Minél régebb óta foglalkozom komolyabban hifivel ( ez már vagy 35 éves visszatekintés, bizony, ilyen vén csont lettem) és ezen belül is, fő témám, az elektronikák mellett az analóg lemezjátszás apró-cseprő (sok kicsi sokra megy ) nyűgével, annál inkább rájövök, hogy akik nincsenek hozzám hasonló hosszú távon összeszedhető ismeretek birtokában, és lemezezni szeretnének, azoknak nincs könnyű dolga. Még azoknak sem, akik már sok-sok éve hallgatnak LP-ket, nem feltétlenül vannak ők sem a kellő információkkal ellátva. És ez világszerte igaz, az angolszász meg a német fórumokat olvasgatva rá kell jönni, mekkora téveszmék forognak közszájon, és milyen mértékű tanácstalanság, vagy épp túlzott (teljesen indokolatlan) magabiztosság jellemzi e téren a világ szinte teljes hifis társadalmát - kevés kivételtől eltekintve.
Valójában, az információ rendelkezésre áll, van néhány okosan szerkesztett WEB oldal ahol elérhető (angolul) ill néha a fórumok egy-egy jobban sikerült hozzászólásából is kiollózható.( a többit ne is említsük...). Csakhát, ahhoz hogy a megfelelő információ birtokába jussunk, olvasni és értelmezni kellene angolul, és végül kiszűrni a sok f...ság közül a technikailag is helytálló, és hangban is előre mutató javaslatokat, megoldásokat. Amire nyilván sokaknak nincs se módjuk, se tapasztalatuk.Rajtuk szeretnék segíteni egy kicsit az alábbiakban, elméletben és néhány jellemző konkrétummal is, hogy könnyebb legyen az élet a barázdák között. A témában járatosabbakat üdvözlöm, és várom a kommentjeiket! :-) Tehát - hogyan is kellene hangszedőt választani?
"Megmondtam: A legfontosabb láncszem a futómű..." Így volna tényleg, Mr. Tiefenbrun?
Már rögtön az induló kérdésünk is magyarázatra szorul. Miért éppen a hangszedő választással kellene kezdeni? Ivor Tiefenbrun (Linn ) már megmondta ( okos ember...) hogy a legfontosabb láncszem a futómű. ( sic!!! ) Miért nem azzal kezdünk? Azért kérem szépen, mert a Linn az egy koncepciózus cég. Ők a zene reprodukcióját rendszerben képzelik el , ami - lássuk be - egy nagyon jó, és hatásos elmélet, hangzásilag is ( ha valaki épp ezt kedveli ) és hát - üzletileg is. Tehát, ha egyszer valaki egy Linn front endre voksol, és beballag a Limar-hoz, vagy valamelyik másik helyi Linn kereskedőhöz, nem csak egy futóművel fog kijönni, hanem az ahhoz tervezett karral és hangszedővel együtt. Nagy könnyebbség, a gyár nem bízta a véletlenre, mi mivel lesz jó. Kb. ugyanez áll meg a Rega esetében is, ott is komplett megoldásokban gondolkodnak. Még, akit itt meg kell említenem, a német Scheu, ők is elindultak ezen az úton. Nade, sajnos ezzel nagyjából a végére is értünk ennek a koncepciózus bagázsnak, és a többiek már sokkal szabadabb teret engednek a vásárlók egyéni ízlésének, vagy dilettantizmusának, ki hogy aposztrofálja.
Összetervezetten: Linn Sondek, Ekos SE, Akiva MC
Abban a pillanatban viszont, amikor nem egy gyártótól vesszük meg az összetevőket, szembesülünk a lemezjátszó-rendszer tervezésének dilemmáival. A legtöbben ilyenkor szimpátia vagy tesztek alapján kezdenek kutakodni, na ebből jó nem fog kisülni, vagy csak elvétve, a véletlen folytán.A gondolkodó, felkészült audiofil mivoltunk ( audio-sapiens , ezt most találtam ki, le van védveeeee !!!! ) felé vezető egyik nagy lépés, amikor megtanuljuk a szimpátiát mint döntési faktort kiiktatni ( könyörgöm, legalább elnyomni valamelyest) az életünkből.
