Racionális Audio
2015. november 23. írta: Analoglued

Racionális Audio

avagy, mennyi pénzt kell, érdemes, lehet, vagy már nem érdemes elkölteni hifire?

 Ez a kérdés az idei AV Trend és HiFi Show–n való jártamban-keltemben fogalmazódott meg bennem, majd valahogy háttérbe szorult. Később volt egy értékelő beszélgetésem Veres Attilával ( aka Audiolife ), míg végül ma reggel arra ébredtem, hogy ennek a cikknek a kezdő gondolatai ott visszhangoztak a fejemben.

A kérdés részben önös. Én is, mint majdnem minden sorstársam, kisebb-nagyobb időközökben állandó rendszerfejlesztésben vagyok. Ha elfogy az erre elkülöníthető, hirtelen jött vagy megspórolt összeg, beszelídül a dolog, egy darabig hallgatom, ahogy van. Azon a szinten messze túlléptem már, hogy a köztes időben ne volna élményszerű a zenehallgatás, de a fejemben eközben már formálódik a következő lépés, ami jó eséllyel beleilleszkedik a hosszú távú rendszerépítési stratégiámba. Sajnos ezen a szinten a játszadozásoktól eltekintve  (lásd a BBC hang és én c. cikkemet e helyt…) minden komolyabb lépés vaskos összegbe fáj.

Ez az a pont, ahol rendszerint elbizonytalanodom. Mert vannak dolgok az audiofiliában, amiket nem lehet kikerülni, és vannak pontok, ahol józan ésszel, plusz némi hangzásbeli engedmény árán nagyon sokat lehet megtakarítani. Nem tartozom az elvakult, őrült hifisták táborába, akik szűk anyagiak között is elsőbbséget adnak a rendszerük fejlesztésére szánt forrás meglétének, sokszor a normális, emberi életről, fizikai-pszichés-érzelmi jólétről lemondva.

Ilyenformán, audiofil döntéseimet is az e világi racionalitások, céljaim, erkölcsi és anyagi megfontolásaim, életem más aspektusaival szembeni elvárásaim határozzák meg. Tisztában vagyok azzal, hogy sokan vannak, akik ezt nem így élik meg. Részben azok, akiknek nálamnál sokkal szélesebb a rendelkezésre álló keret. Ők a „minden belefér” kategória, aki a 9 ezer Dolláros interconnect kábelt bár jónak hallja, de azért megkérdezi, hogy van-e nagyobb? Nekik nincs okuk az életük dolgainak arányaiban gondolkodni. Mert mindenből belefér a nagyobb. Házban, kocsiban, hifiben, yachtban, sőt, még a Kedves szilikonméretében is. Ez az írásom nem nekik szól, ha most valaki találva érezné magát, gratulálok a helyzetéhez, örüljön neki, és itt most nyugodtan kattintson át a kedvenc kaszinó oldalára.

139013.jpg

          Van, ahol mindig belefér az egyel nagyobb...

A másik fajta ember, aki nem fog tudni azonosulni semmilyen szinten sem a látásmódommal, az elvakult, őrült hifista. Ő az, aki mindent feláldoz a hifi és a kicsiholható utolsó kis hangzásjavítás lehetőségének oltárán – a rendelkezésére álló kereteken belül. Nem szándékozom, de nem is tudnám őket meggyőzni arról, hogy ez egy tévút, és nagy hibát követnek el. Következésképp, ha most valaki találva érezné magát, kérem, hogy ne sértődjék meg, nyugodtan hagyja abba az olvasást, a cikk nem neki szól. Javaslom elkattintani valamelyik kedvenc audiofil gyártó cég oldalára.

Nakérem. Most jól egymás között maradtunk. Mi, akik nem mondanánk le a nyaralásról, se a jóízű ebédekről, sem pedig a koncertre, színházba, moziba járásról, se a wellness hétvégékről a párunkkal kettesben, sem pedig a gyermekeink taníttatásáról, esetleg saját művelődésünkről, a jó könyvekről, netalán a horgászatról, vagyis általánosan előbbre tartjuk az életminőséget, mint a minden határon túl való hangzásfokozást.

Beszéljünk most arról, hol érdemes meghúzni a határt, hogy eljussunk a zenehallgatással is az életminőséget jelentő szintre, de ne essünk felesleges túlzásokba.

 

Zenét hallgatni elképesztő széles skálán lehet, kezdve a volt feleségem kisrádiójától a konyhapulton, egészen a millió Dolláros hangdobozokig. Nevetséges dolgot fogok mondani:

A zenei élmény nem ezen múlik.

philips_babette_1.jpg

Van aki ezen is elszambázgat...

Láttam az exnejemet ritmikus fenékrázással szambázni a kis Philips rádióból szóló latin zenére, és láttam unott arcokat is, a világ talán legjobb ( vagy legalább az egyik ) hangdobozáról szóló elképesztő dinamikát és realizmust hallgatva. A zene bennünk van. A mi saját képességünkben, hogy meg tudunk-e indulni rá, részünkké tud-e válni, vagy sem? Ehhez kell hallás ( ami önmagában is egy nagyon sok összetevős pszicho-fiziológiai folyamat ), kell némi intelligencia, és ismeretek is.

De a zenére igazán - születni kell.  Huh, ez hosszú, ebbe most ne menjünk bele...

 

Technikailag nézve, úgy vélem, a zenehallgatásnak stációi vannak. Minden stációhoz tartozik egy bizonyos színvonalú berendezés. Sőt, ezeket a stációkat (kezdetben) elkerülni sem nagyon lehet, vagy legalább nem érdemes. Elmondom, hogy gondolom.

Az első stációra remek példát találtam a volt nejemmel, neki elég volt egy kisrádió a zenehallgatáshoz, nem támasztott nagyobb igényt. Amennyi kellett Neki a zenereprodukcióból, annyit megkapott onnan is, a többi ott volt a fejében meg a vérében. Valójában sohasem értette az én igényemet a részletek iránt. DE szeretett zenét hallgatni. Ahogy a fiam is szeret a telefonjáról...

A második stáció, amikor valaki szeretné, ha a zene életnagyságúan, és tisztábban szólna. Ez még mindig a kommersz hifi szintje, a Sony-Marantz-Yamaha-Technics átlagos készülékei a mérföldkövek, amelyek ezt az állapotot fémjelzik. Itt már van hangerő, némi dinamika, kevesebb a torzítás, és ez már a legtöbb ember számára „jól szól” , még a Youtube-ról letöltött mp3-as számokon is.

