Lóerők...alapjáraton.
2018. június 02. írta: Analoglued

Lóerők...alapjáraton.

Mindez idáig nem sikerült túltennem magam az idei müncheni Show tanulságain. Talán mégsem volt annyira értelmetlen az idén is kilátogatnom, nem is gondoltam volna, hogy ennyire, ilyen hosszú ideig mocorognak majd a gondolataimban a leszűrhető – legalábbis egyféle gondolkodás alapján levonható – tanulságok.

Neeem, ne értsen senki félre, nem azon agyalok vissza-visszatérően, meg-megállva – majdnem mint József Attila, ha a Mamára gondol , de Nála kevésbé érzelgősen, viszont mindenképp konstruktívabban – hogy mi hogy szólt, azon már aznap túl voltam. Azon gondolkodom, mennyire van értelme ennek az egész hajcihőnek amit High-End Audionak csúfolunk, szinte művileg felnagyítva azt a tartalmat, ami ténylegesen mögötte van. Ezzel is mintegy görbe tükröt tartva az audio-ipar, s ezzel együtt saját magunk elé is, amelyben az életben kissé túlméretezett dolgok mesterségesen még nagyobbak lesznek. Mint Julis nénéd feneke a Vidámparkban az elvarázsolt kastélyban. Máris érthetővé válik, hogy Laci bátyád, a férje, miért nem fizet be még egy körre...

Ahogy az is érthetővé válik, miért nem tud a High-End Audio – ennél nagyobb - tömegekhez szólni.

Isten irgalmazzon attól, hogy én is felvegyem ezt az unalomig rángatott madzagot és még újabban kifejtsem ugyanazt, már tudniillik az igénytelenség – pénztelenség – információtalanság (végeredményben Sorstalanság ??? ) háromszögében pattogásról, ezt már páran előttem több-kevesebb sikerrel megfogalmazták, főképp azokon az oldalakon ahol önálló gondolatiság is létezik, és nem csak külföldi cikkek fordításait közlik szakmányban.

Valahogy úgy látom, hogy az utóbbi évek felfutó tendenciái mintha megtorpanni látszanának, kátyúba zökkent a csúcsminőségű zenehallgatás szekere, s ha elhisszük, hogy a történelem ismétli önmagát, már látjuk is lelki szemeink előtt a párhuzamot a 90-es évek történéseivel, amikor nagyjából ugyanez a helyzet állt elő, véleményem szerint pontosan ugyanebből az okból, mint most is.

Mert ami ma – kevés kivételtől eltekintve, ezekről az előző cikkemben, a Show riportban már írtam – a High-End Audioban történik az pontosan ugyanannyira nem ad választ a problémákra, mint nem  tette ezt anno.

20180512_155045.jpg

Hát, Kedves Uraim, pontosítsunk.

A helyzetünk részben jobb, részben pedig rosszabb, mint régen volt. Erre a mai fiatal, negyven alatti generáció nem emlékezhet, ők akkortájt szabadultak meg a tojáshéjtól, nekik ez a sztori új, mint mint a csecsemőnek minden régi vicc. Pedig ami audio fronton folyik, az vicc a javából. Olyan keserédes. Bittersweet symphony. Jobb, mert ma nagyobb számban vannak jó hangú eszközök, mint régen. Akkor is voltak, csak maroknyi, és nagyon drágán. Ez utóbbi tulajdonságuk mit se változott azóta, de ezt meg lehet érteni, amikor az ember egyetlen jó minőségű ellenállásért egy Euró körüli összeget kell fizessen, vagy még többet, nem lehet arra számítani, hogy a végül összeálló elektronikát 300 Euróért utánunk dobják. Mert hát nem lehet. Épp a minap számolgattam saját köreimben az új LZ Seven teljes bekerülési költségét, és elképesztő szám jön ki a végén,  ha boltban, kereskedelmi haszonréssel felszorozva árulnám, bőven millió fölött kellene írni az árcédulára. Mások is így vannak ezzel, és nem lep meg, ha valami 10 ezer Euróba vagy még többe ( leginkább sokkal többe ) kerül, mert a disztributor azzal kezdi a tárgyalást, hogy 60% árrés...