Miért kezdjünk a hangszedővel?
Azért, mert a hangszedőnek van leginkább karaktere. (Meg persze a hangdoboznak, de az egy másik történet ) Minden, a kezdeti lépéseken túl levő audio-fan rendelkezik hangzásideállal. Ennek bizonyos hangszedők meg fognak felelni, vagy közelíteni fogják azt, más darabok pedig nem annyira, vagy nagyon nem. Hogy a végén, amikor összeáll a sokért megépített lemezjátszó, fő műsorforrásunk, az onnan megszólaló zene a kedvünkre legyen, muszáj olyan karakterű hangszedőt választanunk, amit szívesen, örömmel fogunk hallgatni. NE FELEDJÜK, MI NEM MÁSOK HANGZÁSIDEÁLJÁT SZERETNÉNK ELFOGADNI, A SAJÁTUNKAT KERESSÜK: Ez a karakter-dolog különben még a nagyon drága csúcshangszedők esetében is jelen van, csak ott kevésbé, azok szinte mind a karakter-nélküliség felé szeretnének közelíteni, különböző irányokból....
Később látni fogjuk, hogy szinte bármely hangszedő karakterén lehet kicsit finomítani, eltolni egy kissé a nekünk tetsző irányba, de az alapvető hangzásvilágán nem fogunk tudni úrrá lenni. A lemezjátszó további részegységei, kar, futómű, tápegység,szintén rendelkeznek majd jellemvonásokkal, de azok nem ennyire pregnánsan lesznek jelen, és főképpen, nem feltétlenül tonálisan, nem hangkarakter jelleggel. Egyedüli kivétel a kar kábelezése, ott szintén a tonális jelleg lesz a fő motívum.
Jó karmechanika, gyenge kábelezés: tipikus Rega RB-250
A hangszedők - szvsz - három fő tonális csoportba sorolhatók. 1. A testes, meleg. Ezek fő jellemvonása a telt, mélytónusú hang, a felső középtartománytól felfelé szégyenlőssé váló hangkép, kicsit beszűkülő térhatással. Ideális választás rock rajongóknak. Ilyeneket főképp MM (mozgó mágneses) pickupok között találunk ( Példák: Shure V15/V xMr, Shelter 201, Nagaoka MP-k, Shure 35C, Gradok és szinte minden DJ hangszedő ). A másik a 2. Kiegyenlített Ezeknél a gyártó ambicionálta, hogy a sáv két széle nagyjából egyensúlyban legyen, néha a közepére nem annyira figyelnek. Ide tartoznak a jobb MM hangszedők, és az MC-k jó része. 3. A világos tónusú. Itt a mélytartomány nem annyira erőteljes, a hangsúlyt a felbontásra, a térhatásra, és a felharmonikusokra helyezték. Ebből az állatfajból valamivel kevesebb van, viszont az olcsóbb darabok között gyakori ez a viselkedési stílus ( a fene egye meg a neveletlen formáját...kié ez a gyerek? A magáé asszonyom? Azannyaszentségit....) Példák: Ortofon 2M-ek, régebbi Ortofon MC Superek, Rega Elys, Audio-Technica-k,)
A nagy becsapás: Ortofon 2M. Azért mert úgy néz ki, mintha a Rega karhoz tervezték volna, még nem oda való
Namármost. Ebből a megközelítésből melyiket válasszuk? Hát, elsőként a zenei repertoárunknak megfelelőt, legtöbben mégis azt fogják mondani, hogy ők sokféle zenét kedvelnek, legyen a hangszedő mindenevő, a kiegyenlített kategória. Ekkor jön a pénztárca, és vagy nem lesz elég pénz a kiegyenlítettebbekre, vagy ott a másik szempont, hogy van már egy meglévő rendszerünk, a maga saját hangjával, hibáival, esetleg azon szeretnénk egy kicsit kompenzálni, és olyan hangszedőt választani, ami ellensúlyozza a sokszor magasba billenős hangképet. ( vagy fordítva ). Ezzel a kompenzálgatással óvatosan kell bánni, nehogy átessünk a ló túlsó oldalára. Szinte minden lemez másképp szól, és ha az egyik lemezen épp úgy érezzük hogy sikerült a nagy trükk, más lemezeken komoly hiányérzetünk támadhat, szóval....módjával!
