München, High End Show riport, 2018
2018. május 15. írta: Analoglued

München, High End Show riport, 2018

Számomra az évenkénti müncheni High-End –nek mondott show lassanként olyan, mint a karácsony. Amit az ember vár – minél fiatalabb, annál inkább, és mentől idősebb, annál kevésbé – majd amikor elmúlik, az olyan megnyugtató erővel rendezi audiofil énem egyre lankadó izgalmi állapotát egy jól eső, csillapodott létbe. Nem más ez a Show sem mint a többi, a kisebbek, a helyi érdekeltségű „nemzeti” kiállítások e tekintetben, itt is épp úgy várjuk hogy feltűnjön valami igazán nagyszerű, megfizethető, vagy talán egy drága, de legalább forradalmi dolog, ami kizökkenti a punnyadt hifistát a fél-érdektelenségből, s talán egyszersmind közelebb visz a lelkünk mélyén áhított probléma mentes zenehallgatói léthez. Azonban ez – ugye ? – illúzió, nem történik meg, sem itt, sem amott. És persze, tudjuk is ezt, előre, borítékolni lehet minden utólagos recenziót, de a halvány remény minduntalan ott dereng az emberben, ahogy a hosszú kilométerek fogynak a négy Michelin alatt, München felé – egész úton, nem csak a felén.

Aztán – „a kis szobába toppanék” , feledve Bródyt is, Petőfit is,  majd a másikba, s a harmadikba, aztán a ki tudja hányadikba ma már, mígnem erőt vesz rajtam a csalódottság érzése. Sokan vagyunk ezzel így, akik már többször megjárták ezt az utat, ( „ mi a szarér’ jöttem ide mán megin’ ???” ) de aztán, valahogy mégis mindig megyünk. Talán csak amiatt a három – négy berendezés miatt, ami a sok százas kiállítói tömegből nem csak fejjel, hanem teljes testtel magasodik ki, és amelyeknek az erénye nem is feltétlen abban áll, hogy sokkal jobban szólnak, mint a többi.  Nem. Ezek a berendezések tudnak valami sokkal fontosabbat. Valami nagyon fontosat. Tudják tartani az emberben a lelket. A hitet abban, hogy ez az egész cirkusz nem céltalan, nem egy szerencsétlen, sehová sem vezető útkeresés, nem „szánalmas küzdelem egy sütiért”. Hogy célba lehet érni. Hogy igen, létezik igazi High-End Audio, ahol a megszólaló zene azonnal magával ragad, bármilyen zavaró tényező nélkül, ahol maga a berendezés, a visszahallgató lánc ki tudja kapcsolni saját magát a gondolataimból, megtisztítva a teret az élménynek, amit a felvétel nyújtani tud.

20180512_121034-k.jpg

Négy, azaz  N É G Y ( !!!) berendezés alkotói tudtak ide eljutni. Az idei kiállításon épp úgy, mint a tavalyin is. Lehettek volna többen, ezt én személy szerint pontosan tudom, nevesíthetném, kiket tudnék még beilleszteni szívem szerint ebbe a sorba. Sajnos a kiállításokon nem azok kapnak lehetőséget a bemutatkozásra, akik meg tudják ugrani a már említett szintet, hanem akik ezért kőkeményen fizetni is tudnak. Szerencse hogy gombnyomásra a pénz pedig jól elválik a szakmai felkészültségtől, mint szar a májától. Így van az, hogy a hatalmas müncheni kiállítás egyetlen nap alatt végigjárható, mert a legtöbb szobára nem érdemes 30 másodpercnél többet áldozni.  S ha néha igen, azt is legtöbbször csak a külcsín miatt.  Írói szabadságommal élve, most bekapcsolom a High-pass szűrőt, és csakis azokról a dolgokról ejtek szót, ami egyáltalán valami okból érdekes, figyelemfelkeltő volt számomra. Ha a többire is kíváncsi volnál, Kedves Olvasó, ezennel átadom a stafétát, jövőre én maradok a seggemen, és Te mégy. 