A harmadik szint, amikor elkezdünk pénzt beletolni a zenehallgatásba. Ez a szint úgy kezdődik, hogy valaki valakit megfertőz. Életében először hall valamit, ami már majdnem jó ( Casibien – ahogy a klasszikus műveltségű állampolgár mondaná ). Majdnem, az igaz, de sokkal jobb, mint amit valaha is hallott egy szobában. Ez a döntő pillanat. Ha ez a hang megszólítja bennünk a velünk született zenét, akkor innen nincs szabadulás. Ha nem – hát, nem.

Elkezdjük felmérni, mennyibe fáj, hogy nap, mint nap a mi nappalinkban is ugyanígy ( legalább ugyanígy !!! ) szólhasson a zene. Az összeg első látásra SOK. Mert egy valamire való rendszer alsó hangon is belekerül használtan 200 ezer Forintba, de az még nagyon szerény. Ez az az összeg, amit MINDENKÉPPEN el KELL költeni a hangminőség, a teljesebb zenei élmény felé vezető úton.

Jó szándékú audiofil barátaink ilyenkor jönnek a vásárlási tippjeikkel, mint pl. a sokat emlegetett Pioneer A-400-as erősítővel, a KEF Q1-es, Q-35-ös vagy Q-55-ös dobozával, esetleg egy Heed StandArt 2-essel, vagy valamelyik másik jó hangú dobozzal, a Marantz CD-5000-es CD játszóval, meg a Van Damme kábeleivel, amelyek idehaza nagyon jó áron kaphatók. Ezek nagyon jól eltalált befektetések – ha ennyiből gazdálkodunk.

a400.JPG

Belépő a hangminőség világába: Pioneer A400

Innen fölfelé ( amikor már elég jó hangot hallgatunk odahaza ) a negyedik stációban már azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy mennyit érdemes még hifire költeni? A szerencsés a dologban az, hogy a képzeletbeli ár/hangminőség javulás görbének a meredek szakaszán tartunk, ezen a szinten a megfelelő plusz befektetés azonos értékű hallható nyereséget hoz. ITT, EZEN A SZINTEN KELL OKOSNAK LENNI. Részben azért, mert nem minden jó, amit drágábban adnak. Sőt, tömegével van a NEM JÓ. A kevéssé hozzáértők nagy hendikepje, hogy nincs elég tapasztalatuk ahhoz, hogy rájöjjenek, a középkategóriában tapasztalható elképesztő kínálat, a szebbnél szebben kivitelezett „audiofil” készülékek garmadája között is lámpással kell keresni azokat, amelyeken hosszú távon is jól lehet zenét hallgatni. Tapasztalat és kifejlett hallás hiányában ( a hallást tanulni lehet és kell is ) nagyon könnyű csapdába esni, egy-egy kereskedő nagy rutinnal tudja a közepesnél gyengébb készüléket is jónak „hallatni”, erre megvannak a jól bevált módszerek. Aztán otthon kiderül, „nincs kedvünk” nap, mint nap zenét hallgatni. Sőt, talán hetente sem? Biztos, hogy jó az új, pár százezres elektronika???

Ha körültekintőek vagyunk, ezen a szinten lehet nagyon jó berendezést építeni, 600 ezer és egy millió közötti összegből. Ennek ennyiből sajnos vannak kötelmei. Azt kell jól látni, hogy melyik komponensnek miben van nagy szerepe. Egy jó doboz megvétele pár százezerért nagyon jó befektetés, ha van rendszerépítési tervünk. Mert egy jól kiválasztott ötszáz ezres doboz egy 3-5 milliós rendszerben is a helyén lehet. De nem fog addig jól szólni, amíg elé nem kerül egy hasonló kvalitású elektronika. Szóval, nem ez a helyes sorrend.

Ide kell, hogy beszúrjam azt az alapvető koncepciómat, amit az elmúlt 35 év tapasztalata mondat velem. Mindig, amikor rendszerépítési tanácsot kérnek tőlem, ezzel kezdem, mert ennek az ívnek a mentén lehet reális keretek között nagyon jó hangú láncokat építeni. Kicsit axióma szerűen fogom előadni, mert így átláthatóbb:

  1. A jó hang alapvetően az elektronikán és a kábeleken múlik
  2. Ezen belül is elsősorban az erősítőkön és a kábeleken
  3. Sokkal jobb egy olcsóbb – de jó hangú – doboz egy komolyabb erősítővel, mint fordítva.

Ennek az az egyszerű oka, hogy a gyengébb doboz is lehozza azt a tartományt, amiben a jó erősítők erényei érvényesülnek, míg egy komolyabb, nagy felbontású hangdobozon nagyon tisztán jön át a gyenge elektronika ezer féle torzítása, „ kapjuk a pofánkba a mocskot ezerrel”.

  1. A végcél nyilván a / jó forrás – jó elektronika – jó kábel – jó doboz / kombináció.

A legtöbb esetben nem lehet a végcélt egy lépésben megvalósítani. Vagy forráshiány miatt, vagy az ismeretek hiánya miatt, vagy mindkettő egyszerre. Ezért az anyagilag menedzselhető rendszerépítés valahogy úgy néz ki, hogy

  1. Építs egy olcsó, de hallgatható rendszert, hogy addig is zenét hallgass ( lásd harmadik szint )
  2. Cserél le az erősítőt egy sokkal jobbra ! (Nagyon kevésből választhatsz! Itt tudnod kell, hogy milyen hangdobozt fogsz majd a következő lépésben venni !!! Az erősítőt ahhoz kell kiválasztanod. )
  3. Cseréld le a hangdobozt sokkal jobbra!
  4. Cseréld le a kábeleket a lehető legjobbra!
  5. Most már szinte minden jól szól, és a forrás oldalon ( Még mindig egy Marantz CD-5000-esen hallgatsz zenét…) minden apró változtatást jól fogsz hallani. Vegyél egy jó DAC-ot!

obelisk_da_1.jpg

                   Heed Obelisk DA - egy jó forrás

Most jön az, hogy mennyire könnyedén adunk ki nagyobb összegeket. Ha az ötmilliós keret sem tűnik túl durvának, (hatodik stáció) és még némi tapasztalatot is szereztünk az idáig vezető úton, akkor ennyiből igazán jó berendezés birtokába lehet jutni. Ennyiből beléphetünk az analóg audio világába. Mert eddig a digitális forrás oldalán voltunk, a szűkös keretből nem jutott a 4-8 ezer forintos bakelit lemezekre, viszont ott a rengeteg letölthető lemez FLAC-ban. 5 millióért viszont lesz pénz mindenre. Olyanok jönnek szóba, mint a Heed új doboza vagy egy Shahinian, egy komolyabb futómű a Regától (RP6 vagy RP8) vagy az Audio Note TT2 a saját karjával , elektronikában pedig bele fog férni egy komolyabb hazai elő-végfok pl. egy Heed vagy egy Soner, esetleg az Aquincum LZ. „Amerika hangja” szerelmeseinek ott a Krell KAV-400 használtan, vagy egy kisebb Pass Labs egy Vandersteen dobozzal...

rp8-studio-a.jpg

Rega RP-8

Vagy, szerezz használtan egy nagy Luxmant, pl. egy L530-as integráltat, vagy egy M-7-es végfokot egy C-05-ös előfokkal. Szuper. Aki a brit hifire voksolna inkább, akkor egy KEF Reference, vagy pl. a Bower & Wilkins nagyobb CM vagy 800 sorozatú dobozai mellé nehezen kritizálható egy Quad 909-es végfok, a fenti Luxman előfokkal. Szóba jön még egy komplett Linn rendszer, a Majik frontenddel, kicsit száraz, de hallgatható. CD opció: Naim.

