Az analóg ( vinyl ) hanglemez utóbbi években tapasztalt Nagy Visszatérése sokunkban – bennem is - keltettek új reményeket, a mi , bakelit lemezen felnőtt korosztályunkban hagyományosan meglévő, analóg lemezjátszással kapcsolatos romantikus érzéseink mellé. Mert az analóg lemezjátszás nem csak kizárólag a jó hangról szól. Ez egy életérzés, egy szerelem, egy melegség, ami betölti a lelket. Semmihez sem fogható jó érzés megérinteni egy bakelit lemezt, megfogni a borítót, ahol elegendően nagy méretben megtalálható minden lényeges információ ( ezt még jól látom…). Angol vagy éppenséggel akár japán tea szertartásokhoz mérhető a lemez tányérra helyezésének, a tű befutó barázda fölé édesgetésének, ráeresztésének pátosza, ahogy a székbe lehuppanva, az első megszólaló hangok megsimogatják a lelkünket… ahogy belénk kúszik, eggyé válik velünk az analóg zene, épp mint ahogy a világ legjobb teáinak zamata fut szét a szánkban. Mert mindkét íz, zamat, illat (igen, a bakelit lemeznek is van illata ! ) egyszersmind intellektuális élmény is egyben.

Ma az analóg lemez egy kult eszköz, az ehhez kapcsolódó életérzés újraélésére, amit már-már elfeledni látszott a világ.

Ugyanakkor, ez az életérzés már megint csak a kiváltságosoké, akik hajlandóak és kedvük is van megfizetni ennek a feelingnek a főnix madár-szerű újraéledését. Mert az analóg lemez – drága. Egy-egy komolyabb, 120 grammos nyomás az 5 – 12 ezer Forintos kategóriában mozog, ezzel mintegy duplázva-háromszorozva a CD oly sokat szidott veszedelmes árait. Már csak a kedvenc zenéink beszerzése új bakelit lemezeken is meglehetősen pénztárca-próbáló gondolat, egy rendesebb gyűjtemény ára pedig egy jobb autó ( használt ) árával tart szintet. Ha ide kezdjük számolni az első rangú lejátszáshoz szükséges front-end ( futómű, kar, hangszedő, phono elektronika ) árát, egy új, full extrás Ford Mondeo, Passat, vagy egy szerényebb, de szép BMW is szóba jön alternatívaként.

Szóval, az analóg technika otthoni varázsa nem mindenkinek szól, vagy csak lemondások árán.

A másik oldal – mindenkié. Se szeri se száma a letöltési lehetőségeknek, rengeteg zene érhető el lossless, azaz veszteségmentes tömörítéssel ( FLAC, APE, ALAC, WAVPACK ). Némi idő és sávszélesség befektetéssel nagyon komoly zenei gyűjteményre tehetünk szert, akár már egy kis külső winchesteren, 500 Gigabyte-on, ami ma egy teljesen átlagos, olcsó külső HDD mérete, elfér majd’ 1500 db CD zenei anyaga, FLAC-ben tömörítve. Ez bőven meghaladja egy átlagos zenegyűjtő lemezgyűjteményét – kb. 20 ezer Ft befektetése mellett…

A digitális hang ugyanakkor azért legtöbbször nem repít egyenesen a Mennyországba bennünket, finoman szólva is vannak anomáliák, zavaró, idegenszerű élek, torzítások, egyfajta idegesség, nyugtalanság, keménység a hangban. Minél jobb berendezésben hallgatjuk, annál nyilvánvalóbban. Távoli köszönő viszonyban sincs a dolog a ( jó ) bakelitről hallható természetességgel, nyugalommal, finom felbontással. Természetesen, itt is megvannak a szintek. A digitális technika előnye, hogy relatíve olcsón lehet hallgatható hangot létrehozni vele. Ugyanakkor, a jó digitális hang legalább olyan sokba kerül, mint ugyanez analógban. Nincs mese, a fejlesztéseket, a csúcskategóriát muszáj megfizetni. A különbséget ezen a szinten a lejátszandó zene ára teszi. Választhatunk első rangú analógot, és a BMW árát átutalhatjuk a lemezeket forgalmazó webáruházaknak. Vagy … választhatunk digitálist, a High-End berendezés ugyanannyi, csak a BMW vagy a Passat is beállhat a garázsba. Nagyon fog hiányozni a bakelit-életérzés, a szertartás. Télen viszont jó a Passat fűtése, nyáron meg a TDI nyomatéka…