Magyar kiállítók

Kezdjük a számunkra legfontosabbal, a magyar audio ipar reprezentánsaival. Közülük is legelső sorban a Taylor Acoustics , Szabó Tibor hangdobozaival, a Nagy Négyes egyik tagjával.  Ahogy tavaly is, idén is az alsó kiállító térben, a „zsibvásáron” jutott csak hely Nekik is ( a többieknek is ). Tegyük hozzá, ez meglehetősen méltatlan, Tibor dobozainak az emeleten volna a helye, és inkább a Marantzot vagy a Luxmant kellett volna lentre tenni, dehát, a pénz, mint tudjuk, és a fenti szobák is csak kihalásos úton szabadulnak fel, mint hazánkban a közjegyzői álláslehetőség.  Szerencsére a Taylor Acoustics-ról sokan rendelkeznek bemutató élményekkel, aligha kell itt nagyon lelkendeznem, de az szigorú tény, hogy Tibor dobozai koherenciában, tonalitásban, dinamikai árnyalatokban, folyékonyságban kiemelkednek a müncheni mezőnyből, és csak speciális hangsugárzókkal tudtak mások hasonló élmény szintet produkálni – sokkal-sokkal drágábban. Én személy szerint a Taylor dobozok megjelenését egy kicsit konzervatívnak gondolom, de ez ízlés dolga, van akinél épp ez jön be.A hangminőség mindenesetre példa értékű. Olyannyira, hogy amikor átsétáltam a 10 méterrel odébb kiállító Audio Hungary standjára, két zeneszám meghallgatása után elkönyveltem magamban, mennyire kár, hogy a szerintem nagyon jó Qualiton csöves erősítők nem kaptak ilyen kaliberű dobozokat, sokkal többet mutathattak volna meg a nyíregyházi srácok a munkájuk színvonalából. Sajnos a Qualiton saját hangdobozai – egyelőre – nincsenek ugyanezen a szinten, de persze árban sem. Őszintén remélem, hogy az Audio Hungary, Fábián Laciék még tolnak egyet ezen a szekéren, az erősítőik nagyon megérdemelnének jobb dobozokat.

20180512_113006-k.jpg

Idén először állított ki a bajor fővárosban a Core Audio. Sajnos – és ezt nagyon őszintén mondom – nem volt lehetőségük a készülékeiket érdemben megszólaltatni, pedig az egyik olyan potenciális kiállítók voltak, akik bízvást megcsinálhatták volna az ötödik csúcs hangot ( ezt rangsor nélkül, csak mint felsorolásként számozom ). Ha jutott volna erre elég hely, és jó pár millió Forint. Tudtommal azért így is felfigyeltek rájuk páran, és nem volt haszontalan a kiállításon megjelenniük, még ha ezúttal „csak” a KáCsa Audio standjának a bal szélén is kaphattak helyet. Utóbbi cég a szokásos formáját hozta, vagy talán kicsivel kevesebbet, ugyanis a látogatószám az idén elmaradt a tavalyitól, mintegy fele annyi ember jött csak ki. Valószínűleg azért, mert most Németországban is négy napos ünnep volt, nyáriasan jó idő, ilyenkor sokan elutaznak, és nem a show az első Hans és Ulla pénteki első gondolatai között.

20180512_115519-k.jpg

Kevéssé hangsúlyosan volt jelen a Heed Audio, a helyi dealerük standján szerényen húzódtak meg a kis fél-szélességű dobozok a vitrin polcain, ismét csak meghallgatási lehetőség nélkül. Sajnos nem sikerült eljutnom Bay Zoli standjára, az új forradalmi megoldású dobozainak a bemutatójára, de szándékomban áll hamarosan pótolni ezt a hiányt.

