München High-End Show 2017
2017. május 26. írta: Analoglued

München High-End Show 2017

avagy, mi köze a Burmesternek a Bugattihoz ???

Az a helyzet, hogy idén végre eljutottam. Évek óta készülök, tavaly már a szállodát is kinéztem, aztán nem úgy alakultak a dolgok, nem tudtam menni. Idén aztán épp J. Karcsi barátom mondta le, akivel szintén évek óta tervezzük, hogy együtt megyünk, szóval helyette Menyhárt Laci lett a beugró, és mindketten hoztunk még egy barátot, meg is lett a telekocsi. Az utólagos beugróknak még sikerült ugyanott, a Hotel am Moosfeld-ben szerezni egy szobát, úgyhogy klappoltak a dolgok.

dscn6342.JPG

Útitársaim, vidám hangulatban

Aligha kell ezeken az oldalakon sokat magyaráznom az évről-évre megrendezett müncheni show mibenlétét. Európa legnagyobb High-End prioritású rendezvénye, és bár azért sok kevésbé ambiciózus kiállító is jelen szokott lenni, a látogató bőven válogathat az ínyencségek között. Olyanok között is, amelyekre a nagyközönség a hazai kiállításokon hiába nyáladzana szívesen, amúgy vegetatíve. Nem fog menni, mert nincsenek jelen idehaza ( úgy tűnik, eszük ágában sincs marginális kiállításokra pazarolni az energiáikat ).

highendshowmunchen.jpg

Idén például 400-nál is több kiállító volt jelen, néhányan csak kis eldugott sarkokban, mások meg teljes mellszélességgel, sőt olyan is volt, mint pl. a Volya Audio, aki ez utóbbi módszert nem csak átvitt értelemben vetette be, színesítendő a látnivalók skáláját. A hosszú lábú, 40 kilót vasárnapi ebéd után épp kitevő csinos csajok pózolgatása a kontrasztként ritka ronda hangdobozok, vagy jobb esetben a Bugatti Veyron vagy a BMW és Porsche sportkocsik mellett egy örök fotótéma, itt sem hagyhatták ki. Mindent a szemnek, semmit a kéznek, és ez talán igazabb volt a kocsikra, mint a hostessekre. Mi egyik változattal sem próbálkoztunk, a szándékon kívül még egy dolog hiányzott hozzá. Az, ami a kiállításon végigmenve, szobáról-szobára, újra és újra eszünkbe jutott, hogy ha itt valami megtetszene, nos, az nem a mi pénztárcánkhoz van méretezve.

dscn6203-1.jpg

Az egyik leginkább maradandó tapasztalatom a Münchenben látottakról, az az, hogy 3-4 ezer Euró, ami nálunk még épp a lőtávol (sokaknak, ennek még egy tizede sem) az ott a beköszönő szint, kis túlzással, ezt az ajtóban kéri el a kereskedő, hogy rászánja az időt egy bemutatóra. A komolyabb rendszerek egyes komponenseinek átlag ára a 10 ezer Eurós alsó határtól indul, és megy fel a készülékenkénti 150-250.000 Euro szintjéig. Ennek megfelelően, csilli-villi minden, a High-End látvány-ipar bőven ontja ránk az aranyozott vagy krómozott tekerentyűket, titánium és grafit hangkarokat, a plexit, a karbont, a nemesacélt, csillog az aszfalt, dönget a Porsche, és bömböl a rádió ( bocs Pici ). Van hangkar hatmillióért, és kábel harmincért. Per szett – millióban értve.

 dscn6253.JPG

A kiállítás jellemzően három részre oszlik, van az alsó három nagy csarnok, a „dühöngő”, ami teljesen a nálunk is megszokott Expo-feeling, annyi különbséggel, hogy ide, a boxok közé összeütnek egy-egy kis szobát gipszkartonból, ha valaki ide szorult le, de mégis bekapcsolná a zenét a berendezésén. Egy szinttel feljebb találjuk a „kerengő”-t, itt körben vannak a szobák, és középen egy kicsit szellősebb tér, székekkel, kajáldával, Bugattival, kinek mire fáj a foga. Ezen a szinten van egy körfolyosó, és a szobákba onnan hátulról is be lehet menni. Elsőre kicsit nehezen átlátható, de hát eltévedni csak a nők szokása, egy férfi sohasem tesz ilyet, csak szimplán „körülnéz”. Még eggyel feljebb már csak körfolyosó van, és egy csomó szoba, tele nagyon drága dolgokkal. Szándékkal nem írom azt, hogy komoly, mert az árcédulák ellenére nem mindegyik esett nálam ebbe a kategóriába.