Ha már megtaláltuk azt a típust, ami az ízlésünknek, hallásunknak, rendszerünk egyéb részeinek áldás, akkor kezdjünk számolni. Neeem, nem az árcédulát, a kajapénzt és a kettő egymásra hatását, hanem vegyük elő a hangszedő adatlapját és keressünk meg két értéket: az egyik a tömeg (4-11 gramm közötti érték jellemzően) a másik pedig a compliance, vagy magyarul engedékenység. Ez az érték a papíron 5 és 25 között szokott lenni mostanában, de ez egy fogós, ravasz, rafinált számadat. Ezt az értéket Európában és Amerikában jellemzően 10Hz-en mérik, míg Japánban 100Hz-en, vagyis nem elég csak a számot, nézni, hanem a mérési frekvenciához kell viszonyítani. Amit persze nem mindig adnak meg. Így jó közelítéssel azt mondhatjuk, hogy minden japán hangszedő compliance adatát szorozzuk meg 1,8-al, akkor megkapjuk az európai értéket. Irány az internet, a kar-hangszedő rezonancia kalkulátor ( http://www.resfreq.com/resonancecalculator.html ) és a legalsó táblázatba beírjuk a hangszedőnkön mért európai értéket. A "desired resonance frequency" értéknek 10Hz-et adunk meg ( ez az ideális kar-hangszedő rezonancia) és a "compute" gombra kattintva máris látjuk, hogy az adott hangszedő milyen tömeg-viszonyok mellett fogja tudni azt, amit kell. Az így kapott tömeg adatból levonjuk a hangszedő tömegét, és megkapjuk, hogy milyen mozgó tömegű karban lesz jól használható a kiválasztott hangszedő.
110%-ra voksolom, hogy az így kiszámolt érték köszönő viszonyban sincs a meglévő karunk mozgó tömegével. Ha ragaszkodunk a kiválasztott hangszedőhöz, és a jó hanghoz is, kart kell cserélnünk... (ez fájni fog). Ha még nincs meg a kar, nyerő helyzetben vagyunk ( ezt hisszük először ) mert szabadon kiválaszthatjuk a nekünk kellő tömegű kart. AHA. Csakhogy az a választék le fog szűkülni kb 1-re, esetleg 2-re. Még a legjobb helyzetben azok lesznek, akik közepes engedékenységű hangszedőt választottak ( 12-18 ) mert nekik kicsivel szélesebb lesz a skála. Az alacsony (5-10) engedékenységű típusokhoz nehezebb kar kell ( Denon DL-103, Audio-Technica AT-95E), míg a magas (18-25) engedékenységűekhez ( Ortofon 2M, és a többi AT, meg a Shure-ok) könnyű kar kell. Mozoghatunk az ideális 10Hz-es értékkel egy KICSIT, mondjuk beadhatunk a táblázatban 9Hz-es értéket is a kívánt rezonanciára, ez még jó, nagyobb tömeget enged meg,de ennél lejjebb nem célszerű menni, mert a hang fénytelen lesz, fakó, tompa, és majd szidjuk a hangszedőt, hogy ez ilyen, pedig mi magunk vagyunk Tompikák. Ugyanez van fordított helyzetben is, egy túl merev hangszedő (AT-95) egy könnyebb karban vékonyan fog szólni, túl fényes lesz a hang, mélye pedig alig, és majd szidjuk az AT-t, hogy milyen szar gyenge. Pedig csak némi plusz tömegre volna szüksége, ez fizika kérem... Láthatjuk, hogy a fentiek szintén hatással vannak a végső hangkarakterünkre, ha okosan figyelembe vesszük ezt is, lehet hangolgatni a dolgokat. Ha nehezebb kar kellene mint ami éppen adott, azon lehet segíteni, S-karokon egy nehezebb shellel, a shell nélkülieken pedig egy kis plusz súllyal a hangszedő környékén felrögzítve a karra. Így beállíthatjuk a szükséges tömeget, és bingo. Ha túl nagy az engedékenység, és könnyebb kar kellene, na az a nehéz. Akkor jön a karcsere esete.
