Audio Technica AT-VM760 SLC
2017. június 12. írta: Analoglued

Audio Technica AT-VM760 SLC

Audio Technica AT-VM760 SLC

Talán még emlékszik a Kedves Olvasó, nem volt olyan nagyon régen, amikor kezeim közé kaphattam az Audio Technica új MM sorozatát, a VM típusjelű modelleket. Akkor a széria legfelső darabjai, a VM740ML és a VM750Sa nagyon élvezhetően zenéltek itt nálam, bár hangzás balanszuk eltérő egymástól. Előbbi kicsit könnyű súlyú, de nagyon szép nyitott magas és közép tartománnyal zenél, míg a drágábbik 750Sa kiegyenlítettebb, kicsivel testesebb, inkább komoly zenére hangolt reprezentánsa az AT jelenlegi kínálatának. Annyira tetszettek nekem ezek az arany házban díszelgő kis ékszerek, hogy nagyon kíváncsi lettem, vajon a széria csúcsmodellje mit tudhat, több mint kétszer annyiért? Általában a legfelső kategóriás MM pickupok alig-alig maradnak el a jó ( !!! ) MC-k mögött, egyik-másik olcsóbb MC pedig nyugodtan futhatja a maga köreit, mégsem fogja tudni utolérni a legjobb MM-eket.

Erről jut eszembe, mennyire érdemes volna felállítani egy virtuális sorrendet a hangszedők között, miről mire érdemes feljebb lépni egy lépést. Persze ennek a fajta listának csak elvi értelme volna, gyakorlatban csak mintegy mankó használható, ötletadónak, mert nem minden pickup párosítható minden karral, futóművel. Majd talán egyszer megírom a magam listáját, és akkor elvitatkozgathatunk a sorrendeken.

Visszatérve, a kíváncsiságom relatív hamar ki lett elégítve, mert Veres Attila a kezembe nyomta a 760 SLC-t, mondván, hogy én jobban szeretek játszani ezekkel, inkább írjam meg én azt a beszámolót, amibe Ő ugyan belekezdett az Audiolife-on, de végül inkább rám hagyná. Így aztán végül ez a modell is megérkezett – és aztán jó ideig pihent itt nálam a polcon. Csepelen soha semmi sem annyira sürgős... ez is egy helyi sajátosság, nem csak a Rizmájer sör. Mindamellett, mégis folyton el vagyunk foglalva... szóval....

A dolognak az adott egy nagy lökést, hogy nemrégiben Fábián Laci szívességéből kölcsön kaptam az Audio Hungary csöves phonoját egy ismerkedés erejéig, és ez egy remek alkalom a párosítgatások kipróbálására, sőt akár még egy hangszedő tesztre is. Lehet, hogy két hangszedő teszt is lesz belőle, megpróbálok egy Clearaudio MM-et ( azok is piszkosul jók ) elkérni , egy ilyen kategórián belüli összehasonlítás elég hasznos tud lenni. Minden oldalról.

Ide is be kell szúrjam, amit ilyenkor mindig szoktam, hogy háládatlan dolog hangszedőket tesztelni. Az ember kézbe kap egy nyers, gyári állapotú darabot, és azzal kell kezdenie, hogy minimum 20-30 órát beletol, mert az első 3-4 lemez katasztrófa sújtotta hangminőséget fog felmutatni. Aztán, ahogy a felfüggesztés elkezd bejáródni, már meg lehet hallgatni, de nem nagy élmény. Újabb 10-15 lemez után elérkezik a nyugodt, kimehetnék-mentes lemezhallgatás ideje, és majd valahol a 30-adik lemez magasságában jön meg az az érzésem, hogy most már az adott pickup felmutatja tudása jó részét. Vannak, akik 100 órát mondanak a teljes bejáródásra, és lehet, hogy Nekik van igazuk, de nálam egy teszt keretei nem engednek meg ennyi időt erre fordítani. Végül is, a 30 lemez elegendő egy hangszedő jellegének a megismeréséhez. Minél jobb a pickup, annál inkább. Ebben az esetben is így van ez, csak az első két lemez volt olyan…hm….fura. Aztán eltűntek a jellegzetes elsőlemez torzítások, és máris lehetett zenét hallgatni. Hans Theessink-kel kezdtem ( Delta Time ) majd Leonard Cohennel folytattam, és a harmadik Pink Floyd Wall már tök jól szólt. De erről majd később.

audio_technica_vm760slc.jpg

Technológia.