 dscn6306.JPG

Nem szeretnék sokatmondó lenni, beszéljenek helyettem a képek. Amit viszont ki kell emelni, mert saját jogán kiemelkedett a tömegből, az a show talán legjobb hangja, az MBL. Teljesen egyedi technológia, mindenfelé sugárzó hangszórók, hihetetlen sztereo kép, extrém módon, még a bal oldali hangszórótól 3 méterre balra ülve is benne vagyok a térben. Az MBL egyébként megérne egy misét – akarom mondani, cikket – majd talán sikerül ezt a technikát mélyebben bemutatni a közeli jövőben. Az egyetlen baja, hogy iszonyat erősítő kell hozzá, 1000 Watt alatt nincs élet. Oldalanként.

dscn61911.jpg

A másik említést érdemlő hang, ahová kétszer is visszamentünk, az az Absolare, Amerikából. Csöves bemenetű, tranzisztoros végű integrált erősítőjük szólt, olyan finoman, torzítatlanul, dinamikával, sávszélekkel, folyékonysággal, felbontással, hangszínekkel, árnyalatokkal, és még fokozhatnám, ami csak a legmagasabb minőségű dolgok sajátja.  Nem tudtam megállni, és kezet szorítottam a bemutatót tartó úriemberrel, ami jó, az jó, és azt el kell ismerni. Az árak általánosságban nem nagyon érdekelnek – úgysem akarok venni kb. semmit – és legfőképpen, szeretem a készülékeket a tudásuk alapján felmérni, ami teljesen független attól, hogy hová próbálja a gyártó azt bepozícionálni az árcédulával. Itt sem érdeklődtem, de meggyőződésem, hogy az Absolare, kerül amibe kerül, tagja annak a maroknyi elektronikát felvonultató elit klubnak, ahol annyira kiugróan jó a minőség, hogy az bármennyiért megáll. Összehasonlításban mindenképp, tucatjával hallottam a szobákon végigmenve teljesen középszerű hangot százmilliókért.

dscn6229.JPG

Sajnos a Magico dobozok kimaradtak a szórásból, mert akárhányszor visszamentünk, soha nem szólt rajtuk semmi, ahhoz pedig kevés volt az idő, hogy leüljek, és arra várjak, mikor jön el a pillanat. Csak említés szintjén, volt egy Kondo rendszer is, de mielőtt a hazai AN-fan közönség izgalmi állapotba jönne, röviden szeretném leszögezni, hogy szépen szólt, de energiátlanul, ezt a fajta összeállítást így, kiállítás körülmények között nem lehet, talán nem is érdemes demózni. Nagyon sajnáltam, hogy a Goldmund nem mutatott be hangot, csak egy statikus standdal voltak jelen, pedig arra nagyon kíváncsi lettem volna. Ahogy a nagy hármas másik két tagjára, a Jeff Rowland-ra és a Gryphonra is, előbbi nem is volt kint, csak egy koreai hangdoboz gyártó demózott egy Rowland integrálttal, nagy kár hogy a doboza nem ütötte meg ugyanazt a színvonalat. A Gryphon volt az egyetlen, aki szakmai szemmel értelmes kiállítást csinált. Nem engedték ugyanis, hogy a tömeg szertelenül ki-be hömpölyögjön a szobából (ba), beengedtek annyi embert, akiket le tudtak ültetni, majd becsukták az ajtót, és fél órán át, amíg a bemutató zajlott, nem lehetett zavarkodni. Így legalább akik bejutottak, azok egy élménnyel távozhattak, a Gryphon nem süllyedt bele az egybemosódó kavalkádba. Egész jó hangot hallottunk a Cabasse standján, bár itt meg az elektronika anomáliáit hallottam elég tisztán, ami semmit nem von le a dobozok renoméjából.