Természetesen ezek bármilyen kombinációja is működik, de nem egyforma tonálisan. A fentiek csak példák, természetesen ezeken kívül is van más jó, értékes készülék, vagy rendszer, hallgassunk a saját fülünkre és ízlésünkre.

a30_m7i.jpg

Luxman M-7 végfok. Helyén van egy ötmilliós rendszerben.

A csöves világ szerelmeseinek lehet jó egy komplett Audio Note rendszer ( ez az összeg ott még a belépő kategória…), de az AN egy zárt világ, nem keverhető más készülékekkel.

  1. Úgy érzem, itt elértük a racionális audio határát.

Ezen felül az ár/minőségugrás görbe nagyon ellaposodik. Sok pénzért alig kapunk valami pluszt. Ezen a szinten talán egyedül a hangdobozok terén lehet ténylegesen előre lépni, vagy egy komolyabb Jeff Rowland vagy Gryphon erősítővel, de egyébként itt már nüanszok kerülnek milliókba.

Az én olvasatomban, amikor a kicsit nagyobb térhatás, vagy egy kicsivel nagyobb dinamika, jobb hangszer-szeparáció ára összemérhető egy Seychelles-szigeteki nyaralás, egy Karib-tengeri vagy egy Antarktiszi hajóút árával, akkor nem igazán kérdéses melyiket kellene választani.

sejseli_7.jpg

Jobb ezt átélni, mint egy interconnect 9 ezer dollárért....

Disclaimer…

Teljesen világos, hogy a racionalitás határa mindenkinél másutt húzódik. Ezért, így utólag, elnézést kérek mindazoktól, akik sérelmesnek ( netán szánalmasnak ) éreznék egy pár milliós anyagi határ említését. Az írásomban felhozott racionalitást nem bárkinek a pénztárcájához, hanem a High-End Audio világának ismert ár-minőség viszonyaihoz, ill. ennek az élet egyéb, hasonló vagy nagyobb értéket képviselő dolgaihoz mértem. Ez egy sajátos látásmód, egy vélemény.

Mindenki számára ott a szabad választás, a lehetőségeken belül.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr28101804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamás Gojdár 2015.11.24. 02:15:32

Szerintem felejtsd el ezt a hobbit, foglalkozz massal, ez az egesz iras borzaszto volt. A volt nejedben volt elet es szenvedely, a nok egyebbkent is jobban hallanak.

En mindig meg szoktam volt kerdezni a baratnomet, hogy O mit hall, hogy a fejlesztes ertelmes volt-e. (manapsag mar nem kell mert mar nem kell fejleszteni)

Ha ez a szenvedelyed nincs racionalitas, csak onaltatas. Magad elol ugysem menekulhetsz, ha meg nem teremted meg, amire vagysz, egesz eletedben banni fogod, vagy hianyerzeted lesz.

(Off: a high end egy nagy atveres, csak nehany ceg kepes jo hangot lettehozni, es az teljesen mas irany, mint amit a high enddiktal!)

Analoglued 2015.11.24. 13:27:48

@Tamás Gojdár: Köszönöm a kritikát. Azt szeretem nagyon az efféle kritikákban, hogy általában olyan emberektől jönnek, akik maguk soha semmit le nem tettek az asztalra. Tamás, elolvastam már jópár kommentedet, nem csak itt, az Audiolife-on is. Te mindig mindent és mindenkit le akarsz húzni, már meg sem lepődöm. Az nem baj ha valaki valamit jobban tud mint mások, Veled sem lenne ez baj. Csak akkor állj neki, és írj jobbat, okosabbat, célravezetőbbet, másokat jobban előre vivőt, stílusosabbat, humorosabbat, szakmailag jobban helyén levőt, és végezetül, ha tudsz, önmagadnál kicsit szerényebbet. Amíg ezt nem teszed, addig minden kritikád, amivel másokat illetsz, teljesen hiteltelen. Ezt már én is, mások is többször finoman jeleztük feléd, de sajnos a magad köré emelt falak ( emlékszel a katlanban élsz c. hasonlatra? ) ezt nem teszik lehetővé.
Jövőben is szívesen veszem a kritikádat, attól a pillanattól fogva, amikor egyetlen jó írásod megjelenik valahol, vagy ha a mondandód építő jellegre vált, az örökös lehúzás és okoskodás helyett.
A kommentelésbe is lehet kultúrát vinni, ezen fejlessz szerintem, ha már a rendszereden nem kell, mert már égbekiáltóan jó....
Üdv, G.

Galgóczy Zoltán 2015.11.24. 13:29:23

Tisztelt Gojdár Tamás!

Véleményem szerint az a nézet miszerint nincs szükség fejlesztésre, az élet bármely területére vonatkozóan visszamaradott és korlátolt felfogást tükröz. Sosem értettem azokat az embereket akik ámbár maguktól nem tudnak újat mutatni mégis ilyen lehúzó és semmitmondó kritikával illetik egy ember írását aki nem mellesleg tájékozottabb a témában mint maga a kritikus egyén.
Arról nem is beszélve, hogy ha már úgy dönt, hogy ilyen jellegű megjegyzéseket tesz közzé, legalább a formalitásokra fordíthatott volna nagyobb figyelmet ( lsd. ékezetek használata, helyesírás, és fogalmazás).

Természetesen nem vitatott, hogy nem azonos nézetekkel rendelkeznek az emberek de a kulturáltság hiánya minden esetben súlyosbító tényezőként hat, egy nyilvános vélemény kinyilatkoztatása esetében pláne.

Az ön szavaival élve, önáltatás azt hinni, hogy ez a fajta alpári hozzászólás mérvadó lehet egy ilyen színvonalú oldalon. Kérem a jövőben foglalkozzon mással hiszen a hozzászólása felesleges és borzasztó volt.

Személyes tapasztalatom, hogy a cikket író fiatalember kiválóan ért a témához és képes folyamatosan fejlődni.

Amennyiben ön úgy gondolja, hogy alkalmas és képes jobban teljesíteni, mindenki kíváncsian várja, hogy letegyen valamit az asztalra.