A Nagy Négyes

további három tagjáról szólva, az idén is lenyűgözve ültünk le a török-amerikai Absolare szobájában, amit az Ő elektronikáik tudnak, az hozzáértő fül számára magáért beszél. Régi ismerősként ráztunk kezet Kerem Kücükaslan-nal, a cég vezetőjével, széles mosollyal azonnal felismert, a tavalyi beszélgetésünk nyomán, mi pedig az első sorban ülhettünk le zenét hallgatni. Az Absolare-ban minden megvan egyszerre, amit egy audio elektronika tervezője beleálmodhat a produktumába. Sima, torzítatlan, természetes, koherens, gyönyörű hangszínekkel, energiákkal, dinamikával, finom részletekkel, folyékonysággal, dallamjátszó képességgel, érzelmi áteresztő képességgel. Hatalmas élmény. CD-ről elképesztően jó, LP-ről pedig szuperlatívusz, nem tudom fokozni. Futtában találkoztunk Teleki Béláékkal ( Allegro Audio ) akivel gyorsan meg is beszéltük az élményeinket, a liftre várva két percben. Ő úgy jellemezte az Absolare-t, „hihetetlenül jó, mintha egy Flow-t hallgatnék” és ebben a megállapításban tényleg van valamennyi igazság, én értettem mire gondol.

dscn6228.jpg

A tavalyihoz hasonlóan nagy élményt adott az MBL, a berlini cég speciális hangdobozai hatalmas teljesítményű, éjjeli szekrény méretű erősítőket igényelnek. Életszerűségben az MBL viszi a pálmát, ezt ezen a téren nem nagyon lehet „űberelni”. Vivaldit hallgattunk, és bár a szoba – szokás szerint – tömve volt, mégis koncert-terem akusztikát tudtak a dobozok elénk vetíteni, szinte kézzel fogható hangszerekkel. Holografikus, életszerű , fantasztikus minőség.

20180512_153417.jpg

Meghökkentően jó, de valamivel a korábbiaknál kevésbé természetes volt a kanadai Magico dobozainak demoja, azért én ezen is szívesen elhallgatnám itthon a zenét, s ha nem adnak mellé egy Absolare-t, hát rákötném a saját LZ Seven-t. Ellennék így is, kicsit duzzogva, de boldogan.

Tulajdonképpen ötödiknek, határesetre, beírhatom ide Dan D’Agostino ( Ex-Krell) elektronikáit, az új Relentless fantázia nevű erősítő az olasz Sonus Faber hangdobozokkal, nagyon meggyőző tisztasággal és dinamikával szóltak, de jóval kevesebb természetességgel mint ahogy azt a Taylor dobozokról, vagy az Absolare elektronikákról hallottuk. Érezni, hogy nagyon jó, szinte határok nélküli ( az előlapon a teljesítmény kijelző 100W-on indul, és 1,6 KW-nál van a skála vége...) de még jól hallható egy elektronikus mellékíz, ami magára vonja a figyelmet, nem tud kilépni a zene és a hallgató közül.

20180512_171136.jpg

Nem tudott idén sem megfogni a Kondo cég szobája, érthetetlen hogy miért nem tudnak ennyi beletett minőségből kihozni valamit végeredményként. Csalódás volt Franco Serblin demoja, személy szerint ezt sem értem, hogy egy jó fülű hangdoboz tervező miért égeti magát azzal, hogy Accuphase elektronikákkal demóz, ami az életben még soha nem szólt jól sehol. Most sem.

20180512_112727.jpg

Nagyon sajnáltam, hogy idén sem volt meghallgatási lehetőség a Goldmund-nál, viszont kitettek egy jól megtermett dobozt a standra, mint két egymásra rakott óriás-építőkocka. Pedig náluk legalább az elektronika rendben van.

Tendenciózusan rengetegen hoztak a showra analóg lemezjátszót, a szokásos Kuzma, SME, Roksan mellett volt lézeres letapogatású modell is, az Optora, és láthatóan a szalagos magnók híveit is célozta egy-két cég. Hihetetlen bőségben hozták a cégek a saját elektronikáikat, mindenki, aki él és mozog, erősítőt gyárt, meg DAC-ot, streamert, hálózati lejátszót, music bank-ot. Impresszív kínálat, bár számomra minden gyanús, amiben húsznál több tranzisztor működik.