dscn6324.JPG

Külön szeretném kiemelni, és egy nagy-nagy dicsérettel illetni a magyar kiállítókat. Négy hazai cég volt jelen. Az Audio Hungary a Qualiton elektronikákkal, a vadonat új KT-120 csövekkel, és egy nagyon ígéretes kis dobozzal. Engem mégis a két dobozos, lapos kis csöves phono elektronika ragadott meg.  Közeli jó kapcsolatot ápolok egy Qualiton MC trafóval, kíváncsi volnék, mit tudna egy testvér-elektronikával. Kaptam ígéretet egy mintára, és Fábián Laci, a cég tulajdonosa szokta tartani a szavát. Úgyhogy erről majd nemsokára bővebben is beszámolhatok majd.

dscn6291.JPG

A másik meglepetés az idén Münchenben első alkalommal bemutatkozó, nagy múltú  Taylor Acoustic cég bemutatója volt, a kifejezetten jó hangú dobozaival. Mi a Concert 300-at, a kisebbik dobozt hallgattuk meg, és úgy vélem, megszólalásában, még ott szerencsétlen kiállítási körülmények között is, megvolt az erő, a finom felbontás, folyékony zeneiség. Végül ezt is besoroltam fejben abba a kiállításon jónak talált fél tucatnyi ( sic!!! ) rendszert tartalmazó elit csoportba, amelyek fenntartják bennem a reményt, hogy az igazi High-End tud minden felesleges hivalkodástól mentes lenni, és azt letenni az asztalra, amiről ennek az egésznek végül is szólnia kellene. 

dscn6288.JPG

Beköszöntünk a  KáCsa Audio –hoz is, akik ugyanúgy árulták itt is a csatlakozóikat, mint Budapesten, a jól ismert állványról. Jó mókának tartottam, hogy az állvány előtt állva, elnézegetve, hogy hátha akad valami újdonság is a jól ismert csatik között, odasündörög hozzám egy németül beszélő úriember, és azt tudakolja, vajon vennék-e valamit… Biztos. Euróért. Münchenben. Kedvelem a KáCsa csatlakozóit, használom is őket, de van oda rövidebb út, a Kerepesin balra, majd az OBI-nál jobbra. Végül, de nem utolsó sorban Cserkuti Gyuri, a saját futóművével-karjával, Nude márkanév alatt, amibe ezúttal egy Koetsu Onix ( ha jól emlékszem ) hangszedő került. Egy teljesen magyar gyártmány lemezjátszó manapság önmagában, mint jelenség, unikumnak számít, ráadásul ebben a gépben van néhány eredeti ötlet is. Jó volt látni ennyi hazai sikert. Sajnáltam, hogy a Heed Audio standjára nem leltem rá, pedig lett volna Zsolttal megbeszélni valónk, és a (nagyobb) Heed-ak és mestereik méltán kihúzhatták volna magukat ebben az idei müncheni mezőnyben.

dscn6294.JPG

Nagyon szépen adjusztált, de statikus kiállítást csinált a Clearaudio és a Project, mindketten relatív nagy területen, el lehetett tekeregni a sok lemezjátszó között egy darabig. Meghökkentő, és kifejezetten figyelem felkeltő volt a Mag-Lev Audio standja, ahol amolyan Project-megjelenésű lemezjátszók tányérjai forogtak – minden fajta csapágy nélkül, a levegőben lebegve. El kellett ismerni, hogy a hang ritmikailag rendben volt, nálam meg amúgy is épp betaláltak a Shoot to thrill-el, a kedvenc AC/DC zenémmel.( Itt egy jó kis video a showról, amelyben jól látszik ez az érdekes megoldás: https://www.youtube.com/watch?v=L9ww_J8Xhss ) Csalódást keltett a csarnok egyik szegletében meghúzódó Funk Firm standja, nagyon kicsi helyen mutatták be a legújabb fejlesztéseket, de legalább beszélgettünk egy jót Arthur Khoubessariannel, hangkar rezonanciákról, engedékenységről, effélékről, sőt még ígéretet is tettem neki egy phono erősítőre, valamikor szeptember magasságában. Hasonlóan szerény keretek között volt jelen az angol Origin Live, nagyon dögös az új nagy futóművük, és ha a többi kiállító árait nézem, nincsenek elszállva, egyáltalán.