Mivel tud többet a VM 760SLC mint a kisebb modellek? Szeretném visszaidézni, hogy ugye, az AT kínálatában van az olcsóbb modellek köre, amelyeket külsőre a fekete műanyag házról lehet beazonosítani, míg a felsőbb, elit kör aranyozott utánérzésű házat kapott. A két fő vonalon belül rendre megvannak a lépcsőfokok, úgymint Királyok, Hercegek, Grófok, Bárók és szimplán Burzsoá-k ( Vörös Csepel, ha valaki még emlékszik erre ), vagy lejjebb , rendőr, postás, vasutas… ahogy mondani szokták. Nem szeretnék senkit megbántani, ez csak egy szólásmondás. Az AT hangszedő High-Society-ben is alulról felfelé a 740ML Microline tűvel a Báró Kisasszony (olyan könnyeden légies ), a 750Sa a Gróf Úr, aki mindig kifinomultan elegáns és operabarát,, és itt a 760SLC a Herceg, aki már majdnem Király, majdnem, majdnem. Majd később leírom, mi hiányzik a királysághoz.

Amiben mindenképpen jobb a kevésbé kék vérű társainál, hogy egy nagyon kifinomult, Special Line Contact ( innen az SLC ) ultra finoman polírozott Fineline tű figyel a (még mindig csak ) alumínium tűszárban. Akiket érdekel a hangszedő technológia, azoknak közre adok egy kis fejtegetést erről, akiket nem, ugorják át a következő blokkot, és onnan folytassák az olvasást!

Amikor egy hangszedő építő ( cég ) eldönti, hogyan fog egy modellt felépíteni, egy egész sor szempontot kell egymáshoz igazítania. Túl azon, hogy alacsony vagy magas lesz-e a kimenet, MM, MI vagy MC elvet fog-e követni a generátor, a majdani eladási ár behatárolja a gyártási költségeket, mi fér bele? Merev tűszár kell, lehetőleg nagyon könnyű, ebből adódóan vékony, nagy torziós ellenállással kell hogy rendelkezzen, és ne legyen törékeny egyúttal. A tűszár, ha jó, akkor drága. Boron vagy rubin, esetleg zafír anyagból van, de ha nagyon spórolni kell, akkor marad az alumínium. Akkor pedig valamit tenni kell, hogy a fenti elvárásokat legalább egy kicsit közelítsük. Szokásosan, a merevséget a tűszár kúposításával lehet relatív olcsón elérni, a rezonanciák csillapítására be szokták vonni a tűszárat valamilyen anyaggal, néha arannyal, néha titánnal, kinek hova esik a rezonancia pont. Ez ugyan növeli a mozgó tömeget ( káros ) de javít a rezonancián ( előnyös ). A művészet a mérték megtalálásában van. A mozgó tömeg rettentő fontos paraméter. Ha relatív magas, nem lesz elég agilis a hang, álmosan fog szólni a hangszedőnk, fénytelenek lesznek a magasai. Ha alacsony a mozgó tömeg, az jó, de olyan miniatűr fizikai méretek adódnak, hogy a megmunkálási költségek szöknek az egekbe, és éppen ezt látjuk itt, a 760 SLC-nél. Tisztán levehető a tervezők azon igyekezete, hogy a mozgó ( tű+tűszár) tömeget alacsonyabbra vegyék, mint az olcsóbb modelleken volt. Ezáltal a hangszedő a barázdák olyan finom követésére képes, amely a zene érzelmi aspektusait is tisztán közvetíteni tudja. Erről szól technológiailag ez a hangszedő. Elvben a Line Contact tű olcsóbb, mint egy agyon polírozott, trükkös formájú Shibata, itt mégis ez a drága része a hangszedőnek. Mert még kisebb, még jobban szana-szét van polírozva, még kisebb a mozgó tömeg. Nagy kár, hogy ezt a paramétert nem specifikálják sehol, nagyon érdekelne a VM750Sa és a 760 SLC közötti mozgó-tömeg különbség. A tű maga meghatározza a játék közbeni tűerőt, amiből ki lehet számolni a felfüggesztés tól-ig megfelelő engedékenységét (ez a két dolog szoros összefüggésben van), amiből pedig a hangszedő teljes tömegét lehet meghatározni a célzott rezonancia-tartományhoz (8-11Hz), egy adott hangkar tömeg tartományban. A teljes hangszedő-tömeg behatárolja az alkalmazható mágnesek számát és tömegét, ill. azok kívánt koercitív erőhöz tartozó jellegét ( Szamárium-kobalt, Neodímium, stb.), ebből aztán a kimeneti jel szintje számolható adott jelváltozási sebesség mellett, ami meghatározza a tekercsek menetszámát, anyagát, huzalvastagságát, amiből pedig a lezárási impedancia, a belső induktivitás, adódik. Szóval van itt néhány összetervezendő dolog. A kérdés mindig az, mit szeretnénk elérni??? Mihez igazítsuk a többit? Melyik paramétert tartjuk elsődlegesnek? A 760 SLC-ben a tervezők az alacsony mozgó tű+ tűszár tömeget választották, ezáltal a zene nagyon finom részleteinek, érzelmi hullámzásának közvetítő képességét, de nem mondtak le a többi paraméterről sem. Technológiailag csaknem ( boron tűszár…)  mindent beletettek, ami lehetséges. Ennek egyetlen vonzata van csak. Az ára.