De azért pár cég ( és elég vastagon benne vagyunk ebben mi, magyarok !!! ) le tudott tenni azóta az asztalra igazán jó dolgokat. A gond az, hogy ezeket itthon is csak egy szűk, jómódú anyagilag független kör tudja megvenni máról-holnapra. ( A fiatalok kedvéért: Szegény az, aki soha nem tud elutazni sehova, ahová pedig szeretne, se egyedül, se mással. Anyagilag nem független az, aki néha el tud utazni, de nem mindenhová, ahová szeretne, nem akkor, amikor szeretne, és nem azzal, akivel szeretne. Anyagilag független az, aki el tud utazni oda ahová csak szeretne, és kb. akkor, amikor csak szeretne. Gazdag pedig az, aki akkor és oda utazik, ahová szeretne, addig marad, ameddig csak szeretne, és azzal, akivel csak szeretne... poén, de van benne igazságtartalom.)

20180512_150503.jpg

Nos, egy időre hagyjuk figyelmen kívül az árakat. Maradjunk a kivitelnél, és a minőségnél, ami, mint tudjuk szubjektív, de most úgyis a tendenciákról beszélgetünk – egy irányba ( de várom a véleményeteket! ). A High-End Audio nagy része ( !!! ) továbbra sem tud átütően jobb minőséget felmutatni, mint a középkategória jól sikerült darabjai, épp úgy, mint 30 évvel ezelőtt sem tudott. Ami az elmúlt évtizedekben történt, az az, hogy a valós minőség hiányát a külcsínnel pótolták. Abból a feltevésből kiindulva – és ebben is lehet valami – hogy aki ennyire drága berendezéseket vesz, annak a szándékai között sokkal előrébb van a feltűnni vágyás, mint a magas minőségű zenehallgatás iránti könnyekig ható elkötelezettség. Azonban a külcsín nem ösztönöz zenehallgatásra, nem hagy újból átélendő, lélekmelengető emlékeket sem. Nem szeretteti meg velünk a zenehallgató esték hangulatát. A külcsín valami mást tud – drága. Ha megnézitek a Show riport fotókat, a vastag plexiből, titánból, karbonszálból, kígyóhájjal bevont, ezáltal rezgésmentesített, varjúmájból kondenzált méhsejt szerkezetű, magasfényű dobozaikról jól beazonosítható szemfényvesztő készülékek tömkelegéből áll a kiállítás, amelyeket sok helyen be sem kapcsolnak, mert az jobb is így. Ha bekapcsolják sem jobb, tényleg. Ha nagyon-nagyon kisarkítom, csak a gondolati játék kedvéért, a High-End Audio ebben a formában csak egy állati drága designer outlet. ( Majdnem azt írtam, szobadísz-kereskedés...)

20180512_150730.jpg

Többször elmondtam már, de most csak azért is megismétlem, hadd baszogassam vegzáljam mán egy kicsinyég a vákuumban szocializálódottakat, hogy sajnos – direkt figyeltem !!! – pár single-ended csöves készüléktől eltekintve, a csöves technika sem nyújt értelemszerűen jó hangot, abszolút nem úgy megy a dolog, mint ahogyan azt sokan képzelik, mint Móricka a viccekben, hogy bedugok a láncba egy csöves készüléket, és hurrá!- itt az audiofil kánaán... szánalmas.

Nagyon sok csöves alapú rendszer szólt kutyául (oké, nem volt hallgathatatlan, de különösebben jó se...) Münchenben.