Üdvözlettel,
Galgóczy Zoltán

Hujber Zsolt 2015.11.24. 13:45:12

Igazad van Gábor, sajnos én is elkövettem anno azt a hibát, hogy előbb egy jobb dobozt vettem mint elektronikát és valóban ég és föld különbségét tapasztaltam mikor egy másik erősítő megépítésénél (PassLabs) ezt már fordítva csináltam.

Gojdár Tamás inkább gondolkozzon el a saját írásán, mert nagyon messze áll az igazságtól. Először is minden építő szakmai jellegű kritikát mellőz, ahogy az összes eddigi hozzászólása. Másodszor is szeretném ha lefényképezné/leírná a saját berendezésének alkatrészeit mert nagyon kíváncsi vagyok mi az a rendszer, amin nem lehet már fejleszteni. Ezzel a felfogással nem fog messzire jutni se a hifi világában, se a személyisége fejlődésében. Nagyon rossz ajtón kopogtat...
Mellesleg nem baj ha egy kritikát megfogalmaz, de csak abban az esetben ha azt képes intelligens, ésszerű és alapvető tiszteletet tükröző stílusban előadni. Olvassa el újra a hozzászólását és látni fogja, hogy az mentes minden ilyen típusú értékektől.

Mindig tetszett Gábor, amit csinálsz és az is mutatja, hogy jól csinálod, hogy lesznek támadóid, főleg olyanok akik a szakmai színvonalat nem megütve inkább személyes hangvételben támadnak meg. Mindig van néhány megkeseredett személy, aki mások lehúzásával akar feljebb kerülni, az eredmények elérése helyett. Csak így tovább, jó az amit csinálsz! Kifejezetten tetszik, hogy ilyen átlátható szintekre és pontokba soroltad a szakaszokat, tanúságokat.

További szép napot kívánok!

Üdv.

Zsolti

Tamás Gojdár 2015.11.24. 22:02:01

Kedves Mindenki!

Először is elnézést, hogy multkor ékezet nélkül írtam, de nagyon sokszor mobil eszközről olvasok internetes oldalakat és elég nehézkes, és nem túl gyors pötyörészni ékezeteket. Most viszont egy desktop mögött klimpírozok.

Én úgy gondolom sok érteleme nem lenne, ha itt elekzdenék arról magyarázni, hogy én milyen régóta foglalkozom ezzel a hobbival, mennyire hozzáértő vagyok, és mennyire drága motyóm van otthon mert szerintem ez esetben ez lényegtelen. Ha valaki esetleg szeretne megismerni, állok rendelezésre, és megigérem ha el akar jönni meghallgatni a rendszerem egy finom hideg belga sört is kap, bár megmondom őszintén nem nagyon szeretek idegeneket a lakásomban, de ezúttal kivételt teszek. A thomasgojdar@hotmail.com címen lehet velem kapcsolatba lépni.

Szeretnék valamit tisztába tenni. Én elég keményen fogalmaztam, valóban, de őszinte voltam. Pontosan azt írtam le, amit gondoltam az írás után. Őszintén. Egy ilyen blog írjónának, ha tollat (billentyűzetet) tudomásil kell vennie, hogy érhetik kritikák. Ugyanakkor én ezt egyáltalán nem támadásból, vagy rossz indulatból írtam. Én örülök, ha valaki ezzel foglalkozik, de gondolatmenet, amit itt leírt, reprezentálja azt, ami sajnos ebben az országban a minőségi zenehallgatás témában folyik.

Kérdezem én, hogy ha van egy célunk, mit fontos nekünk a zenéből, ha kiválasztunk e cél elérésére alkalmas technikát, azt ugyan miért kellene a végtelenségik fejleszteni?

Általánosságban pedig, ha ezen vágyunk ennyire fontos, szerintem ne áltassuk magunkat, hanem tegyük meg azt a lépést, és szerezzük meg amire szükségünk van.( Én egyébbként régebben sokkal drágább készülékekben gondoltam, hogy meg van az a potencia, amire vágyok, de kiderült, hogy az a hangzás, amit keresek, relatíve jóval olcsóbban megvalósítható, megfelelően összeállított komponensekke. Persze ez sem volt egy síma menet.)

Persze végigmegyünk ezeken a "stációkon" de pont azért fejlesztgetünk, mert nem merjük magunknak bevallani, hogy félmegoldásokat vásárolgatunk, ami nem elégít ki bennünket. Sok ilyen sztorit látok magam körül higyétek el.

Végezetül én nem szeretnék blogot írni és guruként teccelegni és másoknak irányt mutatni. Sokan kérdeznek engem, mit vegyenek, de én erre a kérésre öszintén nem tudok válaszolni. Én mindigi is a magam feje után mentem, tájékozódtam, utána jártam, figyeltem másokat, hogy mire jutottak.

Én ezt javaslom mindenkinek!

Ha pedig blog-ot írunk, akkor legyünk határozottak és nem félszegek. A jó hangminőség kérdésének eleve nincs köze a racionalitázhoz. Elégg megkérdezni egy két komoly hangmérnököt, hány milliót költött egy rendes felvételi láncra, márha tényleg fontos neki a hangzás!:)

Üdvözlettel,

Gojdár Tamás

herelovasz 2015.11.24. 23:38:14

@Tamás Gojdár: A helyes írás nem a magyar billentyűzet múlik.

herelovasz 2015.11.25. 10:37:25

@Tamás Gojdár: Becsülöm az önkritikára való képességedet.

(Még mielőtt úgy tűnne, hogy a saját magam ásta verembe estem: a hozzászólásomban a különírt "helyes írás" szándékos, indokolt, és a mondat értelme alapján a magyar helyesírás szabályait tiszteletben tartja.)

kadibela 2015.11.25. 10:38:57

"A jó hang alapvetően az elektronikán és a kábeleken múlik
Ezen belül is elsősorban az erősítőkön és a kábeleken
Sokkal jobb egy olcsóbb – de jó hangú – doboz egy komolyabb erősítővel, mint fordítva."

Az írás sok részével egyetértek, de ezzel nem. Ha nincs meg a megfelelő doboz, akkor képtelen leszel megítélni az előtte lévő komponensek valódi értékét. Én kishíján majdnem eladtam két kiváló erősítőmet, mert az akkori dobozok nem tudták megmutatni a bennük rejlő képességeket. Egy véletlen folytán hozzájutottam magasabb kategóriájú dobozokhoz, amelyek tízszeresre nagyították azt a különbséget, amit korábban minimálisnak gondoltam. Nem igazán értem hogyan jöhetnek át az egyes elektronikák és kábelek sokszor nüansznyi(nak tűnő) különbségei, ha nem megfelelő hangfalakon hallgatjuk. Én épp úgy látom hogy érdemes megvenni egy kicsivel drágább, magasabb kategóriájú, jó hangú, és nem megosztó hangképű (ez nagyon fontos!) dobozt, és ehhez próbálgatni a különböző elektronikákat. Főleg ha az embernek még nincs kialakult elképzelése, akkor nagyon fontos egy semleges doboz, ami kicsivel "többet tud" a rendszer többi komponensénél, így nincs az, hogy a kiválasztott elektronika már fél év alatt "kinövi" a hangfalakat. Jó dobozokat venni sokkal nagyobb kihívás mint az elektronikákat cserélgetni, ezért itt jóval alaposabb, megfontoltabb és előrelátó döntésre van szükség.

