre, a sima egy (Audiofil) PC-hez képest. Körülbelül akkora a különbség, mint amikor a JRiverről átkapcsolunk a Bughead-re. És az nem kicsi. Üdv, Gábor

csabaxxx 2016.01.20. 14:40:04

Örök dilemma: én már kétszer neki futottam, de mindig visszatértem az analóg lemezhez. Tény viszont, hogy sok felvétel nem érhető el vinyl, ezért bennem is mindig motoszkál a dolog, hogy csak kellene valami megoldás digit fronton is! Köszi a beszámolót és várom a folytatást! Üdv: csabaxxx

tsilver 2016.02.27. 11:52:38

Hello,

Pont abban a fázisban vagyok, amit írtál, hogy a középszerű Yamaha/Onkyo/... rendszeremről szeretnék továbblépni, a te tanácsodnak is megfelelően:) apró lépésekkel.
Melyik Muse DAC-t ajánlanád pontosan?

Analoglued 2016.02.27. 12:33:42

Például ez is érdekes lehet:
www.ebay.de/itm/LITE-Audio-DAC-AH-D-A-converter-Processor-TDA1543-x8-/131024614436?hash=item1e81acf424:m:mQlK7VTWWC_cewJsJv7UMbw
vagy ez:
www.ebay.de/itm/Finished-CS8416-Dual-WM8741-in-parallel-DAC-PCM2704-Support-USB-COAX-optica-/111177462685?hash=item19e2b1739d:m:mx61BXKWoT1mZXSfRd-tEpA

De DAC-ból annyi van, mint égen a csillag, sokféléből lehet választani. A lényeg az lenne, hogy a kimeneten csak egy OP-amp legyen csatornánként, az is cserélhető módon, aljzatban. Akkor tovább lehet tuningolni a dolgot.
Én Crystal chipes DAC-okat építek, ezek árukhoz képest elég jók. A felső kategória azért jóval többe kerül, de 50 ezer körüli árért elég közel lehet jutni azokhoz. A Muse 1543-as 8 parallel chipes NOS DAC-jai is elég jók.