20180512_122521_1.jpg

Ejtsünk szót egy másik aspektusáról is ennek a dolognak. Nincs jó forrás. Mármint lemez. Momentán úgy látom, hogy van néhány audiofil igényű kiadvány, de ez pár tíz darab, nem több, és a többi lemez között nagyítóval kell keresni azokat, amik lehetővé teszik egy valóban legfelső kategóriás rendszer kihasználását. Teljes félreértés az audio ipar részéről hogy a lejátszó oldalt csiszoljuk, fényesítjük, finomítgatjuk, horribilis pénzekért vég nélkül, miközben a felvételi oldalon súlyos problémák vannak, nem csak a berendezésekkel, hanem az azokat kezelni, beállítani nem tudó, jellegüket nem ismerő, azokhoz igazodni nem tudó „szakemberek” fejeiben is. Ne menjünk messzire, a CD elvben alkalmas 80-100 dB dinamika átvitelére. Ebből a szokványos lemezeken 10-20, jobban sikerülteken 30 dB körüli dinamika van jelen. Nem is beszélve a mikrofonozásról, a térhatásról, a hangszínekről, a magas hangok hasító voltáról, vagy épp meredek hiányairól, s még folytathatnám, de mindenki tudja miről beszélek. Vagy a CD-ről készülő bakelit lemez esete... Teljesen értelmetlen dolog ezekhez a lemezekhez húszmillióért vagy még sokkal többért csúcshifit vásárolni. Az meg mennyire szar kellemetlen már, hogy van öt igazán jó lemezed, és mindig azt az ötöt hallgatod, körbe-körbe, mert csak az szól jól. Ha az audio ipar azon törné magát, hogy a zenei kiadványok életszerűen, kellemesen, dinamikusan, örömtelien szóljanak, akkor a zenehallgatás igénye talán szélesebb tömegekhez is eljuttatható lenne. A jó lemezek egy közép-hifin is jól szólnak, kellemesen, hallgathatóan, szerintem sokan megkedvelnék a zenehallgatást, ha az nem egy fejfájást előidéző kategória lenne, azon a berendezésen, amit az átlagember meg tud fizetni.

A lemezek átlagos minőségéből kiindulva, a High-end Audio egy totális túlzás. Olyan, mint amikor veszünk egy Porschét, és zötyögtetjük magunkat vele a macskakövön...

20180512_171033.jpg

Ide kívánkozik még egy észrevételem, a megalomániáról. Folyton az az ember érzése a kiállítást járva, hogy az a cég, aki nem áll elő valamilyen Nagyon Nagy, Nagyon Fényes, Nagyon High-Tech, Nagyon Nagy Teljesítményű, Nagyon Látványos dologgal, azt nem is veszik komolyan. Bármit megalkothat elektronikailag, ha az nem elég szembeszökő, már megy is a futottak még kategóriába. Itt van példának a D’Agostino féle új, 1,6 KW-os végfok. Egy pár hatalmas Sonus Faber dobozt hajtott a króm-bronz vas, nagy légtérben, a terem volt legalább 200 négyzetméter, elegendő hangerővel. Az előlapi kijelző épp csak mozgott a bal alsó sarokban, a 100W magasságában. Annyi esélye sem volt 300W-ra felugrani, mint kurvának a jámbor életre...Hová kell 1600 Watt??? Sehová. Én – mint tudjátok, valószínűleg – híve vagyok az elegendő teljesítmény-tartaléknak, és szerintem is, 200W egy audiofil erősítőben még nem túlzás. Több már igen.

Elnézem ezt a végfokot, impresszív ( még talán az Impressivia is megirigyelné, annak ellenére, hogy tranzisztoros ) és nem is csúnya, de totális túllövés a célon. Vagy talán épp ez volt a cél. Ez az a dolog, ami a High-Endet még mozgatja. A sok pénzzel rendelkezők megalomániája.

Az egész olyan, mint amire nap, mint nap látunk példákat lépten-nyomon Budapest utcáin, amikor valaki egy öt literes V8-as terepjáróval araszolgat a dugókban. Lóerők...alapjárton.

Azon kellene dolgoznunk, hogy legyen jó hangú berendezés megfizethető áron ( nem annyira könnyű ) és akiket illet, meg kellene tanulni jó felvételeket készíteni. Nem kell ez a csillagászatira felárazott High-End Audio, legyen az a milliomosok lakberendezési üzlete, amivé vált, továbbra is. A közép-hifi, az legyen jó. A legtöbb lemezzel. Számomra különben az is érthetetlen, hogy egy jó ízlésű, jó hangú és nyilván jó hallású művész hogyan érheti be azzal, ahogy a művészetét a lemezkiadó szakma tálalja. Példa erre Péter-Szabó Szilvi legutóbbi lemeze. Csodálatos hang, egy Isteni adottság, komprimálva, tompán, pocsékul felvéve,néha még torzan is...Én a helyében vérig felháborodnék, és kitaposnám a belüket azoknak, akik ezt velem elkövetnék. Minimum.