Három másik dolog, ami mellet sokszor elsiklanak és nem említi ez a bejegyzés sem:

1. Szoba akusztika: adásvételek kapcsán rengeteg olyan helyen jártam, ahol milliós készülékek voltak bezsúfolva akusztikailag pocsék szobákba, garázsokba, "sufnikba". Előfordult hogy az eladó büszkén mutogatta a frissen szerzett méregdrága lemezjátszó asztalkát, miközben egy 2*8 méteres, alacsony belmagasságú csőszerű szobába volt bezsúfolva az egész rendszer. Sokszor elfelejtik, hogy egy-egy szőnyeg, bútordarab vagy függöny annyit ront vagy javít a hangzáson, amennyit egy százezres kábel vagy alátét hoz a konyhára.

2. A zenehallgatásra szánt idő: számot kell vetni azzal, hogy mennyi időnk van valóban elmélyülten, megfelelő hangulatban, a sztereó tér közepére helyezkedve, megfelelő hangerőn zenét hallgatni. Sok zenebarátnál ott áll a milliós rendszer, jó ha havonta egyszer van kihasználva úgy igazából. Háttérzenéléshez valóban kell a milliós rendszer? Nem érdemes inkább (amúgy drága) koncertjegyekre elkölteni a pénzt és otthon hallgatni egy szerényebb rendszert. Az élő zenei élményt nem pótolhatja semmilyen high-end rendszer vagy kütyü.

3. A zenei forrás problémája.
Amikor valaki a milliós kategóriához ér, akkor csalódottan azt tapasztalja, hogy a rendszere nagyon sokra képes, de nagyon kevés olyan felvétele van, ami képest ezt kihasználni. Ez egy hatalmas csalódás, bár azt mondják hogy egy jó rendszer az a gyengébb felvételekkel is "zenél". Szerintem ez csak bizonyos mértékig igaz, engem speciel rettentően bosszantanak a gyenge minőségű felvételek és ez független a formátumtól, egy vadonatúj vinyl sem garancia semmire. Ott áll ez ember a drága rendszerével és azt látja hogy a többszázas lemezgyűjteményből jó ha 5-10 album szólal meg igazán jól. Ez véleményem szerint szintén jóval nagyobb probléma minthogy A vagy B kábelt válasszam 100 ezer Ft-ért.

Tamás Gojdár 2015.11.25. 11:03:51

@herelovasz:

Kedves @herelovasz!

Én írtam egy hosszú választ és ennyi reakciót váltottam ki belőled, ez azért elég kevés szerintem. Vitatkozni értelmes módon lehet, én leírtam fent az indokaimat, miért írtam azt amit írtam.

Ne személyeskedjünk szerintem.

Üdvözlettle,

Tamás

klutakistvan 2015.11.25. 11:16:17

@Tamás Gojdár: Kedves Tamás!Ez is azt bizonyítja:"...amennyi ember,ugyanannyi féle az út..."Azt,hogy Gábor mihez és mennyire ért,nem nekem kell bizonygatnom,aki ismeri,úgyis tudja.Ez az írása pedig olyan,mintha tükörbe néztem volna.Tudom,Te is régóta foglalkozol ezzel a hobbyval,nyilván értesz is hozzá,nem vonom kétségbe.De úgy látszik,vannak olyanok,akk ezt pontosan úgy élik meg,mint Gábor.A különbség csak az,hogy Gábor ezt korrektül szavakba tudja foglalni,én pedig nem. Ödvözlettel:Kluták István.

Tamás Gojdár 2015.11.25. 11:17:26

@kadibela:

Szerintem a rendszerépítésnél a szingergia nagyon fontos. Minden komponensnek hasonló szinten és hasonló filozófia mentén kell együtt működnie, máskülönben soha nem fog egységes zenei hangot produkálni.
Jó példa erre az Audio Note, ami pont erre a szinergiára épít.

Ha az átlagos vagy gyengébb felvételeket nincs kedved hallgatni egy rendszeren, az pont efféle szinergia problémára utal, vagy a készülékek nem megfelelőek, vagy nem rendeltetésszerűen vannak használva. Az igazán jól összeállított rendszer véleményem szerit éppen kevésbé válogatós. Érdemes az Audiolife cikkét elolvasni a kiállításról, amiben pont arról ír, hogy az általa rossz felvételnek tartott lemez a nagy Note rendszeren mennyire meg tudott szólalni.

Tamás Gojdár 2015.11.25. 11:27:03

@klutakistvan:

Kedves István!

Nagyon sok ember érez úgy, mint TE vagy Ő és jogosan, és én is éreztem úgy, voltam ilyen helyzetben, sőt.
Amikor szembesültem azzal, hogy ez a fajta megközelítés, amit Ő itt leír mennyire nem vezet sehova, nagyon fájt és nagyon megviselt, mert becsapva éreztem magam.

Becsapva, mert megettem sok mindnet, amit a kereskedők, meg a guruk, sugalltak. Ha ezt kicseréled erre, akkor majd jó lesz, de persze akkor még, ki kell cserélni ezt is, és azt is. Ja ha feljebb akkar lépni az még két lakás ára lesz, de akkor sem biztos, hogy még nem kell megvenni azt a kiegészítőt, ami csak neked ennyi. És egy idő után elkezdtem magamban megkérdezni, mért nem ajánl senki egy olyan megoldást, amit nem kell utána piszkálni. Amit örömmel hallgatsz. Egy élhető és használható megoldást.

Én Őt is, meg itt mindenkit felébreszteni akarok, hogy próbálja ezt a hobbit kicsit máshogy nézni, kivülről és gondolkodni.

Üdvözlettel,

Tamás

herelovasz 2015.11.25. 12:08:27

@kadibela: "3. A zenei forrás problémája.
Amikor valaki a milliós kategóriához ér, akkor csalódottan azt tapasztalja, hogy a rendszere nagyon sokra képes, de nagyon kevés olyan felvétele van, ami képest ezt kihasználni. Ott áll ez ember a drága rendszerével és azt látja hogy a többszázas lemezgyűjteményből jó ha 5-10 album szólal meg igazán jól. "
Tegnap megpróbáltam fejhallgatóval meghallgatni ezt a lemezt: Rolf Lislevand/J.S. Bach: Intavolatura
www.youtube.com/watch?v=dVPdbel-sUI
Minden hifista nedves álma. A lecsengések végtelennek tűnnek, az előadó minden térbeli mozdulata 4K 3D-ben jelenik meg. Éppen csak a sok zizegéstől, szuszogástól, ahogy a hangszer test kicsit odébb csúszik a ruházatán hallgathatatlan. 10 perc után nem bírtam tovább.