at_vm760slc_playing_ub40_collected.jpg

Szerelem.

Már tudniillik, bele, a hangkarba. Tesztberendezésem front-endje a szokásos, Roksan Xerxes a II-es táppal, Origin Live Zephyr karral. Ebbe kerül most a VM760 SLC, ahogy a többi AT is korábban. A kar 12g mozgó tömege még éppen megfelel az AT-k engedékenységéhez, a számolt rezonancia 8,5 Hz, kicsivel könnyebb kar jobb lenne, de most ez van. A phono erősítő a már említett Qualiton csöves, erősítőnek az itthoni LZ Mk.V.-öt használom már jó pár éve, hangdobozok a KEF Reference Model 2-esei. Kábelek egy kísérleti projektből származnak, amelyek teljesen leváltották nálam az egyébként ár-érték arányban elképesztően jó Van Damme-okat. Majd lesz róluk szó egy másik cikkben.

Tesztlemezeim a szokásosak, Hans Theessink ( Slow Train ), Al di Meola (Cielo e Terra) , Leonard Cohen ( Ten new songs ) , Dire Straits ( Calling Elvis ), Djabe (koncert ), Pink Floyd (Wall), Ariel Ramirez (Misa Criolla), Spivakov (Carmen Suite ) és mostantól, miután a 2000 példányból egy megérkezett, UB40 (Collected). Továbbá, az idei müncheni kiállításon megszerzett van den Hul tesztlemez.

Bejáródás után.

Referenciának egy nagyon jól eltalált ( véletlen ) kombinációt használok, egy Clearaudio Konzept MC hangszedőt, amely árban közel esik jelenlegi tesztalanyomhoz, mellé pedig egy Qualiton MC trafót, ami nagyszerű partnere ennek a pickupnak, szinte tökéletes páros, árban és minőségben egyaránt. A kettő együtt egy kellően kiegyenlített, nagyon mélyre és nagyon magasra kiterjedő, széles frekvencia skálájú, sima, torzítatlan, dinamikus és gazdag hangzást ad ( az Origin Live karban, ezt tegyük hozzá), olyat, amilyenre szerintem minden analóg lemezt hallgató vágyik. Nem teljesen hibátlan, ahhoz egy kicsit melegebb, picivel loudnesessebb a kelleténél, de csak épp észrevehetően, a mélyben egy kicsivel többet tol a neutrálisnál, ezt érdemes szem előtt tartani. Bár ezt nagyon kellemesen és állati jól hallgathatóan teszi, mégis az összehasonlításoknál ezt tudni kell.