 

NGP@AudioWorld 2018. Május végén

A bejegyzés trackback címe:

https://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr3814018902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2018.06.06. 08:32:43

Szeretem ezt a blogot és jelen írást is. Érdekes, de egy jó tanács: a trágár szavakat ne csak áthúzd, hanem töröld is ki. Ez a gonzoid "okosságokat írok, de emberarcúan nyomom a trágárságot" annyira kilencvenes évek. És már akkor sem volt igazán menő, csak a MANCS-féle társaság múmiái tartják életben :)

Analoglued 2018.06.06. 08:37:55

@Könyveslány: Köszi az észrevételt! Majd igyekszem. Ha már itt tartunk, milyen a 21.századi írásmód? Hátha még én is el tudnám sajátítani... van erre érdemi válasz?
Üdv, Gábor

2018.06.06. 08:47:12

@Analoglued: Szakmai cikkek esetében tényszerű és korrekt, stílusában könnyed, lényegre törő és ha kell engedni a stíluspórázon, akkor popkulturális áthallásokat vagy az életből vett szituációkat idéz. Tudod te azt, hiszen áthúztad a rossz részeket és ami maradt, az jó :)
Persze, ahány ember, annyi ízlés.

Balatoni Győző 2018.06.06. 21:53:41

Mai idézet a totalcarról:

"Hát igen, amire sokan gondolnak, hogy a pénz és a kifinomult életforma kéz a kézben jár, még a XIX. században volt. Nem zárja persze ki egymást a kettő, de aki a luxuspiacon nem a sutyerákokra lő, hamar bezárhatja a boltot."

Jovanotti 2018.06.09. 09:16:21

Mint mindig most is egy jó írás.
A hifi show-t nem láttam, de abszolút érthető...
Ami viszont testközelből érint, az a források hiánya. Ahogy fejlesztgettem a rendszerem, egyre több lemezem került mellékvágányra...a jók egyre jobbak, csak sajnos ilyen tényleg kevés van.
Volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, hogy itt a vége, nem fejlesztek tovább, mert nem marad élvezhető felvételem. És most inkább forrásokat vadászok, szinte mindegy alapon, csak jól szóljon.

Garbo 2018.06.09. 09:49:48

Pedig néptévé létezik, rengeteg van belőle az áruházakban, egyiknek szebb képe van, mint a másiknak, százezer forint alatt teljesen élvezhetőt lehet kapni. Más kérdés, hogy a film vagy a műsor nem az extra képminőség miatt élvezhető. A múltkor az Auchanban rácsodálkoztam, hogy mennyi részlet van a mai tévék képén, de néhány perc múlva meg is untam nézni. Ha élőben lettem volna ott, egy szép nővel és a kutyájával a pisai ferde torony előtt, mert, hogy ez volt a videón, akkor valószínűleg nem untam volna rá könnyen.
A hangnál viszont sokat számít a részletezettség, és azt sokkal nehezebben tudom megunni. Néphifi viszont nem létezik.
Ez a high-end, ami a fotókon van, viszont esztétikailag egyébként engem a minihifikre emlékeztetnek, csak nem műanyagból vannak, de szerintem borzalmasan néznek ki.
Amúgy szerintem ott voltak "Pointe" Sindrics Tibor termékei is, csak a német Rike Audio gyártmányaként. Az ő MM/MC phonóját egyébként 8-szoros (!) áron adja a gyártó, miközben ő igen szerény körülmények között él.