20180512_115111.jpg

Idén is beleszaladtunk a piactéren a cseh Block márkanevű erősítőkbe, ezek ránézésre nagyon „ott vannak”, ami nekem afféle „bárcsak én is tudnék ilyet” érzést sugall elsőre. Aztán az egyik fenti szobában épp ezekkel demóztak valami ismeretlen dobozokat, és hamar rájöttem, hogy kár volna ilyet építenem, mert hallgatni hosszabb távon nemigen tudnám  Akármennyire jól is néz ki amúgy.

20180512_111631.jpg

Követte a hagyományokat a dán Dynaudio standja is, náluk a fény-árnyék viszonyokkal is ráerősítenek a külcsínre. Sajnos a demo nem sikerült valami fényesen, talán az elektronikák nem voltak valamiért formában, ki tudja, Inshallah, Isten útjai kifürkészhetetlenek....

20180512_171629.jpg

Látványos lila kompozíciókkal jelent meg a Cessaro Acoustics, naaaaaaagy tölcsérek mindenütt, és egész jó, fogyasztható hang. Kicsit szorított az idő, szívesen maradtunk volna még.

Ha már a tölcsérekről szólok, az Arcadian Audio cég hatalmas fehér tölcsérei is megértek egy misét, szokatlanul koherensen szóltak, nem volt hiányérzetem sem, ahogy a tölcséreseknél szokott, vagy legalul, vagy legfelül, és középen sem rikoltozott, szóval kellemes emléket hagyott bennünk.

20180512_162555.jpg

Nagyon szép erősítőket hozott ki az Ayre és a nagyon hasonló csengésű Ayon , utóbbiak csöves létükre elég középszerű hangot produkáltak, bár lehet, hogy csak a felvétel volt rossz. Kissé kiakasztott a Lampizator aranyozott erősítője, ezt azonmód ott is hagytuk, érdektelen, nem bírom az efféle csicsás dolgokat.

20180512_122521.jpg

Érdekes újdonsággal rukkolt ki a Clearaudio. A Concept Plus lemezjátszó egy akkus külső tápot kapott, amely teljesen leválasztja a DC motor táplálását a hálózatról használat közben, ugyanakkor automatikusan tölti az akkukat amikor a motor épp nem forog. Az akkuk élettartamát kb. 10 évre taksálják, és utólag természetesen cserélhetők. A komplett lemezjátszó, karral-hangszedővel 1 millió alatt kijön, ez jó ár ezért a setupért.

20180512_124512.jpg

Jót beszélgettem Mark Baker-el az Origin Live standján, pár kérdést feltett az AudioWorld-ről is, a közeli jövő közös munkájáról is, és megmutatta az új OL motor tápot, amely immár nem a motor fordulatát figyeli, hanem a tányér forgását, és ennek megfelelően szabályozza a motort. Véleménye szerint ez egy direct drive-közeli stabilitású egyenfutást tud adni a lemezjátszónak.

Pár szóval feltartottam a Funk Firmnél Arthur Khoubesserian-t is, miután meghallgattuk az LSD lemezjátszót, ezúttal nem a saját F5-ös karjával, hanem a sokkal jobb hangú FX-el.  Arthur nem volt jó passzban, úgyhogy nem időztünk Nála sokáig.  Pár lépéssel odébb kedvesen invitálnak, hallgassunk bele fejhallgatón keresztül (... ? ...) hogy mit tud az utángyártott, jó minőségű hangszedő tűiről ismert japán Jico cég új pickupja. 750 Euróért nem estem hanyatt a Seto-Hori névre keresztelt kis fehér izétől, talán ezért is ültettek a lemezjátszó mögé egy szép fiatal japán lánykát, aki bár mutatós volt, annyi volt benne az élet, mint egy kitört tűszárban. Rákérdezek a Shure SC35C SAS tűjére, semmit sem tud mondani, de legalább a főnöke névjegykártyáját átnyújtotta, van kihez fordulni.

20180512_133729.jpg

A nap végén, immár egy jó pofa hideg német sörre áhítozva, beugrottunk a Technics standjára, ahol a régi SP-10 mai inkarnációját promotálták, statikusan, egy vitrin mögött. Nekem tetszett.