Számomra, a fenti jól átlátható elmélet igazsága mellett az egyetlen bökkenő ( túl azon, hogy a TDI már itt áll ) hogy eleddig az általam ismert legjobb digitális hang még mindig csak megközelítése volt egy felső-középkategóriás analóg hangnak, még mindig éreztem a természetesség, és az analóg jól ismert megnyugvás-faktorának hiányát. Mindig, amikor zene mellett vágytam pihenni, csak egy bakelit lemez jöhetett szóba, meg jég, dupla whiskyvel, nem volt valószínű, hogy a NAS-omon felgyűlt több ezer lemez közül streamelnék hirtelen valami léleknyugtatót.

Az analóg technika iránti rajongásom épp ebből az aspektusból fakad.

Új év, új élet…

Ma, 2016 első napjaiban a korábbi nézeteim felülvizsgálatára kényszerülök. Ez most nagyon komoly, érdemes figyelned.

Petres Tibi barátom jóvoltából, eljutott hozzám egy egészen elképesztő készülék-együttes, amely számomra teljesen újradefiniálja a digitális technikáról, mint High-End aspiráns forrásról alkotott eddigi fogalmaimat.

Tibi elhozta magával jó ismerősét, Menyhárt Laci-t, aki letett nálam néhány kész, vagy még épp fejlesztés alatt álló, csaknem kész ( deszkamodell ) eszközt. Az egész „ketyere” megjelenése inkább DIY mintsem High-End, semmi csilli-villi, egyszerű fekete dobozokra kell gondolni. Engem speciel sohasem hatott meg a német vagy amerikai „nagyágyúkon” megcsillanó high-end visszfény, annyi méregdrága fost középszerűséget láttam-hallottam már közelről, hogy ezzel már nem lehet sűrű szem és nyelőizom mozgást kiváltani belőlem. Szóval, nálam a sima fekete dobozok egyszerűsége jól passzol a buddha-szobor bemerevedett kéztartásához, csak a levegő rezgései legyenek jók…

A CD lemez helyét már szinte teljesen átvette a HDD-n tárolt zene, ma már teljesen egyértelmű, hogy egy komolyabb DAC plusz egy számítógép képességei minimum azonosak, vagy meghaladják egy csúcs-CD lejátszó lehetőségeit. Lassan-lassan a CD lemez is kihal teljesen, marad a letölthető zene. Vagyis, a digitális hang jövője mindenképp számítógépes lejátszás-alapú.

Elfogadható digitális hangot könnyű összehozni. Az ember vesz egy olcsó, de jó DAC-ot, ami már 30 ezer körül is elérhető ( Muse ) , azt ráakasztja egy laptop USB kijáratára, feltelepít egy JRivert vagy egy Foobar-t és hadd szóljon. Sokaknak ennyi is elég.

Mi, akiket a sors az audiofilia nevű idült pszichés elváltozással vert meg, ( ezzel egyszersmind elhatárolódva a „büdös lábú hifista”, mint gyűjtőfogalom kaliberétől ) azonban nem érjük be az élet egyszerű ajándékaival. Többet, jobbat szeretnénk. Tovább szűkítve a kört, mi, öregebbek, analógon felnőtt létünkre, azt szeretnénk, ha nem kellene megalkudni, ha a digitális jövő analóg hangú lenne.

Mindezidáig ezt az igényt túlzottnak, légből kapottnak, teljesen irracionálisnak, nevetségesnek és totális fantazmagóriának tekintettem. Ugyan már, hogyan lehetne a hűvös, ideges, kemény digitális hang valaha is tele harmóniával, finom felbontással, lélekemelő dinamikai kontrasztokkal, érzelmekkel, hangulatokkal?