Analoglued 2018.06.09. 10:00:15

@Jovanotti: Köszönöm! Szeretném a figyelmedbe ajánlani az AudioWorld Facebook-os oldalát, ahol időről-időre, közzé teszek letölthető, jó minőségű albumokat, MZM azaz Minőségi Zene Megosztás jelölőcímmel. Talán találsz majd közöttük Neked tetszőt. Üdvözlettel, Gábor

Analoglued 2018.06.09. 10:09:42

@Garbo: Köszi a hozzászólást! Sokat gondolkodtam az utóbbi időben épp ezen a néphifi kérdésén, amit Te is felvetsz. Tulajdonképpen meg lehetne csinálni, minden adott hozzá. Sőt, meg is tudom csinálni. Egy egy dobozos, lapos kis eszköz, két hangdobozzal. Négy bemenet, egy beépített DAC, egy FM rádió, egy line és egy phono. 2 x 50W elég, de az közel high-end minőségben. Sajnos nem jön ki száz ezerből...

Azazigazság 2018.06.09. 11:47:12

,hogy nem szoktam hsz.-eket kommentelni mostanában, mert ennek is eléggé lejárt az ideje úgy érzem. De szeretnék köszöni és gratulálni is egyben az írásokhoz és a kitartó lelkesedéshez mint új olvasó, aki 1 fél éve követő kb. Egy pár éve tart az újrakezdésem a hifiben. Az elején beértem kevéssel, majd váltottam szemléletet és hangkereső lettem.

A hang felvétel minőségéhez annyit, hogy csatlakozom az előttem szólókhoz, akik a minőségi hangfelvételeket hiányolják a hangberendezésükhöz. Itt annyit szeretnék felhozni, hogy a hifiben sok minden fejben dől el. Így önmagában ez sem új, de szerintem a rendszerem fejlesztéséhez, kipróbálásához a jó minőségű műsorforrásra van szükség. Eleve tudni akarom, hogy mit tartok a kezemben, illetve hol tartok mint hifihallgató személyiség. A "gép" kipróbálásához kell a jó felvétel. A zenehallgatásnál be lehet érni kevesebbel is időnként. Valóban nem kifejezetten választás kérdése az, ha nincs vagy nehezen megszerezhető a hangfelvétel teszt demó minőségben.

A hanghordozók, formátumok időbeni sorrendjében is lehet példákat találni a visszalépésre, amikor az új hordozó formátum nem volt képes az azt megelőzőt minőségben túlteljesíteni, de nem is volt a célja, ellenben sikeressé váltak: kompakt kazetta, mp3. Valami hasonlót kell tegyen a hifista saját világán belül akkor, ha mennyiséget is szeretne hallgatni. Tehát le kell adni a top-ból. A lényeg az, hogy ez még az egyén saját tűréshatárán belül maradjon. Megmaradjon még az élvezeti faktor rész. Tehát egy kis zenehallgatáshoz elég lehet a youtube a DAC helyett. Példával élve ha strandra mentem volna hétvégén, de rossz idő van, akkor múzeumban kötök ki, de végül jól éreztem magam mégis.

Analoglued 2018.06.09. 12:03:01

@Azazigazság: Köszönöm a kommented! A demo felvételekkel kapcsolatban két problémám van személy szerint. Az egyik elvi, a másik nagyon is gyakorlati. Az elvi az, hogy a demo felvétel - ugye? - nem feltétlenül tükrözi valakinek a zenei ízlését, vagy akár pillanatnyi hangulatát, így ha valaki csak azt hallgat, mert az szól jól, akkor az illető bele van kényszerítve egy elég szűk zenei körbe. De ez még nem baj, ha az illető megbarátkozik ezzel. A nagyobb baj a demo felvételekkel az, hogy azok is mind másképp szólnak. Ha volna egy közös nevező, egy nagyon tiszta, nagyon kiegyenlített, széles frekvencia tartományt átölelő, az eredeti hangszerekhez nagyon hasonló, jó tonalitású, dinamikus felvétel, Uram bocsá' egy ilyen "sztenderd" felvételtechnika, akkor volna viszonyítási alap legalább. De sajnos a demo felvételek erre nem alkalmasak. Emiatt egy rendszer ilyetén megítélésére sem használhatók. Egyik-másik azért tényleg nem szól rosszul - bizonyos rendszereken.