Bár nem egy low budget rendszer. de a sok milliósoktől távol áll az enyém. A szuperérzékeny felvétel technika itt megöli a zenét.

Tamás Gojdár 2015.11.25. 13:10:55

@herelovasz:

Egyszer egy vita kozepebe kerultem, ahol ket szakmabeli vitatkozott a nagyzenekari felvetelek megfelelo modjarol.... Pont errol a problemarol volt szo. A zenet kell rogziteni nem a pillanatot es a kornyezetet...

herelovasz 2015.11.25. 13:46:05

@Tamás Gojdár: A pillanat rögzítését elég nehéz elkerülni, de miért is kéne? Egy jazz lemezen meg kifejezetten hiba. Zenekarok, szólisták, karmesterek másképp adnak elő műveket nem csak egymáshoz, hanem magukhp képesz is. De ez akkora közhely, hogy nem folytatom.

A túl sok, zenéhez nem kapcsolódó recegés viszont hifi parasztvakítás. Normális esetben - értsd: zenehallgatás, nem készülés tesztelés - zavaró, idegesítő.

kadibela 2015.11.25. 13:59:24

@Tamás Gojdár:
A szinergia kérdésével egyetértek, nagyon fontos hogy a rendszer egyes elemei összhangban legyenek, ennek konkrét technikai-műszaki okai is vannak.
A rosszul mikrofonozott, sávhatárolt, valamilyen korabeli A-D átalakításon átesett felvételeket viszont nem hiszem hogy feljavítaná bármilyen AN rendszer. Legfeljebb vannak hibái, amelyeket elfed vagy más hibákkal ellensúlyoz. Nekem is vannak régi lemezeim, amelyek tényleg elkezdtek zenélni amikor pl. megvettem egy jobb MC hangszedőt. Ezek a lemezek sem tökéletesek technikailag, de legalább "korrektek" a kor technikai színvonalán, hallgathatók és zenélnek. A szarból viszont nem lehet várat építeni. Pár hete voltam egy lemezbörzén, ahol nagy lelkesen vettem 5 nyugati nyomású lemezt. Ezek közül 2 hallgathatatlanul rossz, 2 elmegy de semmi extra, talán egy van közülük, amit igazán szívesen hallgatok. Valószínűleg a 4 kevésbé jó lemez még szarabbul szólna egy olcsóbb rendszeren, de ez engem nem boldogít. A nagy kérdés továbbra is az, hogy honnan lehet nagy választékban olyan műsorforrást szerezni, ami valóban kiszolgál egy ilyen komoly rendszert?

kadibela 2015.11.25. 14:09:28

@herelovasz:
Szerintem teljesen félreértettél. Sehol nem állítottam hogy egy felvétel attól lenne jó, hogy belehallatszik a nézőtérről a székek nyikorgása vagy ahogy lapozzák a kottát. Ennek is megvan a varázsa de ez engem nem érdekel. Arról beszélek, hogy meglehetősen nehéz (és meglehetősen drága) ma hozzájutni olyan minőségű zenei anyaghoz, amivel egy milliós rendszert maximálisan ki tudsz használni. Ez szerintem sokaknak nem evidens. Egy bizonyos szint felett már sokkal több időt és energiát kell fordítani a minőségi kiadványok beszerzésére, máskülönben semmi értelme a drága rendszernek. Ezt is be kell kalkulálni, amikor a "racionáls audio"-ról beszélünk.

Analoglued 2015.11.25. 15:07:54

@Tamás Gojdár: Tamás, van olyan cég aki komplett rendszert kínál, nem is egy. Csakhogy, azok, amelyekhez ezek közül a továbbiakban nem kell hozzányúlni, csak nagyon kevés akad, és az is méregdrágán. Sokszor irracionálisan drágán. Épp erről írtam, de sajnos nem vetted le a lényegét. Nem baj.
Azok, akik nem tudnak egyszerre ennyit befektetni, és csak lépésenként tudják a majdani jó rendszerüket felépíteni, azok nehéz helyzetben vannak, tele vannak tanácstalansággal. Mi, akik egy kicsivel több dolgot láttunk-hallottunk, akkor teszünk jót ( szerintem, de nyugodtan vitatkozz, már megszoktam) ha segítünk Nekik, eligazodni, értékelni, tippeket adni. De mi sem tehetünk többet, csak javasolhatunk dolgokat, mert mindenki másképp hall, mindenkinek más a szobaakusztikája ( Béla Like! ) és más a pénztárcája. De a figyelmet ráirányíthatjuk bizonyos összefüggésekre, esetleg kiemelkedő hangú, és/vagy kiemelkedő ár/minőség viszonyú készülékekre. Ez nem Nagy Magyar Audiofil Guruság, hanem egyszerű segítség, ami, mint mondtam, még mindig egy vélemény. Nem muszáj egyetérteni, és természetszerűen lesznek, akik másképp fogják hallani. Olyanok is, mint Te, akik másképp fogják gondolni.
Egyáltalán nem szeretném a véleményemet erőszakkal letolni mások torkán, mindig is fenntartottam, hogy mások ezt esetleg másképp látják.
Én annak örülök, hogy az arány jó, több ember hallja jónak amiket javasolok, mint rossznak. Ezzel ezt a célt el is értem. Pont.