A CD-játszók szezonjában én is, mások is, sokat, sokféleképpen próbálkoztunk elérni ezt a hőn vágyott állapotot. Megtettünk mindent, amit lehetett. Órajel-generátor cseréje ( Trichord clock MOD ), NOS MOD (a túlmintavételezés kikapcsolása), Tápegység tuningok, végül az analóg kijárat felturbózása, jobb IC-kkel, vagy netalán csöves kimenettel, katonai csövekkel. Ez mind nagyon sokat javít. Amihez nem tudtunk hozzányúlni, úgy tűnik, épp ott van a lényeg. Mert sem a lézeres kiolvasás precizitásán, sem a jelfeldolgozó chip működésén, sem a jelalak tisztaságán nem tudtunk így változtatni, jottányit sem. Úgy véltem, ez nem sokban fog változni a számítógépes digitális technikában sem. Az első meghallgatások erre utaltak. Volt javulás, de nem vizionáltam átütő, mindezt átformáló forradalmat. Nem gondoltam, hogy épp ezeken a területeken fog eldőlni a digitális médium, mint elsődleges High-End műsorforrás dolga.

Tévedtem. Be kell látni, ki kell mondani, el kell ismerni. Mert tegnap, 2016. Január harmadikán, itt nálam, a nappalimban, megtörtént.

Köszönet érte, a két audiofil barátomnak, akik elhozták, megmutatták. Egyszersmind, utálom Őket, :-)  mert felborították az eddigi szép, feketén csillogó világképemet, és önkívületbe hajló gondolat hurrikánt idéztek elő bennem, aminek itt csak az oldalszelét lebbentem meg, az egzakt tájékoztatás, és a kellő önmérséklet okán.

A szobámban felépített Audio-PC alapú digitális front-end, Laci és munkatársai fejlesztése. Első lépésként, Laci elmondja, hogy a digitális technikában az utóbbi egy-két évben nagyon nagy fejlődés történt, részben szoftveresen, részben pedig a hardver eszközök finomodtak, sőt, ezek tovább tuningolhatók a szintén nemrégiben gyártásba került, kifejezetten nagy sebességű jelátvitelre optimalizált alkatrészek megjelenésével. Amelyek ugyan már elérhetők, de még túl drágák a hétköznapi digitális eszközökben való tömeges elterjedéshez. Nekik, akik a lehetséges maximumot tűzték ki célul, az ár másodlagos volt, és a fejlesztésre sem sajnálták az időt. Két, vagy csaknem három év intenzív munkája, ami most épp a polcaimon pihen. Egy speciálisan felépített, kifejezetten digitális audio jelátvitelre optimalizált PC, csinos, lapos fekete házban, inkább hasonlít egy szerényebb végfokra, mint számítógépre. Egyedül a slim-slot, azaz az optikai meghajtó lemeznyílása sejteti, hogy belül dübörögnek a bitek ( kissé jobban, mint Gyurcsány szerint a gazdaság…).

A következő eszköz az Audio World-ön már egyszer említett Hydra, egy külön dobozban kapható USB-SPDIF átalakító, amely újraszinkronizálja az USB-n érkező digitális jelet, és egy nagyon pontos, csaknem jitter mentes data vs. LR/Clock jelet ad ki a DAC (Digitál-Analóg Konverter) számára, ezzel nagyban hozzájárulva a tiszta, térből szóló, digitális mellékízektől mentes hanghoz. A jel innen egy Valhalla arany-platina digitális spdif kábelen megy tovább a DAC-hoz. Ez utóbbin, komolyabb elektronikákhoz szokott szemmel is feltűnik a körültekintő alkatrész-választás. A DAC duál-mono felépítésű, csatornánként egy áramkijáratú PCM 1792-es chippel. Ez amúgy is a felső kategóriában van, a SABRE 32 bites DAC chipje kaliberében, de itt a sztereo chip teljes kapacitása egy csatornát szolgál ki, ezzel is növelve a felbontást és a jel-zaj viszonyt. A digitális jelet egy másik chip fogadja, de a lényeg most jön, ez egy saját fejlesztésű vezérlő-programot futtató SRC4392-es sample rate konverter áramkör, aminek a szoftverét egyedileg, erre a célra, saját igények szerint írták. Jellemző erre a szemléletmódra, hogy pl. Laciék cége a világ legjobbjának tartott Xmos USB receiver chip teljes gyári fejlesztő-készletét is megvásárolta méregdrágán, hogy bele tudjanak nyúlni a jelátalakítás jellegébe. A DAC rendelkezik egy távvezérelhető digitális hangerő szabályozó résszel is, amit egy egyszerű potméteres feszültség-vezérléssel  lehet manuálisan is állítani. Természetesen a DAC kezeli a mai összes ismert digitális bemeneti formátumot és felbontást, akár DSD-t is lejátszhatunk. Úgy tűnik, semmit sem bíztak a véletlenre.