Régihifis 2018.06.11. 12:36:15

@Analoglued: Hi-end show-n kétszer hallottam kiemelkedő. minőségű zenét. (30 évvel ezelőtt, mert azóta nem járok.) Az egyik az Audio Note rendszer volt, az Ongakut demonstrálták, a másik a Magneplanar hangszórók , talán Musical Fidelity-vel. Ezenkívül a Roksan Xerxes front end, a végén Epos ES 14-el. Személyes kedvencem a Spendorok hangzásvilága, az a középhang mindenért kárpótol, na jó legalábbis sok mindenért. Viszont 30 év alatt a technika sokat fejlődött, ma egy Kínából megrendelhető 30-40000 Ft-os LM 3886-os chiperősítő sokkal jobban szól, mint annak idején az elérhetetlen árú eszközök. Ez egy AKM chip-es DAC-cal, 150-200 000 Ft-os hangfallal, egy pl. Denon CD játszóval, már hosszú távon hallgatható minőséget ad, jóval fél millió Ft alatt. Igaz ez csak egyféle műsorforrás. Ha puhítani akarok a hangján, akkor tegyek bele pl. egy ECC83 csöves előfokot. Másik lehetőség a mindent egybe eszközök közül a Naim Mu-so, a Spotify szintet is elfogadhatóvá teszi, Flac-cal meg már becsillant egy kis minőséget is. 400 ezerért, beépített hangszórókkal. Egy Schiit mani fonóval és egy alap ? (legalább 2-es) Regával már mehet a bakelit is. Mindezen két megoldást köröket ver a kommersz hifire, de nyilván a High -end-től messze van. Viszont a hangminőség ( inkább élvezeti faktor ) elérheti a High-end 70-80 %-át töredék áron.

kirwani 2018.06.16. 12:04:58

Ez van? Elmúlik...
Valahogy úgy van kitalálva, ha jól tudom, hogy a zene a high-enden túl van.
Normális halandó embert az élő zene könnyebben és mélyebben megérinti, mint a gép- ill. konzervzene. Ezért valójában még nincs veszve semmi.
Az ipar fújhatja szakadatlan kissebb-nagyobb léggömbjeit gyermeteg vásárlóinak. Színeseket.

ogab 2018.06.17. 20:38:55

@kirwani: Hát igen. Csak vannak a zenefüggők, akinek naponta kell, mint nekem.... Úgyhogy marad a konzerv. Ewil.

kirwani 2018.06.21. 00:13:25

Aki szeret zenét hallgatni, minden nap szeret.
Kérdés, hogy a zeneszerető ember mit szeret igazán?
A high-end szórakoztatóipart, vagy magát az élő zenét?

Régihifis 2018.06.21. 09:50:54

@kirwani: Szerintem erről kár vitát nyitni. Keveseknek adatik meg, hogy minden nap élő zenét hallgassanak. ( Hacsak nem zenetanár az illető.) Nagyon szeretem Gábor cikkeit, mert megpróbál összefüggést találni a műszaki tartalom és a hallott minőség között. Ahogy egy régebbi cikkében utalt rá, elég nagy különbség van a zenehallgatók igényei között. Van olyan komolyzenét művelő zenész ismerősöm, aki azt mondta, hogy számára mindegy a berendezés minősége, mert ő csak a zenét hallja ki az egészből az "agyával". Ha valakinek nincs ilyen erős belső hallása, attól még szeretheti a zenét, és itt már számít a minőség, ami körülírható jobban--kevésbé definiált audiofil kifejezésekkel. Igenis számít a minőség, ha arról van szó, hogy meddig bírsz zenét hallgatni, anélkül, hogy elfáradna a füled
(agyad). Ezenkívül nem mindegy, hogy egy adott pénzkeretet hogyan használ fel az ember a lehető legjobb végeredmény érdekében. Ezekben is
nagy segítség ez a blog. Végül újra hivatkozok a 30 évvel ezelőtt hallott Onkagu erősítős láncra. Ott, ha becsukta a szemét az ember, nem nagyon tudta megmondani, hogy élő vagy konzerv zenét hall. Én legalábbis nem :).

kirwani 2018.06.22. 00:58:41

Nem lesz vita.
Éljen a zene!
süti beállítások módosítása