Analoglued 2015.11.25. 15:30:05

@kadibela: Béla, muszáj fenntartanom amit írtam, de megpróbálok Veled közös nevezőre jutni az erősítő kontra hangdoboz kérdésében.
Először is leszögezném, hogy egyetértek Veled, egy rossz doboz tévútra vihet, és alábecsülhetsz egy egyébként jó erősítőt. Viszont, rossz dobozt - ugye? - nem veszünk meg. Még ha először egy olcsóbbat veszünk is, azért annak már elég jónak kell lennie. Ha visszaolvasod a cikkemben azt a mondatot, ott a "jó hangú" megkülönböztetés. Nem minden olcsó dobozra igaz, amit amúgy nagyon helyesen mondasz.
Az általam javasolt rendszerépítési módszer lényege, hogy az első pillanattól kezdve jól lehessen zenét hallgatni, de mégis meglegyen az anyagiak által diktált lépcsőzetesség. Ezt épp tönkreteszi, ha veszel egy nagyobb Bowers&Wilkinst vagy KEF-et, és azt rákötöd egy Yamaha házimozi erősítőre. Azonnal ki kell menni a szobából.
Épp ezért kell egy rendszerépítési terv. Menet közben lesznek olyan időszakok, amikor a meglévő összetevők nem fogják tudni kifutni magukat, de mivel menet közben vagyunk, ezt tudjuk, és nem idegeskedünk, nem arról ítéljük meg a rendszert ahogy épp van, hanem arról, hogy tudjuk merre tartunk, és tudjuk hogy ott a potenciál, ami meghozza a gyümölcsét a következő lépésnél.
Nyilatkoznál egy komolyabb rendszer képességeiről, amikor tudod hogy a SAL 5 Forintos kábeleivel van összedugva? Na látod, hogy nem. Pedig csak annyi van, hogy eddig ez állt össze, és majd ha meglesz a pénz, akkor a kábelek is a helyükre kerülnek. Majd akkor fogja megmutatni igazán, mit tud, úgy együtt... A türelmetlenség a hifiben sokba kerül.
A módszer, amit javaslok, annyiban tesz jót, hogy az oda vezető út során végig nagyon jól lehet zenét hallgatni, egyre magasabb szinteken. Ha nem ezen az úton közelítenénk, sajnos nem hiszem hogy így lenne. Pedig, a végső célunk a zenehallgatás ( herelovasz Like!), bármely köztes állapotban legyünk is.
Bízom benne, hogy kielégítőnek találod majd ezt a magyarázatot, ha a cikkből nem is olvasható ki esetleg egyértelműen. Köszi a kommented! :-)

herelovasz 2015.11.25. 15:58:12

@kadibela: "Egy bizonyos szint felett már sokkal több időt és energiát kell fordítani a minőségi kiadványok beszerzésére, máskülönben semmi értelme a drága rendszernek. Ezt is be kell kalkulálni, amikor a "racionáls audio"-ról beszélünk."

Ebből visszafele az következik, ha egy 50-es évek végi Riverside-os Monk felvétel olyan, amilyen, és sok ehhez hasonló, nem különösebben tündöklő lemezem van, a minőségi kiadványok pedig zeneileg nem érdekelnek, akkor, mondjuk tíz millió helyett elég ötöt elköltenem hifire? (Ezeket a számokat csak úgy bedobtam, bármit írhattam volna.)

Tamás Gojdár 2015.11.25. 18:06:36

@kadibela:

Én alapvetően zenerajongó vagyok. Nagyon sok féle stílust, külömbőző időszakból, az underground zenétől a kommerszig, a jazztől a klasszikusig hallgatok.
Mind másképp és és másképp szól.
Én nem szeretnék rendszert kiszolgálni, én a zenét szeretném élvezni. Vannak olyan lemezek, amelyek teljes egészében reprezentálják a rendszer képességeit, és vannak olyanok, amik nem, de ez a zeneszeretet szempontjából szerintem teljesen lényegtelen.
Van olyan zeneszerő, akinek lehet pénze sem volt, hogy olyan minőségben vegye fel a lemezét. Vagy mondjuk Django Reinhart archív felvételén, ahol monoban játszik, nyílván nem azt hallgatom, hogy hogy szól. Ha szerencsés körülmények között jó pillanatban jó cuccon jó hangérnök vesz fel zenét, annak örülök, de nem ez a prioritás.

Tamás Gojdár 2015.11.25. 18:08:46

@Analoglued:
Ha valaki meg másképp látja a dolgokat, mint te, és nem helyesel, az nem azt jelenti, hogy bántani akar, csak kritikus mert más a véleménye. Én reprezentálom itt a véleményem, sohasem azért írom, hogy elfogadjátok, inkább hogy kicsit próbáljam az állóvizet megmozhgatni, mert másképp nincs haladás.

Tamás Gojdár 2015.11.25. 18:13:21

Egy jó rendszeren a szerényen felvett zenék is élvezetesek, mert az egész eszköztelen megszólalású. Ha egy hifin bizonyos lemezeket nincs kedved meghallgatni, ne a hangmérnököt kritizáld, hanem nézz körül a nappaliba, hogy mit kell kicserélni...

kadibela 2015.11.26. 11:22:03

Szerintem kicsit félrement ez a beszélgetés és most én is csapongó leszek...

Rengeteg rossz felvételem van, amelyeket szívesen hallgatok, attól függetlenül hogy a mai rendszerem sokkal inkább megmutatja a hibáikat mint a 10 évvel ezelőtti. Kicsit mesterkéltnek és önámításnak érzem azonban amikor mindenki azt harsogja "zenei", "zeneiség", "zenél", a "zenét szeretném élvezni", "zenerajongó vagyok", én a "zenét keresem", "lényeg hogy zenéljen a rendszer". Szerintem igenis van egy minimál követelmény a zene forrásánál. Ezért bántja a fülem az mp3, egy-egy rosszul sikerült felvétel és nagyon sok CD is, és ezen nem segít az, ha ráküldöm egy drága rendszerre, sőt az eredmény még katasztrofálisabb lesz.

Értem hogy mire gondoltok, nekem is volt olyan lemezjátszóm (több is) amibe igazán nem tudtam belekötni, csak valahogy a zene lényege, dinamikája nem jött át. És most hogy így magamban gondolkodom, valahogy pont ez a bajom egy csomó felvétellel is. Hiányzik belőlük a zeneiség. Nem feltétlenül technikailag rosszak, és nem tudom meghatározni mi a baj velük, csak egyszerűen nem zenélnek.

Igazából az a bajom az egésszel, hogy amióta a komolyabb rendszerrel megtapasztaltam, milyen az amikor egy felvétel valóban ZENÉL, így csupa nagy betűvel, még ha elcsépelt is, azóta ezt a zeneiséget keresem minden szinten, minden felvételnél.

Mondok inkább egy analógiát. Pár éve vettem egy igazi presszó kávéfőzőt. Gyorsan rájöttem, hogy hiába a remek masina, ehhez sokkal jobb minőségű kávéra és megfelelő darálóra is szükség van. Imádom a jó kávét, viszont ahhoz hogy mindig jó minőségben és frissen tudjam főzni ahhoz hetente el kell(ene) menni egy kávékereskedésbe, kísérletezni a különféle fajtákkal és daráló beállítással, valamint a hőfokkal és a vízkeménységgel, stb. Igazából beletehetném a kommersz bolti őrölt kávét, vagy amit tavaly kaptam ajándékba, ezeket pár éve örömmel fogyasztottam volna a kotyogón vagy a szarvasi masinán megfőzve, ma viszont ihatatlannak tartom őket. Lehet hogy az új kávéfőző sokkal jobb kávét csinálna belőle mint a régi kotyogó, csak azóta megtapasztaltam pont az új masinának köszönhetően egy új minőséget, amihez képest a régi kávé bármilyen masinán lefőzve szinte ihatatlan.