Külön bemutatást igényel az Audio-PC, mert mint az audio világában már megszokott, a forrás itt is kritikus, nehogy bárki is elhiggye, hogy a digitális jel az nullákból meg egyekből áll, és kész… Ami nulla az nulla, ami egy az egy… hát ez nem olyan kérem, mint amit a sebész orvos barátom mond, hogy tudniillik a sebészet a legdigitálisabb orvostudomány. Mert ha a sebész valamit levág, az le van vágva, és kész…

Ebben az Audio-PC-ben végletesen vannak a dolgok kifinomítva. Nyoma sincs egyetlen kapcsoló üzemű „zajgenerátor” tápegységnek, a belvilágát félig az egyes részegységeknek külön-külön kialakított extrém kis zajú tápok foglalják el. A számítógép maga egy Intel i5-ös processzoron nyugvó mai, modern kialakítás, amit 8GB DDR3-as RAM és egy külön táppal táplált, saját órajelén futó ( !!! ) SSD egészít ki. Szintén nagymértékben „benne van” a tiszta forrás minőségében a saját fejlesztésű USB3-as interface kártya, megint csak saját precíziós órajel-generátorral, amely nagyon pontos jelalakot képes kibocsátani magából az Audiobyte Hydra felé. Az alaplapon még egy további nagypontosságú órajel generátor gondoskodik a jitter-mentességről. Szoftveresen a Windows 2012 Szerver szoftver nagyon „lecsillapított” változata fut, mindenféle sallang nélkül, se asztal, se explorer, csak a JRiver médialejátszó ugrik be, rögtön egy fekete háttérből. A Processzor kis fogyasztású változat, a BIOS-ban pedig további optimalizációk találhatók a kis zajú működés érdekében.

Az egész készlet ára nagyjából a másfél millió Forint környékén mozog, (PC + DAC + Hydra + Kábel)  ami részben jelzi a felépítés és alkatrész-választás nívóját, részben pedig a bele fektetett szellemi termék értékét. Első hallásra soknak tűnhet, de ha figyelembe vesszük, hogy egy normálisabb analóg front-end sem jön ki sokkal kevesebből, akkor ez a summa nem olyan vészes. Ráadásul sok High-End CD lejátszó ennek többszöröséért fut a (német) adok-veszek rovatokban, használtan… Továbbá, minthogy moduláris felépítésű, nem kell ezt az összeget azonnal kiköhögni, részleteiben is megvásárolható, mind feljebb lépkedve a létrán.

Ennyit a technikáról, és akkor kössük már be…

Elsőként a Hydra egy 150 ezres GD-DAC-al együtt kezdett szólni, de itt – bár hallottam valamennyire a Hydra hatását, ami egy kicsit simábbá, folyékonyabbá tette a hangot, egyértelműen a GD-DAC kissé tompa, sötét tónusa nyomta rá a bélyegét a hangképre. Dinamikailag sem volt ez az összeállítás túl meggyőző, úgyhogy ezen hamar túlléptünk. A Hydra és a nagy DAC sokkal nyitottabb, színesebb, levegősebb hangot adott, ezúttal még csak a Lenovo laptopom USB3-as kijáratáról. Nagyon is hallgatható hang volt, nagy ugrás a GD-hez képest. Itt még úgy éreztem, a saját kis Crystal DAC-om nem sokkal rosszabb… aztán csináltunk ellenpróbát…

A nagyon nagy ugrást azonban az hozta, amikor a laptopomat az Audio-PC-re cseréltük. MINDEN MEGVÁLTOZOTT. A tér, a dinamika, a sávszélek, a levegő, a hangszínek, a finom részletek, hirtelen a hangszerek elkezdtek tisztán hallhatóan elkülönülve megszólalni, az emberi hangok sokkal realisztikusabban, karcos, sziszegős feltét nélkül, harmonikusan emelkedtek ki az egész megszólalásból, szinte kézzel tapintható énekesekkel. Félelmetes felbontás, amit digitális hangból eleddig nem megvalósíthatónak tartottam. Ezt elmagyaráznám, megér pár sort.