Utószó gyanánt

Valahogy minden évben azt várom, hogy felbukkan egyszer csak egy olyan megoldás, ami elegendően kompakt, nem túl drága, jól néz ki, és tud úgy szólni, hogy értelmetlenné teszi ezt az egész High-Endnek titulált őrületet. Egy fantaszta vagyok, mondhatnók... Kijövök a kiállításról, és azon mélázok, vajon az átlagembernek van-e esélye a jó hifire ( értsd, valós értelemben vett High-End minőségre ) egy relatív megfizethető kategóriában, az elkövetkező 20 évben? Ennek semmi nyoma egyelőre. Szívem szerint, ezt a kiállítást is kettévágnám, az egyik – nagyobbik - része konzumer hifi, hiába próbálják magukat az érintettek máshová pozicionálni, arra meg ott az IFA Berlinben, oda valók. Az igazi High-Endnek kellene egy negyed ekkora, specialista kiállítás, ahol a feltörekvő, de jó svádájú cégek is megmutathatják magukat az elszegényedés rizikója nélkül. Ahol tényleg ki lehetne lógatni a High-End Show feliratot. Mert így, ebben a formában a mai viszonyok nem segítik az új cégek új fejlesztéseinek megjelenését, ezzel együtt a komoly hifi, az igazi High-End súlyának megőrzését. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a nagy többség egy ilyen kiállítást végigjárva teljesen fals fogalmat alkot magában a High-End mibenlétéről. Aki pedig már tudja, mi hová tartozik, netalán eleve a minőség miatt jött, az sincs túl irigylésre méltó helyzetben. Mert az nem túl jó, ha egy szakmailag - érzelmileg elkötelezett látogató úgy lép ki Európa legnagyobb audio seregszemléjének a kapuján, hogy jövőre nem jövök, meghallgatni ugyanezt...

 20180512_171939.jpg

NGP @AudioWorld 2018 Május

A bejegyzés trackback címe:

http://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr2813944596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balatoni Győző 2018.05.15. 17:27:39

Abszolút nem kételkedve mások élményeinek sajátos megélésében, én már hallottam Accuphase elektronikákat "jól szólni", jelentsen ez bármit is, de valószínűleg nem ugyanazt, mint amit a cikk írójának ez a szókapcsolat jelent.
Sőt, az igazán jók és kívánatosok közt maradtak meg emlékeimben a jobban sikerült darabjaik, mondjuk ha éppen a ma már szintén távoli Krelles emlékeimet vetítem melléjük, akkor is, ha pedig csöves berendezések bármelyikét, amihez eddig "szerencsém volt", akkor meg pláne... ;)

Hogy itt ezekkel a kis "hadnemondjamkimiregondolokharájuktekintek" dobozkákkal, meg a gyűszűnyi hangszórókkal és lágy dómokkal mire képesek, azt persze nem tudom. De az igazat megvallva ez talán érthető okokból nem is érdekel különösebben.

harsanyy 2018.05.15. 21:25:02

Az ízlések annyira különbözőek! Társaságunkkal kicsit más hangokat hallottunk jónak,pl a két magyar gyártó közűl a tizedannyiba kerülő Qualitone 10 szer zeneibb élményt adott .A blogjához gratulálok,nagyon jo
irások vannak köztük.

Analoglued 2018.05.16. 07:48:59

@harsanyy: @Balatoni Győző: Látjátok, nagyon jó hogy nem hall mindenki egyformán. Így aztán minden készüléknek van piaca, és mindenkinek van neki megfelelő készülék. A világ jól van kitalálva - e tekintetben....

Balatoni Győző 2018.05.16. 10:44:53

A világ tökéletes, egyetértek. Aki ezt nem érzi, az nem is értheti...
Az elvárásaink és ízlésünk nem hiába tér el, éppen ez benne a lényeg szerintem! :)

Homo ludens 2018.05.26. 19:50:15

Helló Gábor!
Mostanában nem nagyon publikálsz semmit a munkáidról,hogy éppen mivel foglalatoskodsz?Min dolgozol?Lehet róla valamit tudni?
Üdv:János