dscn6331.JPG

A vége felé sikerült a Burmester standjára is betévedni, ahol a nagy rendszerükön lehetett (!!!) zenét hallgatni, hozzátéve hogy a méretből adódóan egy kicsivel nagyobb erőt vártunk. De ami volt, az legalább fogyasztható volt. Sajnos ez nem volt igaz a KEF / Arcam bemutatóra, teljesen komolytalan szinten tolták, sajnálom, mert a KEF tudna jó lenni, egy rendesebb elektronikával. Üdítő színfolt volt a vége felé belefutni a Dynaudio standjába, ahol meredeken szembe menve a kiállítás nyomasztó „nagy test, nagy élvezet” sugallataival, épp egy vadonat új kisdobozt mutattak be, amellyel kapcsolatban végül arra jutottam, hogy másodrendszerben egy kisebb szobában teljesen elfogadható lehetne.

dscn6312.JPG

Nagyon sajnáltam, hogy a cseh illetőségű Block Audio erősítőit nem fülelhettük meg, de megemelni azért megpróbáltuk. Nem sikerült. Legalább jól néztek ki, kritikus szakmai (erősítő építő) szemmel is. Nem így a Mark Levinsonok, ahol megpróbálták nyitott tetőlapokkal megmutatni a magas technológiát, és ezzel azonnal, a bejárattal épp szemben, „gerade aus” lőttek maguknak egy hatalmas öngólt. A kiállított darab egyik csatornájában Nichicon, a másikban pedig Nippon Chemicon kondenzátorok voltak a pufferek, ekkora blődli egy High-End kiállításon, levett tetőlappal…. mennyire dilettáns már… A kereskedők nem mindig műszaki emberek. Egy műszaki hobbyban sem.

dscn6210.JPG

Ennyit az értelmes hifiről, a tucat-termék részt majd elolvashatjátok egy másik magyar (AV) online fórumon.

Hazafelé tartva, az autóban, hétszázötven kilométer autópálya ad módot némi lamentálásra, a látottak rendezgetésére fejben, és a következtetések megszülésére is jut idő. Ami nagyon szembe tűnő volt az idei müncheni kiállításon, az a megalománia. Úgy tűnik, mintha valahol lélekben a gyártók többsége megérezte, hogy hangminőségben nem nagyon tud olyat nyújtani, ami kiemelné a szürke (High-End) tömegből, így felhagyott ezzel a próbálkozással. Ehelyett, készülékeik dizájnjába pumpálják a nagy pénzeket. Hatalmas méretű és egyre technokratább megjelenésű hangdobozok, erősítők, lemezjátszók próbálják űberelni a konkurrenciát. Ez persze sokba kerül, és a gigantikus árcédulák mögöttes tartalma sokkal inkább ez a trend, mint bármilyen lényegi fejlesztés, új technológia, vagy szimpla okosság. Mintha azt mondanák, a vevők nagy része nem hallja az igazi különbségeket, kár is erről győzködni, demózgatni neki, sokkal előbb hisz a szemének, mint a fülének. Egy sok százezer Eurós berendezésnek presztizs értéke van, és ez az, amit a legtöbb jómódú ember előbbre tart, mint a hangminőség. Mintha csak a High-End Audio nem volna más, csak egy státusz-szimbólum ipar, épp úgy, mint a sportkocsik, a drága órák, vagy a motoros jachtok világa.