Nos, ehhez képest, az illesztő trafó nélkül használható ( azaz fél árban levő ) VM760 SLC – csodák csodája – elmarad. De nem sokkal. Van, amiben nagyon közel esik a kettő egymáshoz. És ez, összhangban a fenti technológiai részletekkel, épp a zene hangulati, érzelmi kifejeződéseinek a könnyed, szinte magától jövő tolmácsolása. Úgy jön át rajta az öröm, a letargia, a vidámság, a sötét gondolatok a háttérben ( „ Daddy what else did you leave for me?” Pink Floyd ), mint kés a napra kitett teavajon, néha szambaaaa !!! néha meg a hulló bombák élesen vizualizált látványa ( „did, did you hear the falling bombs?” ), szinte szemmel láthatóvá tudja tenni a zenében elénk tárt képeket, és ez egy fantasztikus tulajdonság. Ami nekem ezen az alapon bekattan, az a Denon DL-103 mindenen átsütő élénk koncert-szerű jellege, de itt az az élénkség kicsivel visszafogottabb, miközben az érzelmi töltet azért megmarad. Végig koherens, az egész lemezen, miközben nagyon jól megmutatja a lemezek tonalitása közötti különbségeket. Ilyen értelemben, mindenképpen ( elcsépelt, tudom ) High-End kategória, nem teszi hozzá a saját ( nem nagyon létező ) karakterét semmihez, ahogy azt pl. az amúgy általam kedvelt, jóval olcsóbb Shelter 201 teszi, a maga mindenre ráülő, túldúsult, meleg módján. A Clearaudio / Qualiton kombó is picit Shelteres, épp csak, de jóval tisztább. Ebben a megközelítésben az AT csúcs-MM meg tudja mutatni a kétszer drágább MC-kombó hiányosságait is, ez egy nagy dicséret. A másik MC-szerű tulajdonsága a térleképzés, elég pontos és széles színpadot rajzol, furcsa módon távolabbra teszi a nekem megszokottnál. Ebben nagyon hasonlít az olcsóbb VM750Sa-ra. A hangszerek szétválasztása valamivel gyengébb a jó MC-ken megszokottnál, de ez nem túl zavaró dolog szerintem, az élményszerű zenehallgatást nem nagyon befolyásolja. Talán egyetlen szembe szökő gyengeséget tudok megemlíteni, a magas tartomány enyhe lehajlását, ami bizonyos ( fényesebb hangú ) rendszerekben előny, de egy jól megépített felső kategóriás berendezésben mindenképpen a felhangok, a levegősség, nyitottság érzetének rovására megy. 450 mH tekercs induktivitás mellett ezen nem nagyon lehet csodálkozni, azért ez egy MM hangszedő. Ilyenkor szokták a hozzáértők a phono bemenet kapacitását növelni pár száz pikoFaraddal, hogy az így beálló magas kiemelés helyre billentse a fenti effektust. 200 plusz pF helyén valónak látszik.

Az egész hangzásnak, összességében van egy pici energia-hiánya, ami pl. egy hajdani Shure V15/V esetében nincs, hogy ne mindig egy MC-hez mérjem a dolgokat. Ezt az energia-hiányt kompenzálja viszont valami hasonlóan fontossal: szinte teljesen hiányzik az MM-ek jellegzetes torzítása. Annyira sima, hogy az ember szinte túl nyugodtnak érzi elsőre, olyan mintha kivontak volna valamit a zenéből. Aztán, amikor jobban odafigyelek, megvan minden, csak a torzítás nincs ott. Most ide kell idézzem a VM520EB és a VM750Sa összehasonlítását, azonos balansz, csak az Sa fényévekkel felbontóképesebb, és torzítatlanabb. A 760 SLC még torzítatlanabb. Annyira, hogy a torzítatlanság szinte hiányérzetet kelt.

Összességében, szerintem egy szerethető, nagyon jól hallgatható hangszedő a 760-as.  Ha valaki a zene érzelmi aspektusainak a közvetítését tartja elsődleges választási szempontnak, ebben az árkategóriában mindenképp fel kell vegye a listájára ezt a hangszedőt. Más hangszedők is tudnak ilyet, de azokhoz trafó kell, emiatt minimum ennyibe fognak kerülni, vagy még többe, vagy pedig messze nem lesznek ennyire neutrálisak, saját karakter nélküliek. Az VM 760 SLC talán legnagyobb versenytársa a saját kistestvére, a VM 750Sa. Nagyon közel esnek egymáshoz ( meg vagy lepve, igaz? ) és nagy az árkülönbség. Jóllehet, az utóbbi nem éri el az érzelmi kifejező képesség hasonló szintjét. Sajnos van egy elvben jó, de gyakorlatban érvágás-szerű tulajdonsága ennek a hangszedőnek. A tűcsere lehetősége. Mert ha kitörnéd a tűt, az új majdnem annyi, mint egy új hangszedő, ebben is nagyon MC-szerű. De megteheted, hogy egy Shibata-tűt tolsz bele fél áron, és visszakapod a hangzás legjavát, az érzelmi szélsőségeket meg majd felváltja az arcodon a fél ár felett érzett öröm mosolya. Egy ideig.

NGP@AudioWorld

2017.Június

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr7512586585

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Swinn 2017.06.13. 20:56:44

Árak? Music Maker Mk III-hoz képest milyen?

Analoglued 2017.06.14. 17:34:02

@Swinn: Úgy emlékszem 220 ezer az SLC. A Music Maker inkább a Shelter 201-hez ( vagy valamelyik nagyobb Nagaoka-hoz ) közelít hangban, mind a kettő melegebb, mélyben erősebb, dúsabb hangú. Szerintem a Music Makerben több a ritmika, az AT több érzelmi árnyalatot mutat meg. De ahhoz hogy ezt tisztán halld, egy nagyon jó berendezés kell, középkategóriás cuccokon nem biztos hogy így átjön.