A digitális felbontással az a baj, hogy eddig mindig azt hallottam, minden komolyabb CD-ről és Dac-ról is, hogy ahogy a felbontás növekszik, azzal együtt egyre nyilvánvalóbban van jelen egyfajta természetszerűtlen felkeményedés, plusz egy digitális „kopogás”, (keresem a szavakat) amit Laci úgy jellemez, hogy idézem: „ Mostmár Aztán Minden A Helyén Van” , mintha egy metronóm osztaná a ritmust a zenének.  

Nos, ez a rendszer teljesen mentes a fenti anomáliáktól. Komolyan azon gondolkodom, mikor hallottam ehhez fogható analóg hangot utoljára…? Értitek? Nem az a kérdés, jobb-e mint az analóg, hanem az, hogy van-e olyan analóg, ami ennyire jó?

Ilyenkor kezdem azt érezni, hogy az analóg lemezjátszás telis-tele van hibával. Rengeteg zajjal, lekerekítéssel, és millió macerával.

Ez a digitális hang nálam szó nélkül ki tudná váltani az analógot. Talán egyetlen egy momentuma van csak, amiben még ( !!! ) nincs ott. Az analógon kicsivel nagyobb a szubjektív dinamika. Viszont itt olyan hiper-realizmussal vannak jelen nagyon finom részletek, ami mellbevágó, nem tűnnek el a zajban, mint a bakelit lemeznél oly sokszor. Ugyanakkor, NYUGODT !!! Sima, torzítatlan, nyoma sincs a digitális idegességnek. El lehet lazulni.

KEF Reference dobozokat használok, amik kicsit sötét tónusúak. Ez néhány felvételen hátrányos, de legtöbbször nem zavaró, hozzászoktam, és - így szeretem. Ezt a sötét tónust ebben a rendszerben – bár még hallhatóan jelen van – száz százalékig kompenzálja az a megdöbbentő részletgazdagság és térből megszólaló életszerűség, amit hallok. Szerencsés választás egy ilyen felbontású forráshoz az LZ erősítő, nem képez szűk keresztmetszetet, minden átjön szépen.

Hab a tortán, hogy a dolgot tovább lehet FOKOZNI…

Ha beindítjuk a Bughead szoftvert, amely előre-optimalizálja, még tovább jitter-csökkenti a jelet, újabb nagy ugrásnak lehetünk fültanúi. Nem tudnám tovább fokozni verbálisan a dolgot, csak arról számolhatok be, hogy ezt hallva, meglódulnak az ember gondolatai, falak omlanak le, korábban ismeretlen lehetőségek felé nyílik ajtó az audiofil képzeletemben, teljesen át kell írnom az eddigi értékrendemet.

Összefoglaló.

A kérdés eldőlt. A digitális High-End Audio lehetőségei, úgy tűnik, meghaladják azt, amire az analóg technikában hasonló áron számítani lehet. Nyilvánvalóan, vannak a régi technikának is olyan csúcskategóriájú eszközei, amelyek labdába rúghatnának ebben a meccsben még, egy-két gólt is bevihetnek, de azokat sokkal drágábban mérik. És a lemez még mindig szintén elég drága. Ennek a digitális hangnak szinte mindene adott ahhoz, hogy még egy ilyen megrögzött ( ódivatú ? ) analóg-rajongónak, mint én, feledhetővé tegye a régi technikát, anélkül hogy hiányérzetet hagyna maga után. Jóllehet, saját bevallásom szerint, nem vagyok az a hobbista, aki soha véget nem érően hajszolná a kicsikarható utolsó felbontás-morzsát is, de szükségem van egy elfogadhatóan magas szintű hangminőségre – a lelki nyugalmamhoz. Ez a nyugalom most azért borult fel, mert van több mint 2000 lemezem a NAS-omon, amit nagyon jó lenne így hallgatni. NAGYON JÓ lenne.

Na most már befejezem. Spórolnom kell az árammal (is). Valahogy össze kell tolnom ennek a cuccnak az árát. Muszáj… több mint 2000 jó okom van erre.

További információ:  Le Présence - Menyhárt László 06-70- 604-4707

Gábor, AudioWorld

2016 Január