Ahogy elnézem, egyre inkább az.

dscn6318.JPG

Sajnos a tendencia átszűrődik az audiofil középkategóriába, az itt nyomulók utánozni szeretnék a nagyokat, és a csúcson látható árcédula-szárnyalás legyűrűzik a lentebbi kategóriákba. Ma már senki nem lepődik meg azon, ha egy-egy komponens 3-5 ezer Eurót kóstál. Tipikus példája a haló poraiból főnixmadár-szerűen feltámadt Technics SL-1200G, amit már eleve ide áraztak be, pedig ez továbbra is egy szériában gyártott - jól sikerült - DJ lemezjátszó. Kult darab, de ha a Pioneer PLX-1000-et lehet kicsit több mint 200 ezerért adni (ÁFÁval) akkor a hasonló felépítésű Technics vajon mitől egy millió kettőszáz?

A másik teljesen meglepő tapasztalatom a CD, mint demo műsorforrás majdnem teljes kihalása. Idén szinte mindenki NAS-ról tolta az anyagot, a magukra valamit is adók pedig szigorúan analógról. Esetleg is-is. Se szeri, se száma a streamet integráló készülékeknek, sőt ez a trend odáig is elmegy, hogy szinte minden a hangdobozokba épül be, és ennyi, kell a két doboz meg egy mobiltelefon, és voilá, felső kategóriás (nak mondott) hang. Praktikum van benne, mi tagadás.

dscn6190.JPG

Lent a nagy kiállító téren volt néhány lemezeket kínáló stand is, bár jóval kevesebb, mint amire számítottam. Sajnos az audiofil kiadványok új ára az egeket veri, volt olyan bakelit lemez, amit 80 Euróért adtak, de a Mobile Fidelity, vagy a Reference Recordings egy-egy darabjának az átlag ára is az 50 Euró (15.000 Ft) szintjén mozgott. Végül sikerült találnom egy RCA Chet Atkins-t egy huszasért, majd A.J. Van den Hul (akivel végül a lépcsőházban futottunk össze) standján lecsaptam egy saját demo kiadványára, ezt majd megpróbálom MZM-ben megmutatni, ha majd sikerül bedigitalizálnom rendesen. Szóval nem jöttem haza azért üres kézzel.

dscn6271.JPG

Abszurd "High-End" az Acoustic Solid -nál. Ez már tényleg a vég.... ennél mi van lejjebb?

Záró gondolat. Ahogy közeledett a kiállítás, többször is eszembe jutott, vajon milyen arányban lesz jelen a tényleges audiofil minőség, a csaknem két kezemen megszámolható valódi High-End, és mennyi lesz a kontraverzió, az annak kikiáltott, de valójában középszerű rész aránya. Botor fejjel, és ez legyen betudható a túlzott optimizmusomnak, azt saccoltam, hogy a 20-80% jön majd be. Sajnos az arány nem ennyire szép. Legalábbis amit meg lehetett hallgatni egyáltalán, sokkal inkább a 10-90% a jó közelítés. Felülről… Valójában, globálisan nézve szerintem mégis inkább a 20-80, vagy 25-75, mert van jó pár kifejezetten jó készülék, amit itt nem tudtunk meghallgatni, de javítanának a nem túl mosolygós összképen. ( Plinius, Jeff Rowland, Goldmund, stb.)

dscn6296.JPG

Ha csak a kiállítás alapján szűrném le a konklúziót, azt gondolnám, hogy a látszat, a hatalmas kínálat és a felvonultatott csodás technológia és külcsín ellenére, bajban van a High-End Audio. Mert ugyanaz fog megismétlődni, mint a 80-as évek végén. Akkor, nem tudott az audio ipar egyértelmű, árugrással arányos szintlépést felmutatni a kommersz (középkategóriás, megfizethető) hifi és a High-End között. Most sem nagyon tud. Hangban csak kevesen. Megjelenésben annál inkább. Lehet, hogy igazuk van. A Porschékkal sem repesztenek állandóan kétszázzal, mégis mindenki megbámulja, amikor feltűnik a bal oldali sávban, néhány pillanatra. Talán még a csajt is, a jobb ülésben. És amikor megcsap bennünket az életérzés oldalszele, talán magunk is rájövünk, hogy a Porschékat, Bugattikat miért is építik.

NGP@AudioWorld

2017 Május

A bejegyzés trackback címe:

http://audioworld.blog.hu/api/trackback/id/tr9212541225

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.