Összességében, oda kanyarodnék vissza, ahol kezdtem. Ha valaki drágább rendszert épít (és nem kell milliókra gondolni) akkor számot kell vetnie azzal, hogy a lemezgyűjteménye átértékelődik, és innentől sokkal több időt és energiát kell majd szentelnie a megfelelő zenei forrás(ok) felkutatásába.

Ti itt most ismét le fogjátok írni, hogy a nagy AN rendszeren még a polimer kazettára rögzített 1976-os -Hofi kabaré is mennyivel jobban szól és hogy valószínűleg rendszerhiba az, hogy a Balkanton nyomású, enyhén hullámos Pink Floyd lemezem nem igazán akar zenélni..., én ezt örömmel elfogadom, de azért fenntartom az igényemet a zenei igényű felvételekre, stílustól és kortól függetlenül, amelyekkel legalább részben ki tudom használni szerény rendszerem képességeit. Ezek beszerzése pedig manapság nem egyszerű feladat. Hasonlóan a jó pörkölt kávéhoz.

herelovasz 2015.11.26. 14:34:48

@kadibela: Minden szavadat értem. De tényleg! :)

Viszont ez még magyarázatra szorul.
"a lemezgyűjteménye átértékelődik, és innentől sokkal több időt és energiát kell majd szentelnie a megfelelő zenei forrás(ok) felkutatásába."
"fenntartom az igényemet a zenei igényű felvételekre, (...) amelyekkel legalább részben ki tudom használni szerény rendszerem képességeit."

Itt van ez a kurva jó lemez:
www.allmusic.com/album/money-jungle-mw0000187978
Egy igen valószínűtlen felállású alkalmi trió csinált egy zseniális lemezt. Nem szól jól, és az újrakiadások során sem született csoda. Sok ilyen lemezem van. Az elmúlt években született indie, alter vagy ki tudja milyen stílusú új zenekarok lemezei is javarészt döglötten, fakón, szürkén szólnak. De jó a zene.

A kérdés: Értékeljem át a lemezgyűjteményem és keressek zenei igényű felvételeket, ezeket meg felejtsem el, mert nem tudom velük kihasználni a rendszerem képeségeit?

Ha nem, akkor hogyan értsem a lemezgyűjtemény átértékelését és a zenei igényű felvételek gyűjtését?

Analoglued 2015.11.26. 16:16:36

Érdekes. Nekem is vannak teljesen döglött lemezeim. De ez csak a - teljesen átlagos - gyűjteményem egytizede, vagy még annyi sem. 700 lemezből ( a többi a NAS-on van) kb 20-30 szól halottan, van kb. további 50 ami az elfogadhatóság határán van. A többi átlagosan elfogadható, és kb. 20% a kiemelkedő. A dinamikai kompresszió, amiről beszélünk, az a CD gyártás során kerül bele, a saját szememmel láttam mit műveltek a VTCD-ben... A DAT-on érkezett mesterszalagot (....) egy sima asztali Sony DAT-al átmásolták U-Matic-ra, de közben benne volt a jelútban egy dinamika kompresszor. Jól felhangosították, hadd szóljon, a csúcsokat meg majd elintézi a kompresszor. Hát, eléggé el is intézte.
Tetszett az a kávégépes hasonlat Béla :-) ! De azért, ha a legtöbb lemezeden nincs dinamika, az azért lehet egy berendezésben lévő szűk keresztmetszet is, nem???

kadibela 2015.11.26. 16:46:19

Nem akarom már túlmagyarázni, szerintem elég alaposan kifejtettem. Kicsit persze eltúloztam, a teljesen használhatatlan vagy "döglött" (ez egy jó kifejezés, köszi) lemezek aránya azért nálam sem olyan nagy. Ez egy adottság, én sok lemezt örököltem innen-onnan, ezek minősége elég vegyes, együtt kell / lehet vele élni. Aki eleve valami igényes rendszerrel kezdte a lemezgyűjtést, annál azért biztos jobb a helyzet, de aki belecsöppen ebbe az egészbe, azt azért komoly meglepetések érik.

Inkább az aggaszt, hogy egyre nehezebben tudok jó minőségű, új felvételeket beszerezni. Ha már pénzt adok valamiért, akkor az legyen jó, nos itt vannak problémáim. Budapesten még csak-csak, vannak lemezboltok, nagyáruházakban is lehet kapni ezt-azt, de vidéken teljesen reménytelen a helyzet. Neten lehet rendelni, de az elég lutri. Én speciel nagyon várok valami új, veszteségmentes digitális formátumra, ami legalább megközelítené a jó öreg vinyl minőségét. Szerintem nagyot dobna a hifi "iparágon" ha lenne ilyen igényes stream vagy letöltő szolgáltatás. Lehet hogy már létezik valahol, nem vagyok annyira járatos a digitális formátumokban, minden tippet szívesen fogadok!

kadibela 2015.11.26. 17:05:13

@herelovasz:
Szerintem neked nem kell semmit átértékelni, főképp a gyűjteményedből kidobni vagy félretenni. Te valószínűleg régóta űzöd ezt a hobbit, magas szinten, így tisztában vagy azzal, hogy melyik lemeztől mit várhatsz.

De van nekem egy sógorom, nem tudom hány darab, de kb. 20 (polc)négyzetméternyi CD gyűjteménnyel és egy elég kommersz lánccal. Ha meggyőzném egy drága audiofil rendszer beszerzéséről és mutatnék neki néhány jó LP-t, nem biztos hogy utána boldog lenne, amikor visszatenné a féltve őrzött CD-it..., és biztos vagyok benne, hogy elkezdené a kedvenceit újra megvásárolni, immáron vastag fekete lemezeken.

Sokan azt gondolják, hogy egy milliós rendszerrel megvásárolhatják az audiofil hangzást, a "ZENÉT", de ez sajnos nem igaz, ezt próbálom elég sokféleképpen körülírni. A HIFI show beszámolóiból is ez jött lett, sok helyen egész nap ugyanaz a zene ment, néhány kedvenc, csillogó demó felvétel, kevés helyen volt igazán sokszínű, élvezetes zenei műsor.

Tamás Gojdár 2015.11.26. 18:16:59

@kadibela: A demofelvetelek azert mennek, mert az atlak hifista csak sajnos demofelveteleket hallgat. A vastag 180g-os melyben feltupirozott, remasterelt kiadvanyok legtobbszor csak rontanak az elvezeten. Nekem van lemezem is es digitalis frontedem, de mostanaban azt kell mindjam, a digitalis szepen lekorozi az analogot. Viszont a lemez feelingjet meg imadom. Nalam mindketto megfer. Es egyik sem valogat...