Végezetül szeretnék megadni néhány jellemző kar-hangszedő párosítást, ami jó eredményt adhat ( egy kiegyenlített rendszerben meghallgatva).
Rega karok ( 10-13g mozgó tömeg)
Ideális : Goldringok, Ortofon MC-k, Dynavector 10x5, Nagaoka MP 200,300, AT-440MLa, AT-120,150, Rega saját hangszedői, Benz Micro-k, Shelter 201, Sumiko-k (Tipp: Goldring Eroica H , LP Gear Bin 323, Rega Exact)
NEM JÓ: Ortofon 2M-ek, Denon DL-103 (túl sok plusz súly kellene) , AT-95E ( plusz súly kell, 5 gramm) Shure-ok
Goldring Eroica - az ideális Rega-karba való hangszedő
Linn, Roksan karok: (11-14g mozgó tömeg)
Ideális: Linn saját hangszedői, Dynavectorok kivéve 17D-k, Zyx-ek, Shelter MC-k, Benz MC-k. (Tipp: Zyx R-50 Bloom), Benz fa testűek, Denon DL-110,160,
NEM JÓ: Ortofon 2M-ek, Denon DL-103 (túl sok plusz súly kellene) , AT-95E ( plusz súly kell, 5 gramm) Shure-ok
Systemdek IIX + Roksan Tabriz(zi): Egy Denon DL-160-al kiegyensúlyozott, zenei kombó. Nagyon sokféle hangszedővel jó.
Dual karok, SME-k, Project Carbon, Grace 707, Thorensek, Well Tempered, Breuer ( 5-9g mozgó tömeg)
Ideális: Shure-ok (kivéve 35C), Ortofon 2M, Stantonok, Pickeringek, AT-k, ill bármi ami 20 fölötti engedékenységű
NEM JÓ: bármi más
Nehéz karok, Rega RB200, bármilyen S-kar 10 grammos vagy nehezebb shellel, Acos Lustre, Dynavector 505, Manticore karjai, Origin Live-ok, Jelco-k , Lenco L-75 karja ( 14-25g mozgó tömeg )
Ideális: AT-95VL, AT-95E (18 grammig), Denon DL-103, 103R, 103 SA, ( 22 grammig), Dynavector 17D2, 17D3, DRT-XV1,(14-18g) EMT-TSD15 (16 grammig) , Koetsuk (16-20g), Shure 35C, Nagaoka MP-150 ( 16g-ig)
NEM JÓ: bármi, ami 10-es engedékenység felett van.
Jelco SA-750 D + Denon DL-103R : a Totális, klasszikus kombináció. Perfezzione Signore!
Ha a fentieket figyelembe vettük, jövőbeni lemezjátszónk máris úton van a jó hang felé, lett légyen az bármilyen futómű. Nem mintha az ne számítana ( igaz Mr. Tiefenbrun? ), egy igazán jó pörgető nagy ajándék a Sorstól, de annak az előnyei inkább a felbontásban, a dinamikai kontrasztokban és a csendes működésben (tűzaj) lesznek észrevehetőek, nem elsősorban tonálisan. Vigyázzunk a komponensek egyensúlyára !!!! Nem érdemes egy Regába vagy egy Project-be 200 ezres hangszedőt tenni, és egy Roksan vagy Linn sem tudja kifutni magát egy 30 ezres AT-vel. Ami a rendszerépítésben abszolút értelmetlen ( t.i. az az elv, hogy minden láncszem legyen kb azonos árkategória) itt meghálálja magát, ha mégis elbillenteném a mérleg nyelvét, a kar lenne az, amin a legkevésbé spórolnék. Ez mára az utolsó titkos tippem.
Gábor, AudioWorld